Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

?W ''VtáSer Sí. WXET MAGVAROftSZÄfl t. ->Ma? Naponta találkozhatunk olyan esetekkel, amikor ösz- szeütközésbe kerül az em­ber és a jog. Nemcsak a bíró­ságok aktái őrzik az ilyen cselekményeket. A rossz köz­érzet, az utcán, a boltban, az autóbuszon, vagy a bérház falai között kirobbanó vesze­kedések. tettlegesség, vagy éppen a panaszával kálváriát megjáró ember konfliktusai is őrzik a „sérülések” nyoma­it. Sokan nem ismerik az elemi jogokat, kötelességeket. Olykor az általános művelt­ségben jól álló emberek is mély tájékozatlanságot árul­nak el egy-egy kérdésben amely arra mutat: nem tet­tünk meg mindent, hogy a jogi kulturáltság a jelenlegi­nél gyorsabban ’ért hódít­son Ezért is olvassa érdeklődés­sel az ember a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei jogi szakosztályának beszámolóját az állampolgá­rok iogi ismeretének bővíté­séről, a szocialista jogtudat formálásáról, a szocialista er­kölcs: normák megtartására való nevelésről Mit t“ttek és milyen tervekkel igyekez­nek megfelelni az igénveknek a TIT jogi szakosztályának öntevékeny munkatársai? A megyeszékhelyen és a járásokban 70 jogász tart rendszeresen ismeretterjesz­tő előadásokat. Ebben az év­ben eddig több, mint 21 ezer szabolcsi dolgozó hall­gatta meg az előadásokat, tette fel kérdéseit. Évről évre nő az érdeklődés a jogi isme­retterjesztés iránt. Nem tit­kolták a iogi isme­retek terjesztői, csak az életszerű, időszerű témák vonzzák a hallgatóságot, amelvek ezrek és ezrek ér­deklődésével találkoznak. A témák köre ie»n széles, a tsz- tagok iogaitól a társadalmi tulajdon védelméig, a szociá­lis ellátástól sz "gvfittélés írott és íratlan törvényeiig terjednek Olyan széles, mint maga az élet. Rendszeresen nyomon követik a társadalmi feilődés által törvényben is líifeiezett úl mozzanatoka* mint az ifjúsági, a nőkről szóló törvény és egyebek. De a hallgatóság igényei is lényegesen megnőttek az utóbbi időben. Nem fogadják el a száraz, unalmas, teljesen jogi zsargonnal fogalmazott előadásokat. Szeretik az élet­szerűbb, az egyszerű embe­rek számára Is érhető szemléletes magyarázatokat. Ez állítja ki a statisztikát a hallgatói létszámról, amely örvendetesen az előző évihez képest ötvenrő) ötvennyolc­ra emelkedett előadásonként. De nem is a számok az érde­kesek, hanem az a sok száz és ezer kérdés, az a mély ér­deklődés, ahogyan a jogi kér­dések a dolgozókat foglalkoz­tatják. Közéleti érdeklődés ez, az ismeretterjesztés pedig a szocialista demokrácia fej» lesztésének egy sajátos, köz­vetett módja. Nem légüres térben — el­szigetelt társadalmi klímá­ban — zajlanak a jogi előadá­sok, ankétok. A problémák legtöbbször gazdasági, politi­kai, vezetési és más össze­függésben kerülnek a hallga­tóság elé, így a közéleti fó­rumuk vonásait is magukon viselik. Pedig nemcsak köz­érdekű jogi témák kapnak helyet a programban. A csa­ládi és magánélet, a házas­ság, a gyermeknevelés, a vá­lás, a szülő iránti kötelezett­ségek és még számtalan tár­sadalmi probléma kerül na­pirendre. Természetesen a követelmények a jelenleginél is alaposabb, színvonalasabb felkészülésre sarkallják az ismeretterjesztőket. Ezért a jogi szakosztály gondoskodik is az állandó továbbképzés­ről. az előadókkal konferen ciákon beszélik meg a fontos tartalmi vagy éppen előadói, módszertani kérdéseket. A jövő évben együtt akarnak dolgozni a jogászszövetség megyei szervezetével és a népfront megyei jogi bizott­ságával. Nem maradnak téma nél­kül. hisz a jövő évben újabb fontos jogszabályok készül­nek. Egyik érdekes ankétnak ígérkezik, amit az SZMT-ve3 közösen rendeznek a társa­dalmi bíróságok újszerű fel­adatairól. Hason’óan izgalma sak: a büntető eljárási tör­vény módosítása, a csa'ád- védelem időszerű kérdései vagy a nemzetközi jogról tar­tandó előadások, viták. A jogi ismeretterjesztés és propaganda számszerű — és minőségi javulásával auto­matikusan — természetesen nem várható feltűnő csökke­nés a különféle bűnesetek, jog- és szabálysértések kate góriájában. De az sem lehet vi*és, hogy a jogi nevelés — és ismeretterjesztés — kedve­zően befolyásolhatja az em­berek gondolkodását, cseleke­deteiket. tevékenyen hozzájá­rul a jogok és a kötelességek egységének megteremtésé­hez mind több állampolgár életében. Ennek tudatában elemzi a munká' a TIT megyei elnök­sége október 29-ón délután, s határozza meg a jogi isme­retterjesztés további tenniva lóit. P. G. Megjegyzés: Talán harmadszorra..* Lapunkban is hírt adtunk arról hogy a nyíregyházi új autóbusz-pályaudvar műsza­ki átadására október 15-én kerül sor. A műszaki átadás megtörtént — sikertelenül. Több olyan hibát találtak ami miatt nem lehetett át­venni az épületet, a beren­dezéseket Újabb határidő következett — ismét sikerte­len átadás-átvételi eljárás. A legújabb időpont november harmadika. Ekkor már üzempróbát is tartanak csuklós autóbuszokkal vizs­gálják meg, hogy a látható­an szűkös, már megépültekor kicsiny autóbusz-pályaudvar mennyire felel meg a köve telménveknek. Bosszantóan elhúzódó építkezés, lassú berendező jellemezte az autóbusz-pá­lyaudvar kivitelezését. A kü lönbözö vállalatok kevésbő tudtak egymással szót érteni nemhogy segítették volnr egymást, inkább akadályoz ták a gyorsabb munkát Pe die a városnak ez a kicsi szűkös de mégis a mai vi­szonyoknál jóval korszerű**' autóbusz-pályaudvarra is nagy szüksége van, hogy az •turne nä&yobb távolsági buszforgalmat lebonyolíthas­sák. Talán harmadszorra si­keres lesz a műszaki átadás — tanulságul a beruházási politikának, hiszen ezelőtt 9 évvel kezdődött az autóbusz- pályaudvar „ügye”, s újabb áttervezések. újabb milliók kellenek néhány éven belül, hogy a még nagyobb busz- forgalmat akkor lebonyolít­hassák. (Lányi Botond) fcgy küldöttértekezletről — kSletienfll Tükörkép leendő pedagógusokról »-» Tegnap megbuktam fi­zikából. Bementem a kollé­gistákhoz az egyik szobába és olyanokat kérdeztek, ami­ről fogalmam sem volt — kezdi a felszólalást egy sza­kállas fiú a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola KISZ-bi- zottságának küldöttértekezle­tén. — A saját tantárgyát min­denkinek kötelező megtanul­ni, mégsem lehet csak en­nél legyökerezni — folytatja a szakállas. — Egymástól is sokat tanulhatnánk. A hu­mán szakosok természettudo­mányokat, a fizikusok irodal­mat. Erre is jók lennének a KISZ-foglalkozások. Csak­hogy akkor nem szabad el­fogadnunk a kibúvókat: „nem érek rá a világ dolgaira figyelni, annyi a tanulniva- lóm." Pedagógusnak •enni Tomboló vita kerekedett a megjegyzés után. Két kislány a nagy előadóterem két sar­kából kelt vitára egymással, egy másik a nyolcvan küldött előtt a saját nézeteivel is vitázott, egy harmadik az egész főiskolai diákközössé­get vádolta. A kongresszusra készülő fiatalok ezekben a napokban minden alapszervezetnél és bizottságnál előveszik azt a bizonyos „tükröt”, amit sa­ját kisebb-nagyobb kollektí­vájuk elé tartanak, nézzük meg mit tettünk egymásért, a közösségért és az ifjúsági mozgalomért. Küldötteket vá­lasztanak, a tanárképzőről öt diákot és két tanárt, akik a felsőbb fórumokon képvise­lik a főiskola KISZ-tagságát. A KISZ Központi Bizottsága 10 kérdésben csoportosította a fiatalok legégetőbb problé­máit, a legtöbb helyen azonban — így az 1200-as létszámú tanárképző küldött- értekezletén is továbbmentek a tíz kérdés egyszerű megbe­szélésén. A tanárképző össze­tett világa szinte meghatá­rozta, hogy az elsősök és a negyedikesek saját gondjai ugyanúgy elhangzottak a fó­rumon, mint az ifjúsági moz­galom szerepe, jelentősége. Elsősök és negyedikesek. — önként jelentkeztünk a KISZ-be. Lelkesen. Aztán előbb-utóbb találkozunk a kérdéssel, érdemes-e lelke­sedni? Sajnos, már mi első­sök is ismerjük, hogy milyen válaszokat adtak a felsőbb osztályosok, amikor klubve­zetőt kerestek a főiskolai klubba. „Csinálja más, én addig elmegyek sört inni” — meg hasonlókat. — A negyedikesekre azt mondják, csak tanulnak. Mindenki megtudja majd, miért rettegnek a negyedike­sek az óráktól. Megtanulják a tantárgyat, de nem eléggé tanulnak meg pedagógusnak lenni. Pedig a gyerekek, a kisiskolások elé kell kiállni. És azt senki sem mondja meg; hogyan. Csak a leckék­kel foglaljuk el magunkat. Ne automata legyen... Valaki közbeszól, hogy is­mer olyan negyedikest is akinek van szabad ideje. Általános derültség fogadja a szavakat A szabad időről szinte mindenkinek van egy- egy megjegyzése. — Különböző fórumokon már többször elhangzott, hogy a főiskolai hallgatók kivonják magukat Nyíregy­háza kulturális életéből vagyis nem járnak sehová. De hová járjunk? Az „úgy­nevezett” szórakozóhelyekre nincs pénzünk és arra tény­leg nincs időnk. — Arról nincs is szó. De szó van a TIT-előadásokról a pedagógiai kabinet prog­ramjáról, a megyei művelő­dési központ munkájáról. Nemcsak a megyeszékhely művelődésének használnánk, ha besegítenénk egy-egy szakkör munkájába, vagy ai<- tívabban vennénk részt egy- egy előadáson. Rólunk van szó, leendő pedagógusokról. A mi érdekeltségünkről, a mi körünkről. És mit tegyünk ha azt a választ adják egy program szervezésénél, hagy „én nem megyek, inkább fek­szem”. — Az ilyeneket ki kellene zárni a KISZ-ből — vágja Itt mérgesen egy kislány. — Ne kétforintos automata legyen a KISZ-tag. Minden hónap­ban befizeti a tagdíjat, s to­vább semmi tennivalója. Jó ha papíron KISZ-tag va­gyok, gondolja, még hasznát vehetem. Remélem, valaki feláll majd a kongresszuson és elmondja, hogy az ilyen emberekre nincs szüksé­günk. Ko?5s dolgaink — Ez már az őszinteség kérdése. Fiatalok vagyunk és még egymással sem merünk őszinték lenni. Arra is gon­dolnunk kell, hogy nemsoká­ra rajvezetők, csapatvezetők leszünk az úttörők között, s azt már a napi munka mel­lett úgy kell elvégezni, hogy egy egész falu, vagy közösség figyel ránk. Miért nem mondjuk meg egymásnak sem, hogy mit várunk egy­mástól és a KISZ-től. — A fehér garbós fiú új felszólalását döbbent csend követi. — A személyes kis ügyeit mindenki intézze el saját magával. A KISZ-ben közös dolgaink vannak. Nem azért vagyunk, mert minden időben lenni kell egy ifjúsági szervezetnek. Nem lebeghe­tünk. Azért vagyunk, mert ezt a társadalmat nekünk kell tovább építeni. B. E. neltre gazitás az „ipart ígérlek — kártérítést kérnek“ című írásunkra A tárogatós Tipikus parasztház frissen mázolt tornácán tipikus pa­raszt bácsi. Kéve alakú baju­szán sárgásfehéren csillog az őszi napfény, Mosolya el­vész az ezernyi ránc között, érzelmeiről csak a szeme árulkodik. Ha rossz kedve van. saját készítményű tároga- ójabs belefúiia a régi sze­gény nép összes bánatát. Ha meg vidám nótára avúi* zeme is tűzbe jön. Nehéz enne összeszámolni. hoev hánv népdalt tud és hánya' 'rt — vagy hányat dől gozott át — ő maga. A kottát nem ismeri. Emlékezete kottájá­ra. cementeszsákokra, füzet­lapokra írta dalait. A kom­ponálásoknál nem a tudatos szerző szólalt meg benne, ha­nem a sokat szenvedett és sokat megalázott paraszt. Tárogatóján még ma is tisz­tán csendülnek fel a szívből iövő dallamok. Pedig már elmúlt 81 éves a nyírkarászi Mató Pista bá­csi. A megye határát csak akkor hagyta el. amikor be­hívták katonának az eLsővi- ágháború idején. Gyermek­kora óta a megye urait szol­gálta A felszabadulás után néhány évig éjjeliőr volt a TÜZÉP-en. Szűkebb környe­zetében mindig népszerűség­„Ipart ígértek — kártérí­tést kémek” címmel cikk jelent meg lapunk november 10-i számában. A cikk erő­sen támadta az EGYESÜLT IZZÖT. mint... a szabolcsi iparnak a ténylegesnél gyor­sabb fejlesztéséről szóló párt- határozatok „kihasználóját." Lapunk munkatársa a cikk megírása során nem volt a szóban forgó ügy tényanyagá­nak birtokában. így írása egyoldalú, szubjektív és a tényéktől eltérő. Időközben megvizsgáltuk az Egyesült Izzó és az UNI- VERSIL Vállalat kapcsolatá­nak teljes tényanyagát En­nek torán megállapítottuk, hogy Kun István írásában az Egyesült Izzót elmarasztaló vélemény a tényekkel ellen­tétes. Az Egyesült Izzó gyön­gyösi. váci, nagykanizsai, zala­egerszegi, kaposvári, hajdúbö­szörményi vidéki ipartelepi» tétéhez hasonlóan nyíregyhá­zi ipartelepítése során í* minden tőle elvárható intéz­kedést megtett, hogy a fény- csőgyűjtó gyártás legkésőbb 1970. december 31. napjával Nyíregyházán üzemeljen, é* így mód nyíljék arra. hogy a több mint 100 nyíregyházi, szabolcsi dolgozó visszatér- hess an Nyíregyházára. Abban, hogy ez nem tör­ténhetett meg — és ezt a tá* nyék bizonyítják — nem a* Egyesült Izzó a hibás. Az UNIVER.SIL Vállalat telepén épülő üzemépület ki­vitelezéséhez szükséges pán? körüli huzavona volt a leg­főbb akadálya a tervezett ipartelepítés meghiúsulásá­nak. Tábla helyett írásvetítő Modern oktatógépek, szemléltető eszközök bemutatója Nyíregyházán A falvakban lévő általános iskolákban ma még szinte mindenütt a régen megszo­kott felszerelések és szemlél­tetőeszközök segítik a tanár munkáját, a jövő azonban a gépeké. Megyénkben különösen sok a gyengén felszerelt iskola, ezért is jelentős a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem informatika kutató­csoportjának segítsége, amely­nek keretében a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolával együttműködve előadásokat és bemutatókat rendeznek Nyíregyházán. Október 25-én a fői kólán Urban Gyula, az egyetem tudományos kutató- ia tartott előadást a főiskola tanárainak és a leendő peda­gógusoknak a jövő audio­vizuális automata oktatógé­peiről. Október 26-án általá­nos iskolai tanárok részvé­telével a nyíregyházi 4. szá­mú iskolában hangzott el ugyanez az előadás, amelyet vetítettkénes bemutató köve­tett. Az egyetem két új gé­pet mutatott be a me?ve pe­dagógusainak. Az egyik a jövő táblája: az írásvetítő. A tanár ülve írja egy kis táb­lára azt a szöveget. vagy számokat, amelyet most a fekete táblára írnak, a gép a tanár feje fölött a fair*, vetíti a leírt szöveget. A má­sik a ..master matic educa­tor” nevet viselő program- kazetta. amely álló-, vagy mozgóképeket vetít egy vég­telenített szalagról. megfele­lő szinkronszöveggel. Az ok­tatási területtől függően -*■ földrajz, biológia, történelem, testnevelés «— a bemutatás­ra kerülő anyagot a pedagó­gus, vagy egy-egy iskola fo­tó-. vagy filmszakköre önál­lóan készítheti. A végtelení­tett szalag előnye, hogy az a diák. aki az elfő alkalom­mal nem értette meg a tan­anyagot. nem a tanártól, ha­nem a géptől kéri az ismét­lést. A gép pedig mindig tü­relmes. Az előadásokon szóban „bemutatott” oktatógépeket a jövő év elején működé* közben is láthatják a peda­gógusok. Januárban Buda­pesten a Technika Házában mutatják be a modern okta- tógéneket. ezeknek egy ré­széből — az egyetem tervei szerint — 1972 februárjában a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán kiállítást rendez­nek. (be.) JUBILÁLNÁK A KOSÁRFONÓK. 75 éve — az ország­ban először a Békési Kosáripari Vállalat kezdte meg a fűzfa­vessző iparszerű készítését. Az egyszerű formákat szép kivi­telű kosarak, használati eszközök, modern bútordarabok kö­vették. Ma már a vállalat évi 80 millió forint értékben ké­szít különféle vesszőárut, melynek 92 százalékát exportálja. A kosárfonás 75 éves jubileumára kiállítást rendeztek a ko­sárfonók készítményeiből. Részlet a kiállításról. (MTI foto — Kozák Albert) nek örvendett, de híre nem nőtt túl a járás határán. Nem találkozott Móricz Zsig- monddal. sem Kodály Zol­tánnal. Pedig mindkét mű­vész hasznát vette volna me- sélőkészségének. népdaltudá- ‘ának. Pista bácsi élete már gyer­mekkorában küzdelmessé vált. Kétéves volt. amikor apját egy felbőszült bika megölte. Fiatalon lett bojtár. , majd napszámos. Később a kisvárdai főszolgabíró szoba- inasa. Itt — mint mondja — .csiszolódott”: megtanult írni. olvasni. Gazdája sze­rette — éppen a nótás kedve és a jó hangja miatt. Néhány évig egy nyíregyházi földes-, úrnak is szobainasa volt, Az­tán kerülő lett és ismét nap­számos. .. A népdalokat min­denütt gyűjtötte — nem pa­pírra. csak emlékezetébe. És ennek köszönhető. hogy olyan népdalokat is tud, ame­lyeket a rádióban már nem játszanak. A rádió népdalmű­sorát az ötvenes évektől fi­gyelemmel kíséri. Kérésünk­re el is énekel néhány fele­désbe merült népdalt. Ezek közül legjobban adja elő a „Tudod babám, mit fogad­tál?” kezdetű dalt. Pista bácsinak 12 gyerme­ke volt. 8 ma is él. Pénzébőd tárogatóra nem jutott, ezért saját kezűleg faragott magá­nak tárogatót. A billentyűket is saját kezűleg készítette. Van egy másik saját készít­ményű hangszere is: a „spe­ciális” .furulya, írott dalaiból sajnos kevés maradt meg, mert a „zsörtölődő” felesége elégette az értékes jegyzetek; többségét. Fonókban énekelt és táro­gatózott. Színjátszó csoport­ban is szerepelt. Tárogatójá­nak hangja sok estén gyűi- tötte egybe a falu népét. In­gyen szórakoztatott, miköz­ben maga is szórakozott. A falu népe nem marad hálát­lan: a közeljövőben a helvi tanács ajándékkal kedveske­dik a 81 éves Mató István­nak. Az egyedülálló tárogató­nak hasznát veheti a mú­zeum. A régi népdalokat pe­dig érdemes hangsza’.aera rögzíteni Mató István elő­adásában. Érdemes ezeket a dalokat közkinccsé tenni-., (nábrádift Ember és jog

Next

/
Thumbnails
Contents