Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
1971. de^^inber f. (S*rr«»r 5. oldal HADITECHNIKÁNK ÚfDONSAGAI Pánce osvadószaf — rakétával EMBER ÉS HARCESZKÖZ ÖSSZHANGJA KELL A PÁNCÉLOS VADASZ ÁTHOZ. ÉS A NEGYEKEN ? Napirenden a szabolcsi termékek sorsa Az irányzólövész feszült figyelemmel néz az optikai irányzókra és a lövészetvezető parancsát várja: „Céltávolság 1800 méter! Célsebesség 20 km/óra!” „Tűz- kész!” — hangzik a válasz. — „Indítás!” — Az irányzólövész megnyomja az indítógombot és a rakétalövedék vijjogva röppen az indítóállványról. Másodpercenként mintegy 100 méteres sebességgel halad a cél felé, alig néhány méterrel a talaj felett. A gyorsító hajtómű ragadja el a rakétalövedéket rakétalövedék fedélzetére. Ott erősítés után sorba .kopogtat” az egyes kormány- szerveken, amelyek a le-fel és a jobbra-balra irányuló mozgásokat kiváltják. Ám csak azzal lesz szerencséje, amelyiknek ismertetőjelét, kódját magán viseli. Ez a kormányszerv befogadja, hallgat rá és elektromágnes segítségével végrehajtatja a kormányfelület kívánt mértékű és irányú elmozdulását. A rakétatestet kö- rüláramló levegő szembetalálkozik a kormányfelülettel, nekifeszül és a rakétalövedék engedelmesen máris a kívánt irányba fordul, viszbanótöltet kumulatív hatásának ez a szerencsés társítása, a páncélelhárító irányított rakétalövedék valóban célba találjon és ott pusztító hatását kifejthesse. Ember és harceszköz tökéletes összhangja szükséges a páncélosvadászathoz. A távirányítású rakétalövedék nyújtotta lehetőségek valóta váltása az irányzólövész ujjaiban és szemén, nem kevésbé gyakorlottságán és bátorságán nyugszik. Izgalmas, valódi vadászat ez! — I. i. — Ha babonás lennék, félnék a 13-as számtól — szerencsétlenséget hoz. Mégis, sokan a 13-ast húzzák át a lottószelvényen — a milliós nyeremény reményében. Mit tartson akkor a megyei tanács ipari osztálya? Éppen 13 az irányítása alá tartozó vállalatok száma S hellyel-közzel ugyanennyi, vagy még több különféle törekvés, akarat igazgatja ezeket a vállalatokat, végeredményben azonos cél, a jobb termelés érdekében. Ennek a sokféle akaratnak, árnyalatnyi eltérésnek az egyeztetésére, az egységes szemlélet, az egységes cselekvés kialakítására gyűltek össze néhány nappal ezelőtt a vállalati vezetők, igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők, párt-, szakszervezeti és KISZ-titkárok a megyei tanácson. Tanácsi vállalatokról van szó, a területi igények kielégítését kell megvalósítani — hangzott az első intelem. S rögtön „láttatták” magukat a példák, hol van még tennivaló. Hiszen a megyében immár két cipőgyár van, (az Auróra az oly keresett gyerekcipőket is gyártja), két bútorgyár bővíthetné a választékot — ha megyén belül adnák el mindazt a szépet és jót — de legalább egy részét — amit termelnek. Igaztalan lennék, ha nem ismerném el: a törekvés megvan. Elég csak annyit említeni, hogy a Szabolcs Cipőgyár rövid idő alatt két új boltot nyitott, köztük az egyiket Fehérgyarmaton, a Patyolat az Északiban lévő szolgáltatóházban a méretes kötődével áll a lakosság rendelkezésére. Ám mégis, a megyében gyártott és keresett lakószobák, a tetszetős cipők, ruhák nagyobbik része nem a szabolcsiaknak jut. Lehet labdázni a szokott módon: az ipar szerint a kereskedelem nem rendel, a kereskedők azt mondják, ők vennének, csak nem tudnak zöld ágra vergődni az iparral. Márpedig a vásárlót nem ez érdekli, Iranern, hogy meg tudja-e venni a boltban azt, amit esetleg éppen ő készített el a gyárban. Ugyanez természetesen vonatkozik a szolgáltatásokra is. Elhiszem a vállalati vezetőknek, hogy sokkal több a gond, az adminisztráció a javítással, a tisztítással, de nem véletlenül mondták: „Sem a Patyolat, sem a VA- GÉP igazgatója nem ment tönkre abban, hogy szolgáltatást is végzett.” Januártól lép életbe a módosított Büntető Törvény- könyv, ahol az egyik bűntett elnevezése: „felelőtlen eladósodás.” Ehhez kapcsolom a megbeszélés második részét. Korántsem azért, hogy hibát, felelőseket keressek. A beruházási tevékenységet nézem ebből, a ma még szokatlan új szempontból. Hiszen magam is tudom: ha többet vásárolok, mint amennyi a fizetésem — jóllehet szükségem van rájuk, okosan fel tudom használni az így megvett dolgokat — mégis eladósodóm. Kölcsönökből ideig- óráig fenntarthatom magam, de utána az összeomlás következik — hacsak meg nem szán valaki és kifizeti tartó zásaimat. De milyen alapon várjam el, hogy fizessenek helyettem? Ha egy tanácsi vállalat eladósodik, akkor önállóság, ide, önállóság oda, siet a tanácshoz, hogy segítse ki néhány milliócskávp.l — különben nem tud dolgozni. A vállalatok helyzete kedvező, termékeik iránt az igények nőnek, mindez az országos átlagot meghaladó fejlődést tesz lehetővé — hangzott el. Fejleszthetik tehát a vállalatot — ha van miből. Ismét lehet sorolni a példákat, hogy a Nagykállói Vegyesipari Vállalatnak csak mostanra (három év alatt) készült el a központi telepe, hogy» a gépjérműtschnikai vállalatnál a beruházások többe vannak, mint a hitel, a tanácsi támogatás és a vállalati források összessége. De a jövőre is lehet gondolni: a Nyírségi Nyomda rekonstrukciójának tervezésénél tízmilliókat kell lefaragni, a mátészalkai bútorgyár építésénél is olcsóbb, egyszerűbb megoldások után kell nézni — mert csak eny- nyire telik. Körültekintő munkával, megfelelő programozással ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani az elképzelésekről, csak annyit, hogy a gyorsan megtérülő, jobban jövedelmező, vagy fontos igényeket kielégítő beruházásokat kell előnyben részesíteni. A tanácsi iparvállalatok vezetői egyeztették az elveket. A családban is így tesz az ember. Lányi Bolond Szojkáné beszél az indítóállványról és a másodperc tört része alatt néhány méteres magasságba lendíti, miközben repülési sebességét egyre növeli. A sebesség erős növelésének korlátái éppen a kezelő reagálási képességének figyelembevételéből adódnak. Az irányzólövésznek időt kell adni arra, hogy miközben távcsövével szakadatlanul figyelemmel kíséri a célt, egyben rakétáját is nyomon követhesse. Amennyiben azt észleli, hogy a rakétalövedék kitér az irányzóműszer és a cél által meghatározott síkból, akkor irányzó kis botkormányával parancsjelet állít elő, amely annál erélyesebb, minél inkább kimozdítja a botkormányt középső, semleges helyzetéből. A helyesbítő parancs elektromos jel formájában végigfut a továbbító vezetéken a pályán haladó szatér az irányzósíkba. Figyelni, irányítani — az irányzólövésznek minden idegszálával ezekre a feladatokra kell összpontosítania. A szükséges parancs jelek kialakításakor előálló késedelem csak megnehezíti, sőt esetleg kétségessé is teszi a rakéta pályájának megfelelő helyesbítését, célra irányítását. Tényleges harchelyzetben ez a feladat még bonyolultabb. Gondoljunk csak arra, hogy harc közben mennyi zavaró hatás érheti az irányzólövészt! A különben is megkívánt különleges képességek mellé tehát érthető módon soksok gyakorlás szükséges a rakéták irányzólövészeinél, hogy a rakétahajtás, a táv- irányítás és az üreges robNőbizottsági vezetők tanácskoztak Nyíregyházán. Egy küldött szinte minden kérdéshez hozzászólt. Sőt többször is. Határozottan beszélt, érvelt, részletezte véleményét. Szojka Jánosné volt. a rakamazi Győzelem Tsz-bői, akivel a szünetben beszélgettem. — Nem szerettem sosem lakatot tartani a számon. Csakhát a tsz előtt mi volt? A szomszéd, esetleg az utcai kispad. — Szövetkezetben megtanul az ember észrevenni dolgokat. Különösen, amikor annyian vagyunk nők egymás mellett, hasonló érdekkel. Különösen, ha valamilyen titok van előttünk, amiről nem vagyunk tájékoztatva. Az ilyesmit aki akarja tűri, más nem nyugszik bele. Szólni kell. Ilyen vagyok én. — A &ZÖV etycezye tü pkbon 450-en vagyunk' nőtagok. Nagy tábor ez és nagy erő a közösben. Abból is látszik ez — mert tény —, hogy a növényápolás 90 százalékát mi végezzük el. Nálunk nélkül nem tervezhet és nem számolhat senki a tsz-ben. És ezt mi, persze nagyon jól tudjuk. Akkor miért engednénk magunkat hátrányos helyzetbe?! — A mi szövetkezetünkben 16 szocialista brigád van. S azzal sem mondok nagyot, hogy az ilyen brigádokban is többségben vagyunk. Nem véletlen, hogy Raka- mazról Szojka Jánosnét küldték a szövetségi nőtanácskozásra. (asztalos) Csuziék és a Télapó A családot a Télapó-előkészületek tartották lázban. Az ünnep értékének növekedését híven fejezték ki a figurák árai, amelyekből kitűnt, hogy a hajdani Miklós püspök csokoládéutódjai az állam és egyház javuló viszonyának megfelelően jelentősen nőttek. Különösen a 76 forint körüli okozott őszinte meglepetést, mert amint a vapa, Csuzi úr mondta, ennyi pénzért már nem csokoládéból készült babát is lehet kapni. Szőkében Az előkészület tehát folyt epés és édes megjegyzése' közepette. A Csuzi pulyák, számsze rint négyen szintén az ünnep izgalmában feküdtek és keltek. Lelkesen számolták, még hány éjszaka kell csacska szöszke fejecskéjüket álomra hajtani addig, amíg a várva várt ajándék megérkezik. A téma körül folyt az esti mese is. Csuzi papa és Csuzi mama gondosan készítették elő gyermekeiket arra hogy a Télapó szerényen köszönt V ma’d hozzájuk. A figurák nem ss'nek túl ne gyök de lesznek és a viselkedés függvényében néz-e minden többi más az érdemek tzerint érkezik majd. Kidolgozták a Télapó érkezésének technológiáját is. Mert Csuziékhoz nem a fűszerüzlet estére már kapatos mikulása jár, hanem jól kialakult szokás szerint az ablakba helyezett lábbelikbe helyeződnek el a csomagok némi virgács dekorációval ékítve. Az idei tervek között szerepelt az is, hogy a Télapó, azaz a Csuzi szülőpár az este fényesre pucolt cipőket kicseréli, és helyettük — óh, minő meglepetés lesz! — új csizmácskákba helyezi az ajándékot. Döntés született arra is. hogy a cipők a balkon két ajtaja elé kerülnek, de jut belőlük az ablak közé is. Mert hit négy gyerek nyolc cipőt akart kitenni, ami az ismert modern lakásméreteket tekintve, egy ajtóközben megoldhatatlan feladat. Minden a program szerint zajlott. A Csuzi srácok életükben először risztára pucolták vert orrú cipőjüket, és műgonddal kira'-'ák az ablak és az ajtó közé. Voí ugyan némi konfrontáció mi yen legyen a sorrend de az osztó igazság, az atyai önkény hamar rendet teremtett. Még egy esti mese, még egy kis duma, és a Csuziak álomra szenderültek. És ekkor lendült akcióba a Csuzi szülőpár. Az előre elkészített cipőkkel kicserélték a régit. Az új lábbelibe belepréselték a zacskókat, a figurákat, a virgácsokat, kinek- kinek érdeme szerint. Azért mégis úgy, hogy mindenkinek jusson egyformán, amivel meg lehet előzni a későbbi kiéleződő osztályharcot, a javak birtoklása ügyéből eredően. Az akció után a Csuzi család nyugovóra tért. Éjjel nagy szél kerekedett. Rázta az ajtót és az ablakot. Csuzi álmatlanul forgolódott és hallgatta az ablakon kop- panó esőcseppeket. „Fránya egy mikulás" — szólt feleségéhez, és igyekezett elaludni. Nagy nehezen sikerült. Amikor reggel felébredtek, még esett. A sötétítőfüggönyön alig szűrődött be a korai fény. A másik szobából mo- corgás hallatszott. Ébredtek a Csuzi csemeték. A mama és a oapa izgatot in ültek fel „Jönnek." É jttek. Csuzi Csilla, Csuzi Csaba, Csuzi Csongor és Csuzi Csöpi. ,Jujjujjjujuuujj" — hallatszott az örömsikoltás. Nekiestek az elsötétítő függönynek és széthúzták. És íme, ott voltak az új csizmák és benne az ajándékok. Kinyílt az ajtó és az ablak. A gyerekek beszedték a sajátjukat. De egy percre meglepődtek. Az ajtók és ablakok között állt a víz. Ami becsurgott az eső idején. „Jé papa — rikoltott fel Csuzi Csongor —, ennek a cipőnek levált a talpa!” „Ennek is, toldta meg Csilla.” És így a többiek. „Télapó is se- lejtet gyárt?" — kérdezte Csöpi. A baj nem hagyott mély nyomot bennük. Úgy látszik megszokták. Figyelmüket a csokoládé és a cukorka foglalta le. Csak a két Csuzi szülő dohogott. ★ Csuzi visszavitte a boltba a négy lábbelit. Elmondta, hogy két napja vették. És mi történt azóta? — kérdezte az eladó. „Semmi. Kitettük az ablakba, hogy abba jöjjön a Télapó.” A boltos megköny- nyebbülten sóhajtott fel. Öt már nem terheli a felelősség. Kivette a cioőből a rózsaszín cédulát és rábökött a szövegre: nem rendeltetésszerűen ' msználták! Mert ugyan ki hallott aril. hogy a? ember a cipőt a- •>jtó és ablak közé dugja? É- ha tényleg a mikulás cserélte ki? (bürget) Húsz év után A KÖSZÖNTŐ NEM TARTOTT SOKÁIG. Mit is mondhatott volna az igazgató .szobában egybegyűlteknek Tóth Pál, az építő- és szerelő vállalat főmérnöke? Hiszen azért jöttek össze, hogy szű- kebb körben, barátságosan elbeszélgessenek azok, akik immár 20 éve jóban, rosszban együtt vannak, életük legszebb éveit töltötték el egyfolytában a vállalatnál. Ácstól a főpénztárosig — tizennégyen. Tavaly még csak Ivetten jubiláltak. Jövőre még többen. Van, aki nyugdíj előtt áll már, s aki tanulóként kezdte, itt nőtt fel. Nyolc igazgató és ugyanennyi főmérnök váltotta egymást azóta, hogy a hajdani 13 milliós „tatarozóból” 170 milliós nagyvállalat lett. A főmérnök sorra adja át a kiváló dolgozó jelvényeket és a vele járó pénzjutalmakat a törzsgárdatagofcnak. Toma- sovszky Ilona, Elek István, Lovász Mihály, Kurucz István, Szabó Sándor, Fábián András és így tovább... BIZONY, VOLTAK ÉVEK, amikor még fizetni is alig tudtak, mert veszteséges volt a vállalat. S akik ma itt vannak, kiállták a próbát. Járták a megyét motorkerékpárral, fagyott utakon, hajnaltól késő éjszakáig. Most itt vannak, s egymásnak mondják; „Még 20 évig, barátom!” A motorkerékpárokat felváltották a Nysák, a lapátot a gépek, a téglát az alagútzsalu. Vastagabb a boríték, s év végén nyereségrészesedésre is számíthatnak. Kőműves, ács, lakatos, építésvezető, villanyszerelő, szad- lításvezető, tanulóoktató. Nem mindenki maradt meg az eredeti szakmánál, mint CSserbák József. Szaszaia Sándor hét évig festett. Aztán megkérték, hogy hat hétre vállalja a művezetőséget. Tíz év lett belőle, de már tanulókat oktat. Tomasovszky Ilona főpénztáros. Pénzszómlá- lással kezdte, azt is folytatja. Mennyit fizetett ki? Ki tudja? Talán 300 milliót? Mondja; jó kollektíva dolgozik a pénzügyön, de szeretik a többiek isu. Az asztal fedett összecsendülnek a poharak, köszöntik egymást a régi ismerősök: „Szabó saaktáns! Még vagy 20 évig veszekedjünk együtt!” Elek István lakatosnak ez az ünnep már a búcsú is. Nyugdíj, ba vonul, mert az egyik kezének már nehéz a szerszám. Mutatja a rokkant kezet, amely nem is olyan régen még keményen fogta a munkadarabokat. Mondják, biztatják; „Megjavul még az...” MINTHA MEGÁLLT VOLNA AZ IDŐ. Aztán visszapereg, felelevenednek az emlékek. Röpke pillanat 20 év azoknak még, akik akkor születtek. Akik végigküzdötték, minden napja számlálva van. Jó, rossz vegyesen. Egy fél emberöltő rohanó, de mindig visszatérő emlékeivel Felidézni 20 év után. így együtt, jó dolog. (tóth) Óraritkaság Mayr Gyula egykori híres győri órásmester három évig tartó munkával olyan órát szerkesztett, amely a világ 65 nagyvárosának csillagászat pontos idejét egyidőben mutatja az évvel, hónappal, héttel, nappal és a holdjárattal együtt. Az 192’. ben elhuny* idős mester egyedülálló készítménye a Sopronban lakó '?ánya. Mayr Erzsébet birto kába került. A többszörös szállítás, az idő azonban any- nyira kikezdte a 60 éves szerkezetet, hogy az alapos javításra szorult. A javítást Mayr Erzsébet Ackermann Istvánra, Győr legidősebb órásmesterére bízta, aki 60 évvel ezelőtt mint apja órásinasa, részt vett a csillagászati óra több mint 700 fogaskerekének kézi megmunkálásában, az >ra összeállításában. Ackermann István több mint há- omhónapi munkával üzemképes állapotba hozta az órát, 3 az újra hajszál pontosan mutatja a világ 65 nagyvárosának tényleges csillagászati idejét.
