Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-17 / 271. szám
W71. november IT. Ev végi költekezés ? ATTÓL TARTOK, legalább egy fél évtizedet átaludt egy vállalati propagandista, s így került a hirdetés a lapok hasábjaira, amely a vállalatok év végi vásárlásaihoz ajánlott különböző drága berendezéseket. Legjobb tudomásom szerint a vállalatok már régen nem az évszakok szerint vásárolnak, hanem szükségleteik, s pénzük szerint. Igaz, legjobb emlékezetem szerint egykor nem így volt. Különböző kereteket el kellett költeni, hogy a következő évben sé' csökkenjenek ezek a keretek/ Hogy mi származott ebből? Például egy kollégium folyosóját telerakták szekrényekkel. A szegény hallgatóknak nem akkor, ösztöndíjas korukban, hanem harminc esztendő múltál is aligha lesz annyi holmijuk, hogy megtöltsék ezeket a szekrényeket. Ezzel szemben az ágyak recsegtek-ropogtak, éppen csak, hogy szét nem estek. A gondnok széttárta a kezét: mit csináljon, év végén kapott pénzt, nehogy megmaradjon. És ő szekrényeket vett rajtuk, mert ágyakat nem kapott, s az volt a dolga, hogy élkölbse a pénzt. Aztán emlékszem arra is, amikor munkahelyemen egy ködös és már meglehetősen vidám hangulatú szilveszteri napon villámgyorsan kicserélték az összes függönyöket. Mert, hogy az év végén maradt pénz, el kellett költeni. Hogy a falak ragadtak a piszoktól? Isten- kém, festeni nyáron kellett volna, s akkor nem mertek költeni, nehogy év végére ne legyen. Év végén meg nem mertek nem költeni, nehogy megmaradjon. PEDIG A FORINT NEM KÉR ENNI. Békén megvan a pénz, ha megvan, s nem költjük el. Ma már nevetséges emlék csupán az egykori vállalati év végi költekezési hajrá, a humoristák, á vicclapok egykori kedvelt témája. Mint annyi régi gazdasági gyerekbetegségen, ezen is segített az új gazdaságirányítási rendszer. S kiderült, hogy ugyanannyi pénz jóval több, ha okosan, s nem kapkodva, különböző áltörvényék szerint használjuk fel. Ezért is jósolok nagyon kis hatást ennek a bizonyos hirdetésnek. Persze, egészen más a helyzet, ha nem a vállalatok, hanem a lakosság év végi költekezéséről van szó. Tudvalévőén év végén van a karácsony, s a negyedik negyedév a kereskedelmi forgalomban mindig mindent felülmúl. A világ egyik legtermészetesebb dolga ez. Karácsonykor az emberek meg szokták egymást ajándékozni. Az ajándék pedig pénzbe kerül, s az a bolt kasszájába; emelkedik a kereskedelem bevétele. A boltok ezért jó előre fél is szoktak készülni a csúcsforgalomra. Alaposan feltöltik az árukészletüket, kisegítőket állítanak be, várják a kedves vevőket és nem kevésbé kedves pénzüket. Sok rokonszenves vonás van ebben a rohamban. De sok elgondolkodtató is. Amennyire természetes, hogy az emberek megajándékozzák családtagjaikat, barátaikat, annál természetellenesebb, ha valaki az év végét amolyan pénzszórásd versenynek fogja fel. És aki számára az ajándék csak akkor ajándék, ha nagyon sok pénzbe kerül:.. A legtöbb ember bizony, szorgalmas és nehéz munkával keresi a forintjait, s ha nincsenek is anyagi gondjai, azért meg kell gondolnia, hogy mire mennyit költ. És rendszerint meg is teszi, márcsak azért is, mert nem tehet mást. Kivéve az év végét. Amikor némelyek számára szánté törvénynek számít, hogy minden megtakarított pénzt az utolsó fillérig el kell költeni. Ezért, s nem elsősorban a rendszerint ködös és fagyos időjárás miatt, számít a január olyan kibirha- tatlanul hosszú hónapnak,.. NEM VAGYOK SEM A KARÁCSONYT ajándékozás, sem a kereskedelem ellensége, de a saját pénzemé sem. Mert igaz ugyan, hogy sokak számára nagyobb ünnep az ünnep, ha „mindent bedobtak”, de az is, hogy később aztán sokan nyögik az erejükön felül vállalt kiadásokat. A forint akkor sem kér enni, ha h pénztárcánkban — vagy a takarékban marad. S talán a január sem tűnik majd olyan fagyosnak és ködösnek, ha előre nem költjük ed a januárra esedékes fizetésünket. Ettől függetlenül csak hirdessenek, ajánlják portékájukat az üzletek, az áruházak. Mutassák meg, mi mindent kínálnak nekünk a pénzünkért. Hogy viszont mire adjuk a pénzt, azt mi döntsük d ■ oe (P.) „Jó lenne még újra az üllőn..." Amikor a pártiskoláról hazatért, politikai helyettesi állást kínáltak neki. S amin- sokan mások örömmel kaptak volna, azt Rubi János, a kovács nem vállalta. Hiába érvelt, veszekedett vele a káderes. nem jutottak egyezségre. Visszatért hát újra a gépállomásra. Ütötte, formálta tovább a vasat, élezte az ekevasat öthatvanas órabérért. * Huszonkét év után — Bizony, huszonkét évet húztam le ebben a szakmában, amíg elértem a tizenkét forintot — mondja egy kis iróniával, de aztán meggyőződéssel teszi hozzá: — De ha még egyszer kezdeném, akkor is ezt a szakmát választanám. A Soroksári Dunahajó Gyárban kezdte, onnan került Nagyecsedre, a láp vízlecsapoló szivattyútelepére. Aztán 1950. január másodi- kán a gépállomások szálkái alközpontjába, majd Nyíregyháza, Nagydobos, Nyírmeggyes és újra Mátészalka. Mindvégig kovácsként, hűen az eredetileg tanult szakmához. Mindaddig, amíg a korral járó gyengeség el nem orozta tőle a nehéz szerszámot. A félkészáruraktárba csak ajtónyitáskor zuhan be a csarnok monoton munkazaja. Csendes a kovács új munkahelye, nem zavarják már a" beszélgetést a súlyos kalapácsütések. — Még két év és tíz hónap van a nyugdíjig — magyarázza. — Nem panaszkodhatott^ megbecsülnek. A fizetésem ugyanannyi, mint volt. Áprilisban megkaptam a kiváló dolgozó jelvényt, aztán a 25 éves jubileumi pénzt és az arany törzsgárda- jelvényt. Csak... jó lenne még újra az üllőn dolgozni... Csak a technika változott Amíg keze alatt izzott, formálódott a vas, hét igazgató és nyolc főmérnök váltotta egymást. Az ő munkahelyén esetleg a technika változott; a samu mellé jött a rugóskalapács. Lassan arra sem lesz szükség, egyre ritkábban hallani már földrengető dobbantá- sait. Amióta szakmát cseréit megtanulták annak a kezelését is a lakatosok. >íem kel1 már ekevasat élezni százával, mint valamikor. — Egy műszak alatt százharminc is kikerült a kezem, alól annak idején — emlékezik vissza. — Az egész országban híre ment... Aztán jöttek mások is. Keresték. „Hol van az az ekeélező elvtárs?” Jó munkáért szólt a nóta. Egyszer kocsival jöttek érte, hogy hazavigyék; hallgassa meg, megérdemli... Az öreg kovács hattyúdala Olykor azonban még elkél a szaktudása, a két évtizedes tapasztalata. Nemrég olyan munkát is elvállaltak az égjük kooperáló üzemtől, amelyhez nem voltak felkészülve. Hatalmas rúdacélból kellett kalapácsfejű csavarokat készíteni tömörítéssel. — Tudom, nem akarták, de ez a vállalat sok más munkát is adott, hát nem lehetett csak úgjr kitérni a kérés elől. A „stáholás” azonban nagy gyakorlatot igényel... 4 főmérnök megbízatása Végül is a főmérnök szólt: — Jöjjön már, nézze meg. Lehet-e ebből az anyagból kalapácsfejet csinálni ? — Persze. hogjT lehetett. Mindjárt meg is kezdtük. A súlyos munkadarabokat ketten emelgettük, saját súlyával tömörítve a gömbacél izzó végeit. Mire elkészültek a csavarok, a kovács is ágyba került. Mire felgyógyult, új munkahely várta. És az igazgatói jutalom. — Hát így búcsúztam én el a mesterségemtől huszonkét év után — mondja sorsával békétlenül, elgondolkodva az idős ember. Nem mintha hasztalanul töltené itt az időt. Hiszen a íélkészáruműhelj’ben is akad tennivaló. Feláll az asztaltól és rokkant lábával végigmutogatja a polcokat. — Látja ezeket a szép villanymotorokat? A KD—160- as darálókhoz valók. December 15-re kétszáz darabot kell összeszerelve elszállítani. Aztán laposacélból leszabott, szabályosan „stószolt” darabokhoz invitál: — Január elsején megkezdjük a mindentfelhordók gyártását az üzemben. Ezek a félkész termékek már ezekhez készültek... 4 közös gondok & viselője „Megkezdjük". így mondja, hiszen részese még a munkának. Nem csak mint a félkész áruk raktárnoka, hanem a közös gondok viselője is. Hiszen volt ő már szak- szervezeti titkár, járási ta- ' nácstag, s most legutóbb beválasztották a pártvezetőségbe is. — Nagyon szeretem a szakmámat, de szeretem a közös tevékenységgel járó gondokat is magaménak tudni... — magyarázza, ahogy átkísér az udvaron. Aztán a terebélyessé növekedett nyárfákra mutat: — Tessék nézni. Ezeket is úgy ültettük el annak idején, társadalmi munkában. Tóth Árpád Magasházak a rajzasztalon Milliók a városfejlesztésre Az idén még körülbelül százötven lakást adnak át Nyíregyházán, s ez azt jelenti, hogy a tanács által 1971- re ütemezett valamennj’i lakásba beköltözhetnek bérlőik vagy tulajdonosaik, illetve az átadást megkezdik. Nem épült sok lakás ebben az évben, de az elosztás meglehetősen változatos.: a Déli Alközpontban 68, a város- központban (a posta épületében) 30, az Ószőlő utcában 60, míg az Északi körút különböző részein több mint 200 lakást adtak át. Az év hátralévő részében is a körút és az Ószőlő utca térségében felépült új lakások kulcsait tudják átadni. A lakásépítésekhez jelentős tervek álinak rendelkezésre. A XVII-es lakókörzetben, a Korányi Frigyes utca környékén közel háromezer lakás felépítésére nyílik lehetőség, itt már az építkezések is tartanak. Ugyancsak az idén készült el egy tanulmányterv, amelynek alapján várhatóan több mint 500 lakást építenek a Szamuelj’ téren. Erre azonban csak több év múlva kerül sor. Hasonlóan a távolabbi években valósul meg, de az első tervek már elkészültek három magasház építésére. Mindhárom a városközpontban kap helyet: a Kossuth utca elején, a Már- _ tírók ’térén' ~es a Síp1 utca—' Bethlen Gábor utca- kereszteződésénél. Ezek lesznek az első 15 emeletnél magasabb házak Nyíregjütázán. A város távlati rendezési terve alapján épülnek, az idén elkészült tanulmánytervek alapján már látható: hogy alakítják majd ki a város- központ végleges képét. Miközben az északi városrészben nagy lakásépítkezések kezdődtek, hozzáláttak a déli ipartelep néhány nagyon fontos járulékos beruházásának megvalósításához is. Igj' még az idén elkészül a csatornahálózat nagy része. 4.5 milliót költenek erre. Befejezés előtt áll a déli ipartelep telefonhálózatának kialakítása is. A költséges, — s a nyíregyházi telefon gondolat ismerve — nehéz feladat megoldása azonban rendkívül sürgető volt: számos vállalat működik már ezen a részen, hamarosan újabb üzemrészeket adnak át — ugyanakkor az összeköttetés mind ez ideig nagyon nehézkes és rossz volt. A jelenlegi megoldás sem lehet végleges, de a mostani legsürgősebb igényeket ki tudják elégíteni. <m) Pankov: Rátermett emberek A helyi építésvezetőség főnöke bement a televízió ifjúsági rovatának szerkesztőségébe. — Szeretnék önöknek ajánlatot tenni egy „Ki mire képes” vetélkedőre. A forgató- könyvet is összeállítottam. Nem néznék meg? Csak azt kell előre bocsátanom, hogy a vetélkedő igen nehéz. Kizárólag a felsőoktatási intézetek végzős hallgatóinak részvételére számítok. Ezen- belül is a közgazdasági egyetem népgazdaság-szervezési szakának utolsóéves növendékeire. A forgatókönyvet elolvasták — aa ötlet tetszett. Kezdtek készülődni az adathoz, meghívták a rendező által javasolt intézetek végzős növendékeit. A vetélkedő feladatai, mint mondtam, igen nehezek voltak. Itt van mindjárt az első. Fel kellett .hívni a „pontos időt” és randit beszélni meg az automatával. Mindössze három résztvevő találta fején a szöget és egyezett meg a találka helyében és idejében. A következő feladata az egyik csapatnak az volt; kutassanak fel valahol egy eddig ismeretlen kéziratot, amelyik valamelyik kolostorban részben áldozatul esett az 1812-es tűzvésznek. Egy másik csapatnak pedig a közeli tóból ki kellett fogni egy krokodilt. Erre a csapatoknak mindössze fél órácska állt a rendelkezésére! A feladat megoldása teljesíthetetlen- nek látszott! A nézők egyáltalán nem hittek a sikerben. Ám pontosan a fél óra letelte pillanatában a csapatok rohanástól, izgalomtól égő arccal befutottak a terembe. Az egyik csapat féltő óvatossággal lobogtatta meg az égett szélű, szerzetes által kézzel írt egyházi iratot. A másik csapat meg a zsűri soraiban idézett elő halálos pánikot azzal, hogy a színpadra felvitték az általuk fogott élő krokodilt. A szavazatok összeg számlálása után a krckoctíK a városi állatkertnek ajándékozták. Aki nem hiszi, ma is megnézheti a helyi állatkertben. A vetélkedő számainak befejeztével. mint általában, a zsűri nem tudott döntést hozni, azaz mind az egyéni, mind pedig a csapatversenjd döntetlenre ítélte , meg. A nézők természetesen elégedetlenkedtek a zsűri döntésével, erősen hiányolták a hihetetlenül nehéz vetélkedő győzteseit. Győztes azonban volt. Mégpedig a forgatókönyv írója, az építésvezetőség főnöke. Amíg a csapatok egymás teljesítményének a tullicitá- lásán fáradoztak, addig ő meghúzódott egy félreeső sarokban és összeállította azon végzősök névsorát, akiket a diploma megszerzése «an tel kívánt venni az építésvezetőség dolgozóinak a sorába. — Feltétlenül a legrátermettebbeket kell megszereznem — mondta a tudósítóknak. — Legyenek vidámak, fáradhatatlanok és ami a legfontosabb, találékonyak. Azért kellett megrendeztetnem ezt a vetélkedőt, hogy találjak ilyen embereket. Mert, ha valaki képes akár krokodilt kihalászni, vagy randit beszélni meg egy automatával, no meg keríteni eddig ismeretlen, égett szélű egyházi kéziratot, ,az képes lesz szót érteni a cserépkályhásokkal, képes lesz vezetéket szerezni az építkezéshez akár a poklok poklából is. Szóval ezek — rátermett emberek!... És ettől a naptól kezdve építkezésünk személyzeti osztálya csakis ilyen jellegű vetélkedő után vehet fel valakit a céghez dolgozni. LAPSZÉLEN : Az ember és körövezete j A VÁROSBA ÁRAMLÁS megyénkben is az iparfejlesztés természetes következménye. Az iparfejlesztéssel, a gépkocsik számának növekedésével nálunk is egyre több a zaj, a füst és a por. Az erdő fontosságát senki sem vonhatja kétségbe. Ezért is jó lenne, ha az erdőtelepítés jobban fejlődne megyénkben. S azért is, mert fa- és papíriparunk importra szorul. j Megyénket — főleg a szat- már-beregi részt — valamikor hatalmas erdőségek borították. Az utóbbi időben, viszont a vártnál több volt a fakitermelés, egyre kevesebb lett az erdő Szabolcs-Szat- márban. Például tavaly irtották ki' a Penyige ét Kö- mörő közötti tölgyest és a Nagyecsed melletti akácost örvendetes viszont, hogy az idén már némi fejlődésnek indult az erdőtelepítés megyénkben. is. Nyíregyháza köré 900 hektárnyi „zöld függöny” telepítését kezdték meg. A kispaládi tsz 270. a teremi tsz 180. a nyírvasvári tsz 100 hektáron telepít er-» dőt... Szűkebb hazánk idegeid forgalma évről évre növekszik. Ezért jó lenne erdőinket üdülési célok szolgálatára is berendezni. AZ ERDŐKNEK TÁJALA- KITÖKNAK, tájformálóknak is kell lenniük. A ’ táj- formáláshoz pedig esztétikai érzék is keli — ezért komoly feladatok előtt állnak megyénk erdészei. Nyíregyháza környezetét a Sóstő széppé teszi, a „zöld függöny” felcseperedése után pedig szebb, még vonzóbb lesz a megyeszékhely. De megyénk másik két városának — Mátészalkának és Kisvárdának — nincs környezete. Nincs a két város mellett fürdésre alkalmas folyó, nincs hegy, nincs erdő. —.egyszóval nincs kirándulásra alkalmas hely a két város mellett. Folyót és hegyet csak a természet tud teremteni, de erdőt az ember is tud... Szőkébb hazánk homokos területén, a Njürségfoen enure kevesebb az akác. Pedig valamikor sokat telepítettek ide: akáccal kötötték meg a szilaj Homokot. (Váci Mihály Akác a forgószélben címmel írt kötetet erről a vidékről). Az akácosok — virágzásuk idején — óriási virágoskertként; hatnak. Az akácosok hódító illata, a méhek don- gása, a virágzás idejének kellemes melege a legszebb hónapban sok kirándulót csalogat a szabadba. Az akác a Nyírség jellegzetessége, mondhatnánk jelképe. Ma már kevés fiatal akácot láthatunk ezen a vidéken. A LÓNYAI ERDŐ vadban is gazdag. Bereg legszebb kirándulóhelye mégis a jvad regényes bockereki erdő. (Kár. hogy a rossz utak miatt nehezen közelíthető meg.) A foaktalóránthági erdő a természetbarátok ' kedvenc kirándulóhelye. A ti- borszállási erdő ősszel és tavasszal sok felnőttnek, gyerekeknek nyújt hasznos szórakozást. Megyénk három folyójának partján évszázadokon keresztül füzesek és rekettyések díszelegtek. Most szinte napról napra kevesebb fát iátunk a folyók partján. Megyénk keleti területén fekszik az Erdőhát. Erről a tájról így írt a dunántúli Tímár Máté: „Gyarmaton túl talán a tenvérnvj ország legszebb tája kezdődik, s csalogat. csalogat, fel égészen a sebes folyású Tiszáig. Nézésed pillangóját még a szőke víz felett is átcsábítja a látvány. s repül, repül míg útját nem állják a félikarajban kékellő beregszászi hegyek.” A folyók (Tisza és a Túr), a rétek és főleg az erdők teszik széppé e tájat. NOVEMBERBEN RAGYOGÓ napsütésben sétálunk az istvándi erdőben. Ősz van. Ilyenkor is csodálatosan szép ez a táj. Tavasz- szal, s később még szebb lesz. — Ha óvjuk, mtara- pitjuk. m. hi s.
