Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-20 / 247. szám
Wrt. október 90. • KBLET-MAGYAROftSZÄ« 1 oMaf Változatok az ösztönzésre a Mátészalkán épülő magyar optikai müvek üj gyáregységének VIZÓRAGYARTÓ és szociális létesítményeinek ÉPÜLETE 50 MÉTER MAGASBÓL. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Nem lesik az óramutatót,«. II képviselő, a csatár és a többiek 4 Egy szocialista brigád hétköznapjai az EPSZER-nél MI ÖSZTÖNZI AZ EMBERT JOBB MUNKÁRA? Aki úgy véli, hogy erre olyan egyszerű a válasz, nagyon téved. Volt korszak, amikor úgy gondoltuk, egy csapásra megnyerjük az embereket, s máról holnapra szocialistává válnak, ha a versenyzászlót — amely a győztesnek jár a kiváló munka elismeréseként — átnyújtjuk. Később rádöbbentünk, hogy tévedtünk, mert ez, s ennyi csupán nem elég. S ékkor következett egy újabb szakasz — annak a bizonyos lónak a másik oldala —, amikor úgy véltük, pénzzel minden megoldható. Tévedtünk, s ahol ezzel akarnak megoldani mindent, melléfognak. Sok helyen megpróbálják ma már a kettőt — az anyagi és erkölcsi elismerést — összeötvözve, együtt alkalmazni, s ezzel ösztönözni. Csakhogy az a baj, sablonosán, általánosságban. Megfeledkeznek arról, hogy ezek mellett más, lényeges tényezők is vannak, amelyek legalább annyit nyomhatnak a latba, ha a jobb munkára való serkentésről van szó. És ezek közé tartozik a jó munkahelyi légkör, a vezetők emberséges, szigorú, de igazságos vezetési stüusa, emberismerete. Valójában mi is ami ösztönöz? Az előbbiekből következik, hogy csak az anyagi és erkölcsi elismerés, megbecsülés alkalmazása és érvényesítése együtt és elválaszthatatlanul. De még ez sem minden. Ha azt akarjuk, hogy minden ember a maximumát adja tehetségéből, erejéből, akkor ehhez elsősorban arra kell törekednie minden vezetőnek, hogy alaposan ismerje meg beosztottjait, munkatársait, a munkásokat Hozzátartozik ez a vezetéshez, bár közvetlenül nincs összefüggésben a gazdasági eredményekkel, de függvénye, és a sikerek eléréséhez nélkülözhetetlen. Valóban így van ez? Erről faggattam a minap egyik nagy mezőgazdasági üzemünk igazgatóját Mondja el, hogyan, mivel ösztönzi, serkenti jobb munkára a dolgozókat, beosztottjait. Ezt válaszolta: „Minden ember egy külön világ. Meg kell találni mindenkihez az utat, a hangot, a nyelvet, alaposan megismerni az embereket. Ha ez megvan, akkor már könnyebb a vezetők helyzete.” ES PÉLDÁKAT EMLÍTETT. Elmondta, van egy állatorvosa, aki ugyan nem dobta vissza a fizetésemelési Ä vonat méltóságteljes lassúsággal húzott ki az állomásról. Az ablaknál álló fiatal nő könnyein keresztül nézte a picike falut, pillantásával átölelte a távolba tűnő tornyot. A mellette ülő idős néninek szinte úev kellett az ablaktól elvonszolni. — Beszélj már Klári? Nem értek az egészből semmit — méltatlankodik a néni. — Elküldöd hozzánk a gyereket. aztán meg táviratozol, hogy azonnal jöjjek és amikor itt vagyok, ugrás fel a visszafelé menő vonatra, még el sem mehettem hozzátok. — Mindent elmondok mama — feleli sírás hangon Klári. — Zoli nincs többé, legalábbis a számomra nincs. Az öreg néni riadt tekintetével figyeli a nőt. kérdezni akar valamit, de ő gyorsan beszélni kezd. — Eljöttem végleg, mert Zoli iszik. Amióta hazacsalták a tsz-be. minden este részegen jött meg. pedig gépkocsivezető. Eleinte csend volt. nem csinált botrányt, de aztán... Ütött, vert bennünket. Szegény gverek, ha már csak hármast hozott az iskolából, földig verte. Hiába akartam közbelépni, nem tudtam. Ha Lacit megunta, engem ütött. Zsebkendőjét a szeméhez nyomja. — Tűrtem, láthatod még nektek sem u tam meg. Ha összeget, de különösebben nem hatotta meg. „Ez az ember nem annyira az anyagiakra érzékeny, inkább arra, hogy meghallgatják-e javaslatait, figyelembe veszik-e, vagy sem. Időközönként rendszeresen le kell ülni vele, beszélgetni, s ez többet jelent számára, mintha 500 forint jutalmat kapna.” Hónapokba került, míg erre az igazgató rádöbbent. S egyszer az állatorvos egy ilyen beszélgetés után a következőkkel búcsúzott: „Főnök, az a jó, ha elmondhatom neked, mi fáj, mik az észrevételeim.” S ez az állandó, rendszeres, az igazgatóval folytatott beszélgetés szárnyakat adott a fiatal szakembernek. Kiválóan dolgozik. Szó sincs arról, hogy valamelyest is kisebbítenénk a pénz szerepét, a kitüntetés fontosságát, mint a jobb munkára való ösztönzés feltételeit. De gondolni kell arra is, hogy a jó szó, a véleménynyilvánítás, az emberek meghallgatása is ösztönözhet és ösztönöz. Nemrégiben két gazdaság egyesült, ügy döntöttek az illetékes szakminisztériumban, hogy a nagyobb területtel rendelkező olvadjon be, csatlakozzon a kisebbhez. Ez pillanatnyilag „sértette” a nagyobb gazdaság vezetőit, dolgozóit. Ezt mondták: „Tudomásunk szerint' nem a Tisza ömlik a Szamosba, hanem fordítva.” Ez érződött az emberek hangulatában, munkájában, magatartásában. Nem haladt a munka sem úgy, mint ahogy azt elvárta az igazgató. Mit tett az igazgató, hogy jobb munkára serkentse az embereket? Olyan munkahelyi légkört teremtett, amely kedvező hatással volt a munkásokra. A régi nagy gazdaság — most már üzemegység — központját parkosította, fürdőt, öltözőt, ebédlőt építtetett, olyan munkásszállót rendezett be, amelyben tévé- készülék, paplanos ágy, sző- nyeges szoba várja a fáradt munkásokat. S alig néhány hónap múlva tapasztalta, egészén más lett az emberek véleménye. Felszökött a teljesítési grafikon. PÉNZBE, ANYAGIAKBA KERÜLT? Igen, de megérte. Csak néhány példát említettünk arra, hogyan is ösztönöz egyéneket és embercsoportokat ez az igazgató jobb munkára. Nagyon lényeges tanulság az is, hogy azokat, ott, akkor és úgy ösztönözzék a vezetők, akiknél, amikor s amivel a legjobb hatást váltjózan volt, próbáltam vele beszélni, s akkor fogadkozott, így meg úgy megjavul, de nem lett belőle semmi. Ha ivott, minden kezdődött elölről. Egyszer a szövetkezet kocsiját is összetörte. de nem lett belőle semmi, mert az egyik vezetővel ivott. Borzalmas esték voltak. Ha jött haza. már a kapuban káromkodni kezdett, kiabált, hogy megöl bennünket A fekete kendős néni sírásba tör ki. akadozva mondja: — Az apja is ilyen volt. Nem akartam... én. hogy hozzá menj, de te erősködtél. — Mindegy, hogy volt, már vége. Nem akarok többé vele élni. A gyerek is elhidegült már tőle. késő éjszakáig csavargóit esténként, nem akarta .látni a részeg apját. — Miért nem mentél a tanácshoz, a rendőrségre? — kérdezi kétségbeesve a mama. — Mentem. Nem csináltak semmit A szövetkezet elnöke azt mondta, hogy a munkájára semmi oanaszuk nincs Amit rábíznak, maradéktalanul elvégzi. Kértem. hadd vegyem fel én a fizetését. A felelet az volt. nem szégyellném magam, megcsúfolni egy családfőt? A főagronó- mus azt mondta, alkalmazkodjak hozzá. hatják ki. Sok gazdasági vezető gyakorlatában érvényesíti már a helyes elvet: az a helyes, ha a munka elvégzése után az eredményt azonnal honoráljuk. Ez ad lendületet az embereknek a még jobb munkára. Gazdasági mecHknizmusunk belső vállalati érvényesítése egy sor szervezeti probléma megoldását igényli. Többek között az érdekeltség elvének a helyes módszereinek a kidolgozásában is. Ezek között szerepel első helyen, hogy ne csak az igazgatónak legyen joga az ösztönzésre, a munka elismerésére, hanem a kisebb beosztású vezetőknek is. Ez a hatáskörök lebontását kívánja. S ha van joga — mint az ’ említett gazdaságban — az üzemegységet irányító mérnököknek munkásfelvételre, elbocsátásra, a munka megszervezésére, akkor legyen joga — adják meg! — ahhoz is, hogy a kiváló munkát elismerje, jutalmazza. Ök ismerik legjobban a munkásokat. ők tudják, ki mire képes, kit mivél lehet még jobb munkára serkenteni. A Mátészalkai Állami Tangazdaságban például a keriiletvezető mérnököknek évente — mindent beleértve — 90 ezer forint áll rendelkezésre jutalmazásra, ösztönzésre. Ezért érték el többek között, hogy a szüretet kiváló minőségben, gyorsan oldották meg. És nem maradt el az emberek jutalmazása, ösztönzése sem. Gazdasági mechanizmusunk érvényesítése szükségszerűen megköveteli, hogy az ösztönzés rendszerét is kialakítsuk, s a leghatásosabb módszereket alkalmazzuk. Az említett módszer ösztönzi az üzemegységvezetőt, s ő érvényesíti ezt a beosztottakkal, munkájuk értékelésével. NAGYON LÉNYEGES A MUNKA DIFFERENCIÁLT ÉRTÉKELÉSE. Ugyanis vannak olyan munkák, amelyeket nem lehet számszerűsítve mérni. Etekről feledkezzenek meg? Ne honorálják? Ez helytelen és igazságtalan lenne. Meg kell találni a módját annak, hogy az ilyen — főleg szellemi dolgozókat — is alkotó munkára, még magasabb teljesítményre ösztönözzenek a vezetők. Ez pedig azt igényli, hogy alaposan ismerjék az embei'eket egyénenként is. Tudiák, hogy kit, mivel lehet jobb munkára serkenteni. Mert ez — az anyagi-erkölcs* ösztönzők együttes alkalmazása mellett is — egyénen ként változik. Farkas RáírnáA szomorú történetet a kalauz belépése szakította meg. Jegykezelés után sokáig csend volt a fülkében. — És mi lesz a házzal, a bútorral? — kérdezte a mama. — Majd a bíróságon kettéosztják. Klári kibámult az ablakon. Nézte a tovatűnő őszi földeken. a burgonyasorok között hajladozó asszonyokat. Az erdőn túl almaszedő lányok éneke hallatszott. — A tanácsra nem voltál? — kérdezte a mama. — Voltam, de minek. Az elnök beszélt Zolival, s ezért még többet kaptam. A tanács is tehetetlen volt. hiszen a férjem munkahelyén csak a legjobbakat mondták róla. Pedig tudták a faluban, mi megy otthon, amikor részegen hazajön. A tanúk azonban hallgattak. Ha a rendőr, vagy a tanácselnök megkérdezte tőlük, látták-e. hogy ver Zoli bennünket, azt felelték: „Felőlük Ugyan verekedhetünk. Annyi a dolguk, nem érnek ők rá más családdal foglalkozni.” Az idős asszony Klári kezét kereste, öreg. asszott ujjai megpihentek a lánya kék-zöld foltos keze fején. B. D. .. .Válogatott legénységgel dolgozik a tmk. Valameny- nyien jól képzett szakmunkások, mindenkor és mindenben lehet rájuk számítani... Azok aztán nem lesik az óramutatót. ha munkáról van szó. Azt sem tartják tragédiának. ha netán szabad szombaton kell megjavítani egy hibás gépet, amelynek hétfőn feltétlenül ki kell állnia valamelyik építkezésre... Röviden ezek voltak a nem kevés elismerést rejtő, érdeklődést felkeltő előzetes információk. amellyel Kurucz István 31 tagú karbantartó brigádját bemutatták az épí- tő- és szerelő vállalatnál. A tmk-műhely vezetője. Tóth József még egy történettel toldta meg: Kilenc éve együtt — Kilenc éve dolgoznak együtt. Ez idő alatt a brigádba csak felvettek munkást. mindössze egy ember ment el. Az sem a saját jószántából Az a szaki ugyanis nagyon pontos ember volt. Ennek többször is tanúbizonyságát adta. Az utolsó dobása a kocsordi építkezésünkön volt. Még vagy másfél órás munka lett volna egy gépen, de letette a szerszámot. mert véget ért a munkaidő. Persze a többiek — hogy ne kelljen ezért másnap újra kiszállni — megcsinálták nélküle is. A brigád úgy gondolta ezután az eset után, jobb lesz. ha ez így is marad. Meglesznek nélküle. Egyébként nem nehéz rátalálni a tmk-sok háza tájára. a vállalat központi telepének üzemépületekkel körbeépített sarkában megrokkant vagy már kijavított markolók, betonkeverők és más építőipari munkagépek sorakoznak műhelyük előtt. Bent most csak kevesen dolgoznak. Az építőipari szezonban — ha ugyan van még ilyen? — a karbantartók a legtöbb idejüket az építkezéseken töltik. — Olyan szóbeszéd járja: az a jó. ha a téemkásoknak nincs mit csinálniuk. Állítólag ez azt jelentené, rendben mennek a gépek — Esze- nyi Dénes általános lakatos, aki 11 éve dolgozik a vállalatnál és 9 éves brigád tagságával alapítónak számít, vitatja az idézett kénvelmes- kedő szemlélet igazát. — Érdekes módon, nálunk akkor is van munka, ha üzemképesek a gépek. Meg is magyarázza: ez nem azt ielenti. hogy mindig szakmába vág. amit elvégeznek. Van, hogy még csak nem is karbantartó munkát vállalnak el. A leggyakoribb, hogy beállnak valamelyik szakmunkástársuk mellé kéz alá adni anyagot, szerszámot. Segédmunka? Na és? Lényeg az. hogy elkészüljön a munka, kijavítsák a hibás gépet, amikorra kell. . A „házi feladat“ Ha nem is beszélnek róla. jól tudják: nem kisebb felelősség hárul rájuk, mint a vállalat 40 milliós gépparkjának üzembe helyezése és folyamatos karbantartása, 250 kis és nagy gépről gondoskodnak. Dolgoznak az építkezéseken a hazaiakon kívül szovjet, német, lengyel, olasz, francia, svéd. holland, svájci gyártmányú gépekkel. Amikor egy új gép érkezik. műszaki leírását „házi feladatul” kapja hol egyik, hol másik brigádtag. Otthon munkaidő után áttanulmányozza. Azt mondják, minden új gép egy-egy kis tanfolyam számukra. Itt nem lehet a szakmunkásoklevél babérjain megpihenni. Ismerkednek a külföldi konstrukciókkal a BNV-n, a vállalathoz látogató külföldi szakemberekkel folytatnak tapasztalatcserét.. Tanulják a mind újabb technikát. A brigádból többen technikumba. középiskolába és különböző szakmai tanfolyamra járnak. — Nálunk nem lehet elég okos senki — kapcsolódik a témához Szopkó Miklós géplakatos. Annyiféle géppel van dolgunk. lehetetlen, hogy mindegyikhez egyformán jól értsünk. Egyikünk az egyik géptípust ismeri az utolsó csavarjáig másikunk egy másikat. Persze megcsinálja. ha kell bármelyikünk, legfeljebb hosszabb ideig tart. — Egymásra vagyunk utalva a munkában — veszi át a szót Brecska Gyula, aki öt esztendeje esztergályosa a brigádnak. És ezt senki sem szégyellj elismerni közöttünk. Még a főnökeink sem. A múltkoriban a művezetőm rám bízott egy munkát. Ahogy ő elképzelte, nem tudtam megcsinálni. Másnap látom, nagyon pipa rám a főnök ezért. Aztán * megbeszéltük, igazat adott, s amikor elkészültem. megdicsért a rendes munkáért. Ebben a közösségben a szaktudás adja a rangot, aszerint osztják egymásnak a megbecsülést. Sőt. ez a legelső feltétele, hogy egyáltalán maguk közé fogadják. Hat hónap a próbaidő. Ha bizonyított, maradhat. Nem közömbös számukra, hogy a vállalat nagy kollektívájában hogyan értékelik a munkájukat. Ezzel az elgondolással kapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba még 1964-ben. S, azóta minden esztendőben elnyerték a kitüntető címet és a versenyben mindig az elsők között jegyzik a tmk-s, brigádot, Megoszt/ák gondjaikat De. hogy „szakbarbárok" lennének, akiket csak a munka érdekel, ezt igazán rájuk sem lehetne fogni. Nem titkolt büszkeséggel hivatkoznak rá: közülük országgyűlési képviselőt is választottal!:. Ennek a brigádnak a tagja ugyanis Jeszenszki Gábor. És nem csak az elvégzett jó munkával politizálnak. Valamennyien KlSZ-ta- gok, a brigádból többen tagjai a pártnak. Testületileg jelennek meg a szabad párt- napokon, külpolitikai tájékoztatókon és ott ők kérdeznek a legtöbbet. Szeretik a sportot... — Az. hogy éppen a focit, az nem véletlen — mondja Szopkó Miklós. Brigádtársunk. Eszen.vi Dénes a Spartacus csatára. Természetes, hogy Dimó minden meccsére kivonulunk. Az sem okoz konfliktust, hogy a brigádban akad. akt nem szereti a labdarúgást. Sőt, jó alkalmakat teremt a.' heccelődésre. egymás ugratására. Ezeket pedig ki nem hagynák a világért sem! Azért viszont meg is sértődnének. ha valaki szónokolna nekik egy nagyot: „Igazán szocialista brigádhoz méltó dolog volt tőletek, hogy segítettétek felépíteni társatok. Máté Miska házát.” Más esetben: „hogy helyreigazítottátok X. Y. fejét, megmagyarázva, máskor ne igya le magát, ha az asszonnyal nézeteltérése támadt.” Munka után egyszer-egy- szer megisznak együtt egy- egy üveg sört. Ilyenkor is sok minden szóba kerül __ — Nehéz lenne megmagyarázni. mi az. ami kikényszeríti belőlünk, hogy még a legbensőbb gondolatainkat is megosszuk egymással — mondta az egyik brigádtag. Mint ahogy nehéz lenne okos mondatokba szedni azt. miért maradnak együtt, esetleg kedvezőbb lehetőségek el- passzolása árán is. De mi értelme lenne, hogy ezt ma- gyarázgassuk? Jő együtt dolgozni ebben a kis közösségben... Kádár Bdít_, Távolodó vonaton
