Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-18 / 298. szám
WFf. íl'MWh'Ké? fit. frrr wh* WXTfVXWnWe^S?} 8. ofdat Hiába fizetünk; ha nem bízunk... A munkás — akit az igazgató hivatott — kissé félszegen lépett be a párnázott ajtón. Köszönt, megállt az íróasztal előtt és várt. — Foglaljon helyet az elvtárs — mondta az igazgató a fotelre mutatva és maga is a Sás asztalhoz telepedett. — Azért hivattam, mert szeretném, ha maga venné át azt az új francia marógépet, amit néhány nappal ezelőtt kaptunk. Speciális gép, nagyon drága és tudja nem szívesen bíznánk akárkire. Arra gondoltunk: maga ért is hozzá, meg vigyázni is tudna rá. Az elvtársnak szólított munkás kissé elvörösödött a váratlan élismeréstől, aztán csendesen csak ennyit mondott: Hát, ha bíznak bennem, igazgató elvtárs... Véletlenül szem- és fültanúja voltam a beszélgetésnek. Megtudtam, hogy két éve, minden értékes új gépre kiválasztják a legalkalmasabb munkást és az igazgató, vagy a főmérnök személyesen bízza meg a gép kezelésévéi, gondozásával. Az eredmény: azóta az új gépeken nem volt hanyagságból eredő géptörés, sőt, a gépek olyan ápoltak, mintha most kerülték volna ki a gyárból. Nemrég olvastam egy tanulmányt. Nyugatnémet üzemi pszichológusok készítették. Arról szólt, hogy-a frankfurti üzemekben hosszú évek vizsgálatai során bebizonyosodott: az igazolatlan hiányzók és a néhány napos betegek 90 százaléka azokból kerül ki, akiknek semmilyen felelős beosztásuk, vagy fontos feladatuk nincs a gyárban. Akik tudják, hogy fontos, felelősségteljes munkát végeznek és távoliét esetén nehezen pótolhatók, azok csak nagyon ritkán hiányoznak; ha betegek, akkor sem mennek szívesen betegállományba, inkább dolgoznak, lábon hordják ki a kisebb betegséget, mert érzik a felelősséget. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva, az üzemi igazgatóságok arra törekszenek, hogy minél több munkást győzzenek meg tevékenységének, beosztásának fontosságáról. Nyilvánvaló, hogy a kapitalista társadalomban e lélektani „fogások” tőkés érdekeket szolgálnak. De ezek nálunk is — szocialista közösségben — egyéni és társadalmi szempontból egyaránt hasznosak, értékesek lehetnek. Nagyon fontos az anyagi ösztönzés: mindenkit érdekel a pénz. a fizetés, a prémium.' Viszont hiába fizetünk meg valakit, ha nem bízunk benne. ha úgy érzi, hogy a munkája nem fontos. Aki tudja, hogy nem számítanak képességére, tehetségére, őszinte odaadására, nem értékelik tevékenységét, az előbb-utóbb kedvetlenné, közömbössé válik és hanyag munkát végez. Pártunk az utóbbi évtizedben megteremtette, kialakította a bizalom légkörét. Az emberek azonban, az általános bizalom légkörén belül, szívesen veszik azt is, ha a munkahelyükön, az üzemben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban és egyéb intézményekben is bíznak bennük. Ha nemcsak politikailag tekintik őket megbízhatóak- nak, hanem bíznak bennük úgy is, mint emberben, munkatársban. Az a vezető, aki bízik munkatársaiban, beosztottjaiban, konkrét és felelősségteljes feladatokat ad nekik, meghallgatja és felhasználja véleményüket, mindenekelőtt maga látja hasznát okos munkamódszerének. Taoasz- talja, hogy a bizalom kölcsönös. A bizalom nemcsak a felelősséget növeli, nemcsak munkakedvet ad az embereknek. hanem erőt is. Gagarin, a világ első űrhajósa mondta egyszer 5a bátorságát csodáló újságíróknak: Sohasem lettem volna képes arra, amit megtettem, ha nem éreztem volna, hogy bíznak és hisznek bennem azok, akik e rendkívüli feladat végrehajtására kiválaisztottak. (sz) Sárgaháza ünnepe Ostomyeles higanygőzlámpák világítottak fényes nappal Sárgaháza tanyaközpontjában szerdán. Az iskola egyetlen tantermében is bekapcsolták mind a hat lámpatestet, és égett a villany a tanítói szolgálati lakásban is. Nagy eseményre készülődtek a sárgaháziak. Fényünnepre. Az ünnepséget déli 1 órára hirdették, de már előtte másfél órával félig megtelt a tanterem. Ahol szerdára virradóra utolsót lobbant ama- ximlámpa, amelynek fényénél tanultak eddig a kisiskolások, és töltöttek sok-sok estét a felnőttek. Ez az iskola a tanya kulturális központja. Ezt takarították, csinosították pirkadatig az asszonyok, Forgó Gyuláné tanítónő irányításával, mert ide hívták a vendégeket — a TITÁSZ mátészalkai üzem- igazgatósága, a határőrség képviselőit, a község vezetőit —, akikkel együtt ünnepelt a tanya egész lakossága december 15-én. Sok ismerőssel találkoztunk. Néhány hónapja, őszszel jártunk Sárgaházán, s jelent meg cikkünk a villany nélküli tanya életéről. Danka Mihály 58 éves tsz- tag akkor azt mondta: „Semmi nem hiányzik a mi életünkből, csak a villany.” HUSZTI ÉVIKE ELSŐOSZTÁLYOS TESTVÉRÉVEL GYULÁVAL ELŐSZÖR TANUL VILLANYLÁMPA MELLETT. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) KOMMENTÁR ERDÉRT-MÁV kooperáció A Szovjetunióba’ Záhonyon keresztül ér ' ruk- nak mintegy egyöto- _ a faanyag. A MÁV-nak is, az ERDÉRT-nék is érdeke, hogy a fával érkező . széles vasúti kocsik mielőbb kiürüljenek és elhagyják az Ország területét. A közös erőfeszítés eredményeként létrejött tuzséri telep azonban — a szállítmányok gyors növekedése .miatt — rendeltetését már az átadás időpontjában sem tudta megfelelően betölteni. Az évi 1 millió köbméter fa fogadására épült fatelep kicsinek bizonyult, mert ma már évente 2 és fél millió köbméter fa fut be a Szovjetunióból. Ebből következik, hogy a beérkező faanyag kétharmadát továbbra is a MÁV- nak kell átrakni. Ráadásul a beérkezések is egyenlőtlenek; a napi befutás 40—280 vagon között váltakozik. Ebből torlódások következnek, a kiürített en fás kocsik száma olykor eléri az 1200-at is. A kifizetésre kerülő álláspénz súlyos tehertételt jelent a MÁV-nak. Az ÉRDÉRT Vállalat a tu- aséri telep gépesítésére már az elmúlt években jelentős összeget fordított, részben a kapacitás növelésére, a nehéz fizikai munka felszámolására. A rakodási kapacitás növelésére pl. 9 szovjet gyártmányú bakdarut is vásároltak. A gépvásárlások azonban a pénzforrásokat teljesen kimerítették; a szerelésekre, daru. és vasúti pályák megépítésére már nem jutott anyagi fedezet. A népgazdasági szinten is mindenképpen hasznos beruházás elvégzéséhez a vállalat a Központi Szállítási Tanács segítségét kérte, s a rakodásfejlesztési alapból igényelt 16 millió forintot. A kért összeget a tanács zsüribizottsága megszavazta a vállalatnak. A Gazdasági Bizottság határozata alapján feleméit vasúti kocsiálláspénz egy részéből létesült rakodási alapból biztosított összeg felhasználása természetesen félté telekhez kötött. Ennek fel- használása esetén az ÉRDÉRT-nek évente 1,6 millió köbméter árut kell a tuzséri telepen fogadni, részben bonyolításra, részben átrakásra. Ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy az átrakásoknál úgy igyekeznek, hogy egy szovjet vagon faáru átrakásához az eddigi három helyett csak 2 és fél magyar vagont használnak fel. A feltételekből adódó konkrét feladatok megállapítására Tuzséron a MÁV és az ÉRDÉRT között megegyezés jött létre. Ennek értelmében a tuzséri telep a jövő év első felében már 600, a második félévben pedig 8Ó0 ezer köbméter faárut fogad. A következő évben a telepen már 1 millió 600 ezer köbméter fa fogadását vállalja az ÉRDÉRT. Ennek a mennyiségnek a fogadásáért a vállalat felelősséget vállal, s ezt úgy biztosítja, hogy a záhonyi kirendeltsége az árut egyenesen a tuzséri telepre irányítja. A MÁV viszont azért vállal elkötelezettséget, hogy a 18 óráig beérkező árut már másnap reggel 5 óráig beállítja a telepre. A kooperációs megállapodás nagymértékben meggyorsítja majd a záhonyi átrakókörzet forgalmát. LIl Nem akármilyen „lakbérről” folyt a beszélgetés a botpaládi Uj Barázda Tsz- ben. A vendég, aki a fővárosból érkezett a határ menti faluba, sok mindent kérdezett a jövedelmi forrásokról. S ékkor került szóba a „lakbér”. Mármint a tehénistál- Icban évenként egy tehénre jutó költség az épület rezsijéből. — Néhol palotákat építenek az állatoknak — magyarázták a helyi szakemberek. A sok milliós épületek megdrágítják az állattenyésztést. A botpaládi tsz teheneinek éves lakbére alig 100—110 forint. A „palotákban” lakó teheneké egyes helyeken tehenenként 2—3 ezer forintra rúg. Megnéztük a szépen fejlődő állományt. A tehenek TÖBB MINT 200 MILLT FORINTOS BERUHÁZÁS BÖL A HAJTÓMŰ ÉS FEL VONÓGYÁR LEGKORSZE RCBB GYÁREGYSÉGÉ'. NYÍREGYHÁZÁN ÉPlTET TÉK FEL. A BESZERELI GÉPEKKEL FOLYAMATO SAN MEGKEZDTÉK A TÉR MELÉST. KÉPÜNKÖN: SÁNDOR GYÖRGY ÁLLVÁNYOS FÚRÓGÉP SEI GlTSÉGÉVEL ALKATRÉSZMEGMUNKÁLÁST VÉGEZ. (ELEK EMIL FELVÉTELE) nem fáztak a „félkomfortos” istállóban, jól érzik magukat. Mielőtt milliókat beruháznak a tsz-ek, jó lenne megnézni a botpaládi „tehénházat'’. Valószínű szép pénzeket takarítanának meg a tagság javára... 1 2. Nem mindig az a jó — és jövedelmező — ami drága Sőt, méregdrága. Ez a megjegyzés már a fehér asztalnál hangzott el. Botpaládon nem ritka vendég dr. Vin- czeffi Imre, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanára. Nem látogatóba jár ide, hanem dolgozni. A gyepgazdálkodás és a zsombékos Most: — írja meg, köszönjük mindenkinek, aki csak valamit is tett érte, ezt a szép ajándékot. Mennyivel más, teljesebb «lesz itt az élet. Nem ér véget a nap sötétedéskor Lesz televízió a házakban, olvasgathatunk végre amennyit akarunk, nem rongálja szemünket a pislákoló petrólámpa. Itt van Szabóné és Laka- tosné — az előbbi három, az utóbbi négy gyermek édesanyja — akik első találkozásunkkor kezüket, mosástól tövig kopott körmüket mutatták, mosógép, és tanuló gyermekeik olvasásához villany után áhítozva. — Nem is nagyon hittük, amikor november elején bejelentették, szereltessük a vezetéket a házakba, mert lesz villanyunk — mondja egy kis szégyenkezéssel hitetlensége miatt Szabóné. De azután csak jöttek a szerelők és nagyon gyorsan megcsinálták. Nem is hagyok békét az emberemnek, amíg nem veszünk egy tv-t. A gyerekek miatt először azt. \ következő fizetésnél pedig ickem egy mosógépet. Mindenki a TITÁSZ mátészalkai üzemigazgatósága "zerelési osztályának dolgozóit dicséri a gyors munkáért. Három hét alatt — két héttel a vállalt határidő előtt — építették meg a több, mint négy kilométer vezetéket a tanyába, és szerelték fel a tizenhárom higanygőz- lámpát és* a tizennégy hagyományos égővel működő lámpatestet a közvilágításhoz. Beszerelték, bekötötték a villanyt az iskolába, s most a lakások bekötése kö— hasznavehetetlen — földelt hasznosítása foglalkoztatja. — Hosszú ideig lebecsülték a takarmányszerzésnek ezt az olcsó módját — kezdte az egyetemi tanár. Pedig bebizonyosodott, hogy egyes kisebb termőképességű talajokon sokkal érdemesebb gyepet, mint jó tömegtakarmányt termeszteni, mint más szántóföldi kultúrákat. A Nyírmadai Állami Gazdaság barabási üzemegységében 700 holdon foglalkoznak a gyeppel. Holdanként 40—42 mázsás termést takarítanak be. — Jó lenne, ha hangosabban kiabálnák az ilyen eredményeket — mondta a fővárosi vendég derűsen. Ugyanis vetkezik. Gyorsan megy m^jd az is — ígérik. Az Aporligeti Közös Községi Tanács elnökével, Szabó Ferenccel is a váratlanul jött tanyavillamosításról beszélgettünk : — Szorgalmaztuk már korábban is Sárgaháza villamosítását. De nem bíztattak erre az ötéves tervre. Aztán maradt egy kis erre való pénze a megyei tanácsnak, ide adták. Mi megtoldottuk a fejlesztési alapból 100 ezerrel. Közel félmillióba került, hogy a tanyaközpontban lakó harminc családnak és a kisiskolának villanya legyen. Sajnos, az egész tanyára nem futotta. Ahhoz még egyszer ennyi pénz kellett volna. — De örülünk azért mi is, — biztosítja az elnököt Ple- tyák Gyula, a teremi Ifjúság Tsz sárgaházi majorjának brigádvezetője. Én aKá- tai út menti településen lakom, oda nem jutott el a vezeték. De legalább reményünk van, most már csak eljut egyszer. És a mi gyerekeink is ebben az iskolában tanulnak. Forgone, a tanítónő fekete csipkeruhája csak külsőségekben jelzi, hogy számára is nagy ünnep a mai. Az őszülő hajú asszony örökké mosolygó arca, fáradhatatlan sürgése-forgása, jövőt tervező szavai mélyebbről sok tsz-ben, gazdaságban elkelne a botpaládihoz hasonló tanácsadás, közös kísérletezés. Ez a tudománynak is érdeke... 1_*L Nem szégyen tanulni a szomszédtól. — Ez lehetne a botpaládi forgácsok mottója. Jószomszédi viszonyban vannak a határon túli — Nagypalád — kárpátukrajnai kolhozzal. Mindig sikerül a tarsolyban hazahozni egy-egy jó ötletet, fogást, amit itthon is meg lehet valósítani... — Alaposan megnéztük odaát azt a bizonyos szénporos téglagyártást — újságolta Kávási Pál tsz-elnök a venT. Á. Botpaládi forgácsok fakadó ünneplést sejtetnek. Tele van tervekkel a tanya kulturális életének fellendítéséről, amelynek eddig i* ő volt a lelke. — A Minivizort is tartalékba tehetjük. Több bosszúságot okozott, mint örömet, vagy segítséget a munkámhoz. A házak belső szerelését végző kisiparos, Balaton Sándor egy hálózati tv-ké- szüléket vásárolt iskolánknak — újságolja. Sok tv-készüléfk, elektromos háztartási gép kerül a következő hetekben erre a tanyára. Danka Mihály bácsi már bejárta a környékei, mert elsőként, a fényühnepre akart tv-t vásárolni. Nem kapott.« — A Nyírbátori ÁFÉSZ- nek jeleztük, hogy villamosítjuk Sárgaházát — szólt közbe a tanács elnöke, Szabó Ferenc. Ennek ellenére, nem hogy villamos háztartási felszereléseket, gépeket nem hoztak ide, de még egy villanyégőt se lehet kapni a boltjukban. A vezetéket sem szereltették; be, pedig itt van az iskola mellett a bolt, egy füst alatt bekötötték volna Az ünneprontó kis epizód után ismét a tervezgetésé a szó. így a tanyai KlSZ-szer- vezet megalakítása is beszédtéma most. Hiszen hogy villany van, most már a fiatalok is megkötődnek Sárgaházán. Kádár Edit dégeknek. Kellene a tégla a sokat építkező tsz-eknek, hisz ez a legnagyobb hiánycikk. Ha sikerülne megcsinálni a téglagyártó üzemágat, a tagság foglalkoztatását, folyamatos munkáját is segítenénk ezzel. Nem csak téglagyártásra gondoltunk, hanem alagcsövek égetésére. Nagy esélyei vannak a mi vidékünkön az alagcsöves öntözésnek. Legalább nyolctíz tsz érdekelt lenne a dologban. — Nem tartom rossznak az ötletet. De jó lenne előtte alapos számításokat végezni és konzultálni a gyarmati téglagyárx-al is — jegyezte meg a fővárosi vendég, aki nem volt más, mint az Elnöki Tanács titkára, aki nemrégiben látogatott Szatmárba. P. Q.