Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
Y?W"f -ikfótíer Tü. KPT PT MAOYARORS7ÄG S. oMaT Politikai doluimenlumáték a rádió műsorán Tartalmas politikai műsorokat ígér a következő hetekre a rádió műsorterve. A Bé ke-világtanács felhívásához csatlakozva október 22-én mintegy egyórás adásban foglalkoznak a latin-amerikai államok életével. Az adásban megszólal a nemrég Magyar- országon járt Almeyda chilei külügyminiszter, s hangszalagról hallhatjuk Fidel Cast- rót és Che Guevarát is. Különleges dokumentumjáték született a nyugati kémbotrányok alapján: a megtörtént esetek nyomán rekonstruált fiktív országban, fiktív szereplőkkel játszódó történet lényegében összegezi az imperialista politika eszköztárát. a gyilkosságoktól, a zsarolásig. a kémhisztéria szításáig. Brezsnyev látogatása kapcsán Moszkva—Budapest —Párizs körkapcsolásos műsort is sugároz a külpolitikai rovat. Ónody György kairói, szíriai. és libanoni útjairól jelentkezik majd. s a szemtanú hitelességével követi nyomon az ottani helyzet alakulását, összefüggéseit. Ott lesz a rádió egyébként az olasz elnökválasztásokon, valamint a csehszlovák parlamenti választásokon is. „Komputerek és tanyák” címmel beszámolót sugároznak a szovjet baltikum egyik legérdekesebb köztársaságáról. Észtországról. Ugyancsak a Szovjetunióba kalauzol — a Kalinyin sugárút című adás. amely a kongresz- szusi határozatok tükrében vizsgálja a szovjet könnyűipar. a szolgáltatások fejlődését. Petőfi-emlékliget Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára készülve, Ostffyasszonyfán, — ahol a költő 1839-ben, miután Sel- mecet, tanulmányainak színhelyét elhagyta, hosszabb időt töltött, — a község központjában hozzáfogtak a Petőfi-emlékliget létesítéséhez. A celldömölki járás valamennyi községe — a Szombathelyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság irányításával — egy-egy fát ültet el a parkban. Az elültetett fával saját községük valamilyen jellegzetességét, nevezetességét is reprezentálják. Az ostffyasz- szonyfaiak gazdag jubileumi programjának egyik aktusa az emlékliget létesítése. Az évfordulóra a művelődési otthonban emlékszobát is berendeznek, amelynek anyagát már évek óta gyűjtik. Szlovákiából is több értékes tár- gvat kaptak, s Lengyelországból is érkezett Petőfi- emlék. Ezenkívül tervbe vették Petőfi-könyvtár létrehozását is. LAPSZÉLEN : Tervszerűség Amióta megjelent az „Útépítés” feliratú tábla a Kossuth utca elején Nyíregyházán. azóta bizakodó a hangulatom. A tábla elhelyezését követő másnap ugyanis már ritkán látható elánnal kezdtek munkához építők. Ha így dolgoztak volna a jó néhány hónappal ezelőtt feltúrt és eddig magára hagyott úton. azóta már el is feled- kezdtek volna az utca lakói arról. hogy korszerűsítés volt... Korábbi tájékoztatás a reklamációk kapcsán a csatornázás miatt nem tudták átadni az úttestet a kivitelezőknek. Aztán elvégezték a csatornázást és hónapokig semmi. Most. hogy megkezdték az útépítést, az utca elején már ássák a csatornaárkot. Ott. ahol ezelőtt négy hónappal betemették. újra kiásták majd újra letakarták. Tehát immár harmadszor. Tervszerűség, óh! 1091 kérdés a fiatalokról Sikeresen vizsgázott a televízió Fóruma Forró hangulat a stúdióban — forró hangulat a képernyők előtt — ez jellemezte a televízió szerda esti Fórum című műsorát. Az ifjúsági politika aktuális kérdéseivel foglalkozó adós népszerűségére jellemző, hogy amint 18 órakor első alkalommal közölték az ügyeletes telefonszámokat — hat másodperc múlva máris befutott az első érdeklődő hívás, ami lényegében azt jelenti, hogy az ország „felkészülve” várta az esti adást. Az ország lakosságának mintegy 50 százalékát közvetlenül is érintő adás címére összesen 1091 kérdés futott be. A vendégek Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Lázár György munkaügyi miniszter, dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke és Gyurkó László író, Horváth János műsorvezető közreműködésével — 77 választ adott a felvetődött legkülönbözőbb problémákra — a lakásépítési gondoktól a hosszú haj divatjáig, a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának gondjaitól a tiki-takiig... A tervezettnél 13 perccel hosszabb, 100 percen felüli program meglehetősen próbára tette nemcsak a meghívottak tudását, de a telexgépeket is, amelyek megállás nélkül ontották még az utolsó pillanatokban is a nézők problémáit. Ezúttal a szokásos három ügyeletes fővárosi telefonszám mellett három vidéki számot is közöltek a nézőkkel. Leninvárosban, Kecskeméten és Szombathelyen a televízió riporterei fogadták a hívásokat, így összesen 190 vidéki néző kérdése jutott el a televízióhoz. A már említett helységeken kívül Győrből és Szegedről is sokan csengették fel a tévét. Mivel a szerdai műsor rendhagyó módon a kérdezők évszámára is kiváncsi volt — érdekes a korstatisztika is. Az 1091 kérdés zöme a 26—30 évesek kategóriájából származott, de akadt a telefonálók között természetesen tizen- és negyvenéves is. A legfiatalabb „érdekelt” egy 12 éves kisfiú volt, a legidősebb pedig egy 70 éves bácsi. Nemek szerinti megoszlásban a fiúk vezettek, a jelentkezők mintegy 65 százaléka tartozott az „erősebb” nemhez. A legtöbb névre szóló kérdést Lázár György munkaügyi miniszter kapta, ugyanakkor mintegy 20 telefonáló azt kifogásolta, miért csak egyetlen nő, Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke, foglal helyet ezúttal a Fórum „csapatában”. A Fórum címére beérkezett, azonban idő híján meg nem válaszolt kérdésekre az illetékesek visszatérnek. Egészségünk őrei A KÖJÁL hétköznapjaiból „A KÖJÁL bezáratta... A KÖJÁL nem járult hozzá az X létesítmény üzembe helyezéséhez... A KÖJÁL megbírságolta...” halljuk nap mint nap. De, hogy mi is ez a „mindenható” KÖJÁL, s hogy mi is az a szerteágazó munka, amellyel közvetlenül és közvetve a megye egész lakosságának, több, mint félmillió embernek a közegészségügyi- járványügyi szolgálatát látja el — ezt csak kevesen ismerik. Kevesen tudják, hogy három év híján két évtizede, 1954-ben az országban elsőként megyénkben alakult meg a KÖJÁL. A jelenlegi épületben tizenöt dolgozóval, közöttük négy orvossal kezdte meg a Közegészségügyi- Járványügyi Állomás a munkáját, a közegészségügyi hiányosságok megszüntetése, a fertőző betegségek megelőzése érdekében. Azóta persze számottevően megnőtt tevékenységi körük, ahogy életünk gazdagodott, s ahogy a technika fejlődött. Dr. Váry János, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa a következőkben summázta az intézmény tevékenységét: — Megszületik vagy még meg sem születik egy ember, már „kapcsolatba lépünk” vele. Végigkísérjük — hogy ne mondjam: óvjuk, őrködünk — egész életén. A terhesgondozás laboratóriumi munkáit a KÖJÁL Egy vízcsap, egy lavór Fejlesztés — a szociális létesítmények rovására Egy vízcsap és egy lavór. Ennyi a „szociális létesítmény” a nyíregyházi MÁV- pályaudvaron a darabárus kirendeltségnél. Lehet-e erre azt mondani, hogy itt megfelelően gondoskodnak a dolgozókról ? A puszta tényekre építő kérdés a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén hangzott el. Többen bírálták a sok helyen tapasztalható mostoha munka- körülményeket. s azt a módszert is. hogy egyes vállalatok az építési árak emelkedését úgy akarják ellensúlyozni, hogy a szociális létesítményeket utolsóként építtetik meg. S ha esetleg nem marad rá pénz — a dolgozók „várnak egy kicsit” a fürdőre, öltözőre. ebédlőre, vagy éppen pihenőre. Igény van, pénz nincs... Ez azonban egyáltalán nem megnyugtató és a szakszervezet sorozatosan szót is emel ellene. De a helyzet nehezen javul. Pedig ma már a munkás is igényes: szeret munka után megmosdani, átöltözni és azt is elvárja, hogy utcai ruháját biztonságos helyen hagyhassa. Ezek elemi követelmények, természetes. hogy így is van. Hogyan egyeztethető össze mégis a felszólalásban említett tény és az elemi követelmény? Nehezen. Mert a konkrét példánál maradva a darab- árus kirendeltség új gazdája a Volán. A rövid idő alatt aligha lehetett volna megoldani a szociális ellátást, amit a MÁV évtizedekig elhanyagolt. Annál is inkább nem. mert a vállalatnál ugyanilyen gondokkal küzdenek: a gyors ütemű fejlesztést nem egy esetben az öltözők. mosdók, pihenők rovására valósították meg. s a szociális ellátás így nemhogy javult volna, hanem romlott. Minden ötödik kilépő Ez csak fokozza az amúgy is szorító munkaerőgondokat: a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik legutóbbi vizsgálata során azt is kimutatták. hogy a kilépő dolgozók közül minden ötödik hivatkozott a mostoha körülményekre is. A helyzet azonban nehezen javul, bár a vállalat vezetői már elhatározták: 1973- ig a szociális körülmények javítására 46,7 millió forintot költenek. Hasonló gondokkal küszködik a TITÁSZ is. Gondjaik ebben az esztendőben azonban már csökkentek — ez itt is borsos összegekbe került, de az áldatlan helyzeten javítani kellett. A hálózati szerelő brigádok dolgozóit a falvakban magánházaknál szállásolták el. étkeztetésük és a tisztálkodás lehetősége aligha ütötte meg az alapvető mértéket, többnyire a háziak jóindulatán — és berendezkedésén — múlott. Az idén minden hálózatépítő brigád kapott egy lakókocsit. Nyilván ezzel egy csapásra nem oldódott meg minden, de a körülményeken már így is jelentős mértékben javítani tudtak. Étkezés a folyosón A szociális létesítmények iránti igényeknek és „áldozatoknak” példája a mátészalkai ISG gyáregység. Öltöző van ugyan — a padlástérben. vállfás rendszerrel. Öltözőszekrények nincse nek. a mosdók a zsúfoltság miatt nem felelnek meg — nem beszélve arról. hogy nyilván sokan eleve nem használják a körülmények miatt. Ugyanitt a dolgozók a folyosón étkeznek. A Népi Ellenőrzési Bizottság itt is megállapította: ezek a körülmények befolyásolják a munkásvándoriást. A Nagyhalászi Rostkikészítő Vállalatnál szintén az öltözőhelyiségekkel van baj. A minősítés: egyszerűen rossz, az öltözőszekrények a legelemibb biztonságot sem nyújtják a benne elhelyezett tárgyak megőrzésére. A higiéniához nemcsak a dolgozóknak. de a KÖJÁL-nak is volt már hozzászólása: sürgősen javítani kellene a helyzeten. A válasz nagyon távlati, ha megvalósul az újabb beruházás a telepen, akkor lesz majd 600 személy részére alkalmas „szociális, kommunális épület.” Addig azonban marad az áldatlan állapot. Pedig addig is tenni kellene a dolgozók ellátásáért egyet, s mást. A jobb munka feltétele Mindezek azt mutatják: komolyabban kellene venni a dolgozók ellátását. Előbb- utóbb úgyis mindenütt meg kell oldani az öltöző-, fürdő-, píhenőhelyiségek. étkezők problémáit. Nemcsak azért, mert ezt szorgalmazzák a társadalmi szervek, a szakszervezet, s nem is csak azért, mert a népi ellenőrzés. a KÖJÁL sem nézi tétlenül a hiányosságokat. A döntő ok az. hogy a dolgozók igénylik a jobb ellátást, mert ez feltétele az igényelt jobb munkának is. Kétségtelen, vannak nagyon szép új gyárak is Szabolcsban. Ezekben orvosi rendelőtől, öltözőtől fürdőig és étteremig minden rendelkezésre áll. És a munkások mindinkább ezt veszik természetesnek, ehhez is mérnek. Korszerű gyáraink mellett nem maradhatnak változatlan állapotban a régiek sem. Feltehetőleg nem egyedi az eset. hogy például egy vállalatnál a kilépők közül minden ötödik hivatkozik a munkásellátás gyengéire is. M. S. végzi el. Bölcsődék, óvodák közegészségügyi- járványügyi ellenőrzését szintén. Az iskolák, kollégiumok, oktatási intézmények ilyen vonatkozású felügyelete ugyancsak KÖJÁL-feladat. Védőoltásoknál, munkaalkalmassági és időszakos orvosi vizsgálatoknál — ha nem is tudjuk, — kapcsolatba kerülünk munkájukkal. Ha közhasználatra, közfogyasztásra kerülő új cikkeket, anyagokat gvárt egy ipar, először a KÖJÁL vizsgálja meg. Uj technológiát vezetnek be az üzembe, új gépeket állítanak munkába, a KÖJÁL ellenőrzi, nem okoz-e ártalmat az emberi szervezetben. Ugyancsak ellenőrzik a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek hatását az azzal dolgozó emberekre. Laboratóriumukba kerül a köz- étkeztetést végző konyhák főztjének mintája csakúgy, mint a cukrászdák fagylaltja, süteménye. Uj üzemek és más munkahelyek, üdülők, oktatási intézmények, kereskedelmi és vendéglátó létesítmények megnyitását a KÖJÁL szakmérnökének vizsgálata előzi meg. és ugyanezek működés közbeni állandó felügyelete is hatáskörükbe tartozik, örködnek környezetünk: lakó- és munkahelyünk, vizeink, sőt a levegő tisztasága felett is. Laboratóriumi és műszeres vizsgálatokkal tárják fel az esetleges ártalmakat, majd intézkednek azok elhárítására. Mindeddig nem is kevés eredménnyel. Érdemes számba venni: az influenzajárványokon és a szomorú emlékű 1956—57-es fél megyét érintő gyermekbénulási járványon kívül nem tudta felütni fejét járványos méretű fertőző megbetegedés Sza- bolcs-Szatmárban. Nagy erőpróbájuk volt az 1970-es májusi árvíz, amikor sikerült megelőzniük — a megye valamennyi egészség- ügyi intézményének közreműködésével — a még nagyobb tragédiát. Tömeges ételmérgezés sem fordult elő megyénkben, mint ahogy foglalkozási ártalmakból eredő megbetegedés sem történt nagyobb munkáscsoportot érintően. Ugyanezt lehet elmondani a veszélyes növényvédő szerek használata kapcsán előforduló betegségekről is. 1968-ban a KÖJÁL hatósági jogkörrel felruházott állami közegészségügyi- járványügyi felügyelet lett. Azóta módjuk van még következetesebb szigorral fellépni, ha kell szabálysértési eljárás, bírságolás „bevetése” árán is védeni megyénk közegészségügyét. A rendkívül sokrétű és nagy felelősségű munkát kevés ember végzi, mindössze 85, közöttük tíz orvos. Az engedélyezett létszám 110 lenne, de például üres orvosi állásuk is 12 van. (Tevékenységüket az irányításuk alá tartozó szolgálatok dolgozói és az egészségőrök egészítik ki, de így sincs egészen 200 ember erre a nagy feladatra.) Az igazgató főorvos asztalán tervrajzok: a KÖJÁL épülő megyei székházának tervei. 1963-ban jött szóba először, a múlt évben azután végre megkezdték a kivitelezési munkát az Északi körúton. A jövő év közepére — remélik — elkészül. Nagy reményeket fűznek az új székházhoz. — De a fehérgyarmati, a nyírbátori, a nyíregyházi, a kisvárdai és a vásárosnafné- nyi járási, valamint a mátészalkai városi szolgálat ezután is olyan körülmények között dolgozik, — mondja Váry doktor — amely nem alkalmas munkavégzésre, félfogadásra. Nem is csodálkozhatunk, ha ilyen kcrü: 'vények közé nem kapunk orvost a szolgálatok élére. A Nyíregyháza városi és járási, valamint a mátészalkai járási KJSZ-t kivéve, mindenütt másodállásban, helyettesítéssel oldjuk meg az állami közegészségügyi- járványügyi felügyelő munkakörének betöltését. Talán segítene a probléma megoldásában, ha nem csupán fel- ügyeletileg, hanem költség- vetésileg is a megyei KÖ- JÁL-hoz kapcsolnák ezeket a szolgálatokat. Maguk gondoskodnának a munkatársakról, megfelelő munka- körülmények megteremtésével, például olyan alapvető dologban, mint a gépkocsival való ellátás, ami nélkülözhetetlen ebben a munkában. Ez a munka pedig nem kevesebb, mint félmillió ember közvetlen és közvetett közegészségügyi- járványügyi szolgálata. Megyénk egész lakosságának egészségvédelme. K. B. Betongyárat, gépműhelyt épít a beregi vízgazdálkodási társulás A jövő évtől nagyobb kapacitással dolgozik a Beregi Vízgazdálkodási Talajvédelmi és Nyári Gát Társulás. A társulás elnökének tájékoztatása szerint a beregi vízügyi szakemberek 1972-ben Vásárosnamény határában betonüzemet építenek, amelyben betongyűrűket, csatornázáshoz szükséges betoncsöveket és különböző műtárgyakat fognak gyártani. A betonüzem területére irodát, szolgálati lakást és szociális helyiséget is építenek. Gépműhely is épül, amelyben a társulás erőgépeit és munkagépeit fogják javítani és karbantartani. Az építkezés költségeihez értékes társadalmi munkával járulnak hozzá a társulás szocialista brigádjai. A brigádok az építkezésre kijelölt területen hamarosan megkezdik a tereprendezést, kerítést építenek és segítenek az alapozási munkálatokban is. Fecskefészek Pista barátom jó nyíregyházi családapa és nem a kora miatt, hanem valami betegség, . SZTK-szóval, rokkantsági alapon ment nyugdíjba. Három éve. Azzal kezdte, hogy rendet csinál a háza táján. Első dolga az volt, hogy leverte az ereszalja alól a fecskefészket. Minek van az ott. Rakták, szegény kis tavaszi fecskék a fészküket. Rakták, rakták. Pista meg verte, verte. Egy seprőnyéllel... ★ Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz, jött a tavasz és Pista fecskepárja visszajött. És ismét rakni kezdték a fészküket. Pista ismét leverte. Már nem volt olyan biztos a dolgában. Már nem olyan erélyesen. De leverte. A seprű- nyéllel. Visszajöttek és idén tavasz- szal ismét rakni kezdték a fészküket. Az eresz alá. Pontosabban nem is eresz ez, hanem valami nyitott verandaféleség, afféle előszoba. Annak a felső, napfényes sarkába kívánkozott a fecskefészek. Már harmadszor. Idén ottmaradt. Nemcsak hogy nem verte le, még külön, fenyegetően kijelentette, hogy aki hozzányúl, annak vele gyűlik meg a baja. Fészek maradt. Fecskék is. Pista barátunk egész nyáron át nézte, hogy etetgeti, hogy ne- velgeti, hogy tanítja repülni fecskepár f. négy fiókáját. Pistának is négy gyereke van. Néha jönnek. Felnőttek már. Eddig ritkán jöttek, kötelességből. Ezen a nyáron sűrűbben, szeretetből. Elmentek a fecskék, mondom. Üres, elárvult a fecskefészek az eresz alatt. Pista legszívesebben kiöntené valamiféle műanyaggal, nehogy bántódás érje tavaszig. Épp tegnap kérdezte, mikor szoktak visszajönni a fecskék? A fecske kis állat. És 'ám} ha tartósan akarja, meg tuj nevelni egy embert is. (gcsztelyi)
