Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

Wh. november T2. trrr««T Uff4nV&»'-'TV**«Gf S. o!<fa! Együtt kell cselekednünk! fl.) Az iszákosságtól az alkoholizmusig Az alkoholizmus elleni küzdelem — az idegorvos szemével KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL DR. KARDOS GYÖRGY OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS Gerincvezeték tavasztól Jó! halad a közművesítés Kisvárdán Az alkoholizmus „oka” nem az alkohol, mint ahogy az elhízásé sem a táplálko­zás, a válásoké sem a házas­ság, a gázolásoké sem a köz­lekedés. Jóllehet, azt, aki nem közlekedik, nem lehet elgá­zolni ; az, aki nem nősül meg, nem fog elválni; az, aki nem eszik, nem fog meghízni és az, aki nem fogyaszt szeszes italokat, sohasem lesz alko­holista. Erről a témáról tet­tünk fel néhány kérdést dr. Kardos Györgynek, az Or­szágos Ideg- és Elmegyógyá­szati Intézet alkoholelvonó és munkatherápiás osztálya ve­zető főorvosának. — Hogyan alakul ki az iszákosságból az alko­holizmus? — Az adott társadalom ivásnormái az alkoholizmus­betegség elhárításában, „jár­ványos” elterjedésében meg­előző, illetve „kórokozó” sze­repet játszanak. Ott, ahol a közvélemény csak a mérték­tartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartal­mú italokhoz kötött — fo­gyasztást fogadja el, s eluta­sít mindenféle visszaélést, csak kevesen kockáztatják meg a rendszeres és mérték­telen fogyasztást. Ezúttal nem kell a példá­ért messzire mennünk. A mi közvéleményünk ivásnormái is ilyenek — a nőkre nézve. Ezért nálunk is tíz-tizenöt- ször kevesebb a nőbetegek, mint a férfiak száma. S az alkoholizmus az ő körükben korántsem terjed olyan mér­tékben, mint a férfiak kö­zött. Igaz, hogy a betegfor­galmi adatok terén tájékozat­lan közhiedelem szerint na­gyon sok az alkoholista nő; a tények azonban mást mu­tatnak. Ez azért van így, mert az emberek az ittas nő­ket észreveszik és megjegy­zik, az ittas férfiakat nem. Végül ott, ahol a közvéle­ménynek laza és szabados, elnéző és előre nem látó ivásnormái vannak, olyanok, amelyek a minden ésszerű mértéket megcsúfoló ivászat- nak szabad folyást enged­nek, népbetegséggé (azaz a lakosság több, mint egy szá­zalékára kiterjedővé) válhat a mindennapos iszákosságbó' adódó alkoholizmus. Megint nem kell a példáért messzire menni; ez vonatkozik nálunk a férfiakra. — Melyek a legmarkán­sabb ismertetőjelei az alkoholizmusnak, mint betegségnek? — A szeszes italok fogyasz­tása, sőt a velük visszaélő fogyasztás sem vezet szük­ségszerűen alkoholizmushoz A rendszeres fogyasztókn- csak egy része. 5—10 száza­léka válik alkoholistává Olvan beteggé, aki az ivás* abbahagyni nem tudja, ha egvszer elkezd inni. s mint- hosv az ivást és az ittasságot „A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány Marof- ka Imrének életmentés során tanúsított hősies magatartá­sáért az „Életmentő emlék­érem” kitüntető jelvényt adó mányozta.” A kitüntető jel vényt csütörtökön Orosz Fe renc, a megyei tanács elnö! adta át Nyíregyházán. ★ Az esemény előzménye hét­köznapi; július 1-én délután Marofka Imre aranyosapáti általános iskolai tanár — ellenőrizni sem képes, addig iszik, r ág le nem részegszik. Más szóval, az alkoholista rendszeresen és mértéktele­nül iszik, miután a szerveze­tében rejlő anyagcserezava­rok és alkoholfüggősége mi­att egyebet nem tehet. A rendszeres fogyasztók többsége „egyszerű” iszákos marad, azaz olyan fogyasztó (és nem beteg!), aki ár adott társas környezet ivásnormái- nál többször és többet iszik holott másként is tehetne, ha akarna, ö azonban „kitart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fogyasztás mel­lett, mert szeret inni, azután meg is szokta, igénytelensé­géhez képest marad is elég ideje és pénze a társas ivásra, amivel minden embe­ri kapcsolatot és közösséget pótol. — Milyen körülmények vezetnek a rendszeres iszákossághoz, az alko­holizmushoz? — Mielőtt erre válaszolnék, utalni szeretnék vizsgálata­inkra, amelyekből kitűnt: a társadalom legveszélyeztetet­tebb rétege a fiatal munkáso­ké, akik korán „felnőtté”, azaz önállóan és viszonylag jól keresőkké válnak, tehát elég sok szabad idejük és pénzük marad az ivásra. (Minthogy egyiket sem óhajt­ják másra, többre, jobbra fordítani). Ami a kérdést illeti, azt válaszolhatom, hogy a férfiak között többnyire a rendsze­res ivásra késztető és szokta­tó táfsaslélektani körülmé­nyek („velük tartok én is”, „csak nem maradok el a ha­veroktól” stb.) vezetnek mindennapos iszákossághoz és ezen át az alkoholizmus­hoz. Az esetek egyötödében a szeszes italok rendszeressé váló, azaz visszaélő fogyasz­tását „lelki bajok” ellensze­reként alkalmazzák. — Mi következik mind­ebből? — Mindenekelőtt az, hogy az alkoholizmus elleni küz­Az utóbbi időben egymás­tól eltérő gyakorlat alakult ki a bölcsődékben, az óvo­dákban és az általános isko­lai napközi otthonokban fi­zetendő térítési díj megálla­pításánál, ami sok panaszra, reklamációra adott okot. Az érdekelt főhatóságok most együttes állásfoglalásban rögzítette a térítési díj meg­állapításával kapcsolatos el­járást. A művelődésügyi, a munkaügyi, a pénzügy- és az egészségügyi miniszternek — a SZOT-tal egyetértésben — másokkal együt — a Tisza - parton horgászott. Egyszer csak tőlük 100—150 méterre valaki többször is se­gítségért kiáltott. Mindenki a segélykérő hang. irányába fordult, keresték, ki, honnan kiálthat. A pedagógus ismerte fel elsőként a helyzetet, a helyszínre futott, belevetette magát a megáradt, 14—15 méter mély vízbe és a parttól már 12—13 m távolságban fuldokló Csurka Mihályné 72 éves gyürei asszonyt kimen­tette a Vízből. Közvetlenül a vízparton er­deiem ismert jelszava: „az alkoholizmus betegség”, ép­pen a fogalmak és teendők tisztázása érdekében megszo­rításra szorul. Arra a kiegé­szítésre, hogy az iszákosság még nem alkoholizmus. Más szóval, az alkoholizmus meg­előzése: az iszákosság elleni küzdelem, ami elsősorban olyan közvélemény kialakítá­sát igényelné, mely a szeszes italok fogyasztásával történő mindenfajta visszaélést, kár­tékony nemtörődömséget és ostoba elnézést elítél, bele­értve a szeszes italoknak a túlfogyasztására számító túl­kínálatát és túltermelését is. Minél több embert teszünk ki az iszákosságra szoktatás kockázatának, annál nagyobb lesz az alkoholisták száma is. Az alkoholizmus elleni küzdelem nem szorítkozhat az alkoholisták elleni küzde­lemre. Sőt, minden célirá­nyosnak ígérkező módszert be kellene vetnünk az iszá­kossághoz vezető mértéktelen fogyasztás visszaszorítására és kordában tartására. Gaz­dasági és adminisztratív rendszabályoktól sem sza­badna borúlátóan viszolyog- nunk. Ahogy ezek nem he­lyettesíthetik a közvélemény átalakítását, az utóbbi sem helyettesítheti ezeket az in­tézkedéseket, amelyekkel a jelenlegi, vagy a „tegnapi” szinten kellene és lehetne tartani az ivást. Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttól a család- és ifjúságvédelmi kérdéseken át a tüdőgümő- kór felszámolhatóságáig), ahol ne égett volna a kör­münkre az alkoholizmus-be­tegség kockázatával felelőt­lenül játszó, túlzott italfo­gyasztás. S minthogy az al­koholprobléma megoldása nem az „ellenanyag” felfede­zésétől és a „védőoltások” be­vezetésétől függ, tőlünk — orvosoktól — aligha várhat a társadalom többet, mint a baj megállapítását. hozott döntése szerint a té­rítési díj megállapításakor az összkereset kiszámításánál a jutalmat és a nyereségré­szesedést nem lehet figyelem­be venni. Az erről szóló hivatalos közlemény teljes szövege megjelenik a Pénzügyi, a Mű- velődésüg ♦. a Munkaügyi és az Egészségügyi Közlönyben, valamint a tanácsok lapjá­ban. A közlemény részletes tájékoztatást nyújt az érde­kelteknek a tudnivalókról. sősegélrben részesítette, majd a többiek segítségével felvitte a töltésre. Aztán má­sok segítettek hazaszállítani az idős asszonyt. Ezzel a történetnek tulaj­donképpen vége. De később folytatódott a hivatalos szer­veknél, a tanácson. Mint a kitüntető jelvény átadásánál Orosz Ferenc mondta: az em­ber életében, a hétköznapi munka során ritkán adódik olyan helyzet, hogy ilyen sze­mélyes bátorságról, nagyfokú humanitásról tegyen tanúsá­got. Itt, ebben az esetben is a pillanatok tört része alatt kellett dönteni és cselekedni: a gondolkodásra, a helyzet, a valóságos veszély elemzésére nem volt, nem lehetett idő. A kitüntető jelvény, a nu­lla nem is különös, min­denesetre szokatlan jelenség napjainkban, hogy az építte­tő dicséri a kivitelező mun­káját. Márpedig ezt teszik a Kisvárdai Városi Tanács ve­zetői, amikor a Kelet- majyarofízági Vízügyi Építő Vállalat munkájáról esik szó a. város közművesítése kap­csán. Van- alapja az elismerés­nek, az elégedettségnek. Iga­zán ritka manapság. hogy ilyen nagy és bonyolult együttműködést igénylő építkezést nemcsak hogy jól és pontosan, hanem ahogy mondani szokták „terven be­lül” végezzen az építő. Nem­csak a maga részét intézi így a KEVIÉP. hanem al­vállalkozóival is jól.egyezte­ti *■ feladatokat. Sok függ ettől a munkától. Egy város jövőjének a ter­vezett szerinti alakulása. Közművek nélkül nincs ipar- fejlesztés, nincs korszerű ke­reskedelmi hálózat, városi rangú kommunális, kulturá­lis létesítmény. Nem vélet­lenül tartották elsőrendű teendőnek az akkor még ifjú A közlekedés- és postaügyi miniszter az 1968-ban elfo­gadott közlekedéspolitikai koncepció szerves részeként kiadta a városi közlekedés fejlesztésének irányelveit, amely a körvetkező évekre, évtizedekre meghatározza a tömegközlekedés és az egyé­ni közlekedés viszonyát, a tá­volsági és a helyi közlekedés kapcsolatát, a városgazdasági kérdésekkel összhangban megszabja a személy- és te­herszállításra valamint a gyalogos közlekedésre vonat­kozó tennivalókat, útmuta­tást ad a növekvő forgalom lebonyolításának lehető leg­jobb módszereire, megoldá­saira. A meggyorsult urbanizá­ció és motorizáció a~ utóbbi években megnövelt áro- si közlekedés szerep ; Az el­múlt másfél évtizedben ha­zánkban a városi lakosság aránya 36,5 százalékról 43 százalékra növekedett. s újabb 15 év múlva eléri a 60 százalékot. Ezenbelül Budapesten él a lakosság 20 százaléka. A közlekedéspolitika egyik fő célja az utazással töltött idő és az utazási távolság csökkentése, a kényelmes közlekedés. A szakemberek szerint például az elővárosi közlekedésben el kellene ér­ni hogy a rendszeresen in­gázók utazási ideje ne ha­ladja meg naponta a kétszer 45 percet. A város környéki forgalomba besegítő vasúttal szemben alapkövetelmény az óránként 50 kilométeres uta­zási sebesség és a járatok sűrítése. A fokozódó gépjármű- forgalom megköveteli a vá­rosi úthálózat fejlesztését, a városi és az országos közle­kedés összehangolását, ezen­belül az országos főútvona­lak városi átkelési szaka­szainak. az országos gvors- forgalmi utak városi kap­gas szinten megnyilvánuló fi­gyelmesség azt jelzi: a hét­köznapok szép emberi tetteit nem hagyják Szó nélkül, ki­fejezésre juttatják a társada­lom elismerését. ★ Az „Életmentő emlékérem” átadásakor közvetlen beszél­getés alakult ki. Spk apró részletet felelevenítettek, töb­bek között azt is: az idősasz- szony a vízparton hirtelen rosszul lett, s így esett a megáradt folyóba. A hideg víztől magához tért, s volt ereje, hogy a sodrásban még segítségért kiáltson. És a se­gítő kéz még időben érke­zett­BL S. Város városatyái és egész la­kossága — hiszen a vízmű társulásos alapon, állami, la- korsági és intézményi pén­zekből épül — Kisvárda köz­művesítésének mielőbbi meg­oldását, az ezzel kapcsolatos építkezések meggyorsítását. A KEVIÉP 1969-ben kez­dett a nagy munkához, amelynek befejezéséig — 197,3 tava záig — 45 kilomé­ter hosszúságban fektetnek le vízvezetéket és megépítik a vízmű központi telepét a kutakat, a víztornyot. S. miután a víztorony is a ter­vezett határidő előtt elké­szült. így már egy év múl­va. 1972 őszén, ha részlege­sen is. de üzembe helyezhe­tik a kisvárdai vízmüvet. Az ezzel összefüggő, más mun­kák előrehaladottsága a biz­tosíték, hogy 1973. április 4- én felavathatják a város közműrendszerét. Addig ugyanis a szennyvíztisztító mű és a csatornahálózat leg­sürgősebb szakasza is elké­szül. Éppen a napokban ír­ták alá a város vezetői az erre szóló kiviteli szerződést egy budapesti vállalattal. A 37 millió forintos beru­esolatainak helyes kialakí­tását. A csomópontokon a közlekedés általában több­szintes megoldással javítha­tó, s a nagy forgalmú helye­ken — Budapesten és a vi­déki városokban egyaránt — indokolt a gyalogos-és a köz­úti forgalom különválasztá­sa aluljárókkal. A koncepció javasolja, hogy a városköz­pontok rekonstrukciói során a főútvonalak átvezető sza­kaszainak egy részét már ne a központon keresztül, ha­nem azt csak érintve ve­zessék. A zsúfoltság csökkentése és a folyamatos közlekedés ér­dekében a koncepció szerint mentesíteni kell a forgalmi utakat a rakodó tehergépko­csiktól. részben raktárak ki­telepítésével. részben azzal, hogy az üzleteket a mellék­utcákból látják el áruval. A koncepció a belvárosi raktá­rakat egyébként is a forga­kozott védelme megköveteli, hogy büntethetők legyenek azok is, akik hanyagságuk, gondatlanságuk útján idéznek elő kárt a társadalmi tulaj­donban. A társadalmi tulaj­dont károsító hanyag kezelés miatt indult eljárás T. í. nyír­egyházi lakos ellen. A társa­dalmi tulajdont károsító ha­nyag kezelés abból indult ki. hogy a terhelt 1971. máj^us 19- én a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi leraka- tától 3217,06 forint értékű árut vett át, amelyet még azon a napon ' egy balkányi kiskereskedőnek adott át. Az áru értékét felvette. Amikor a terheltet 3 nap múlva — május 22-én reggel —* elszámoltatták, az áru el­lenértékével nem tudott el­számolni. A jegyzőkönyvben előadta, hogy a felvett pénzt nem a saját szükségleteire fordította, hanem elvesztette az egész összeget. Az áru el­adásánál ugyanis több helyen megkínálták itallal és már it­tas állapotban került haza, este 19—20 óra körül. Ittassá­ga következtében a pénzt va­lahol elvesztette. A pénzzel 24 órán belül kellett volna elszámolnia és ezért másnap munkahelyére már be sem ment. A vállalattól pedig ki­lépett. Az elhagyott összeg fejében semmit sem fizetett vissza. T. I. ellen a szabálysértési csoport a napokban hoz dön­tést. házás tervdokumentációi ren­delkezésre állnak. A kivite­lező tavasszal lát hozzá a 10 kilométer he:szú csatorna- gerincvezeték (amit a későb­bi években bővítenék) és a szennyvíztisztító telep építé­séhez. Ez a gerincvezeték át­szeli a várost a fejlesztésre kijelölt déli iparteleptől Kis­várda északnyugati határá­ban létesülő szennyvíztisztí­tóig. lay kiszolgálja az Inari üzemeket és a városközpont­ban már meglévő illetve épülő közintézményeket. A szennyvíztisztító telep sza­kaszosan épül. Elfő üteme 1972-ben készül el, a máso­dik ütem 1973-ban. s akkor már akkora kapacitása le~z. amellyel képes lesz befogad­ni tisztításra az egész várod szennyvizét. Kisvárda közműveinek tel­jes építési költsége 100 mil­lió forint. Ezért a csatorná­zás költségeinek előteremté­séhez az állami támogatás mellett szükség lesz a válla­latok, intézmények anyagi hozzájárulására is a vízmű­társulási hozzá járuláshoz ha­sonló módon. lom gátjának tekinti, s ezért javasolja: a kitelepítéseket új telephelyek kedvezményes juttatásával is segítsék elő. A városközpontokban mind­ezeken kívül gondoskodni kell a lehetőségekhez képest minél több parkolóhelyről. Célszerű erősen progresszív parkolási díjakat alkalmazni mindazokon a helyeken, ahol nagy az ügyintéző. a vásárló- és az idegenforga­lom. A koncepció egyenesen tiltja a gazdaságtalan, lassú egyvágányú villamosvonalak építését, s a meglévők meg­szüntetését is sürgeti. Ugyan­csak nem látja jövőjét a trolibusz-közlekedésnek sem. javasolja fokozatos megszün­tetését. Kétvágányú' villamos építését is csak ott tartja in­dokoltnak, ahol az utasfor­galom egy irányban órán­ként hétezer személynél több, de 15 000-nél kevesebb. Orgazdasági ügyben a sza­bálysértési csoport tárgyalás­ra idézte S. J.-né nyíregyházi lakost, aki ellen azért indult eljárás, mert folyamatosan orkán- és mól i n ó da rab oka t fogadott cl- A darabonként átvett orkán darabok összesen 100 métert, a malimódarabofc pedig 32 métert'tettek ki. A molinóból dunna- és párna­huzatokat készített, az orkán- anyagokat nem használta fel. Az volt a szándéka, hogy ezekből később családtagjai száfnára kabátokat készíttet. S. J.-né a tárgyalása jegy­zőkönyvben elmondotta, hogy a fent említett anyagokat K. I. -től kapta, aki 3000 forinttal tartozott neki. Többször kért pénzt tőle kölcsön. K. L. ezzel akarta a tartozását visz- szafizetni. Védekezésül el­mondta, arra nem gondolt, hogy az anyagok lopásból származnak. A városi-járási ügyészség a társadalmi tulajdont káro­sító folytatólagosan elkövetett lapás miatt K. L. és társai el­len eljárást indított, . míg S. J. -né esetében orgazdaság szabálysértése áll fent, így az iratokat álküldték a Nyíregy­házi Városi Tanács V. B. sza­bálysértési hatóságának to­vábbi intézkedés és az eljárás lefolytatása végett. állásfoglalás a gyermekintézményekben fizetendő térítési díj ügyében Az életmentő Foaihoiuil a városön kívül Megjelent a városi közlekedéspolitikai koncepcói Szabálysértési ügyek „Elvesztettem a pénzt“ A társadalmi tulajdon fo­Farkas Pál

Next

/
Thumbnails
Contents