Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-07 / 288. szám

I fffi, december T. «ELET-SIAÍSYAR0SS2A« 3. oíöal Jó munkához, jó légkört KÖNNYŰ EZT MEGÁLLA­PÍTANI; kimondani, leírni. Nehéz megvalósítani. Nehéz, mert bonyolult. Ahogy a szőt­tes sokszínű szálból készül, úgy határozza meg sokféle té­nyező a légkört egy-egy mun­kahelyen. Ami nem kétséges: a jó légkör elengedhetetlen jeltétele a tisztességgel vég­zett munka. Vagy más szem­szögből nézve: jó munkát tar­tósan csakis jó léglá>rben le­het végezni, s a jelégkor a még eredményesebb munka serkentője. Kölcsönhatások szövevénye — nem ritkán ku­szasága — rejlik amögött, amikor valaki kijelenti: ná­lunk jó a légkör. Esetleg az ellenkezőjét. Rossz a légkör, idegesek az emberek, min­dennapos vendég a vádasko­dás, az intrika, a szakmai fél­tékenykedés. Mitől jó vagy rossz egy-egy munkahelyi közösség légköre? Ott jó, ahol mindent megértő vezetők vannak, s ott rossz, ahol szigorúak, kemények? Közelebb jutunk a felelethez, ha rögtön tisztázzuk: légkör és hangulat nem tévesztendő össze. Jó légkörű kollektívá­ban is megtörténik, hogy rö­vid időre megromlik a han­gulat. A gyors, nagy erőfe­szítést, figyelmet követelő munka, a „most rajtatok a gyár szeme” helyzet — ami nem ritka — teremthet átme­neti idegességet, ideig-óráig tartó feszültséget. Ez azon­ban egészséges légkör köze­pette gyorsan elmúlik, nem igényel beavatkozást. Ha meg­felelő határok között marad, a munka természetes kísérője. Más a helyzet a közösség te­vékenységét, közérzetét hosz- szú távon jellemző és befo­lyásoló légkörrel. Ennek vál­tozásai már nem tünelszerű- ek, s nem váratlanul mennek végbe. NAPJAINKBAN, a vállala­ti önállóság előtérbe kerülé­sével, a münkahelyek légkö­rének szerepe is fontosabbá lesz. Amíg „valahol fent”, meghozott döntéseket kellett végrehajtani, nem volt külö­nösebb jelentősége annak, hogy a légkör milyen. Most azonban a legtöbb dolog — a termékfejlesztés iránya, a mű­szaki haladás útja, a piacok bővítése, a fölosztható nyere­ség csoportosítása s így to­vább — helyben dől el, s ha­tásuk, eredményük vagy ered­ménytelenségük, légkört ja­vít, légkört ront. A légkör mi­lyensége erőteViesen befolyá­solja a munkát magát, s ezért visszahat az eredményességre. Azaz: szüntelen körforgás ala­Meg jegyzés: Ezen múlik? A mándoki Uj Élet Terme­lőszövetkezet a nyár folya­mán modern tej- és zöldség­boltot akart építeni 1 millió forintos költséggel. A tsz-nek a beruházásra megvan az 1 millió, kivitelező is van, csak — ugye furcsán hangzik? — építkezésre alkalmas terüle­tet nem találtak a község ve­zetői. Illetve találtak a köz­pontban lévő iskola kertjé­ben. IV^akacsul ragaszkodnak a kiszemelt területhez, ide akarják felépíteni a boltot, mert ide közel vannak az is­kolák és innen — mint mondják — megvalósítható az iskolatej-ellátás a község­ben. Az építkezésre kisze­melt terület 140 négyszögöl — egy tanító szolgálati lakásá­nak gyümölcsöskertje. Ezt a területet a megyei tanács művelődési osztálya nem haj­landó építkezési célra átadni a mándoki tanácsnak, illetve tsz-nek. A helyiek arra hivatkoznak, hogy a bolt Mándok ellátását javítaná — és az iskolások is örülnének a tejnek. De az építkezési terv megvalósítása holtpontra jutott a „területi követelés” miatt. Biztosra vesszük: Mándoko az isko­la kertjén kívül másutt is van boltépítésre alkalmas te­rület ahhoz, hogy javuljon a nagyközség ellátása. N ábrád! Lajos kul ki, ahol mindennek és mindenkinek szerepe, tehát jelentősége van. A minden újtól, a legki­sebb kockázattól is óvakodó vezetés először csak a konst­ruktőrök, s a