Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-10 / 265. szám

VTt ftovember 1ft.

két .et macyaror^iS

i <m

A KISZ Vili. KONGRESSZUSA ELŐTT

ü Tisza II. mezőgazdasági hasznosításáról

A MEGYE FIATALJAI az

egész magyar ifjúsággal együtt készülnek a KISZ december 8—11. között sorra kerülő VIII. kongresszusára. Ilyenkor különösen sokféle kérdés foglalkoztatja a fiatalokat, köztük — az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába került — kiskörei vízlépcső mezőgazdasági hasznosításának előkészítése. A KISZ VII. kongresszusa védnökséget vállalt e program megvalósítása felett is. Ennek megfelelően adunk számot az előkészítéssel kapcsolatos tapasztalatokról.

A kiskörei vízlépcső és öntözőrendszerei mezőgazdasági hasznosításának előkészítése már 1966. őszén elkezdődött. Kezdetben a Földművelés- ügyi, majd később a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium keretein belül működő MÉM Tisza-vidék Mezőgazdaságfejlesztési Iroda (TMI) irányításával folytatódott.

Első lépésként a fejlesztési alapelvek kerültek kidolgozásra, melyet a mezőgazdasági üzemek helyzetfelmérésével kapcsolatos tematika kialakítása követett. Több tervező, kutató és felsőoktatási intézmény bevonásával alakult ki a mezőgazdasági tervező hálózat.* Jelenleg mintegy 18 intézmény vesz részt a tervezésben, illetve alakit ki az érintett mezőgazdasági üzemek és a vízműszaki tervezés között szoros kapcsolatot.

A FEJLESZTÉS SORÁN a

terv megvalósítása egy-egy üzemben 10 évig, az öntözési lehetőség kihasználása a térségben 15—18 évig (1985—88- ig) tart. A mezőgazdasági tervezés rendszerében újszerű módon a tervezők 10 éven át felelősek az általuk készített terv üzemi bevezetéséért. Feladatuk az is, hogy a tervet folyamatosan hozzáigazítsák a közgazdasági környezet, a tudományos, ‘technikai, műszaki fejlődés új lehetőségeihez. Ezzel a tervezési konstrukcióval a tudomány és a gyakorlat új típusú — az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveiben is sürgetett — kapcsolatai valósulnak meg.

A tífdomóny és a gyakorlat közötti jó kapcsolat kialakításával érhető csak el. hogy ott épüljön az öntözési fő mű, ahol hasznosítása a legjobb hatásfokkal jövedelmezően biztosítható. Ezzel megteremtődik annak alapja. hogy „nem válhat szét a tervezés a hasznosítástól”, mint ahogy ez a múltban sokszor megtörtént. A tervező a mezőgazda- sági egység igényéből indul ki. A párhuzamosság biztosítása mellett igyekszik a komplex tervezést megvalósítani. szem előtt tartva a jövedelmezőséget, amelyre az üzem is megfelelő időben felkészülhet.

1967—69 között 358 gazdaság helyzetfelmérésére került

sor. Ez 1 millió 935 ezer kh mezőgazdaságilag művelt területet érint Az üzemi igények és a mezőgazdasági tervezők véleménye alapján a TMI az első szakaszban 124 245, a másodikban 210 039 hold öntözésfejlesztésre tett javaslatot.

1968—69-ben mintegy 69

üzem középtávú fejlesztési terve készült el, azoknak a gazdaságoknak, amelyek a szárazgazdálkodás feltételei között lehetőségeiket már nagyrészt kihasználták, illetve egyéb gazdaságossági megfontolások alapján a legelsők között kapcsolódhatnának be az öntözésfejlesztésbe. Ezzel ösz- szefüggésben 1970. január 29- én megjelent az 5/1970. OVH

AH. és a 6/1970. OVH—MÉM sz. együttes utasítás, amely szabályozza az állami cél- csoportos beruházásból megvalósítható korszerű, felszín alatti csőhálózati öntözőfürtök létesítését és annak vízszolgáltatási díját.

139 mezőgazdasági üzem igényelt állami célcsoportos beruházásból megvalósítandó, felszín alatti öntözőtelepet, amely 782 083 kh területet érint. A TMI 86 gazdaság öntözési igényét tartotta indokoltnak.

A IV. ÖTÉVES TERVBEN

— vagyis az első ütemben — 33 696 holdon valósulhat meg öntözésfejlesztés, amely 34 mezőgazdasági üzemet érint, köztük a rakamazi Győzelem, hermánszegi Béke, csegöld- császlói Bajcsy-Zs., szamosta- tárfalvi Ady, szavtosbecsi Dózsa, balsai Petőfi, vencsel- lői Szabadság, szabolcsi Szabadság és a tímári Béke mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. Annak érdekében, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal által szocialista szerződésben foglaltak teljesítése

lehetővé váljék, szükséges, hogy az első ütemben fejlesztésre kerülő mezőgazdasági üzemeknek a szakember- és szakmunkás-ellátottság, a mezőgazdasági tervezés, a termelési színvonal, az eszköz, valamint az öntözőtelepek műszaki tervezése és kivitelezése az öntözővíz megjelenésének idejére optimális szinten rendelkezésre álljon. Mindezek elősegítése érdekében szükséges, hogy az érintett megyei operatív bizottságok, a tervezőintézetek, a beruházó vállalatok, az öntözésfejlesztésre kerülő gazdaságok, VIZIG-ek, és azok KlSZ-szervezetei kössenek további két-, vagy többoldalú szocialista szerződéseket és ebben szabályozzák az együttműködés formáit.

Ennek során a gazdaságok KISZ-szervezeteinek helyi feladatai is kerüljenek megfogalmazásra. A védnök ségi programban való részvételüket használják fel a működési területükön dolgozó fiatalok szocialista neveléséhez.’ A szocialista szerződés keretében a KISZ-tagok ismerjék meg a helyi terveket. Ezeket ismertessék a tagsággal, a tsz dolgozóival és a KlSZrem kívüliekkel, hogy a Tisza II. (kiskörei) vízlépcsőnek ne csak az országos, hanem a helyi és a közösség életében betöltött szerepét is ismerjék még a közösségek. így lehet csak elérni, hogy ennek a nagy jelentőségű mezőgazda- sági és vízügyi programnak a hasznosítás területén érintett fiatalok ne csak szemlélői, hanem tudatos részesei, gazdái és irányítói legyenek.

Szabó József,

a Tisza II. KISZ-védnökség Országos

Operatív Bizottságának titkára

Esy gyár reneszánsza

A demecseri megoldás

A bejárat fölött még ott a felírás: „Demecseri Burgonyakeményítő Gyár”, de ez már többszörösen is elavult. Mert az üzemben tavaly óta gépsor készíti a Sztár üdítő család termékeit hét megye számára, s az idei tizennégv- millió üveges gyártás már változtatott a profilon. Másrészt mert indul egy új beruházás, amely ugyancsak jelentősen felfrissíti a gyári termelést.

Asszonyok a Colánál

Boza Lajos igazgató azt mondja, hogy a gyár több évtizedes történetének reneszánszához érkezett. Országosan hiánycikk a keményítő, mégis tizenkét hónapból hét hónapig álltak az emberek és a gépek, mert nem volt elég alapanyag, s mert ez a sors rendeltetett el valamikor ennek a szabolcsi kisüzemnek. Ma már,más a helyzet, a gyár 1957-bjen kezdett el növekedni, s azóta változást tapasztal a vendég évről évre.

Ennek a következménye, hogy az asszonyokat tavaly már nem kellett nyáron elengedni, ők dolgozhattak a Colánál. Jövőre azonban már erre sem lesz szükség. Húszmilliós hitelt kaptak a demecseríek az úgynevezett búzaprogramra. A tervek szerint jövő augusztusban már

indul az új termek gyártása, készül a vitális glutin, az ipari liszt feldolgozása árán nyert sikér, ebből a fehérje, amely kiválóan alkalmas emberi táplálkozásra. Terméküket teljes biztonsággal exportálhatják, a nyugati piac tíz évre előre leköti a gyár teljes kapacitását.

Ez a gyár történetében a legnagyobb lépés: az új üzem már speciális gépekkel is rendelkezik. De ami ennél is fontosabb, hogy a háromszáznyolcvan állandó munkást foglalkoztató munkahely dolgozóinak közel a fele nő, s nekik ad ez az új termék állandó munkát.

„Delegáció“

Szerencsen

A Nyíregyházi VAGÉP- né] új gyártmányként megkezdték a BEACEDISZ iszapkeverő gép gyártását. Az új gépet az építőiparban az alapozási munkákhoz használhatják. Képünkön: Vaskó András szerelő a keverőlapátok összeszerelésén dolgozik. (Elek Emil felvétele.)

Sok,minden történik a nőkért ebben az üzemben mostanában. A vezetők nem csupán írott malasztnak vették, hogy javítani kell a nők gazdasági és szociális helyzetén, hanem maguk is sokat adtak a határozatokhoz.

Például, hogy az üzemben készítettek egy igen okos. hasznos felmérést, hogy mi a legközvetlenebb teendő. Ezen túl demecseri „delegáció” keresett fel két testvérüzemet, ahol nagyjából hasonlóak az adottságok, a körülmények. így került az szb titkára, a pártszervezet nőfelelőse. s az üzemi nőbizottság vezetője a Szerencsi Csokoládégyárba és a Miskolci Likőrgyárba. Amit ott láttak, az kicsit meg is nyugtatta őket — elsősorban, ami a béreket illeti, hiszen itt De- mecserben nem rossz a nők keresete, kiállja az összehasonlítást. Mégis bekerült az intézkedési'tervükbe, hogy felül kell Vizsgálni a női munkakörök béreit. Ezután került sor — a lehetőségektől függően alacsony — bérrendezésre Demecserben. Elsősorban a kisebb keresetűek órabérét sikerült növelniük.

Legalább ennyire fontosnak tartják, hogy ami a nők érdekében született, az már nem csak terv náluk. A nehéz fizikai munka egy részét a cukormozgatásnál sikerült megszüntetniük, az öltöző-mosdó befejezés előtt áll, folyamatban van a gyári élelmiszerbolt megnyitása is.

Ezenkívül az igazgató azt mondja: ,.Ha nő jelentkezik továbbtanulásra, a vállalat támogatja. Még akkor is. ha megszerzendő szakképzettségére a gyárnak belátható időn belül nem lesz szüksége.” Idén már három nő jelentkezett technikumba.

Kérték a munkások segítségét

Itt került szoba. hogy Lengyel Béla, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára nemcsak szavakkal, újításokkal is küzd a nőkért. Olyan cukornyomó gépet szerkesztett, amely végtelenül egyszerű ugyan, de nagyon sok terhet levesz az asszonyok, lányok vállairól.

S ezután mondták el. hogy a gyár a nagyvállalat egyik legmozgékonyabb újítógárdájával rendelkezik. Eddig sem volt jellemző, hogy a demecseri' munkások közömbösek lettek volna a gyár ügyei, s az újítások iránt. De ezt az évet olyan újítási feladat- tervvel indították, amelyben nem kértek mást. mint a legfontosabbak megoldását.

— Szerintünk egyáltalán nem elég, ha az újítómozgalommal kizárólag az újítási előadó foglalkozik — mondja az igazgató, s sorolják, hogy ebben az esztendőben eddig kétszer tartott a gyárvezetés újítási ankétet. Ezéken feltárták, milyenek a feladatok, mit kellene megoldani. Ehhez kérték a munkások segítségét. lg}' született meg a cukorcsomagoló gép, egy teljesen helyi újítás nyomán.

Ez viszont még nem minden. A gyár régi, elavult, az alapító tőkés nem a gépesítést tekintette legfontosabb feladatának. S azóta is rengeteget változott a technika, de mindenre ma sem jut pénz. Az újítómozgalom számára kitűzött helyi feladatok ezért is célozzák ezt: megszüntetni, ahol lehet a kézi, a nehéz fizikai munkát. Van még mit tenni, mert még sok mindept a régi módon csinálnak Demecserben.

Nem törekedtek világrengető újításokra. Azokra, amelyekkel a jelenlegi helyzeten nem nagy anyagi befektetéssel tudnak javítani.

— Haszna rengeteg. Sok példát tudnánk felhozni arról. hogy az a karbantartó, aki hgs.' gépet, szerkesztett, mindig szerététteí megy el újítása melleit. Azt a gépet nem hagyja olajozatlanul, azt különösen óvja. vigyázza.

A gyár vezetői ezért is hirdettek novemberre újítási hónapot. Itt nem csúszhat el hetekig. — vagy mint sok helyen hónapokig — az újítás értékelése. Ezeken a hétfő délutánokon (az első most volt) azonnal értékelik a benyújtott újításokat, s fizetik is, ha közük, hogy bevezetésre kerül.

Az embereknek azt mondták. most a legfontosabb a vasúti burgönyakirakás gépesítése. Nem sok idő telt bele. máris dolgozni kezdett az újításon egy szocialista brigád.

A tanulság: érdemes ismertetni a dolgozókkal a gyári tennivalókat, s rájuk bízni a megoldást. Ilyen szempontból mások is sokat tanulhatnak Demecsertől.

Kopka János

Kiss Dénes:

Meddig érdekes egy lány ?

Olyan lánynak látszott, akivel könnyen ki lehet kezdeni. Kicsi volt és riadt. Az apró asztal mögé bújva ült, felszeg testtartással. Úgy rémlett, alig mer fölpiEan- tani.

Az állomás melletti eszpresszóban sokan voltak. Éjszakai műszak után beültek a fiúk a közeü üzemekből. Sokféle ember akadt köztük. A legtöbben vonatra vártak. Némelyik már láthatóan részeg volt. borzas hajjal, tunya tartással könyökölt. Sok volt a sörösüveg is. a kis asztalokon. A fiúk feje az üvegeik tompa zöldje fölött világított. Az eszpresszó volt a falu egyesük« szórakozóhelye.

A tssm mr#*m asatütoíft

is három suhancféle ült. Már ők ittak is annyit hogy hangosan és elég feltűnően szólitgatni merjék a lányt, aztán mekegve nevessenek ostoba megjegyzéseiken.

— Hallod-e. kisanyám? Figyuzz rám. íigyuzz a te jópofádra. Naa!... Nem hallod? — hajolt most közelebb a lányihoz a legrészegebb és ' legvagányabb kinézésű. aki mindig első akart lenni mindenben, hogy így őrizze meg tekintélyét. Haját, amúgy is alacsony homlokéira fésülte, mintha szégyenné hogy egyáltalán van homloka.

A lány pedig igyekezett nem rájuk nézni. Az ajtót fürkészte, de nem mozdult. Bár igazában, sokfelé nem

nézhetett, mert alig volt asztal, ahol ne ült volna férfi és ne pislogott volna rá. A szemek kancsal tüzében ült kopottan és félszegen, s nem volt árnyéka. Ha sokáig nézte az ember, már nem volt biztos abban, hogy „olyan lány.” Inkább árvának és elhagyottnak tűnt fel.

Az asztalon nem volt már előtte semimi. Elég régen rendelhetett, mert a felszolgáló elvitt előle mindent. Az asztallap üressége még jobban felbátorította a suhan - cokat.

Az előbbi .^bátrabb” szőke most még közelebb húzta a székét. Két társa kihajolt az asztal mellől és röhögött. Az egyik még a kezét is össze- dörzsolte; jó hecc ez. A nagy

jelenetre szinte az eszpresz- szó egész közönsége figyelt. Sőt, úgy tűnt, hogy hallgatólagosan még biztatják is a majomarcú szőkét. Azt pedig nem nagyon kellett biztatni. Vaskos megjegyzéseket és disznóságokat mondogatott a lánynak. Rekedtes, mély hangja bántóan különült el a' többi vendég zsongásba mosódó hangjától. A legdisznóbbakat azért olyan halkan mondta, hogy csak a lány és a haverok hallhatták. A lány pedig egyre ijed- tebb lett, összehúzódott a kis asztal mellett, és egyre jobban kiütközött esetlensége. Pedig közelről dacosságfíai ötvözött báj látszott az arcán.

— A kisasszonynak nem vagyok elég jó? — kérdezte kihívó hangsúllyal a hom- loktalan. — Majd akkor jönnek a haverok is! Eny- nyien csak megfelelünk? — Körülnézett és várta a rö- hejt. A haverok röhögtek is •azonnal.

A lány keze az

feküdt. Nem .voltak kiü kezek, kecsesek, finomak, hanem erősek, durvák. Nem illett volna rájuk a kézcsók, sem a hosszú szárú, városi kesztyű. Pedig nem lehetett több tizenhat-tizenhét évesnél. Elhagyatottságában kis. riadit verébre emlékeztetett. Szárnya és lába béna. kiszolgáltatottan várja sorsát. Nem tiltakozik. Nem csinál semmit. csalt éppen van. De létezése bizonyos fokig védtelen felkínái- kozás és nem, nem az erősek vadásznak rá, hanem a minden tekintetben leggyengébbek.

— Hét meddig pofázzak, kisanyám? — emelte fel hangját a homlokfala« egy pohár sör után és felállt, hogy egészen a lány mellé húzza székét amikor egyik társa hirtelen pisszegett neki. Már ekkor mindenki látta, hogy az eszpresszó ajtajában egy fiú áll. Tekintete felett összehúzta a szemöldökét, majd határozottan megindult «.lány

’ A lány arcán megenyhültek a vonások. A fiú közeledett és köziben nem nézett se jobbra, se balra. Ment érvénesen ahhoz az asztalhoz. Megállt a homloktalan előtt, nem sokikal volt magasabb nála mert az is zavartan felegyenesedett. Az új fiú nyílt tekintetét nem sokáig tudta elviselni. Néhány másodpercig farkasszemet néztek. majd a homloktalan bizonytalanul elfordította fejét és elindult az illemhely felé. Arcán visszafojtott dü.h és gyáva gyűlölet ült.

— Iszol, iszol egy kávét? — kérdezte a lány. miután halkan. megkönnyebbülten sóhajtott. >

— Nem — felelte a fiú, kis hallgatás után. — Bántottak?

A lány megrázta a fejét és mosolygott. Kinyílt az arca, mint valami nagy virág. Szép volt De ezt az emberek már nem látták. Az eszpresszóban már nem figyelt rájuk senki, nem voltak ér-