Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-06 / 235. szám

íwi. október 8. feBLET-MAGTARO^SZÄÖ Gazdasági jegyzet? Milliókról van szó! len kilő se menjen az ipari­ba (négy ed osztályú) ami ma­gasabb kategóriába is el­mehet. Tudjuk, hógy az utakon — akár hogy szidjuk, panasz­kodunk rája — a következő napokban nem tudunk már javítani. Ahol rossz az út, ezt tényként kell elfogadni és ennek megfelelően kell rajta közlekedni. Az ilyen utakon ne száguldjanak az alma­szállító járművek 60—70 ki­lométeres sebességgel. Húsz- perqes időnyereséggel egy- egy szállítmánynál is tízez­reket lehet elveszíteni. Mint írtuk, a szedés előtti becslés szerint 22 ezer va­gon almára számíthatunk. Ha ebből csak öt százalék­kal több exportminőséget tudnánk megmenteni, ez ke­reken ezer vagon almát je­lentene. Az exportár és az egyéb árak között 2—3 forint különbség is van. de ha annyira megtörik az almát, hogy csak ipariként veszik át. akár 4—5 forint veszte­ség is érheti a termesztőt kilónként. Ha csupán a 2 fo­rintos különbözetet számol­juk. akkor is az ezer vagon megnyerése 20 millió forin­tot jelentene. Kisebb mérté­kű ugyan, de az egyéb osz­tályoknál is jelentős az árkü­lönbözet. Például ha a har­madosztályúból ipari alma lesz, egy forint körül veszít minden kilón a termelő. Az egész termésre vetítve a gondosabb munkát, sok mil­liót menthetnek meg azok a dolgozók, akik ezekben a hetekben egyik kincsünkkel, a téli almával foglalkoznak. Érdemes és szükséges, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok vezetői erre a munkára mindkét sze­mükkel odafigyeljenek. Cs. B. FŐISKOLÁSOK ÜZEMI GYAKORLATON. A Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola technológiai műhelyében gya­korolnak a hallgatók. Szakemberek irányítása mellett sajá­títják el többek között a szerszámgépek kezelését, a for­gácsolás technikáját. ■ Képünkön: Oborzil Géza II. évfolya­mos gépészhallgató Kozár István szakoktató irányítása mellett gépalkatrészt esztergályoz. (Hammel J felvétele) Épül az új városi gázvezeték A kivitelező: a KEVIEP Három hónappal az 1971-es gazdasági esztendő befejezése előtt már teljesítette éves tervét a Kelet-magyarorszá­gi Vízügyi Építő Vállalat szabolcs-szatmári kirendelt­sége. Szeptember végére há­rom jelentős megyei vízügyi beruházáson végeztek a szer­ződésben vállalt építésekkel. Az idei közművesítési ter­vükből a Nyíregyháza—Kótaj közötti vízvezetékrendszer készítése emelkedett ki. A megyeszékhely ivóvízellátá­sának javítására épült 7 ki­lométeres kútbekötő vezeté­ket határidőre,, július utolsó napjaiban adták át rendelte­tésének. Részegek a volánnál Hol, mit és mennyit ittak, az ő dolguk. De mindket­ten úgy tettek, mint akik jól végezték dolgukat. Fel akartak ülni a pótkocsis vontatójukra, s elhajtani a nagy forgalomba. Ezt akadályozták meg szeptember 27- én az almatárolóban Nyíregyházán. A demecseri Kos­suth Tsz VH 57—53-as és a VH 58—65-ös számú von­tatói vezetőiről van szó. Miután az almaszállítmányokat átvették, akkor vet­ték észre, hogy a két vontatóvezető részeg. Szóltak az urh-nak. Kijöttek, bevitték a vontatóvezetőket. Lehetett úgy délelőtt 11 óra. Délután fél 4 felé kiengendték őket. Egyikük először még reklamált a jóakarónak, miért kellett szólni a rendőrségnek, később azonban belátta, hogy az ő és családja — három gyermeke van — érde­kében helyesen cselekedett. Elírnék ellenére vontatóra ült — még nem volt józan —, s elhajtott. Másnap tudtuk meg, hogy karambolozott egy másik jármüvei, hazafelé menet. Szerintünk a tsz-ben az ilyen esetekben következe­tesebben kellene eljárni. Mert lám a következetlenség megbosszulja magát! FARKAS KÁLMÁN Jól haladtak a KEVIÉP szakemberei a kisvárdai víz- művesítéssel is. A 42 kilomé­ter hosszú ivóvízhálózatból szeptember közepére 38 kilo­métert fektettek földbe. A hátralévő négy kilométer hosszú vezeték építéséhez a jövő év márciusában kezde­nek hozzá, így az építésnél elkerülik az őszi-téli időjárás okozta károkat. Az utolsó méterek elkészítésével a jö­vő év közepén adják át mű­szakilag a vízhálózatot, te­hát' a vállalt határidőre. . Tiszalökön az idén szenny­vízhálózat kiépítésére kötött szerződést a vízügyi építő vállalat. Az 5200 méteres csőhálózatból eddig 2.6 kilo­méter hosszú vezetéket' sze­reltek be. A hátralévő szaka­szokat a kisvárdaihoz hason­lóan a jövő év tavaszán épí­tik be. A vezetékhálózat el­készítésén nem múlik a határidő betartása, amely 1973 — ha­nem a szennyvíztisztító telephez szükséges átemelő szivattyúrendszer okoz gon­dot, mivel a gépeket import­ból szerzik be. A határidő hosszúsága azonban ad elég időt a gépsor beszerzésére és szakszerű beszerelésére. Az év hátralévő napjait nem töltik tétlenül a KEVI- ÉP dolgozói. A Nyíregyházi Városi Tanács megrendelésé­re a megyeszékhelyen 3 mil­lió forint értékű gázvezeték- rendszert építenek. A mun­kákat már megkezdték, s év végéig a Honfoglalás utca, va­lamint az új lakónegyed, a 17-es lakókörzet térségében elvégzik a gázvezetékek föld­be fektetését (bagoly) Radyányi Barna: Szabad szombat Szinte szólásmondássá vált: almát termelni már tudunk, de az értékesítést még ta­nulni kell. Pontosabban ar­ról van szó. hogy a szabolcsi kertészek nagy hozzáértéssel, szorgalommal világszínvo­nalon termelik a téli almát, amíg az a fán van. Egy-egy kedvező esztendőben az al­ma minősége — a gyürüöl- csöskertekben — 90—95 szá­zalékban exportminőségű. Mire a vagonokhoz, az átve­vőhelyekre ér. jobb esetek­ben is 70—80 százalékra csökken ez az arány. A gond megszüntetésének. Illetve csökkentésének több összetevője van. Nemcsak a termesztő gazdaságokon, másokon is múlik ez. A mi­nőség összefüggésben áll az utak helyzetével, a szállító- kapacitással és a gondos szedő, válogató munkával. A külső okokon — elsősorban a közutak állapotán — a ter­mesztők nem változtathat­nak. A népgazdaság súlyos 100 milliókat k<V megyénk­ben is az utak korszerűsíté­sére, de ez a nagy munka csak az anyagi teherbíró ké­pességgel párhuzamosan hosszabb idő alatt valósul meg. Máról holnapra a bekö­tő utak sem készülnek el mindenütt. Van tehát egy adott helyzet, amihez igazod­ni kell. Csak ennek figye­lembevételével lehet a leg­több exportalmát kiszállítani a kertekből. Az idei termés nem éri el a tervezett mennyiséget. Mintegy 22 ezer vagon ter­mésre számítunk. Az időjá­rás, a gyakori és nagy terü­leteken pusztító jégverés mi- nőségüeg is csorbította a tervezett termést. A múlt