Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

Wfl. Je¥eft5er SS. tWWf-WKBTKWSIMnm i. (Kiáll Vita a jobbért Karácsony előtt Vizsgázik a szövetkezeti kereskedelem Miből áll az önnepi kereslet — Meglepetések az év végi hajrában BETÉREK A KLUBBA, és heves vitában találok egy neves professzort egy gépko­csivezetővel. Azon csaptak össze, hogy gépkocsi-parkíro­zókat kellene-e építeni előbb, vagy vissza kellene szerezni a mindenféle címeken ellop­kodott játszótereket a gyer­mekeknek. .. Értekezlet szü­netében a hivatali büfében valósággal úgy választottunk szét egy hivatalnokot meg egy munkásmozgalmi vete­ránt. Nagyon harsányan dis- putáztak, pedig nem volt szó többről, minthogy ki legyen a lakóbizottsági elnök... Más­kor a tanácselnök-helyettes­nél döngette az asztalt egy főorvos: lehetetlenség, hogy tucatjával rakjuk egymás mellé a tízemeletes lakóhá­zakat, de a betegek egy négyszer négyes váróterem­ben összezsúfolva adják-ve- szik az influenzát... Szo­cialista brigád értekezletén a művezetőt „osztották ki” a munkások' mire mennek a szabad szombattal, ha túl­órában kétszer annyit kell bentmaradni más napokon... És veszekszünk, vitatko­zunk napról napra, hétről hétre, dolgok fontossági rendjén, határidőkön, költsé­geken. mindenen, ami túl fekszik a személyes érdek kerítésén. Különböző érde­keket mérünk össze, külön­böző oldalakról közelítjük a témát, hogy kikerekedjék va­lami bölcsesség. Valami olyan megoldás, amely a leg­hasznosabb a társadalom­nak. NEMCSAK AZ EMLÍTETT KISEBB, hanem az ország legfontosabb dolgai is csak abban a gondolatmenetben rendeződhetnek el általános társadalmi megelégedésre, ha a munkásosztály .álláspontjá­ról vizsgáljuk. Idézhetjük tanúként a X. pártkongresz- szust: „... A munkásosztály forradalmi eszméinek valóra váltásában működik közre mindenki, aki a szocializmus teljes felépítésének célját magáévá teszi és részt vállal a nagy cél elérését szolgáló feladatok elvégzésében.” Gondolkozzék hát minden­ki munkásmódra? Ez nem­csak naív. hanem képtelen elvárás volna. Az értelmisé­gi vagy a parasztember ter­mészetesen megtartja és megtarthatja gondolkodás- módjának sajátos jegyeit és speciális érdekeinek feladá­sára sem kényszeríti senki. Miről van hát szó? Annak belátásáról, hogy amikor a munkásosztályra gondolva határozunk tervekről, társa­dalmi és munkaprogramok­ról, anyagi boldogulásáról — nemzeti érdek szerint dön­tünk. Csak ennek az osztály­Moszkva, Csernyahovszkij utca. Itt lakik Alekszandr Bek, a Volokalamszki or­szágút című dokumentumre­gény szerzője. .. .1941 őszén, a szovjet nép életének e nehéz hónap­jaiban, amikor a német fa­siszta seregek Moszkva alatt álltak, Panfilov tábornok gárdistái testükkel állták út­ját az ellenségnek. És a vo­lokalamszki országútnál véd­ték meg fővárosukat. E hősi tettükről szól Alekszandr Bek regénye, aki akkor az egyik gárdazászlóalj főhad­nagyi rangban levő parancs­noka volt. A könyv olvasói bizonyára emlékeznek még rá, hogy egy német katona szüntelenül ezt hajtogatta Panfilov tábornok előtt a kihallgatáson: „Reggelezni: Folokalamszk, ebédelni: Moszkau.” Ez volt a hitleris­ták terve. A Vörös Hadsereg harcosai azonban mindhalá­lig kitartottak, és megállásra kényszerítették a német tan­kokat. A hitleristákat vissza­vetették 120—400 kilométerre Moszkvától. A németek Moszkva alatt elszenvedett veresége nagy nemzetközi visszhangot keltett és jelen­tősége meghatározó szerepű volt az egész háború kime­netelére. A Volokalamszk irányában folytatott harcok véres, ke­gyetlen. de felbecsülhetetlen értékű iskolát jelentettek a szovjet katonák számára az egyszerű harcostól a legma­gasabb parancsnokig. Ezt ír­nak van olyan programja, amely magával emeli szövet­ségeseit. A munkásosztályra figyel­ni, érdekeit mindig szem előtt tartani nem elvakult, nem elválasztó szemlélet, hanem egyesítő társadalmi elv. Hiszen ebből az osztály­ból szüntelen a pozitív kisu­gárzás. Esztendők óta tuda­tos küzdelem folyik azért, hogy a termelőszövetkezeti parasztság általános életszín­vonala elérje a munkásokét. Sikerült — és ei a munkás- osztály pártja által meghatá­rozott cél volt. Most már az következik, hogy a mezőgaz­daságban a munkakörülmé­nyek is közelítsenek az ipari munkáséhoz. Az értelmiség társadalmi helyét, anyagi és erkölcsi megbecsülésének mértékét is ebben a foglalat­ban tudtuk meghatározni. MAS TÁRSADALMAK­BAN a hatalmon lévő osz­tály diktál és nem szégyellős politikai és anyagi érdekeit, pozícióit az erőszak minden eszközével óvni és erősíteni sem. A munkásosztály az ér­dekek szövetségét teremtette meg és képviseli politikájá­ban. Hatalmának fenntartá­sában minden dolgozó osz­tály és réteg ugyanúgy ér­dekelt. A párt azt vallja: „A célra irányuló milliónyi gon­dolatnak és tettnek kell eggyé válnia a szocializmus építésének hatalmas folya­matában. .. Társadalmunk egysége a közös, szocialista munkában kovácsolódik mind erősebbé.” Az emlegetett „veszekedé­seknek” ez az értelme, a lo­gikája. A jobbért vitatkozik az egyetemi tanár, a nyugdí­jas, a bányász, a lakatos, a hivatalnok, a pártmunkás. Szabolcs-Szatmár megyé­ben jelenleg — nem végleges adatok szerint — mintegy hatvanezer nyugdíjast tarta­nak számon. Ez azt jelenti, hogy minden tizedik megyei lakos részesül a társadalom gondoskodásából. A legtöbb nyugdíjas és járulékos a me­zőgazdasági területeken él ami érthető, Szabolcs jellegé­ből fakad. Számuk több, mint 30 ezer. Ipari munkás, alkal­mazott 20 ezer él körünkben, egyéb ellátott pedig több, mint tízezer. Érdekes figyelemmel kísér­ni, hogy milyen mértékben ja meg könyvében Alek­szandr Bek. Azóta harminc esztendő telt el. .. .Idős, magas, sovány fér­fi nyit ajtót: az író. Érdekel, mikor találkozott legutóbb könyve életben ma­radt szereplőivel, mit tud ró­luk, hogyan élnek most. — A közelmúltban két íz­ben is jártam a volo­kalamszki országúton — mondja Alekszandr Bek —, éppen azokon a helyeken, ahol a könyvemben leírt ese­mények lejátszódtak. Ezen kívül jártam Isztrában egy irodalmi esten. Ez a Moszk­va környéki városka azért is kedves minden orosz ember számára, mert egyrészt itt élt Csehov színművének há­rom nővére, másrészt 1941- ben Beloborodov ezredes gárdistáinak sikerült vissza­hódítaniuk a fasisztáktól. A városi művelődési otthonba sokan eljöttek a legendás üt­közet egykori résztvevői kö­zül/ Kiderült, hogy a háború után többen itt telepedtek le Moszkva környékén a volo­kalamszki és isztrai körzet­ben. Ezt az estet Isztrában Alekszej Szurkov költő ve­A karácsony előtti kereske­delmi csúcsforgalom a végé­hez közeledik, s ezzel egyidő- ben a megyei Népi Ellenőirzé- si Bizottságon összegezik az idei tapasztalatokat: milyen volt a kereskedelem karácso­nyi felkészülése. Arra is vá­laszt kerestek, vajon a szö­vetkezeti boltok hogyan ké­szültek fel, elkerülhető-e az utazás, hogy minden nagyobb bevásárlásért a városokba, járási székhelyekre kelljen menni. Kedvező összkép A tapasztalatok vegyesek: vannak általánosan hiányzó áruk, amelyek a megyében általában nem kaphatók. Ezek közé tartoznak például a különböző méretű füstcsö­vek, asztali tűzhelyek, olaj- kályhák. A helyi kezdemé­nyezés azonban még ilyen cikkekből is segíthet az el­látásban- a tiszalöki 2-es szá­mú vegyesboltban a napok­ban több vagon ilyen kere­sett áru volt, s újabbak ér­kezését várták. Ebben a bolt­ban tapasztalták a népi el­lenőrök, hogy olyan áruk is kaphatók, amelyek csaknem az egész megyében hiányoz­nak : tűzhelyek, olajkályhák, kéziszerszámok. Az ünnepi felkészülést ösz­növekedtek a nyugdíj címén kifizetett összegek is. 1969- ben a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigdzgatósága me­gyei igazgatóságának adatai szerint 274 millió 200 ezer fo­rintot fordítottak nyugdíjra. 197Ö-ben ez az összeg már 325 900 000 forintot tett ki, az idén pedig a 350 millió körüli nagyságot is megha­ladja. Az emelkedés ellenére van azonban valami, ami megyei sajátosság, a kifizetett nyug­díjösszegek nem érik el az országos átlagot. Ennek az a magyarázata, hogy a megyei bérszínvonal is eltér az or­zette. ö harminc éve Belo­borodov hadosztályának ál­lományában volt és itt al­kotta Fedezék című dalát, melyet aztán széltében-hosz- szában fújt az egész hadse­reg, az egész front. „Pattog a dobkályhában a szikra, csur- ran a tuskóból a könny, zeng idelenn a harmonika, mosolyodról, szemeidről. Ró­lad suttog minden bokor, a Moszkva környéki hóme­zőn. ..” A dal egy fedezék­ben született meg az első vonalban két ütközet között. Levélnek készült, verses le­vélnek a költő felesége szá­mára. Később megjelent a Pravda hasábjain, aztán a megzenésített vers visszake­rült az első vonalba: „Ó, de messzi, de távoli vagy, s ide négy lépés a halál...” — Novemberben Guszen- kovo faluban jártam — foly­tatja Alekszandr Bek — ab­ban a faluban, ahol élete nagyszerű feladatának telje­sítése után hősi halált halt Panfilov tábornok. Voltam Anyinóban is, vagy ahogy a katonai térképeken nevezték ezt a falut: Gorjunfban — folytatja az író. — Itt foly­tatott súlyos küzdelmeket Momis-Uli zászlóalia. szességében kedvezően érté­kelték : az alapvető élelmisze­rekből, tipikus karácsonyi cikkekből — néhány kivétel­től eltekintve — a legkisebb boltokban is jó választék voit. Néhány tapasztalat a népi ellenőrzési csoportok feljegy­zéseiből: Fehérgyarmaton a ruházati áruházban a köze­pes áru, de mégis divatos női és bakfis télikabátokat, a női steppelt nylonköntösöket a vásárlók többnyire hiába keresték. Apróságnak tűnnek, de... A távoli, határ széli köz­ségek közül a gacsályi szö­vetkezet felkészülését dicsér­ték a népi ellenőrök: sok árut szereztek be a sertésvágások­hoz és a karácsony előtti nagytakarításhoz, fenyőfa, szaloncukor és díszfüggő is a korábbinál jóval nagyobb mennyiségben állt rendelke­zésre. Hód ászon, Kántorjánosdban és Nyírkátán az ajándékozási, sertésvágáshoz szükséges árukból jól felkészültek, vi­szont a szezonban nagyon keresett iparcikkek közül a szintetikus pulóverek, kala­pok, kesztyűk, nagy része hi­ányzott az üzletekből. Porcs- almán kifogásolták: a tölte­lékáru szállítása nem igazo­szágostól, és sok a tsz-jára- dékos. A nyugdíjigény évről évre növekszik. Ez rendkívüli munka elé állítja a társada­lombiztosítási megyei igaz­gatóságot, különösen az olyan esetekben, amikor nem az üzemekben készítik elő a ké­relmet. Néha bizony sok hét­be, sőt hónapba kerül, míg valaki a végérvényesen meg­állapított nyugdíj élvezője lesz. A helyzeten gyökeresen változtat majd az, ha az üzemi előkészítés színvonala javul, illetve ha mind több üzemben alakul meg a nyug­díjügyi albizottság. — Panfilov mellett köny­vem főhőse, főszereplője Baurdzsan Momis-Uli. Ez az ember nem kitalált személy. Hol él ma? Bizonyára em­lékszik rá, hogy Momis-Uli kazah. A háborút főhadnagy­ként kezdte és ezredesi rang­ban fejezte be. Momis-Uli a későbbiekben néhány esz­tendeig katonai akadémián tanított. Ma Alma-Atában él. Nemrég töltötte be hat­vanadik életévét. Baurdzsan Momis-Ulit köszöntötte a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya, üd­vözölték egykori bajtársai. A Moszkva alatti harcokban sú­lyosan megsebesült. Erről az esetről nincs szó a könyvem­ben. A következőképpen tör­tént: Épp a parancsnoki pon­ton tartózkodott. Egy lövedék átütötte a falat, és belefúró­dott a hátába a gerincoszlop tájékán. Baurdzsan maga akarta eltávolítani a lövedé­ket, de társai nem hagyták, orvost hivattak. Baurdzsan nem akart tudomást venni a sebesüléséről, nem hagyta el posztját. — A későbbiekben azon­ban a seb sok kellemetlensé­get okozott. Momis-Uli nyug­díjba vonult, visszatért szü­dik a kereslethez. A sertésvá­gások időszakában is annyit kapnak, mint máskor. Most gyakran megmarad, külön­ben pedig az igényeknek csak kis részét fedezi. Vaján, a Rákóczi-tanyán lévő bolt el­látása, ajánlata is jó az ün­nepek előtt: a felkészülést, a rendet és higiéniát kifogásta­lannak ítélték a népi ellen­őrök. Megyénk legnagyobb köz­ségében, Ujfehértón viszont több plyan hiányosságot talál­tak, amelyek rontanak a ka­rácsonyi felkészülés érté­kén: innen jelezték, hogy minimális a palackozott bo­rok választéka, az ajándéko­zásra alkalmas likőrös-, mok- kásikészletakből alig tudnak ajánlani az érdeklődőknek. Ugyancsak Ujfehértón je­gyezték fel a szinte apróság­nak tűnő hiányokat: mind­össze egyféle borotvapengét lehet vásárolni, s a nagyobb méretű varrótű is hiányzik. ÁFÉSZ—ktsz együttműködés Tiszadobon csak a legfon­tosabb élelmiszerek vásárlá­sára készültek fel, s így for­dulhatott elő, hogy nem meg­felelő az ellátás élesztőből (bár rendeltek, de nem kap­tak), hiányzik a karácsonyfa- dísz, függelék, több házitész­tát, tojást keresnek a vásár­jók. Rakamazon a cipész szövet­kezet és az ÁFÉSZ együtt­működése révén a karácso­nyi csúcsforgalomra 1500 pár lányka- és gyermek csizmát ajánlottak olcsó áron a vá­sárlóknak azokból a fazonok­ból, amelyeket a helybeli szövetkezet tanulói készítet­tek. A megyei körkép tehát na­gyon változatos. Azokon a he­lyéken, ahol nem elégeditek meg az egyetlen nagykeres­kedelmi vállalat nemleges viaszával, s a boltvezetők­nek volt lehetősége másoktól is vásárolni, még „hiánycik­kekből” is tudtak ajánlani a nagy karácsonyi csúcsforga­lomban. A népi ellenőrzés vizsgálatának összegezése azonban már jórészt a követ­kező időszakra szól: számos javaslatban foglalták össze, hogyan lehet javítani a felké­szülésen. M. S. lőföldjére, Kazahsztánba. Tol­lat fogott és „Mögöttünk Moszkva” címmel megírta visszaemlékezéseit. Baurd­zsan Momis-Uli a Szovjet írószövetség tagja. Neve is­mert és megbecsülésnek ör­vend a dokumentumművek kedvelői körében. Pjotr Logvinyenko, a had­osztály komisszárja ma egy Moszkva környéki szovhoz Igazgatója, ő is gyakran tart előadást a Moszkváért Vívott harcokról. 1964-ben együtt utaztunk az NDK-ba, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság néphadseregének vendé­geként. — Járt-e már ön Magyar- országon? — Igen, mégpedig a ma­gyar írók vendégeként. Kö­zülük többel azóta is jó ba­rátságban vagyok. Személyes kapcsolataimon túl: sok fia­tal magyar írót ismerek mű­veikből, nagyra becsülöm te­hetségüket és nagyon fogok örülni, ha módom lesz köze­lebbről is megismerkednem velük... Búcsúzóul jó erőt, egész­séget kívánok Alekszandr Alfredovicsnak új műve be­fejezéséhez, melynek címe: A fronton és a hátországban. Ez a könyv ismét azokról szól, akik a Moszkva kör­nyéki hómezőkön semmivé foszlatták a hitleri hadsereg legyőzhetetlenségéről szőtt mítoszt. Sz. Kaszimova (APN — KS) MINDENFÉLE Kimaradtak Itt a szünidő. Az úttörőko­rú gyermekek szórakoztatá­sáról, foglalkoztatásáról so­kan és körültekintően gon­doskodnak. De ismét kima­radtak a tizenévesek. Ki­maradtak, mert számukra ne­hezebb tartalmas progra­mot, lehetőséget teremteni, mint a kicsik számára. Lődörögnek, vagy egymás­nál buliznak otthon délelőtt, vagy unják magukat. Mert azt ne tételezzük fel, hogy mind olvas, és féktelen tem­póban önműveli magát. Lett volna pedig megol­dás. Megnyitni előttük dél­előtti előadásokra a mozit; átadni nekik délelőttre is a klubokat, egy kis ötlettel több napos vetélkedőre hív­hatták volna őket; jó alka­lom lett yolna, ha ez idő­szakban összehozzák őket olyan emberekkel, akik .ér­deklik a fiatalokat. Volna...' volna... A sok bába között elvesz­tek a tizenévesek. Pecsét Az egyik nyíregyházi böl­csődében a gondozónők sza­bad idejükben kézimunka­csodákat készítenek. A ter­mek díszítésére. Közpénzből származó kongréra, közpénz­ből vett fonálból. Jó mód­szer ez ahhoz, hogy viszony­lag olcsón szépüljenek a böl­csődék, és szolgálják az esz­tétikai nevelést. Igen ám, vannak viszont emberek, akiknek az esztéti­kához nem sok érzékük van, és ugyanakkor más munká­ját se sokra becsülik. Viszont a pecsét mámorában élnek. Elrendelték ugyanis — és eddig rendben is van — hogy a térítőkét leltárba kell ven­ni, és most tessék figyelni: a színére, jól látható, feltűnő helyre bele kell nyomni a piros pecsétet. Bele a közepé­be — mondhatnék. Mármint a kongré fehér mezejébe. Nesze neked bölcsődés! Gondoskodik a pénzügy ar­ról, hogy az esztétikával együtt idejekorán megtanuld a bürokrácia balfogásait is! Átjáróház Átjáróház van a világon sok, Nyíregyházán is akad egy. A takaréképület udvara ez a terület Forgalma nagy. Műhelybe, kis irodákba, üzembe járnak itt, erre közlekednek nyilván a ház lakói is, és egy sereg ember, aki bizony sokra be­csüli az átjáróház adta má­sodpercnyi időmegtakarításo­kat. Az átjáróház udvara azon­ban mindenre alkalmas, csak éppen közlekedésre nem. Este sötét, mint a szur­dok. Este és nappal egyaránt olyan itt a kosz, a piszok, a sár, a tócsa, a felhalmozott maradékalkatrész, meg mi­egymás, hogy az ember szin­te a szeméttelepen érzi ma­gát. Apropó: itt székel az IKV szemétdíjbeszedő irodája is. Talán az ő reklámjuk lenne mindez? Ha igen, bocsánat— Telefon Pontosan harmadszor jele­nik meg a Mindenféle rovat­ban a kis kritika: a szerkesz­tőség éjszakai ügyeleti he­lyiségében rossz a. telefon. Bejelentettük, megnézték, megígérték hogy visszajön­nek. Ennek már több, mint egy hónapja. Az eddig meg­írt két megjegyzés sem ren­dítette meg a posta nyugal­mát. Arra már nem is merünk gondolni, hogy mi van akkor, ha ez egy olyan ügyféllel tör­ténik, amelynek nincs újság­ja, hogy háromszor is meg­írja, és amelyet egyébként nagyhatalomnak neveznek. így hát nem marad más hátra: írunk egy levelet a Jézuskának. Jöjjön el kará­csonykor, és csinálja meg a telefont. De ezt a levelet már nem postán adjuk fel. Bärget Lajor Regényhősök — harminc év után Látogatóban a „Volokalamszki országút” szerzőjénél Minden tizedik szabolcsi... Növekszik a nyugdíjkifizetések összege

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents