Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

MT! nVfőber •n KWT TTT * ntdai Nagyobb erélíyel a megelőzésért és a gyógyításért Nyíregyházán ü ésezett az alkoho izmus elleni országos bizottság A megyei alkoholellenes hónán jelentős eseményére került sor október 26-án Nyíregyházán. A megyeszék­helyen tartotta ülését az al­koholizmus elleni országos bizottság. A megyei tanács nagytermében megjelente­ket dr. Fazekas Árpád, me­gyei egészségnevelési főorvos üdvözölte, majd Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelvet- tese nyitotta meg az ülést. Hangsúlyozta, hogy a szabol­csi kezdeményezés erőpróbá­nak tekinthető az alkoholiz­mus elleni küzdelem megyei feladatainak végzéséhez. Az országos bizottság nyíregyhá­zi ülése jó alkalom a megyei és az országos tapasztalatok egybevetésére, a gazdasági, jogi és politikai tennivalók összegezésére. Ezt követően dr. Bonta Mi­hály. az alkoholizmus elleni országos bizottság titkára méltatta az októberi megyei alkoholellenes hónap jelentő­ségét. Az országos bizottság a továbbiakban szekciónként folytatta munkáját. A jogi szakértő bizottság a megvei bíróság tanácstermében dr. Bacsó Jenő minisztériumi osztályvezető elnökletével vitatta meg a jog hatékony­ságát az alkoholizmus elleni küzdelemben. Referátumot dr. Kovács Pál. a megyei bí­róság elnökhelyettese mon­dott. maid a részvevők fej­tették ki véleményüket, mondták el javaslataikat az alkoholizmus megf ékezetét szolgáló rendelkezések alkal­mazásának tapasztalatairól. Az ifjúsági és propaganda al­bizottság szekcióülését dr. Métneki János, az egészség­ügyi felvilágosító központ igazgatója vezette. A gazda­sági szakbizottság a mező- gazdasági főiskola tanácster­mében látott munkához. A szekcióülés vitavtzetője Boór Károly az Országos Tervhi­vatal főosztályvezetője volt. Birtok János, a Nyírkámia Vállalat igazgatója tartott re­ferátumot az üdítőital-gyár­tás. értékesítés és beruházás problémáiról. Az igazgató el­mondta. hogy a korszerű és gazda ásos üdítőital-gyártást főként a fejlesztési a’anok hiánya gátolja, amely szoro­san összefügg a modern töl­tőgépek gépsorok vásárlásá­val. A Nyírkémia, mint ta­nácsi üzem jelentős támoga­tást kao a megvei tanácstól, azonban az új épületben a régi. korszerűt1 en gépekkel dolgoznak. A lelenlegi mű­szaki és technológiai, beruhá­zási viszonyok között képte­lenek megfelelni a megnöve­kedett igényeknek. A köz- gazdasági ösztönzők sem te­szik lehetővé a gyorsabb üte­mű fejlesztést, a következő egv-két évben az állagmeg­óvás köti le a pénzük nem kis részét. A kedvezőtlen helyzet ellenére az 1958— 59-es termeié-hez viszonyít­va — amikor 251 ezer palack üdítő italt gyártottak — je­lenleg 6,6 millió palack fö­lött van az éves termelésük. Több javaslatot tett a Nyír- kémia igazgatója az iparág nagyobb ál’ami támogatása, a kapacitás növelése érde­kében A gazdasági szekcióülésen dr. Hagymári József, a, me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának vezetője elmondta; megyénkben egy lakos éves vonatkozásban 10 ezer forintot költ élelmiszerekre, iparcikkekre, s ebből ezer fo­rint jut italvásárlásra. Min­den ízáz forintból 10 forintot az ital emészt fel. Javasolta többek között. változtassák meg a vendéglátóipari válla­latok érdekeltségi rendszerét, amelyben jelenleg a szeszes italok közül a tömény szesz élvezi a legkedvezőbb hely­zetet. A bérezés és az anvazi ösztönzés 1971-től olyan sza­bályozókat tartalmaz. ame­lyek szerint a vállalatnál az összforgalom növekedése, az ö'fztermelékenvség az irány­adó. Ezért válik szükségessé új érdekeltségi rendszer ki­dolgozása — országosan. — amely kellően differenciál az étel és ital forgalmazása kö­zött. Délután a megyei tanács nagytermében folytatta ple­náris ülését az alkoholizmus elleni országos bizottság. A szekcióvezetők röviden beszá­moltak a végzett munkáról, ismertették a felsőbb szer­vek elé terjesztendő ja­vas1 azokat. Dr. Magyar János, a megyei tanács egészségügy! osztályának vezetője foglalta össze az időszerű feladato­kat. értékelte az ülés mun­káját és mondott köszönetét a részvételért. A megjelentek egyhangúan adtak kifejezést véleményüknek, hogy a sza­bolcsi kezdeményezés sike­res. Újabb ösztönzést ad ar­ra. hogy nagyobb eréllvel dolgozzanak az állami és tár­sadalmi szervek, minden ér­deklődő. a megelőzés és a gyógyítás érdekében, amely­ben Szabolcs-Szatmár me­gyében figyelemre méltó lé­pést tettek az októberi alko­holellenes hónap során. Eltűnik~e a színházjegy ? Nyolcezer szabolcsi bérlettulajdonos — KUTATÁSI TÉMA A MŰSZAKI EGYETEMEN: Műjén lesz a holnap családi háza? A lakásépítési program mintegy fele jelenleg családi házas formákban valósul meg. Az építtetőknek, vala­mint a város- és községren­dezőknek egyaránt súlyos gondot jelent, hogy a hagyo­mányos falusi építkezésekkel szemben máig sem alakult ki a modern, a ma követelmé­nyeinek megfelelő családi- ház-építészeti képe. Ez adta az indítást a Budapesti Mű­szaki Egyetem lakóépületter­vezési tanszékének, hogy ku­tatómunkája keretében egyik feladatként vizsgálja a családiház-építés korszerűsí­tésének lehetőségeit. Erről a tervezőmunkáról nyilatko­zott dr. Reischl Antal tan­székvezető egyetemi tanár, a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. Elmondotta; jelenleg építő­iparunk éppen a családiház- építtetőknek tud a legkeve­sebbet nyújtani ahhoz, hogy mindenütt a legkorszerűbb és leggazdaságosabb módsze­reket, kivitelezési formákat alkalmazzák. Pedig a ma­gyar falvak későbbi arculatát szerte az országban döntően befolyásolja, milyenek lesz­nek a ma és a holnap csalá­di házai. — Elmondhatom, ma már túl vagyunk az elméleti út­keresés nehézségein, és elju­tottunk odáig, hogy a leg­utóbbi mezőgazdasági kiállí­táson immár felépítve, komp­letten berendezve mutathat­tunk be egy olyan családi otthont, amelyet tanszékünk a magyar hagyományok alap­ján, a legkorszerűbb elvek alkalmazásával tervezett. Er­re a szemléltető, demonstra­tív jellegű kiállításra egyéb­ként azért volt szükség, mert régi tapasztalat, hogy a fa­lusi lakosság a „csak azt hi­szem. amit látok” alapon gondolkodik, és számára csak az a meggyőző, amit a tulajdon két szemével lát­hat. — A falusi építtetőknek a mintát rendszerint a temp­lom, a kúria, a szemre tet­szetős építészeti megoldású létesítmények, a jegyző háza, vagy az iskolák szolgáltatták. Ezt a szerepet újabban a kultúrházak, óvodák, böl­csődék és egyéb közintézmé­nyek vették át. Ez azonban semmiképp sem lehet végle­ges megoldás. Ráadásul a falusi lakóépületeket több­nyire helyi kőművesmesterek tervezik és építik, s így azok általában nem a falusi em­ber igényét és ízlését tükrö­zik, hanem a legtöbb esetben a nem egészen kialakult ízlé­sű kivitelezőét. — Jelenleg tanszékünk, erre való tekintettel, azon fáradozik, hogy megfelelően tervezett kiadványokkal si­essen a falusi kőművesmeste­rek és az építtető lakosság segítségére, és az otthonok kialakításához szükséges szemléletet konkrét megol­dásokkal és nevelő hatású példákkal mozdítsa elő. Bi­zonyos, hogy a falusi lakó­épületeinkbe már a közeljö­vőben bevonulnak a modern otthon technikai vívmányai: az etázsfűtés, az elektromos vízmelegítő, stb. Hadat üze­nünk a régi kemencéknek is, száműzzük a hagyományos terjedelmes konyhai tűzhe­lyeket is, helyükre modern fűtőberendezések, illetve propán-bután gázzal, vagy elektromos energiával műkö­dő tűzhelyek kerülnek. — A különböző tervvari­ánsok között számos olyan van, amelyben már gépkocsi­szín csatlakozik a családi házhoz, s általában: vala­mennyi lakóépülethez csat­lakozik különböző célokra használható melléképület is. — Gazdaságossági és egyéb szempontok parancsolóan írják elő. hogy a családi há­zas települések — az ésszerű­ség határain belül — összébb húzódjanak. Ma egy városi családi ház minimálisan ezer négyzetméteres telken he­lyezkedik el Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a csalá­di házas területek gazdasá­gosan nem közművesíthetők — Az ilyen településeken a meglévő kerteket viszont ma már nem tudják megfelelően felhasználni és hasznosítani, mert a tulajdonosok többsége dolgozni jár. Továbbmenőleg: az önellátás helyett egyre in­kább a piaci ellátás bizonyul kifizetődőbbnek. A családi házakat tehát kisebb telkekre kell ’ tömöríteni, ez pedig egészen más lakásstruktúrát és beépítési formákat jelent — Tervbe vettük, hog; segítségül hívjuk a népfront­mozgalom falusi aktivistáit, a tanácstagokat, és minden szervet, fórumot, amely eb­ben valamit is segíteni tud. Az ő bekapcsolásukkal min­den bizonnyal hamarabb jut­nak el a családi házak mo- dellváltozatai a legtávolabb1 községek építtetőihez is. — A szakemberek által ed­dig kidolgozott tervvariánsok számát természetesen igyek­szünk tovább növelni, mert meggyőződésünk, hogy gaz­dagabb választék nyújtásával mi, építészek is hozzájárulha­tunk ahhoz, hogy falvaink szebb, korszerűbb arculata mielőbb kialakuljon. foghíjas nézőterek la. A másik, hogy színházba járó törzsközönséget alakítsa­nak ki, megszerettessék a színházat. Ezárt városunkban is, színész—közönség találko­zók, színházbarátok köre, ka­maratárlatok, színháztörté­neti kiállítások és egyéb ren­dezvények is fogadják az ér­kezőket. Nem pénzügyi kérdés De még adósak maradtunk a válasszal, vajon mi a fon­tosabb, hogy lekössék az elő­adásokat, a pénztár jó bevé­tellel zárjon, vagv az, közön­ség előtt játszanak a művé­szek? Esetenként ugyanis előfordul, hogy a bérletes előadások közönsége nem töl­ti meg a nézőteret. A bérletek elkeltek — a szakszervezeti bizottság, a KlSZ-alapszerve- zet, az üzem megvásárolta őket, a kulturális alap — bérletté változott, azonban nem azok kapták, akik érdek­lődnek is iránta. A színház vezetői szerint a bérletes előadásokon 90 szá­zalékos a megjelenés, vagyis nagy baiok nincsenek... Van­nak nézők viszont, akik emlé­keznek fél-, sőt negyedházzal előadott darabokra is.... Nem is a méricskálés miatt említjük a megjelenést, a bérletezés fogyatékosságait, hanem az ennél sokkal lé­nyegesebb szempont miatt. A színházba járás ugyanis nem pénzügyi, anyagi kérdés. Nem elsődleges szempont, hogy a bérleteket, jegyeket mind egy szálig eladják és teljesen mellékes ; száz néző közül há­nyán jönnek el az előadások­ra. Ez egyáltalán nem mellé­kes! Az ellentmondást, amely a bérleti rendszer ilyen nagy előrelépése és a nézőtér egyes üres sorai között van, a Mó­ricz Esi gmond Színház veze­tői érzik és próbálkoznak is tenni a feloldás érdekében. Olyannyira, hogy az idén már 50 %-nál több a magánbér­let-tulajdonos, s lényegesen kevesebb a kollektív bérlet, amelyet a különböző gazdasá­gi, társadalmi szervek vásá­rolnak a dolgozóknak. Más­részt, a színház vezetői, szer­vezői állandó kapcsolatot tar­tanak a munkahelyekkel — a bérletek elküldése után is. Kevesebb „elkelt“ tábla „Ha így megy tovább a bérletezés, egyszerűen nem lehet eljutni egy-egy színházi előadásokra azoknak, akik al­kalmilag, saját érdeklődésük szerint akarnak megnézni egy darabot. A színházi előadások zöménél a „Minden jegy el­kelt” tábla fogadja az érdek­lődőket. A színház a bél-letek árusítását szorgalmazza első­sorban. Márpedig vannak né­zők, akik nem óhajtanak a húshoz csontot is vásárolni...” Ilyen véleménnyel gyakran találkozhatunk a színházi pénztár előtt tanácstalanul, belépőjegy nélkül maradt kö­zönség körében. A kintreked­tek nem éppen dicsérő sza­vakkal méltatják a telt há­zakat, a színházi előadások zömét bérleti rendszerrel le­bonyolító újításokat. A bérelt széken ülők — a másik tábor — ellenben esküszik rá, hogy ez a jó színházba járási for­ma. Nem kell minden elő­adás előtt jegy után szalad­gálni. Egyfajta kényszert is érez a bérlsttulajdonos — ha már a zsebében a színházi „vízum” — ne restelljen fel­állni a tévé mellől, el is men­jen az előadásra... Garanlá't nézők Melyik hát a közönség — és a színház — számára jobb, korszerűbb forma? Milyen indítékok húzódnak meg a bérleti rendszer szorgalmazá­sa, sőt lassan egyeduralma mögött? Nem csupán szabolcsi „újí­tás”, világ- és országos jelen­ség, hogy a színházak igye­keznek „biztos” közönséget toborozni az előadásokra. En­nek legjobb módja a bérletek árusítása, melynek sok válto­zata van: diák, nyugdíjas, üzemi, tsz, intézményi... így van ez megyénkben is, ahol ebben az évben már a 8 ezer körül tartanak, ennyi bérle­tet adtak el az évad 120 bér­letes színházi előadására.. Ennyi előadás bevétele biz­tos, s még marad évi 10 sza­bad előadás, amelyet jegy el­lenében látogathatnak az em­lített „alkalmi” nézők, akik szeretnek válogatni a produk­ciók között, nem feltétlenül minden előadást akarnak megnézni. Eléggé közismert, hogy minden színházi jegy árához jó néhány forintot az állam tesz hozzá, s komoly összege­ket költ a színházak fenntar­tására is. Ha az állam a szín­házba járó közönségre hárí­taná a tényleges köl tségéket — a jelenlegi helyárák több­szörösét kellene fizetni, ami természetesen nem cél és nem is járható út. Az állam továbbra is dotálja a színhá­zaikat, amely a nézőt a jegy, vagy a bérlet mérsékeltebb árával érinti. A színházak vi­szont igyekeznék úgy szervez­ni az évadot, az előadásokat, hogy azokon maximális néző­számmal, kihasználtsággal, optimális bevétellel gördül­jön le a függöny. Ez lenne a bérleti rendszer szorgalmazásának egyik olda­örülnünk kell annak, hogy megyénkben — s ez nem csak Nyíregyházára vonatkozik — 8 ezer bérlet talált gazdára, az állandó színtársulat nélkü­li színház több közönséget vonz, mint némelyik nagyobb város, állandó társulattal rendelkező színháza. Ez szép fejlődés, de tudni kell a szá­mok mögé is nézni, nehogy a statisztika elvonja a figyel­met a lényegről. Nem a bér­letesek számát kell csökken­teni, hanem az alibibérlete­ket valóságosra váltani. Nö­velni az egyéni — saját zseb­ből fizetett — bérletek szám­arányát. A Móricz Zsigmond Szín­ház birkózik a nem éppen könnyű, jórészt saját erővel végzendő munkával. A jövő évadtól még 10 nem bérletes előadást hoznak Nyíregyhá­zára, ezenkívül valamennyi bérleti előadásnál minimáli­san 50—60 helyet meghagy­nak a jegyért zörgetőknek. így — várhatóan — keve­sebbszer kerül ki a tábla: „Minden jegy elkelt”. Azaz minden jegy elkel — ha vonzó programot kínál a színház —, de jobban a kö­zönség érdeklődése, váloga­tást is lehetővé tevő igénye szerint. P. G. Űj típusú napközi otthoni munka az általános iskolákban A mostani tanévben több, mint 210 ezer gyermekkel foglalkoznak az általános is­kolai napközikben. A legtöbb tanintézetben azonban súlyos gondot okoz a helyhiány, a zsúfoltság. E probléma meg­oldásában — az illetékesek szerint — eredmények vár­hatók az új oktatási forma, az egész napos iskolai foglal­koztatás bevezetésétől. — A napközi otthonok „megreformálása” rendkívül felelősségteljes, alapos kísér­letező munkát, elemzést igénylő feladat — mondta az MTI munkatársának Eper- jessy Gézáné, a pedagógiai társaság illetékes szakosztá­lyának vezetője. Néhány esz­tendeje kísérletképpen több­féle gyermekfoglalkoztatási TÁRSADALMI MUNKA Nyolc órát Mátészalkáért Mátészalkán, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak kezdeményezésére a vá­rosi tanács az elmúlt csü­törtökön a társadalmi mun­ka megszervezéséről tanács­kozott. A tanácskozáson részt vettek a város üzemeinek képviselői is. A városi tanács vezetői a résztvevők előtt ismertették azokat a feladatokat. ame­lyeket 1975-ig Mátészalkán — anyagi fedezet hiánya miatt — társadalmi munkával kell megoldani. A feladatok közé tartozik a fásítás, parkosítás, játszóterek létesítése, sport­pályák építése. Jelentős tár­sadalmi munka vár a város lakóira az új. keleti lakóte­lepen. ahol főleg árvizes la- ] kások épültek. Az új lakóte­lepen jövőre 3 holdas impo­záns parkot kell létesíteni — társadalmi munkával. A parképítés 400 ezer forint ér­tékű munkát igényel. Ugyan­csak a keleti lakótelepen 1972-ben sportpályák is épülnek társadalmi munká­val. A terv szerint a város­ban elvégzendő társadalmi munkák értéke 1975-ig meg­haladja az évi másfél millió forintot. Ehhez az szükséges, hogy a város felnőtt lakos­sága évente 8 órát fordítson társadalmi munkára. A városi tanács és a HNF reméli, hogy a város minden munkaképes felnőtt lakosa egy munkanapot dolgozik Mátészalka szebbé és gazda­gabbá tételének érdekében. A csütörtöki tanácskozáson már felajánlások is érkeztek a városi tanácshoz: az ISG képviselője bejelentette, hogy a vállalat dolgozói felépítik a játszótereket, a kútfúró vállalat pedig évi 200 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. A napokban szakemberek­ből álló bizottság alakult a városi tanácson, amely a fel­ajánlások figyelembevételé­vel elkészíti a munkatervet, így jövő tavasszal már terv szerint fog indulni a társa­dalmi munka megyénk máso­dik várómban. Mátészalka lakói 1975-ig évi 8 órát dol­goznak azért, hogy városuk szebb legyen. formát vezettünk be, s pró­bálunk ki a gyakorlatban. Az eddigi tapasztalatok alap- j án az egész napos iskola be­vált. Lényege az, hogy a gyerekek a tanítás megkez­désétől a délutáni órákig egész idejüket a tanintéze­tekben töltik, s közben a tanulás és a játékos foglal­kozás megfelelő arányban váltja egymást. További lé­nyeges vonása ennek a for­mának, hogy a tanítási órá­kon ugyanazok a pedagógu­sok foglalkoznak a diákokkal, akik később a leckeíráskor, vagy éppen a szabad időben felügyelnek a gyerekekre. Az egész napos iskolán belül — a meglévő hagyományos nap­közi mellett — újszerű meg­oldás az úgynevezett iskola­otthonos osztály, ahol a leg­kisebbek, az elsősök és a má­sodikosok tanulnak. Az ilyen intézetekben az osztályterem két részre oszlik, az egyik a tanulóhelyiség, a másik a já­tékszoba. Ennek megfelelő a berendezés is: a tanterem egyik részében van a katedra, a tábla, a padsorok, a másik részében az életkori sajátos­ságoknak megfelelő játékok, könyvek sorakoznak. A má­sik új oktatási formát a klubszerű foglalkozást a na­gyobbakba hetedikesek és a nyolcadikosok körében sze­retnénk megvalósítani. Ennek az a lényege, hogy a diákok a délelőttjüket tanulással töl­tik, délután pedig kötetlen beszélgetéseken, különböző szakköri foglalkozásokon vesznek részt. — A kísérletek végered­ményéről egyelőre nem tu­dunk beszámolni. A követ­keztetések levonásához hosz- szabb idő szükséges. Az ed­digi tapasztalatok biztatóak.

Next

/
Thumbnails
Contents