évi árvíz is hatással volt az idei termés mennyiségére és mi­nőségére. Ezek a tények — továbbá a kapásterménye­ket és a zöldségkertészeteket ért aszálykárok — még in­dokoltabbá teszik az export­minőség lehető legnagyobb kihozatalát. A két minőség — export és- belföldi — ár­különbözetét minden ter­mesztő jól ismeri. Mindig is érdemes volt a hibátlan, minden tekintetben jó mir nőségű almát kiválogatni és sértetlenül eljuttatni a ke­reskedelmi hálózatba. Mit tehetnek a termelők? Először is a gondos, ha le­tilt még gondosabb szedés­sel megadályozni a fizikai sérülést. Ezt a gondosságot továbbvinni a helyi mozga­tás, válogatás és csomagolási munkákra. A válogatásnál minden almát a maga osztá­lyába, helyére rakjanak, mert az alacsonyabb osztályú be- keveredése lerontja a jobbat. (Soha nem a rosszabbat emelik az értékesebb szint­jére.) Ami megfelel az ex­portkövetelményeknek, az az utolsó darabig abba az osztályba kerüljön és egyet­A személyzeti osztály vezető­je értetlenül csóválta a te­jét: — Meglepő a szándéka, Katuska Kartárs. Húsz éve utókalkulátor a vállalatunk­nál, mindig meg voltunk elé­gedve magával, nemrég ka­pott fizetésemelést is. Mi az okg, hogy most mégis él akar menni tölünk? — A szabad szombat, osz­tályvezető kartárs! — mond­ta szerényen, de határozottan a középkorú férfi. — Már megbocsásson, Ka­tuska kartárs, de itt nálunk, a Habverőgyárban, már egy fél éve bevezettük a szabad szombatot. A Rézüst Művek­nél pedig,’ ahová át akar menni, tudtommal még éve­kig nem kerül rá a sor! — Hát éppen ezért!... Lá­tom, nem egészen tetszik ér­teni. Hát akkor elmagyaráz­nám, szíves engedelmével... Amióta ez az új munkarend van miaalunk, a feleségem már péntek este 'elkezdi a macerát: Jenő, tedd rendbe a motorodat, holnap ki kell szaladnod Gödre, behozod a víkendházból a virágokat... Jenő, javítsd meg a fürdőszo­bában a vízcsapot... Jenő, ne ülj mindig tétlenül, készítsd össze a szennyest, amit hol­nap leviszeJ a Patyolatba... Ha morgolódni kezdek, rög­tön rávágja: Ugyan, fiam. holnap szabad szombatod van, kipihenheted magad! Az utókalkulátor kis szüne­tet tartott, mélyet szippantott a cigarettájából, majd folytat­ta: — És alig virrad fel az a bizonyos ,szabad’’, szombat, hajnalban mar kelteget a fe­leségem: Jenő, szaladj le a csarnokba, itt a lista, mit kell vásárolnod a mai és holnapi ebédhez... Aztán elmész a Pa­tyolatba, elviszed a szennyest, elhozod a tiszta ruhát... Az­tán felvikszeled a szobát, ki­porszívózod a szőnyegeket, felhordod a tüzelők.. Kisza­ladsz Érdre, Piroska nénihez, a mákdaráióért, kiviszed a havi dugsegélyt. a nagyma­mának, Vecsésre... A személyzeti osztály veze­tője, aki egyre nagyobb fi­gyelemmel hallgatta az előtte ülő férfit, most hirtelen köz­bevágott: — És el keLl mennie a fele­sége varrónőjéhez, a cipész­hez, a cippzárashoz, a szem- felszedőhöz... Le kell vinnie a kutyuskát sétáltatni. Sorba kell állnia vasárnapi mozi­jegyért... Az utókalkulátor meglepet­ten ütötte fel a fejét: — Honnan tetszik tudni mindezt ilyen pontosan? — Hajjaj...—sóhajtotta so- katmondóan az osztályvezető, majd rezignál tan hozzátet­te: — És ha szól valamit, a felesége mindjárt azzal érvel: utóvégre egész nap szabad vagy, fiacskám... — Hát kellett ez nekünk, osztályvezető kartárs? Hát nem volt jobb abban a régi szép időben, amikor szomba­ton is besétáltunk reggel nyolcra, megreggeliztünk, megittuk a kávénkat, átfutot­tuk az újságokat, megbeszél­tük a totóesélyeket... Aztán 1 óráig elpiszmogtunk ezzel, azzal, arra a néhány árára-------_»=4 0 kollektív szerződések megyénkben SZMT-tájékoztató az üzemi alkotmányok készítéséről Első ízben készítettek öt évre szóló kollektív szerződé­seket ebben az évben a vál­lalatok és a szakszervezeti bizottságok. A szerződések megkötése óta még rövid idő telt el, ez azonban elég volt ahhoz, hogy a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa negyven üzemLan megvizsgálja e hosszú távra szóló'„üzemi al­kotmány” x tapasztalatait és azt keddi ülése elé terjessze. Ezekről a tapasztalatokról kértünk tájékoztatást Havacs Józseftől, az SZMT titkárá­tól. A tervekkel összhangban — Az üzemi alapszerveze- tek és az előkészítő bizottsá­gok — amelyekben a koráb­biakhoz viszonyítva nagyobb arányban képviseltették ma­gukat a nőbizottságok és KISZ-szervezetek — időben megkapták a szükséges felvi­lágosításokat és szakirodái­nkat, ennek ellenére több he­lyen elhúzódott a tervezetek megszövegezése az alapbérek besorolásához szükséges tár­caszintű végrehajtási utasítá­sok késedelmes megjelenése miatt. — A szerződéseket megkö­tötték és a dolgozók aktívan részt vettek olyan fontos kérdések megvitatásában, mint a bérfejlesztések for­mája, a differenciálás módja és mértéke, az év végi része­sedés kifizetésének feltételei, a törzsgárdatagság, a szocia­lista brigádok anyagi elisme­rése, a természetbeni jutta­tások növelése, a lakásépítési támogatások felemelése, a ne­héz fizikai munka gépesítése, az ötr^ipos munkákét beveze­tése, hogy csak a fontosabba­kat említsem. — Mégis azt mondanám, hogy nem mindenütt kedve­zőek a tapasztalatok. Ennek okát elsősorban abban -lát­juk, hogy a vállalatok az éves és az ötéves tervek ki­dolgozásához • általában a mérlegkészítés után kezdtek hozzá, így a kollektív szerző­dések előkészítésének üteme általában megelőzte a kö­zéptávú tervek készítését. Sőt, a kidolgozott terveket a rendeletek változásával mó­dosították, de ezeket nem követték a kollektív szerző­dések módosításai. Ami nem mindegy — A kiegészítést, illetve a módosítást indokolja, hogy a tervekben szereplő anyagi erőforrások megteremtése után a kollektív szerződés in­tézkedjen annak elosztásá­ról, hiszen ez nem közömbös a dolgozóknak. A másik az, hogy a tervek a teljesítmé­nyek növelését, az eredmé­nyesség javítását célozzák, ezeknek a hatása azonban nem érződik a kollektív szer­ződésekben. komolyabb munkába nein volt érdemes belefogni... Elin­tézni úgysem lehetett semmit, mert a társvállalatok szabad szóm batozíak. vagy csúsz­tattak... Hát nem ez volt ne­künk az igazi szabad szom­bat, osztályvezető kartárs? A személyzetis elmélázva hallgatott egy darabig, majd végül is azt mondta: — Eltőrjesztem a kérését az igazgatóságon, Katuska lcar társ. Holnapután meg­adom a választ... Alig lépett ki a másik fér­fi a szobából, az osztályveze­tő vette a kabátját, kalapját, kulcsra zárta az ajtót, s elin­dult ö maga is. Az előszobá­ban odaszólt Manyikénak, a titkárnőnek: — Bemegyek a minisztéri­umba, Úgy hallottam, a.Réz­üst Művektől elmegy a sze­mélyzetis. Megpróbálom ki­bulizni. hogy én kerüljek a helyére... ' — Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy a szerződés nemcsak szabályozó eszköz a dolgozok munkaviszonyának, életkö­rülményeinek alakulásában, hanem — a tervből eredően — fontos jogi követelménye­ket támasztó eszköz a dolgo­zók anyagi és kulturális igényeinek javítására is. És ezért kell erre jobban odafi­gyelni, hiszen sem a szak- szervezeteknek, sem a dolgo­zóknak nem mindegy: meny­. nvire érzik sajátjuknak a vállalati döntéseket. — Tulajdonképpen a válla­latok tervei anyágilag is meghatározzák a kitűzőit cé­lokat. Mert akár a vállalati fejlesztést, kapacitásnöveke­dést, műszaki fejlesztést néz­zük, valamennyi kihatással van a dolgozókra. Éppen ezért lényeges, hogy ezek még átmenetileg se sértsék a dolgozók érdekeit. Lehet jól is — Nagyon jó példa erre, amit Záhonyban tapasztal­tunk. A gözmozdonyok ideje lejárt és a vasút villamosítá­sával egyre több magasabb szinten képzett villamosmoz- dony-vezetőre van szükség. Ugyanakkor van jó néhány olyan volt mozdonyvezető, akinek nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége és emiatt nem tudják meg­oldani az átképzésüket. Mi legyen most ezekkel az em­berekkel? A kollektív szer­ződések feladata előírni, hogy ilyen esetekben a kö­vetkezményeket a vállalatok viseljék és a tervek vetülete- ként a szerződések is több évre előre meghatározzák, milyen garanciát ad a válla­lat a dolgozóknak. hogy egyéni sorsuk alakulásában törés ne következzen be. Több helyen nem dolgoztak ki egyértelműen a szerződé­sekben az anyagi juttatások lehetőségeit. Konkrétan kel­lett volna kimutatni, hogy a fejlesztési és részesedési összegekből mikor és meny­nyi fordítható béremelések­re, az év végi es évközi ju­talmazásokra, béren kívüli juttatásokra, vagy szociális, kulturális, egészségügyi és sportcélokra. Ahogy a kol­lektív szerződésekből látjuk: a vállalatok óvatosan tervez­tek a bérkérdésekben. Ez azt is jelenti, hogy az évi 3 szá­zalékos bérnöveléssel nerrt fogjuk majd elérni az orszá­gosan tervezett 16—18 szá­zalékos növekedést, nem is beszélve a megyei pártbizott­ság irányelveiben kidolgozott' 20—22 százalékos növekedés­ről. Bérpolitika hosszabb távon — Ebből az is látszik, hogy a vállalatok csak a kedvező adózás mértékéig terveztek bérfejlesztést és többségük nem foglalkozott hosszabb távú bérpolitika kialakításá­val. Úgy tűnik, szívesebben élnek az utólagos premizálá­si és jutalmazási lehetősé­gekkel, mint az előre megha­tározott feladatok kitűzésé­vel, illetve azok anyagi elis­merésével. — Befejezésül azt monda­nám, hogy összességében po­zitívan lehet értékelni a szakszervezeti szervek tevé­kenységét a kollektív szerző­dések elkészítésében. Azt is hozzáteszem, hogy érződik a közös munkában a pártszer­vezetek segítségnyújtása is. Ahol azonban a szerződések hamarabb elkészültek, mint a vállalatok ötéves tervei, ott annak megfelelően már­cius 31-ig módosítani lehet a ' szerződéseket, hogy azok még eredményesebben képviseljek a dolgozók érdekeit. B, J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents