Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-10 / 265. szám
T*H. november 19. rrrPT MARYAnnpej-r*^ 9. ofifsrt Egy monoló & folytatása NépműveIő§or§ Gulácson három képben Két éve egy fiatal pedagógus házaspár telepedett le Gulácson, Gorzás Zoltán és felesége. Nagyobb községből jötték, de örömmel, mindketten szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Gulács, ahol elég nagy a pedagógus-elvándorlás, szép lakással várta a pálya elején tartó házaspárt. A szinte tálcán nyújtott lakáskulcs mögött egy megfogalmazott kívánság is volt: munkájukra, tudásukra az iskoláin kívül is számítanak. L_L Ezért vállalta el a férj a művelődési otthon vezetését, s azért is, mert mindig érdekelte a művelődés. Különösen izgalmasnak tűnt ez egy olyan községben, ahol akkor kátyúba jutott a népművelés, tartós időre nem sikerült gazdát találni számára. A feleség a könyvtár vezetését vállalta el. Gulács nem kis lépést tett azzal, hogy a Gorzás házaspárra bízta a falu népművelését. Bár elég gond, probléma adódott az iskolában, mindketten igyekeztek helytállni a mővelődési házban és könyvtárban is. Nem a 2—300 forintos tiszteletdíjért, hanem becsületből, önmaguk számára is bizonyítani akarták, hogy egy szerény lehetőségekkel rendelkező faluban is lehet jól dolgozni. Két év telt el azóta, ennyi idő kellett, hogy megszerezzék a helyismeretet, eligazodjanak a munkában. Nagy bravúrokat nem csináltak, csendben, feltűnés nélkül, viszont annál többet tettek. Gorzásné rendbe hozta a szakmailag eléggé elhanyagolt könyvtárat. Nem túl népes, de valóságéi olvasókat szerzett a könyvtárnak. Kiállításokkal is próbálkozott. Télen á hideg helyiségben — ugyanis nem fűthető a könyvtár — terhesen is ott volt, kölcsönzött, foglalkozott az olvasókkal. De nemcsak a több, mint 3000 kötet könyvnek viselte gondját, ő takarította a helyiséget, ez benne volt a havi 200 forintos, majd ez év január 1-től 300 forintos tiszteletdíjában... Gorzás Zoltán valamivel nehezebb helyzetben volt, mint a felesége. Igaz ugyan, hogy „gazdája” lett a külsőre tetszetős, de rossz 'építésű, fűthetetlen művelődési otthonnak — a rengeteg kilincselés, igyekezet ellenére sem sikerült vonzóvá tenni. Ka betört egy ablak, elromlott egy zár, hetekig nem tudta megjavíttatni, nem volt aki állja a „cehhet”. Olykor ezermester szerepet is betöltött, mert megunta a kilincselést. Bántotta az is, hogy kerítés híján a tehenek, sertések birodalma a művelődési ház udvara, csak álom maradt a parkosítás. Az öltözőt a község bérbe adta egy magánfodrásznak, ez is okozott némi kényelmetlenséget, amikor műsoros estet tartottak... A gondok, az apró bosszúságok ellenére hol elkeseredve, belefáradva, hol újabb erőt gyűjtve Gorzásék vállalták a tanítás melletti népművelősorsot. Az igazsághoz tartozik, hogy Gorzás Zoltán — amikor nagyon szorították az iskolai munkák és reménytelennek látta a szélmalomharcot a művelődési otthonban is — tett olyan kijelentést: szívesen lemondana, átadná a Az italozás ára Sok az üzemi baleset Kulturáltabb munkahelyek a tsz.ekben is — Százmilliók újabb gépekre Nő az üzemi balesetek száma megyénk termelőszövetkezeteiben. Az előző három év átlagához viszonyítva az idén szeptember végéig 2,5 százalékkal növekedett az összes üzemi balesetek száma. Ezen belül nőtt a csonkulásos balesetek és a kiesett táppénzes napok száma is. A balesetek okai szinte kivétel taélkül a munkavédelmi szabályok figyelmen kívül hagyásából erednek. Ezenkívül a megfelelő munkaszervezés és a szakképzett munkaerő hiányát jelzi az anyagmozgató gépekkel, fizikai ártalommal és járművekkel kapcsolatos balesetek Számának túlzott növekedése. elmúlt év első kilenc hónapjában az anyagmozgató gépeknél 17 baleset volt, ezzel szemben az idén 34. A balesetek bekövetkezésében jelentős szerepet játszik az, hogy a technika fejlődésével a sok új, bonyolult géppel az idősebb tsz-tagok nem tudnak lépést tartani. Az új gépek ismereténél a régi szaktudás kevésnek bizonyul, több továbbképzésre Van szükség. A sok új munkavédelmi előírást az idősebbek nehezen tanulják meg. Ebben azonban a termelőszövetkezeti vezetők többet tehetnének, a munkavédelmi előírások ismeretét ■ évente töb rzör is ellenőrizni kellene. különösen a gépkezelőknél. Ezt bizonyítja az a tény is. hogy 1971-ben eddig 8 halálos üzemi baleset történt a közös gazdaságokban, s ezek közül hat szerencsétlenségnél idősebb tsz-tagok Vesztették életüket. A baleseteknél — sajnos — az italozás játszik igen nagy Szerepet. Az üzemi balesetek mellett megyénk tsz-eiben nagy gondot jelent a szociális ellátottság bár ennek javítása a közös gazdaságok egy részében tapasztalható törekvés. Például 23 helyén már yan központi ét#gzőhely, 12 helyen pedig központi fürdő működik. Ennek ellenére az ellátás javítása nem halad megfelelő ütemben. Az üzemi balesetek számának csökkentésére és a szociális létesítmények növelésére a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. a közelmúltban új határozatot hozott. A tanácsi szervek a Szak- szervezetek Megyei Tanácsával és a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel közösen fokozottabban ellenőrzik majd a munkavédelmi szabályok megtartását, oktatását. A gépesítésre 1975 végéig 1 milliárd 238 millió forintot fordítanak. Az idén ebből 470 millió forint értékű gépeket vásárolnak, illetve vásároltak. Az üzem-és munka- szervezés fejlesztési * költségei az Öt év alatt 265 millió forint. A szociális létesítmények építésére és az eddigi ellátottság javítására a tervidőszak végéig 192 millió 900 ezer forintot irányzott elő a megyei tanács. B. D. helyét másnak. De utód nem volt, legalábbis az utóbbi heteikig. I 2. Az idén novemberben — azaz még október végén — azonban váratlanul a község vezetői szóban közölték Gor- zásékkal, hogy mondjanak le... Függetlenített népművelőt akar alkalmazni a község. Kétéves fáradozás, munka volt mögöttük. Valójában sajnálták is, örültek is az új helyzetnek. Sajnálták, mert a két év gyümölcsei most kezdtek beérni, örültek is, mert nagyobb erővel végezhetik a pedagógusmunkát, s nem kell sziszifuszi küzdelemben őrölni äz idegeiket. Végül is dicsérni lehet, hogy egy 1600 lakosú község függetlenített népművelőt alkalmaz, aki teljes erejével — két kézzel — láthat munkához. Gorzásékat azonban eléggé kurtán, furcsán — nem éppen az emberiesség szempontjai szerint — szólították fel: mondjanak le mindketten a tiszteletdíjas „állásról”. De nemcsak ők — a község lakói is meglepődtek, amikor kiderült: az utód nem szakképzett népművelő, az idén érettségizett a Mátészalkai Mező- gazdasági Szakközépiskolában, 18 éves, főiskolára jelentkezett — matematika— műszaki szakra —, de nem vették fel. Kiss Sándor, a szimpatikus fiatalember, őt alkalmazzák 1300 forintért függetlenítettként a művelődési otthon és a könyvtár élén. A Gorzás házaspár 660 forint tiszteletdíjat kapott ezért a munkáért, sőt tavaly 100 forinttal kevesebbet. Jó dolog, hogy az összeget megemeltek — és a tsz is jócskán hozzájárul a fiatalember munkabérének kiegészítéséhez. De így lenne ez akkor is, ha Kiss Sándor nem á tsz-el- nök fia? Ül „Elkeserítő lelketlenség, ahogyan a Gorzás házaspár munkáját értékelték, de felelőtlenség is, mivel ez a fiatalember bármilyen értelmes és jószándékú, hamarosan elvihetik katonának, vagy továbbtanulni megy és a kul- túrmunka itt marad gazdátlanul. S ezek után akad-e ember Gulácson, aki elvállalja a népművelői munkát?” — fogalmazott az egyik gulácsi. Nem egészen két éve „Egy népművelő monológja” címmel a Kelet-Magyarországban írtunk a Gorzás házaspárról. A hétköznapi terveket, gondokat tartalmazó monológ nem egészen úgy folytatódott, ahogyan újabb látogatásunkkor vártuk. A függetlenített népművelő hírének űyr tudtunk volna teljes szívvel örülni, ha a Gorzás házaspár eddigi fáradozása nagyobb elismerést kap és a folytatás megnyugtatóbb úton haladna, elsősorban Gulács művelődése érdekében. Páll Géza A KNEB megvizsgálta Rtársadalmi ösztöndíj — holnap Ha egy-két, egyetemet, főiskolát végzett, fiatal szakember felbontja tanulmányai idején kötött szerződését és más munkahelyet választ —*• az még csupán a szakember és a vállalat ügye, s a családi okoktól a személyes nézeteltérésekig sokféle oka lehet. De ha már tucatjával vagy talán százával fordulnak elő- ilyen esetek — az feltétlenül közügy. S mivel az utóbbi években megszaporodtak a jelenlegi és vplt társadalmi ösztöndíjas egyetemi, főiskolai hallgatók szerződésbontásai — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy mi ennek az Oka és hogyan lehetne az egészségtelen helyzeten változtatni. A juttatás felső határa A társadalmi ösztöndíjak adományozásának és a végzett hallgatók foglalkoztatósának körülményeit igen mélyrehatóan, hat megye 101 gazdálkodó szervezeténél vizsgálták meg, ebből vontak le általános tanulságokat és készítettek javaslatokat. Kiindulópont az áz 1959-es kormányhatározat volt, amely létrehozta a társadalmi ösztöndíjakat. Akkor a^ volt a cél, hogy minél több fizikai dolgozó gyermeké kapjon felsőfokú tanulmányai idejére társadalmi ösztöndíjat, s a vidéki üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, tanácsok megfelelően képzett, fiatal, új munkaerőket kapjanak. El is érte célját a határozat — legalábbis az első években. Akkoriban a társadalmi ösztöndíjasok — ha egyébként megfeleltek a követelményeknek — előnyben részesültek az egyetemi felvételnél, s az az összeg, amelyet a vállalatok, szövetkezetek, tanácsok havonta rendszeresen utaltak ki nekik, jelentősen felülmúlta a többi hallgatónak juttatót állami ösztöndíjakat. Időközben azonban az egyete-' mek által fizetett, a hallgatók tanulmányi eredménye és szociális helyzete szerint változó ösztöndíj havi 200—800 forint közti összegre emelkedett (800 forintot az a jeles rendű hallgató kaphat, akinek családjában az egy főre jutó kereset nem éri el a havi 800 forintot) és ez nagyjából azonos a társadalmi ösztöndíjak összegével. Köteles vissza űzet ni? Mégis van egy alapvető különbség: az állami ösztöndíjhoz — az említett tanulmányi eredményen és a szociális helyzeten kívül — semmilyen feltétel nem fűződik. A társadalmi ösztöndíj viszont kötelezi az egyetemi, főiskolai hallgatót, hogy ha megszerzi diplomáját, anyEgy csapat fiatal fiú és lány üldögélt az eszpresszóban, kávéjukat, Colájukat ka- vargatva, miközben az étteremből átáradó zenét hallgatták. Egyetlen férfi ült csak magányosan az asztalánál, nehéz bőrkabátban, fekete kalapban. A, felszolgálónő hangtalanul eléhelye- zett egy üveg sört és továbblibbent. A férfi azonnal töltött magának és pillanatok alatt eltüntette a pohár tartalmát. Közben ellenséges tekintettel nézegette a társaságot. Szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát így egyedül. Aztán hirtelen felragyogott az arca. Uj vendég érkezett, mégpedig egy férfi és teljesen egyedül. Ä bőrkabátos türelmesen megvárta, amíg Magánszám az leül és rendel, azután hozzálépett és rákiáltott: — Szevasz Jenő! De jó. hogy találkoztunk! Most legalább megadod az ötvenesemet amivel már majdnem egy fél éve tartozol. A kávéját gyanútlanul ka- vargató férfi meghökkenve ránézett, aztán körül a teremben, hogy csakugyan hozzá szóltak-e. Végül megszólalt: — Kérem, én nem ismerem magát. Mellesleg kikérem magamnak ezt a hangot. Üljön csak szépen vissza a helyére és hagyjon engem békén. A bőrkabátos velőtrázóan felnevetett. A fiatalok egy emberként fordultak feléjük és izgatottan lesték a fejleményeket. — Ne játszd meg magad. Jenőkém! Én nagyon is jól ismerlek. Akkor jól jött. ugye. az ötvenes, most meg letagadnád ? — Közben szétnézett a teremben, mintha a jelenlévők helyeslését várná. — összetéveszt valakivel! — mondta türelmetlenül a férfi és ideges mozdulatokkal rágyújtott. — Nem kívánok magával vitatkozni, várok valakit. A bőrkabátos keserűen és nyi hónapig dolgozzék az ösztöndíját adó vállalatnál, ameddig támogatásban részesült. Lényegében tehát a társadalmi ösztöndíjasok hátrányba kerültek az állami egyetemi ösztöndíjas hallgatókkal szemben. Különösen azért, mert a társadalmi ösztöndíjas — ha mégsem a tá- 4 mogatást nyújtó vállalatnál helyezkedik el — a taníttatására fordított összeget teljes egészében köteles visszafizetni a vállalatnak. Ez pedig — hiszen pályakezdő fiatalemberekről van szó — évekre visszavetheti őket anyagilag, ami nem marad következmények nélkül szakmai fejlődésükre sem. Eredeti céljától azzal is eltávolodott a társadalmi ösztön- díjrendszer, hogy már nem a vállalatnál dolgozók, vagy a tanácsi' területen dolgozók fi- ait-lányait küldték többségben ösztöndíjasként az egyetemre, hanem — igen sok esetben — azt, aki éppen jelentkezett, s vállalta a szigorú feltételeket. A KNEB vizsgálatához 720 egyetemi hallgató és 437 társadalmi ösztöndíjjal végzett fiatal szakember adott válaszokat a feltett kérdésekre, így derült ki — többek között —, hO<zv a társadalmi ösztöndíjaso.. között csaknem egészen 40 százalékot képviseltek azok, akik maguk korábban az ösztöndíjat adó Vállalatnál dolgoztak, vagy valamelyik családtagjuk munkahelye küldte őket egyetemre. Ezzel szemben 30,7 százalék csupán barátaitól, ismerőseitől „kapta a tippet”, 17 és fél százalék a középiskolában, vagy a felsőoktatási intézményben értesült az ösztöndíj lehetőségéről, további 11,2 százalék pedig — közelebbről meg nem határozott — egyéb módon. Számos vállalat, intézmény fizette és fizeti ugyan az ösztöndíjat, de kevés gondot fordít azokra a fiatalokra, akik ezeket az összegeket kapják. A KNEB vizsgálata feltárta és kimondta: a társadalmi ösztöndíj adományozása jelenlegi rendszere elavult, újra, korszerűre kell felcserélni. A tapasztalatok alapján az illetékesek javasolják: a jövőben minden egyetemi, főiskolai hallgató egyformán kapjon juttatásokat tanulmányi eredménye és szociä^ lis helyzete alapján, visszafizetési kötelezettség nélkül. Egyetemista „kezdő fizetéssel1 Mégsem kerülnek hátrányos helyzetbe a vidéki Vállalatok, intézmények, amelyek válóban szívügyüknek tekintik, hogy a hiányzó mérnöki, közgazdászi, orvosi, állatorvosi, pedagógusi stb. állásokra saját dolgozóik gyermekeit vagy más, fiatal, most tanuló fiúkat, lányokat nyerjenek meg. Azok a fiatalok, akik vállalják a kétoldalú szerződésben rögzített feltételeket — továbbra is köthetnek társadalmi ösztöndíjra szerződést. Az összeg a vállalat, intézmény és a hall-' gató szabad megállapodásától függ, azzal a megkötéssel, hogy az egyetem, főiskola által fizetett ösztöndíj és a társadalmi ösztöndíj együttes összege nem haladhatja meg az illető szakmában szokásos — vagy a kollektív szerződésben megszabott — kezdő fizetés minimumát. Mindez ma még csak javaslat, amellyel a Művelődésügyi Minisztérium is egyetért. Remélhető. hogy határozattá emelkedik, mire megkezdődnek a felvételek a következő, 1972—73. oktatási évre. Visszás helyzet szűnik meg így és remélhető, hogy igazságosabb alapon, egyenes úton jutnak majd a szakemberhiánnyal küzdő vidéki vállalatok fiatal diplomásokhoz, a végző egyetemi hallgatók pedig számukra megfelelő álláshoz — egy közérdekű népi ellenőrzési vizsgálat nyomán. V. E. Pályaválasztási kiállítás Nyíregyházán A megye általános Iskoláiban végző, pályaválasztás előtt álló fiatalok, valamint a pedagógusok, az osztályfőnökök és a szülők tájékoztatására a KISZ megyei bizottsága a szakmunkásképző intézetekkel közösen, december 4—17 között Nyíregyházán, a 4. számú iskolában pályaválasztási kiállítást rendez. A kiállításon a nyíregyházi, mátészalkai, kisvárdai, nyírbátori, vásárosnaményi, fehérgyarmati, rakámazi és a tiszavasvári ipari, valamint a nyíregyházi, mátészalkai, baktalórántházi és a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek tanulói szerepelnek saját munkáikkal. Bemutatják azokat a szakmákat, amelyeknek elsajátítására a megyében lehetőség van, s amelyeket a „divatos” szakmák miatt kevesen választanak. .A kevésbé ismert szakmákból filmvetítéseket terveznek a megyei tanács munkaügyi osztályának segítségével. A kiállítás ideje alatt minden délelőtt és délután más-más iskola tanárai és tanulói tartanak bemutatót az intézetekben folyó munkáról, beszámolnak az iskolák életéről. cinikusan utánozni kezdte: — összetéveszt valakivel! ? Kérem távozzon!? Várok valakit?!! Ha-ha-ha! Amikor együtt jártunk inni, bezzeg nem így beszéltél. Akkoriban sohasem vártál senkit. Nagyon megszaladt neked Jen őkém! Csak mintha a' memóriád romlott volna el... Na, de elég a szövegből Jenő, add ide a pénzt, vagy szét... Nem folytathatta, mert e°v fiatal lány jött be az ajtón és leült egyenesen az asztalhoz. — Remélem nem késtem sokat — mondta és várakozóan tekintse tett rájuk. A bőrkabátos hozzáhajolt: — Nem késett sokat. Pontosan jókor jött! Legalább tanú lesz, amikor Jenő megadja az ötvenesemet A lány értetlenül körülnézett. — Na és ki az a Jenő? — kérdezte. A bőrkabátos elnézően elmosolyodott. — Hát már a nevedet is letagadod? Mondhatom szép kis ember lett belőled! A férfi magához intette a felszolgálónőt és kérte, hogy mielőbb szabadítsa meg ettől a kellemetlenkedő, hangoskodó embertől. A bőrkabátos nem is tiltakozott. Már teljesen rendbe jött. Elérte célját: sikerült magára vonni a társaság figyelmét. Nevetve fizetett és felszegett fejjel kisétált. Az ajtóból azért még visszadugta a fejét és megjegyezte: — Azért még találkozunk. Jenő! N. %
