Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

1971. november 16. KELET-MAGYARORSZA« S. oMW Télre tekintve HA HOSSZAN ELNYÜ- LOTT IS ez az idei ősz, ho­vatovább már hidegen vilá­gosodik az égbolt. A télre ké­szülünk, s a téli falu képéhez vajon nem társul-e hozzá még mindig valamiféle ősi mozdulatlanság asszociációja, amely úgyszólván rátelepszik ilyenkor erre a világra?... Vajda János, a múlt század markáns költője még így ír­hatott: „Télen át, amikor a nagy hó minden külső mun­kát lehetetlenné tesz, a jó gazda kosarat köt, szerszáma­it toldja-foldja, hogy az idő kárba ne vesszen.” Már eb­ben az évszázadban ugyan, de hasonlóképpen fogalmaz egyik télen játszódó novellá­jában Tömörkény István: „Hosszú és unalmas napokból áll ilyen tájban odakünn az élet. Csalt téblábolnak az emberek.” Ez nem zárja ki, hogy ma­napság is találkozunk hely­ivel-közzel olyasfajta tétlen­séggel, amilyenre az idézett írók utáltak, hiszen az év­szakok múlása, az időjárás változatlanul megszabja ke­retét az^élelmlcikkek előállí­tásának. Mégis, joggal mond­hatjuk, hogy az egész élel­miszer-gazdaság iparosodá­sának izgalmas korát éljük, ami bizonyos értelemben az­zal is jár, hogy csökken az idényszerűség, adódik munka a havas hetekben is. Nem pusztán arra gondolunk, hogy jó néhány részlege van már a gazdaságoknak, amelyek té- len-nyáron foglalkoztatnan embereket. Hanem arra, hogy kétségkívül több idő jut ezekben a hónapokban a fel­készülésre: a jövő eszten­deire épp úgy, miként a kö­vetkező évek munkájára is ilyentájt gyűjthet tudást a parasztember. A TÉL. EGYSZERSMIND és hagyományosan a tanulás, a szellemi izmosodás ideje, amidőn a termelőszövetkeze­ti szövetségek sorra-rendre hívnak össze különféle ta­nácskozásokat, tanfolyamo­kat. Nincs az a szakember, akinek a technikumokban, főiskolákban • felgyülemlett tudása meg ne komia — a gazdagon áramló ismeretek­hez való felzárkózás minden­kinél elengedhetetlen, aki va­lamelyest ad magára. Fock Jenő miniszterelnök említette a Parlamentben tartott gazdasági aktí­vaértekezleten, hogy a mezőgazdaságban ,,a leg­utóbbi esztendők változá­sai minőségi jellegűek.” Az máris bizonyos, hogy az 1971- es esztendő minden eddiginél nagyobb termelési értéket produkál a magyar mezőgaz­daság történetében! Nőttek a növénytermesztési hozamok, kedveső folyamatok indultak meg — összhangban a ne­gyedik ötéves terv legfőbb célkitűzésével — az állatte­nyésztésben, az élelmiszer- gazdasági vertikumot jól ki­tölti. kiegészíti megannyi, korábban melléküzemnek mondott tevékenység. A számviteli szakemberek dolga lesz éppen e számukra aztán korántsem tétlen he­tekben elemezni, mit mutat jövedelmek, pénzügyele dol­gában az összkép? Másfelől azonban újra csak azt han­goztathatjuk: mind nekik, mind más szákembereknek, de valamennyi termel őszövet - kezet! és állami gazdaságban dolgozónak már-már egyik alapvető tennivalója, hogy a következő hetekből mind több időt csípjen él önművelésre. EZ UGYANIS MA talán egyik legfőbb, a gépesítéssel, egyéb tennivalókkal minden­képpen egyenrangú előfelté­tele annak, hogy a mezőgaz­daság minőségi változásai tö­retlenek maradjanak. (b.) Gázolajat a szántáshoz! Ami már régen fordult elő, egészen új probléma, a gázolajellátás zavarai veszélyeztetik Szabolcs-Szal- mzt megyében az őszi mezőgazdasági munkák sike­rét. Nem mintha nem volna hazánkban ebből a fon­tos üzemanyagból. Van bőven, de nem itt a megyé­ben. Illetve itt is van, de engedély kellene a „megcsa­polásához”. A megye napi szükségletének Nyírbogdány je­lenleg csak egynegyedét tudja biztosítani. Ezt a ne­gyedet is elsősorban a sütőipar és általában az ipari üzemek kapják. A mezőgazdasági nagyüzemeknek sa­ját gépeik üzemanyagának biztosításához el kellene menni a legközelebbi átvevőhelyig, vagyis Szajóiig. Az ÁFOR hajlandó ugyan elhozni Sza jóiból, de fel­számítja a fuvardíjat. Ez hallatlanul, körülbelül ötezer forinttal drágítja meg egy szokványos ' szállítmány árát. Ha pedig a termelőszövetkezet maga megy az üzemanyagért ilyen messzire, legalább egy napig hi­ányzik egy gépe az őszi mezőgazd f;ági munkákból, üresen megy oda. Két módon is lehetne segíteni ezen az állapoton. Vagy a MÁV indítana hetenként egy irányvonatot a megye tartályainak feltöltésére. Vagy az illetékes külkcl ískedelmi vállalat engedélyezné, hogy a megyé­ben lévő nagy tárolóját az AFOR tartálykocsija na­ponta használhassa a feltöltésre. így olcsóbb. De úgy a MÄV, mint az illetékes tartálytulajdonos MINE- RÄLIMPEX sürgős intézkedése volna szükséges az őszi munkák elé tornyosult újabb akadály elhárításá­ra. Gesztelyt Nagy Zoltán GOMBAMÓDRA NŐNEK AZ ÚJ LAKÓHAZAK NYÍREGYHÁZÁN. A KEMECSEI ÜT MENTÉN. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE.) A III, negyedév számokban Több pénz, kevesebb hiánycikk Minap kaptuk kézhez a Központi Statisztikai Hiva­tal Szabólcs-Szatmár me­gyei Igazgatóságának harma­dik negyedéves jelentését. A jelentés idejében figyelmez­tet gazdasági jelenségekre, az év két utolsó hónapjában helyrehozható hiányossá­gokra is felhívja a figyel­met) ugyanakkor bizonyos adatai — bármilyen hang­súlyozottan jelzik is az ösz- szeállítók, hogy előzetes, te­hát még finomításra, ponto­sításra váró adatok — gya­korlatilag meghatározzák az egész évi tendenciákat. ' Az adatok szerint a me­gye szocialista ipara 9 szá­zalékkal termelt többet ez év első kilenc hónapjában, mint 1 évvel korábban. Leg­nagyobb termelési növeke­dést — 16 százalékot — a tanácsi iparvállalatok érték el. Az élelmiszeripar vissza­esést mutatott elsősorban .nyersanyaghiány miatt. Vi­szont 48 százalékkal, tehát közel a felével több vágó­sertést vásárolt fel az állat- forgalmi és húsipari válla­lat, mint az előző év első 9 hónapjában. hserhétszáz új ipari munkás A szocialista iparban fog­lalkoztatottak átlagos lét­száma 2500 fővel több a ta­valyinál és ebből 1680 fő új munkás, munkáslétszámban ez 7 százalékos emelkedést jelent. A termelékenység mindössze 13 százalékkal vett' részt az ipar egészében a növekedésből, de a szövet­kezeti iparban ugyanez a mutató 64. (Ez is elmarad a tavalyi 82-től.) Az ezer munkásra jutó al­kalmazottak száma a tava­lyi 259-ről, 286-ra emelke­dett. A szocialista iparban az egy munkás által teljesített túlórák száma a tavalyi 544- röi 478-ra csökkent. A mun­kahely-változtatások tavalyi 45 százalékos aránya is 42 szá­zalékra ésett. A szocialista iparban dolgozó munkásak átlagos havi keresete a ta­valyi 1732 forintról 1779 fo­rintra emelkedett megyénk­ben. * 13 és fél ezer dolgozója van a szabolcsi építőiparnak. Létszámuk 8 százalékkal emelkedett. Az építőipari munkásoké 3 százalékkal. Az építőipari munkások átlagos, keresete elérte a 2193 forin­tot, ami 6 százalékos . emel­kedés a. tavalyihoz képest. Jelentős termésnövekedés A mezőgazdaságban igen jelentős termésnövekedé­sek következtek be. A burgo­nya holdankértti hozama a tavalyi 44.7 mázsáról 75—78 mázsára, a kukoricáé a ta­valyi 14,3-ról 15—16 mázsá­ra, a napraforgóé a tavalyi 3,6-ról 7—7,5-re nőtt. Október elején 151 ezer szarvasmarba és 519 ezer sertés volt a megyében. Á lakosság pénzforgalma 14 százalékkal nőtt, amiben részt vesz a munkabérek ít százalékos növekedése, a mezőgazdasági termékek fel­vásárlásának (háztáji!) 19 százalékos növekedése. A termelőszövetkezeti tagok munkadíja 11 százalékkal csökkent. A lakosság pénzforgalmá­ra jellemző adatok: a Ma­gyar Nemzeti Bank 9 hónap alatt 4,216 millió forint érté­kű pénzt bocsátott ki a la­kosság részére. A megye kis­kereskedelmi forgalma 4,384 millió volt, míg a lakos­ság takarékbetét-állománya szeptember 30-án 1,515 mil­lió, 137 millióval több az egy év előttinél. A kereskede­lem kijavította néhány ko­rábbi hibáját, megszűnt hi­ánycikk lenni Szabolcsban is a harisnyanadrág, a sima ágynemű, a csecsemőkelen, gye. Még a korábbi évek hiá­nyos gáz- és vízcső, fürdőkád edény, szeg és hengereltáru problémái is megszűntek. Olajkályhából 9 hónap alatt 7200 talált gazdára, éppen 10 százalékkal több, mint ta­valy. Egy pedagógusra kevesebb gyerek SzeiÄeiSOserBeäp általános iskoláiba 82 ezer tanuló iratkozott be. 4169 fővel kevesebb, mint, ta­valy. Ez 5 százalék. 10 szá­zalékkal, 1200 gyerekkel ke­vesebb a júniusban végző nyolcadikosok száma. Az általános iskolák osztályter­meinek száma 42-vel. nőtt a középiskolákban, a pedagó­gusok .száma pedig kereken 70-nel az általános iskolák­ban.-A középiskolákba a ta­valyival egyező számú, 12 ezer szabolcsi fiatal jár, az elsősök száma sem változott: 3200. Végül: a szabolcsi szállo­dákban 35 ezer vendég aludt, ebből 2 ezer külföldi volt. A kereskedelem forgalma fő­leg a vendéglátásban és a bolti élelmiszerekben nőtt, mivel az árvizes lakások megépítésének részletei már havi 410 forinttal csökkentik a családok jövedelmét átla­gosan. íme, néhány jellemző szám Szabolcs-Szatmár jelenéből. Van közte kedvező és ked­vezőtlen is. De együtt mind, mégis fejlődésről, előbbreju- tásról számol be. (gnz) jegyzet Koordináció A különböző 'rendeltetem beruházási munkák zavarta­lan, határidőre való elvégzé­séhez elengedhetetlenül szükséges a koordináció, az egyeztetés. Egy város — tör­ténetesen Nyíregyháza i'ejlesztése semmiképpen nem nélkülözheti az építke­zésekkel kapcsolatos munkák összhangját. Ennek a hiányát kifogásol­ta a tanács vb legutóbbi ülé­sén az egyik hozzászóló. Men . ok nélkül. Az egybehangoit- ság hiánya miatt sok a ha­táridőre be nem fejezett munka ebben a városban. Kivitelezők keresztezik egy­mást, csúsznak az átadási határidők, sokasodnak a pa­píron és szóban maradó ígé­retek. Közismert probléma pél­dául Nyíregyháza vízellátási gondja.. Az is, hogy a meg­oldás egyik módja az ipari vízellátás, vagyis a vízmű II. megépítése. Az előkészítés is folyamatban, de igazi gazdá­ja az ügynek még nincs Nincs megfelelő összhang az útépítéseknél. Példa erre a Kossuth utca esete, amely­nek korszerűsítését a terv szerint már szeptember vé­gére el kellett volna végez­ni. Dolgozott azon már a SZÁÉV, aztán a KEMÉV, az IKV, s legújabban egy ne­gyedik... Folytatódnak a gázbeköté­sek — szaporodnak a gon­dok, a panaszok. Az Ószőlő utca térségében az ÉPSZER szeptember 9-ig öt lakóházat adott át beköltözhetően. 30 családnak. Azzal. hogy a gázfűtésről október 15-ig a beruházó gondoskodik. Itt a panaszos levél; a tanács tervosztálya ígér. a beruházó az IKV-ra hivatkozik, az be­szerez, végül „fűteni nem le­het, a helyzet tűrhetetlen.” Az Árpád utcában egy beé­pítetlen csőkön vök miatt .nem kap gázt egv bérház. Hónapok óta húzódik a be­kötés a Színház, a 'Malom, a Kölcsey és a Kossuth ut­ca 62—64 szám alatti laká­sokban. A TIGÄZ a CSÖSZER-re, az útépítők az árokásókra, a vállalatok a tanácsra, a ki­vitelezőit a beruházóra . hi­vatkoznak. Aztán tönkrete­szik a nemrég épült parkot, újra felszedik a korszerűsített út kövezetét. Valaki követ dob a vízműhálózat hónapok óta csupaszon hagyott eter­nit nyomócsövére, az felre­ped, szökőkút keletkezik. És kezdődik minden elölről. Be­temetetten árkok, didergő 1 alt ólt. kidobott, milliók.. Vajon mikor érünk mar el oda, hogy megszűnnek ezek a dekordinált . állapotok a városban? Van ugyan egy megyei színtű koordináció« bizottság, de ezzel Nyíregy­házán még nem oldódnák meg a speciálisan városi jel­legű gondok. A város egé­szét felölelő, helyi koordiná­lásra lenne szükség, amely döntéseiben Nyíregyháza egységes* fejlesztési koncep­cióit tartaná szem előtt. Tóth Árpád Gyanús életkedv B arinczai Káamér nem tartozott sem a harsogó életkedvvel megáldott, sem az örökké savanyú áb- rázattal járó emberek közé. Olyan volt, mint a legtöbb emfyar. Azaz annyiban külön­bözött munkatársaitól, hogy sem a kudarc, az elmaradt prémium, vagy kitüntetés nem verte le a lábáról. Min­dig megőrizte egészséges élet­kedvét. De munkahelyén ez nem mindenkinek volt szim­patikus,. Néhol nem divat ez. Mit ér az ember egy csipetnyi ciniz­mus, pesszimizmus, kiábrán­dultság nélkül. Barinczai Kázmért a természet nem ál­dotta meg ezzel az ajándék­kal. Nem igy egyes munkatár­sait. akik valóságos kul­tuszt csináltak. Nagy élvezet­tel adták át magukat a szen­vedésnek, aminek sokszor az okát sem kutatták. Ok nem «sért gyötrődtek, mert okuk volt rá, hanefn a gyötrődé­sért... így sikkes ez... Barinczaiban megvolt az a tulajdonság, hogy nem vette át környezete nyomott han­gulatát, állandó lelkizéseiket inkább megmosolyogta. Dol­gozott, nem hivalkodva, nem is mindig a plafont rugdalva. De igen eredményesen, ki­egyensúlyozottan. Gondjairól, mert neki is akadtak jócskán, keveset beszélt. Munkatársai egy darabig tudomásul vették, hogy Ba­rinczai más, mint ők. De egy idő múlva mind többem súg­tak Üssze a háta mögött: hon­nan veszi ez az optimizmusát. Megmozdult a munkahelyi gépezet, hogy mögé nézzen Barinczai „beteges” életked­vének. A kifejezés a főnök titkárnőjétől ered, aki először jegyezte meg néhány munka­társnak: szegénynek, biztosan Isi vannak az idegei. A többiek felkapták a fejü­ket, Végre helyettük kimond­ta valaki a gyanút. Barinczai idegei okozhatják az állandó kedély „plaftrat”. Egyre többen tették fel hol tapintatosan, hol tapintatla­nul a kérdést, „mitől ilyen jó a közérzeted...” Barinczai, mentségére sem­mi érdemlegeset nem tudott felhozni. Nem nyert a lottón, nem örökölt, nem váromá­nyosa az ÁUami-dijnak. Nem fogyaszt kábítószert, amitől rózsaszínűnek látná a világot. Egyszerűen rendben van a szénája. Elégedett a munká­val, a fizetésével. Megbecsü­lik— a munkahelyén épp­úgy, mint otthon a család — harmonikusan él. És újab­ban nem hasogat a dereka sem... Ha egy ember ilyen sablo­nos okokkal próbálja magya- iázni a bizonyítványét — az fölöttébb gyanús — szögezte le a munkahelyi közvélemény. Barinczai intenzív — szinte elviselhetetlen — életkedve a főnök fülébe is eljutott, szóba került a szb-ülésen is. Kezdett bizonyossá válni, hogy Barinczai magyarázatai nem korszerűek. Manapság a rohanó világban — csak úgy ukmukfuk, nem jelentheti ki senki, hogy boldog ember. Barinczaira ettől kezdve mozgalmas napok vártak. Az első meglepetés az voffit, hogy alacsonyabb munka­körbe helyezték. Kímélés cél­jából — indokolták. Egy percig sem titkolták, hogy a diagnózis nem lehet más. mint ahogyan a mindentudó titkárnő mondta: ki vannak az idegei... Barinczai reggel­től estig stemplizett, szeme szikrákat hányt, Karikák tán­coltak előtte, amikor elindult haza. Otthon — ugyancsak meg­lepetésére — munkatársai fo- \ gadták. Gondoskodtak sza­bad idejének haáznos eltölté­séről. Éjfélig kellett verni az ultit és vedelni a konyakot, a feketét... A családlátogató brigád olyan eredményesen ügykö­dött, hogy hamarosan elvadí­tották otthonról Barinczai fe­leségét. Az asszony megunya a vég nélküli kártyacsatákat, egy nap hazaköltözött a ma­mához ... S ez így merit hónapokon át. Barinczai kemény fiúnak bizonyult. Még mindig opti­mistán látta a világot, még mindig jól stemplizett, jól nyúlt a kártyalapokhoz meg a konyakosüveghez. Az aggódó kollektíva még­is egyre borúlátóbban ítélíe meg Barinczai idegállapotát. Nem is nyugodott meg a lel­kiismeretűk, amig ki nem vívták, hogy küldjék bizony­talan időre fizetés . nélküli szabadságra a szegény párát. Az újabb meglepetés volt azia csepp, amitől kicsordult a pohár. Egy nap Barinczai Kázmért markos emberek szállították el. A vizsgáló idegorvosnak mint egy meg­állt gramofonlemez hajto­gatta: optimista vagyok, ‘ op­timista vagyok... Munkatársai nem lepőd­lek meg a híren. Lám, jól sejtették ők, hogy ki vannak szegény Barinczai idegei... MSH

Next

/
Thumbnails
Contents