Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-12 / 240. szám

2. oldal KELET-MAGYARORSZ 4G 1971. október Í2. Kreisky pártja győzött Az osztrák szocialisták abszolút többséget szereztek Vietnamban folytatódik a népi erők offenzívája párt helyett többször Irtuk így: Kreiskyék. S ez nem­csak a fogalmazás tarkítása miatt történt. A hosszú tv- programban több vezető poli­tikus és publicista is annak a véleményének adott kifeje­zést. hogy a párt választási győzelme — Kreisky szemé­lyes győzelme. Fáradhatat­lanságát. ügyes politikai és taktikai érzékét dicsérték ezzel. A választási hadjáratban külpolitikai kérdések alig szerepeltek. Mindhárom párt megegyezik abban, hogy az osztrák külpolitika alapja a semlegesség, a jó viszony mind a nyugati, mind a szo­cialista országokkal, erejük­höz képest hozzá kívánnak já­rulni Európa és a világ bé­kéjéhez, biztonságához. Ben­nünket. közvetlen szomszé­daikat az osztrák politiká­ból tulajdonképpen ez érde­kel a legjobban. Ez a bizta­tó alapja a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köz­társaság közötti jószomszédi és baráti kapcsolatoknak, s annak, hogy azok a jövőben is hasonló módon fejlődnek tovább. Szociáldemokrata siker Brémában A vasárnap Brémában megtartott tartománygyűlési választások a Német Szociál­demokrata Párt meglepően nagyarányú győzelmét hoz­ták. Mint ismeretes, a párt nem csupán a szorosan vett abszolút többséget biztosítot­ta magának a tartományi parlamentben, hanem ‘ezen túlmenőén 50-ről 59-ré nö­velte képviselői mandátumai­nak számát. A száztagú képviselőtes­tületben 34 mandátuma van a CDU-nak és hét az FDP- nek (a korábbi 32, illetve 10 mandátummal szemben). A választás jelentőségét aláhúzza, hogy megtartására néhány nappal a jobboldali CDU saarbrückeni vezetőség­választó kongresszusa után került sor. A szavazók több­sége voksokban fejezte ki vé­leményét, hogy elutasítja Barzel és Strauss haladáselle­nes törekvéseit és helyeslés­sel fogadja mindazokat a po­zitív lépéseket, amelyeket a szociáldemokrata—szabad de­mokrata kormányzat az euró­pai enyhülés érdekében tett. — Hj A szocialista gazdasági integráció útján II. Az országok saját programja Vasárnap délután fél öt­kor kezdődött az osztrák te­levízió rendkívüli választási műsora és este fél kilenckor “ a villámgyors komputer segítségével — már közölte a végeredményt. Bruno Kreisky pártja, az Osztrák Szocialista Párt elérte cél­ját: megszerezte az abszolút •többséget. Vasárnap este ugyanis ez volt a helyzet: a szavazatok 50,22 százalékát kapta a szocialista párt. s ez 93 mandátumot jelent. A néppártra a választópolgárok 42,98 százaléka szavazott (80 mandátum). a szabadság pártra 5,40 százalék (10 man­dátum). a két ellenzéki párt­nak tehát összesen 90 man­dátuma van. szemben a kor­mányzó szocialista párt 93 mandátumával. Csakhogy eb­ből a 93-ból le kell vonni egyet, mert a legnagyobb pártból kerül ki a parlament elnöke, aki nem szavazhat. Marad két mandátumnyi többségük Kreiskyéknek. Bruno Kreisky kancellár első „győzelmi” televíziós nyilatkozatában rámutatott, az Osztrák Köztársaság tör­ténetében először fordult elő. A dél-vietnami bábrezsim katonai parancsnokságának szóvivője hétfőn reggel kény­telen volt beismerni: a népi felszabadító erők az ameri­kai és a dél-vietnami légi­erőnek a kambodzsai—dél­vietnami határ mindkét olda­lán végrehajtott szőnyegbom­bázásai ellenére újabb .tá­madásba lendültek a dél-viet­nami Tay Ninh és a kambód- zsai Kompog Trabek térségé­ben. A hazafiak vasárnap ra­kétákkal és aknavetőkkel úgy­szólván szünet nélkül támad­ták az amerikai intervenció- sok és dél-vietnami zsoldosa­ik