Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

i. oííat

'Ml. Member 2;

Közös vagyonunk

Egy friss statisztika mutatja: fokozatosan javul a társadalmi tulajdon védelme, de ez korántsem kielégítő. Elsősorban ott nem, ahol nemtörődömség, közömbösség tapasztalható./ Ha nem elégséges a fegyelem, ha nem követeli meg a rendet a gazdasági vezetés, felüti fejét a lazaság, s ebben a légkörben nemcsak az anyagot herdálják, fusiznak, nézik el a kisebb szabálytalanságokat, de szemet hunynak súlyosabb esetek fölött is.

Közérdek-e a gépek, berendezések, a milliós értcKŰ üzemépületek kihasználása? Származik-e kár abból, ha ezeket tétlenségre kárhoztatják? Védik-e ott a társadalmi tulajdont, ahol maximálisan kihasználják? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják az embert, ha a szocialista tulajdon védelme érdekében szólunk.

Sajnos, gyakran közömbösek vagyunk. Elhallgatjuk a fusizók nevét. Elnézzük, ha a munkásszállóban valaki megrongálja az ágyat, a berendezést, ha a vasúti kocsiból kiemeli a villanykörtét, a kilincset, ha felszakítja a függönyt. S ez folytatódik az üzemben, hivatalban, tsz- ben, a kereskedelemben, ott, ahol károsítják a köztulajdont.

Van egy falu a Nyírségben. Itt a boltvezető 1963 óta immár 13 esetben jelentős hiánnyal és többlettel számolt el. A leltárhiányok összege tízezrekre rúg. 3 és fél év alatt 12 esetben figyelmeztették. Elég széles a büntetési skála. Az írásos figyelmeztetéstől a kártérítési kötelezettségig terjed. Októberben már a NEB is vizsgálta az ügyet. Újra szabálytalanságokkal találkoztak: árdrágítással, a fogyasztók megkárosításával.

S mégis, amikor megkérdeztek a felügyeletet gyakorló vezetőtől, mi a szándéka e boltvezetővel, így válaszolt: ide nem kapni szakembert, s ezért pótolhatatlan. S tovább tűrik, elnézik súlyos mulasztásait, ha nem is hunynak szemet, de „kivédik” azzal, hogy pótolhatatlannak mondják.

Fokozatai vannak az elnézésnek, a közömbösségnek. Kezdődik azzal, hogy egyszerűen elfordítjuk a fejünket, nem akarjuk látni, mi történik környezetünkben. Nem vállaljuk a felelősséget. Folytatása esetenként az. amikor a közvagyont károsítót még leplezik is. Egyik tanácsi üzem vezetője a vállalat szerelőműhelyében javíttatta saját személygépkocsiját. Mindaddig rendjén is van a dolog, míg fizet. És ha erről „megfeledkezik”? Ugyanis ez történt. És furcsa, éppen akkor jutott eszébe rendezni tartozását, amikor megkezdődött a vizsgálat.

Égjük szatmári tsz kertésze a szülei gyümölcsösében termett almát a tsz-ével egj'ütt értékesítette. A gazdaság ládáiban, gépkocsijával szállította. Elnézték. Egy szakszövetkezet főkönyvelője a szolgálati motorral karambolo- zott, de a javítási költséget a szövetkezettel fizettette meg. Egy másik vezetőnek utalványozási joga lévén ezt használta fel arra, hogy a saját garázsához a közösség építőanyagát is felhasználja. Ilyen esetekben mi történik? Később felelősségre vonják az illetőket. Kinek annyit mondanak ejnye, ejnye, mások fegyelmit kapnak, vagy az utóbbi esetben — mint történt —- legalizálták az ügyet, szerződést kötöttele a garázs- építésre

Nem furcsa? Mint az is,

hogy az egyik iskola igazgatója a szolgálati lakására legalább kétszer akkora ösz- szeget fordított, mint hat másik pedagóguslakásra. S ezt a szabálytalanságát még megtoldotta azzal, hogy az iskola költségének terhére az igazgatói lakásba olajkályhát vásárolt.

A szocialista tulajdon ellen vétőit, a szabálytalanságokat elkövetők, ha pillanatnyilag is, de elvesztik erkölcsi mércéjüket, ítélőképességüket. Később döbbennek rá, nem érdemes becsületet kockáztatni. ök kerülnek igaz a közvélemény ítélőszéke elé, nekik kell vállalniok cselekedeteikért a felelősséget. De sokszor ott lenne a helye az emberi közömbösségnek is. Csakhogy ezt nem lehet tetten érni. Pedig az említett eseteit 'többségében mások is látták, tudták, hogy azok akik nem egyenes úton járnak, a kisebb vagy a nagyobb közösségnek okoznak kárt. Mégis elnézték. Nem szóltak,

Sok tanácskozáson, értekezleten hangzik el manapság társadalmi morál, munkahelyi közérzet. Alig van olyan beszámoló, amelyben ne esne szó az önállóságról, a felelősségről, a szocialista és üzemi demokráciáról. Válójában akkor teljesednek ki, s töltődnek meg tartalommal e fogalmak, ha értik is az emberek a lényegüket, s nem maradnak közömbösek egyetlen olyan dologgal szemben sem. amely sérti a szocializmus eszmeiségét. szólnak, jeleznek, ha valaki a közösségi tulajdon ellen valamit is

tesz.

Farkas Kálmán

Kinek az érdeme?

Kitüntetést kapott a középszintű vezető, és amikor fölöttese munkatársai jelenlétében gratulált néki. többek között megjegyezte: az elismerés nemcsak az ünne- peltnek szól, hanem az egész kollektívának. Erre .is érkezett válasz, igaz csak néhá- nyan hallották. A reflexió gazdája azt mondta: igen. a munka a kollektíváé volt. a jutalom viszont csupán egy embert illetett. Rezigná- ció. némi megbántottság érződött hangjából — és úgy látszott, többen egyetértettek vele. mert helyeslőén bólogattak.

Mi hát a tényleges helyzet? Hogyan születnék az eredmények? Az emberek nem mindig találják meg a helyes választ. A dolgok, tények mérlegelésébe olyikor a kelleténél több szubjektív momentum is beszürem- lik.

Tény, hogy az eredmények ma már mindenütt összefogással. közös erőfeszítéssel születnek. A századforduló idején még esetleg elképzelhető volt. hogy a természettudomány egy-egy kimagasló alakja egyedül jutott el korszakos érvényű felfedezésekig — bár itt is meggondolandó. mire ment volna az elődök felhalmozott tapasztalatai nélkül. Napjainkban viszont minden eredmény mögött tudóskollektívák. sőt néha egész sor tudóskollektíva közös erőfeszítése rejlik.

Rengeteg probléma adódik abból az életben, hogy a kollektíva sikerekhez való hozzájárulását figyelmen kívül hagyják. Amikor a termelőszövetkezet elnöke nem tudja, nem érzi. nem ismeri el. hogy hiába lettek volna jó ötletei és elképzelései, ha az egész tagság nem dolgozik teljes erővel, az eredmények minősége is. mérve is jóval kisebb lett volna.

Aki lebecsüli a kollektíva erejet jelentőségét, az több- njüre érdemtelenül túlzott jelentőséget tulajdonít önma- jpfiak és tetteinek. Az ilyen

ember úgy érzi, hogy a munkatársak tömege egy olyan massza, amit kizárólag az ő keze gyúrhat át cselekvő anyaggá. Az ilyen ember tehát öntelt, beképzelt. S olykor a kitüntetés csak még inkább azzá teszi. Ezért azon az ünnepségen a gratulálnak nemcsak a?t kellett volna mondania, hogjr az elismerés a kollektívát is illeti, hanem azt is megfogalmazhatta volna: azért, mert te- kintélj'es, sőt döntő része volt a sikerek kivívásában.

Ám a széksorokban elhangzott megjegyzés is választ érdemel. A társadalmi, közéleti gyakorlatban találkozni ugyanis olykor a személyiség szerepét lebecsülő nézetekkel, véleményekkel. Magyarán mondva: sok ember nem ismeri el, hogy az eredményekért vívott harcban ugyan a kollektíva minden tagjának az erőfeszítése benne rejlik, ám a sikerekhez való hozzájárulás személj’en- ként nem egyenlő, sokszor nagyon is eltérő mérvű. Ami természetszerűleg — többnyire — kifejeződik az elismerés nagyságában is.

Mélységesen egyetértünk az egész kollektívát jutalmazó

kitüntetések gyakorlatával, ám az értékelést végző szervekkel, intézményekkel

egj'ütt hisszük és valljuk: igen nagy jelentősége van a személyre szóló dicséretnek is. És amint mindjobban kibontakozik a reform nyomán az az érdekeltségi rendszer. amely a szocialista gazdasági fejlődés egyik fő emelője lesz — részint máris az —, még nagyobb súlya, rangja lesz.

Helytelenül szólt tehát r. gratuláló, amikor elfelejtette hangsúlyozni a kollektíva szerepét. De nem volt igaza s megjegj'zéstevőnek sem, aki a feladatok végrehajtásában lebecsülte a személjüség szerepét.

Egyik nélkül sem lehet elképzelni az egj'enletes fejlődést, és mindig az adott helyzet konkrét elemzése dönti el, kinek milyen szerepe volt a dolgok előbbre vl- vésében, s hogy ezért milyen jutalmat érdemel.

S kár hamis vagy téves következtetésekkel elrontani a jutalmazás ünnepélyességét, mint ahogy az néha, néhol sajnálatos módon olj'ltormég megtörténik.

(P.)

JÓL HALAD A HÓDIKÖT TISZALÖKI ÜZEMÉNEK ÉPÍTKEZÉSE. ELŐTÉRBEN: A DERÍTŐ BETONOZÁSÁT KÉSZÍTIK ELŐ. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELEI

Tsz-ek és vállalatok kapcsolata

PARTNEREK

egymás között

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az érdekelt vállalatok egj'üttműködésé- ben alapvető, hogy egyenlő partnerek legyenek. A mindjobban érvényre jutó, magasabb színtű gazdasági mechanizmus és az abból fakadó ösztönzők is a jó együttműködést feltételezik.

Hátrányos

helyzetben

Nem meglepő, hogj' a fejlettebb gazdasági módszerek — a korábbi tapasztalatokkal párosulva — változtattak is a sokat kifogásolt helyzeten. Jó úton halad a tsz-ék és a vállalatok közeledése. Zavaró körülményele, ha azok az általánosról egyedi esetekre szűkülnek is, fékezhetik a kapcsolatok egészséges fejlődését. Ezt igazolta a Szatenár- beregi TESZÖV áruforgalmi és közgazdasági bizottságának a közelmúltban 25 ísz- ben tartott vizsgálata.

Az állatértékesítésekkel kapcsolatban több helyen kifogásolták a hosszú várakozást az átadásig. Ugj'anakkor a súlj'levonások neon a megállapodásnak megfelelően történnek. Még mindig előfordul, hogy az átvevő részéről gyakori a „lerninősí- tés”, a próbavágásokra küldés. Ilyen esetek nyomán a tsz-ek anyagilag hátrányos helyzetbe kerülnek. A fábián- házi Kossuth Tsz-szel szemben 200 pecsenyebárány szerződéses átadási határidejét a vállalat több hónappal meghosszabbította. Olyan színezettel, mintha azt a tsz kérte volna. Egyoldalú szerződésmódosítás, amely jogszabályellenes. Szerencsére a vállalat igazgatója operatíven intézkedett.

A meglátogatott gazdaságokban még mindig sérelmezték, hogy az állatforgalmi vállalat az átvett állatok el- lentértékét 20—25 nap után egyenlíti ki. Ellenben a Ezeknek vásárlásoknál, a legtöbb esetben azonnal fizetniük kell. A vállalat is fizessen legkésőbb 10 napon belül.

Csak

tsz a tervezeti és szerződött terméshozamot biztosította. Helyi tisztítás után 210 mázsát adtak át a partnervál- Lalatnak. Az átadott borsót Nyírtétre szállították, ahol utólagosan minősítették és 13 százalékos levonással (?) igazolták vissza. Kérdés: a vállalat 300 mázsán aluli tételek termelőhelyt minősítésére miért nem képes?

Gyors

intézkedés

másodosztályú ?

A tejipari vállalattal szemben is több helyi panaszt je- gj'ezhcttek fel a bizottság tagjai. A pátyodi Kossuth Tsz-ben tették szóvá, hogjr az este fejt tejet másnap reggel szállítják el. Emiatt a tej savfoka a megengedettnél magasabb. .Hűtővel nem rendelkezik a tsz. De előfordult, hogy a tejet egyáltalán nem vették át értékcsökkenés miatt, állatokkal kellett azt megetetni. A tsz tejét egyébként sokáig II. osztályúnak minősítették. Kifogásolták a tejet szállító vállalati gépkocsivezető egyénieskedő eljárását Pátyodon, Szaxnostatár. falván. Tejet csak 0,1—0,2 százalékkal kevesebb zsírral volt hajlandó átvenni (az ellenkező tények ellenére is!).

Az olcsvaá Uj Elet Tsz-ben 30 holdon termeltek borsót az idén. 280 mázsára kötött a tsz értékesítési szerződést a magtermeltető vállalattal. A

Természetesen várható volt, hogy a bizottsági jelentés tárgyalására meghívott és részt vett vállalati illetékesek megtegyék a szükséges intézkedéseket, éppen a kapcsolatok további javítása céljából. Leváltásra került azóta a pá- tj’odi volt tejkezelő. Elítélte a vállalat illetékese azt a i'e- lelőiilsn kijelentést, hogy I. osztályú tej nincs.

A megyei állatfargalmi é* húsipari vállalat igazgatója utalt arra. hogy tsz-ek részéről azok, akik nincsenek arra feljogosítva, ne írjanak' alá sem eredeti, sem szerződésmódosítást. Az ilyen „áthidaló eljárás” félreértésekre adhat okot. Hívja fel erre a szövetség a tsz-ek figyelmét; Egyetért azzal, hogy a vállalat a szállítási átvételek után gyorsabban fizessen. Helyesli, ha a területi szövetségek időközönként — bizottságaik útján — felülvizsgálják a szerződéses partnerekkel szemben a kapcsolat alakulását

Asztalos Bálint

Galambos Szilveszter:

Egy modern pár

A fiú kedves esetlenséggel meghajolt a lány előtt, és öt szál tűzpiros rózsát nyújtott át. A lány tengerzöld szemében hálás mosoly fénylett, amikor átvette az illatos virágot. Gyengéden beleborzolt a fiú hajába, és kellemes alt hangján megkérdezte:

— Szeretsz még?

— Imádlak — felelte a fiú .nély meggyőződéssel, és lopva megsimogatta a lány kezét.

— Hogj' is kezdődött? Emlékszel? — kérdezte ábrándosán a szőke teremtés.

— Persze, hogj- emlékszem. Lehet azt elfelejteni? Én megálltam a présgép mellett, mert leejtetted a franciakulcsot. Felvettem...

— Akkor én megköszöntem. és azt mondtam, hogy nagyon udvarias vágj'.

— Aztán az első komolyabb beszélgetésünk! Mind a kettőnknek ordítania kellett, hogy túlharsogjuk »,

gépterem zaját.,.

— Miről is ordítottunk az elején? — lehelte kedvesen a lány.

— Zenéről, irodalomról, kosárlabdáról.

— Aztán az első sétánk a központi raktárban. Amig arra vártunk, hogy Zortvai szaktárs kiadja a gömbvasat.

— Emlékszel, amikor először szorítottam meg a kezed az üzemi bizottság előtti folyosón ?

Lehet azt elfelejtem? —

sóhajtott boldog emlékezéssel a lány. Majd ígj’ folytatta: — És mikor mondtad először azt, hogy szeretsz?

— Amikor a hengerelt acélt készítettük elő külföldi szállításra, és a főmérnök egy pillanatra félrenézett.

— Azt hiszem, tévedsz. Akkor mondtad először, hogy szeretsz, amikor Dombai murizott, hogy mi vagyunk a hibásak, amiért a szalag megállt a gépműhelyben.

— Lehet, hogy igazad van — nézett maga elé a fiú elgondolkodva.

— És az első csókunk — mondta kissé elpirulva a lány. — Tavaly novemberben csókoltalak meg először, amikor hóvégi hajráztunk a svédországi szállítások miatt.

Nagyot szippantott a aézsák illatából és folytatta:

— Lehet, hogy tévedek, de úgj’ érzem, engem még soha senki nem szeretett úgy a Timsó és Robbanómotorgj'ár- ban, mint te.

— Imádlak, és mindennaj imádni foglak a műszak vegéig, — suttogta gyengéden a fiú.

— Tényleg! Találkozhatnánk egyszer, munka után, gj'áron kívül is? — kérdezte reménykedően a lány.

A fiú kissé idegesen felelte:

— Egj'előre nem szeretném túlságosan lekötni magam. Na, szervusz! Reggel hétkor várlak a blokkolóóránál.

És könnyed búcsúcsókot váltottak.

Lejári a munkai du