gyártmányfej­lesztésben dolgozók kedvét, szegi. A fejlesztés egy hely-’ ben topogása kínos helyzetbe hozza a kereskedelmi osztály embereit, hiszen mind nehe­zebb eladni a termékeiket. Az értékesítés gondjai leálláso­kat, átcsoportosításokat, kény­szerszabadságolásokat majd túlórázásokat eredményeznek a termelőrészlegekben... Csök­ken a kereset, egész brigá­dok veszik ki a munkaköny­vüket... pénzügyi nehézségek tamadnak, a késve elhatáro­zott fejlesztési feladatoknak nincs meg az anyagi fedeze­te... s így tovább, körbe-kör- be. Tehát a vezetésen múlik, jó-e, rossz-e a légkör? A vezetésnek meghatározó szerepe van benne, de az egyéb tényezők sem másod- rendüek. Ahogy tégla simul téglára, s alkot falat, úgy épül fel a légkör is az egé­szen kis közösségektől — a brigádoktól, az egy műszak­ban dolgozóktól — a nagyig. Hiába dolgozik egy műhely­ben sok rendes, becsülettel igyekvő ember, ha néhány ügyeskedő a hangadó, akik kicsúfolják a tisztességet, s útón-útfélen hangoztatják: ..ezért a pénzért...’’ Ahogy7 hiába az is, ha húsz nyílt, egyenes ember hallgatagon szemléli az egyetlen bajkeve­rőt, intríkust. A légkör soha nem magától való: az egész közösség passzivitása vagy ak­tivitása határozza meg. Ott. ahol' a kommunisták mindent a, nevén neveznek, ahol a ter­melési értekezleten a szak- szervezet határozottsággal ké­ri számon a mulasztásokat, s követel intézkedéseket a panaszok orvoslására, a ió légkör legfőbb forrása nyílik meg. É legfőbb forrás ugyan­is a kollektivitás. Mindenki mindenki érdekében. Vezetők és vezetettek, tár­sadalmi szervezetek, kisebb és nagy ob b közösségek sokféle módon kapcsolódnak egymás­hoz, s e kapcsolatok éppúgy meghatározói a munka ered­ményének, mint a légkörnek. A munka ritmusának, szerve­zettségének, a vélemények igénylésének és figyelembe­vételének, az alkotó kedv biz­tatásának ugyanúgy szerepe van a légkör alakulásában, mint a bírálat lehetőségének és foganatjának, az egymás­sal szembeni igényességnek és az önbecsülésnek! A jó mun­kás nem hajlandó silányul végezni dolgát, ne tűrje hát a rossz légkört sem! ÚGY MONDJAK: a jó lég­kör, az egyénnek és közös­ségnek minél jobb harmóniá­ját megvalósító munkahely fölér egy főnyereménnyel. Igaz. Sőt, talán többel is. mert megfizethetetlen. Ezreket, tíz­ezreket köt szorosan évélten, évtizedeken át munkahelyük­höz az, hogy jól érzik magu­kat, s örömet lelnek dolguk végzésében. Éppen az ő pél­dájuk biztat azzal: másutt is mód van a telitalálatra. S ha tippeket hozzá az egész kol­lektíva adja, a nyeremény is az egész közösségé lesz. (M) Tízre rendeltek be. A falon plakát: új színházi tagok, fel­vétele. Izgultam. Kezemben borítékot szorongattam, eddi­gi pályafutásom képeivel. A portánál egy pillanatra megálltam, hogy kifújjam ma­gam. Aztán beszálltam a lift­be. — Szabad, — válaszolt egy hang a kopogtatásomra. 50 év körüli hájas férfi fo­gadott. — Na végre megérkezett, már vártam. Foglaljon helyet. Milyen kedves fogadtatás! Rögtön elszállt a félelmem, Leültem az íróasztal előtti székre. — Nos, hm, igen — fürké­szett figyelmesen. — Nem rossz típus. Van személyisé­ge! Azt pedig, hogy csak ta­pasztalt ember jöhet számi­RiportereinJc jelentik: titkár. — Szombaton mar m jelentős túlórapénz reményé* ben is kevesen vállalkoz­tak munkára. Vasárnapra ■ KIS.Z-fiatalok kezdeménye­zésére úgy7 hirdettük rneg a műszakot, hogy mindern tudta, nem jár érte pénz. Akkor nem .gondoltuk vol­na, hogy ilyen sokan jön­nek. A műszakban a többség a műszaki és adminisztratív dolgozókból < tevődött össze. A kongresszusi műszak* nak jó eredményei voltak: 500 mázsa nyersanyag érke­zett be a nyíregyházi gyár­ba — ez egyben azt is je­lenti, hogy ennyivel többet tudnak december végéig át­venni a termelőszövetkere­tektől. Többek között 150 mázsa készáru került le a szalagokról — a vasárnapi műszak résztvevői jó mun­kával nyolc százalékkal tel­jesítették túl egy szokásos, hétköznapi műszak normá­ját. Több kollektíva versenyt is kezdeményezett. így ki­emelkedő teljesítményeket ia elértek. A dolgozók délelőtti műszakja után a karbantar­tók vették birtokba az üze­met, s hétfő reggel minde­nütt megfelelően ápolt, tisz­ta gépek mellé állhatták a dolgozók. Nemcsak a nyíregyházi gyárban fogadták el a KISZ- esek versenykongresszusi műszakjának felhívását: a tér i áltáléhoz tartozó négy megye 14 üzemében, a be­váltóhelyeken hétszázötve­nen dolgoztak. A rendkívüli műszak je­lentőségét növeli, hogy a fermentáló állandóan teljes kapacitással dolgozik, többet termelni már csak szombati, vasárnapi műszakokkal le­het. Az igény nagy. sok munka van. s ezért külön elismerés jár a soron kívüli műszakokban részt vevő va­lamennyi dolgozónak. (A fermentálóban a vasárnapi műszakban dolgozókat ebéd­del vendégelték meg.) A résztvevők a műszakért járó bér felét a vietnami alapra fizetik be, másik fe­lét a KISZ-szervezet ren­delkezésére bocsátják. ★ A Hajtómű- és Felvonó­gyár új, Tünde úti telepén százan, a régi telephelyen ötvenen dolgoztak. Többféle munkában vettek részt: a nagycsarnokban konveyorszerelést végeztek! s a nagy értékű elektrofore- tikus festőberendezésen dol­goztak. A dolgozók egy cso­portja sebességváltó-alkat­részeket forgácsolt, mások szerszámgyártásban vettek részt. A\ vasárnapi műszakban műszaki és irodai dolgozók is ott voltak: az új műhely- csarnok munkaterületeinek rendezése volt a feladat. A műszakot a KISZ-szervezet kezdeményezte, s hozzájá­rultak, hogy már a héten megkezdjék a költözést a vállalat új telephelyére. M. S. Három nagyvállalat jelez­te az elmúlt hét végén: va­sárnapi műszakra készül­nek. A gazdasági vezetők, a párt-, KISZ- és szakszerve­zeti vezetők sok jó ötlettel, figyelmességgel várták a műszakba igyekvőket. Korán reggel jó hangulatban kez­dődött a munka. — Itt ma egy nyolcszáz fős szocialista brigád dolgo­zik — mondta Tóth János párttitkár a Nyíregyházi Konzervgyárban, amikor a résztvevőkről érdeklődtünk. Többen dolgoztak, mint egy hétköznapi műszakban, bő­ven volt tennivalója a vago­nok berakodását irányító és szervező embereknek. Munkakedvben nem volt hiány, a nagycsarnokban, a készáruraktárban hol egyik, hol másik csoport nótázott, munkában is mindenki túl akart tenni partnerén. Gondos készülődés előzte meg a vasárnapi műszakot, amely a múlt heti után az év végi hajrában már a má­sodik. Rendkívül fontos, hogy az elkészült termékek­ből minél több, s minél ha­marabb juthasson a kereske­delembe, indulhassanak az exportszállítmányok. (A múlt heti munkát külön, hév sze­rint köszönték meg minden­kinek, ennek nyomai ott vannak az üzemek faliújság­jain.) Vendége is volt a konzerv­gyári dolgozóknak: nem sok­kal a vasárnap reggel hat órai munkakezdés után — a gyár pártszervezetének és szakszervezeti bizottságá­nak meghívására — Kanda Pál, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára. a megyei párt-vb tag­ja érkezett a konzervgyárba, s beszélgetett a vasárnapi műszakban részt vevőkkel. ; Nemcsak olyanok vettek részt a munkában, akik egyébként is a termelés­ben dolgoznak, ott voltak az üzemi konyha, a laborató­rium brigádjai, sokan jöttek el az irodákból is. A szárító­üzemben hívták fel figyel­münket Urbán Jánosra, aki itt dolgozó feleségét kísérte el. aztán maga is munkaked­vet kapva a szállítóknak se­gített majdnem az egész műszak alatt. A gyáriak mellett volt más szervezett segítség is: az egyik KISZ-alapszervezet meghívására katorgfiatalok érkeztek a testvér KISZ- szervezettől. A városi KISZ- bizottság közbenjárására a konzervgyárban fogadták a Krúdy Gimnázium KISZ- fiataljainak egy csoportját, akik szintén segíteni akar­tak. • Kiterjédt a szervezők fi­gyelmessége arra is, hogy vasárnapi óvodát rendezze­nek be, legyen hol elhe­lyezni a legkisebbeket, ha mindkét szülő dolgozik. A gyerekeknek megmutatták a gyárat, s közben járt a mi­kulás is... A vasárnapi műszakban sokféle munkát végeztek: meggy-, szilva- epercsoma­A KONZERVGYÁR EGYIK TERMÉKÉT. A ZÖLD­BORSÓT KARTONOKBA CSOMAGOLTAK A VASÁR­NAPI MŰSZAK RÉSZTVEVŐI. A DOHÁNYFERMENTÁLÓ GYÁRBAN FIATALOK VÉGZIK A LÁNCRAKÁST, MIELŐTT A FERMENTÁLÓ- GÉPBE KERÜLNE A DOHÁNY. (ELEK EMIL FELVÉTE­LEI.) golás, borsó-, lecsó-, zakusz- ka-. zöldbabcímkézés, szárí­tott hagyma szállítás — és sok más volt a napi program­ban. Az eredmény: 2,5 mil­lió forint értékű áru került ki a vasárnapi műszakban dolgozók keze alól, s ebből 1.8 millió értékű exportra indul. Harminc vagont rak­tak meg készáruval, ame­lyet még aznap el is szállí­tottak. A műszak 'résztvevői úgy döntöttek, hogy a gyári vállalás egy részeként a mű­szak munkájából 60 ezer forintot felajánlanak a nagy- kállói járás egyik tanyai kol­légiumának építéséhez. A dohánygyárban már a portán részletes tájékozta­tást kaptunk: majdnem 250 ember jelentkezett munkára vasárnap reggel. — Hetek óta megállás nél­kül működik a gyár — mondta Szarvas István párt­//m Kain: Egy emelettel feljebb tásba, úgyis tudja! Lássunk hát valamit! — Rögtön — ugrottam fel. Egy pillanatig koncentráltam, aztán elkezdtem. Először drá­mai hőst alakítottam. A férfi egy pillanatra rám csodálko­zott, figyelmesen végighallga­tott, aztán elnevette magát. Ez egy kissé megzavart. Vé­gül is élet-halál kérdésről volt szó. Átmenet nélkül az elhagyott szerető monológjá­ba kezdtem. Halkan, tétován, szenvedélyesen. A férfi fi­gyelmesen hallgatott. Jó jel! Aztán minden tudásom bele­adtam. Voltam pattogó szavú és gyámoltalan fajankó, s mi­vel láttam a férfi elégedett­ségét, sikertől mámorosán új szerepbe vágtam. Az erdei manóéba. Forogtam, mint egy búgó­csiga, másztam négylábún is, aztán megbotlottam a sző­nyegben és arcra buktam. Ez utóbbi egész élethűen sike­rült. A hájas úr ide-oda csúsz­kált a székén, önfeledten ka­cagott. — Nem, — kiáltotta, s könnyei potyogtak. — Mem, ez egyszerűen nem igaz! — Levegő után kapkodott. — ön egy márka! Maga eddig a leg­eredetibb pályázó, akivel va­laha is dolgom akadt. Felálltam, boldog voltam. Ez a lelkesedés minden vára­kozásomat felülmúlta. — Hol tanulta mindezt? Az állást mindenesetre megkap­ja: El fogja bűvölni a házi­asszonyokat! Tudja, — lihe­gett levegő után kapkodva — tulajdonképpen magának szí­nésznek kellett volna lennie. Hirtelen megdermedtem, s térdem remegni kezdett. — Hogyan? — kiáltottam, a lerogytam a székre. — Ho­gyan gondolja ezt? Milyen állás? Hiszen én színész va­gyok! A férfi arcáról eltűnt a mo­soly. — Te jó ég! Színész? Ne­kem hirdető kell, az új kony­hagéphez! A színészi elvétel egy emelettel feljebb van Tényleg — pillantott az órá­ra —, hiszen még csak fél 11 van. A jelölt pedig U-re ígér­kezett. Váradtan emelkedtem fel a. székről és az ajtóhoz vánszo­rogtam. — Kár. — szólt az íróasz­tal mögül a hang. — Nagy kár. Pedig még vihette volna valamire! \ Pordította: Steiner Katali* Vasárnapi műszakon három gyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents