Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

1971. október 10. KELET-MAGYARORSZÄ« S. oMa! Továbbíejlesztjük érdekképviseletünket Interjú Faggyas Jenővel, a Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége elnökével Lapunk munkatársa felke­reste Faggyas Jenő elvtársat, a Szatmár-beregi Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége elnökét. Kérdésein­ket és az azokra kapott vá­laszokat az alábbiakban kö­zöljük. — Kérjük. szóljon a szövetség eddigi ered­ményeiről, gondjaikról. — Szövetségünket 1967. szeptember 14-én hozta létre a tájegységünk 100 termelő- szövetkezete. az MSZMP IX. és a termelőszövetkezetek I. kongresszusa határozata alap­ján. Szövetségünk a tagszö­vetkezetek társadalmi együtt­működési és érdekképviseleti szerve. Közelebbi és távolab­bi feladataink közül a leg­fontosabbak : 1. Az önálló vállalati gaz­dálkodás fokozott megterem­tésének segítése. 2. A demokratikus műkö­dés elősegítése. 3. Együttműködések szer­vezése 4. A versenymozgalom szé­lesítése. 5. Termelésfejlesztés. — Célul tűztük ki a ko­rábbi éveknél előnyösebb szerződéses feltételek eléré­sét. Minden évben sor kerül a termények, termékek forgal­mazására vonatkozó szerző­déskötések megkezdése előtt a vállalatok által ajánlott szerződéstervezetek megvi­tatására. A szerződésterve­zetek ma már egyre inkább figyelembe veszik mindkét fél érdekeit. — Az értékesítések, be­szerzések végzéséhez vala­mennyi termelőszövetkeze­tünknek igyekeztünk konkrét segítséget nyújtani. Fontos feladatunknak tartottuk a háztájiban termelt termé­kek közösön keresztül törté­nő értékesítésének a meg­szervezését is. A beszerzési és többcsatornás értékesítési lehetőségek előmozdítása végett ez év január 30-cal megyénk másik két szövet­ségével közösen létrehoztuk a kereskedelmi irodánkat, a SZATÉV-et. A szövetségünk életében eltelt időszak egybeesik az gazdasági mechanizmus be­vezetésével. Ezért az új gaz­daságirányításra való áttérés igényeinek megfelelően tevé­kenységünkben is előtérbe került a közgazdasági munka és szemlélet fejlesztése. Az önálló és eredményes gazdál­kodás kialakítása végett az általunk nyújtott segítséget igényelték is szövetkezeteink. Informáltuk tagszövetkeze­teinket azokról a közgazda- sági kérdésekről, amelyek a különböző üzemi döntések­hez szükségesek voltak. Több esetben részt vettünk a be­ruházást megalapozó javas­latok elkészítésében, a na­gyobb beruházások tervbírá­latában is. — Kiemelt feladatként ke­zeltük a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek segítését. Közreműködtünk a megyei párt- és tanácsi szer­vek által javasolt — két járásra kiterjedő — százalé­kos árkiegészítéses támoga­tási rendszer kidolgozásában és bevezetésében. — Az 1968. január 1-én életbe lépő számlakeret és átértékelés különösen sok gondot okozott tagszövetke­zeteinknek. Segítséget nyúj­tottunk az elszámoló árak kialakításához, a számlake­ret alkalmazásához. Értékel­tük az Állami Biztosító és a termelőszövetkezetek kapcso­latát. és arra a következte­tésre jutottunk, hogy a biz­tosítási rendszer nagyobb és konkrétabb kockázatvállalá­son alapuló fejlesztése indo­kolt. Segítettünk tagszövet­kezeteinknek az alapszabály és az ügyrend, valamint a munkarend elkészítésében is. A termelőszövetkezeteink belső ellenőrzését a demok­ratikus önigazgatás keretén belül kívántuk megoldani. Az ellenőrzés színvonalának emelése végett termelőszö­vetkezeti szakembereinkből — számviteli. növényter­mesztési. állattenyésztési, kertészeti, gépesítési, építési, jogtanácsosi — szakbizottsá­gokat hoztunk létre 1969- ben. Ezekben 72 fő vett részt. A szakemberekből így létre­hozott bizottságok hatéko­nyan segítették az ellenőrző bizottságok