Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

1 oldal retet maoyarorstao 1971. november ÜL Az események krónikája: HÉTFŐ: Kína képviselője elfoglalja helyét az ENSZ- ben. — Bécsbcn folytatódtak a SALT tár­gyalásai. KEDD: Jonas osztrák államfő látogatása Rómában. — Luns NATO-főtitkár Törökországba ér­kezett. SZERDA: Katonai puccs Thaiföldön. — 71 milliárd dollárt szavazott meg az amerikai képviselő­ház katonai célokra. CSÜTÖRTÖK: Kohl és Bahr találkozója Berlinben. — Cseh­szlovák—nyugatnémet tájékozódó megbe­szélések. PÉNTEK: Douglas-Home angol külügyminiszter tár­gyalásai Salisburybah. — Nyilvánosságra hozták Indira Gandhi U Thant ENSZ-főtit- kárhoz intézett levelét. SZOMBAT: A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt befe­jezte rendkívüli kongresszusát. — Az afrikai országok közel-keleti „békéltető akciójának” folytatása. Bangkok thai nyelven any- nyi, mint „angyalok városa”. A hét közepe óta a thaiföldi arra hívják fel a. világ figyelmét, hogy nem csupa angyal lakja ezt a várost. Az eddigi korhadt, korrupt rendszer védelmére ragadta magához a hatalmat Kittikacsorn marsall és a thaiföldi fegyveres erő. A mostani puccs kapcsán kézenfekvő a kérdés, Kitti­kacsorn marsall puccsát ho­gyan fogadták az ameri­kaiak? Nos, valószínűnek tetszik nekik, hogy thaiföldi szövetségesük hűségét a mar­sall diktatúrájával biztosí­tottnak vehetik... Kittika­csorn ugyanis azt bizony­gatta, hogy a hatalom teljes megragadását a „kommunis­ta veszély” tette szükségessé. Az országban nagyszámú kínai nemzetiség él. A kínai kisebbség a lakosság egyötö­dét teszi ki. Kittikacsom az­zal vádolta Thanat Khoman, a szerdán megbuktatott kor­mány külügyminisztere kö­rül kialakult politikai cso­portot, hogy „Peking felé akartak nyitni” azaz az Egyesült Államokkal való szövetség rovására a népi Kínával való kapcsolatokat kívánták kiépíteni. Emléke­zetes. hogy a kínai ENSZ- tagságról való szavazásnál a bangkoki kormány képvise­lője tartózkodott, nem fog­lalt állást az amerikai javas­lat mellett. A thaföldi puccs arra mu­tat. hogy Délkelet-Ázsiában, a Csendes-óceán és az In­diai-óceán térségében meg­kezdődött a „dominók” meg­ingása. (A vietnami háború kezdetén lett divatossá Ame­rikában annak emlegetése, hogy az ázsiai országok, amelyek az USA védőszár­nyai alá menekülnek, olya­nok, mint az egymás mögött álló dominók. Azért is kell megvédeni, megerősíteni őket — mondták Washing­tonban — mert ha egy eldől, magával rántja a többit is!) A tajvani „dominó” megin­gott az ENSZ-közgyűlés sza­vazása következtében, a viet­nami, kambodzsai, „dominó” remeg, a laoszi szintúgy. S most jön a thaiföldi is... A bangkoki puccs nyil­vánvalóan azt célozta, hogy megelőzzék a „bajt”. Wash­ingtonban és Bangkokban — a jelek szerint — nem okultak a saigoni példából. Dél-Vietnamban hány ha­sonló puccs zajlott le, hány harcias tábornok fogadkozott úgy, mint most Kittikacsorn marsall, hogy „gátat emel a kommunizmus terjedése elé”! Van Minh, Khanh, Ky pucs- csai és nagyhangú kijelenté­sei épp az ellenkező hatást érték el, a felszabadítás! front tömegeit gyarapítot­ták... S ne feledjük: Thaiföl­dön már jó néhány esztende­je folyik partizánharc! Ázsia másik nagy gondja e héten is az indiai—pakisztáni ellentét volt. A jelentések már kisebb összecsapásokról szólnak. A rendezés módja változatlanul az, amit Indira Gandhi asszony nyugat-euró­pai és amerikai kőrútján hangoztatott és amit U Thanthoz intézett levelében is kifejtett: a pakisztáni kor­mánynak kell lecsillapítania a kelet-pakisztáni bengál tö­megeket, neki kell megtalál­ni a gazdasági és szociális problémák megoldását csak­úgy, mint a kelet-pakisztáni autonómia megadásának mód iát. Visszatérve Európába, ér­demes felhívni a figyelmet arra, hogy most már szinte óramű pontossággal folyta­Komócsin Zoltán kómában KárpáfaSjai vShozdsok Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Komócsin Zol­tán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert a Központi Bizottság külügyi osztályának helyet­tes vezetője november 19— 20-án Rómában megoeszélést folytatott az Olasz Kommu­nista Párt vezető képviselői­vel. Olasz részről részt vett a tárgyaláson Gian-Carlo Pa- jetta, az OKP Politikai Bi­zottságának tagja, Carlo Gal- luzzi a KB vezetőségének tagja. Sergio Segre, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, és Rodolfo Mechini. a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője. A pártközi eszmecserén át­tekintették a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdé­seket. Különösen nagy fi­gyelmet szenteltek a nem­zetközi feszültség enyhülésé­vel, továbbá az európai biz­tonságért kifejtett tevékeny­séggel és a népek antiimpe- rialista harcának kibonta­koztatásával kapcsolatos problémáknak. Megvizsgálták a két test­vérpárt hagyományos együtt­működésének továbbfejlesz­tését. A tárgyalást szívéi vés, ba­ráti légkör jellemezte. tódnak a Német Szövetségi Köztársaság és az NDK, il­letve Csehszlovákia, vala­mint az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus közti megbeszélések. A cseh­szlovák—nyugatnémet tár­gyalások ugyan még csak — ez a hivatalos elnevezés — „a tájékozódó megbeszélé­sek” formájánál tartanak, de minden okunk megvan an­nak feltételezésére, hogy Jiri Goetz csehszlovák ál­lamtitkár és bonni kollégája Paul Frank rövidesen áttér­het az érdemi tárgyalásokra. Változatlanul derűlátás uralkodik Berlinben, Bonn­ban és Nyugat-Berlinben a köztük folyó tárgyalások te­kintetében és közelinek mondják a megállapodást az olyan gyakorlati kérdések­ben, mint az NSZK és Nyu- gat-Berlin közti forgalom, vagy éppen a nyugat-berlini polgároknak az NDK fővá­rosába való átjutása. A Ber­lin, Bonn és Nyugat-Berlin közti tárgyalások meggyorsu­lását az olyan külsőségek is jelzik, mint most a héten például az, hogy Bahr nyu­gatnémet államtitkár — ez alkalommal első ízben — már nem Nyugat-Berlinből ment át az NDK fővárosába, hanem Bonnból közvetlenül repülőgépen utazott a schö- nefeldi repülőtérre. Az NSZK belpolitikájában — de külpolitikai cselekvé­sét illetően is —• jelentős következményekkel járhat a szociáldemokrata kormány­párt rendkívüli kongresszu­sa. Brandt itt fontos külpoli­tikai célként jelölte meg a Szovjetunióval és a Len­gyelországgal megkötött szer­ződések ratifikálását, a Nyu- gat-Berlinről szóló egyez­mény létrehozását, valamint a csehszlovák—nyugatnémet szerződés megkötését. A jö­vő esztendő fontos témája­ként említette a további erő­feszítéseket a két Németor­szág közti kapcsolatok ren­dezésére, majd — távlati tervként — szólt az európai biztonsági konferenciáról is. íme, az idő és a népek kö­vetkezetes harca — ha las­san is, de megérleli a prob­lémák megoldását. Egy lé­péssel ismét előbbre jutot­tunk kontinensünk tartó-; békéjének és biztonságának megteremtése útján. Az ENSZ-közgyűlés politi­kai Bizottságában a leszere­lési kérdésekről folyó általá­nos vitában pénteken felszó­lalt dr. Kőmíves Imre nagy­követ, a magyar ENSZ-kül- döttség tagja, hazánk kép­viselője a genfi leszerelési bizottságban. Rámutatott, hogy a bizottság vitája az idén kedvezőbb, de bonyo­lultabb körülmények között folyik. A nemzetközi hely­zetet még mindig beárnyé­kolja igen sok megoldatlan probléma, továbbá folyik a fegyverkezési verseny. Ugyanakkor mindenekelőtt Európában — hála a szocia­lista országok erőfeszítései­nek — javulnak a béke és biztonság kilátásai. A ma­gyar delegáció véleménye szerint megérnek a feltételek az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítésére, majd ezt követően összehí­vására. Az általános nem­zetközi feltételek kedvező fejlődésének pozitív ténye­zőjeként tartjuk számon — mondta — a Kínai Népköz- társaság törvényes jogainak helvreállítását az ENS7-ben. A továbbiakban dr. Komi* vés Imre arról szólt, hogy a A Szovjetunió Kár- pátontúli területén már többször jártam: turista- útón, sportküldöttség­gel. Ezúttal baráti meg­hívásnak tettem eleget. A Zakarpatszkaja Prav­da vendége voltam. Több mint ezer kilométert be­utaztam, városokban, fal­vakban, a festői szépsé­gű Kárpátokban. HUSZT. Járási székhely. Eleven, lüktető élet az utcáin. Boltjaiba kitehetnék a meg­telt táblát. Az üzletekben fe­gyelmezett, gyors a kiszolgá­lás. Betértem néhány üzlet­be — nem vásárolni.— csak a kíváncsiság vitt és megkér­deztem eladót, vevőt: — Ho­gyan csinálják? Értelmetle­nül néztek rám. Zavarba ke­rültem és végül nekem kel­lett megmagyarázni, hogy miért is kérdeztem. Megtud­tam, hogy az ellenőrök itt a kiszolgálással igencsak törőd­nek... A vevőt egyenragú partnerként kezelik.« A fekete cápa bore Az üzletekkel való ismerke­désem után a kalapgyárat ke­restük fel kísérőimmel. Ez a gyár a husztiak büszkesége, s hogy ez nem alaptalan, erről magam is meggyőződhettem. Először is az egész Szovjet­unióban két kalapgyár van. s közülük a huszti a jelentő­sebb. (Ittjártunkkor ők ren­dezték meg az országos mű­szaki konferenciát, amelyen a szakma jeles képviselői vet­tek részt.) Másrészt ők dik­tálják a divatot, a nemzetkö­zi kiállításokon számtalan el­ső díjat nyertek... A gyár előkészítő üzemé­ben találkoztam Markita Ene- di munkásnővel. A munka­verseny legjobbjai közé tar­tozik. Azzal büszkélkedhet, hogy részt vett az SZKP XXIV. kongresszusán Moszk­vában. Amikor a munkasike­reinek titka felől érdeklőd­tem, szerényen csak ennyit mondott: — Nem teszek én semmi különöset, csak a mun­kaidőmben dolgozom! És hogy nincs selejtem? Nem is lehet, mert odafigyelek, arra, amit csinálok. Ennyi az egész... Dimitro Szluvka, a gyár párttitkára hozzáfűzte: egész üzemünk kollektívája így gondolkodik, ezért is érünk el évről évre kimagasló munka- sikereket, keresettek kalap­jaink a külföldi és a hazai piacon egyaránt. így kezdődött ismerkedé­sem a gyárral, az itt dolgozó munkásokkal és az általam eddig ismeretlen kalapgyár­tással. Néhány szót először a gyárról. 850 dolgozója van. Napi termelése 4100 kalap. Modem hazai és külföldi gé­peken — olasz és nyugatné­met — dolgoznak a munká­sok. Nyolcféle szőrből ké­magyar kormány nagy je­lentőséget tulajdonít a stra­tégiai fegyverek korlátozásá­ról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fo­lyó tárgyalásoknak. A magyar delegáció üdvöz­li a leszerelési világkonfe­rencia összehívására tett szovjet javaslatot, amely rendkívül fontos, szükséges és időszerű. A magyar küldöttség, amely kezdettől fogva tevé­kenyen részt vett a vegyi- és bakteriológiai fegyverek be­tiltásáért és megsemmisíté­séért folyó küzdelemben, a konvenciótervezetet fontos eredménynek tekintik. A konvenció hatályba lépésével a tömegpusztítás egyik leg­szörnyűbb fegyverét tüntet­nék el a katonai arzenálok­ból. A magyar delegáció igen fontosnak tartja a vegyi­fegyverek betiltását is, ezért vállalt másodikkal együtt kezdeményező szerepet és társszerzőséget a vegyifegy­verek betiltásáról és meg­semmisítéséről szóló határo­zati javaslat előkészítésében és november 16-i előterjesz­tésében. szülnék a gyermek-, a női és a férfi kalapok. Elsősorban vadnyúl, antilop és más álla­ti szőrmék felhasználásával. Műszőrme csak 10 százalék­ban van jelen. Amíg egy ka­lap elkészül, addig 320 műve­letet kell elvégezni rajta. A csiszolóban, a fésülőben igen érdekes műveletet lát­tam. Az elkészült kalapokat — elsősorban antilop — fé­sülik, méghozzá a fekete cápa bőrével. Mint kísérőim el­mondották, a Fekete-tenger egy meghatározott részén te­nyésztik és horgásszák (nem halásszák), majd megfelelő kikészítés után bőrét a kalap- gyártásnál felhasználják. Olyan érdes a bőre, hogy bár­mely csiszolóvászonnal felve­szi a versenyt, sőt bizonyos tulajdonságainál fogva nél­külözhetetlen. (Én is kaptam belőle egy kis darabot.) Kalapgyári utam a kész­áruraktárban fejeződött be. Itt a színek olyan sokaságá­val találkoztam, amelyeket szavakban nem lehet vissza­adni. S a formák? ízlésesek, modernek, a mai igényeknek megfelelők, de már magukon viselik a holnapot... Kolhozisták utcasorai VISKOVA. Nagyközség, a román határ mentén fekszik. Több mint 10 000 lakosa van, amelynek fele-fele uk­rán és magyar. Utam a köz­ségházára vezetett. Antal Mi­hály tanácselnök, Kljap Pé­ter, a Határőr Kolhoz elnöke és a kolhoz pártitkárhelvet- tese Bihonec János fogadott. Hosszas baráti beszélgetés alakult ki és így lettem én közeli ismerőse a kolhoznak, a községnek. A kolhozról. 2800 tagja van. Az elmúlt évi bevételük meg­haladta a kétmillió rubelt. Most épül a kolhoz 150 sze­mélyes kórháza, Jelenleg há­rom napközijük van. Gépja­vító állomásuk mellett hűtő­házuk már üzemel. Nagy tel­jesítményű épülő konzerv­gyárukban — ittjártamkor ;— a belső szerelési munká­latokat végezték. Tervezés alatt ál a takarmánykeverő kombinátjuk. A tagok is meg­találják számításukat. Átla­gos havi jövedelmük 100—120 rubel. Jártam a kolhozisták új utcasorában. 3—4 szobás lakások épültek. Az udvaron motor, gépkocsi. Tévéanten­nák erdeje. Nem egy ház fa­lán olvastam, hogy X és Y tiszteletbeli tag. Amikor meg­kérdeztem, hogy mit jelent, elmondották, hogy ezt a cí­met az alapító tagoknak, a munkaverseny legjobbjainak ítélik oda. Azt jelenti, hogy az illető nem fizet adót, s emellett számos kedvezmény­ben is részesül... A nukleáris leszerelés kér­déseiről szólva dr. Kőmíves Imre sajnálattal állapította meg, hogy a föld alatti atomfegyver-kísérletek betil­tásának kérdésében idén se jutottak előbbre. A magyar delegáció véleménye szerint a tudományos-technikai ha­ladás jelenlegi szintjén meg­vannak a szükséges eszkö­zök a tilalom ellenőrzésére. Az atomsorompó-egyez- ménnyel kapcsolatban közöl­te a bizottsággal, hogy Ma­gyarország az ötödik állam­ként kötött biztonsági meg­állapodást a nemzetközi atomenergia ügynökséggel. A magyar küldött végül rend­kívül fontosnak és hasznos­nak nevezte, hogy kössenek nemzetközi konvenciót az atomfegyverek betiltására. Ilyen szerződés létrehozása demonstrálná a világ és mindenekelőtt a nukleáris hatalmak elhatározottságát, hogy, megelőzik egy atomka­tasztrófa kitörését. Dr. Kőmíves Imre beszé­de befejező részében arról szólt, hogy a leszerelés cél­jai szükségessé teszik vala­mennyi állam részvételét, akár tagja az ENSZ-nek, akár nem. A község fejlődése városias! Egyre több emeletes ház épül. Az utcákon a népviselet és a modern divat is jelen van. Az üzletek elrendezése, közpon­tosítása a gondos tervezést dicséri. Az utcák rendezettek, virágosak. 4 általános és két középiskola van a községben. Az egyik középiskola magyar nyelvű nappali és esti tagoza­tos. Sportkombinátjuk irigy­lésre méltó. A kultúrházat, a mozit, a könyvtárat igen so­kan keresik fel. S amire a közaégbfen igen büszkék, az a Határőr Kolhoz üdülője, szanatóriuma Sajánban. Ez a Kárpátokban található meg­számlálhatatlan ásványvizes forrásokkal. Számosán kere­sik fel pihenés és gyógyulás céljából, gyakran külföldiek is. Ki a Sajón vizét issza... Kísérőim elmondták, hogy itt Sajánban az a mondás járja, hogy aki a Saján vizét issza, az megfiatalodik és szí­ve ide vágyik vissza. Igazuk van. Viskova határában felkeres­tem a higanykombinátot is. Ez számomra igazán izgal­mas kirándulásnak ígérkezett, hiszen ilyen termelőüzemet még sohasem láttam — isme­reteim szerint ilyen Magyar- országon nincs — és ember­közelbe kerülhettem a hi­gannyal, amely jelentős sze­repet játszik az ember gyó­gyításában is. Vtacskin Jurij Dmitrevics főmérnök fogadott és mutatta be a most. épülő, de már termelő üzemet. — A bánya, ahol az ás­ványt kibányásszák és az elő­állító üzem egy kombinát, amelynek szinte minden mun­kafolyamatát gépesítettük, — kezdte beszélgetésünket a fő­mérnök. A sárga alapanyag szállítószalagon jut a föld fel­színére. — Mi történik az ásvány­nyal? — A munkafolyamatokat leegyszerűsítve csupán any- nyity hogy darálják, kiégetik, áztatják és ballonokba csa­polják a kész higanyt. Az egyes munkafolyamato­kat végignéztem. Leírni nem lehet, ahogyan ez az örökké mozgó, alakját állandóan vál­toztató higany előállítása tör­ténik. A laikus képzelőerejét meghaladja. Csak egyet tudok erről a nagyszerű anyagról, hogy cseppfolyós, a gyógyí­tásban nélkülözhetetlen, de igen nagy szerepet játszik az iparban, az űrkutatásban... Maximális gondoskodás A kombinátban, amelyik most kezd kiépülni Európa egyik leggazdagabb lelőhe­lyén, már 440-en dolgoznak modern, mindent tudó gépek­kel. Jelenleg havonta 1000 kiló higanyt állítanak elő, s ennek sokszorosát, ha a kom­binát építése befejeződik. S talán még annyit az itt lá­tottakhoz: ilyen egészségügyi feltételeket, gondoskodást a termelő munkásról még egy kórházban is nehezen lehet elképzelni. Amikor erről ki­fejtettem véleményemet, a fő­mérnök a következőket mon­dotta : — Ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk. Tudja, ha a munkások nem lennének, nincs terv, nincs termelés és így tovább. Az ő egészségük a biztosíték, hogy feladata­inknak eleget tehessünk. A mi társadalmunk lényéből adódik, hogy maximális meg­becsülést biztosítsunk dolgo­zóinknak. A főmérnök szavai sokáig füleimben csengtek. Ma is szívesen gondolok vissza rá. Jegyzetfüzetemben is meg­elevenednek ezek a gondola­tok akkor is. ha a nagyszőlős! műanyaggyárban tett látoga­tásomra gondolok, akkor is, ha a nagypaládi Bolsevik Kol­hoz téglagvárára, akkor is, ha a munkácsi szovhoz borter­melő kombinátiára, mert mindenütt azt tapasztaltam, hogy tisztelik és megbecsü­lik a munkást. A Kárpátalján eltöltött na- ook feledhetetlenek. Köszö­net érte vendéglátóimnak. Drag os Gyula Pálfy József Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents