Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-02 / 284. szám
WW. Seeemtier 1. KWlBT-MASYAROftSZM f. mé Üzlet és kötelesség Megtárgyalta a taggyűlés Nagyhalászban A pártszervezet a jövő évi jobb gazdasági munkáért A nőhatározat megjelenése óta sok minden történt annak érdekében, hogy az asz- szonyok és lányok helyzete társadalmunkban még emberibbé váljék. Sok minden, de nem elég. Erre utal Kádár elvtárs is Zala megyei látogatása során, amikor egy szocialista brigádvezető nőnek a szaváira válaszolt. A legjobb a helyzet talán az üzemekben dolgozó nők körében. Itt reális lehetőségek vannak a megbecsülés kifejezésére, az egyenjogúság hangsúlyozására. Bér és kedvezmény, szociális intézkedés és üzemi boltok felállítása mind kézenfekvő és elérhető. De valahogy mindig kimaradnak a sorból azok az asszonyók, akik „csak” háziasszonyok, akik 2—3 éves gyermekgondozási segélyen vannak. Igaz, az ő esetükben aligha kínálkoznak egyszerű és könnyű megoldások. Azt már nem is kívánom magyarázgatni, hogy ezeknek a családanyáknak és háziasz- szonyoknak milyen nagy a társadalmi haszna. Ez kézenfekvő. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy róluk is lehetne színesebben, változatosabban gondoskodni. Mert a gondoskodás nemcsak anyagi kérdés. A megbecsülés jele nemeseik egy bérrendezés, vagy egy új köszönési norma kialakítása egy-egy üzemben. „Rám szakad a ház, néha úgy érzem” — panaszolta a minap egy asszonyka, aki több mint egy éve van otthon kis gyermekévéi. Egy másik azt fejtegette, hogy számára mindig külön haditervet igényel az, hogy bevásárlásait napközben megszervezze. Egy fiatal tanárnő a lakótelep napközbeni egyhangúságát ecsetelte, nem is éppen keserűség nélkül. Mert igaz: a házimunka leköti az asszonyok idejének nagy részét. A gyermekkel való törődés is energiát és időt emésztő foglalatosság. De hát miért kell arra kényszeríteni egy sor asszonyt, — számuk csak Nyíregyházán több ezren felül van! —, hogy egy lényegében jó szociális körülmény közepette idővel elkeseredjenek. És itt már a lényegnél vagyunk. Amikor a nőhatározat arról beszélt, hogy annak végrehajtása az egész társadalom ügye, akkor gondolt arra is, hogy majd mindenki keresi azt, ami reá hárul, azt. amit ő tehet a maga területén. Tehát gondolok itt a könyvtárra is, amely bizony megszervezhetné, hogy délelőtt pihenő guruló könyvtárai eljussanak egy-egy lakótelepre, megálljának egy-egy háztömb között, és mintegy házhoz szállítsák az asszonyok olvasmányát. Mert a képügynök elmegy minden lépcsőházba. Mi lenne, ha a jó olvasmány odaérne minden lakáshoz? Vagy elképzelhetőnek tartok egy kereskedelmi Ötletet is. Egy lakóterület ellátását végző bolt pl. felmérhetné, hogy körzetében hány otthon élő háziasszony, asszony van. Meg lehetne szervezni, hogy «ezektől beszereznék a napi szükségletet tartalmazó listát, mondjuk egy tanuló ösz- szegyűjtené, és délelőtt, amikor a boltban úgysincs forgalom, azt hazaszállítanák nekik. De eljuthatnának az ilyen asszonyokhoz a nőfelelősök is. Szervezhetnének nekik egy kis mellékest biztosító kézimunkát, bedolgozást. Bizonyára sokan örülnének egy kis anyasági segély kiegészítésnek is. Feltétlenül érdemes lenne a Magyar Rádiónak is felfigyelnie a megváltozott körülményekre. Délelőttönként sokkal több olyan műsor kellene, ami kimondottan asszonyokat, anyákat érdekelne. Egy- egy lakótelepen lévő nagyobb helyiségben lehetne egy-egy délelőtt rendezni főzési