munkáját. Ez évben megalakítottuk a szö­vetségünk mellett működő revizori irodát. — Megalakulásunk óta fog­lalkozunk a közgazdaságilag is indokolt társulások és kiegészítő tevékenységek lét­rehozásával. E területen azonban nem tudtunk olyan eredményeket elérni mint amilyen mértékben arra szükség lenne tájegységün­kön. Egy közös vállalatunk van. a Szabolcs-Szatmár me­gyei MÉK. Közös vállalko­zásaink: a mátészalkai, a fe­hérgyarmati és vásárosna- ményi építőipari TÖVÁL-ok, a vásárosnaményi sertéshíz- laló kombinát és Beregi Konzerv. Mellék- és kiegé­szítő tevékenységet azonban már több termelőszövetkeze­tünk végez. Ezek közül fon­tosabbak : gyümölcs-szeszfő- zés, húsfeldolgozás, kenyér­sütés. építőipari tevékenység, folyami kavics, homok kiter­melés. stb. A társulások lét­rehozását többi között aka­dályozza a kockázatvállalás­tól való tartózkodás és a piaci információ hiánya. A felsorolt okok miatt a kiegé­szítő tevékenységi kör is lassan fejlődik. A tájegysé­günk lakosságának jobb el­látása érdekében a termelő- szövetkezeteinkben előállított termények, termékek félkész vagy késztermékké történő feldolgozását (gyümölcs, zöldség, hús. tej. stb.) kell a jövőben szorgalmaznunk. Az elkövetkező időben módszerében is fejleszteni kívánjuk érdekképviseletün­ket. Támogatjuk a IV. öt­éves terv céljainak megvaló­sítását. Hatékonyabb segít­séget kívánunk nyújtani: — az ágazati együttműkö­dések kiszélesítéséhez. a termelési, beszerzési, értéke­sítési. feldolgozó társulások létrehozásához; — az önálló vállalatszerű gazdálkodás továbbfejleszté­séhez. ezen belül a közgaz­dasági és számviteli munka végzéséhez; — a kedvezőtlen adottsá­gú termelőszövetkezeteink szervezeti és gazdasági meg­szilárdításához ; — a termelőszövetkezetek demokratikus működésének fejlesztéséhez, az új szövet­kezeti törvény és megjelenő jogszabályok helyes értelme­zéséhez és gyakorlati alkal­mazásához; — a termelésfejlesztéshez, talajjavításhoz. kemizálás- hoz. gépesítéshez. szakosí­táshoz. állattenyésztés fej­lesztéséhez; — a termelőszövetkezeti felső-, közép- és alsószintű vezetők. szakemberek kép­zéséhez, továbbképzéséhez. — Valamint a nők és a fia­talok helyzetéről. — Gondjaink a mostoha természeti és közgazdasági adottságokkal szorosan össze- függőek. A kötött rossz víz­gazdálkodású. tápanyagban szegény, savanyú kémhatású talajaink miatt alacsony a termelés színvonala. A nagy ráfordítások miatt az ország átlagától alacsonyabb a jö­vedelmi színvonal is terme­lőszövetkezeteinkben. így ke­vés a fejlesztési alap. A ked­vezőtlen lakás- és életkörül­mények miatt nehéz as agro­nómia és számviteli szakem­berek meghonosítása. A fo­lyamatos foglalkoztatás hiá­nya is sok gondot okoz. Évenként mintegy 130 ledol­gozott munkanap esik tag­szövetkezeteinkben egy tagra. Ez kevés ahhoz, hogy egész évben a megélhetést biztosít­sa. A fiatalok elvándorlása nálunk is általános jelenség. Ez pedig a termelőszövetke­zeti tagság elöregedéséhez vezet. Nagyobb mérvű ipar­telepítésre lenne szükség a foglalkoztatási gondok meg­oldásához. A nők és fiatalok helyzetének javítását napi­renden tartjuk. Az MSZMP Központi Bizottsága határo­zata alapján .szövetségünknél és tagszövetkezeteinkben az elmúlt évben megalakultak a nőbizottságok. Már eddig is több fontos, a nőket és fia­talokat leginkább érdeklő kérdést tűztek napirendre és vitattak meg üléseiken. Például a nők foglalkozta­tásának megoldását, a nők által végzett munka megbe­csülését. A nőbizottságok működése véleményem sze­rint meggyorsítja termelő- szövetkezeteinkben a nők és fiatalok problémáinak meg­oldását. Termelőszövetkezeti vezetőink törik a fejüket a nők és fiatalok folyamatos foglalkoztatásán, a munka- körülmények folyamatos ja­vításán. a szociális és kul­turális ellátás színvonalá­nak emelésén. Úgy gondo­lom, előbbre jutunk a fal- vainkban még olyan sok vo­natkozásban hiányos szolgál­tatások megjavításában is. A nők és fiatalok mindinkább elfoglalják helyüket a ter­melőszövetkezeti vezetésben is. — Faggyas elvtárs hogyan látja a szövetség területén a termelőszövetkezetek kor­szerű nagyüzemi fejlődését? — Az a fejlődési folyamat termelőszövetkezeteinknél már évekkel ezelőtt elkezdő­dött. Nálunk azonban las­súbb ütemben halad, mint az ország más. kedvezőbb adott­ságú területein. A IV. öt­éves terv során azonban ná­lunk is számolni kell a je­lenlegi munkaerő-ellátottság­ban bekövetkező csökkenés­sel. Ez parancsolóan előírja a termelésszerkezet változta­tását, ésszerűsítését. Csök­kenteni kell közös gazdasá­gainkban a termesztett nö­vények számát, mert keve­sebb lesz a rendelkezésre álló munkaerő. A termesz­tett növények komplex gé­pesítését kell megoldani. Sor kerül a kemikáliák nagyobb mérvű alkalmazására. Ja­vulni fog szakember-ellá­tottságunk, és megoldjuk azok továbbképzését. A már beindult fejlődés megkövete­li a saját alapokkal történő ésszerű gazdálkodást. — A termelésbiztonság növelése végett néhány fon­tosabb célcsoportos beruhá­zás elvégzésére is feltétlenül szükség lesz. Ezek között említem a meliorációs mun­kák elvégzését, a vízrende­zést. talajjavítást, rét-legelő telepítését. erdőtelepítést, mind a szatmári, mind a be­regi tájegységben. A nehezen művelhető. alacsony hoza­mokat biztosító szántóföldek kikapcsolására és azok a már fentebb elmondott célra tör­ténő hasznosítására is sor fog kerülni. Meggyőződé­sem, hogy a IV. ötéves terv időszakában tájegységünk termelőszövetkezetei jelentős lépést tesznek meg a kor­szerű nagyüzem felé. Ezt tervezi szövetségünk minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíteni. — Hogyan hatnék a köz­gazda sági szabályozók a táj­egység termelőszövetkezetei­nél? — Mivel a szabályozók a termelőszövetkezetek közötti jövedelem differenciáltságá­nak mérséklését segítik elő. ez szövetségünk területén ál­talában pozitív hatást gya­korol. A pozitív hatás azon­ban éppen annak a követ­kezménye. hogy a szövetsé­günkhöz tartozó termelőszö­vetkezetek 75 százaléka úgy­nevezett kedvezőtlen adott­ságú. Ez úgy természeti, mint közgazdasági vonatko­zásban is igaz. Az egyes szabályozók közül jelentős az új földadó-szabályozás, amelynek értelmében a gyenge földminőség miatt tagszövetkezeteink többsége nem fizet földadót. Kedvező hatású az új jövedelemadó­rendelet is. mivel az orszá­gos átlagtól alacsonyabb a tagok személyes jövedelme, így a korábbi egységes 6 százalékos adókulcs helyett jelenleg 3—4 százalék jöve­delemadót fizetnek termelő szövetkezeteink. Az elavult sertésférőhelyekben hizlalt sertések utáni kilogram­monkénti 2 forintos prémium csaknem minden sertéshízla- lással foglalkozó termelőszö­vetkezetünket megilleti a korszerűtlensége miatt. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetekre érvé­nyes ár- és jövedelemkiegé­szítés szintén pozitív hatású, de az a korábbi ilyen jellegű támogatáshoz viszonyítva differenciáltabb. Ezért van­nak olyan termelőszövetkeze­teink. amelyek az előző há­rom évhez viszonyítva ke­vesebb megkülönböztetett ál­lami támogatásban részesül­nek. A kedvezőtlen adottság hatását a párt és állami szer­vek segítségével, a termelő- szövetkezeteink igényének megfelelően több. kevesebb eredménnyel próbáljuk mér­sékelni. Ilyenek: az Ecsedi- láp komplex rendezése, sza­kosított szarvasmarha- és sertéstelepek létesítése, rét­legelőterületek javítása, stb. — Az új szabályozók ösz- szességükben pozitívan hat­nak szövetségünk termelő- szövetkezeteire. de csak a termelőszövetkezetek tagjai­nak és vezetőinek maximális er ők i f ej tésé vei, a tar talékok teljes feltárásával. Hozzáte- hetem még. hogy csak to­vábbi megkülönböztetett se­gítséggel emelkedhetnek ter­melőszövetkezeteink az or­szágos átlagot megközelítő szintre, mind a termelés, mind a jövedelem vonatko­zásában — mondotta befeje­zésül Faggyas Jenő. Fehérgyarmat, „Május 1466 tér „...Meg a földszint is emeleten van“ „Azok olyan házak, hogy még a földszint is emeleten van” — mondja egy 8—10 év körüli fiúcska, amikor arról érdeklődtünk, hogyan lehet megközelíteni Fehérgyar­maton az új, emeletes laká­sokat. Aztán az iskolaudvar végéből már meglátjuk az elsőt. Négyet építettek egy csokorba, egy tanácsi, három OTP-lakás. A tér neve: Má­jus 14, a múlt évi árvíz kez­detének dátuma. A négyes jelű épület utol­só lépcsőházába megyünk. A kisfiú valóban igazat mon­dott: a földszinti lakásokhoz is lépcső vezet. Az átadás nem régen történhetett, mert névtábla még egyik ajtón sincs. Míg az 1-es ajtó előtt várom a tulajdonost, az eme­letről jön le egy fiatalember. — Mindjárt szólok, mert fönt van az asszony nálunk — mondja és már indul is visz- sza. Bakóék leendő otthona — Bakó Zsigmondné va­gyok — mutatkozik be a tu­lajdonos. Míg az ajtót nyitja, addig eligazít, hogyan lép­jek be a lakásba. — Fogja be az orrát, míg átevickélünk az előszobán. Az egész előszoba tele víz­zel, nem tiszta vízzel, hanem szennyvízzel. Bent a szobá­ban már ott az új bútor, de még nincs elrendezve. Á fal alsó részén látszik, hogy ott is víz állt. Bakóné nem győz elnézést kérni, hogy így fogad, de két hete, valamilyen dugulás mi­att ide folyik a szennyvíz. Amennyire a víztől mozog­ni tudunk, szétnézünk a la­kásban. Egy nagyszoba egy kisszoba, konyha, beépített bútorokkal, fürdőszoba és éléskamra. A falak szépen ki­festve, csak a szoba parkett­jén látszanak a víznyomok. — Nagyon őrölünk ennek a lakásnak. Ököritófülpösről költözünk be, ha megjavítják ezt a dugulást. Addig nem lehet. Két pici gyerekkel nem jöhetünk így ide. Bakóné férje az ököritófül- pösi tsz kertészetében dolgo­zik, mint gyümölcstermesztő szakmunkás. Most negyedikes a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumban. Ha beleöltöz­nek, akkor valamilyen köze­lebbi munkahely után néz majd. Traktorról a fürdőszobába Egy emelettel feljebb lakik Hegedűs Endre 31 éves von­tatóvezető. Ö is Ököritófül- pösön lakott családjával. 12 évet dolgozott a helyi tsz- ben, de tanulni szeretett vol­na, ott meg nem járultak hozzá és úgy döntöttek, Duna­újvárosba költöznek. — Otthon soha nem tudtuk volna megteremteni magunk­nak ezt a kényelmet. Mikor lett volna nekünk fürdőszo­bánk? Az ember este izzadtat» leszáll a traktorról és meg- fürödhet. Most még nem dol­gozom, de úgy néz ki, hogy felvesznek a tsz-közi vállal­kozáshoz. Hegedűsek lakása is ugyan­olyan elrendezésű, mint a Bakóéké. Még abban is egy­formák, hogy egyikük sem kapta meg a kisebbik gázpa­lackot, ami a konyhai tűz­helyhez jár. — Ha elmentünk volna Du­naújvárosba — szól közbe Hegedüsné —, akkor három évig albérletben kellett volna laknunk. Gyerekekkel biztos nem kaptunk volna 600—800 forintnál olcsóbban szobát. Most meg 350 forint a havi törlesztés. És a miénk. — Még nincs teljesen be­rendezve, de egyelőre nincs több pénzünk. Befizettük a lakás 25 százalékát és vet­tünk bútort a kisszobába —■ mondja az ember —, de ha keresek, fog az menni. 1(1 minden más... Már a lépcsőházban beszél­getünk a két Ököritófülpösről beköltözött családdal. Ha csak egy kicsit is elterelődik a beszélgetés a szennyvízről, rögtön látszik az arcukon az öröm. Nem titkolják, hogy milyen sokat jelent nekik ez az új lakás és egyáltalán az, hogy a kis faluból a gyorsan fejlődő járási székhelyre, Fe­hérgyarmatra költöztek. — Itt más az óvoda, más az iskola és mindent meg lehet vásárolni a boltokban. Otthon még egy villanykörtét is ne­hezen kaptunk, ha valahol kiégett. Mindenki igyekszik jobb helyre költözni. Uj lakónegyed Fehérgyar* maton a Május 14 tér. A kör­nyezet még rendezetlen, hi­ányzik még a közvilágítás és nagy gondot okoz a dugulás a 4-es épület C-lépcsőházában. És, hogy az új lakás, az ott­hon feletti örömüket ne tud­ja elrontani semmi, a kivite­lezőnek sürgősen el kell vé­gezni a javításokat Nem csak a garancia miatt! Balogh József A ház, ahol a kutya gaz­dája lakott, előttünk a harmadik volt. Nem volt nagy ház, mint ahogy a ben­ne lakók sem tartoztak a leg­módosabbak közé. A kapu napközben mindig tárva-nyit­va volt. így aztán a kiskutya, amiről szó van, szinte egész nap a járdán feküdt, vagy az utcán csavargóit. Ismerte is a környéken szinte mindenki. Ha egy kis ételmaradék ösz- szekerült, akkor csak füty- tyentettek neki és már ott is volt. — Hadd egyék sze­gény — mondták ilyenkor, egymásközt —, úgy sem kap otthon mást, csak verést. Lát­ni ugyan még nem látta sen­ki, amikor a gazdája veri, de hogy veri, erről mindenki meg volt győződve. — Mert hiszen mi másért is nyüszítne annyira délutá­nonként szegény pára, ami­kor a gazdája hazajön. A kutyát természetesen mindenki nagyon sajnálta. Napok múltával már minden szomszéd csak úgy emlegette, Kutyahála a szegény kis kutya. Hogy a sok beszéd tette-e, vagy a kis csenevész kutyának a látása hatott rám, de én is a saj- nálkozók táborába tartoztam. Sőt, elhatároztam, hogy ha egyszer észreveszem, amint éppen üti ezt a szegény kis­kutyát, odamegyek és úgy megmondom a magamét ne­ki, hogy arról koldul. Szóval így lestem a napot, amely nem is soká váratott magára. Ha jól emlékszem, egy szombat délután történt, va­lamivel korábban jöttem ha­za a szokottnál. Éppen az udvaron foglalatoskodtam, amikor egyszerre meghallot­tam a szegény kiskutya hang­ját. Nyüszít, vinnyog, mint­ha csak nyúzták volna. — No, megállj! — csaptam le, ami éppen a kezemben volt, és gyerünk a tetthelyre. Úgy is mondhatnám, a harc szín­helyére. — Nem szégyellt magát! — vágtam ki sarkig a kiskaput, ami most az egyszer, csodák csodája zárva volt. — így verni ezt a szerencsétlen kis állatot. Maga állatkínzó! Ku- tyapecér! — ordítottam. — Úgy látszik, elértem, amit akartam, mert a kutyás em­ber szinte szóhoz sem tu­dott jutni a meglepetéstől. A bot. amelyet úgy vállmagas­ságban tartott a jobb kezé­ben, úgy merevedett meg a levegőben, mintha csak egy zsinórra lett volna akasztva. — Én csak — próbált szóhoz jutni a kutya gazdája, de én nem engedtem. Valahol hal­lottam, hogy ilyen esetben leghatásosabb a lerohanás. És én mondtam, ami csak a számra jött. A kiskutya időközben ál­landóan a botot próbálta ki­kapni a gazdája kezéből, amely most végre sikerült is neki, mivel a gazdája leeresz­tette. A kutya a nyüszítést is abbahagyta. A gazdája pe­dig, aki úgy látszik kezdte unni a dolgot, egész közel lépett hozzám. — Hát idefi­gyeljen! Maga nagy okos! — mondta szinte fuldokolva a dühtől. — Ez a kutya az enyém, azt csinálok vele, amit akarok! Agyonütöm, vagy ha úgy tetszik magára uszítom! Érti? És magára is uszítom! — Mit?! — mondtam he­begve. — Ezt a kutyát uszít­ja maga énrám? Ezt, amit ón mentettem meg az agyon- veréstől? Hát azt szeretném én látni! És megláttam. Akárhogy is igyekeztem kifelé a kiskapun, bár csak pár métert kellett menni a járdán, a kiskutya kétszer is belemart a nadrá­gomba. A ronda kis dög. Csak úgy, hálából. Falcsik Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents