Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-29 / 306. szám

8. oldal RRLEf-MAGYARORSZAG mr. december 89. KOMMENTÁR Itália hatodik elnöke Semmi kétségé az iránt: Giovanni Leone váratlanul aratott győzelmet az olasz elnökválasztásokon. A 63 éves jogászprofesszor, Ná­poly kereszténydemokrata pártszervezetének hajdani titkára, majd az olasz par­lament alelnöke, később nyolc éven át elnöke még a Montecitorio palota válasz­tási kulisszatitkaiban leg­jártasabb szakértők körében sem tartozott az esélyes je­löltek közé, noha tekinté­lyes, köztiszteletben álló po­litikus. Két, úgynevezett strand- kormány — Itáliában a rö­vid életű hivatalnokkabine­teket illetik ezzel a névvel — és a legutóbbi, 1964-ben tartott elnökválasztásokon a szociáldemokraták jelöltjé­vel, Giuseppe Saragattal szembeni kudarc fűződik Leone személyéhez. Úgy is­merik, mint azon ritka ke­reszténydemokrata politiku­sok egyikét, aki a párt ki­lenc irányzatának olykor rendkívül heves összecsapá­saitól igyekezett távoltartani magát. Nyílt titok, hogy a keresz­ténydemokraták, a republi­kánusok, a szociáldemokra­ták és néhány kisebb cso­portosulás képviselőin kívül a neofasiszták — az MSI, vagyis az Olasz Szociális Mozgalom — elektorai is az ő nevét írták a szavazócédu­lákra. A négyes koalíció második legnagyobb pártja, a szocia­lista párt mindvégig De Martino, illetve Pietro Nenni jelölése mellett, tehát a kereszténydemokratákkal szemben foglalt állást. Ez — a korábbi, gyakran nyíltan konfrontáció folytatásaként — nem keltett meglepetést, következményei azonban el­kerülhetetlenek. így az olasz alkotmány értelmében rövi­desen újjáalakuló kormány­ban a szocialisták helyét va­lószínűleg az Olasz Liberális Párt foglalja el. A választás során az urna előtt 23 fordulóban látvá­nyos egységet mutatott az ellenzék. Most először az elnökválasztások történeté­ben, az Olasz Kommunista Párt nem állított önálló je­löltet, hanem a szocialisták­kal. a PSlUP-pal és a füg­getlen baloldallal közösen támogatták előbb De Marti­no. majd Nenni jelölését. Még a jobboldali olasz sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy a baloldal egységét semmiféle fegyelmezetlenség nem bontotta meg, soraikból senki nem élt az „orvlövé­szek” fegyverével, vagy egyetlen nagyválasztójuk sem adta voksát hivatalos jelöltjük ellen. Nos, ez az egységes ellen­zék ma olyan erőt képvisel Itáliában, amelyet — a Mes- saggero cikkírójának szavai­val — „nem lehet számítá­son kívül hagyni”. Az Olasz Kommunista Párt vezetősé­ge röviddel az elnökválasz­tások után hozott határoza­tában így értékelte a szava­zások tanulságát: „A parla­mentben megvolt annak a lehetősége, hogy a köztársa­sági elnököt az alkotmány­hoz hű, demokratikus erők legszélesebb tömörülése vá­lassza meg. Pártunk és a baloldal közös frontja kez­dettől fogva erre törekedett. A kereszténydemokrata párt vezetőségét és egyes irány­zatait azonban homlokegye­nest ellenkező törekvések vezették, amikor olyan jelöl­teket állítottak csatasorba, akik eleve csupán égy, a fasisztákat is magában fog­laló, jobbközép csoportosu­lás támogatására számíthat­tak”. GiovanniLeone tekintélyes, köztiszteletben álló politikus. Súlyos időkben, nehéz hely­zetben került az államfői tisztségbe. Hét esztendőre szóló megbízatása akkor járhat sikerrel, ha azokra az erőkre is támaszkodik, amelyek voksaikkal ugyan személve ellen foglaltak ál« lást. de Itália nénének fel- emelkedésében. anya«! és szellemi iavainak gyarapítá­sában vele azonos vélemé­nyen vannak. Gyapay Dénes Belpolitikai válság Nyugat-Pakisztánban Fronfszínház (New York-i tudósítás) Kilenc nappal Zulfifcar Ali Bhutto pakisztáni köztársasá­gi elhök hatalomátvétele után kitört az első nagyobb arányú belpolitikai válság Nyugat-Pakisztánban. Qu&ttaban, Beludzsisztán nyugat-pakisztáni tartomány székhelyén utcai tüntetések­re, s a Bhutto által törvényes jogaiba visszahelyezett nem­zeti avam! párt, valamint a Bhutto vezette néppárt hívei között fegyveres összetűzé­sekre került sor. Egy személy meghalt, hárman megsebe­sültek. A tüntetők az ellen tilta­koztak. hogy az új pakisztáni köztársasági elnök Szardar Ghausz Bahs Raiszani füg­getlen politikust nevezte ki az Iránnal és Afganisztánnal határos n y u ea t - oakrtrtáo i tartomány új kormányzójává. Hírügynökségek jelentik, hogy Ali Bhutto elnök egv diplomáciai fogadáson sze­12. Nem, nincs semmi baj, hi­szen a másik gondolataiban olvad, íüggetleftül attól, hogy ő miket mond. S lám már válaszol is: — Örülök, hogy jó szándék­kal van Irántam. Bízom ben­ne, hogy miként önnel, tár­saival is baráti viszonyba kerülök. Ezt kell tennünk. Ezért Is jöttem. Nem tudom viszont, hogy mit jelent az: férfi? És főleg, hogy ön mi­ért szeretné átdugni a kezét a .védőöltözetemen? Feltét­lenül szükség van erre? — Ó, dehogy! — gondolja sietve Kopra. — Inkább azt tisztázzuk: miben állhatok szolgálatára? Van-e valami terve, amelynek megvalósí­tásában igénybe vehetné sze­mélyes segítségemet, közre­működésemet? Egyáltalán mennyi időre tervezi itt-tár- tózkodását? — Köszönöm a felajánlott támogatást, Igénybe fogom enni Egyébként már éddis 3 sok ismeretet rjtkíátoztáir 1 az emberről, mostani ta­lálkozásunk eredményeként Elnézését kérem azonban, egyelőre vissza kell men­mólyesen megerősítette: hét­főn félórás megbeszélést folytatott Mudzsibur Rahman sejkkel, a törvényen kívül helyezett Avami Liga házi- őrizetben lévő vezetőjével. Bhutto a fogadáson jelen volt újságírólen ak jelezte, hogy az eszmecseréket foly­tatni kívánja. „A hétfői tár­gyalás nem volt könnyű, eredményeivel azonban nem vagyok elégedetlen” — mon­dotta. Bhutto közölte az újság­írókkal azt is, hogy szándé­kában ájl- ellátogatni a Kínai Népköztársaságba és esetleg a Szovjetunióba is. Terve­zett utazásainak időpontjáról nem szólt. Az AFP francia hírügynök­ség tájékozott diplomáciai forrásokra hivatkozva arra számít, hogy Mudzsibur Rah­man számára hamarosan le­hetővé teszik, hogy visszatér­jen Kelet-Pakisztánba, mivel nem a gömbbe, huzamosabb ideig nem tehetem ki a vé­dőöltözetemet ilyen nagy for- róságnak és ekkora légnyo­másnak. Itt, a harmadikon annyi ideig maradok, ameny- nylre energiakészletemből futja. Kérdéses, hogy a szer­vezetem miként tűri a klí­mát, nem adódik-e valami komplikáció. Pontos választ tehát nem adhatok. Búcsúz­nunk kell, a viszontlátásra. — Egy másodpercre még! Van-e kifogása az ellen, ha míg Ön pihen, megérkezésé­ről értesítsem embertársai­mat, s később velük együtt tiszteletemet tegyem? — Ellenkezőleg. Nagyon örülök. A széles körű isme­retség, a sokoldalú tájékozó­dás — Itteni munkám alap- feltétele. Energia-megtakarí­tás szempontjából azonban kedvező lenne szamomra, ha a többi emberrel is az ön révén tarthatnám a kapcso­latot. Én önt barátomnak ér­zem, megbízom önben. Vál­lalná ezt a feladatot? Tol mácsolna kC "ink. . —- Boldogan. — Akkor, kérem. őrizze meg a tapadókorongot. Ami­kor érintkezésbe kíván lépni sokak szemében ő az egyetlen politikus, aki képes lenne „rendet teremteni” a keleti országrészben. Nazrul Iszlám, a Bangila Desh kormányának ideiglenes elnöke Daccában tartott ked­di sajtóértekezletén felszólí­totta az Egyesült Államokat és a Kínai Népköztársaságot, hogy ismerjék el az önálló Bangla Desht. Keddre virradó éjjel a tűzszünet fennállása (de­cember 18.) óta legsúlyosabb incidens zajlott le az indiai— pakisztáni határon. A pakisz­táni hadsereg egységei tüzér­ségi támoga-áss-al próbáltak indiai területre betömi. A harcokban két indiai őrnagy és három katona életét vesz­tette. Daccai közlés szerint megkezdték a kelet-pakisz­táni fővárosban eddig őrzőt1 hadifoglyok indiai területre szállítását. velem, helyezze vissza a homlokára és jöjjön a gömb­höz. Most távozom. A labda felpattan, pár szökkenéssel a csúzda aljá­hoz ért és felguruit rajta. Kisvártatva a csúzda is behúzódott az űrhajó belsejé­be. A gömb sugárzása fokoza­tosan csökkent, halványult, végül már csak a sziluettje derengett a tisztáson. Égő cirkuszi karika, ilyeneken ugrálnak át az oroszlánok, tigrisek. Aztán a karika is kialudt. Kopra Tibor felemelkedett á földről, megrázta a fejét, mélyeket lélegzett. Aztán megfordult, átvágott a bok­rokon. Lassú léptekkel, töp­rengve ballagott vissza a kamrához. A küszöb előtt megállt, hát­ranézett. A telek bal csücskéből, a bozótosból semmi fény nem szivárog ki. Es néma, csendes körös-kö­rül a táj. Tétován a homlokához nyúlt. Ott Volt a kis tapadóko­rong. Erre, mintegy varázsütésre, elszállt révetegsége. Ébren „Kérem, képzeljék magu­kat az amerikai hadsereg katonáinak, akik évek óta hallanak a Vietnamizálásról, és nagyon jól tudják, hogy az mi a valójában. Önök te­hát katonák...” így szól a színpadról a közönséghez Ossy Davis, az Amerika-szerte ismert né­ger színész és író. Persze, a fényűzően berendezett New York-i Koncerthallban ez egy kicsit valószínűtlennek tűnik. A terem színpadi díszlete: törött lécekből ösz- szeeszkábált faládák, rajtuk hatalmas USSF betűk dísze­legnek. (Ez az amerikai ka­tonai segélyalap elnevezésé­nek rövidítése.) A kelléktár: néhány összekarcolt, ütött- kopott hangszóró, amelyet a csoport a világ egyik végéből a másikba hurcol magával. Egy katona ül mellettem, akinek könnyű magát kato­nának képzelnie, mert a vi­etnami háború veteránja. Egyenruhában, jelvénnyel ülnek az első sor ókban a társai. A közönség többi ré­sze, amely jegyet váltott az előadásra, már nehezebben tudja magát katonának kép­zelni. Az első néger énekes, a száma előtt Így szól: — Kérem, énekeljenek velem, ahogyan a lriskato- nák szoktak a frontklubok­ban, amikor nekik tartunk előadást. Azzal elkezdi a dalt, amely arról szól, hogy mi is tulaj­donképpen a hazaszeretet, a haza iránti hűség? A refrén körülbelül ez: „Hazám, kész voltam érted bármely pilla­natban a halálra, de véron­tásra. sárba süllyedésre — nem! Ezt nem teszem!” Az énekes újra kezdi, de a sötét nézőtér néma ma­rad. — Gyújtsák meg a villa­nyokat. Nem tudok énekel­ni azoknak, akiket nem lá­tok. Újra kezdi, de a terem, most i§ néma. Énekeljenek! Csak bámul- • ni. jöttek ide? Hiszen az, amit csinálunk ' bem csak színház, hanem harc is! Énekeljenek! Az énekes le­engedi a gitárját: — Borzalmas érzés, ami­kor a környezetben minden­ki egyetért azzal, hogy a háborút azonnal be kell fe­jezni, hogy a csapatokat ha­ladéktalanul ki kell vonni, meg miegymás... csak... csak éppen egy szalmaszálat sem Visz félre az útból senki. Mint a képviselőházban. Ott is mindenki ellenzi a hábo­rút, csak éppen semmit sem tesz a befejezése érdekében; Az ember üvölteni, vereked­ni tudna: ne legyetek ilyen közömbösek! Énekeljetek! Szélről ülök és így jól be­látok a színfalak mögé. ' Lá­tom, hogyan izgul a többi előadóművész, hogy „előőr­süknek” sikerül-e magával ragadnia a közönséget ebben a kilátástalannak tűnő pár­viadalban. A művész ismét belekezd. Szünetet tart. Egész halkan, a mikrofonra dűlve énekel, hogy hallja, megszólal-e a terem ? Először a kakasülőn szólal meg néhány bátortalan hang. Majd eggyel lejjebb, míg vígül bekapcsolódik az egész földszint. Most már mindenki énekel és a szín­falak mögött felderül a mű­vészek képe. így kezdődött november 21-én a háborúellenes show a New York-i filharmóniá­ban. Az Amerika-szerte is­mert háborúellenes művész- csoport először lépett fel polgári közönség előtt. A hangulat egyre forrósodott. Híresebbnél híresebb szí­nészek és művészek léptek a mikrofon elé. A második részben, ami­kor Suzerland, Fonda és mások rövid háborúellenes dalokat adtak elő, kitört a tapsvihar. — Aki a csapatok azonna­li kivonását és a háború be­szüntetését követeli, kiállt­son igent! A nézőtér felmorajlott. — Aki győzelmet akar Vi­etnamban, kiáltsa igen! Síri csend. — Nos — szólt Donald Suzerland — látják, az el­nöknek mégis igaza van: a vietnami győzelem mellett van a hallgatólagos több­ség! November 24-től a csoport a Fülöp-szigeteken, a Ha­waii-szigeteken. a Dél-Ko- . reában, a Japánban és az Okinawán lévő amerikai .„ka­tonai támaszpontokon ven­dégszerepei. A csoport kérte az ainerilcai elnököt. hogy programját Vietnamban is bemutathassa a katonáknak. „Hisszük — írták levelükben —•, hogy programunk többet tesz az amerikai katonák er­kölcsi szellemének felemelé­se érdekében, mint bármi­lyen karácsonyi aján­dék. Kivéve természetesen azt az ajándékot, amellvel ön lepheti meg őket. elnök úr. ha netán úgy döntene, hogy karácsonyra befejezi a vietnami háborút.” G. Bravik Megkezdődtek a Brandt—Nixon-tárgyalások Nixon elnök és Brandt nyugatnémet kancellár ked­den délben munkaebéden kezdte meg eszmecseréjét az amerikai elnök Kay Biscayne-i (Florida) üdülőjében. A megbeszéléseken, amelyek szerdán délben fejeződnek be, részt vesz Rogers amerikai és Scheel nyugatnémet külügy­miniszter is, valamint dr. Kissinger, Nixon elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója. HfRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Minden az előre megálla­pított ütemterv szerint ha­lad. Richard Nixon, az USA elnökének diplomáciái nap­tárában az szerepelt, hogy a Médici brazil elnökkel, Tru­deau kanadai miniszterel­nökkel, Pompidou fran­cia elnökkel és Heath angol miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után — de még pekingi és moszkvai látogatásai előtt — Willy Brandt nyugatnémet" kancellárral tárgyal. Most tehát megkezdődött Floridá­ban a Nixon—Brandt talál­kozó. Minden mégsem halad az előre . megállapított ütem­terv szerint. Korábban ugyanis szó volt arról, hogy Brandt kíséretében lesz Kari Schiller pénzügyminiszter is, aki közben Connallyval, a washingtoni pénzügyminisz­terrel tárgyal majd. Schiller nem utazott, mert amiért utazott volna, az időközben megvalósult: .Nyugat-Európa ellentámadással felelt az USA által augusztusban megindított gazdasági táma­dásra és sikert ért el, Wash­ington beadta a derekát, leértékelte a dollárt. Más tekintetben is szük­ségesnek látszik, hogy bizo­nyos józan és realista nyu­gat-európai körök a jövőben ugyanolyan határozottsággal képviseljék álláspontjukat akár Washingtonnal szem­ben is, mint tették ezt a va­lutaválság kérdésében. És Willy Brandt éppen e józan és realista vonalat látszik képviselni. A józanság és a realizmus pedig most elsősorban azt diktálja Európa nyugati fele számára, hogy tovább mé­lyítse és szilárdítsa az euró­pai enyhülésnek az utóbbi időben szinte kézzelfogható atmoszféráját. • Ha Willy Brandt is ehhez az állásponthoz közelednék, ha a biztonsági konferencia — amely összeurópai ugyan, de az Egyesült Államok és Kanada részvételét sem zár­ja ki —- mielőbbi konkrét előkészítésének és megtartá­sának szükségességéről tud ná meggyőzni Nixon elnököt, akkor kettőjük találkozója nemcsak rutinösszejövetel lenne, hanem konstruktív lépés a világpolitikában. Dorticos elutazott Moszkvából Osvaldo Dorticos Torrado kubai elnök, aki több napos baráti látogatást tett a Szov­jetunióban, kedden elutazott Moszkvából. Dorticos tárgyalt Alekszej Koszi ginn el, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jával, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnökével és találkozott Leonyid Brezs- nyewel, az SZKP KB főtit­kárával. A tárgyszerű, baráti és szí­vélyes légkörben lezajlott tárgyalások során a felek a kétoldalú szovjet—kubai együttműködés továbbfej­lesztésének kérdéseit Vitatták meg. Érintettek több nemzet közi kérdést is, és ismételten megerősítették a felek teljes nézetazonosságát. A kubai és szovjet zászlók­kal feldíszített vnúkavóá re­pülőtéren Osvaldo Dór ti cost Alekszej Koszi gin, Kom&zban- tyin Katusev és más hivata­los személyek búcsúztatták. A repülőtér kifutópályáján a fegyveres erők díszszáz&d- előtt búcsúzott a kubai el­nök, majd felcsendült a tt§* állam himnusza és az elnöki gép elindult a szigetország felé. Kürti András: /látogató a Kopasz-hegyen — KISREGÉNY — van, valóság az, ami történt. Beugrott a sufniba, meg­gyújtotta a lámpát, kapkod­va öltözni kezdett, fel a nad­rágot, inget, le a cipőt, fel a Zoknit, vissza a cipőt. Egy perc alatt végzett, el sem ol­totta' a lámpát, be sem laka- tolta az ajtót, mar rohant is lefelé az Árkos utcán. Repült, ugrott, száguldott. Ilike, a kövérkés. har­minchat éVeá, szőke M.-i pos­táskisasszony édesdeden aludt az iroda mögötti szo­bácskábán, amikor erősen megverték az ablakát. Mér­gesen ébredt fel. Álmában ugyanis virágos, madárdaloá mezőn sétált, tüzérek gya­korlatoztak ottan, egy szép szál legény csalogatta őt be, a közeli nyíresbe, tetszett fte- kt a katona, csakúgy illen­dőségből keretre magát, ami­kor tessék... kopognak! Ki az a tapintatlan ökör, aki még ezt a kis időt sem tudja kivárni.,. Pongyolába bújt, felkattin­totta a csiptetős lámpát ágya fejtámláján, az ablakhoz lé­pett, kinyitotta. De hisz ez az a rokonszen­ves, jó kedélyű pesti fiatal­ember a hegyről! Mi történhetett vele? Csapzott a haja, kockás in­gén hatalmas izzadságfoltok felhevülten fújtat. És tűz- láng lobog a szemében. De csak tátog, nem tud megszó­lalni. Nem látszik részegnek csak nagyon Izgatottnak, Talán őt is megbolondította ez a forró nyári éjszaka...? Ilike kellemes borzongás­sal könyökölt rá az ablak-» párkányra. Ördögbe az álom­béli tüzérrel, ha ez a fiú nem is olyan daliás vitéz, viszont húsból-vérből van. A szán­dékai pedig aligha különböz­nek annak a katonának a szándékaitól. Csakhogy ennek némi biztatásra Van szüksége, míg álmában a tüzér volt a kez­deményező. Persze, azt is o álmodta olyannak... — Mit óhajt, kedves? —» mosolygott i*át bátofítóű Kopra Tiborra. — Bo... bocsánat — li­hegte a fiatalember —, ne haragudjon, drága Ilike, tu­dom, nem illik ilyen későn rátörnöm magára... — Ugyan, törjön csak bát­ran, nem vagyok én olyan ijedős. Ki vele, mi nyomja a szívét? — Telefonálni... telefonál­ni szeretnék... Mindenképp beszélnem kell Pesttel. A főszerkesztőmmel .. Rettenete­sen sürgős! És még egy ba­rátomat Is értesítenem kell, aki a tévében dolgozik. Meg egy ismerősömet a rádióból... — Miért?! Mi történt? Ég- szakadás, földindulás? Vul­kán tört ki a Kopasz-he­gyen? Vagy ellenséges ejtő­ernyősök ereszkedtek le?.. Nem volt maga tó’» sokat a napon? HajadonfŐtt? Fáj a feje, ugye? Azért nyúl min­iig a homlokához? A2 újságíró türelmetlenül rázta meg a fejét (Folytatjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents