Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
Í971. november it. MACVARORS7ÜÁÍ5 ». Gazdasági jegyzetek A munka biztonságáért A KÖZELMÚLTBAN JELENTÉST készített a megyei tanács ipari osztálya a felügyelete alá tartozó 14 ipari vállalat munkavédelmi és baleseti helyzetéről. Ebben nemcsak egy évet, hanem az egész harmadik ötéves tervet értékelték, hiszen az összehasonlítható adatok szemléltetik leginkább 1 csökkenést, vagy a növekedést. Ha az adatokat nézzük, legrosszabb a helyzet a Tisza- löki Vegyesipari Vállalatnál. 1966-ban 159,4 és 70-ben 151.7 volt az ezer dolgozóra jutó balesetek száma, ami nemcsak a faiparban, de a megye egész tanácsi iparában a legrosszabb. Éppen ilyen rossz az arány, ha a balesetek miatt kiesett munkanapokat vizsgáljuk. Az közismert, hogy a tanácsi vállalatoknál lényegesen mostohábbak — és különösen azok voltak — a munkakörülmények és a szociális ellátottság színvonala, mint a minisztériumi vállalatoknál és ezen 1968-ig változtatni sem lehetett. Addig ugyanis a fejlesztést a központi tervek határozták meg és a tanácsi ipar fejlesztési elképzeléseinek megoldására a központilag lebontott tervek nem biztosítottak megfelelő forrásokat. Mindezek mellett az irányító szerv —a megyei tanács — sem tudta a vállalatokat rendszeresen támogatni, a pénzt általában meghatározott céllal bocsátották a vállalatok rendelkezésére. VÁLTOZÁST CSAK az új gazdaságirányítási rendszer életbe lépése hozott. Az új telephelyek, üzemépületek létesítése kedvezően befolyásolta a kulturáltabb, rendezettebb munkakörülmények kialakítását. A nehéz fizikai munka gépesítése, csökkentése terén is sikerült előbbre jutni. Javultak a munkakörülmények a vasszerkezeti és gépipari vállalatnál, a volt vastömegcikkipari és UNI- VERSIL »Szilikátipari Vállalatnál, a Kelet-magyarországi Faipari és a Szatmárvi- déki Faipari Vállalatnál, a Kisvárdai Bútoripari Vállalatnál és a Szabolcs Cipőgyárban. Tény azonban az is, hogy a munkakörülmények változásával nem mindenben tartott lépést a munka biztonságának megteremtése, mert az új üzemek építése többnyire kimerítette a pénzforrásokat. Különösen áll ez azokra a vállalatokra, amelyek a korszerű munkahely megteremtésére saját alapjaikat hitelfelvétellel hosszú időre lekötötték. AZ EDDIGIEK TULAJDONKÉPPEN AZ előidéző okok között szerepelnek, de ez korántsem indokolja, hogv a közén vezetők,' művezetők helytelenül értelmezett népszerűségkeresésből eltűrik az üzemekben a rendetlenséget, fegyelmezetlenséget és így akaratlanul is elősegítik a balesetek bekövetkezését. A védőberendezések használata, az óvó rendszabályok betartása döntően a dolgozók akaratától függ, nagyobb figyelmet kell szentelni az ellenőrzésre. Mert csak a múlt évben átlag 734 munkanapkiesés volt ezer főre vetítve a megye 14 tanácsi vállalatánál. És ez sem a dolgozónak, sem a vállalatnak, de végső soron a népgazdaságnak sem jó. Még akkor sem, ha ez 24 százalékkal kevesebb, mint az ötéves terv első évében volt. B. J. Lehet olcsóbban! A VÁSÁRLÓ ÉRDEKE, hogy olcsóbban jusson ho2zá • az általa vásárolt cikkekhez. Amíg a vevő egyértelmű célja, hogy kevesebb pénzért ugyanazt, vagy minőségileg még jobb árut kapjon, addig az ipar feladata kettős; csak úgy eszközölhet árcsökkentést, ha ahhoz előbb benn, üzemen belül is megteremti a feltételeket. Például ahhoz, hogy a Nyíregyházi Palma Gumigyárban az ott készülő cikkeknél évi tizennégymilliós árcsökkentést tudjanak végrehajtani, egész sor intézkedést kellett kidolgozni és érvényre juttatni. Növelni kellett a termelékenységet, olcsóbb alapanyagokat kutattak fel, nagyobb szériák gyártásával, azonos költségszinten növelték a termelés volumenét. A termelékenység növeléséhez nagyban hozzájárult a begyakorlottság. A matracüzemben például ma már szinte teljesen stabil a létszám. Több munkaműveletnél sikerült olyan átszervezést alkalmazni, amelynek eredményeképpen fokozódott a munkatempó. Mint például a zárószalagok kéz alá adása. Nem kell a dolgozónak otthagyni a munkaasztalt és külön elmenni érte. Bevezették ezenkívül a minőségi bérezést; minden selejt zseb- bevágóan érinti készítőjét. Ezek az elvek egyébként az egész gyárban érvényesülnek. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy már az ez évi mintegy százmilliós értéknövekedés is nyolcvanöt százalékban termelékenységnövekedésből adódik. NEM VÉLETLEN, hogy a Pálmában nagy gondot fordítanak az anyaghányad csökkentésére. Hiszen a termékek értékének mintegy hatvan százalékát az anyag képezi. A palmatep gyártásánál a költségek azért is voltak olyan nagyok, mert a hordszövet, sőt az alátét massza ja is importból származott. Ma már ezt a problémát — a textilgyárakkal és a Nyergesújfalui Viscosa Gyárral kooperálva — megoldották. Ezzel párhuzamosan a vállalatnál kikísérleteztek egy olyan masszakeveréket, amely az új hordT anyagnál is beváltotta az előírt minőségi követelményeket. így tudtak érinél a terméknél évi közel tízmillió forintot megtakarítani a vásárlóknak. Természetszerű, hogy ilyen nagyarányú árcsökkentést a termelés nagyobb arányú növelése nélkül nem lehetett volna végrehajtani. Nem véletlen, hogy az idei félmilliárdos termelési érték elérése után jövőre már 580 milliót terveznek. Ez módot ad a közkedvelt, kapós áruk szériájának növelésére, s ezenbe- lül is a keresletet fokozó választékbővítésre. A gumi- szőrüzenjben például az idei ötszáz tonna helyett jövőre hétszáz tonna áru készül. Ezenbelül elfogadható költségszinten gyárthatják majd a nagyon keresett formacikkeket is. LEHET TEHÁT OLCSÓBBAN termelni. Csak akarni kell; szüntelenül kutatni a lehetőségeket, megtalálni a módját a gyártási költségek csökkentésének. A Palma példája ma még újságnak hat, de minden termelőegységnél törvényszerűen alkalmazni kell azokat a törvényszerű közgazdasági szemléleteken alapuló árpolitikát, amelyek végső soron a termékek előállítási költségeinek csökkentéséhez vezetnek. Ez az egyén, a vállalat, az egész népgazdaság érdeke, £.1 Helytállás hóban, fagyban A TITASZ nyíregyházi ki- rendeltségén még hétfőn sem szűnt meg a pénteken reggél kezdődött készenlét. A kemény munkában elfáradt, álmos szemű szerelők nagy része még mindig útra készül; sok még a dolguk. A nagyfeszültségű áramkörök már rendben, de a telefonösszeköttetés megszakadása miatt több helyről még jelenteni sem tudták a hibát. A város, hét község és 103 tamyabpkor tartozik a kirendeltség körzetéhez. A jelzések sűrűsödlek — Van olyan szerelő, aM még ma sem tud hazamenni a családjához — mondja Deák Zoltán kirendeltségvezető. A fáradt emberek szűkszavúan válaszolnak. Fényes György üzemvezető sorolja a neveket; „Bo- da János, Pál Ferenc, Fényes János, Kiss Csaba, Cseszlad Sándor, Mihalkó Mihály. Hanász Miklós, Kovács Mihály és a két gépkocsivezető; Aux Péter és Szántó György...” Már pénteken megkezdődött — folytatja. — Az esőt hozó szélvihar sok helyen okozott áramzavart. Az egyiket él sem hárítottuk, már ott Volt a másik. Az igazi munka éjfél után következett, amikor a hó is megjött és hidegre fordult. A jelzések meg sűrűsödtek. „Szigetelőrobbanás, árbockap- csoló-leégés,- teljes fázisszakadás.” Gondot okozott a hó a vasvázas trafóházakban is, hiszen a szél kavarta vizes latyak itt is sorra okozta a zárlatokat. Senkit sem kellett szólítani Tomboló hóviharban járták a körzetet. Megkezdték a konzervgyárnál a hibakeresést és végül Ilona-tanyán találták meg. Az esőtől átázott ruha fagyottan csapódott az oszlopokhoz. Pál Ferenc is csak azt vette észre szerelés közben, hogy nadrágja odafagyott a szigetelőtartó konzulhoz. — Pedig felváltva, dolgoztak — magyarázza Deák Skálán, aki maga is kinn volt a helyszínen. — Igazán derekasan, senkit sem kellett szólítani, hogy „te következel”. Szántó Györgyöt gyermek- ágyas felesége mellől szólították él, még bevásárolni sem tudott. Útközben ugrott be a brigád a boltba vásárolni. Hogy gyorsan menjen, az egyik tejet vett, a másik meg burgonyát. Beadták az asz- szonynak és már mentek is tovább... Szántásokon keresztül, derékig érő hóban, lakatlannak tűnő községeken, tanyákon keresztül. Fényes György: „Gyalogoltunk a derékig érő hóban vagy 10 oszlopközt, mert a gépkocsi már nem tudott továbbmenni, kerestük az árbockapcsolás oszlopot és nem találtuk. Pedig ott álltunk alatta, de a hóförgetegben az orrunkig sem láttunk.” ■* Megszólalt az adó-re?ó». Védőital? Mikor, hol?. Az ÜRH-n keresztül csak az utasítások jöttek. Ahogy végeztek, mehettek tovább, más irányban. Amikor a baktai vonalat helyreállították, már örültek, hogy bejöhetnek egy kicsit „kiolvadni”. Őrösnél azonban megszólalt az adó-vevő; „Irány a dél-szabolcsi ’vonal, mert a vezeték .lefeküdt”. — Három telefonunk van, de vonalat nem lehetett kapni, állandóan kérték a segítséget — magyarázza a kirendeltségvezető. Pál Ferenc is úgy tervezte, hogy szombaton szabad lesz, ő gondozza majd a beteg gyereket, hadd menjen dolgozni a félesége. A hóvihar beleszólt. Csak este ment haza, vasárnap újra bement, s hétfőn folytatta... — Tíz éve élmúlt, hogy ott dolgozom, de nem emlékszem, hogy ilyen korán lett volna kemény tél. Volt 1962-ben és 64-ben, de az valóban télen történt. Az egyik éppen a nevem napján. A szerelőknek dolguk van, nem lehet sokáig visszatartani őket indul a kocsi a taé nyavilágba. A másik már korábban elment Varjúlapos környékére. Ott egy csőmé kisfeszültségű vezeték „hasal* még a földeken. Van műnk« bőven. Sok helyen még a nagyfeszültségű áram is csak egyoldalú betáplálással jut él a transzfonnátorházákba.' Mint például az ELEKTER- FÉM Kinizsi utcai új telephelyén is. Addig nines pihenő — Még eltart egy-két napig, amíg minden hibát megszüntetünk és az áramellátá* visszatér a régi, biztonságos keretek közé — magyarázza Deák Zoltán. — S amíg & munka be nem. fejeződik, addig nincs pihenő. » Fényes György máris a tennivalókról beszél: — Azon töröm a fejemet* hogy honnan vegyek egy megfelelő méretű kapcsolót; amelyet beszerelhetnénk " ® Huszár sori transzformátor- házba. A vihar alatt ugyanis — magyarázza — felrobban* a 10 kilovoltos szakaszkapcsoló. A hóvihar már élült, de a szerelők munkája még nem fejeződött be. Mire befejezik, talán már az átázott pufajkák is kiszáradnak. Tóth Árpáil A 4-es főút mentén Záhonyban.. Vigvári Zoltán állomásfőnök előtt jelentései», intézkedések halmaza tanúskodik arróL milyen rendkívüli helyzetet teremtettek az elmúlt napok. Szombaton a hóvihar a forgalom teljes bénulásával fenyegetett- Hogy ez nem történt meg, abban a vasutas dolgozók, műszakiak, fizikaiak. de még az irodák személyzete is vállvetve tevékenykedtek. A hótorlaszok eltakarítása mellett a váltók bizonságát vigyázta több át- rakós brigád és 30 irodai dolgozó. Az átrakásnál a fagy és szél még külön tennivalót adott. A 63 tonnás vagonokban megázott érc’, szén egy tömbbé fagyva várta az átrakást. Itt Zsédely Imre rob- bantóbrigádjának akadt sok dolga. Egy-egy vagon rakományba több kisebb adag robbanóanyagot fúrtak be, hogy így fellazíthassák a csúzdákra üríthető árukat- Tetézte a nehézséget a bejárók késése, a községek útjainak akadályai. Mindezek ellenére a záhonyi körzetben, sokszor ember feletti erőfeszítéssel is helytállnak. A személyvonatok rendben indulnak, s a megszokott ütemet megközelítve halad a teherszállítmányok átrakása, továbbítása. ‘ ' Az ÉRDÉRT tuzséri telepén is télies kép fogad. Keserű szájízzel mondja a telep főmérnöke, hogy alig érkezett . meg teljes, brigád szombaton. Elakadták- A viharos szél több daru vezetékét megrongálta. Ezek javításán dolgoznak a szerelők. Emellett igen mostohák a munkagépek ellátásának körülményei. Több a meghibásodás. sok szerelő szabadiban dolgozik. Kisvárdán a Volán-telep irodája hétfőn is vezérkari szállásra hasonlított- Sinka Géza, a főnökség vezetője telefonál, URH-ji jelent és utasít. összesen huszonhét iá- rat maradt ki a hóvihar miatt. Hétfőn még szünetelt a forgalom néhány vonalon. Ugyanekkor nyolc autóbusz várt Kisvárda körzetében mentésre. Végig a 4-es számú főútvonalon Záhonyig igen sok akadály, átvágott hótorlasz mutatta, hogy a forgalom normalizálásához nagyon sok ember erőfeszítése volt szükséges, . Hammel József AZ ÉRDÉRT TUZSÉRI FATELEPÉN DOLGOZNAK A GÉPJAVÍTÓK: SZIKORA ANDRÁS ÉS KILIÁN SÁNDOR. A VAGON TETEJÉN TÓTH JÓZSEF, A ROBBANTÁS ELŐKÉSZÍTÉSE KÖZBEN» AUTŐBUSZMENTÉS A KISVÁRDA—LÓVÖPETRI ÚTVONALON»
