Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
1971. november 30. KÉT ET MAf!YAnnT?«37AG S. oMaT LAPSZElEN : Mitől ünnepi? Az ünnepi dekorációk már felkerültek a boltok portáljai- re, a kirakatokban egyre- másra állítgatják a kis fenyő fákat, és mind többször olvashatjuk: itt a nagy karácsonyi ajándékvásár. Ezzel szemben a bolti kínálat alig különbözik mostanában a szokványostól. Mert ajándék az, ha a férj a feleségnek vesz egy pár harisnyát? Vagy a férfiak lelkes meglepett örömkiáltásban törnek ki, ha kapnak egy hagyományos nyakkendőt? Es a gyermek ugyanazokat a játékokat várja vajon karácsonykor, amelyeket egész évben lát óvodában, bölcsődében, vagy éppen otthon? A vásárló ember kicsit joggal úgy érzi, hogy ilyenkor ünnep ttján legfeljebb a dekoráció jelent újat, esetleg a csomagolópapír. Mert az idénycikkeken kívül — díszek, mikulások — aligha jelzi más, hogy meglepetést szerző ünnepi vevőket várnak a boltok. Miért van az, hogy a kereskedelem még ma is ünnepi meglepetésnek kínálja a nyloninget? Az ünnepi vásár nem lesz attól ünnepi, hogy a cédulákon fenyőfa díszük, és hogy a boltok dekorációja más. Akkor vajon mitől lesz az? Nyilván van megoldás, és ez nem is olyan körülményes. A kereskedelemnek időben kellene gondoskodnia arról, hogy az ünnepi nagy vásárlásra olyan árukat szerezzen be, amelyek máskor nem kaphatók, amelyek különleges kivitelükkel. minőségükkel, formájukkal, vagy anyagukkal, ötletességükkel és értékükkel meglepik a vevőt és bizonyára örömmel lepik meg a megajándékozottat. A bővülő áruválasztékot egész évben számon kéri a vevő. Ilyenkor azonban valamivel többet vár. B. L. Kevés a mester L abb mestervizsga-bizoltságok megyénkben Idáig megyénk szakmunkásai közül csak az asztalosok, szobafestők és a villany szerelők tehettek mertesvizs- gát a KIOSZ megyei vizsga- bizottságai előtt. A más szakmákban dolgozók Debrecenbe. Miskolcra és Budapestre utaztak mestervizsgára. A KIOSZ megyei titkársága elhatározta, hogy január l-től a lakosságot legjobban érin'ő szakmákban újabb mestervizsga-bizottságokat alakit. így januártól megyénk autószerelő és lakatos szakmunkásai Nyíregyházán te hetnek mestervizsgát A jövő év közepétől a többi szakmákban is vizsgabizottságokat alakít a KIOSZ — a kőműves és az ács szakmák kivételével. (A kőművesek és az ácsok egy rendelet szerint nem tehetnek mestervizsgát a KlOSZ-nál.) Az elmúlt 4 év alatt Sza- bolcs-Szatmárban — a KIOSZ 3 vizsgabizottsága előtt — mindössze 74 szakmunkás tett sikeres mestervizsgát. A lakosság jobb ellátásának érdekében több vizsgázott mesterre van szükségünk. Az üzemi szakmunkások továbbképzésére és másodállására kormányhatározat született. A legtöbb üzem mégis akadályozza, t hogy szakmunkásai mestervizsgára jelentkezzenek. Ezek a hiányosságok indították megyénk kisiparosainak vezetőit az intézkedésre, amely szerint 1972 tői hatékonyabb lesz Szabolcs-Szat- márban a mestervizsgáztatás és az iparengedélyek kiadása. A mestervizsgák sikerének érdekében januártól a KIOSZ járási szervei 40 órás tanfolyamokat szervezned a vizsgára jelentkezők számára. A tanfolyamok hallgatói a többi között iparjogi és árismereti tudnivalókat sajátíthatnak el a mestervizsga előtt. A jövő évtől így remélhetőleg több lesz megyénkben a mestervizsgával rendelkező kisiparos, következésképpen jobb lesz a kisiparosok szolgáltatása. (nábrádi) ¥ Énekesek, táncosok ide^enlorga^ma A külföldi operahírességek közül ismét többen látogatnak decemberben Magyarországra. A hónap elején lép fel az Erkel Színházban Tito Gobbi, ezúttal a „Tosca” Scarpia szerepében. Maria Biesu, a Moldvai SZSZK érdemes művésze ugyancsak jó ismerőse a magyar operarajongóknak. A moszkvai Nagy Színház magánénekesnöje az Erkel Színházban, az „Aida” és a „Pillangókisasszony” címszerepét alakítja. Anna Moffo, aki öt nyelven énekel, ezúttal a Pillangókisasz- szany címszerepét és a „Bohémélet” Mimijét tolmácsolja, Zurab Szotkilava, a Grúz Szocialista Köztársaság érdemes művésze, a tbiliszi Állami Opera szólistája december 17- én az Aida Radames szerepében lép színre, december 19én pedig mint Turiddu találkozik az Erkel Színház publikumával. A magyar énekesek táncosok közül decemberben többen utaznak határainkon túlra, hogy eleget tegyenek külföldi meghívásaiknak. Orosz Adél és Róna Viktor Kubából egyenesen az NDK-ba repül, ahol a drezdai televízióban „A hattyúk tava” második felvonását táncolják. Dózsa Imre Svédországban vendégszerepel. Az énekesek közül Radnai György Kolozsvárra, Ágay Karola Becsbe, Marton Éva Frankfurtba látogat. Melis György és Sólyom Nagy Sándor Csehszlovákiában vendégszerepei, Erdélyi Miklós Törökországban vezényel a következő hetekben, Mikó András pedig Hollandiában vállait rendezést. Szatmárcsekei változások KÖZSÉGFEILESZTÉS ÉS IDEGENFORGALOM (Tudósítónktól) Szatmárcseke 1970. július l-től Túristvándival közös tanácsú község; együttes lélekszámúk 3200. Csekének 2100 lakosa van; a megye településhálózati programjában fejlesztésre kijelölt község, s a terv szerint idegen- forgalmi alközpont lesz a a szatmári tiszaháti részen. Szatmárcsekén is nagyszabású építkezések folynak: erről számolt be Komár Pál tanácselnök. 1 millió 100 ezer forintos költséggel elkészült az egészségügyi kombinát (körzeti orvosi lakás és rendelő, vöröskeresztes tanácsadó és váró). A termelőszövetkezet kétszintes irodaházat és 4 szolgálati lakást épít 3 milliós beruházással; ugyancsak ennyibe kerül a 208 férőhelyes. legkorszerűbb technikai berendezéssel készülő tehénistállója. A régi vegyesboltokat felváltó korszerű ABC-áruház épül közel 1 milliós AFÉSZ-beruházással. Következőleg időszerű lenne a vendéglátóipar fejlesztése is. a helyi és az idegenforgalmi igényeknek megfelelően. A község állami támogatás és tsz-hozzáj árulás révén 5 millió forintot költ útépítésre. Vannak sürgető feladatok! A közlekedők arról panaszkodnak. hogy a Csekét és Tisza- csécsét összekötő útvonalat nehéz -.rugótörés nélkül” megúszni. S bizonyára sor ke rül a Szatmárcseke és Nagy- ar közötti földes út kb. 4 kilométeres szakaszának kikövezésére is. Ha ez elkészül akkor Kölcsey pátriája bevonható lesz a turista körforgalomba. 2 millió forintba kerül a Túristvándiban épülő kultúr- ház, amelynek átadása 1972 bem várható. Kis ABC-áruház épül itt is, ugyancsak ÁFÉSZ beruházással. A testvérfalu kb. 200 ezer forintot fordít útfelújításra; továbbá járdaépítés és -javítás, s egy mélyfúrású kút szerepéi köz- ségfejlesztésá tervében. A község kulturális életét összefogó és szervező intézmény a Kölcsey művelődési ház, amelynek függetlenített igazgatója, Berger Lőrinc a következőket mondja: — A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nem rendelkezünk megfelelő és elegendő klubhelyiséggel. Pedig ez a keret biztosítana szervezett lehetőséget szórakozásra, ifjúsági fórumot bizonyos témák megvitatására. valamely művészettel való ismerkedésre. A csekei színházteremből most akarunk leválasztani spanyolfallal egy ifjúsági klubot. Erre a járási KISZ-bizottság 40 ezer farin' fedezetet biztosított. — A művelődési házba kapott helyet a Kölcsey-em- lékszoba, a 4000 kötetes községi könyvtár és a mozi. Átszerveztük a tánczenekart. A népművelési évadban Szat márcsekén volt 10 ismeretterjesztő előadás, összesen 356 rendezvény zajlott le: műsoros estek, klubfoglalkozások, játékfilmek és táncmulatságok. A Déryné Színház 5 előadást tartott. Túristvándiban 8 ismeretterjesztő előadás és 2 könyvankét volt. Marton László A megrövidített rövid ital A vásárló és a garancia — Saját pálinkát „palackozott“ a boltos Kárpótol-e a bírság? Egymás után érkeznek a panaszok és bejelentések a megyei tanács kereskedelmi osztályára: becsaptak a számolásnál, nem váltották visz- sza az üveget, hónapokig hever a tévé a szerviz raktárában és így tovább. Ezek közül a panaszok közül vettünk ki néhányat, szem előtt tartva azt is. hogy melyek a leggyakoribb esetek. Legtöbben — 68-an — az áruk minőségére panaszkodtak, de 24-en tették szóvá azt is, hogy becsapták őket, hatan az áruellátásról, heten jogtalan italmérésről, 23-an pedig az udvariatlan kiszolgálásról, vagy éppen az üvegek visszaváltásáról panaszkodtak. „Reklamáljon a gyárnál Feltétlenül ki kell emelni a panaszok közül azt, amit özv. Lévai Andrásné tett szövő Öfehértóról. Még a múlt év novemberében vásárolt egy „Józsefvárosi” hálószobabútort, amihez nem kapott garancialevelet. Amikor a bútor májusban meghibásodott, elment a vegyesiparcikk boltba — ahol vásárolta —, de a boltvezető elküldte azzal, hogy reklamáljon a gyártó cégnél. Ennek a panasznak a nyomán vizsgálta meg a kereskedelmi felügyelőség a Baktaló- rántházi ÁFÉSZ-hez tartozó többi vegyesiparcikk boltot és kiderült: nem egyedüli az ófehértói példa. A boltosok csak az eladással foglalkoznak. elmulasztják a garancia- levelek kiadását és ha panasszal fordulnak hozzájuk, még akkor sem veszik a fáradtságot, hogy megtartsák a rendeletet. Az ófehértói boltvezetőt 500 Ft. pénzbírsággal figyelmeztetik: máskor rendszeresebben végezze el a dolgát. Szólnunk kell a szabálytalan italmérésekről is. Ez ugyanis a vendéglátók dolga és nem a vegyes élelmiszerboltoké ahol szívfájdalom nélkül bontják fel a palackozott borokat, pálinkákat. A szabálytalanságon túl aligha lehet ezt a módszert az alkoholizmus elleni küzdelem eseményei közé sorolni. Háromezres „tandíj“ Van aztán egy másik módszer, amit az egyik dózsa&ző- lői boltban vezettek be. Ott az ellenőrök szennyes címkéjű féldecis palackokat találtak, ráadásul a palackozás is eltért a gyártó cég által készített eredeti formától. 10 üveggel vittek belőle a minőségvizsgáló intézetbe és megállapították: az eredeti 50 fok helyett csak 46 fokos volt a pálinka. A csökkent minőség, az üvegek dugaszolása félreérthetetlenül azt jelenti: a boltos hordós pálinkát palackozott és azt árulta — nyilván a dugaszolt pálinka árán — a boltban. 3000 forint bírságol és 420 forint eljárási költséget kell neki fizetni. (Véle korábban is volt már hasonló problémája a felügyelőségnek, akkor is saját pálinkáját árusította.) Ugyancsak szabálytalan italmérést talált az ellenőrzés a ramocsaházi vegyes- bol.ban, a 6. számú nyíribro- nyí boltban, és egy nyíriugo- si, újfehértói és ajaki magánkereskedőnél. Hanyagság is akad Sok panasz érkezett a híradástechnikai cikkek garanciális javítására is, illetve a javítási idő elhúzására. A vizsgálat megállapította, hogy valóban gyakori az alkatrészek hiánya, de ^cskán akad hanyagság, n t| rődömség is. Különösen arr... cserekészülékek kiadását, illetve végleges cseréjét illeti. Kirívó példa, ahogyan a Fehérgyarmati Asztalos- és Fémipari Ktsz eljárt ifj. Román Bertalanná beregsurányi lakossal. Ebben az ügyben háromszor kellett a kereskedelmi felügyelőség munkatársainak is a helyszínre kiutazni, holott a készüléket már régen ki kellett volna cserélni. Végül a harmadik kiszállás eredményeként születhetett meg a határozat: a ktsz elnöke 10 napon belül gondoskodjon a cseréről. Elgondolkodtató: vajon nem túl költséges-e az államnak, hogy ennyit kelljen utánajárni valaminek, méghozzá olyan valaminek, amire 1969- ben öt miniszter hozott közös határozatot. És ha már elmulasztják - kéaaiiléktula j dános tájékoztatását, akkor legalább az ügy kivizsgálása során né hivatkozzanak arra, hogy nincs nyomtatvány és ezért nem tudják kiállítani a csereutálványt. Sokan nem tudják ugyanis, ha a televízió javítása 30 napnál tovább tart és nem kaptak cserekészüléket, akkor követelhetik a készülék cseréjét, vagy a pénz visszafizetését. Alckor is jogos a készülék cseréje, ha a készülék — biztosítékhibát kivéve — öt esetben javítva volt és hatodszor is meghibásodott. És végül: azokat a készülékeket is ki kell cserélni, amelyek a vásárlás után 72 órán belül meghibásodnak. Érvényt szere/r Ez a felsorolás így szépen hangzik, mert a rendelet a vevők érdekében született. Csakhogy nincs egyetlen szerv sem, amelyik érvényt szerezne neki. Mert a vizsgálat nyomán megjavították ugyan Ramánné televízióját, de ki fizeti meg a sok utánajárást, a bosszúságot és egyáltalán: hol a biztosíték, hogy nem ugyanez lesz a következő tévétulajdonos sorsa, ha a gyarmati ktsz-hez fordul segítségért? Ezek az esetek ebben az évben fordultak elő és a kereskedelmi felügyelőség gyorsan reagált rájuk: ahol a vizsgálat jogosnak találta a panaszt, fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezett, vagy szabálysértési bírságot szabott ki. De a vásárló útja ilyenkor is túlságosan bonyolult. És aligha vigasztaló, hogy a kitudódott nagyobb esetekben büntetést fizettek. Balogh József A SZAKMA KIVÄLÖ DOLGOZÓJA. November 30-án, Budapesten rendezik meg a VOR szocialista brigádvezetőinek tanácskozását. Az öt nyíregyházi küldött egyike Veress Emil, aki ezen a napon veszi át a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést is. Képünkön: Az automata vasalógépen a jól ismert koratronnadrágokat vasalja Veress Emil. (Elek Emil felvétele) Tóth néni Egy vidéki gyáregységet kellett felhívni minap. A megadott telefonszámon kedves hangú asszony jelentkezett és nagyon értelmesen elmondta, hogy a részleg azon a helyen megszűnt, beköltözött a megnagyobbított központba Ö éppen akkor ment nyugdíjba hát beszerelték a lakására a telefont, hogy legyen, aki megmondja mindezt az érdeklődőknek. Bertuska néni — mert már a második percben megkért Tóth Lászlóné, hogy így nevezzem — elég sok telefont lebonyolított már. És ha nem volna otthon ? A, az nem fordulhat elő, édeském, mindig otthon van, ez a dolga, várja a hívásokat. És a bevásárlás? Elintézi azt a szomszéd, meg a közelben lakó lánya. Jó is a sok telefon, mert legalább nem érzi magát egyedül. Köznapi története!« És az unokák? Nőnek, nagyon rendesek, néha meglátogatják nagyanyót. Kár, hogy olyan ritkán. A kisfiú már tud rajzolni is. Bizony! Lajos bácsi Késik a vonat Nyírbátorban. Esteledik a pályaudvar környékén. Az egyik fapadon szaki ül, ezen a péntek estén is hazafelé tart a családjához. A kopott, bőrönd nagyságú aktatáska féléből még ki is lóg a sebtében belegyűrt használt fehérnemű. Jóni Lajosnak hívják. Hol dolgozik? Dunaújvárosban. Most tart hazafelé? Most. Jön a harmadik alapkérdés, a tényekből a harmadik főkérdés: hová? A válasz meglepő: Püspökladányba igyekszik. Látogatóba? Nem. Ott lakik. De hát akkor hogy került Nyírbátorba? Elmosolyodik: — Elaludtam a vonaton. Fizetésnap volt. Itt ébresztettek fel. Most megyek visszafelé. íme egy ingázó élete, nagy vonásokban. Bár ezúttal nem szabolcsié. A doktor úr A TITÁSZ díjbeszedője még most sem tért magához egészen a csodálkozástól. Hogy milyen emberek vannak. Három éve dolgozik ugyanabban a körzetben, mindenkit ismer, még a családi körülményeket is. Éppen ezért, amikor a 274 forint és 80 fillér értékű villanyszámlát bevitte a „doktor úr”- nak, aki pizsamában konyakozott az ebédlőasztalnál és a „doktor úr” azt mondta, hogy mindjárt hozza a pénzt, már tudta, hogy a harcias feleség valahová eldugta a szekrénybe a házikasszát, férjemuram pedig konyakra költötte a kirakott villanypénzt. Most tehát azért kell ülni és várni, mert a hálószobában matat a szekrényben, a dugaszpénzt keresi. Hadd keresse. Két perc múlva előjött a házigazda. Udvariasan leültette a díjbeszedőt, megkínálta egy pohár konyakkal, elnézést kért, mindjárt jön a pénzzel, mondta. A díjbeszedők élete már ilyen. Leült a mi emberünk is, megitta a kis pohár konyakot és türelmesen várt. Még mindig jobb, mint még egyszer feljönni a második emeletre. Végre előkerült a házigazda. Egy csomó összegyűrt tíz- és 20 forintost tartott a kezében. Belegyűrte a díjbeszedő zsebébe és nagyon elegánsan azt mondta: — A többi a magáé. A díjbeszedő — életében először — nem számolta meg a pénzt. Nem akart abba a látszatba kerülni, hogy nagyon kíváncsi rá, mennyi az a „többi”, ami az övé. Elbúcsúzott. Ahogyan kiért az ajtón, rögtön kíváncsi lett rá, mennyi az a többi. Megszámolta az összegyűrt pénzt. Háromszor is. Aztán elsí- padt. Kettőszázötven forint volt. 24 forint 80 fillérrel kevesebb, mint a számla. Elég drága volt az a stampedli konyak. (gesztelyi)
