Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
1971. október 26. KELET MAGYARORSZAC S. óidét Az alkohol ellen Egy nem százszázalékosan részeg utas az elmúlt vasárnap sok autóbuszon utazónak okozott kellemetlenséget. Nem égbekiáltó a dolog; csupán az történt, hogy a sofőrrel csevegő ittas ember nem volt hajlandó arrébb állni a feljárati ajtótól. Háttal nekitámaszkodott, amitől csak fél szárnya nyílt ki az ajtónak. A felszállók kénytelenek voltak oldalvást feltülekedni a buszra... Nem egy megállónál, hanem végig, amíg a 12-es busz rótta a várost. Miért ragadott meg az apró epizód? Egy káros tünetet jelezett a gondolkodásra nem rest embernek. A közönyt, amellyel emberek százai viselték el — ez esetben a buszon — a kényelmetlenséget. S nem akadt egyetlen reklamáló — vagy félénken zsörtölődő sem. Ez a beletörődő, közömbösen tűrő magatartás sajnos nem csak ilyen, viszonylag ártalmatlan esetekben nyilvánul meg. Láthatunk magánjeleneteket az utcán, amint az ittas apa gyermekét — vagy éppen feleségét — tanítja „móresre” Az emberi együttérzés legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy félrefordítjuk a fejünket. Az már kényelmetlen, hogy a legközelebbi rendőrnek szóljunk, tartunk a folytatástól, a tanúskodástól, a meghurcolástól... De talán nem is ezekben érhető tetten a közöny, hisz nem mindenki vállalkozhat arra, hogy saját kezűleg zabolázza meg a részeg rendbontókat. Ez nem is veszélytelen foglalatosság, legalább a cselgáncs elemi fogásainak ismereteit feltételezi. Ám — amint ez városunkban is olykor tapasztalható — emberek tucatja megy el, lépi át a magatehetetlenül az utcán, a járdán fekvő hullarészeget. Olykor a gúnyos megjegyzés, •~B mosoly az egyetlen kísérő jelenség, érzelmi, akarati megnv'lvánulás. Többre nem futja a járókelők érdeklődéséből. Esetleg arra, hogy a kockázatnélküliség jegyében szóljanak — a már említett — hatósági közegnek. Hogy legalább a gyermekeket fosz- szuk meg a nem kívánatos látványtól, tegyünk — szó szerint néhány lépést — a részegek eltávolítása érdekében... Nem arról van szó, hogy a társadalom teljesen közömbös az alkoholizmussal szemben, s nincsenek rendkívül lelkes egyéni fellépések, nincsenek tevékeny munkásai az alkohol elleni küzdelemnek. Vannak, szép számmal, s erre éppen a ma Nyíregyházán ülésező országos alkoholizmus elleni bizottság munkája is nélda. De észrevehető egyfajta rossz „munkamegosztás” is. Mintha egv szőkébb kör gondja feladata lenne csupán keserves, olykor kilátástalannak tűnő — küzdelmet folytatni az alkohol káros pusztításai ellen. Mintha megelégednénk azzal, hogy jól kibeszéljék magukat az alkoholizmus elleni küzdelem közkatonái, aztán minden megy a maga útján, ugyanúgy, mint eddig A húsboltok, trafikpk éppúgy árusítják a dugaszolt pálinkát, mint korábban... A szép új áruház — utcára nyíló — söntéséből épp úgy árad az alkohol, mint eddig. A pincér éppúgy kiszolgálja az ittas vendéget, vagy fiatalkorút, mint már annyiszor... Nem folytatjuk a pesszimistának tűnő sort. Tisztában vagyunk vele, hogy az alkoholizmus gyökerei az életformában, különböző szokásokban, emberi alkatban, jellemben, rendezett vagy rendezetlen erkölcsi viszonyokban gyökereznek. Nem egykét napos — vagy egyhónapos — ellenség. Nem elsősorban a kocsma asztalánál dől el, milyen lesz a további elterjedése, hanem már az óvodák, az iskolák padjaiban szükséges elkezdeni. Mit elkezdeni, folytatni — a családi neveléssel szorosan együtt — az egészséges testi és lelki életmód kiformálását. A megelőzés jelenti az alkoholizmus elleni igazi küzdőteret. S ezzel állunk a leggyengébben. Nem csak a közöny miatt, hanem mert ez a legnehezebb, a legkevésbé megfogható, a legszemélytelenebb... De valóban ennyire láthatatlan ellenséggel állunk szemben? Sok tény szól amellett, hogy a megelőzés nem any- nyira abszurd óhaj, mint ahogyan ezt egyes helyeken a közvélemény jegyzi. Nagyon is látható mozzanatai vannak a veszélynek, ha például a fiatal üzemben még el sem kezjldik a termelés, de az italosbutik már ott van a kerítés mellett. Néha a kerítésen bélül is. És eltűrik, az alkoholból hasznot húzó kereskedelmi és vendéglátó szervek pedig lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek tartják a mohóságot. Elgondolkozva adjuk közre, hogy az októberi alkoholellenes hónap hatására megyénk több üzemének szomszédságából — a tervek szerint — száműzik az ivásra csábító bódékat. Jó lenne hinni, hogy később nem vernek itt újra sátrat ezek, a részeg embereket „előállító” kocsmák. Jó lenne hinni abban is, hogy az egyéni megelőzés leveti az álhumánus, jófiúskodó, más magánügyeibe be nem avatkozó — valójában emberi közönybe bújt álarcát. Ha csak millimétereket is sikerül lehámozni az alkoholizmussal szembeni közönyből, már nem volt hasztalan a szerény programmal hadba indult alkohol elleni hónap Szabolcs-Szatmárban. PG Külterület vagy alközpont ? Utazás egy spulni cérnáért Nyíregyházán elsőnek az oktatásig szakemberek figyeltek fel arra, hogy a város- központ elöregedik. Látszott ez abból, hogy az iskolák lassú elnéptelenedése megkezdődött és lényegesen kevesebb a jelentkező ezekbe a belvárosi intézményekbe mint az új városnegyedekben. A felfedezés nem hatott a meglepetés ereiével. hiszen törvényszerű, hogy az új lakótelepeken a fiatalabb nemzedék alapít otthonokat Mindebből logikusan következik. hogy ezeken a területeken a fejlődés dinamikusabb kell hogy legyen, a népesség gyotrabb gyarapodása megköveteli az úgynevezett infrastruktúra rohamos fejlesztését. Ez a nem egyszerű szó mindent fed. ami beletartozik a normális és kényelmes élet kialakításának folyamatába. Az iskolától a boltig, az óvodától a gyorsmosodáig. a parktól az autószerelőig. a cipészműhelytől a moziig Szükség megoldások A fiatal városrészek, amelyek Nyíregyházán az alközpont elnevezést kapták, a jelenlegi időszakban nem rendelkeznek ezzel az úgynevezett infrastruktúrával. Azaz nyomai vannak, de éppen az átgondoltrág hiánya miatt sokkal inkább beszélhetünk szükségmegoldásokról, semmint megfelelő ellátottságról A Déli Alközpont, amely területileg közelebb esik a város centrumához, valami vei jobb helyzetben van. fő leg ami a kereskedelmi ellátást illeti. Igaz. ez is első sorban az élelmiszerüzletekre vonatkozik, más jellegű tíz let csak imitt-amott lelhető. Sokkal elszomorítóbb minden téren az Északi Alközpont, amely leginkább egy mellőzött külterülethez hasonlítható és nem a város legmodernebb részéhez. A kulturális ellátottságról most nem is kell szólni, ez egy viszonylag mozgásban lévő téma. Annál több figyelmet érdemel viszont a primitív kereskedelmi hálózat. Először egy tény: az Északi Alközpont lakossága megközelíti a 10 ezret. Vagyis a város egyhatoda él itt. Mondhatnék : egy nagyközségny' ember. Várható lenne enne! megfelelően, hogy az ellátá1 megüsse legalább e,gy na" falu színvonalát. A boltháló zat viszont csak ennyi: eg gyengén ellátott ABC. egt zöldségbolt, egy könyvespavilon. Található ezenkívül egy szövetkezeti zöldségpavilon, egy tej pavilon. A hitelesség kedvéért hozzá lehet tenni- van egy étterem, egy cukrászda. egy Patyolat, egy cipész. egy GELKA és egy mérték utáni szabóság. De ezzel mintha elvágták volna. Hozzátartozik a teljes kénhez. hogy a felsoroltak 90 Teljesítik éves ter\ a közúti építő vállalat Az elmúlt évben ..Élüzem” címmel kitüntetett közúti építő vállalat sikeresen zárta a háromnegyed éves tervét. Az év elején előirányzottakat 29 millió forinttal teljesítették túl. s két hónappal az 1971-as gazdasági esztendő befejezése előtt a 216 millió forintos éves tervből már 191 millió forint értékű útépítési korszerűsítési és felújítási munkát végeztek el Szabolcs- Szatmár megye területén. A nyíregyházi ..Élüzem” dolgozói november 7. tiszteletére teljesíteni szeretnék az éver feladatokat, amely 13 százalékkal magasabb a tavalyi tervnél Az idei útépítéseik közü’ a Mátészalka—Tiszabecs közötti útvonal korszerűsítése emelkedett ki. A 100 millió forint értékű út munkálatait még az elmúlt évben megkezdték. s akkor 3 kilométer elkészült belőle. Az idén újabb 15 kilométeren végeznek a korszerű-ütéssel, s a hátralévő részt 1973-ban készítik el. A másik szintén jelentős útkorszerűsítés a Ti- szaszal Ka—Barabás közötti útvonalon volt. A 7 kilométeres útszakasz nagy része már elkészült, s a befejező munkákat követően decemberben adják át a forgalomnak a felújított betonpályát. Ezenkívül 150 munkahelyen dolgoztak a vállalat munkásai. kisebb felújításokat végezve. Szabolcs-Szatmár megye területén a KPM Közúti Igazgatóság útvonalain közel 138 millió forint értékű útburkolat javítást és korszerűsítést ké zítenek el november 7-re. A termelőíiket dolgozói szövetkezetek szállítási munkáit javító bekötő utak építésére 52 millió forintot fordítottak. Jelentős még az ipartelepítés során Szabolcsba kerülő gyárak és üzemek új útvonalainak elkészítése is. Mátészalkán az ÉRDÉRT és a Magyar Optikai Művek teljes úthálózatát már elkészítették. Ugyancrak jó ütemben halad a tuzséri ER- DÉRT-telep úthálózatának építése is. Ezekre a munkákra közel 50 millió forint a beruházási összeg. December végéig mintegy 45 millió forint értékű munka vár a közúti építő vállalat dolgozóira. Ezzel együtt az idén 236 millió forintot fordítanak megyénk úthálózatának felújítására és korszerűsítésére. <b. d.) százaléka egy területre sűrítve. Mindenért a városba? Mindebből következik az az egyáltalán nem városi és főleg nem modem gyakorlat, hogy az itt lakók a város központjából szállítják ki napi szükségleteiket, és tartós fogyasztási cikkeiket csakúgy, mint a ruhát, a játékot és a virágot. Az építés eddigi szakaszában teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az itt lakóknak szűk- égük lehet például rövidárura, ruhára, lakberendezési cikkekre, vasárura. lakástextiliára. esetleg uram bocsá’, cipőre. Ilyen árukat azonban a közelben sehol nem lehet venni, mindenért a városba kell menni. Pedig a meglehetősen körülményes közlekedés nem teszi élvezetessé a csomagokkal történő utazgatást. Minden most születő megoldás csupán toldozás-folto- zás lehet, hiszen az előre nem tervezett és nem épített üzlethálózat pótlása csak amolyan félmegoldás lenne. Bár lenne. De nincs. Míg a város belterületén a kereskedelmi hálózat mozgásban van. sőt mi több örvendetesen fejlődik, ad- a városban kialakuló új varosban minden marad a korszerűtlen szinten. Ismeretes, hogy a belvárosban hatalmas köle önökkel épül egy nagyáruház. De mindez semmiképpen nem indokolja. hogy egy-egy kieső városrész egy spulni cérnáért vagy egy tekercs filmért beszaladjon a központba. Üzleti érdek is! Az áruházakra szükség van. Viszont az is igaz. hogy a modern kereskedelem igyekszik minél közelebb kerülni a vevőhöz. Ezt kívánja az életritmus, a kereskedelem jellege, és nem utolsósorban üzleti érdeke is. Egy-egv maszek fel is ismeri ezt. Tisztelet illeti őket ezért, hiszen az ellátást szolgálják. A kérdés csupán az: vajon ede- gendő-e mindez sok ezer ember városi szintű igényeinek kielégítésére? A választ erre a lakosság már megadta és szívesen megadja, ha kérdik. B. b. Öt új bemutató A néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének 1971— 1972-es évadra szóló programjában öt új bemutató szerepel. Érdekesnek ígérkezik a szimfonikus zenekar összeállítása .Játék és muzsika másfél órában” címmel. A kórus népdalokból és népballadákból nyújt át egy csokorra valót decemberre tervezett ismeretterjesztő jellegű műsorában, amelyben a népi zenekar és népdalénekesek is fellépnek. Jövő év első hónapjában régi kívánságot teljesít az együttes: katonakabaréval lépnek színpadra művészei. A katonaélet fonákságait figurázzák ki. A humorról színészek, szólisták, táncdal'énekesek gondoskodnak. Áprilisban a Zeneakadémián új magyar művet mutatnak be a katonaművészek. Zenéjét — Váci’ Mihály versére — Sárai Tibor komponálja. Az ötödik bemutató „őrrégen” címmel kétrészes énekes, zenés-táncos színpadi játék lesz. amely Ránki György zenéjére és Eck Imre koreográfiájára épül. Tanács* ozás a megyeszékhely közművelődéséről A megyeszékhely közművelődési helyzetével és feladataival foglalkozott október 25-én délutáni ülésén a városi népművelési tanács. Ádám Imre, a városi tanács művelődési osztályának munkatársa ismertette a népművelőkre váró tennivalókat, majd a részvevők a korábban kiadott írásos beszámolót vitatták meg és mondták el javaslataikat. A városi közművelődés legfontosabb kérdéseit beszélték meg a népművelési tanács tagjai: külön hangsúlyt kapott az üzemi népművelés, a 14 ezer lakost magában foglaló nyíregyházi tanyai lakosság kulturális ellátása. A részvevők elégedetten állapították meg, hogy 1972. január 1-től megkezdi munkáját a városi közművelődési intézmények központja, amelynek létrehozása fontos lépés a megyei pártbizottság 1968 novemberi határozatának végrehajtásában, a művelődés egységes irányítása érdekében. Hagymatisztító berendezés Az Országos Találmányi Hivatal szolgálati találmánynak minősítette Kardos Ernőnek. a Békéscsabai Konzervgyár főmérnökének vöröshagyma-tisztító berendezését. A berendezés egyedül Békéscsabán mintegy 3—400 kézi munkást helyettesít, s évente másfél milliós költség-megtakarítást tesz lehetővé. A magyar szakemberek közreműködésével épülő algíri konzervgyárat is ilyen berendezései szerelik fel. HALELLÁTÁS Sztavrida — tizenhatért Egyoldalúan táplálkozunk — ez a megállapítás napjainkban mind gyakrabban szóba kerül ott ahol az egészséges étkezés vagy a gasztronómia a téma. A Halértékesítő Vállalat a napokban Nyíregyházán tartott szakmai bemutatóján ismét csak ezt éreztük igazolódni. Húsfogyasztásunkban rendkívül kis szerepe van a zsírszegény, de értékes állati fehérjéket tartalmazó halhúsoknak. Pedig a magyar konyha világhírét speciális halételeinknek is köszönhetjük. Az országos statisztika szerint egy ember évi hal „fejadagja” 2 és fél kiló, pedig ennek a mennyiségnek többszörösét 20—25 szorosét esszük meg más húsokból. (Elsősorban persze sertésből!) A megyénkre vonatkozó ilyen összehasonlítás még kedvezőbb lehet. Nálunk alig éri el a másfél kilót az egy lakosra jutó évi halfogyasztás. A Halértékesítő Vállalat nyíregyházi boltjának évről évre növekvő forgalma viszont azt jelzi, hogy a halételek iránti étvágy kezd visszajönni. A bolt megnyitása évében, 1963-ban 2,2 millió forintos forgalmat bonyolított le. 1970-ben viszont már 8,6 millió forint értékű halat adtak el. Mintegy 50 vagon fele-fele arányban élő. illetve fagyasztott tengeri halféléket. A bolt kereskedelmi kapcsolatban áll az élelmiszer kiskereskedelmi vállalattal, az ÁFÉSZ-ekkel, az üzemi és vendéglátóipari konyhákkal is, így kerül ha! a járási székhelyekre, a nagyobb községekbe, ahol teremtettek feltételeket a halárusításhoz. Megyénkben a kereskedelmi forgalomba kerülő élő halakban nincs nagy választék 90 százalékban ponty. Folyóvizeink növekvő szennyezőLEHALÁSSZÁK A CSÁSZÁRSZÁLLÁS! HALASTAVAKAT. A HALAK EGY RÉSZE PIACRA, TÖBBSÉGÜK PEDIG A NAGYKÁLLÓI TELELTETÖBE KERÜL. KÉPÜNKÖN: TELEGDI ANDRÁS, NEMES BÉNI ÉS KÖVESD* ANDRÁS MÉRLEGEL. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) dése miatt csaknem kizárólag a tógazdaságokból kerül a boltokba. A megyéből elsősorban a két tiszavasvári tsz halgazdaság szállít élőárut a HALÉRT-nek, a többi, a nagyhalászi, a rohodi, a nábrádi termelése egyelőre még nem számottevő. így szükség van behozatalra, amit a Hortobágyi és a polgári Ti- szavidéki Halgazdaság teljesít. (Mint fogyasztásra kerülő halmennyiséggel, számolni kéül azzal is, ami a halászati szövetkezetek, és a mind népesebb táború horgászok révén kerül az asztalokra.) A boltok hallal való ellátása még nem zavartalan. A fogyasztás növeléséhez a kínálatot is javítani kell. A Halértékesítő Vállalattól kapott tájékoztatás szerint 1973- ra várható a növekvő igényekhez közelítő jobb ellátás élő halakból. A fagyasztott tengeri halfélék választéka azonban az egészen közeli jövőben bővül a megyében. A most kapható fagyasztott halfiié sem tonhal mindig, ahogy ezt a vásárlók gondolják. Sokféle tengeri halat eszünk meg „tonhalként”. Most majd újabb két tengeri halat ízlelhetünk meg. A süllőhöz hasonló, kis testű, szálka nélküli sztavrida és a hek olcsó, 16 és 18 forintos áron kerül forgalomba, a Szovjetunióból, Bulgáriából és Rom' :ibóí importálja a HALÉRT.
