Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

WH. December f,'

KELET-MACYARORSZÄ®

f. am

Az anyag is pénz

AZ CSAK TERMÉSZETES, vágja rá az olvasó, semmit nem adnak ingyen. Fizet a vásárló az üzletben, fizet a gyár az alapanyagért, a félkész termékért. Az anyag emberi munkát sűrít magába; minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, amikor az egyik gyárban — jó ötlet! — műhelyenként kiállítást rendeztek, s ott bemutatták, hogy a földolgozott anyagok, alkatrészek kilója, darabja mit kóstál, mindenki meghökkent. Ez az apró kis semmi négyszáz forint? Az a másik százhetven? Nocsak, hiszen ami időnként kiborul a műhelypadlóra, annak kilója ötvenhat forint? Az anyag is pénzbe kerül. Tudjuk. Csak éppen ritkán gondolunk rá, számolunk vele.

Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalom- biztosítási járulék, az illetményadó, az eszközlekötés) járulék, az értékcsökkenési leírás s az egyéb költség. E hét tényező közül a legjelentősebb összeg az, amiért az anyagot veszik-adják. Csupán érzékeltetésül: a népgazdaságban 1960-ban, 1,5

millió tonna cementet használtak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Horganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960-ban, de már

24.1 ezer tonnát 1970-ben, s

hogy szakmánknál maradjunk: újságnyomó papírból

24,3 ezer tonnát tíz esztendeje, s 40,4 ezer tonnát a múlt évben. Az anyagfelhasználás évről évre bővül, mindenből több kell. Sűrűn azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékba megy; elszóródik, kidobják, selejtté válik. Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe.

Egy év alatt a textiliparban 22,3 milliárd forintra rúgnak a termelési költségek. Ebből csak az anyagár

15.1 milliárd. A közlekedési

eszközök gyártásában a 23,9 milliárd forint termelési költségből 15,9 milliárd, a fémtömegcikkiparban 11,1 milliárdból 7,3 rpilJiárd forint az anyagéri ... kifizetett összeg. Nagy summa! A szocialista ipar egészében az összes költségek 66,1 százalékát teszi , ki az anyag értéke. A vegyiparban száz forint termelési költségből 69 jut az anyagra: az élelmiszeriparban 79,8 forint, de még olyan élőmunkaigényes iparterületen is, mint a műszeripar, 51,9 forint. Azaz mindenütt a költségeknek legalább a fele, de inkább a kétharmada, háromnegyede. Ha valahol, itt érdemes a forintot megfogni! é

VOLT IDŐ, AMIKOR a

leegyszerűsített anyagtakarékosság inkább ellenszenvet, mintsem egyetértést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbúzgók úgy vélték az anyaghányadot mérsékelni, hogy egész egyszerűen az értékesebbet kispórolták a termékből. Aki így cselekszik, nemcsak mások, de a maga érdeke ellen is vét. Ám az ésszerű anyagtakarékosság, a rendszeres költségelemzés, az anyagigény pontos körülhatárolása az anyagnormák betartásával, a szigorú bizonylati rendszer — a kivételezés és elszámoltatás lazaságainak megszüntetése — elengedhetetlen feltétele annak, hogy az anyagnak, a félkész terméknek, az alkatrésznek becsülete, a szó szoros értelmében értéke legyen. Ami ma a legtöbb helyen nincs meg. Nincs, mert drága színesfémek tonnái kerülnek fölösen hulladékba. Acélöntvények ezer tonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert hiányzik a kellő méret- választék. Építőanyagok hevernek szerteszét, alkatrészeket dobálnak selejtbe, a tárolás, a szállítás tovább növeli a veszteségeket... a legóvatosabb becslések szerint is évente milliárdok mennek veszendőbe.

Két részre bontható a veszteség. Az egyik: a gazdaság egészét átfogó anyagellátás akadozása, a belőle következő kényszerű anyaghelyettesítés, a méretszabatosság elengedése, a szállítási egyenetlenségek, az árrendszer ellentmondásossága stb. A másik: a gyárakban, vállalatoknál tapasztalható, olykor meghökkentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek úgy gyártásra, hogy nem dolgoztak ki anyagnormát, a műhely, az üzem szinte tetszés szerint vételez ki a raktárból mindent, amit csak gondol, s a gyártás befejezésekor sem kéri számon senki, mi mire ment el.

