Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
i9Tl. november SS. KFT FT MAGYARORSZAö I t#M Alkotó módon Második műszakban A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a jövő év tavaszára összehívta a mező- gazdasági termelőszövetkezetek II. kongresszusát. A kongresszus nagy jelentőségű eseménye társadalmunknak és a szövetkezeti mozgalomnak. Az ipari és fogyasztási szövetkezetek országos tanácskozásai után kerül sor a termelésben legjelentősebb helyet elfoglaló mezőgazdasági termelőszövetkezetek kongresszusára. A kongresszus azonban csak akkor töltheti be feladatát, ha a párt agrárpolitikájának megfelelően a szövetkezetek mindegyike sokoldalúan elemzi a szövetkezeti mozgalmat érintő alapvető kérdéseket, mélyrehatóan vizsgálja saját működését és a szövetkezeti érdekképviseleti szervek munkáját Az előkészítő munkához jó alapot adnak az idei gazdasági eredmények, a jövő évet megalapozó őszi vetések és a betakarítás idejében való elvégzése. Természetesen van még teendő, elsősorban —ha az időjárás javul — az őszi mélyszántás folytatása. A tél mindig gondot okoz az állat- tenyésztőknek. A hideg, a sár, a hófúvások nehezítik, sokszor akadályozzák a munkát, a szállítást Tartalékolással, gondos felkészüléssel a zökkenők kiküszöbölhetők. Ha ezek a munkák rendben mennek, csak akkor mondhatják el a szövetkezetekben, jól készülnek a kongresszusra. Ez a háttér az alap, azonban a felkészülésnek csupán az egyik oldalát jelenti. A kongresszusi előkészítés akkor éri el célját, ha a szövetkezeti tagság megismerkedik a korszerű 'SzÖőetkezét- "poítKKSÍ~'elvekkel. a szövetkezeti vezetés bedig "elősegíti a tagság tájékozódását és igényli közreműködését. A tagság tájékoztatása az előkészítő munka során nem rekedhet meg a gazdálkodás eredményeinek és gondjainak ismertetésénél. Ez lényeges ugyan, & sajnos sok szövetkezetben hiányos a saját gazdaságuk ismerete, de most ennél többről van szó. Az előkészítő munka jó alkalom arra, hogy a párt agrárpolitikájának fontosabb vonásait — ha ismétlésnek tűnik is — újra ismertessék. Ennek tudatosítása hozzájárul a munkásparaszt szövetség további erősítéséhez, az összefüggések jobb megértéséhez. A közeljövőben ülést tart a TOT, ahol megvitatják a kongresszus elé kerülő irányelveket.. Ennek ismertetése, a tagsággal való megvitatása mindenütt része kell, hogy legyen az előkészítésnek. Az előzetes beszélgetések során helyes, ha a termelőszövetkezetek alapszabályáról is szó esik, hogy a tagok mindenütt felkészülhessenek a közgyűlésre és ott a leghatékonyabban gyakorolhassák jogaikat. A kongresszus küldötteinek és az országos érdekképviseleti szerv vezető testületének a megválasztása a közvetlen képviselet elve alapján történik. Ezért valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben, szakszövetkezetben és halászati szövetkezetben közgyűlést, illetve részközgyűlést kell tartani, ahol megválasztják küldötteiket a területi kongresszusi küldöttválasztó értekezletre. A közgyűléseket február 15-ig tartják meg szövetkezeteinkben. Javasolja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, — az alaposabb munka érdekében — hogy ezen a közgyűlésen lehetőleg mást ne tárgyaljanak. Érdemi alkotó vitát csak így remélhetnek. Ugyanakkor a TOT felkéri a szövetkezetek tagságát és vezetőit, hogy az előkészítés alkalmával felvetődött olyan észrevételeket és javaslatokat, amelyek alapvetően érintik a szövetkezeti mozgalmat, benne az érdekképviseleti szervei tevékenységeit, az illetékes előkészítő bizottságon keresztül juttassák el az országos tanács titkárságához, illetve a kongresszusi küldöttekhez. A küldöttválasztó közgyűlés előkészítése fontos politikai munka, ezért a szövetkezetek vezetőségei kérjék a tsz-ben működő társadalmi szervek, a párt- és KlSZ-szer- vezetek, valamint a nőbizottság segítségét. Csak ilyen összefogással, közös tevékenységgel érhetik el, hogy a helyi küldöttek minél több alkotó javaslatot vihessenek a területi tanácskozásra. Ez a saját szövetkezetük, de az egész szövetkezeti mozgalom érdeke is. Csikós Balázs NEM RITKASÁG. HOGY EGÉSZ VONATSZERELVÉNY MEZŐGAZDASÁGI GÉP ÉS MÁS FELSZERELÉS, VEGYI ANYAG ÉRKEZIK AZ AGROKER NYÍREGYHÁZI TELEPÉRE. A VAGON KI-BE RAKODÁSNÁL IGEN NAGY SEGÍTSÉGET JELENT A DARU MUNKÁJA. KÉPÜNKÖN: GÉPALKATRÉSZEK KIRAKODÁSA. Talált pénz C égünk bejáratánál találtam 5 rubelt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy most mitévő legyek. Az igaz, hogy a pénznek nem vagyok bőviben, de az is igaz, hogy ezt mégiscsak valaki elhagyta; sőt az is lehetséges, hogy éppen ez volt az utolsó rubelje, s így most otthon esetleg a gyerekeinek nincs mit enni. „Vissza kell juttatni a pénzt a tulajdonosnak” — határoztam el és kifüggesztettem a bejáratnál egy hirdetést; ,^Aki elveszített 5 rubelt, kérem vegye át Ore- hovtól.” Hamarosan be is állított hozzám a technikusunk, Sztye- pin: — Közölhetem önnel, öreg, hogy én veszítettem el az S rubelt. Már azt hittem, ihatok rá hideg vizet, de íme; vannak még becsületes emberek. Átadtam neki a talált 5 rubelest. Sztyepin pedig hálásan megköszönte. Egy félóra múlva rohan hozzám Surigina kolléganő a szomszédos osztályról. Azonnal közölte is velem, hogy elveszített öt rubelt, és követelte, hogy tüstént adjam is vissza neki. Elmentem Sztyepinhcz, és Vlagyimir Tumanov; kértem, hogy adja át az 5 rubelt Suriginának. — Milyen címen adjam én a saját pénzemet Suriginának? — háborodott fel. Visszamentem Suriginához és tudomására hoztam, hogy az általam talált, és Sztye- pinnek odaadott pénz átadását az megtagadta. — Engem a Sztyepiri- ügy nem érint — kardoskodott Surigina. Mit volt mit tennem; a sajátomból adtam neki 5 rubelt. Ezután egyszerre hárman rontottak rám az asztalosműhelyből: — Figyelj csak ránk, de jól, öreg — dörmögte as egyik vörös orrú —, te megtaláltad a mi ötrubelesünket. És nekünk az kell. Ide vele, de azonnal. — Nagyon sajnálom — biztosítottam őket együttérzésemről —, de azt, amit megtaláltam, már odaadtam, így már nincs mit adnom. A három asztalosműhely- belinek ökölbe rándult a keze és elindulták felém■ — A mi pénzünket oda merted adni másnak? Milyen jogon? Van róla elképzelésed, hogy most mit csinálunk veled? — De oda vannak azért a nyomorult ötrubelesért — vágtam a szavukba, no meg elébük egy ötrubelest. — Elég a hőbörgésből. Fogják a dohányt és, és szedjék az irhájukat. Felmarták a pénzt, és gyorsan elszeleltek. En meg fogtam az általam kifüggesztett hirdetést és levettem. Levettem de már késő volt... Ezen a napon utolsónak Aljosá bácsi jött hozzám a tüzoltószertárból: — Azt mondják, hogy az én ötrubelesemet te már odaadtad másnak, hogy állítólag már nincs, nemhogy egy rubelod, de még egy kopejkád sem — mondta az öreg. — Rendben van, majd csak kibírom valahogy a fizetésig, és akkor majd megadod az enyémet is. Másnap reggel a főnököm hivatott magához: Ruhagyár, 28-as szalag Munkáslányok, akik megszerették az ipart „Húsz éve, hogy összeállt hetvennyolc munka- és megélhetés nélküli szabósegéd Nyíregyházán a dolgozni akarás szándékával. Ez az időszak Szabolcs-Szatmár megye iparosítástörténelmének hősi korszaka. Nagy tervek, nagy álmok, a világ jobbításának elhatározott szándéka — megszállottakkal, szürke termelési hősökkel és mákacs, kitartó munkálkodókkal.” Ezeket a bevezető mondatokat írták a múlt esztendőben megjelent Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi egysége gyártörténeti katalógusába. Aztán még ilyen mondatok találhatók: „Falat bontottak, téglát hordtak, s rendbe hozták a helyiségeket, Aztán ki-ki olyan szerszámot hozott, amilyennel éppen rendelkezett. Ki lábhaj- tós Singer varrógépet, ki ollót, ülőkét, vasalót...” A nyíregyházi Guszev-te- lepen alakult ki ez az ipari üzem. Áz országos hímevet élvező nagyipar, a Vörös Október Ruhagyár egyik részlegének fogadta a nyíregyházi üzemet. Sok a vidéki bejáró, s a gyár további fejlődéséről beszélgettünk Salamon Mihály elvtárssal. a gyárrészleg igazgatójával. Kertészből — varrónő — Jó pont, hogy üzemünkben sok hő megtalálja a munka-, a kereseti lehetőséget, Ez idő szerint hatszázötven dolgozót foglalkoztatunk, többségükben nőket. Az üzem dolgozóinak harmada még nem érte el a harmincéves kort, s negyven év fölött csupán .az üzemi dolgozók negyede van.. Mentünk az üzembe és megnéztük a második műszak 28-as szalagját. Varrógépek folyamatos zaja, vasalók csattogása. Jánvári Erzsébet ujjafirce- lő: — Idén január elejétől dolgozom itt, hogy beindult ez az új szalag. Két műszakos vagyok. Pátroháról járok be. A vonatjárat meglehetősen jó. Miért jöttem el a faluból? Csökkentett munkaegységgel dolgoztam a tsz-ben. Érthetetlenül, a részemre járó húsz százalékot is visz- szatartották a tsz-ben. Pe-- dig úgy indultam, hogy mezőgazdasági szakmunkás leszek. Gyümölcstermesztő és faiskola-kezelő, hároméves szakiskolát végeztem Bala— Nem vezet ez jóra, Orehov — vágta a fejemhez, és sokatmondó főnöki pózba vágta magát. — Mi nem vezet jóra? — kérdeztem. — Nem ildomos dolog elsajátítani a talált, idegen pénzt. — De én nem sajátítottam el. Miféle idegen pénzről beszél? — Ne tegye magát bolondnak, Orehov! — nézett rám kérdőn. — Jelzések érkeztek hozzám arról, hogy ön nem akarja visszaadni a talált pénzt. Belefogtam, hogy elmesélem a pénztalálás és a -hirdetés kifüggesztésének a történetét, ám a főnököm egyetlen mozdulattal félbeszakított; — Nekem ne magyarázkodjék. Engem nem érdekel, hogy ki hagyta el, ki találta meg. Engem az érdekel, hogy a pénz visszakerüljön jogos tulajdonosához. Az emberek ok nélkül nem beszélnek. Mi nem tűrjük el kollektívánkban a tisztességtelen embereket. Ma nem adja vissza a talált pénzt, holnap bércsalás, holnapután meg zsebmetszés. Látja hová vezet ez, Orehov. Hihetünk-e mi önnek ezek után? Fordította; Siger Imre tonfüreden. Itt egy ujja befircelése négy-öt perc. Ha műszak után lassú vagyok, az állomásra .menet közben veszem fel a kabátot. Megkeresek havi ezernyolcszázat. Nekem nagy»» megtetszett“ Boros Zoltán műszaki ellenőr mondta, hogy ez a szalag idén, január negyedikén indult. Műszakonként hatvankét dolgozót foglalkoztat, kiknek nagy többségük vidéki bejáró. Szabó Margit Szakolyba való, zakó aláfircelést végez, — Én is ezen az új szalagon kezdtem az év elején. Albérletben lakom a városban, egy hónapra kétszázötven forintot fizetek. Minden második szombat szabad, akkor hazautazom a szüléimhez. Szakcsoportban vannak, s én ott nem láttam jövőt. Ide kerülésem előtt tizenhárom hónapig jártam a Móricz Zsigmond művelődési ház szabó-varró tanfolyamára. Már a tanfolyamról eljöttünk megnézni ezt a munkahelyet. Nekem nagyon megtetszett. Ezerötszáz forint a havi átlagom. A keresetből kifizetem az albérletet, a kosztolásomat és számítva a hazautazásokat, ami pénzem marad, hazaadom szüleimnek. — KISZ-vezetőségi tag vagyok itt az üzemben. Sajnos az építkezések miatt nem tudunk a sok fiatal számára szervezett szórakozási és tanulási lehetőségét adni. De a fejlesztés útáü étre fif lehetőség lesz. Ibrauvból jár Az Ibrányból bejáró Ma- tyasovszki Erzsébet így nyilatkozott: — Szüleim tsz-ben dolgoznak. Én is ott voltam jó három évig. De a tsz-beri item tudnak egész éven át folyamatosan munkát biztosítani. Sőt amiért megdolgoztunk, azt sem fizették ki teljesen. Érthetetlenül nekünk, fiataloknak is benntartották a végelszámolási húsz százalékot. Itt a betanítási A rend nem bürokrácia. Bármennyire is jó volna egyszerűsíteni a termelőszövetkezetekben a papírmunkát, az előírás szerinti bizonylatok nem nélkülözhetők. A pénzre, a közös vagyonra vigyázni kell, az elszámolásoknál százezres, milliós tételek esetében a szóbeli magyarázat kevés. A bizonylati fegyelemmel azonban sok helyen baj van. Erre mutatott rá többek között egy közelmúltban megtartott népi ellenőrzési vizsgálat is. Csaknem negyven közös gazdaság közül alig minden harmadiknak-ne- gyediknek volt rendben a könyvelése. Az enesencsi szakszövetkezetnél például anyagkönyvelés egyszerűen nem is volt. Elég sok gond van a leltárhiányokkal, többletekkel. Sok helyen nem keresik az okokat, vizsgálat nélkül tudomásul veszik, hogy az adatok nem egyeznek. A vasmegyeri Micsurin Tsz-ben például a leltárhiányokra magyarázatot sem kértek, s elmaradtak a felelősségre vonások is. A tiborszállás: Uj Életben több, mint 680 mázsa szemes kukoricát tartottak nyilván, a valóságban pedig egyáltalán nem volt készletük. Vagy az őri Petőfi Tsz-ben megállapítottak ugyan tizenegyezer forintos többletet, az anyag- es alkatidőm fél év körüli volt. Akkor ezerháromszázat kerestem havonta, most már kijön az ezerötszáz is. Jó, hogy biztos pénz ez ilyen fiatal munkásnak. — Tizennyolc éves vagyok, szeretek szórakozni. Sajnos, az üzemi KISZ a gyárfejlesztés miatt alig tud létesülni. Otthon, Ibrányban jó a KISZ, de mert ide bejárok, nem tudok a rendezvényeken részt venni. Azt mondja, ha férjhez megy is Ibrányban laknának, de akkor is bejárna ide dolgozni. Jó hely és megszerette. „DfunkásosztáU érik...“ Salkmön Mihály igazgató tájékoztat az üzem fejlesztéséről. — Hatvannyolcban kezdő-' dött el a gyáregység rekonstrukciója. Erre a célra ötvenegymillió forintot adott a központ. Részben a régi épületeket újítjuk fel és új üzemrészeket alakítunk ki. Befejeződik a központi fűtés és vízellátás megoldása, ami a dolgozók szempontjából elsődlegesen fontos. Beszélt az igazgató arról,' hogy a termelési és exportkötelezettségek (mintegy fél tucat országba készít export- terméket az üzem). az új dolgozók beállítása, tanítása közben a minőség tartása nem könnyű dolog. Ugyanis a rekonstrukcióval heiyben lesz a szabászat, ami mintegy félszáz új dolgozónak ad kereseti lehetőséget. Mindez jól szervezett és nagyon fegyelmezett munkát követel a gyáregységtől. Ez évben 98 millió forint értékű termelést kell teljesítenie az üzemnek. Az ötéves tervben évenként átlag négyszázalékos termelésnövelési terveztek. A második műszakban látottak minderre jó alapot nyújtanak. Befejezésként kívánkozik az említett katalógus egy mondata: „Munkásosztály érik Szabolcsban, s ennek egyik forrása ez a gyáregység.” Asztalos Bálint rész-leltározásnál pedig 3t ezer forint hiányt, de ezeknek a könyvelésben nyoma sem volt. Pedig ilyen tízezres tételek még a termelő- szövetkezetekben is számítanak. Változatlanul kevés gondot fordítanak a számlák belső ellenőrzésére, nem ritka a többszörösen javított bizonylat. Viszonylag sok az elszámolatlan összeg: néhány tsz- ben januári, márciusi, júliusi — utólagos elszámolásra kiadott — összegekkel még szeptember, október hónapokban sem számoltak el. ' Ezek a hibák gyakoriak, általánosítani azonban mégsem lehet. Azoknál a termelőszövetkezeteknél ugyanis, ahol elkészítették — a pénzügyminiszteri rendeletben előírtaknak megfelelően — a bizonylati szabályzatot. bizonylati albumokat, sokkal kevesebb a hiányosság. Az ilyen szövetkezetek száma azonban kevés. A nyilvántartások rendezésére hamarosan mód nyílik: következnek az év végi va- gyon-megállapító leltárok, amelyek során rendezni lehet a korábbi mulasztásokat. És ez célszerű is, a naprakész nyilvántartások, pénzügyi adatok sok segítséget adhatnak a megalapozott gazdasági döntésekhez. Nem bürokrácia
