Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

KW EV MAGYAROftSZÄ« 9 tUM hm. n8^emí>er S. Az élet iskolái Szabolcsi közgazdászok Társaság a megyéért Van-e a megyében elég munkáskéz? Szükségszerű-e, kell-e, hogy hetente több ezer ember üljön vonatra, s dol­gozzék száz kilométerekre lakóhelyétől ? Lépést tart-e a szakmunkásképzés me­gyénkben az iparfejlesztés­sel? A mezőgazdaságból hány ezer ember kerül át az ipar­ba néhány éven belül? — megannyi izgalmas kérdés, amire kapásból aligha lehet válaszolni. Mi több, ha vala­ki választ fogalmaz, előbb- utóbb cáfolatokkal, ellenvé­leményekkel találja magát szemben. A munkaerő-gazdál­kodás napjaink egyik sar­kalatos problémája lett, ami befolyásolja nem egyszer a vállalatok termelését, ami kihatással van a jövendő fej­lesztési lehetőségeire. Összefogni az erőket o Éppen ezért tarthat nagy érdeklődésre számot az a jö­vő évi területi konferencia, amely „A munkaerő-gazdál­kodás aktuális kérdései” cí­met viseli. A rendező: a Ma­gyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete. A konfe­rencia során országos és me­gyei szakemberek előadásai­ra, elemzéseire kerül sor, mi­nisztériumok, főhatóságok véleményét ismertetik részle­tesen. Mindezt kötetlenül, nem az utasítások magyará­zataként, hanem a helyes ál­láspontok kialakítására. Alig féléves múltra te­kinthet vissza a közgazda- sági társaság megyei cso­portja. Egy olyan társadalmi szervezet alakult ezzel, ame­lyet nem az elkülönülés ve­zet, hogy a közgazdászok a maguk szűk körében — mint egy elefántcsonttoronyba" bezárkózva — összegyűlje­nek, hanem, hogy a különbö­ző vállalatoknál, intézmé­nyekben. hivatalokban, de egyazon munkaterületen dol­gozó szakemberek tevékeny­ségét összefogja. A megyei szervezet nemcsak azt tűzte célul, hogy a közgazdá­szokat egy társadalmi szer­vezetben összefogja, nevelje, hanem a munkájukban is se­gít. Áttételesen pedig ez a segítségnyújtás a megye egé­szének fejlődéséért történik. Ugyanis a különböző előadá­sokkal fórumot teremtenek, egyeztetik a különböző néze­teket, így az egységes állás­pont kialakítása után már könnyebben tud intézkedni ki-ki a maga területén. Kölcsönös érdek A társaságnak egy-egy vál­lalat, intézmény jogi tagja le­het. Kölcsönös érdek ez, hi­szen a jogi tagok az anyagi hozzájárulásukkal a szerve­zet működési feltételeit biz­tosítják, ugyanakkora társa­ság megyei, a vállalatokat érintő közgazdasági problé­mák kidolgozásával, az anya­goknak a jogi tagokhoz való eljuttatásával elősegíti a ha­tékonyabb vállalati munkát. Jó példa erre a júniusban megtartott értekezlet, amikor az exportalma szállításáról, a hűtőtárolók kihasználásának közgazdasági kérdéseiről vi­tatkoztak. Nemcsak az érin­tett állami, helyi szervek, ha­nem 25 országos szerv felelős képviselői is részt vettek a megbeszélésen, így a dönté­sek meghozatalához minden illetékesnek megfelelő anya­got tudtak szolgáltatni. A megyei szervezet a köz- gazdasági társaság program­ját úgy állítja össze, hogy al­kalma nyíljon a szabolcsi közgazdászoknak az országos vezető közgazdászokkal való találkozásra. Erre volt példa többek között Tallós György­nek, a társaság országos el­nökhelyettesének látogatá­sa, aki a Tiszavasvári Alka­loida Vegyészeti Gyár veze­tőivel találkozott, folytatott eszmecserét a gyárat érintő aktuális gazdasági kér­désekről. Szilágyi La­jos, az építésügyi és városfejlesztési miniszter he­lyettese a területfejlesztés irányelveiről tartott előadása mellett a megyei elképzelé­sekhez is sok hasznos útmu­tatót adott, de ugyanígy többet nyújtott egy tájékoz­tatónál a IV. ötéves tervi pénzügyi politikánk megtár­gyalása. Előuy a megyének A közgazdaságtudományi társaság megyei szervezete már alakulása idején hang­súlyozta: a munkáját úgy akarja végezni, hogy ebből a megyének minél nagyobb előnye származzék. Elsősor­ban a megyei kérdések, prob­lémák kidolgozásával lehet ezt a segítségnyújtást reali­zálni. Általában a rendezvé­nyek nem csak a tagok to­vábbképzésére szolgálnak, hanem elősegítik a megyei célok, feladatok ismertetését is a közgazdászok előtt. Jó példa volt erre a megye áru­forgalmi es fejlesztési kérdé­seiről tartott kerekasztal-kon- ferencia. Am ugyancsak eh­hez tartozik, hogy a társaság tagjai részt vesznek a megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő tu. .> nányos koordináló bizottság munká­jában is. Az ismeretterjesztésben gyümölcsözőnek ígérkezik a kapcsolatfelvétel a TIT köz- gazdasági szakosztályával. Aho"-- azt a szervezet közel­múltban tartott taggyűlésé­nek felszólalásában is hang­súlyozták: a megyében in­tenzív közgazdasági szemlé­let kezd kialakulni. Ennek a jobb kibontakoztatásában, a közgazdaságtudomány gya­korlati alkalmazásában tud segítséget nyújtani a társa­ság. Lányi Botond A 4-ES SZÁMÚ ÚT ÚJ SZAKASZÁNAK ÉPÍTÉSÉ­HEZ A BUDAPESTI ÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT NAGYTELJE­SÍTMÉNYŰ BETONKEVERŐ ÜZEMET ÉPÍT KISVÁRBA HATÁRÁBAN. (ELEK EMIL FELVÉTELEI NEM AZ ISKOLÁNAK. AZ ÉLETNEK TANULUNK. Soha nem volt ennyire idő­szerű ez a mondás, mint ép­pen napjainkban, amikor a mindennapi olvasás, tanulás ad csupán alapot ahhoz, hogy lépést tarthassunk ko­runk rohanó világával. Szerencsére mind többen értik ennek a fontosságát. Tíz és tízezrek járnak iskolá­ba Szabotcs-Szatmánban is felnőtt fejjel, hogy pótolják az elmulasztottakat, kiegé­szítsék a korábban tanult is­mereteket. Értik és érzik, h-ogy a tanulást abbahagyni ma annyi, mint megrekedni egy régebbi szinten, megma­radni a tegnapnál, mint fel­adni azt a célt. hogy megis­merjük, s ezáltal megértsük tennivalóink lényegét, a sok­szor még oly bonyolult ösz- szefüggéséket. Teljes joggal mondhatjuk, hogy ebben a törekvésben nagy és nélkülözhetetlen sze­repet töltenek be a politikai ismereteket nyújtó. azokat felfrissítő iskolák, tanfolya­mok. Ha elfogadjuk, hogy a politika nem más. mint az élet. el kell fogadnunk azt is. hogy a politikai iskolák az élet iskolái. Csak azok a tízezrek tudják igazán, meny­nyire igaz e megállapítás, akik nem sajnálják az időt. az estéket, nem ritkán az éjszakákat sem rá. hogy könyvek főié hajoljanak, jegyzeteket készítsenek, hogy felkészüljenek a mára, a hol­nap gyarapodó tennivalóira. PARTUNK TAGJAI SZA­MARA kötelezően írja elő az állandó képzést. önképzést, mert ez együtt jár a na­gyobb tudással, a fejlődéssel, mert e nélkül lehetetlen fel­készülni a feladatokra. S hogy megyénkben is élnek a lehetőségeikkel, azt bizonyít­ják a számaik: ebben az ok­tatási évben hetvenötezren vesznek részt a párt- és tö- megszerveaeti tanfolyamo­kon. Ezt az oktatási, tovább­képzési módot választotta te­hát a szabolcsi lakosság több. mint tizenkét százaléka. A nemrég indult új pártoktatá­si év első tapasztalatai is ar­ra mutatnak, hogy idén már sikerült megtalálni a legtöbb jelentkező érdeklődési köré­nek megfelelő oktatási for­mákat is. Valóra válik a párt tizedik kongresszusának határozata, amely szerint a párt propagandája az eddi­gieknél jobban kapcsolódjon a gyakorlati feladatokhoz, a Máté György: Ezek az életvidám, igazság­szerető és kedves legényem­berek sokadmagukkal dol­goztak egy irodaszobában. Haár Pál volt az egyik neve, Saár Pál a másiké. Maár február óta eldöntötték, hogy ez évi szabadságukat együtt töltik, méghozzá fö­löttébb kellemesen. Mind­ketten gépkocsira pályáztak. Ketten együtt ki is tudták volna préselni az OTP által igényelt első részletet. Úgy tervezték, hogy sátorral, campingalapon bekóborolják vele a Tátrát, lengyel és csehszlovák oldalon egy­aránt. Kocsiigényüket szá­mos döntő érvvel támasztot­ták alá: munkájuk elvégzé­séhez múlhatatlan szükségük van rá, lábukban az inak gyengék, villamosközlekedési allergiájuk van, hánynak tő­le, vidéki munkára kérték magukat és így tovább. Még­sem kapott egyikük sem. Mérgelődtek, fellebbeztek, veszekedtek, a népi ellenőr­zéshez fordultak, de senki nem tudott rajtuk segíteni Az a veszély fenyegetett hát, hogy a két barát Pesten tölt­heti a nyarat. Autó nincs, a vállalat üdülőjébe kora fa­gazdasági építőim unkához. Pullai Árpád élvtáre a kongresszuson ezt így fogal­mazta meg: „A propaganda, a politikai tocnegmunka sze­repe — a maga módján — abban áll, hogy hozzájárul­jon a párt és a dolgozó tö­megek kapcsolatának, politi­kai, cselekvési egységének szüntelen erősítéséhez. Hogy ezt a feladatát betölthesse, szüntelenül lépést kell tarta­nia a párt általános politi­kájával. ..” S hogy a megszerzett tu­dást kamatoztassák a gya­korlatban. ehhez segített a Politikai Bizottság április­ban született határozata, amely új alapokra, egységes rendszerre építette a pártok- tatást. Alapos, elmélyült elő­készítő munka után — négy éve terveket készítettek a já­rási . városi pártbizottságok, az alapszervezetek — került sor a most folyó pártoktatá­si évre a megyében. Az igényhez szabták a célt: le­gyen magasabb szintű, tuda­tosabb. megyénk adottságai­hoz, az egyén érdeklődésé­hez is jobban igazodó az ok­tató-nevelő munka. Nagyobb gondot fordítottak a propa­gandisták kiválasztására, fel­készültebb oktatók közvetí­tik az ismereteket, akik ér­tik. képesek magyarázni az összefüggéseket és pedagó­giai. módszertani ismeretek birtokában hatékonyabban is oldathatnak. ŰJ MÓDON. AZ ALAP ÉS A TOVÁBBKÉPZŐ tan­folyamok széles skáláján ta­nul megyénk párttagságá­nak több, mint a fele. Nagy a lehetősiég a differenciálás­ra, hiszen az alapfokú tanfo­lyamokra épült továbbkép­zési formákon alaposan fog­lalkoznak a gazdaságpolitika időszerű kérdéseivel, a nem­zetközi élet összefüggéseivel. Ezekem kívül a káderképzés jelentős lépcsői is azok az új továbbképzési fórumok, ame­lyeken például a társadalmi és az államélet kérdései, a partirányítás. pártélet ak­tuális problémái, vagy a kul­turális élet. a világnézet és az etika szerepelnek a be­szélgetések napirendjén. Jó lehetőséget nyújtanak e tan­folyamok arra, hogy elem­zőbben, átfogóbban ismertes­sék meg hallgatóikkal a gaz­dasági. a társadalmi, a poli­tikai élet főbb kérdéseit. Minden olyan terület szere­pel itt. amelynek alaposabb vasszal kellett volna mar je­lentkezni. Egyszóval Haár, Saár két szék között a pad alá került. Paál Pál, a szak- szervezet üdülési felelőse ki­jelentette, hogy a vállalati üdülőben egy gombostűt sem tud már elhelyezni, nem­hogy két ilyen drabális fér­fiembert. Ekkor vált világossá előt­tük, hogy van isten. Méghoz­zá lehet, hogy kettő, hiszen egyidőben, de külön-külön sietett e két barát segítségé­re. Először Haárra mosoly­gott rá tündér képében. Be­jött ugyanis hozzá Taár Pál, az igazgató és meghívta másnapra egy vidéki hivata­los útra. Szerződéskötésről volt szó és Haár Pál ebben utolérhetetlenül ügyes volt. Persze, már Megyéméi a nyaralási kérdésre terelődött a szó. — Ne higgye, hogy segít­ségét kérem, igazgató kar­társ — mondotta Haár —, csak jólesik elmondanom. Nálunk az autóelosztásnál borzasztó igazságtalanságok történnek. Képzelje, én, aki... Elsorolta érdemeit, indo­kait. Taár Pál igazgató meg­adással hallgatta, Ez felhábo­megismerésére megvan az igény, a szükség. A tizedik kongresszus, a megyei pártértekezLet hatá­rozatainak széles körű nép­szerűsítése, a végrehajtás megszervezése, a negyedik ötéves terv feladatainak se­gítése szerepel elsősorban a pártoktatás idei megyei prog­ramjában. Ezt szolgálják az idén is megrendezésre kerü­lő téli tanfolyamok, amelyek a termelőszövetkezetekben, a szakszövetkezetekben, a ta- nyavilágtoan foglalkoznak például a szövetkezés me­gyei és a helyi eredményei­vel. az előrehaladás újabb lehetőségeivel. E tanfolyamo­kat tízezren hallgatják, vi­tázzék végig! A megyei politikai tanfo­lyamokon — amelyeket el­sősorban középvezetőknek szerveznek meg — a keres­kedelempolitika és a szö­vetkezetpolitika időszerű kérdéseiről esik szó. Az elő­adássorozatokon — ezek is kötetlenül politizáló vitafó­rumok — ugyancsak aktuális megyei és helyi tennivalók­kal foglalkoznak a résztve­vők. A LEGFONTOSABB, HOGY MINDEN LÉNYEGES, me­gyét érintő anyag elkerül az emberekhez. Tájékoztat, gon­dolatokat ébreszt és mozgó­sít, ugyanakkor közelebb vi­szi a politikát a gyakorlat­hoz, az élethez. A négy évre tervezett párt- oktatási ciklus nagy haszna a jövőben mutatkozik meg teljes egészében. De azt máris megállapíthatjuk, hogy a tematika életközelsége nagy lépés előre a helyzet megértésében, a tudatos, tervszerű cselekvés útján. E viták, beszélgetések jó alkal­mak, már ma is a politikai képzés műhelyei, ahol he­lyes következtetéseket lehet' levonni a világ,, az ország, a megye és a legkisebb telepü­lés, munkahely dolgai felől. GYÜMÖLCSÖZIK MIN­DEN BIZONNYAL a törek­vés, hogy az elvontságot, az elméletieskedést a politikai oktatás minden területén váltsa fel a konkrétság, az élet ismerete, a megoldandó helyi feladatok alapos elem­zése. A most folyó pártokta­tás már elindult azon az úton. ahol nem a sematiz­mus, a sablon, hanem a gon- dolltodás, a dolgokra való ru­galmas reagálás játssza a fő szerepet. Kopka János rította Haárt és sorolni kezd­te, egyidejűleg milyen mél­tatlan emberek jutnak hiva­talos kiutalással autóhoz. — Higgye el, igazgató elv­társ, nem is az autóról van elsősorban szó — kiáltotta a felháborodott fiatalember. — Eddig is megvoltam nélküle, megleszek ezentúl is. Hanem az elvről van szó, a szocia­lista elosztásról szóló tanok megcsúfolásáról! Én nem bá­nom, ha beiedöglök is, de addig harcolok, amíg rendet nem teremtenek az autóelosz­tásban és ki nem irtják erről a területről is a protekciót! Taár Pál vállat vont. — Kaár, hogy csak most mondja, kollégám — szólt — talán sok kínos kilincseléstől és bosszúságtól menthettem volna meg, ha ezt előbb tu­dom. Zaár Pál, akitől tulaj­donképpen az autóelosztás függ, testi-lelki jó barátom. El sem tudom sorolni, meny­nyi szívességet tettem neki. Egy szót szólok, akárcsak te­lefonon is és megadja a ko­csit. Megtegyem? Haár másnap elment a nagy hatalmú Zaár irodájá­hoz. Az épület előtt hosszú sor állt, csupa autóigénylő. De amint Haár megmondta a nevét, soron kívül bemehe­tett. — Haár kartárs? — mond­ta az autóelosztó. Maár vaártam. Az ön fo­lyamodványa indokolt. Intéz­kedtem haát, hogy a legújabb szériából kapjon egy prima kocsit. És sokszor üdvözlöm Pali barátomat, az igazgatót. Hallom, maga is Pali! — Eddig voltam csak — szólt Haár —, még' ma meg­változtatom a nevemet Győ­zőre. És vitte a kocsikiutalő pa­pírt. Éljen, mégiscsak lét­rejön a tátrai buli! Időközben barátja, Saár Pál Paált, az üdülési felelőst nyaggatta. — Hiába, nincs helyem számodra, ne is kérjél — mondotta az. — Nem is ér­tem. hogy pont te, a régi szervezett, kívánsz magadnak ilyen indokolatlan előnyt! Mi mást tehetett Saár, nem is járt tovább a dolog után. Elvégre, ha muszáj, Pesten is el lehet tölteni azt a paár napot és még annyi pénzbe sem kerül. Otthon azonban mégis elpanaszolta a dolgot szomszédjának, Baár Pálnak. — Csak a protekciósoknak van hely a Balatonnál! — kiáltotta. — De esküszöm, nem nyugszom. amíg rend nem lesz a nyaralási beutalá­sok körül nálunk! — Miért nem szóltál előbb, komám — mondta az, — nekem Paál, a ti üdülési fe­lelősötök, a legjobb embe­rem. Feleségét annak idején én helyeztem el és a sógorá­val együtt nyertünk egy frizsidert a lottó sorsjátékon. Végül is nem tudtuk eldön­teni, kié legyen, és így a te Paálod kapta a hűtőszek­rényt. Még most is tartozik rá jó ezer forinttal. Majd szólok neki, nem mondhat ellent. Valóban. Saárt másnap fel­kereste szobájában Paál. — Pajtás — így szólt — még egyszer utánanéztem a dolognak. Mindig van úgy, hogy valamelyik beutaltnak megfázik a gyereke, vagy más okból lemond és akkor megürül egy szoba. Álljon üresen? Inkább neked adom. Jó lesz egy kétágyas, Bala­tonra néző, beépített szek­rénnyel, külön fürdőszobá­val, augusztus 3-ra? Másnap Haárnak is, Saár- nak is ragyogott az arca. Mindkettő azonban magában tartotta a jó hírt és előbb bosszantani akarta az igaz­ságtalanságok hangoztatásá­val barátját. Saár jutott előbb szóhoz. Az összes kol­légák figyelmétől kísérve mondta: — Hát valóban disznóság, ami nálunk az autókiutalások körül történik. Én nem bá­nom, még ma írok egy nyílt levelet erről az újságban. Csupa protekció az egész! De Haár, az újdonsült au­tótulajdonos leintette: — Pajtás, én gondolkodtam a dolgon — mondta. — Vég­eredményben valamiféle fon­tossági sorrendet csak meg kell állapítani. Minden igénylőnek vannak érvei pro és kontra. Aztán tessék, tégy igazságot! — De hiszen te ordítottál még tegnap legjobban a mostani elosztás ellen! — mondotta Saár csodáikon?« — Igen, ez igaz! — mond­ta Haár. — De ahogy köze­lebbről megvizsgáltam a problémát, mihamar rájöt­tem, hogy ötször annyi az igénylő, mint a kocsi. És azó­ta megtanultam népgazdasá­gi szinten gondolkozni. Igaz, mai helyzetünkben még csak a legérdemesebbek kaphat­nak kocsit. És az illetékesek igyekeznek a lehető legigaz- ságosabban dönteni. Nem úgy megy ez, mint például nálunk a szakszervezetnél a nyaralási beosztás. Mert hal­latlan ami nálunk ezen a té­ren megy... Saár, zsebében a beutaló­val, félbeszakította: — Szó sincs róla! Te csak lázongsz és nem ismered a tényeket. Tudod, hány szem­pontot kell a mi üdülési fe­lelősünknek figyelembe ven­nie? Tudod, mennyivel több az igénylő, mint a rendelke­zésre álló szoba? Csak azok kaphatnak, akik igazán rá­szorulnak és szocializmust építő munkájuk alapján rá is szolgálnak a jól megérde­melt balatoni pihenésre! Amikor kölcsönösen kihív­ták egymást a szobából, hogy kimagyarázkodjanak és kö­zöljék a másikkal a jó hírt, idősebb kollégáik összebólin- tottak: — De jő hallgatni ezt a két fiút — mondták —, mennyivel harcosabbak, mint mi voltunk! Hogy tudnak küzdeni az igazságért, de ugyanakkor milyen higgad­tak, mestonaoitak «1 Igény

Next

/
Thumbnails
Contents