Kambodzsában és Dél-Vi- etnamban lévő tüzérségi és gyalogsági állásait. Egyre több jel mutat arra, hogy az amerikai intervenciós katonák belefásultak az esz­telen háborúba és szembehe­lyezkednek saját hadvezető­ségük parancsaival. A kam­bodzsai határ mentén lévő „Pace” nevű amerikai tüzér­ségi támaszpont katonái szombaton éjszaka fellázad­tak és megtagadták a rájuk 45. Azóta kedvelem az ötletei­det. De ne feledd, hogy ez­úttal nemcsak rólad van szó ötleteidnek ki kell terjed­niük Marek kiszabadítására is. — Nem hagytam őt figyel­men kívül — szólt Kiáss és elmondta tervét. Négy napon át semmi ér­demleges nem történt. Kiáss össze-összeszaladt von Vor- mann-nal napközben. Főleg az irodában, ahol semminek jelét nem adva, önmagát el nem árulva, hűvös tartózko­dással számolt be Klossnak az Angliába átdobandó ügy­nökök felkészítésének napi helyzetéről. Délutánonként' rendszerint rexeztek. de ,Vor- mann egyetlen egyszer sem tért vissza ominózus beszél­getésükre, ha nem számítjuk a mellékesen, egy alkalom- jnal, krétázás közben elhang- íott mondatot: hogy egy párt ötven százalék­nál többet kapott. Az eredmény kicsit megle­petésszerűen érte Ausztriát. Igaz. a választási kampány első heteiben bizonyosnak látszott a szocialista győze­lem. Az utolsó két hétben azonban fordult a kocka. Ál­lítólag rossz hatást váltott ki Rudolf Haeuser alkancellár- nak az államosításokat és társadalmasításokat kilátás­ba helyező nyilatkozata, amit aztán Kreisky alig győzött helyreigazítani és kimagya­rázni. Egyértelműen nyertese — a kedd délutáni végeredmé­nyig — még nincs az osztrák választásoknak, de egyértel­mű vesztese van: a néppárt. Kiderült, nemcsak tavaly szerzett sebeiket nem tudták begyógyítani, de fokozódott válságuk, csaknem mindenütt további szavazatokat vesztet­tek. Taktikájuk eleve is de­fenzív volt. nem győzelemről beszéltek, hanem állandóan arra célozgattak, hogy haj­landók lennének a szocialis­tákkal közös nagykoalíciós kormányban részt venni. A tudósításban szocialista bízott harci feladat teljesíté­sét. „Megtagadtuk a tisztjeink által adott parancsok végre­hajtását, mert e parancsok törvénytelenek, mert öngyil­kossággal egyértelmű harci feladatot bíztak ránk” — niondp.fták jndpklásul a fel­lázadt katonák egy magneto­fonszalagra, amelyet Richard Boyle neves amerikai újság­író hozott el magával azzal a céllal, hogy a katonák kérel­mére eljuttassa azt Edward Kennedy szenátornak. A magnószalagra vett drá­mai szövegben a katonák le­szögezték, hogy a kapott pa­rancs „törvénytelen” volt. „Nixon elnök szerint ugyanis — fűzték hozzá — vietnami szerepünk lényegében védel­mi jellegű. Nos, gyakran „tá­madó” feladatokkal bírnak meg minket, akárcsak most... Nem akarunk az utolsók len­ni, akik meghalnak ebben a háborúban...” A szóban forgó támaszpont térségében egyéb­ként immáron két hete folyik a népi felszabadító erők of­fenzívája. — Tíz nap, Hans. Ez maxi­mális határidő. Ha ezt a mondatot nem számítjuk, altkor leutnant von Vormann és Oberleut­nant Kloss között a legszok- ványosabban alakultak az ügyek. A mondatból fakadó fenyegetésre szüntelenül fi­gyelmeztetett: az üvegfiola, amelytől Kloss most már egy percre sem vált meg. A tu­dat, hogy elegendő egy eré­lyesebb mozdulat a nyelvé­vel, hogy leszakítsa ínyéről, hihetetlenül fontos volt Klossnak. Bár paradoxonnak hangzik, de csak a fiola segí­tette őt abban, hogy ne ve­szítse el hidegvérét, hogy nyugodtan elemezgesse ellen­féle minden lépését. Estéit természetesen a „Le Troü” panzióban töltötte. Semmifé­le gyanút sem ébresztett ez, mert Jeanne Mole szalonjában 15—20 tiszt is megfordult napjában, s a tény, hogy két alkalommal éjszakára is ott­maradt, csak a többi ivótárs irigységét keltette fel, semmi egyéb következménnyel nem járt. Az ötödik napon — a megbeszéléshez híven — ki­surrant az irodából és el­ment a megjelölt, közeli bisztróba. Henri, akit Kloss a beszélgetés óta sem látott, a sarokban ült, egy pohánka aperitif mellett, úgy tett, mintha elmerülten olvasná a párizsi kormánylapot. — Amit kértél, Jeanne-mál van — mondta fel sem néz-' ve. — Es mi a helyzet a Le Havre-ral? — kérdezte. — Én máris távozom — válaszolt Henri. — Az asztal­kán hagyom szalvétába csa­varva Fräulein Benita von Vormann lakásának kulcsát a címmel együtt. Este kilenctől tizenegyig fellépése van min­den este a német kaszinóban. Ennél többet nem is szólt, a , német tisztet még te­kintetére sem méltatva fel­állt, a pulthoz ment, amely mögött egy negyvenegyné- hány éves szépség pompázott. Kloss kihasználta a pillana­tot, amíg amaz fizetett és ta­karta a tulajdonosnőt, s el­vette a szalvétába csavart kulcsot. Véget ért a tétlenkedés, az aktatologatás az Abwehr-iro- dán, ahol a nap egyetlen ese­A KGST-országok régóta keresik annak útját-módját, hogyan lehet a nyolc tagál­lam 350 milliós lélekszámú, hatalmas piaci lehetőségeit legjobban kihasználni, óriási termelőerőit összefogottan, leghatékonyabban fejleszte­ni. Volt időszak, amikor fel­tételeztük, hogy ez központo­sított tervezéssel, egy nem­zetközi tervhivatal közremű­ködésével megvalósítható. Később kizárólag a nemzet­közi áru- és pénzviszonyok tö­kéletesítésétől, a vállalatok és intézmények sokoldalú kül­gazdasági kapcsolatainak el­mélyítésétől vártuk a kibon­takozást. A termelés haté­kony nemzetközi szakosításá­hoz és kooperációjához, az optimális méretű üzemnagy­ságok létrehozásához, eseten­ként a közös beruházások, az áruk, a műszaki és tudomá­nyos vívmányok szabadabb áramlásához persze nélkülöz­hetetlenek bizonyos közgaz­dasági feltételek. De ezek megteremtése csakúgy, mint a távlati, 10—15 éves nemzet- gazdasági tervek hatékony összehangolása, közös prog­nózisok készítése, esetenként egyes ágazatok és termékek nemzetközi színtű tervezése, a gazdaságpolitika általános egyeztetése feltételezi a KGST-országok kormányai­nak közös döntését, újfajta együttműködését. A kormányok feletti terve­zés és nemzetközi együttmű­ködés azonban megvalósítha­tatlan. A szocialista integrá­ció nem jelent nemzetközi gazdasági uniót. A KGST- országok nem hoznak létre olyan nemzetközi gazdasági szervezeteket sem, amelyek­re a kormányok átruháznák bizonyos hatásköreiket. Az önálló népgazdaságok olyan összefogásáról van szó, amelyben minden ország megőrzi szuverén gazdasági, műszaki, pénzügyi stb. politi­káját. Változatlanul nemzeti keretek közt tervez, szem előtt tartva külgazdasági kapcsolatai sokoldalú elmé­lyítését, a szocialista integrá­cióban rejlő nagy lehetőségek hasznosítását. A KGST-álla- mok közötti nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok egész rendszerének továbbfejlesz­tését tűzte napirendre a szo­ciálisra integráció megalapo­zását és kibontakozását célzó komplex program. Természetes, hogy olyan nagy jelentőségű kérdés­komplexumban, amilyen a ménye a jelentéstétel volt Elértnek. Hozzá lehet látni a terv első pontjának megvaló­sításához, amelyet Kloss Jeanne-nal és Henrivel foly­tatott beszélgetésében őrült ötletnek nevezett. Zakatoló, csörömpölő au­tóbusz vitte Le Havre-ba. Pont kilenc előtt érkezett. Előbb benézett a kaszinóba, hogy legalább tudja, ki az, akinek a lakásában egy kissé körül akar nézni. Benita von Vormann erős, testes, vörös hajú lány, aránytalanul gyen­ge hangocskával. Végighall­gatta a szentimentális dalt a német katonáról, aki rúzst Franciaországból, bundát Oroszországból, selymet Gö­rögországból hozott kedvesé­nek. A meghatott tisztek so­káig tapsoltak, ünnepelték az énekesnőt, ráadást köve­teltek, mintha a tapssal és a bravózással el akarták volna nyomni a gondosan titkolt felismerést, hogy az utolsó strófa elmaradt. Az utolsó versszakban a lány lapot kap a hírrel, hogy kedvese el­esett a hazáért, és a Führe- rért. Benite von Vormann nagy, modem házban lakott, közel a parkhoz. A házat valószínű­leg csak németek lakták, mert a portán a hagyomá­nyos házmesternő helyett holdvilágképű katona szundi­valamennyi tagországot köz­vetlenül érintő integráció, a nézetazonosság nem jött és nem jöhetett létre automati­kusan. A különböző gazdasá­gi fejlettségű országok között, amelyek eltérő gazdasági feltételek közepette tevé­kenykednek, és esetenként más-más módszereket és el­képzeléseket képviselnek, az érdekazonosság, az egység csak vitákban kovácsolódhat ki. A többféle kínálkozó, cél­szerű megoldás közül közö­sen választották, alakították ki a mindenki számára elő­nyös és elfogadható alterna­tívát, gyűjtötték össze a még rendelkezésre, kimunkálásra váró tennivalókat, így valamennyi KGST-tag- állam mint saját programján tevékenykedhet a szocialista országok gazdasági közössé­gének építésén, a szocialista integráció további előkészíté­sén és kibontakoztatásán. Ha­zánk, amely kezdettől fogva híve, támogatója a szocialista integrációnak, a sokoldalú komplex gazdasági együtt­működés gondolatának, szin­tén magáénak vallja a közö­sen megfogalmazott és elfo­gad- 11 programot. Pártunk és kormányunk meggyőződéssel vallja, hogy nem egyes rész- intézkedések, hanem a gaz­daság valamennyi fő kérdé­sének összehangolt program­ja, a gazdaságpolitika koor­dinálása, a termelési és a fejlesztési célkitűzések egyez­tetése, a korszerű és rugal­mas pénzügyi, hitel- és ke­reskedelempolitika közösen kialakított rendszere teszi le­hetővé a szocialista országok nagy gazdasági erőforrásainak intenzív hasznosítását. Ha­zánk ezért kezdeményezően részt vett és részt vesz a szocialista országok gazdasá­gi együttműködésének kor­szerűsítésében, az előremuta­tó alkotó vitákban, a kap­csolatok olyan progresszív formáinak kialakításában, amelyek lehetővé teszik az életszínvonal gyorsabb eme­lését, erőink növekedését, a kapitalizmussal folytatott bé­kés gazdasági versenyben, a világkereskedelemben. A komplex prog­ram konkrét felada­tai, útmutatásai tartalmazzák a magyar álláspontot is. A dokumentumban megjelölt, s 1971—1973 során még kidol­gozásra váró további kérdé­sek pedig lehetővé teszik el­képzeléseink teljesebb körű érvényesülését. Eleve szá­moltunk azzal, hogy az együttműködés új, magasabb szintjének megteremtése — bármennyire is szeretnénk az kált. Kloss elment mellette és a felvonót sem vette igénybe, gyalog kapaszkodott fel a harmadik emeletre. Gusztu­sosán berendezett, igazi női ízlésre valló kis lakásban ta­lálta magát. Nem kapkodott, a néhány év alatt tanult szakértelemmel kutatta át a szekrényeket és a bőröndö­ket. Igyekezett úgy dolgozni, hogy nyomot ne hagyjon és a ház asszonya ne vegye majd észre, hogy betolakodó járt a lakásban. Noha meg­vizsgálta az összeg fiókokat, szekrényeket, benézett még az éléskamrába és a fürdő­szobába is, noha tüzetesen végigtapogatta Vormann hadnagy vörös húgának ru­háit és fehérneműit, a falról leakasztotta még a Matisse- reprodukciót is, amely arról tanúskodott, hogy Ízlés dol­gában von Vormann kisasz- szony nem túlzottan ortodox, de ott sem találta, amit ke­resett. Az íróasztalban még valamiféle levelezés hevert, azt is átnézte, eredményte­lenül kutatott rejtekhely után. Semmit, egyáltalán semmit sem talált. A terv első pontja — gon­dolta Kloss — csütörtököt mondott. Ha ez előremutató jel, és jóslat az egész vállal­kozás kimenetelére* akkor nekem régen rossz. (Folytatjuk) átmenetet gyorsítani" —, nem megy máról-holnapra. Hosz- seu ptmepeti időszak szüksé­ges a nagyarányú termelési, műszaki-tudományos, keres­kedelmi kooperáció, nemzet­közi közgazdasági (pénzügyi, elszámolási ár stj,\) feltéte­leinek kialakításához, a kor­mányközi megállapodások­hoz, a vállalatok, az intéz­mények külgazdasági érde­keltségének, aktivitásának fokozásához. Az integrációs folyamat kibontakoztatása, ez is része a magyar álláspontnak, nem feltételezi a különböző belső irányítási rendszerek azonos­ságát, a meglévő eltérések felszámolását. Igaz, a KGST- országok foglalkoznak irá­nyítási, tervezési mechaniz­musaik korszerűsítésével, a pénz- és áruviszonyok haté­konyabb érvényre juttatásá­val s a jövőben a nemzetközi együttműködésre, tapaszta­latcserére e tekintetben is több lehetőség kínálkozik. Azért a jövőben is lehetnek lényeges eltérések. Ezek ne­hezíthetik bizonyos problé­mák felismerését, például a külkereskedelmi hatások to­vagyűrűzését a vállalatok gazdálkodásában, de nem akadályozhatják meg az in­tegráció térhódítását. Jól szemlélteti ezt, hogy az együttműködés új, előremu­tató elemei, a kooperáció, a közös vállalkozások— mond­hatnánk, hogy az integráció alapelemei — eddig is utat törtek maguknak. A gazdasá­gi mechanizmusok különb­ségei ellenére a nemzetközi munkamegosztás az árukap­csolatok, és nem a tervutasí­tások révén fejlődött. Azok a kezdeményezések, ajánlá­sok, megállapodások bizo­nyultak életképesnek, ame­lyek a nemzeti érdekek-reá­lis számbavételén, egyezteté­sén alapultak, amelyek végre­hajtásához kölcsönösen meg­találták a hatékony formá­kat, módszereket is. Vagyis, a tapasztalatok szerint a bel­ső gazdaságirányítási rend­szerek különbségei dacára a nemzetközi együttműködés mechanizmusa idáig is fejlő­dött, korszerűsödött. A tapasztalatok azt is fél­reérthetetlenül bizonyítják, hogy a nemzetközi közgaz­dasági, pénzügyi feltételek kialakulatlansága volt a ha­tékonyabb együttműködés térhódításának legfőbb aka­dálya. A komplex program­ban azért is szerepelnek a külkereskedelmi együttmű­ködés, az árképzés, a valutá- ris-pénzügyi kr. ) solatok tö­kéletesítésének, a vállalatok, intézmények közötti közvet­len kapcsolatok bővítésének kérdései. Hazánk és a többi KGST- ország elveinek, érdekeinek, igényeinek megfelelően a szocialista integrációt nem zárt, hanem nyílt jelleggel kívánja kialakítani. A komp­lex program lehetővé teszi, hogy más országok — társa­dalmi berendezkedéseiktől függetlenül —, csatlakozhas­sanak az integráció egészé­hez, vagy egyes részfeladatá­hoz. Nyitva tehát az ajtó mindenki számára, aki a KGST-országokkal együtt­működni óhajt. Elsősorban a KGST-n kívüli szocialista or­szágok csatlakozására számí­tunk, ahogy 1962-ben Mongó­lia lépett be e gazdasági tö­mörülésbe. De Jugoszláviá­hoz hasonló, vagy más külön megállapodás megkötésére is készek a tagországok. Ter­mészetesen szóba jöhetnek nem szocialista országok is a csatlakozásban. Az integrá­ciós programban deklarált, nyílt jelleg annak arányában válik majd realitássá, a csat­lakozás vonzóvá, ahogy a szo­cialista gazdasági együttmű­ködés kiterebélyesedik, in­tézmény- és eszközrendszere fejlődik, anyagi lehetőségei bővülnek, mind nagyobb elő­nyöket kínálva a bénne részt vevő országoknak. Kovács Józsel Andrzej Zbych: Kh$s kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents