Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
tfrft. ofetőber iS. ÍTEtOT-MAGYARORSZÁtí A művelt munkásért A HÁTRÁNYOS HELY- ZETBEN LÉVŐ iskolai tanulókról szólván mindig felmerül a háttér: a hátrányos helyzetben lévő szülők problematikája. És ilyen esetekben a hátrányos helyzet nem egyszerűen az otthoni körülményeket, az anyagi helyzet szőkébb szféráját jelenti, hanem azt is, hogy a szülők akár szak-, akár általános műveltségi szinten nem nőtt, vagy nem nőhetett fel a kívánt igény szintjére. Nem véletlen tehát, hogy a felnőttoktatás kérdése évről évre megújuló gondként jelentkezik. Sürgetően veti ezt fel a munkahelyen jelentkező igény éppúgy, mint az otthoni környezetben születő követelmény. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a felnőttoktatás ügyét egyszerűen azzal intézzük el, hogy e téren nincs más teendő, mint beiskolázni a felnőttet valamelyik állami oktatási formába, és ezzel minden kész. A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy ez a kétségtelenül kézenfekvő forma és lehetőség korántsem jelenti a teljes és végleges megoldást. Okai összetettek. Az első ezek között — ha nem is általános, de meglévő jelenség — bizonyos életkorban sokan nem szívesen vállalják a rendszeres fegyelmet és iskolás módszert. Ehhez jön kétségtelenül egy bizonyos időtényező, pontosabban az, hogy sokan munka utáni szabad idejüket nem tudják, vagy egyszerűen nem akarják feláldozni. AZ EMBERI ELHATÁROZÁSOKNAK azonban kézenfekvő mozgatórűgója egy bizonyos anyagi érdekeltség is. Sokan joggal remélnek abban, hogy szellemi erőkifejtésük úgy is elismerést kap, hogy az egy-egy magasabb szintet jelentő szakmai, vagy iskolai forma befejezése után anyagi hasznot is hoz. Sok fejlődő, és mondhatni távlatokban is sokat ígérő üzemben éppen ennek hang- súlyozása serkent munkásokat arra,' hogy tanuljanak. Ugyanakkor Nyíregyházán is látható volt, hogy egy-egy kisebb vállalatnál ezzel ellentétes tendenciák nyilvánultak meg. „Miért tanuljanak — vélekedtek —, hiszen mi segéd-, vagy betanított munkánál egyebet nem tudunk adni, márpedig akkor, aki nálunk tanul, iskolái után innen el is megy. Miért képezzünk másnak?” Ez a szemlélet a másik oldalon súlyos kárt okoz az egyénnek és a társadalomnak, hiszen a jól képzett munkaerő' a művelt munkás Szabolcs jelen és jövő iparának elsőrendű sikerforrása. Az ellentmondás feloldása tehát az első feladat. A FELNŐTTEK OKTATÁSÁBAN jelentkező másik ellentmondás családi berkekben fogalmazódik meg. Általában úgy vetődik fel a tanulás ügye, hogy az apa legyen az, aki képezi magát. Ez viszont a másik oldalon mélyíti a családi hierarchia egyébként is meglévő- szakadékét, ami azt is jelenti, hogy a férj nemcsak anyagilag, de szellemileg is mesz- 6zire elhúz asszonyától. Több nyíregyházi üzemben végzett felmérés során a továbbtanulástól való húzó- dozás okaként jelölték meg azt, főleg középkorúak, hogy ők már időben eltávolodtak az iskolától, korábbi tanulmányaik, tételes ismereteik a feledés ködébe burkolóztak, és szégyellik újrakezdeni, és erejüket meghaladónak érzik a mindjobban bővülő tananyag megtanulását. Ez sem mellékes szempont, hiszen 10—15 évvel ezelőtt tanult dolgok felelevenítése nem egyszerű, főleg akkor, ha ezek nagy részét hosszú éveken át semmi sem kényszerítette használni. A tanulás, a képzés igénye és szüksége minden ellentmondás, vita és gond ellenére is kikerülhetetlen követelmény. A hátrányos helyzetben lévő felnőtt fogalmának megszüntetése nem egyszerűen csak termelési érdek, hanem mint példák bizonyítják egyéni, családi szükségesség is. Mi lenne tehát az a más, ami segítené a műveltebb munkás, a képzettebb szakember, a több tudású családapa és családanya kialakítását? Elsősorban gondolhatnánk olyan iskola-előkészítő foglalkozásokra, amelyek klubszerű keretben egy-egy könyvtár vagy művelődési intézmény keretében rendszeres, egymásra épülő ismereteket adnának. És itt nemcsak a gyermek lélektanát ismerő pedagógus lehetne az oktató, hanem olyan szakember, önkéntes tanár, aki a felnőtt pszichológiáját is ismeri. ELKÉPZELHETŐ LENNE AZ IS, hogy egy-egy nagyüzem a munkavégzés és a vonatindulás közötti időre szervezné a felnőttek képzését. Neun kell ennek tételes tanmenethez ragaszkodó iskolának lennie, lehet ez korszerű ismereteket összefüggően bemutató előadássorozat is. Nem megvalósíthatatlan az sem, hogy akár egy községben, üzemben, lakótelepen a speciális érdeklődésnek megfelelő klubszerű tanfolyamokat rendezzenek, amelyeknek rendszeres látogatását ha nem is bizonyítvány, de értékelhető dokumentum tanúsítaná. így aztán egy-egy csoport vagy a humán ismeretek, vagy bizonyos műszaki területen, vagy a matematika terén szerezhetne ismereteket, amelyeket akár munkájában, akár gyermeke segítésében eredményesen használhatna. Látni kell azt, hogy az esti iskola, a felnőttoktatás önmagában nem lehet megoldás, a munkásember elfoglaltsága. fáradtságtényezője, érdeklődése új formákat kíván. Szabolcs-Szatmárban e hónap végén művelődésügyi és szakszervezeti szakemberek gyűlnek össze, hogy e kérdésről beszéljenek. Nem elvont módon, hanem a gyakorlathoz kötődően. Remélhetünk abban, hogy megyénkben — ahol a hátrányos helyzetben lévő felnőttek száma sem kicsiny — sikerül újszerű javaslatokkal, ehhez megfelelő tárgyi és személyi lehetőségekkel sokkal bővebb teret nyitni, megfelelő érdekeltséget találni a tanulni akarók számára. Bürget Lajos 75 éves kazalrakó Felváltják őket? Változik a szemlélet — vallják Máriapóesen Az „elöregedés” szó közhellyé vált a termelőszövetkezetben. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak átlagos életkora eddig évről évre növekedett, ami azt jelenti, hogy a fiatalok közül egyre kevesebben jelentkeztek a mezőgazdaságba. Azok a falun lakó fiatalok, akik nem kívántak továbbtanulni, inkább vállalták a városi segédmunkásságot, mintsem hogy otthon maradtak volna a tsz-ben. Pedig már minden tsz-ben készpénzzel fizetnek — havonta. És évről évre többet. A mezőgazdasági munkások jövedelme megközelíti — néhol túl is haladja — az ipari munkások jövedelmét. 48 és 28 az átlagéletkor Megyéid? tsz-eiben is több olyan fiatallal találkoztunk, akik a növénytermesztésben havi 2500 forintot keresnek. Akkor miért idegenkednek a fiatalok a tsz- töl? — kérdeztük néhány ingázó fiatalembertől. A válaszok többségéből az derült ki, hogy nem a pénz miatt. Inkább a szórakozási lehetőségek varázsa vonzza a fiatalokat a városokba. Ezért is kellene a tsz-eknek jobban támogatni a KISZ-klubok létesítését, ezért is kellene nagyobb sportolási lehetőségeket teremtem a falun lakó fiatalok részére. Az említett két példán kívül még sok mindennel lehet — és kell — kötni a fiatalokat a faluhoz, a mezőgazdasághoz, mert az elöregedésnek komoly következményei lehetnek... A máriapócsi Zöld Mező Termelőszövetkezet tagságának átlagos életkora 48 év. Egy szabolcsi példa összehasonlításképpen: a kisvárdai műanyaggyár dolgozóinak átlagos életkora 28 év... A máriapócsi tsz legidősebb dolgozója a 87 éves Szabó József. Majdnem mindennap jelentkezik a majorban könnyebb munkára. Borsi János 75 éves, de a nyáror még ő volt a szövetkezet ka aalrakója. A kazalrakás nehéz munka és „szaktudást' igényel. A fiatalok közü. kevesen értenek a kazalrakáshoz, pedig érdemes (és könnyű) megtanulni, hiszen Borsi János naponta 150 forintot keresett ezzel a munkával! A kapálás és a betakarítás nehéz munkája Má- riapócson is többnyire az öregekre vár. Borsi Jánost is tengeritörés közben találjuk. Az idős ember fiatalos gyorsasággal dolgozik. Munkájára még sokáig igényt tart a szövetkezet. A 81 éves Ács Ferenc korát meghazudtoló gyorsasággal dolgozik a darálóban. A cigarettaszünetben beszélgetünk. „Öreg ember nem vén ember“ — Rendszeresen járok a tsz-be. Munkához szokott szervezetem nehezen tud tétlenségben meglenni, meg aztán nem akarom, hogy ez a sok őszi munka elvégezet- len maradjon. És jól jön a fizetés is a nyugdíjjárulék- hoz. Naponta 50—60 forintot keresek, öreg ember nem vén ember, tartja a közmondás és ezt tartom én is. Karafa Miklós 65 éves, de még 60—70 kilós zsákokat cipel a darálóban. Pedig neki már nem lenne szabad, mert asztmája van. A tsz-ben dolgozó idős asszonyok helyzete sem irigylésre méltó, főleg azoké, akik háztartást is vezetnek. Mi készteti ezeket az idős embereket a munkára? Legtöbbjüket nem az anyagi helyzetük, hanem a munka szeretete, a közösségért való tenniakarás és a tétlenség elől való menekülés. Őszintén mondják ezeket. Ami az anyagi helyzetüket illeti: a nyugdíjasok részére havi 600 forintot postáznák, a tsz-járulékosok 360 forintot kapnak, de január elsejétől ezt az összeget a tsz negyedévenként 300 forinttal kiegészíti. A magukra maradt öregek jövedelmét a tanács is kiegészíti havi 40 forinttal. Mi lesz évek múlva ? Az elöregedés „divattá” vált a tsz-ekben. Mi várható a későbbi évek folyamán? — •kérdezz®: Királyházi Janó« elnöktől. Az elnök szavai nagyon is optimisták: — A kemizalás és a gépesítés fejlesztésével egyre kevesebb munkaerőre van szükségünk. A gépekhez pedig kapunk bármikor fiatalokat. Gépparkunk, gépműhelyünk gazdagnak mondható és ezen a területen főleg fiatalok dolgoznak. Csak a növénytermesztéstől idegenkednek kissé a fiatalok. Pedig a növénytermesztő brigád tagjainak átlagkeresete 2000 forint és jövőre valószínű, hogy még több lesz. Néhány ingázó már hazatért ég a tizenévesek közül is többen belátták, hogv érdemes itthon maradni, itthon is lehet szakmát tanulni. Az elnök szavait a tanácstitkárnő megerősíti: — Több hónappal ezelőtt kitettünk néhány hirdetményt a községben, amelyeken ez áll: „A Kistarcsai Fé- süsfonógyár 16-tól 40 éves korig munkásakat felvesz. Fizetés 1800—2100 forint, tanulási lehetőség biztosítva van.” Idáig egy fiatal sem jelentkezett. És azt mondják: ez mar jó jel. Valami megváltozik. N. U Ériékes szellemi tőke Jobban támaszkodhatunk a szabolcsi műszakiakra Nemrég lezárult a mintegy ötven műszaki-tudományos előadást magába foglaló szabolcsi műszaki hónap. Az MTESZ megyei szervezete és tagegyesületei által rendezett idei eseménysorozat lényegében sok mindenben különbözött az eddigiektől. A szervezet életében is jelentős eseményként könyvelhető el a nyíregyházi technika háza megnyitása, amely egyben a program szerinti előadások zavartalan megtartását és meghallgatását is jelentette. Az MTESZ megyei szervezete határon túli kapcsolatiéi! e&ztési igyekezetének eredménye, hogy első ízben már külföldi műszaki-tudományos delegáció is részt vett a műszaki hónap rendezvényein. Javaslatok a korszerűbb beruházásra Az országos jellegű rendezvények között is kiemelkedő esemény volt az épületgépész konferencia, a négy, két- két napos ankét és a két kiállítás is. Külön figyelemre méltó volt a mátészalkai egyesületi élet kialakulása. Előadások megrendezésére került sor több vidéki helységben, így Nyírbátorban, Nagykállóbam, Kisvárdán, Tiszalökön és Rakamazom. Aktivizálódtak az addig kevésbé dolgozó egyesületek. Több magas beosztású bel- és külföldi vendég látogatott ez idő alatt a megyébe, ez is messzemenően biztosította, hogy a műszaki hónap hatékony és propagált legyen. Eredményesnek ítéli meg a szeptemberi műszaki hónapot az MTESZ megyei elnöksége. Különösen jónak értékelte azt a körülményt, hogy a rendezvények során számos olyan javaslat is elhangzott, amelyeknek figyelembevételével gyorsítani lehet Szabolcs-Szatmár megye és ezen belül különösképpen Nyíregyháza fejlődését. Több rendezvényen elhangzott például a beruházások korszerűsítésének szükségessége. Számolni a realitással Megállapították, hogy a műszaki tervezések sok esetben nem számolnak a realitásokkal. Mint például a gazdasági lehetőségekkel, a beszerezhető anyagokkal, szerkezetekkel. Éppen ezért is helytelen szemlélet az, hogy a műszaki tervezésre szánt időt akarják egyesek korlátozni. Ellenkezőleg: a megfelelő megoldások kiválasztásához jelentős kutatásokra és a hatóságokkal való egyeztető munkára van szükség. Ez vonatkozik a tervezői munka egészére, de többet kell elvárni a beruházóktól is. A kivitelezőkkel együtt győződjenek meg arról, hogy beszerezhetőek, korszerűek-e az általuk választott anyagok. Követeljék meg a tervezőktől a javasolt egyeztetések zavartalan megtartását. Közműtérkép, vízg azdálkodás Az előadásokon elhangzott javaslat és vita alapján már az elnökség javasolja; mindenekelőtt Nyíregyházán, de más városok is készítsenek megfelelő, nagy léptékű közműtérképet és gondoskodjanak annak folyamatos vezetéséről. Ilyen térképnek a főbb közművek lefektefési időszakában akadálya nincs. Később annál inkább már körülményes lenne. A naprakészen vezetett közmüler- kép hiánya — példa rá máris Nyíregyháza — rendkívüli nehézségek elé állítja a későbbi beruházások megvalósítását. A városok és ipari létesítmények létét határozza meg a korszerű vízgazdálkodás, víztakarékosság is. A meglévő vízkészlettel Nyíregyháza és a megye másik két városában is célszerű máris takarékosan gazdálkodni. A hatékonyabb vízgazdálkodás érdekében a vízlelóhelyek feltárása és hasznosítása mellett fokozottan foglalkozni szükséges az ipari vizek visz- szaforgatásának mielőbbi megoldásával is. A műszaki hónap értékelése kapcsán vetődik fel suly- lyal a megye műszaki fejlesztése és ennek kapcsán az üzemben dolgozó középvezetők megfelelő továbbképzése. Különösen az épületgépész konferencia hívta fel a figyelmet a szakmai oktatás és továbbképzés fontosságára. Vezetők képzése Más megyékhez hasonlóan az MTESZ januártól itt is középvezető-képző tanfolya- mot szervez, mivel a kisebb vállalatok önállóan erre még képtelenek. Nagyobb gondot kell a jövőben fordítani a matematikai továbbképzésre is. A vállalati tervezés, gyártmánykiválasztás ugyanis nem nélkülözheti a matematikai számítás olyan fontos ágának ismereteit, mint például az optimumszámítást. Az MTESZ egyesületek olyan irányú tevékenységét is fokozni szükséges, hogy a vezetői munkakörben dolgozók ennek fontosságát meg is értsék. Palásti László: Csalódás két félidőben A tizenkilenc éves Mancika, így szólt Ernőhöz, a negyedéves egyetemi hallgatóhoz: — Nézze, Ernőké, maga nagyon rendes fiú, okos, udvarias, művelt, minden lány boldog lehetne magával, de én mégsem leszek a felesége. Nekem Bandi tetszik, aki nem olyan müveit, tanult, mint maga, de izig-vérig sportember Úszik, röplabdánk és vizsgázott futball- biró. Tudja, olyan modern típus. Ugye nem haragszik? Most vele leszek, illetőleg megnézem őt a tribünről a pályán. Ma ő vezeti a BFC— BMC meccset. Mondja már. kedves Ernőké, hogy nem haragszik! — Nem, nem haragszom — hallatszott a kényszeredett válasz —, kezeit csókolom. Mancika Bandi robogóján ment ki a pályára. Fél óra múlva játékvezetői mezben feltűnt a fiú, kezében a labia, mellette a két határbíró. Megkezdődött a meccs. Bandi már a második percben fütyült, szabadrúgást ítélt a sárga-feketék ellen. — Hülye! — ordította egy borízű hang Mancika mellett. — Branviga faultolt, nem Nyavalvek! A mérkőzés hetedik percében Mancika Bandikája tizenegyest ítélt a BFC ellen, mire húszezer ember ütemesen kezdet kiáltozni: — Gyilkos, gazember! — Bocsánat — kérdezte Mancika —, ki a gyilkos, gazember? — A bíró! Ez a barom Só- dar Endre! Mancika elsápadt. Az ő Bandija gyilkos, barom, gazember? Akkor az előbb is őt hülyéztók! A huszadik percben Bandi kiállította Csemcsét, az RMC balfedezetét. Kitört a vihar. Mancika ijedten hallgatta a közönség dühkitörését. — Te elmebeteg ökör] Nem félsz, hogy elkapjuk a nyakadat? Csemcse, kenj le egyet ennek a májbeteg vizáiénak! Ezernyi ököl emelkedett a levegőbe. Manci még sápad- tabb lett. Rendőrök tűntek fel a pálya mentén, minden eshetőségre készen. A lány bal oldali szomszédja megszólalt: — Látott már a kisasszony ilyen ütődött bírót? Ki kéne tömni! Mancika szenvedése kilencven percig tartott. Megtudta, hogy Bandi a nézők szemében azonos Brehm minden állatfajával, hogy születésekor meg kellett volna fojtani, hogy régen a Li- pótmezőn lenne a helye. Mancika egy ideig azt várta, hogy Bandi odamegy valamelyik szidalmazójához, felelősségre vonja és jól megpofozza az illetőt, de azt kellett látnia, hogy Bandi szó nélkül lenyel minden gorombaságot, nem vesz elégtételt és hiába hülyézik, szó nélkül szaladgál a pályán. Csak néha írja fel egy-egy játékos számát. Egyszer el is csúszott, a közönség gúnyos kacagása közben hasra esett. Mancika szerint — aki még sohasem volt meccsen — Bandi gyámoltalanul, gyáván viselkedett, siralmas volt a szereplése. A lányt súlyos csalódás érte. — Most mit mondjon neki? Vigasztalja? Vagy kérje tőle számon, hogy miért nem vett elégtételt? — töprengett Mancika. Nem mond semmit — határozta el magát —, meg sem várja őt. Kiment a pályáról, és a legközelebbi nyilvános telefonállomáson feltárcsázott egy számot. — Ernőké, maga az? Ugye ráér ma aáe>3 Az, ami hiányosságként merült fel a rendezvény alkalmával, hogy az egyesületek nem eléggé éltek a kooperációs lehetőségekkel. Sajnálatos az is, hogy a műszaki hónap rendezvényein nem mind vettek részt azok a szervek — üzemeltetők és szakemberek — akik az elhangzottakat munkájuk során hasznosíthatnák. Hiányzott a műszaki hónap programjából az ipari termékbemutató, amelyeknek vonzó hatása elvitathatatlan. A megye ipara nem nélkülözheti a helyi termékbemutatást, szüksége van ennek megrendezésére. Az MTESZ megyei elnöksége szükségesnek látja a megtartását, és azon fáradozik, hogy célszerűen, a technika háza udvarán felépített pavilonban ennek megtartása a jövőben ne maradjon el. t-á. I afi&S