SOK A PANASZ a termelőüzemekben : emelkednek a költségek, szigorúbb az adózási rendszer, nehezebb a nyereségterv teljesítése. Igaz. Ám e panaszok enyhítését sűrűn Ott keresik, ahol legkisebb a haszon: az adóterhek könnyítésében — főként a helyben, a tanácsoknak fizetett adó esetében —, az eszközlekötési járulék fizetése alóli mentesítésben... A legfőbb tétel, az anyagköltség megmarad. Arra még papír, ceruza is ritkán jut, nemhogy alapos elemzés, piaci helyzetmegítélés, ösz- szetétel-változtatásra serkentő javaslat; a szó szoros értelmében vett anyaggazdálkodás. Az anyag is pénzbe kerül. Mindannyiunk pénzébe.

M. O.

„Az egy megváltás volt../*

Kisvárdai munkásnők most már csak két műszakban

A temperöntöde héjsütő kemencéi nyitott torkukból perzselő meleget lehelnek. Körülöttük asszonyok dolgoznak, kartávolságnyira a nyílásoktól. Berakják, majd fogóval, azbesztkesztyűs kezükkel kiemelik az áthevült öntvénymagokat. A védőkesztyűn is átüt az izzó forróság. Alatta, elvéknyul az asszonyok tenyerén, ujja hegyén a bőr az állandó igény - bevételtől. A kemencék mellett egy pillanatra sem hagyhat ki a figyelem. Egy rossz mozdulat fájdalmas következményekkel járhat.

Oroszáé, Bojíiné véleménye

— Az egy megváltás volt, hogy megszüntették az éjszakai munkát — mondja Orosz Ferencné, aki tizenöt éve a Vulkán munkásnője. A pótlék nem volt olyan nagy összeg, igazán nem sajnáljuk. Meg aztán a délelőtti, vagy a délutáni műszakokban sokkal termelékenyebben is dolgozunk. Nem nyom az álmosság. De még otthon is más a légkör.

— ügy van! Ha éjszaka dolgoztam, alig aludtam otthon valamit, várt a háza munka. Ideges voltam, hát a két gyereken töltöttem ki okkal, ok nélkül — kapcsolódik a beszélgetésbe Böjti Miklós- né. Tizennyolc évet húzott már le a kemencék mellett, s a közel két évtizednek több mint a felét három műszakban. — Mindig féltem 1 az éjszakai munkától. Ettől szabadultunk meg néhány hónapja. A két műszakos beosztást viszont szeretem. Az otthoni munkát így kényelmesebben el tudom látni, és pihenek is.

Ezért végezték el az átszervezést az Öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében a nyár elején, amelynek eredményeképpen a munkásnők nagyobb’ részét megkímélik a harmadik műszaktól.

Veszteség, de megéri

A párthatározatot követően döntöttek erről, úgy látták — a munkásnők meghallgatása után — hogy ez javítana gyorsan és sokat a helyzetükön.

Egy kis vita kerekedett, amikor már a főmérnök irodájában arról beszélgettünk, hogyan tudták megoldani ezt az átszervezést * — hiszen csak a temperöntödé- ben hatvan nőt érintett, — hogy a termelésben se legyen fennakadás, a bérek se csökkenjenek és a gyárat se érje veszteség. Félreértés ne essék, a döntés helyességét senki sem vitatta. A nézet- eltérés abból támadt, gazda- ságos-e a harmadik műszak kihagyása, évente mekkora összegbe kerül az üzemnek ez az intézkedés?

Csortos Béla főmérnök szavai vetettek véget az eltérő véleményeknek, mert ezzel az egyszerű megfogalmazással mindenki egyetértett:

— A temperöntödében másfélszeresére kellett növelni a munkahelyek számát. Ehhez egy újabb nyolc munkahelyes olajtüzelésű héjsütő kemencét kellett beállítani. Nem volt olcsó dolog. Az elv az. hogy a gépeket, eszközöket maximálisan használjuk ki. Ezek csak két műszakban termelnek. Veszteség? De nem minden gazdaságos, amit ebben az országban teszünk az emberért. de csináljuk, mert hozzátartozik az életünkhöz.

Sor kerül a többire is

Majd ezzel folytatta;

— A vasasmunka nem gyerekjáték. Nem kifejezetten női munka. Ha viszont szükségünk van a női munkaerőre, képzeljük magunkat a helyzetükbe. Nehéz fizikai munka után rájuk vár a családról való gondoskodás1* is. Legalább éjszaka ne dolgozzanak. Nem gazdaságos, amit a gyár tett a munkásnőkért. Mégis megéri nekünk, mert pihentebben jönnek dolgozni.

Ezért tartják számon továbbra is a gyár párt- és gazdasági vezetői, hogyan lehetne megoldani a munkásnők egy kisebb csoportjának .sondját, »kik a szür- keöníöüéöen még mindig három műszakban dolgoznak, és nagyon mostoha körülmények között. Ott mondta az egyik radiátormag-ké- szítő asszony, az ötgyermekes Hódosi Lajosné:

— Bizony sérelmezzük, hogy a gyárban már mindenütt két műszakban dolgoznak a nők, csak mi nem. Elmondtuk ezt egy gyűlésen is. De belátjuk, most szükség van a tervteljesítéshez a mi három műszakos munkánkra.

A megrendelők a negyedik negyedév előtt jelentették

Csorvási Sándor kitüntetése

Puskin anyanyelvűre oktatja a felnőtt nemzedéket. Pedig nem orosz nyelvszakos tanár.

Majakovszkij lángoló hazaszeretetéről, internacionalizmusáról beszél az egyszerű munkásembereknek. És

nem irodalmár.

Oroszból fordít szerelmes, baráti örömöket újságoló leveleket. Emberek avatják be titkaikba. Pedig nem fordító.

E jelzőkben kevesebb, de mint ember több. A magyar —szovjet barátság hűséges ihletője és ápolója. Ezért a munkásságáért kapta meg 1961-ben Csorvási Sándor, a Fehérgyarmati Állami Gazdaság igazgatója az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Igaz, évről évre kevesebb a levél, amelyet fordítania kell, mert munkássága nyomán Fehérgyarmaton, de főleg az állami gazdaságban mind többen tanulnak meg oroszul. S ennek nagyon örül.

Sok-sok családtól érkezik levél, emléktárgy a Szovjetunióból, a közeli Kárpáton- túl kolhozaiból, szovhozaiból a Nagybocskói Erdőkémia Gyárból, a Rahói Kartondoboz Gyárból Fehérgyarmatra, s innen, a gazdaságban dolgozó családoktól a szovjet emberekhez. Évek során igazi eleven kapcsolatok alakultak ki a magyar és a szovjet emberek között. Erinek egyik istápolója a gazdaság igazgatója.

Régmúlt időikre nyúlik vissza az, hogyan is szövődött e barátság. Az első szálak még a fiatal Csorvási életében erősödtek. A nádudvari kétholdas kisparaszt gyereke még alig volt 16 éves, amikor a 19-esekkel került kapcsolatba. Oláh Imre, a vöröska- tona plántálta bele a Szovjetunió, a szovjet emberek szere telét. S ez érlelődött meg benne, amikor 18 évesen, 1945-ben belépett az első, új magyar demokratikus hadseregbe és a szovjet katonák oldalán Ausztriába is éljut. Igazán akkor erősödnek meg a barátság szálai, amikor 1949-ben ösztöndíjasként elkerül a Szovjetunióba, s itt 1954-ig tanul, mint a Mi- csurinszJd Gyümölcstermelő és Nemesítő Főiskola diákja.

Tizenöt magyar diák között ö a csoportfelelös. Vörösdiplomával végzi a főiskolát, s ebben nagy szerepe van annak a sok és önzetlen segítségnek. amelyet a szovjet diákoktól, tanároktól, emberektől kap Fiatal éveinek egy részét itt tölti, s itt ismerkedik meg jövendő feleségével, Fedorova Raisza Vasziljevná- val is. Micsurinszkban jegyzik

el magukat egy életre, s így kerülnek haza. Először Pomá- zon az állami gazdaságban lesz kertész, majd 1955-től a Fehérgyarmati Állami Gazdaság igazgatója. Tizenhetedik esztendeje.

Csorvási József így válik a szovjet—magyar barátság ápolójává. Orosz n3Telvtanfo- lyamokat tart a gazdaságban és Gyarmaton, előadásokat a szovjet nép életéről, munkájáról. Kapcsolatok építésén munkálkodik. „Ebben egy kis földrajzi előnyünk is segített, hiszen közel a szovjet határ. Különösen 1969 óta váltak e baráti látogatások rendszeressé.” A rahói és a nagybocskói gyáriak kultúrcsoportja Gyarmaton szerepel. Sok munkásfiatal kerül ezáltal levelezési kapcsolatba. Albumokat küldenek egymásnak. Rendszeres levelezés alakult ki Komszomol- és KlSZ-szer- vezetek között. Ifjúsági klubok számolnak be egymásnak sikereikről.

„Idén április 5-én alakult meg gazdaságunkban is az MSZBT üzemi tagcsoport. A véletlen hozta úgy. hogy részt vettek ezen a Nagybocskói Erdőkémia Gyár munkásai is, akik éppen az április 4-i ünnepségre érkeztek hozzánk baráti látogatásra.” Azóta szépen dolgoznak. Kiállításokat rendeznek a szovjet

és a magyar nép sikereit méltató képekből, filmeket vetítenek a szovjet nép éleiéről, harcairól, s ismerkednek a szép orosz nyelvvel.

Nem véletlen, hogy Szabolcsból Csorvósi Sándor is tagja volt annak a delegációnak, amelyik részt vett az MSZBT országos értekezletén. Kétszeres kitüntetés és megtiszteltetés is érte. „Élmény marad számomra mindaz, amit ott hallottam, s tapasztaltam, Sok segítséget adott a beszámoló, amely értékelte a 26 év munkáját, s a hozzászólásokkal együtt sok módszert adott e nagyon szép munka további folytatásához.”

Csorvósi Sándort az MSZBT országos elnökségébe is beválasztották. S eddigi munkája elismeréseként ismét az MSZBT aranykoszorűs jelvényével tüntették ki.

„Igazán meghatott ez a kétszeres kitüntetés, ügy érzem, újabb erőt kaptam a munkához.” Munkájához, mely életeleme. Irányító munkájában, a szakmában szinte mindennap találkozik a szovjet nép sikereivel, s igyekszik hasznosítani. Ezt mondja: „Fontos a szakmai tapasztalatok átadása, kicserélése és hasznosítása. E területen még sokat segíthetünk egymásnak. És nagyon lénye ges, hogy minél több szovjet és magyar ember találkozzon egymással.”

F. K.

be, hogy a hárommillió forint értékű satumennyiség helyett csak alig félmillió forint értékűre tartanak igényt. |Szt a kiesést be kell hozni, s ez csak a radiátorgyártás fokozásával lehetséges. Ezért irányítottak át embereket erre a munkára, s ez néhány munkásnőt is érintett, olyanokat, akik már néhány hónapja két műszakban dolgoztak.

— Önkéntes jelentkezés alapján oldottuk meg a létszám átcsoportosítást — szól közbe Kelemen Attila, a héj- magüzemrész fiatal művezetője. — A Gábor Áron nevét viselő, meg az ifjúsági szocialista brigád tagjai vállalták, hogy átmennek a szürkeöntödébe.

A főmérnök véleménye szerint rövidesen enyhül a gondjuk:

— A radiátorgyártás fejlesztésére nagyobb beruházás fejeződik be a közeli jövőben gyáregységünkben. S, ha a pillanatnyi villamos- energia-hiánv is jnegszűnik, akkor lehetőség nyílik a szürkeöntödében móst dolgozó nők nagyobb részének két műszakba helyezésére. Akkor már csak azon kell gondolkodnunk, hogy annak a tizenkét-tizer.hat asszonynak, a régi radiátormag- készítőknek a problémáját hogyan oldjuk meg. De bizonyos, hogy találunk arra is lehetőséget.

K. E.

Cikkünk nyomán

Jobb lesz az erdőháti kenyér ?

Lapunk október másodikat számában Utak, esküvé^ friss kenyér címmel írtunk az Erdőhátról, amelyben Ti- szakóród kenyérellátását iá bíráltuk. Idézet az újságcikkből: „Egy kóródi asz- szony panaszolja, hogy Fehérgyarmatról többször száraz, vagy sáros kenyeret kapnak.”

A Mátészalkai Sütőipari Vállalatra is több pana.'Z érkezett az Erdőhátról, ezért a KÖJÁL vizsgálatot indított az ügyben. Dr. Váry János igazgató főorvos szerint a kenyereskocsik kísérőit — akik nem tartották be az egészségügyi előírásokat —* a KÖJÁL pénzbírsággal sújtotta, a fehérgyarmati sütőüzemet figyelmeztetésben részesítette, a mátészalkai sütőüzemben megállapított» hiányosságok miatt pedig szabálysértési eijárast indított a vétkes dolgozók elleni

A KÖJÁL intézkedésére a sütőipar megszüntette a hiányosságokat, így higiéniku- sabb és jobb a kenyérellátás az Erdőháton is. Reméljük, hogy ezt a vásárlók is fc*» pasztalják, és a sütőipar inJ tézkedései tartósak lesznek.

Gazdasági jegyzet

Élni a lehetőségekkel

A termelőszövetkezeti tör- 'vény a tsz-t úgy határozza meg, hogy az az önkéntesen társüft . .dttägöfcö •" I&£áSZtqíí'J társas szervezete .és egyszersmind szocialista nagy-' üzem, mely önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat. Ebből következik, hogy a tsz vezetésében és működésében az eddiginél következetesebben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének.

A magasabb szintű gazdaságirányítási rendszer megyénkben is számos kedvező hatást juttat érvényre. Többségében életképes mellékés kiegészítő üzemágak jöttek létre, vagy kooperációs tevékenységekre került sor. Mindez a tagság rendszeresebb foglalkoztatását, a közös jövedelem gyarapítását segíti. A melléktevékenységek részben a lakossági igények jobb ellátását is szolgálják (tsz-ek zöldség-, gyümölcsboltjai, kisvendéglöjei, építőbrigádjai, stb.)

Érdemes a törvénynek erre a mondatára is odafigyelni : ..A termelőszövetkezet bevételeiből fedezi a termelési költségeket, teljesíti az egyéb kiadásokat és alapokat képez.” A korábbi gyakorlathoz képest nagy változást jelent ugyanis, hogy termelési költségnek kell tekinteni az értékcsökkenési leírást

(amortizáció), az elhasznált forgóeszközök értékét, a munkadíjazásra — különféle formában — fordított összegeket és a földjáradékot. A termelési költségek fedezése után a tsz-ek teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket. az egyéb kiadásokat és egyben feltöltik a különféle alapokat, a szociális, kulturális. a fejlesztési, a részesedési, a jövedelembiztonsági alapot. Ilyen szempontok figyelembevételével készítik elő a tsz-ek idei zárszámadásaikat.

Fontos arra is emlékezni, hogy a bekövetkezett felvásárlási ái-rendezés lehetővé tette, hogy a szövetkezeti gazdaságok a gépparkjuk számára és azok továbbfejlesztésére amortizációs alapot hozzanak létre. A bekövetkezett hitelrendezés is elősegítette, hogy a tsz-ek épületeik, ültetvényeik után

is létesítsenek amortizációs alapot.

Az. önálló, gazdálkodásra váló Stterék " ifcSzitív változását jelzi, hogy míg előzőleg 'a közös gazdaságok beruházásaik 80 százalékát hitelből, állami juttatásokból valósították meg, újabban beruházásaik jelentős részét saját alapjaikból fedezik. Természetesen ez olyan hasznos körültekintéssel jár, hogy a tsz-ek jobban meg is fontolják minden beruházott forintjuk helyét.

A zavartalan termeléshez szükséges forgóalap is mindinkább a tsz-ek saját erejéből képződik és bővül. Sőt lehetőség nyílt arra, hogy a szövetkezeti gazdaságok részesedési alapot hozzanak létre és a tsz-tagság jövedelmének nagyobb részét garantálják. Mindezek a tsz- ek életében kedvező feltételeket teremtenek az önálló gazdálkodás megvalósításában.

A kérdéshez tartozik még: korábban sok vita zajlott arról, hogy a vállalatszerű gazdálkodás veszélyezteti-e a tsz-ek szövetkezeti jellegét. Az új szövetkezeti törvény elősegíti, hogy a vitázó felek közelebb kerüljenek egymáshoz. Annak az elvnek erősítése jutott előtérbe, hogy a szövetkezetek gazdája a tagság, a tagok maguk választják vezetőiket és ők döntenek a szövetkezetét érintő minden fontos kérdésben. A vezetőket tehát, a törvény is kötelezi, de a kialakuló új körülményeit is arra késztetik, hogy fontas kédésekben következetesebben igényeljék a közösség tapasztalatait, a közgyűlés állásfoglalását.

A pénzügyileg önálló és a lehetőségeket jól hasznosító tsz-ekben új virágzásnak indult a szövetkezeti demokrácia, emelkedett a termelés, színvonala és javult a tagoK életkörülménye. Az új szövetkezeti törvény megfelelő keretet biztosít ehhez. A közgyűlés hatáskörében

megmaradt az alapvető kérdések eldöntési joga. Ugyanakkor a vezetők és maguk a szövetkezetek az eddiginél nagyobb hatáskörhöz, kiterjedtebb tevékenységi lehetőséghez jutottak.

A. R»