Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
* oldal KELET MARTAT»ORSEAG VASÁRNAPI MELLÉKLET 1971. október ff. Nyikolaj Noszov: NAGYOTMONDÓK Közelebb a gyakorlathoz ISMERETTERJESZTÉSÜNK ÚJ VONÁSAI Misutka és Sztaszik a parkban ültek egy pádon és beszélgettek. így: — Sztaszik. te hány éves vagy? — kérdezte Misutka. — Kilencvenöt. Hát te? — Én száznegyven. Tudod, régebben én nagy voltam Olyan nagy, mint Borja bácsi. De aztán kicsi lettem Visszafelé nőttem. — Furcsa... Én meg előbb kicsi voltam, aztán megnőttem. majd ismét kicsi lettem .. S persze rövidesen nagy leszek majd megint. — Amikor én felnőtt voltam, a legszélesebb folyót is át tudtam úszni. — Keresztbe? — Dehogy! Hosszába! — Nem nagy vicc... Én egyszer a Csendes-óceánt úsztam át. — Én meg repülni is tudtam. Mint a sas. — Tényleg? . Hát akkor rajta, repülj! Hadd lássam! Sztaszik felpattant, kettőt- hármat legyintett a karjaival, mintha azok szárnyak lettek volna, majd csendesen visz- szaült Misutka mellé: — Már nem megy .. teljesen kijöttem a gyakorlatból. Nagyon régen repültem utoljára... Misutka elmélázott. — Én egyszer, — szólalt meg kisvártatva, — füröd- tem a tengerben és rám támadt egy cápa. Persze én sem hagytam magam, jól orrba vertem, mire a cápa leharapta a fejemet. — Ezt már aztán nem fil- szem! Ez már hazugság... Hiszen akkor meghaltál volna! — Ugyan... Kiúsztam a partra és hazasétáltam. — Fej nélkül?! — Persze, hogy fej nélkül .. Az ember a lábával szokott sétálni és nem a fejével ! — Nagy lókötő vagy, hallod-e?! Hiszen a fejed most ott van a nyakadon. Ez hogy lehet?! — Másik nőtt. Sztaszik törte a fejét, törte, törte, nagyon szeretett volna túltenni Misutkán. Végül megszólalt: — Engem egyszer Afrikában megevett egy krokodil. — Ezt nem hiszem! — Pedig igaz. Nem hazu- dok. — Akkor hogyan élsz most mégis? — Mert aztán mindjárt kiköpött. — Még hogy kiköpött! — vakarta meg a feje búbját Misutka, — hiszi a piszi!... Hanem ezt hallgasd meg! Sétáltam egyszer az utcán, körülöttem villamosok, buszok, teherautók robogtak... — Ezt már hallottam, — vágott közbe Sztaszik, — most majd az jön, hogy elgázolt egy villamos. Erről már hazudtál egyszer. — Várd ki a végét!... Mondom megyek, sétálok az utcán, hát egyszer csak reccs' — ropog valami a talpam alatt. Mi a fene az. nézek a talpam alá . ? Mit gondolsz, mi volt? Egy autóbusz! Palacsintává tapostam egy autóbuszt!... Sajnos, nem vettem észre, hogy közeledik, így nem én voltam a hibás. — Ezt aztán meséld a,.. — Nem hiszed?! — Nem! Még hogy palacsintává taposott egy autóbuszt!... Nem mondanád meg, hogy milyen busz volt az? — Dehogynem. Játékautóbusz .. Egy kis óvodás játszott vele egyik kapualjban és... — Mit hazudoztok ti itt már megint összevissza?! — toppant oda váratlanul eléjük a szomszéd fiú, Igor. — Nem szégyellitek magatokat? — Nem hát. Miért szégyellnénk. Senkinek sem ártunk vele, senkit nem csapunk be vele. Csak kitalálunk egy-egy érdekes mesét és kész! — Mesét! — legyintett Igor. — Öcska hazugságot! — Az eszed tokját!... Te azt hiszed, hogy olyan köny- nyű ilyesmiket kitalálni? — Már miért ne lenne könnyű?... Semmiség. — Hát akkor találj ki te is valamit! — Ahogy parancsoljátok!... Már mondom is... izé... szóval... Igor felbámult az égre, lenézett a porba, pislogott jó néhányat és — hosszan hallgatott. — No, ml lesz már! —sürgette a két fiú. — Mondsz valamit, vagy nem? — Mondok, mondok, csak hadd gondolkozzam már egy kicsit... szóval... vagyis hát... Á, ti csak összevissza fecsegtek itt mindent és semmi hasznotok nincs belőle. De ha én hazudok... izé, mesélek valamit, abból nekem hasznom is van... Mint például tegnap is. — Halljuk. — Tegnap anyu és apu elmentek hazulról. Ketten maradtunk otthon a húgommal. Irocska elaludt, én elővettem a konyhaszekrényből egy üveg lekvárt és mind belak- mároztam. Persze aztán begazoltam, hogy baj lesz a torkoskodásból és kitaláltam valamit... Bekentem az alvó Irocska száját lekvárral. S amikor anyuék hazajöttek,— szóval a többit képzelhetitek... rodva Misutka. — Hogy te milyen arcátlan tudsz lenni! — Menj innen! — állt fel a pádról Sztaszik is. — Mi nem játszunk egy ilyen... — Megyek is — indult el Igor. — Gyáva kis fajankók vagytok... Néhány perc múlva Misutka és Sztaszik is hazaindultak. Útközben megálltak egy fagylaltosbódé előtt. Nagy nehezen tudtak csak összeszedni a zsebeikből egy adag fagyira való aprópénzt. — Vegyünk egy adagot és osszuk ketté, — javasolta Sztaszik. — Jó. Hazavisszük és otthon kiskanállal pontosan kétfelé osztjuk. Házukban a lépcsőházban Irocskával találkoztak. A kislány az ajtajuk előtt ült és pityergett. — Miért sírsz, Irocska? — kérdezte Misutka. — Anyu nem enged játszani... a lekvár miatt... pedig... pedig nem is én... — Tudjuk, — néztek a szemébe komoran a fiúk. — Mindent tudunk. — De azért ne sírj, Irocska — vigasztalta Misutka. — Gyere, neked adom a fagyiból az én részemet. — Én is odaadom az én részemet, — mondta Sztaszik. — Gyerünk! — De hát... de hát akkor nektek mi marad? — tétovázott könnyeit törölgetve a kislány. — Velünk ne törődj, — legyintett Sztaszik. — Mi már torkig vagyunk fagyival. Vagy tíz adagot megettünk ma. — Jobban mondva tizennégyet — lódított tovább Misutka. — Vagy ha úgy vesz- szük... — Húszat, vagy huszonnégyet is fejenként. Ha úgy vesszük. — Az mindegy, azért mégiscsak osszuk el háromfelé, — ajánlotta jószívűen Irocska. — Nem bánom — mondta Sztaszik. — Én sem — szólt aztán Misutka. ' A fagyit háromfelé osztották, s az udvarra kiülve nya lógatták. — Nagyon finom! — eset tintett boldogan Irocska. — Nálam senki sem sze réti jobban a fagylaltot, — mélázott el Sztaszik. — Egy szer megettem egy egész vő dörrel. — Nem nagy valami, — biggyesztette le az ajkát Misutka. — Én a vödröt is megettem!... Az ismeretterjesztés a megyében új színekkel gazdagodik. A hagyományos, sok helyen érdektelenné vált formák helyett már az idén őszszel olyan újszerű, összetett módszer kísérletezése kezdődik meg. amely méltán számíthat sikerre. Ha úgy tetszik. beszélhetünk a közművelődés reneszánszáról. Az elsődleges cél az. hogy az új ismeretek szerzésébe minél többen kapcsolódjanak be. de ne ötletszerűen, hanem valóban érdeklődésüknek megfelelő helyen, módon és formában. Szakirodalom és igény A könyvtárakban és a művelődési otthonokban mindenütt a programok gerincét képezik azok a könyvhetek, amelyek októbertől december 31-ig tartanak. Ezek keretében rendezik a városokban és falvakban a műszaki könyv heteit is. A cél az, hogy egy-egy településen a sajátosságoknak megfelelő ipar szakirodalmát mutassák be. terjesszék. Ennek érdekében olyan szakember, és szakíró-olvasó találkozókat rendeznek, amelyek népszerű formában mutatják be a műszaki könyveket. A helyi ipari bázis dolgozóinak igényét elégítik ki elsősorban, és ezzel mintegy megteremtik az alapot ahhoz, hogy a szakirodalom iránti igény tartós maradion. Hasonló célt szolgál majd a mezőgazdasági könyvhónap is. Nemcsak az a cél, hogy egyszerű könyvvásárokat rendezzenek, hanem az, hogy egy-egy terület termelési ágának megfelelően a szakirodalomra támaszkodó közérthető viták, eszmecserék alakuljanak ki. melyek a szakmai továbbképzést is jelentik egyidejűleg. Érdekes módon csatlakozik ehhez a Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetsége. amely megindította az egy falu — egy műszaki mozgalmat. A műszakiak a falvakban felülvizsgálják a könyvtárakat és kiselejtezik onnan az idejétmúlt műveket. Egyben ajánlásokat tesznek az új beszerzésekre. Ezek a patronáló értelmiségiek bekapcsolódnak egy-egy község, vagy város ismeretterjesztő munkájába és az adott helység saját műszaki kérdéseinek megoldásába. Terveket néznek meg, fejlesztési javaslatokat dolgoznak ki. Ami érdekli Hasonló kezdeményezés bontakozik ki az agrárértelmiség körében is. így egy községben az agronómus nemcsak a szövetkezet szakembere lesz. hanem egyidő- ben a község mezőgazdasági ismeretterjesztésének. köz- művelődésének segítője is. Ilyen módon elérhetővé válik. hogy mindenütt a legégetőbb kérdések kerüljenek szóba, és az ismeretterjesztés iránya összhangban legyen a falu igényével, reális adottságával. Az idén induló újfajta ismeretterjesztő munka új közösségekre is számít. így kihasználják a különböző klubok. szakkörök adta lehetőséget. ahol a szűk szakmai kérdéseken túlmenően már, a közösséget érdeklő probléma is felszínre kerül. A kertbarát klubok Vásárosna- ményban és Nyírbátorban már ilyen célokat is szolgálnak. Szeretné a népművelés elérni, hogy a téli munkákat közösen végző kollektívák — dohánysimítók. stb. — együttlétét is kibővítsék tartalmas, oldott. népszerű ismeretterjesztéssel. A legfontosabb feladat az. hogy az ősm ismeretterjesztés! id őszak előtt mindenütt megismerjék a valós igényt, és a programokat ennek megfelelően állítsák össze. Mindenki olyan területen művelje magát, ami valóban érdekli. Az igény szerint ösz- szekerülő közösségek közös programjait aztán lehet bővíteni. gazdagabbá tenni. Mindenfelé alkalmazzák az összetett formákat, amelyek érdekessége, hogy egy-egy téma megbeszélésekor azonnal ajánjlák a hozzáillő irodalmat. olvasnivalót is. Jövőre ismét megrendezik a Ki mit tud? vetélkedőt. Ez lesz az ötödik országos vetélkedő, amelyre már megyénkben is szétküldték a jelentkezési lapokat. A vetélkedni szándékozók 14 éves kortól 26 éves korig nevezhetnek a versenybe munkahelyük, vagy iskolájuk KISZ-alapszervezeténél, vagy az illetékes járási művelődési osztályon. Jelentkezési határidő 1971. november 15-e. Az alapszervezet.!, üzemi. községi iskolai, hivatali. A könyvtárak megyeszerta olvasók számára készült ajánló bibliográfiákat állítanak össze. Ez nemcsak a könyvtár könyveire hívja fel a figyelmet, de ezen túlmenően tartalmazza majd az ajándékozásra ajánlott műveket. különösen karácsony előtt. Az olvasóvá nevelés egyik módszere ez is. A könyvet minden falusi házba akció tehát nem a formális kampányok révén válik élővé majd, hanem azáltal, hogy a folyamatos olvasási igény felébred az emberekben. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozik majd az a jövő áprilisban megrendezésre kerülő esemény, amely Szabolcsban zajlik, de országos hatású lesz. Az UNESCO javaslatára 1972 ugyanis a könyv nemzetközi éve. Ennek keretében itt rendezik meg a gyermekkönyvhónanot, amely az áprilisi kampány után folyamatos programmal szoktatja óvodáskortól felnőtt korig a gyermeket az olvasásra. Az új művelődési és ismeretterjesztő program tehát láthatóan arra törekszik, hogy az egyedi előadások helyett folyamatos szellemi élményt biztosítson, gondosan ügyelve az érdeklődők igényére. rétegződésére, a helyi lehetőségekre és a szellemi kapacitásra. stb.. valamint a járási és városi bemutatókat 1971. november 15-től 1972. február 20-ig bonyolítja le a megyei művelődési központ. Megyénkben a vetélkedő első jelentkezője október 15- én a nyíregyházi Fábián Tibor volt, aki táncdaléneklés- sel és versmondással kíván részt venni a versenyben. A második jelentkező a kál- mánházi Szabó Erzsébet, ő népdalokat és táncdalokat fog énekelni. — Képzeljük!... A húgod kapott ki helyetted... —pattant fel Igor mellől felhábo- Baraté Rozália fordítása Bürget Lajos Frideczky Frigyes: ŐSZ Kutyatej sűrűn csurran az este libabőröznek szürkülő utak, V-jük élével az irányt keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkunkon a hangok a pirúíó-pirosra csípett lártyka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég befűtteti a kipihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal. Jelentkezés a KI MIT TlID-ra Rákosy Gergely: EGY KENYÉR Háromezren voltak, talán ha tizenöt őr kísérte őket, de lehet, hogy csak tizenkettő. Nem tudta pontosan megállapítani, mert hosszú volt a sor. ötösével mentek, fájdalmasan csikorgott a talpuk alatt a hó. Sütött a nap, de kegyetlen hideg volt, az északi szél oldalba kapta az utat. láthatatlan apró izzó tűhegyekben roppant jéghegyeket zúdított rájuk. Ruha mintha nem is lett volna rajtuk, három napja nem ettek. iegy- vennyolc órát pincében álldogáltak. soha el nem tudta volna képzelni, hogy egy néhány méteres pincerekeszbe százötven ember beleférjen. Első nap még izgatottan ismerkedtek. volt aki komótosan még az élettörténetébe is belekezdett, s egyáltalán valami izgatott túlfűtöttség uralkodott el rajtuk, mintha ébren levő tudattal álmodna valaki, s máris az járna a fejében. hogy fogja majd táta ni száját X vagy Y, ha ké nyelmes körülmények közöt' nekiláthatnak az apróléko1 mesélésnek Igen. határozottan kedélyesnek tűnt a dolog. Fülek, tarkók, orrok arasznyi közelségben hullámoztak, kellemes melpg volt, lábfej lábfejet, csípő csípőt, váll vállat ért, s még füstöl.- nivaló is akadt, egy szabolcsi dohánykertész fél hátizsáknyi szűzdohánnyal velük egy rekeszbe került, másnap reggelre ráncos, lapos vénasz- szony mellé esett össze a nemrég fekete-zsírosán dagadó hátizsák. De akkor nemsokára már indultak is. Addig semmi volt az éhség. Meleggel és cigarettával halálig bírja a dohányos ember. Eleinte fel sem tűnt, az áporodott levegőjű félhomály után részegítően hatott rájuk a szikrázó fény, a késéles tömör levegő, s a merev álldogálás után a mozgás. Nem is igaz, hogy foglyok, most tápászkodtak ki a térdet merevítő iskolapadból szólt a csengő, s most mindjárt vidám hógolyózás kezdődik az udvaron. Fél óra sem tel bele. s e képzelgésekből semmi más nem maradt, csak a hideg és az éhség. Sokuknak nem is volt felsőkabátja, legtöbbjükön csak félcipő, s rajta ráadásul még csak rendes zokni sem, hanem a nővére selyemharisnyája, még ki sem értek a városból, már érezte, hogy sarkánál elrongyolódik, a cipő hideg kérge minden lépésnél belemart a lábába. De aztán ez is elmúlt. Mintha egy dzsur^elbeli, rég kihalt városon mentek volna keresztül, de még riasztóbb, mert a zöldellő liánokat hallgatag fehér hótakaró helyettesítette az összeroskadt, szétlőtt házak romjain, kivirágzott óriás penész a téglák málló húsán, a gerendák széttört csontján. S a néhány látszatra ép ház is süket és vak. Nem lehetett senkinek odakiáltani egy kis ennivalóért, darab kenyérért, vagy akárcsak egyetlen sárgarépáért. A, persze, kenyér az az álomban is álom, hiszen már vagy egy hónapja senkinek sem volt a városban, de a répa hogy ropog a fog alatt, kis hasábokra oszlik, s még a szilánk is, ami a fog közt megszorul, édes és friss ízű, ha kipisz- kólja a nyelv hegye. De répa se volt. Semmi nem volt, csak az út, a hó, a szél és az őrök. Messze, de csak mint a hallucináció, gépágyúk ugattak, a kézi fegyverek ropogását a léptek neszénél is halkabbra zilálta szét a távolság. Az ötödik óra elteltével, legfeljebb ha három kilométeres sebességgel haladtak. Időnként zömök gépek húztak el felettük a város felé, a pilóta bizonyára azt hihette, a hosszú fekete hangyasor belefagyott a szikrázó fehérségbe. Ekkor már nem néztek fel. A legkisebb nem muszáj mozdulattal is takarékoskodtak. Nem is beszéltek, legfeljebb, ha valaki ételt emlegetett, akkor szakadt ki némelyikből egy szó: kuss! Később hosszú erdőfal mellett mentek el, a szél a fák fölé kényszerült, a hideg jócskán veszített erejéből, ugyanakkor éhségérzetük hatalmasan megnőtt, szinte egyeduralkodóvá. Térdig érő hófuvatokon vergődtek keresztül. összefonódó lihegésük párája cseppekben a fák kérgére fagyott. Karnyújtásnyira sötétlett az erdő, a tenger, s háromezer gróf Monte Christo fürkészte a mélyét, de Dumas nem volt sehol. Az őrök nyakában lógó géppisztolyok rövid csöve hosz- szabb volt a fák törzsénél, torka mélyebb és feketébb mindennél. S különben is mi elől, hova és hogyan? A gépágyúk ugatnak, a hó megőrzi a nyomokat, s a ritka ép házak vakok, süketek és taszítok. S mindezen felül egyikőjük sem volt biztos a másikban, hogy nem rántja-e vissza az utolsó pillanatban egy mindent megölő mozdulattal, hogy valami homályos jutalomban reménykedve odakiálthassa az őröknek: Ez itt .. ki akart ugrani a sorból! És abban se voltak biztosak, hogy képesek lennének-e az ilyenkor szükséges, robbanásszerű gyors mozdulatokra. Nem hitték, hogy képesek lennének. Elmaradt az erdő, az út kanyarodott, s meredek szerpentin tűnt fel a távolban, már gondolatban előredőltek s lehunyták szemüket a fenn fütyülő, harsogó szél miatt, mikor a sor elején kiáltottak: — Megállni! — Majd közvetlenül utána: — Ut szélére húzódni! — Egyesek továbbadták, s mire a sor végére ért a parancs, már mindany- nyian láthatták: teherautók ereszkednek le feléjük a szerpentinen, álltak, nagy csend volt, már a motorola