bemutatót, tanácsadást. Milyen sok új és korszerű étel receptje találna itt élénk fogadtatásra! Elképzelhető lenne az is, hogy a háztartási ipar a kereskedelemmel együtt a lakóházak levélszekrényeibe folyamatosan helyezné el az új áruk prospektusait, hiszen a boltban rohanva vásárló asz- szony figyelmét néha elkerüli az új áru. A város belterületére koncentrált kölcsönzőt is érdemes lenne széttelepíteni, olyan új városrészekbe, ahol bizonyára sokan vennék igénybe a szolgáltatást. Sorolhatók tovább az ötletek, bizonyára akad még száz és száz. Persze, megvalósításuk felmérő munkát, némi áldozatot igényel. Nem fog magától menni, ez tény. Elég, ha csali a tej és kifli házhoz szállításának sók éve húzódó meddő küzdelmeire utalunk. De egyszer ezeket a lehetőségeket sem árt számba venni. A kereskedeleminek ez üzlet is. A művelődésnek kötelesség. De ami ennél több: mindez szerves része egy határozat végrehajtásának, melynek során el kell érni, hogy ne merevedjünk bele a sablonokba, ne maradjunk meg a formalitások körében. Hiszem, hogy sok ezer asszony, és velük jsok ezer család érezné ebből a valóságos gondoskodást, a józan ész diktálta intézkedések hatását. „ Bürget Lajos Ebbai az időszakban — amellett, hogy az idei eredményeket, hiányosságokat veszik a tsz-ekben zárszámadási listára — nem jelentéktelen a jövő évi gazdálkodás előkészítése. Mit tudnak róla, s hogyan vélekedik a pártszervezet? Erről beszélgettünk Rutkai .Mihállyal, a nagyhalásza Petőfi Tsz párttátkáiüval. A tsz párttitkára elmondta: a legutóbbi taggyűlésük igen tevékeny volt. A párttagság a tsz gazdaságosabb vetésszerkezet kialakítását vitatta meg. Egységes álláspont Bírálóan szóltak arról, hogy a vetőborsó termelése, a helyi körülmények között ráfizetéses. Ijdén eléggé tekintélyes területet, száz. holdat foglalt el. (Eredetileg 150 holdon vetettek, de egvhar- madát nagyon hiányos kelés miatt korán ki kellett szántani.) A termés alkalmatlan vetőmagnak. Az idei ráfizetés nem kevesebb, mint 800 ezer forint. Vetőbonsó termelése helyett célszerűbb a kukorica és árpa területét növelni. Vita alakult ki a taggyűlésen a virágmagtermeléssel kapcsolatban is. Pedig az gazdaságos, szépen jövedelmező lehetne. De bizony tűi munkaigényes, nem bírják munkaerővel. Az idei területnek csupán a felét ajánlatos meghagyni. Egységes álláspont alakult ki abban, hogy legalább 10 hold digitálisz termelését kell bevezetni. Ennek ugyanis hagyománya van, csaknem minden tsz-tag ismeri termelését. Ez indokol ja a menta termelésének is a fokozását. Annál is inkább, mert a HERBARIA egyik üzeme Halászban működik. Az értékesítés így egyszerűbb. Fontos érdek Úgy ítélik meg a kommunisták: fontos érdek az állat- tenyésztés fejlesztése. Ennek megfelelően a kukorica területét az idei 500-ról 600 holdra, a pillangósokét ugyanilyen nagyságrenddel szükséges növelni. S a már említetteken kívül, a takarmánybúza eddig elfoglalt helyének csökkentését is javasolják. A kukorica vegyszeres gyomirtását az idei 200 holddal szemben 400 holdon kell megvalósítani. (A vegyszerezéssel termelt kukorica holdanként 6 mázsával termett többet.) A taggyűlés aktivitását, a napirend iránti élénk érdeklődést mutatja, hogy a vitában tizenkilenc párttag szólalt fel. S már mindjárt olyan számításról is szó esett, hogy a vetésszerkezet javasolt módosítása mintegy 2 millió forinttal növelheti a gazdálkodás eredményességét. Az egész tagság elé A pártszervezet határozatát rövid idő alatt megismerte a teljes tagság. Előbb üzemegy- ségi, majd részközgyűlési tanácskozásokat tartottak a fezben. A kommunisták észrevételeivel, javaslataival egyetértés nyilvánul meg. (Ez jó itatással lehet a későbbi tervtárgyaló közgyűlésre is.) A gazdaságvezetés és az adminisztráció pedig már megkezdte a változó adatok feldolgozását Asztalos Bálint A NYÍRBÁTORI BÁTHORI ISTVÁN GIMNÁZIUM ELEKTROMŰSZERÉSZ TANMŰHELYÉBEN A LEGKORSZERŰBB MŰSZEREK SEGÍTSÉGÉVEL VÉGZIK GYAKORLATI MUNKÁJUKAT A HARMADÉVES TANULÓK. (ELEK EMIL FELVÉTELE). Tf ufajkás férfi áll az iro- *■ dában. Közvetlenül az ajtó előtt. Türelmetlenül várakozik. Látszik ideges mozdulatain. Szeretne már túllenni a fejmosáson, s dolgozni tovább. A főépítésvezető telefonál. A pufajkás alig bírja kivárni, hogy letegye a telefonkagylót. Megszólal : — Hivatni tetszett. Itt vagyok. Tessék. Mi a baj megint? Indulatos és türelmetlen. Mint akit megsértettek. — Honnan gondolja, hogy baj van? — így a vezető. — Csak akkor szoktak ide licitálni. — Ki küldte? — A művezetőm. Kiverte a bálhét, hogy megint meglátott reggel az építésvezető amikor kiléptem a kocsmahivatalból. Nem tagadom, ot1 voltam. A vezető restelkedve néz felém. Már mindegy, gondolja, ha ez az ember kibök- Se miről van sző. FÉLDECI Az elvtárs újságíró — int felém a vezető. A pufajkás felém pillant. Aztán megvonja a vállát. — Akkor hazudjak? Mondjam azt, hogy nem volt igaz? Nem tagadom, ittam. Egy féldecit. Ennyi a fejadagom. Minden reggel.'Ettől még tudok dolgozni. Vagy nem?! — magyarázza. Beszél, beszél, magyaráz. Ő nem Ittas, nem alkoholista, csak minden reggel munkába menet megissza azt az egy féldecit. A főépítésvezető már bánja, hogy szóba hozta előttem az esetet, szeretné visszacsinálni, vagy legalább belérekeszteni a szót ebbe az emberbe, de már nem tudja. — Most mit tegyek magával? — kérdezi a munkáshoz fordulva, de inkább magának mondva. — Semmit — így a pufajkás. — Haza kellene küldenem. — Tudok én attól a féldecitől dolgozni rendesen. Házgyári szerelő. Fenn 3— i emelet magasban dolgozik. Mi történik, ha megszédül, ha valami baja lesz? A lakásépítő brigádban minden munkáskézre szükség van. Öramű pontossággal dolgoznák. — Ha már megtörtént, akkor most már csak lenn a földön dolgozhat. Érti!? — mondja a főépítésvezető. —- Értem. Nem mehetek fel. Rendben van. Elmehetek? — Igen. Elköszön. A főépitésvezető töpreng. Aztán hozzám fordulva mondja: — Egyik legjobb munkásunk. Ha 'nazaküldöm, elesik egy napi keresettől. Megsínyli a családja. És mi lesz a lakásépítéssel? Minden munkáskézre szükség van, hogy tartani tudjuk a határidőket. De vajon mit szóinak a többi munkások? Ennek szabad? Nekik nem? Mert ha valakit rajta csípnek, hogy a kocsmahivatalbam járt előbb, s így jelentkezett a munkahelyén, azt hazakül- dik. A főépítésvezetőt nem hagyja nyugton a gondolat. Alig telik el egy óra, feláll, s kimegy az építkezésre. A pu- fajkást fenn a magasban pillantja meg. Szereli a falakat. Felkiált hozzá és lerendeli. —- Nem megmondtam magának, hogy ne menjen fel? A pufajkás mosolyog. —• Nincs semmi hézag főnök. Megy ez nekem így is. — Az lehet. Csakhogy nekünk így nem megy. Érti? Ezt a napját nem igazolhatjuk. Álljon ki a munkából,« holnap jelentkezzen. Éjszakai műszakra. Ezzel a főépítésvezető sarkon fordul és faképnél hagyja. Dél van, ebédidő. Újra feltűnik a pufajkás az ebédlőben. De már dülöngélve. Felöntött. Társai kérlelik, menjen fel valamelyik lakásba, s pihenje ki magát. De hajthatatlan. Megpillantja a főépítésvezetőt. Mellészegődik az ebédlőben. Kérleli, ne küldje haza. — Ellátom én a munkám így is. Kérdezze meg a többiektől. Most majd leáll az egész brigád, mert nélkülem nem dolgozhatnak — magyarázza. De a vezető hajthatatlan. A pufajkás meg ott ténfereg. Már üres az ebédlő, de ő még ott van benn. Ül a széken, maga elé bámul. Nem mozdul sehová. Zsong a feje a szesztől. farkas Kálmán Az újabb milliókért GONDUNK A BERUHAJ ZÄS. Nemcsak azért, mert sok mindenre szüksége volna a megyének — de nincsen rá pénz. De gond azért is, mert jó néhány építkezés áll, vagy hozzá sem kezdtek — mert „nincs rá építőipai! kapacitás.” Éppen ezért különösen értékes minden olyan kezdeményezés, amely a meglévő lehetőségek jobb kihasználását. célozza. A szakszer vezetek a közelmúltban egymást követően több ' fórum előtt is elemezték, mit tehet a szakszervezet a beruházási gondok enyhítéséért. Állási foglalt e kérdésben az SZMT elnöksége is. Változatlanul éiső helyen áll a szocialista munkaver- sepyek szervezése. Sajnos, a vállalatok egy részénél sok a formalitás a mozgalomban, nem számítanak olyan mértékben a szocialista brigádok; a versenyek eredményeire, mint amennyi azokban rejlik. A szakszervezet javaslata, hogy munkaversenyelfl szervezése során elsősorban a minőségi munka javítására és az átfutási idő csökkentésem irányuljanak a vállalások. A további javaslatok között szerepel, hogy kezdeményezzék jobban az alapszervezetetfl a bérpolitikai elvek alkalmazását. Ugyancsak itt hívják fel a figyelmet arra is, hogy a sok munkaidő-kiesés, állna miatt elemezzék azokat, készíti; senek veszteségidő tanulmányokat, hiszen aligha szolgál^ ja az építési-beruházási gondok enyhítését, hogy nagy teljesítményű, korszerű gépek gyakran állnak órákon, napokon át. Az ilyen vizsgálat ok rendkívül ritkák. TUCATNYI LEHETŐSÉG szerepel még az iparitanulóképzés, a gondosabb személyzeti munka, a szociális ellátás terén. Többnyire ismert dolgok, az előrehaladás mégis nehéz. Csak egy példa hasonló témában: építőipari vállalatainknál változatlanul műveleti normákat alkalm- • iák; holott ezek a vállalati -ajá- tosságok szerinti alkat ’ása sokkal célravezetőbb volna, feltétlenül hozzájárulna a jobb munkaszervezéshez. így fordulhat elő, hogy például az idén is mindhárom nagyvállalatunknál — a SZÄ- ÉV-nél, a közúti építő vállalatnál. az ÉPSZER-cél is — nagyobb arányban nőtt a bér, mint az egy főre jutó termelési érték, s nem is kis különbségekről van szó. Mindezek mellé szorosan hozzátartozik, hogy kellően sokoldalú megbeszélések után készülnek-e a tervek. Ezzel kapcsolatban sok a bírálat, amelyek elsősorban azon alapulnak, hogy a szakszervezeti taggyűlésekre, a termelési tanácskozásokra a gazdasági vezetők nagyon sok esetben eldöntött tényekkel jönnek.1 Mindössze néhány esetben történt, hogy vették a fáradtságot, s több változatban tárták a terveket a dolgozók elé. Ezért a megbeszélések jó része formális, a javaslatoknak többnyire csak jelképes értéke van. MINDEZEK NAPI GONDOK, s szervesen hozzájárulnak az építőipar gondjainak egészéhez. A kezdeményezés azonban mindenképpen hasznos: ha a megyei színtű tanácskozások után a vállalatoknál is hasonlóan alapos javaslattevő munkái jelent majd a szakszervezet, a dolgozók és a gazdasági vezetők eszmecseréje, jövőre talán néhány millióval többet építhetnek vállalataink — jelentőd sebb anyagi befektet«; nélkül. m. a.
