Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

'4. oldal KELET MAGYARORSZAO 1971. október 8*. Szülők fórum i: Még „egy kortyot" sémi • Október az alkoholizmus eUeni küzdelem hónapja volt megyénkben. Csak örömmel üdvözölhetjük az ilyen kezdeményezéseket. Sok-sok gondolatot ébresztő kiállí­tást, előadást szerveztek a középiskolai tanulók részére. Az alkoholizmus elleni küzdelem és az egészséges életmódra nevelés szorosan összefügg egymással. A kö­zépiskolás tanulók nagy része otthonától távol él, ren­delkezik azzal a zsebpénzzel, amiből szeszes italra is költhet. Helyes tehát felhívni figyelmüket az alkohol szervezetüket károsító voltára. Ifjúságunk azonban nemcsak gimnazistákból, ipari tanulókból tevődik össze, hanem a fiatalabb korosztá­lyú gyermekekből is. Távol áll tőlem, hogy mindenféle szeszfogyasztást elítéljek, azokat is, amelyeknek semmi köze nincs az al­koholizmushoz, nem károsítják kisebb mennyiségben a szervezetét. De a kisiskolások szeszesital-fogyasztását mindenképpen el gond olkoztatón ak tartom! Nem hiszem, hogy a szülők ne lennének tudatában az alkohol káros hatásának. Ennek ellenére az a tapasz­talatom, hogy a 14 éven aluli gyermekek nagy része al­kalomszerűen vagy rendszeresen szeszes italt fogyaszt Nehéz olyan 18 éves fiatalt meggyőzni a szeszfogyasztás ártalmairól, akinél a családi házban 10—14 éves korá­ban megengedték azt. Egy 10 éves tanuló vallomásából idézek: én minden reggel megiszom az 1—2 deci vörös bort, mert vérszegény vagyok, és nagymama azt mondta, ha ezt iszom, egészségesebb leszek.” Vagy egy másik gyerek: „Nálunk állandóan van sze­szes ital, étkezés előtt, vagy után szüleimmel együtt fo­gyasztok.” Szomorú az a felmérési statisztika, mely szerint egy 35-ös létszámú osztályból 9 gyerek rendszeresen, 12 alkalomszerűen fogyaszt szeszes italt. Vajon az a gyermek, akit édesapja magával visz be­vásárló útjára és kiméreti 11 éves fiának a fröccsöt, vagy a sört, hogyan fogja elvégezni napi iskolai mun­káját? Egy gyenge tanulmányi eredményt elérő gyer­mekünk édesanyja természetesnek vette, hogy nyolcadi­kos fia — „egy-egy korty italt elfogyaszt” — mondván: „had legyen szegénynek jobb étvágya!” A ma még csak szeszes italt kóstolgató gvermek a „holnap” iszákos felnőttévé válhat. Az alkoholt fogyasz­tó gyermek figyelme csökken, tanulmányi eredménye az átlag alatt marad. A gyermek étvágytalanságát ne szeszes itallal akar­ják megszüntetni! Ennek orvoslására idegrendszerét nem károsító gyógyszerek egész sora áll rendelkezésre. Kirándulásokra a gyerek ne borral és pálinkával ízesí­tett teát hozzon! Zsebpénzével számoltassák el! A gyermek otthoni dolgaiért elsősorban a szülő fele­lős’ Személyes példamutatásukkal, jó nevelési módsze­rekkel akadályozzák meg az alkoholisták „utánipótlá­sát”! Nem akarok általánosítani és megbántani azokat a szülőket, akiknek nevelési módszereire mindannyian felnézhetünk. Sokan mondhatják, hogy „ez nem vonat­kozik az én gyermekemre”. S valóban, sok szülőnek iga­za is van. Igazságuk azonban csak részigazság. Senki sem lehet közömbös a más gyermeke iránt, ' Az sem mindegy, hogy a szülői házban szépet, jót halló gyermek, mit hall és lát osztálytársaitól, barátaitól. S vajon a nevelésben ki fog jelentősebb szerepet játsza­ni? Ha egy felnőtt nem szolgálja ki itallal a gyermeket, vagy rászól, figyelmezteti az italt fogyasztó tanulót, közvetve a magáét is neveli. De akkor is. ha „nem az én gyermekem” jelszóval italfogyasztását közömbösen nézi. Dr. Kaizinger Zoltánná \Nye!vperqe1ó mondókák Mondd vagy mondasd az alábbi ravasz szócsoporto­kat, verseket gyorsan, többször egymás után. Ügyes vagy, ha egyszer sem botlik meg közben a nyelved. 1. Mimi-mama ma maga maradt. 2. F, csacska makacska macska tarka farka kacsika. 3. Péceli-papa picike pocsaji piaci pipája pipacspi­ros. 4. Sose süssünk sós sertéshúst. 5. Ez egy csinos, cseles, szeles, sebes, szép csikó. 6. Ebecském Derecskén terecskén keresném. 7. A papa piripócsá parányi pepita parafapapagája púpos. 8. Csak kicsiny e kacsanyak-kocsonya. 9. Pici csikkek s kicsi cikkek. 10. Pikkelyes pitykés pöttöm potyka pont a pettyes partra pottyant. v 11. Névnapomra kappant kaptam, s pipereszappanhabban hagytam. 12. Kerekes Gereben nyelved Deregjen kereken.' 13. Görbe gödörbe görgő görbe bögre. 14. Hetven hetede, negyven negyede, ezer fele meg egy ezerszerese. (Mennyi az?)­15. Böbe baba bőrbundája puha baribélésű. 16. Ez a testes tettes rettenetes rest. 17. Ez egy fűszeres, széles, szép, sült sós szelet 18. Lám a. Lali lila lilioma ma megázott. Gazdag Erzsi: Hinta-játék Itass meg friss forrásvízzel! Forrásvízre vágyom. Etess meg i tenyeredből ezt is meghálálom. Hintáztassál a karodon! Hajam szélben lengjen! S ha meguntad a játékot, ejts a földre engem! ■ GYERMEKEKNEK Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Lgekötő. 7. Azonos magánhangzók. 8. Elekes Aranka. 9. Elemér be­ceneve. 11. Ilyen csiga is van. 12. Baráti állam pénzne­me. 14. Házfedél. 16. Megfej­tendő. 18. Vés. karcol. 20. Ér­zékszerv (+’)• 21. ÉM. 22. Felkavart tus! 24. Verte, rég­múltban. 25. Erős fuvallat. 27. Lop. 28. Becézett férfi­név (+’)• 29. Nagy zeneszer­zőnk, zenepedagógusunk ne­vének mássalhangzói. Függőleges: 1. Színültig. 2. Helyrag. 3. Kosár. 4. E napon. 5. Csinos. Krecsmáry László: Furcsa Sárga, barna, bordó, lila, piros, fehér, fekete — kilyukadt a Sári néni fazekának feneke, s mind egy cseppig kifolyt biz a fazekából a tejecske, s ha kifolyt, a cirmos cica mind egy cseppig megette! jó megjelenésű, ismert ide­gen szóval. 6. Megfejtendő. 10. XVü. 11. ÉEN. 13. Régi űrmérték. 14. Nyit. 15. Meg­fejtendő. 17. Azonos betűk. 19. összevissza sózó! 21. Ele­del. 23. Évszak. 24. Verd. 26. Római 51. 27. Néma Icuka! Megfejtendő: A Szovjet­unió népei közül négy: víz­szintes 1, 16, függ. 6, 15. Múlt heti megfejtés: BEN- CZI GYULA EMLÉKTÁBLA - AVATÓJAT. Könyvjutalom: Szűcs Judit Nyíregyháza. Simonfalvi Éva Tuzsér és Nagy Erzsébet Apagy. vers Ha nem ette volna meg a cicácska a tejecskét, az lett volna... Mi lett volna? — Törd rajta a fejecskéd! naifsaos-iaA cso-inj a )za ciijoa tum-n qqcAo) J05JJIV Csányi Gyöngyi; rp •• ni / « . Iucsoknota A réten nyfitt, fakó kötény, füstkék ölén most nyílik egy csengettyűke. Bongatja kék harangfejét, s egy tücsök meg ráver a nyirettyűre. Zúg, zeng, szól, száll, nines is nagydob, mégis harsog az a círpes víg nóta, kilenc kislány jár férctáncot, ispilángot, mintha máris nyár volna. Miért mosakszik a macska evés ufón Litván mese Odarepült a veréb egy pa­raszt udvarába, s szedegetni kezdte csőrével az elszórt búzaszemeket. Miközben a veréb így szök- décielt, s egyik búzaszemet a másik után csippentette föl a csőrével, a macska észrevét­lenül leselkedett rá. Tipegett- topogott a macska, végül rá­vetette magát a verébre. El­kapta a szárnyát s így szólt: — No, ma jó reggelim lesz! — Miket beszél macska uraságod! — csiripelt föl ke­servesen a veréb. — Hát csakugyan el akar •' engem fogyasztani? — El bizony! Talán csak nem foglak nézegetni! — szi­szegte a macska, s készülő­dött. hogy végezzen a veréb­bel. — Szégyellje magát macs­ka uraságod! — csiripelte a veréb. — Még csak nem is mosakodott meg. Hát nem tudja, hogy a gazda és a gazdasfzony, s minden ember a világon, reggelizés előtt megmosakodnak? — Ez csakugyan így van — mondta a macska, s föl­emelte a mancsát, hogy megmossa szépen az arcát. Több sem kellett a veréb­nek: egy szempillantás alatt elröppent A macska dühösen fogad­kozott: — No, engem sem csapsz be többé! Az emberek csinál­ják, ahogy akarják — én bi­zony előbb megreggelizem ez­tán. s csak azután mocak- szom. Azóta minden macska evét után mosakszik. A mohó majom Brazíliai mese A hegyekben egy rop­pant mohó majom élt: kó­kuszdiót, érett tököt, kukori­cát. szőlőt, mindent össze­gyűjtött magának a környék­ben. Egyszer egy nagy fürt ba­nánt pillantott meg a fa te­tejében. s így' okoskodott: — Ez még zöld banán. Vá­rok még, amjg^ megnőnek, s akkor mipdet megeszem.-'' Azzal odaült a majom a fa tövébe, s várta, hogy megér­jenek a banánok. Egy nyúl haladt el mellet­te. s kérlelni kezdte: «— Tépjél le nekem egy ba­nánt. majom, nagyon éhes vagyok! A zsugori majom bottal kergette el: — Semmit sem adok, tapsi­füles! Ha megérik ez a ba­nánfürt. én magam fogyasz­tom el. Teltek-múltak a napok, s a banánok egyre növekedtek, érlelődtek. Egyszer papagáj szállt ar­ra, s leszólt a majomnak: — Engedd meg. majom ko­ma, hogy letépjek egy szál banánt, már három napja semmit sem ettem! A falánk majom követ hajított feléje, úgy kergette el: —• Hess innen, te görbe csőrű! Ezek az én banánjaim, s ha megérnek, magam fo­gyasztom el őket. A banánok tovább érlelőd­tek. Nemsokára teknősbéka cammogott arra. s ő is kö­nyörögni kezdett; a majom­nak: — Szörnyen éhes vagyok, legalább egy banánt tépjél le nekem. A mohó majom őt is ugyan­úgy elkergette, mint az elő­zőeket: — Ha megérnek, én ma­gam eszem meg az összes banánt. A banánfürt közben telj&J sen megsárgult, súlyossá vált Miközben k zsugori majom tovább várakozott, a túlérett, súlyos fürt elvált az ágtól és — puff, pontosan a majom fejére pottyant. A majom szeme előtt elsötédett a vi­lág. Az állatok, ezt látva, oda­szaladtak. hogy megegyék a lehullt gyümölcsöt, de hát az már rothadt volt. • — Ezt érdemelted, te fa­lánk. zsugori majom! Másnak nem adtál, magad sem érde­melted meg! Serf8x6 Simon: Száz év múlva Fölfelé áll a . vadnyúl bajusza, pár centit nőtt tavaly óta, eget horzsol száz év múlva. Hogyan ijedi' meg a tigris a nyúltól Vietnami mese Találkozott egyszer a házl- nyúl.az elefánttal és így szólt hozzá: — Mi van veled bátyus­ka? Miért van úgy kisírva a szemed ? — Ugyan minek örülnék, amikor délben úgyis-jneg fo­gok halni — felelte az ele­fánt — Vajon miért halnál meg?! Hiszen olyan egészsé­ges vagy, mint a makk! — Az igaz, — magyarázta az elefánt, — de mindennek a tigris az oka! — s olyat sóhajtott, hogy potyogni kezdtek a fáról a levelek. — Mondom, mindennek a tig­ris az oka. Megparancsolta nekem, hogv legvek délben a folyó partján az itatónál, ahol majd engem fel fog falni. — Ne félj semmit, — bá­torította a nyuszi az elefán­tot, — megijesztjük a tigrist! Ültess engem a fejedre és megmenekülsz! S amikor már ott csücsült a nyuszi az elefánt feje tete­jén, így folytatta: —- Most pedig ballagj oda a folyóhoz és jegyezd meg jól a következőt: ha majd a lábammal a fejedre koppin- tok, ess el, s tegyél úgy, mintha meghaltál volna. Alig ért a folyóparthoz a? elefánt azonnal ott termett a tigris is. s amikor megpil­lantotta őt a nyulacska, bele­harapott az elefánt fülébe és így kiáltott fel: — Jaj, de rossz ízű húsa van! Lehetetlen megenni! Legjobb lesz, ha megnyúzom és takarót készítek a bőréből a nyúlketrec tetejére! Alighogy ezt kimondta, máris kupán csapta lábacská­jával az elefántot. Az ele­fánt erre elvágódott, s úgy tett, mintha meghalt volna. Megijedt erre a tigris. Ez aztán a vadállat! — gondolta. Egyetlen ütéssel leterítette az elefántot! A nyuszi pedig egy ugrás­sal a földön termett, köze­lebb ment a tigrishez és így szólt: — De jó. hogy végre már kedvem szerint megebédel­hetek! Sohasem ettem éle­temben finomabbat, mint a tigrispecsenye! — S hátsó lábára állva félelmetesen kö­zeledett a dzsungel királya felé. A tigris azonban nem várta be a nyulat, hanem ijedté­ben a sűrűbe vetette magát és eltűnt. — Ne szaladj! — kiáltotta utána a nyuszi. — Még ma felkutatom az egész erdőt, megtalállak és megeszlek! Rohanva érkezett haza a barlangja elé a tigris. Egy kicsit kifújta magát, majd azt mondta: — Ilyen szörnyeteggel jobb nem találkozni! Nyomban át­költözöm egy másik erdőbe. És úgy is tett, ahogyan mondta. Az elefánt pedig a dzsungel minden állatának elmondta bátor és eszes kis megmentő- jének történetét. Krecsmáry László fordítása TÖRD A FEIEDI

Next

/
Thumbnails
Contents