Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

WFf. íl'MWh'Ké? fit. frrr wh* WXTfVXWnWe^S?} 8. ofdat Hiába fizetünk; ha nem bízunk... A munkás — akit az igaz­gató hivatott — kissé félsze­gen lépett be a párnázott aj­tón. Köszönt, megállt az író­asztal előtt és várt. — Foglaljon helyet az elv­társ — mondta az igazgató a fotelre mutatva és maga is a Sás asztalhoz telepedett. — Azért hivattam, mert szeret­ném, ha maga venné át azt az új francia marógépet, amit néhány nappal ezelőtt kap­tunk. Speciális gép, nagyon drága és tudja nem szívesen bíznánk akárkire. Arra gon­doltunk: maga ért is hozzá, meg vigyázni is tudna rá. Az elvtársnak szólított munkás kissé elvörösödött a váratlan élismeréstől, aztán csendesen csak ennyit mon­dott: Hát, ha bíznak ben­nem, igazgató elvtárs... Véletlenül szem- és fülta­núja voltam a beszélgetésnek. Megtudtam, hogy két éve, minden értékes új gépre ki­választják a legalkalmasabb munkást és az igazgató, vagy a főmérnök személyesen bíz­za meg a gép kezelésévéi, gondozásával. Az eredmény: azóta az új gépeken nem volt hanyagságból eredő géptö­rés, sőt, a gépek olyan ápol­tak, mintha most kerülték volna ki a gyárból. Nemrég olvastam egy ta­nulmányt. Nyugatnémet üze­mi pszichológusok készítet­ték. Arról szólt, hogy-a frank­furti üzemekben hosszú évek vizsgálatai során bebizonyo­sodott: az igazolatlan hiány­zók és a néhány napos bete­gek 90 százaléka azokból ke­rül ki, akiknek semmilyen fe­lelős beosztásuk, vagy fontos feladatuk nincs a gyárban. Akik tudják, hogy fontos, fe­lelősségteljes munkát végez­nek és távoliét esetén nehe­zen pótolhatók, azok csak na­gyon ritkán hiányoznak; ha betegek, akkor sem mennek szívesen betegállományba, inkább dolgoznak, lábon hordják ki a kisebb betegsé­get, mert érzik a felelősséget. Ezeket a tapasztalatokat fel­használva, az üzemi igazgató­ságok arra törekszenek, hogy minél több munkást győzze­nek meg tevékenységének, beosztásának fontosságáról. Nyilvánvaló, hogy a kapi­talista társadalomban e lé­lektani „fogások” tőkés érde­keket szolgálnak. De ezek nálunk is — szocialista kö­zösségben — egyéni és társa­dalmi szempontból egyaránt hasznosak, értékesek lehet­nek. Nagyon fontos az anyagi ösztönzés: mindenkit érdekel a pénz. a fizetés, a prémium.' Viszont hiába fizetünk meg valakit, ha nem bízunk ben­ne. ha úgy érzi, hogy a mun­kája nem fontos. Aki tudja, hogy nem számítanak képes­ségére, tehetségére, őszinte odaadására, nem értékelik te­vékenységét, az előbb-utóbb kedvetlenné, közömbössé vá­lik és hanyag munkát vé­gez. Pártunk az utóbbi évtized­ben megteremtette, kialakí­totta a bizalom légkörét. Az emberek azonban, az általá­nos bizalom légkörén belül, szívesen veszik azt is, ha a munkahelyükön, az üzemben, termelőszövetkezetekben, hi­vatalokban és egyéb intéz­ményekben is bíznak ben­nük. Ha nemcsak politikailag tekintik őket megbízhatóak- nak, hanem bíznak bennük úgy is, mint emberben, mun­katársban. Az a vezető, aki bízik mun­katársaiban, beosztottjaiban, konkrét és felelősségteljes feladatokat ad nekik, meg­hallgatja és felhasználja véle­ményüket, mindenekelőtt maga látja hasznát okos munkamódszerének. Taoasz- talja, hogy a bizalom kölcsö­nös. A bizalom nemcsak a felelősséget növeli, nemcsak munkakedvet ad az emberek­nek. hanem erőt is. Gagarin, a világ első űrhajósa mondta egyszer 5a bátorságát csodáló újságíróknak: Sohasem let­tem volna képes arra, amit megtettem, ha nem éreztem volna, hogy bíznak és hisznek bennem azok, akik e rendkí­vüli feladat végrehajtására kiválaisztottak. (sz) Sárgaháza ünnepe Ostomyeles higanygőzlám­pák világítottak fényes nap­pal Sárgaháza tanyaközpont­jában szerdán. Az iskola egyetlen tantermében is be­kapcsolták mind a hat lám­patestet, és égett a villany a tanítói szolgálati lakásban is. Nagy eseményre készülőd­tek a sárgaháziak. Fényün­nepre. Az ünnepséget déli 1 órára hirdették, de már előtte másfél órával félig megtelt a tanterem. Ahol szerdára vir­radóra utolsót lobbant ama- ximlámpa, amelynek fényé­nél tanultak eddig a kisisko­lások, és töltöttek sok-sok estét a felnőttek. Ez az isko­la a tanya kulturális köz­pontja. Ezt takarították, csi­nosították pirkadatig az asszonyok, Forgó Gyuláné tanítónő irányításával, mert ide hívták a vendégeket — a TITÁSZ mátészalkai üzem- igazgatósága, a határőrség képviselőit, a község vezetőit —, akikkel együtt ünnepelt a tanya egész lakossága de­cember 15-én. Sok ismerőssel találkoz­tunk. Néhány hónapja, ősz­szel jártunk Sárgaházán, s jelent meg cikkünk a vil­lany nélküli tanya életéről. Danka Mihály 58 éves tsz- tag akkor azt mondta: „Sem­mi nem hiányzik a mi éle­tünkből, csak a villany.” HUSZTI ÉVIKE ELSŐOSZTÁLYOS TESTVÉRÉVEL GYULÁVAL ELŐSZÖR TANUL VILLANYLÁMPA MEL­LETT. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) KOMMENTÁR ERDÉRT-MÁV kooperáció A Szovjetunióba’ Záho­nyon keresztül ér ' ruk- nak mintegy egyöto- _ a fa­anyag. A MÁV-nak is, az ERDÉRT-nék is érdeke, hogy a fával érkező . széles vasúti kocsik mielőbb kiürüljenek és elhagyják az Ország terüle­tét. A közös erőfeszítés ered­ményeként létrejött tuzséri telep azonban — a szállít­mányok gyors növekedése .miatt — rendeltetését már az átadás időpontjában sem tud­ta megfelelően betölteni. Az évi 1 millió köbméter fa fo­gadására épült fatelep kicsi­nek bizonyult, mert ma már évente 2 és fél millió köbmé­ter fa fut be a Szovjetunió­ból. Ebből következik, hogy a beérkező faanyag kéthar­madát továbbra is a MÁV- nak kell átrakni. Ráadásul a beérkezések is egyenlőtlenek; a napi befutás 40—280 vagon között váltakozik. Ebből torló­dások következnek, a kiürí­tett en fás kocsik száma oly­kor eléri az 1200-at is. A ki­fizetésre kerülő álláspénz sú­lyos tehertételt jelent a MÁV-nak. Az ÉRDÉRT Vállalat a tu- aséri telep gépesítésére már az elmúlt években jelentős összeget fordított, részben a kapacitás növelésére, a nehéz fizikai munka felszámolásá­ra. A rakodási kapacitás nö­velésére pl. 9 szovjet gyárt­mányú bakdarut is vásárol­tak. A gépvásárlások azonban a pénzforrásokat teljesen ki­merítették; a szerelésekre, daru. és vasúti pályák meg­építésére már nem jutott anyagi fedezet. A népgazdasági szinten is mindenképpen hasznos beru­házás elvégzéséhez a vállalat a Központi Szállítási Tanács segítségét kérte, s a rakodás­fejlesztési alapból igényelt 16 millió forintot. A kért össze­get a tanács zsüribizottsága megszavazta a vállalatnak. A Gazdasági Bizottság ha­tározata alapján feleméit vasúti kocsiálláspénz egy ré­széből létesült rakodási alap­ból biztosított összeg felhasz­nálása természetesen félté telekhez kötött. Ennek fel- használása esetén az ÉR­DÉRT-nek évente 1,6 millió köbméter árut kell a tuzséri telepen fogadni, részben bo­nyolításra, részben átrakás­ra. Ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy az átraká­soknál úgy igyekeznek, hogy egy szovjet vagon faáru át­rakásához az eddigi három helyett csak 2 és fél magyar vagont használnak fel. A feltételekből adódó konkrét feladatok megállapí­tására Tuzséron a MÁV és az ÉRDÉRT között megegyezés jött létre. Ennek értelmében a tuzséri telep a jövő év első felében már 600, a második félévben pedig 8Ó0 ezer köb­méter faárut fogad. A követ­kező évben a telepen már 1 millió 600 ezer köbméter fa fogadását vállalja az ÉR­DÉRT. Ennek a mennyiség­nek a fogadásáért a vállalat felelősséget vállal, s ezt úgy biztosítja, hogy a záhonyi kirendeltsége az árut egyene­sen a tuzséri telepre irányít­ja. A MÁV viszont azért vál­lal elkötelezettséget, hogy a 18 óráig beérkező árut már másnap reggel 5 óráig beál­lítja a telepre. A kooperációs megállapo­dás nagymértékben meg­gyorsítja majd a záhonyi át­rakókörzet forgalmát. LIl Nem akármilyen „lakbér­ről” folyt a beszélgetés a botpaládi Uj Barázda Tsz- ben. A vendég, aki a fővá­rosból érkezett a határ men­ti faluba, sok mindent kérde­zett a jövedelmi forrásokról. S ékkor került szóba a „lak­bér”. Mármint a tehénistál- Icban évenként egy tehénre jutó költség az épület rezsijé­ből. — Néhol palotákat építe­nek az állatoknak — magya­rázták a helyi szakemberek. A sok milliós épületek meg­drágítják az állattenyésztést. A botpaládi tsz teheneinek éves lakbére alig 100—110 fo­rint. A „palotákban” lakó teheneké egyes helyeken te­henenként 2—3 ezer forintra rúg. Megnéztük a szépen fejlő­dő állományt. A tehenek TÖBB MINT 200 MILLT FORINTOS BERUHÁZÁS BÖL A HAJTÓMŰ ÉS FEL VONÓGYÁR LEGKORSZE RCBB GYÁREGYSÉGÉ'. NYÍREGYHÁZÁN ÉPlTET TÉK FEL. A BESZERELI GÉPEKKEL FOLYAMATO SAN MEGKEZDTÉK A TÉR MELÉST. KÉPÜNKÖN: SÁNDOR GYÖRGY ÁLL­VÁNYOS FÚRÓGÉP SE­I GlTSÉGÉVEL ALKATRÉSZ­MEGMUNKÁLÁST VÉGEZ. (ELEK EMIL FELVÉTELE) nem fáztak a „félkomfortos” istállóban, jól érzik magukat. Mielőtt milliókat beruháznak a tsz-ek, jó lenne megnézni a botpaládi „tehénházat'’. Valószínű szép pénzeket ta­karítanának meg a tagság javára... 1 2. Nem mindig az a jó — és jövedelmező — ami drága Sőt, méregdrága. Ez a meg­jegyzés már a fehér asztal­nál hangzott el. Botpaládon nem ritka vendég dr. Vin- czeffi Imre, a Debreceni Agrártudományi Egyetem ta­nára. Nem látogatóba jár ide, hanem dolgozni. A gyep­gazdálkodás és a zsombékos Most: — írja meg, köszönjük mindenkinek, aki csak vala­mit is tett érte, ezt a szép ajándékot. Mennyivel más, teljesebb «lesz itt az élet. Nem ér véget a nap sötétedéskor Lesz televízió a házakban, olvasgathatunk végre amennyit akarunk, nem rongálja szemünket a pislá­koló petrólámpa. Itt van Szabóné és Laka- tosné — az előbbi három, az utóbbi négy gyermek édes­anyja — akik első találkozá­sunkkor kezüket, mosástól tövig kopott körmüket mu­tatták, mosógép, és tanuló gyermekeik olvasásához vil­lany után áhítozva. — Nem is nagyon hittük, amikor november elején be­jelentették, szereltessük a vezetéket a házakba, mert lesz villanyunk — mondja egy kis szégyenkezéssel hi­tetlensége miatt Szabóné. De azután csak jöttek a szere­lők és nagyon gyorsan meg­csinálták. Nem is hagyok bé­két az emberemnek, amíg nem veszünk egy tv-t. A gyerekek miatt először azt. \ következő fizetésnél pedig ickem egy mosógépet. Mindenki a TITÁSZ má­tészalkai üzemigazgatósága "zerelési osztályának dolgo­zóit dicséri a gyors munká­ért. Három hét alatt — két héttel a vállalt határidő előtt — építették meg a több, mint négy kilométer vezeté­ket a tanyába, és szerelték fel a tizenhárom higanygőz- lámpát és* a tizennégy ha­gyományos égővel működő lámpatestet a közvilágítás­hoz. Beszerelték, bekötötték a villanyt az iskolába, s most a lakások bekötése kö­— hasznavehetetlen — föl­delt hasznosítása foglalkoz­tatja. — Hosszú ideig lebecsül­ték a takarmányszerzésnek ezt az olcsó módját — kezd­te az egyetemi tanár. Pedig bebizonyosodott, hogy egyes kisebb termőképességű tala­jokon sokkal érdemesebb gyepet, mint jó tömegtakar­mányt termeszteni, mint más szántóföldi kultúrákat. A Nyírmadai Állami Gazda­ság barabási üzemegységé­ben 700 holdon foglalkoz­nak a gyeppel. Holdanként 40—42 mázsás termést taka­rítanak be. — Jó lenne, ha hangosab­ban kiabálnák az ilyen ered­ményeket — mondta a fővá­rosi vendég derűsen. Ugyanis vetkezik. Gyorsan megy m^jd az is — ígérik. Az Aporligeti Közös Közsé­gi Tanács elnökével, Szabó Ferenccel is a váratlanul jött tanyavillamosításról be­szélgettünk : — Szorgalmaztuk már ko­rábban is Sárgaháza villa­mosítását. De nem bíztattak erre az ötéves tervre. Aztán maradt egy kis erre való pénze a megyei tanácsnak, ide adták. Mi megtoldottuk a fejlesztési alapból 100 ezerrel. Közel félmillióba került, hogy a tanyaközpont­ban lakó harminc családnak és a kisiskolának villanya legyen. Sajnos, az egész ta­nyára nem futotta. Ahhoz még egyszer ennyi pénz kel­lett volna. — De örülünk azért mi is, — biztosítja az elnököt Ple- tyák Gyula, a teremi Ifjú­ság Tsz sárgaházi majorjá­nak brigádvezetője. Én aKá- tai út menti településen la­kom, oda nem jutott el a ve­zeték. De legalább remé­nyünk van, most már csak eljut egyszer. És a mi gyere­keink is ebben az iskolában tanulnak. Forgone, a tanítónő fekete csipkeruhája csak külsősé­gekben jelzi, hogy számára is nagy ünnep a mai. Az őszülő hajú asszony örökké mosolygó arca, fáradhatat­lan sürgése-forgása, jövőt tervező szavai mélyebbről sok tsz-ben, gazdaságban el­kelne a botpaládihoz hason­ló tanácsadás, közös kísérle­tezés. Ez a tudománynak is érdeke... 1_*L Nem szégyen tanulni a szomszédtól. — Ez lehetne a botpaládi forgácsok mottója. Jószomszédi viszonyban van­nak a határon túli — Nagy­palád — kárpátukrajnai kol­hozzal. Mindig sikerül a tar­solyban hazahozni egy-egy jó ötletet, fogást, amit itthon is meg lehet valósítani... — Alaposan megnéztük odaát azt a bizonyos szénpo­ros téglagyártást — újságolta Kávási Pál tsz-elnök a ven­T. Á. Botpaládi forgácsok fakadó ünneplést sejtetnek. Tele van tervekkel a tanya kulturális életének fellendí­téséről, amelynek eddig i* ő volt a lelke. — A Minivizort is tartalék­ba tehetjük. Több bosszúsá­got okozott, mint örömet, vagy segítséget a munkám­hoz. A házak belső szerelé­sét végző kisiparos, Balaton Sándor egy hálózati tv-ké- szüléket vásárolt iskolánk­nak — újságolja. Sok tv-készüléfk, elektro­mos háztartási gép kerül a következő hetekben erre a tanyára. Danka Mihály bá­csi már bejárta a környékei, mert elsőként, a fényühnepre akart tv-t vásárolni. Nem kapott.« — A Nyírbátori ÁFÉSZ- nek jeleztük, hogy villamo­sítjuk Sárgaházát — szólt közbe a tanács elnöke, Sza­bó Ferenc. Ennek ellenére, nem hogy villamos háztartási felszereléseket, gépeket nem hoztak ide, de még egy vil­lanyégőt se lehet kapni a boltjukban. A vezetéket sem szereltették; be, pedig itt van az iskola mellett a bolt, egy füst alatt bekötötték volna Az ünneprontó kis epizód után ismét a tervezgetésé a szó. így a tanyai KlSZ-szer- vezet megalakítása is beszéd­téma most. Hiszen hogy vil­lany van, most már a fiata­lok is megkötődnek Sárga­házán. Kádár Edit dégeknek. Kellene a tégla a sokat építkező tsz-eknek, hisz ez a legnagyobb hiány­cikk. Ha sikerülne megcsi­nálni a téglagyártó üzem­ágat, a tagság foglalkoztatá­sát, folyamatos munkáját is segítenénk ezzel. Nem csak téglagyártásra gondoltunk, hanem alagcsövek égetésére. Nagy esélyei vannak a mi vidékünkön az alagcsöves öntözésnek. Legalább nyolc­tíz tsz érdekelt lenne a do­logban. — Nem tartom rossznak az ötletet. De jó lenne előtte alapos számításokat végezni és konzultálni a gyarmati téglagyárx-al is — jegyezte meg a fővárosi vendég, aki nem volt más, mint az Elnöki Tanács titkára, aki nemrégi­ben látogatott Szatmárba. P. Q.

Next

/
Thumbnails
Contents