Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-06 / 235. szám

1971. október 6. KELET-MAGYARORSZA« 5. oldal Tikifaki Nos, sokakkal ellentétben, én nem panaszkodom: az a véleményem, hogy pártolni kell minden újat, nem pedig elnyomni. Ez a tikitaki má­nia (bár az is lehet, hogy rögeszmét kellene mondani, ebben a tévé kicsoda-micso- c tudós zsűrije sem foglalt el határozott álláspontot) szóval ez a golyócsattogósdi megszívlelendő tanulságok­kal is szolgálhat. Méghozzá nem is egy tekintetben. Itt van mindjárt az a kö­rülmény, hogy a golyócskák a hurrikán sebességével terjed­tek el Budapesten és vidéken. Ami csattogós, akarom mon­dani csattanós bizonyítéka annak, hogy nálunk eltűnnek . a különbségek a főváros és a vidék, a falu és a város kö­zött. Igaz, hogy csak fokoza­tosan, mert a fővárosban már két napja javában kelepeltek a tikitakik, amikor az első golyócskák megjelentek Nyír­egyházán, de hát minden nem mehet egyidőben. Most az a soron lévő feladat, hogy a kisebb településekre is el­jusson a technikának ez a legújabb vívmánya, erről az érintett gyerekek azonban minden bizonnyal gondoskod­ni fognak. Bátran megjósol­hatjuk, hogy a közeljövőben azokon a tanyákon is lesz tikitaki, ahol villany még nincs, minden nem mehet egyszerre, pardon, ezt már mondtam. Egy másik nagy tanulság az, hogy a kereslet előbb- utóbb találkozik a kínálattal. Magánszektor esetében előbb, állami szektornál esetleg ké­sőbb, de mindenképpen ta­lálkozik. Mert mi is történt ezekkel a tikitakikkal ? Ugye, megjelentek az utcán az első példányok, feltehetőleg tőkés importból. Ekkor a kínálat még elenyészően kevés volt, mindössze egy­két tikitaki létezett és csattogott, de az sem el­adásra, mivel büszke tulaj­donosai a világ minden kin­cséért nem szabadultak vol­na tőlük. A kereslet viszont órák alatt csillagászati ma­gasságokat ért el, mindenre elszánt kamaszok rohangász- tak, hogy megtalálják a tiki­taki lelőhelyét. S ha aznap nem is, de másnap megtalál­hatták a maszektrafikok­ban és bazárokban, mert reggel már jelentkeztek szál­lítónak a magánkisiparosok az első fűzér csattogókkal. íme, a piackutatás eredmé­nye. A kisiparos este meg- _ látta, éjszaka megcsinálta, reggelre szállította a viszont­eladónak. Mondja valaki, hogy nálunk az ipar nem rea­gál gyorsan a fogyasztói igé­nyekre. Harmadrészt itt vannak az árak, ha már közgazdasági fogalmak is szóba kerültek. Amikor gyártani kezdték ezeket a micsodákat, az ár­színvonal elég alacsony volt, egy-egy tikitaki tizennégy fo­rintba került. Aztán olyan rohamosan nőttek az igények, hogy néhány nap múlva már tizenhat forintot kértek egy ilyen izéért. A kereslet to­vább' nőtt, az ár is tizen­nyolc forintrá. Hogy ezt hon­nan tanulta a magánkisipar, arról sejtelmem sincs. Min­denesetre idejében figyel­meztetni szeretném az érin­tetteket, hogy rövidesen telí­tődni fog a piac tikitakival. Ezt onnan tudom, hogy a fe­jem is már csaknem telítő­dött csattogással. Tehát szá­molni kell a kereslet csök­kenésével. Újra csak közgaz­dasági szempontból nézve: ha csökken a kereslet, akkor nem kell tovább növelni a kínálatot, mert ez esetben ár­csökkenés következik be. Igazán kiváncsi vagyok, hogy mit fognak tenni ebben a helyzetben a magánkisiparo­sok? Ugyanúgy időben ész­reveszik, hogy most már ab­ba kell hagyni a tömeggyár­tást, mint amilyen gyorsan felfigyeltek a keresletre. Kü­lönben aligha lesz nehéz dol­guk, nem szükséges piacot kutatniuk. Csak arra kell ügyelniük, hogy mikor jelen­nek meg az állami üzletben az állami tikitakik, akkorra már bizonyosan kimentek a divatból a csattogok. Egyelőre még vidám csat­togás tölti be az utcákat, te­reket, mintha megannyi fü­lemüle járna közöttünk. Vagy inkább gólya kelepel? Eset­leg rendkívüli nagyböjtöt tartunk és harangok helyett kereplők szólnak mindenütt? Ezt nem hiszem, mert a val­lási szokások már nem olyan erősek. Mindenesetre, kedves szenvedő felnőtt társaim, nem szabad úgy tennünk, mintha a fiataloknak ez a golyómániája idegesítene bennünket. Megfigyelésem szerint ugyanis a tizenéves fiúk és lányok azért csattogtatnak olyan szorgalmasan, mintha fizetnék őket, mert látják, hogy ez bennünket idegesít. Emlékeznek még az iroda­lombeli kanászra, aki minden hajnalban fújta a dudáját, hangosan, mint egy hajókürt. Akit zavart, az úgy tett, mintha gyönyörködtetné, ese­tenként fizetett is érte. Aztán egyszerre csak abbahagyta, mire a kanász is, messze el­kerülte a környéket, mond­ván, hogy majd bolond lesz ingyen fújni. Hát valahogy így kellene nekünk is tenni a csattogó srácokkal és lányokkal. Jó képet vágni hozzá, mintha tetszene, a markukba nyom­ni esetenként egy forintot, hogy ide csattogjanak a fü­lünkbe. Aztán egyszerre abbahagy­ni az adakozást. Majd meg­látják, a gyerekek is úgy gondolkoznak, hogy bolondok lesznek ingyen csattogni. Ad­dig is az a pár forint nem vág bennünket földhöz. In­kább kibírjuk, mint az ideg­kezelést. Árkus József Az emberekre lehet építeni Egy mai falu a pedagógus szemével Először az elmenekült kán­tortanító helyére került. Örömmel tért vissza szülőfa­lujába. a Nyírség és a szat­mári síkság találkozásának küszöbére. Öpályiba. Csaknem harminc év telt el azóta. Ma ötvenéves Sztoj- ka Zsigmond tanító. Vissza a faluba — Annyi kitérőm volt. hogy egy ideig Nagykálló- ban a járási művelődési ház igazgatója voltam. Vágytam mindig vissza Pályiba. A ro­konok. jó ismerősök közé. Mint pedagógus, most min­denekelőtt a gondolkodás változását, a kulturális hely­zet alakulását látja, mérle­geli. — Ma már ott tartanak a Kossuth nevét viselő tsz- ben, hogy a tagok kérdik, hol van munka, mit csinál­janak. Arra megint külön idő kell. amikor úgy mond­ják naponként: úgy lesz jobb. ha nem azt. hanem ezt csináljuk. Mert a kettő közt nagy a különbség — a tudat javára. De ha már megvan így a ma. meglesz úgy a holnap is. Iskola, vagy klubkönyvlár? Kemény vitája volt a ko­rábbi tanácselnökkel. Arról, hogy iskola, vagy klubkönyv - tár legyen-e előbb. — Persze, hogy mind a kettőre nagy szükség van. És az én érvem győzött va­gyis klubkönyvtár lett előbb. Mindig úgy tartottam, első­sorban népművelő vagyok. A- klub létesítését a község sa­ját erőből képes megvalósí­tani. Az iskolára esetleg na­gyobb külső támogatást is adnak. így van meg mára mindkettő. (A kétszintes, négytantermes, nagyszerűen felszerelt új iskolában idén kezdődik először tanítás.) — Persze. tartalommal igyekeztünk megtölteni a kultúrfellegvárat. A könyvtár és klubszobája mellett he­lyet kapott a KlSZ-szerve- zet. nyugodtan próbálhat' a A határidő: október 10 Javaslatot tehetünk a menetrend készítésre A MÁV és a Volán menet­rendszerkesztői hamarosan elkezdik az 1972-es és 1973-as év vasúti és autóbusz­menetrendjének készítését. A menetrend szerkesztői most is figyelembe veszik a lakosság, a nagyobb vállala­tok és tanácsok kéréseit, ja­vaslatait. Az utasok október 10-ig írásban küldhetik be a vasúti menetrenddel kapcsolatos ké­relmeiket, javaslataikat . a megyei tanács építési és köz­lekedési osztályára. Az autó­buszok menetrendjének el­készítése ügyében október 25- ig lehet írásos kérelmeket be­nyújtani a járási tanácsok építési és közlekedési osztá­lyára. Október 15. és 20. között a MÁV menetrendszerkesztői és a megyei tanács közleke­dési osztályának dolgozói a nagyobb vállalatok és taná­csok vezetőinek bevonásával menetrendi értekezletet tarta­nak. Itt tárgyalják meg az utasok, a tanácsok és a válla­latok kérelmeit, javaslatait. Az értekezleten részt vesz a MÁV-vezérigazgatóság me­netrendszerkesztője is. A ké­relmek és a vasút érdekének koordinálása után készül el a menetrend. nőtahács menyecskekórusa, a fiatalok színjátszó csoport-: ja, az irodalmi színpad... Jólesik észlelni a magamfaj­ta embernek a nép érdeklő­dését. tanulni, szórakozni vá­gyását. Erre lehet és kell építeni. Mert van ám for­galma a klubnak. Nem vé­letlen. hogy két író-olvasó találkozót is rendezünk éven­te. Sikerrel. Nem tartja szenzációnak az új és épülő házakat, a villanyt, a rádiót, televíziót és hasonlókat. „Hiszen ez ma már természetes. Az élet javítására, szépítésére jó fe­dezet a nagyüzemi szövetke­zeti gazdálkodás.” Azt mégis külön megemlíti, mintegy összehasonlításképpen, hogy gyerekkorában három bicikli volt a faluban, ma személy­autó négyszer annyi. Mikor diplomával visszakerült a fa­luba. ötödmagával tanított, most tizenkilenc pedagógust számolnak, többségük tanári képesítéssel, mások tovább­tanulással igyekszenek meg­szerezni. Aztán, hogy terje­dőben van a javuló módnak egy olyan változata, amely szerint nem sajnálnak hu­szonhétezer forintot kiadni egy-egy fürdőszóba berende­zéséért. felszereléséért. (A község még nem vízműve- sített.) — Jólesik tudni arról, hogy tervbe van véve a harmadik óvodai csoport kialakítása és az iskolai napközi otthon be­indítása. Nagy előny ez egy­részt a tsz-ben dolgozó k anyák számára, másrészt a gyerekek tervszerű előneve­lésére. Nagyon hasznosnak ítélhető, hogy a tsz-ben több szakkörben képezik maeu.- kat egyszerű dolgozók. Bri­gádok nyerik el a szocialis­ta címet. Mindez értékes, tu­datformáló hatással van. Ám nemcsak eredményeket sorol és nemcsak dicsér Sztojka Zsigmond tanító. Hiányosságokat is észrevesz. Együtt a lakossággal — Többet kellene törődni az utcák rendjével. Ideje volna már, ha a szép házak elé szilárd járda kerülne. Nem hiszem, hogy feltétlei) addig kellene várni. amíg anyagra. csináltatásra az utolsó fillérig össze nem gyűl a pénz. Én azt mon­dom. kérjük a lakosság se­gítségét. Fel kell mérni, mennyi társadalmi munkára lehet számítani. Ne sajnál­juk, hogy erre esetleg beszél­getési időt kell vesztegetni. Helytelenítem a népműve­lés, a tudatformálás anyagi bázisainak megosztottságát. A tanács, a tsz. a tangazdaság és minden egyéb számba jö­hető helyről való kulturális­népművelési alapokat jobban kellene koncentrálni. még hasznosabbá tenni. Például a sport is kell. persze, de nem tudom jó szemmel nézni, ha az többet kap. mint a mű­velődés. a kultúra ápolása. — Végezetül, annak a hí­ve vagyok, hogy több és min­dig több szakembert nevel­jünk. hozzunk be a község­be. De úgy, hogy meg is ma­radjanak. A haladás, a fejlő­dés egy vidéki helységben is így lehet erőteljesebb és tar­tós. A. B. Októberben 295 e/er tonna árut szállítanak gépkocsikon Elegendő vasúti kocsit ígér a MÁV megyénkben A Volán és a MÁV meg­felelően felkészült az őszi forgalom lebonyolítására, az idén a szállításban várható­an nem lesz jelentős fenna­kadás. Az 5-ös sz. Volán vezetői közzétették a felhívást: „Vissza a volánhoz!” A fel­hívás a Volánhoz tartozó gépkocsivezető jogosítvány­nyal rendelkező dolgozókat mozgósítja a szombati és vasárnapi szállításra. A hi­vatásos gépkocsivezetők hét végi pihenőnapjain sem fog leállni a szállítás, mert a vállalat dolgozói (igazgató, mérnök, adminisztrátor, stb.) szombat reggel átveszik a gépkocsikat, így folyamatos, lesz a szállítás az őszi kam­pányban. A vállalat a Vo­lánhoz nem tartozó gépko­csivezetőket is alkalmazza szabadságuk, vagy pihenő­napjuk ideje alatt, mivel „gazdátlan” gépkocsik is áll­nak a garázsokban. A válla­lat október folyamán mint­egy 295 ezer tonna árut fog elszállítani gépkocsin. Ebből 50 ezer tonna kő, a többi pe­dig őszi áru lesz. A MÁV folyamatosan tud biztosítani elegendő vasúti kocsit, így a gépkocsiknak nem kell várakozni az állo­másokon. Szolnok és Békés­csaba környékéről naponta üres szerelvényeket irányí­tanak Záhony és Mátészalka térségébe. Bővül megyénk­ben is a MÁV mozdonypark­ja. A személyzethiányon pe­dig segítenek a nyugdíjas va­sutasok és az aktív vasuta­sok is társadalmi munkában segítik a szállítást szabad­napjaikban. Az üzemek és vállalatok is megfelelően felkészültek az őszi szállításra: lesz elegen­dő rakodómunkás, megszer­vezik a szombati és vasárna­pi rakodásokat is. Egy nemes szolgálat Erdei nk védelméért Szombaton és vasárnap ta­nácskoztak Heves megyében a Társadalmi Erdei SzoLgálat VI. országos találkozójának résztvevői. Az 1962-ben indult mozga­lom — amelynek legfőbb cél­ja „az erdészeti és rendészeti közegeknek hathatós támoga­tást nyújtani az erdők, vala­mint a természetjáró, erdé­szeti és vadászati létesítmé­nyek védelmében” — orszá­gos méretűvé vált. A megala­kulás 10. évfordulója alkal­mából 1972. július 1-én és 2- án jubileumi találkozót ren­deznek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­umban, ahol kiállítást tervez­nek a 10 éves tevékenység be­mutatására. A szolgálat tagjai nemcsak passzív élvezői a természet, az erdők szépségének, hanem aktív védelmezői is. Tevé­kenységük nem elsősorban rendészeti, hanem nevelő, fel- világosító. A természet szép­ségeinek tudatos felismerése magával kell, hogy hozza az annak megóvása iránti fele­lősségérzetet is. Az erdőben egyre többen keresnek fel­üdülést, de ezek között so­kan vannak olyanok, akik nem tudják, milyen veszélye­ket jelent egy hanyagul el­dobott cigarettavég, vagy égő gyufaszál. Nem tudják, hogy okozott már erdőtüzet eldobott palack, amely len­cseként összegyűjtötte a nap­sugarakat. Sokan nem gon­dolnak arra, hogy a szana­szét hagyott papírdarabok egyrészt szépérzékünket bántja, másrészt ha azokat szél fujdogálja, zajuk fölösle­gesen zavarja az erdő vadja­it. nem beszélve a hangos rá- diózókról, magnózókról. Az erdei vadak zavarása, zakla­tása népgazdasági érdekeket is sért. Az erdők nemcsak esztétikai jelenségek, hanem olyan biológiai hátterét képe­zik az embernek, amely azt a felüdülést, felfrissülést adja az embernek, amelyre egyre nagyobb szüksége van. A többi között ennek felismeré­se vezetett arra, hogy az ENSZ meghirdette; 1972. a környezetvédelem éve. Élte­tő elemünk a szép, tiszta, za­vartalan természeti környe­zet. Társadalmi és népgazda­sági érdek, hogy tevékenyen elősegítsük erdeink közjóléti szerepének érvényre jutását. A Társadalmi Erdei Szolgá­lat szervezése megyénkben is folyik. Elsősorban a túrave­zetőkre, a régi természetbará­tokra számítunk ebben a munkában. Minden remé­nyünk megvan arra, hogy ez évben működni is kezdjen a szolgálat. Tarcsa Bálint megbízott TESZ-vezető 250 ÉVES IRAT •• Jobbágy Orzse boszorkánypere Az Esztergomi Városi Ta­nácsnak a megyei levéltár­ban őrzött iratai bizonyítják, hogy még a XVIII. század­ban is mennyi boszorkányper volt Magyarországon. Az egyik dokumentum Jobbágy örzse 1721-es perének tanú­vallomásait őrzi. Recs Éva, az egyik tanú így vallott: „Midőn egy üdőbeh Cserip Jánosninál volt volna ezen fátens, hát Jobbágy örzse ide jüvén, kért tüle ti- felt (tejfelt), egy kis káposz­tába, kire mondá a Cseripné, hogy nem adhat, mert ki- köpülte, nincsen, arra azt fe­lelte Jobbágy örzse: adnál még te énnekem, s ezután nem sok idő múlván Cserip Jánosnénak eldagadott a lá­ba és kifakadott 3 lukra a lába, az mint még most is sínlődik benne.” Kophmajir Mátyás tanú- vallomásából: ....hogy az el­múlt esztendőben nagy bol­dog asszony estin fatenshez gyüvén Jobbágy örzse és ad­tak is neki je, amit adhattak, onnan elmen vén Jobbágy örzse, azon órában 3 eszten­dős gyereke a fatensnek — akinek is semmi nyavalyája nem volt előtte — mindjárt lábárul leesett... és a száját mintha bé csukták volna, fel nem táthatta... Dinnyés Katalin Jobbágy Ferencné így vallott: ....eljő­vén gyakorta nevezett Job­bágy örzse ezen fatens urá­hoz, kérte ötét, hogy egy zsák lisztje volná a Duna partján, hogy hozná fel neki, de a fatens ura meg nem csele­kedte neki azon kérését, az­után csakhamar minden tes­te fekélyes lett, hogy két esz­tendeig sínylődött benne. Egyszer odajővén Jobbágy örzse, szó közben midőn pa- naszkodának, azt mondá: át­kozott az az atyafi, aki a .maga atyja fiának azt cse- lekszi... egyebet aztán nem szólott, hanem, hogy arra ta­nította őket, hogy szedjenek sóskát és azt főzzék és fü- rösszék meg a lábát. Ez mint a fatens, úgy cselekedik, de semmit sem használt...” A tanúk egybehangzóan vallották azt is, hogy Jobbágy örzsének boszorkányhíre van, egyesek tudni vélik, hogy anyját is megégették boszorkánykodásért 1700-ban. Az ítéletről azonban már nem szólnak a dokumentu­mok. „AjándéksSrbSi“ — orgazdaság A szabálysértési csoport naplójából G. J. nyíregyházi lakos és két társa, valamennyien a söripari vállalat dolgozói fel­keresték K. M. nyíregyházi lakost, az egyik italbolt ve­zetőjét és 100 liter pilseni sört kínáltak eladásra. A sör eredetére vonatkozólag azt adták elő, hogy a válla­lattól „jutalomsörként” kap­ták. K. M. megvásárolta 800 forintért és kimérte az ital­boltban. A szabálysértési tárgyalá­son súlyosbító körülmény­ként kezelték, hogy K. M. halmazaiban követte el a sza­bálysértést. 800 forint pénz- büntetésre bírságolták. A másik, szabálysértési tár­gyaláson T. L-né nyíregyházi lakost két adag dupla feke­téért büntették meg 500 fo­rintra. Az előzmény az volt, •hogy a két dupla kávé csak 51 és 60 százalékos szolgálta­tási értékű volt. Egy-egy dupla kávé megfelelő minő­ségének eléréséhez a szükséges hattized gramm kávét nem használta feL Bolti lopásokban is ítélke­zett a szabálysértés. A Búza téri ABC-áruházban T. J-né nyíregyházi lakos vásárlás közben egy pár zoknit, nylon női harisnyát és női fehérne­műt a kosár helyett a hóna alá tett. Tettenérésnél azzal védekezett, hogy azt látta: más is így vásárol, gondolta neki is szabad. Idős korára való tekintettel 200 forintra büntették. Ugyancsak itt Sz. Gy-né nyíregyházi lakos egy üveg kecskeméti barackot felejtett el a vásárlókosárba tenni. Észrevették a lopást és a tettes kifizette a pálinka árát, valamint a 300 forint pénzbírságot. K. L-né nyíregyházi lakos a Ságvári Tsz kertészetéből különféle zöldséget vitt el. A piacon árusítás közben le­foglalták a lopott árut. A szabálysértési tárgyaláson 300 forintra büntették. Farkas Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents