Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

MTI oEtíBer ff. frrrrr magyaroer7*g f. éta* Nagykállói kísérhet Társulás a szellemi és az anyagi erők összefogására ORSZÁGOSÁN EGYEDÜL­ÁLLÓ VÁLLALKOZÁS in­dult el Nagykállóban a járá­si pártbizottság kezdeménye­zésére 1970 májusában. Ki­lenc szövetkezet — tsz, ktsz, ÁFÉSZ — részvételével kul­turális társulás alakult. Különféle termelési társu­lásokról sokat hallhattunk, de arra nem volt példa, hogy termelő, gazdálkodó szervek a művelődés érdekében közeié „vállalatot” alakítottak volna. Az újszerűség, a szokatlan út azonban nem tette bátorta­lanná az elindítókat. Annak rendje és módja szerint ki­dolgozták az alapszabályt, a működés feltételeit, vezetősé­get is választottak. S igye­keztek jogilag is elismertetni a társulást. Miért éppen Nagykállóban vállalkoztak az úttörő jellegű munkára? Bizonyára a tett- rekészségan, a vállalkozó szellemen kívül a gazdasági, települési és kulturális adott­ságok is serkentették a pat­riótákat. Nagykálló mindig is gazdag kulturális hagyomá­nyokkal rendelkezett. Mű­emléképületei, orvostörténeti múzeummá fejlődő Korányi­emlékháza, neves gyógyinté­zete, a községben élő mint­egy 200—250 értelmiségi dol­gozó, városi színvonalú könyvtára, hagyományőrző műkedvelő együttesei, rangos színj átszókultúrát nyújtó cso­portjai, két középiskolája és még egy sor tényező figye­lemre méltó centrummá te­szik Nagykállót. AZ ÖSSZ-SZÖVETKEZE- TI KULTURÁLIS TÁRSU­LÁS feltehetően olyan cél­lal indult, hogy a községben létrehozzanak egy szervezeti­leg, pénzügyileg — és nép­művelési szempontból — körvonalazott egyesülést a művelődés irányítására, szer­vezésére, a különféle kis csa­tornákon elfolyó kulturális alapok összegyűjtésére. Már az indulásnál hangsúlyozták a nagykállóiak — megerősítet­ték azon a tájértekezleten is, ahol módszerükről beszámol­tak — nem csupán az anyagi, hanem a szellemi erőforráso­kat is koordinálni akarják. Milyen utat tettek meg ed­dig? Erre a társulás — nem- kevésbé a járási pártbizott­ság — vezetői menet közben is figyelmet szenteltek, rend­szeres ellenőrzéssel alakítot­ták a közös munkát. (Leg­utóbb napirendi pontként szerepelt a társulás eddigi munkássága a pártbizottság vb-ülésén.) Kísérleti évnek tekintik a tavaly nyár óta eltelt idősza­kot. A 16—17 hónap alatt — a szervezeti és egyéb felada­tokat is számítva, az anyagiak „összehozása” éppúgy nem volt sima, probVímátlan, mint a rendezvények megvalósítá­sa. A kilenc társult szövetke­zel tagonként évi 100 forintos hozzájárulást vállalt a szer­ződésben. Ez mintegy 200— 210 ezer forintos alapot je­lentett volna az indulásnál. Az összeg nagyobb része be is futott, azonban elég rapszodikusan. A SZÖVETKEZETEK JÓ VAGY ROSSZ GAZDÁLKO­DÁSA erősen befolyásolta a kötelezettségek teljesítését. Az egyik szövetkezet mér­leghiánnyal zárt, ez csaknem 30 ezer forintos kiesést oko­zott a kulturális társulásnak. Nehezítette a pénznek egy kasszába való befizetését az is, hogy egy év alatt minden erőfeszítés ellenére nem tud­tak saját számlát nyitni. Számlát csak gazdasági szerv nyithat. A „hová fizessük”, „mikor fizessük” huzavona is való­színű elvitt néhány ezer fo­rintot. Alig egy hónapja oldó­dott meg a látszólag mellé­kes formai gond. Elkülönített számlát nyitottak az egyik társult ktsz.-nél. Azzal is könnyítettek az anyagiak be­fizetésén, hogy két részlet­ben, márciusban és szeptem­berben kérik az összegeket. Továbbra is gond, hogy ál­landóvá, biztonságossá te­gyék a pénzügyi helyzetet, egyben bővítsék a résztvevők számát. Legutóbb a kállósem- jéni tsz közgyűlése döntött a csatlakozásról. A környező községekre Is számítanak, hisz a kulturális programok nem szorulnak Nagykálló határán belülre. Javaslatokat tettek; adó- és egyéb kedvezvényekkel is ér­dekeltté kellene tenni a szö­vetkezeteket, hogy jobban tá­mogassák a kultúrát Ez je­lenleg óhaj, országos intézke­dések szükségesek a. megva­lósulásokhoz. (Mivel a gond is országos.) Már az indulásikor számot kellett vetni egy problémá­val — amely az említett táj- értekezleten is szóba került. Hogyan fér meg egymással az új társulás és a helyi mű­velődési központ? Nem ugyanazt fogják-e csinálni? Nem zavarják-e egymás programjait? A két „dudás" eddig jól megfért „egy csár­dában”, igyekeztek megoszta­ni a „profilt”, a feladatok kö­rét. A társulás főként a mű­vészeti csoportok gazdájának tekintette magát, a művelő­dési központ pedig egyebek mellett az ismeretterjesztés­ben lépett tovább. A TÁRSULÁS NEM A STATISZTIKÁT NÖVELÖ rendezvényekre összpontosí­totta erejét. A halódó mű­vészeti csoportokat keltette először is áetre: a „Kállai kettős” tánccsoportot, a nívós színjátszó együttest, az ének­kart. Egyetemi előkészítőt is szervezett a munkás-paraszt fiataloknak. Archívfilmklu­bot hívott életre 180 taggal, író-olvasó találkozókat ren­dezett — élve a lehetőséggel, hogy Nagykállóban, a járási könyviár vezetöjekent dol­gozik Ratkó József József At- tila-díjas költő. Elvállalták a szövetkezetekben az irodalmi és más műsorok gondozását is, részt vettek a „Szóljatok szép szavak” versengésen. Gazdáivá váltak a kulturális szolgáltatásoknak. Azt is mondhatjuk: mind­ez szép, de eddig semmi rendkívülit nem produkált a nagykállói társulás. Valójá­ban nem is törekedtek rend­kívüli népművelési fogások­ra. Egyszerűen stabil alapot kívántak létrehozni — meg­felelő anyagi háttérrel —, amelyen tartalmas, ér­tékes népművelés bon­takozhat ki. Ez eddig sikerült. Sőt, a több, mini egyéves életben maradás garancia a jövőre is. Különö­sen két mozzanatot érdemes kiemelni: az idén ősszel már a megye határain túlmutató kulturális rendezvénnyel is felhívta magára a figyelmei Nagykálló. A Kállai kettős néptáncfesztivál, melyen négy megye táncosai vettek részt, életerősnek bizonyul, érdemes hagyományossá ten­ni, tovább finomítva a prog­ramot Szerepe van a társu­lásnak abban is, hogy közös erővel megalapozzák Nagy­kállóban az igen hiányzó új művelődési centrum építését Erre a megye több, mint 9 millió forintos támogatásán' kívül jó néhány millió forin­tot a helyi „kasszából” kell összegyűjteni. MÉG EGY „TITKA” VAN annak, hogy a nagykállói kulturális társulás nem bom­lott fel, nem csupán papíron létezik. A megyei és az or­szágos szervek minden erköl­csi és anyagi támogatást meg­adtak a működéshez. A me­gyei tanács, a KISZÖV, a MÉSZÖV, az OK TSZ és a népművelési intézet csak­úgy, mint a Művelődésügyi Minisztérium figyelemmel kí­séri a társulás munkáját, anyagilag is támogatják az újszerű egyesülést. Reméljük a külső támogatás nem fogy el, a nagykállóiak kezdemé­nyezőkészsége pedig sok tar­talékkal rendelkezik még é; a kísérleti 16—17 hónap után még eredményesebb mun­káról adhatnak számot. Tál! G. Ingyenes utazás Elmentem az IBUSZ-hoz és bejelentettem: szeretnék kül­földre, Bergengóciába utazni — ingyen. Az IBUSZ - tisztv iselőm ö je­lentőségteljesen összenézett a kolléganőjével, aztán nyája­san igy szolt: — Semmi akadálya, kérem. Holnap kilenckor indul egy komp a Normafától. Most tessék hazamenni csomagol­ni... — De kérem! — mondtam felháborodottan. — Ne néz­zenek engem bolondnak! Nem vagyok én bolond! A kartársnő jelentőségtel­jesen összenézett a kolléganő­jével, aztán nyájasan így szólt: — Hát persze, hogy nem tetszik bolondnak lenni. Er­re nem is gondoltunk. Telje­sen normálisnak tetszik len­ni. Normálisban ilyen nor­málist már rég láttunk... — Minden ismerősöm in­gyen utazik külföldre. Vagy ha nem is ingyen, alig kerül nekik valamibe. Miért éppen én nem utazhatom ingyen? Nekem minden u te zás egy csomó pénzbe kerül! Miért? Mi vagyok én. árva gyerek ? A kartársnő jelentőségtel­jesen összenézett a kolléga­nőjével, aztán nyájasan így szólt: Mikes György. — Szó sincs róla. ön nem árva gyerek. ön — rögtön felismertük — Bonaparte Napóleon. Tessék nyugodt lenni, felség, mindent el fo­gunk intézni. Augusztusban különszánkót indítunk Ber­gengóciába, természetesen in­gyen... — Értsék meg végre: nem vagyok bolond! — kiáltottam kétségbeesetten. — Manap­ság mindenki ingyen utazik külföldre! És elmeséltem a kartársnők­nek Béla barátom esetét: — Béla két hetet töltött a napfényes Bergengóciában. öt napot töltött a fővárosban, öt napot a tengerparton és négy napot a havasokban. Volt egy kis pénze, azonkí­vül vitt magával ezt, azt, amazt. Az ezen, azon, ama­zon hamar túladott és a pénzen amazt, azt, ezt vásá­rolt odakünn. Idehaza az ezt eladta annyiért, az azt eladta ennyiért, és az amazt emeny­nyiért. Végül kiderült, hogy ez az egész utazás nem került többe, mint 12 forintba... Iga­zán nem lehet mondani, hogy drága... Béla azonban elégedetlen volt. Sokallta az összeget, és újra számolni kezdett. Rövid idő alatt kiszámolta, mennyit költött volna két hét alatt Pesten. Cirka 800 forintot. Tehát az utazás még 12 fo­rintba se került! Sőt' Kere­sett rajta 783 forintot. Két hét a napfényes Bergengóciában 788 forint tiszta haszonért nem is olyan drága... Igazán megéri! Béla azonban elégedetlen volt. De kisvártatva rájött: Gizikének, a menyasszonyá­nak akkor volt a születésnap­ja, amikor ö Bergengóciában járt. 300 forint haszon. Iliké­nek, a másik menyasszonyá­nak pedig neve napja volt. Az is minimum 200... A barátom tehát nemcsak ingyen töltött két hetet külföldön, de még keresett is egy csomó pénzt... Milliót érő ötletek Jegyzetek a napkori Kossuth Termelőszövetkezet nuinkasikcreirő! Híre járt, hogy Napkoron már október 6-án befejez­ték az almaszüretet. Már ezért is érdemes volt oda­menni. így van. A MÉK Nyíregyházi Almatárolójá­ban a dolgozók beszélik, hogy ennyi prima minőségű exportalmát sehonnan sem hoztak, mint Napkorról. En­nek is utánanéztünk: 240 vagonra becsülik a termést. Ebből eddig körszedett ál­lapotban — a megfelelő pluszdíjazásért — 113 va­gonnal értékesítettek. Végül még egy érdekes adat: a napkor! Kossuth Termelőszövetkezetben csak­nem befejezés előtt áll az őszi vetés és természetesen az őszi vetés alá szántás munkája. Október közepén! Ez mindhárom olyan mun­kasiker, amely a szervezés magasiskoláját tételezi fel a vezetőktől és szorgalmat, al­kalmazkodó képességet, megértést, lelkesedést a dol­gozó tagoktól. Hogyan csinálták? Jelek a ládákon A központi majorság ud- varán, a nyitott színben és környékén az almát válogat­ják a lányok és asszonyok. Rengetegen. Látható ügyes­séggel, gonddal és figyelem­mel. A válogatók krétával egy jelet — csoportjuk szá­mát — rajzolják rá a ládá­ra. A láda tetején, a papírra is ugyanez a szám kerül. Sőt, már a szedők is jellel látják el a ládáikat. Az egyikre ez van írva: IX. 24. 1/2. Ez azt jelenti, hogy az egyes számú szedő­csoport hatfőnyi kettes bri­gádja szedte szeptember 24- cn. Ha nem jól szedte, sé­rült, rossz minőségű (kör­szedésről van szó), akkor kifogás esetén megtalálják a csoportot és levonnak a ju­talmukból. Ha nincs kifogás, marad a szedésért járó kö­rülbelül 200 forint. Tehát: fegyelmezett a szedő, mert tudja, hogy ha a nagy teljesítményre való igyekezetében — kilóra fi­zetik — ront a minőségen, tetten lehet érni. Ezzel az apró ötlettel, néhány filléres papírcetlikkel, több milliót keresett a termelőszövetke­zet. Ebből lett a 113 vagon körszedett alma és a jó pár millió plusz. Hosszú körömmel nem lehet... További szedési történe­tek még: az elnök egy nap észrevette, hogy az egyik asszony fél kezével ebédel, a másik kezével pedig folytat­i. i Béla azonban még mindig elégedetlen volt, és kikalku­lálta, mennyit ér egy naple­mente a "tengerparton. Nem számolt sokat. Húsz forintot. Felhős időben árkedvezmény, öt napot töltött a tengerpar­ton, tehát az annyi, mint 100 forint. Egyszar látott egy vi­hart. Az is megér 100 forin­tot. Kis vihar 100 forint, nagy vihar 200. Egy hófödte bércet a havasokban hetenként fo­rinttal számolt el. Ugyanaz sasokkal már 100. Furulyázó pásztorok a havasi legelőn: 110. Ha pásztorlányok furu­lyáznák: 150. Egy jódli: 10 forint, A városban is renge­teg élmény volt. Élményen- kint 30 forintot kalkulált, de egy-egy nagyon nagy él­ményért 150 forintot is el­könyvelt magának. Summa summárum: két hetet töltött ingyen Bergengóciában és még keresett 2600 forintot... Sajnos, belőlem teljesen hi­ányzik az üzleti érzék, de azért szeretnék egyszer én is ingyen utazni, mint mindenki. Jól van, jól van — mondta nyá­jasan a kartársnő, és jelentő­ségteljesen összenézett a kol­léganőjével —, elintézzük, tessék csak nyugodtan haza­menni. Most várom, mikor értesít az IBUSZ. ja a szedést. Megkérdezte: miért nem ül le egy kicsit? Válasz: mert akkor nem telik a láda. (Ö volt a 287 forintos napszám tulajdono­sa.) Még történet: a brigád­vezetők minden reggel, mun­kakezdéskor megnézik, nem hosszú e valakinek a körme. Hosszú körömmel nem lehet almát szedni. Megsérti. Aki­ről pedig észreveszik, hogy csomóban szed, dobálja a vödörbe a gyümölcsöt, azzal szemben szintén azonnal in­tézkednek. Mindez általában zaj, ci- vakodás nélkül zajlik. Füs­tölög a munkától a központi iroda is. ahol mindezt meg­beszéljük Gurály György el­nökkel. Míg beszélünk, lá­togatók jönnek. mennek, ügyek intéződnek el, jutal­makat osztanak, pénz fölött rendelkeznek, szükségszerű­en változtatnak intézkedé­seken. Nem suttogva, de nem is kiabálva. Csak „pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen.” A munkát igazítani az élethez Hol kezdődik egy terme­lőszövetkezet jó munka- szervezése? Már a vetésszer­kezet kialakításánál. Nem jól fizető növény a dohány, de termelnek 200 holdon, mert így a tagok többségét képező nőknek munkát tud­nak adni. (Egy hold vállalá­sa 132 munkanapot jelent és épp akkor van, amikor mást nem kell végezni.) Azért ve­tettek korai burgonyát, hogy vége legyen a szedésének, mire az almaszüret kezdő­dik. Kérdés az elnökhöz: meg tudná mondani, hol dol­goznak' a gépek. Pillanat, előveszi Adamecz Imre fő­agronómus napijelentését, i füzet ott is van nyitva é mondja sorban mind a har mine gép helyzetét, mint eg; tábornok a hadosztályok ál lását. Déli 1 órakor, a nap értekezleten a brigádveze tőkkel meghatározzák i másnapi munkarendet. I® aztán, akinek kell. hajnal 3 kor, kettőkor kel, ahog) kell. Például az almarakodó hogy korán odaérjen, a sor­baállás előtt. Ki itt a nagy szervező? A; elnök? Nemcsak szerénység­ből mondja, hogy „kollektív termék minden szervezési ötlet”? Ezt már a háta mö­gött kérdezzük Turgyán Ist­ván agronómustól, aki az al­maválogatást irányítja. Mondja, hogy valóban, min­denkinek van megvalósítha­tó ötlete. De — igy mondja — az „elnök kényszerít rá bennünket, hogy legyenek ötleteink”. Hogyan? „Olyan légkört teremt. Érdemes." Végül is; hogyan győzték vetéssel is, almaszürettel is? Ez viszont az elnök ötlete volt. Az egész géppark az almaszüretnek segített — nappal. Éjjel pedig szántott, vetett. Kitűnő! Egyszerű, jó, utánozható. Búcsúzóra volt meg egy kedves élményünk. A het­venkét éves Páll Mihály bá­csival találkoztunk, aki az almatelepítés idején hábor­gott, mikor fognak .enni e sok fa gyümölcséből, kár elvenni hozzá azt a jó búza­földet. És most Jci sem lehet­ne zavarni az almáskertből, ott él, szereti, gyönyörködik benne, dicséri, büszkén em­legetve. mekkorát tévedett annak idején. Gesztelyi Nagy Zoltán Új termék Nyírbátorban A MEZŐGÉP NYÍRBÁTORI TELEPEN ÜJ TERMÉK­KÉNT MEGKEZDTÉK AZ SZ—100-AS TRAKTOROKHOZ A GÖRGŐTENGELYEK GYÁRTÁSÁT. KÉPÜNK: HEGE­DŰS PÁL MARÓS EGYSZERRE NÉGY TENGELY MEG­MUNKÁLÁSÁT VÉGZL (ELEK EMIL FELVÉTELE)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents