Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
Wfl szeptember ft. KELET-MACJYAROftSZA« Szigorlat a hétköznapokból szakember diplomáját, szabad kezet adtak neki, s ezt addig fokozták, amíg egyedül maradt tornyosuló problémáival. Az említett Szamos menti községben most már a termelőszövetkezet vezetői látják, hogy hibát követtek el. Hallgattak akkor is, amikor pedig figyelmeztetni kellett volna a tapasztalatlan fiatalt a helyi sajátosságokra, adottságokra. „Sokszor olyan szakmai kifejezéseket használt, hogy nem is értettük, mit akar, kérdezni meg restelltük, inkább ráhagytuk.” Nem könnyű kérdés: miként lehet hát megbecsülni a fiatal szakembert egy-egy munkahelyen. Mert a fenti gond nemcsak tsz-ben, ipari üzemben is előadódhat. Számtalan példa igazolja, hogy a fogadtatással ma már nincs baj. Egykor csak az állami gazdaságok, ma már a tsz-ek is kész lakással várják az agronómust, a mérnököt. A „vállalati lakások” túlnyomó többségét is az újonnan szerzett diplomás műszakiaknak juttat-, ják, akiknek többségében nem is csalódnak. Nagy erőfeszítések árán ugyan, de rendelővel ellátott, többszobás házakba költözhetnek a kezdő falusi orvosok. Az esetek jó részében nincs baj az anyagi elismeréssel sem: a nagyobb önállóság ebben is feloldotta a korábbi merevséget. AKKOR PEDIG Ml A BAJ? — kérdezheti erre bárki. Nem jutnánk kielégítő válaszhoz, ha a konfliktus gyökerét valamilyen diplo- maellenességben keresnénk. Van ilyen jelenség is, de inkább jellemző, hogy ma már egyre több helyütt ismerik fel a képzett szakember szükségét, s ösztöndíjjal gondoskodnak róla, vagy ajánlatokkal csábítják magukhoz. Idézett Szamos menti példánkból is kitűnik: nem elég csak megszerezni a fiatal diplomást, a neheze még azután következik. Amíg az elméleti tudás terméseredT ményekben gyümölcsözik, addig sok bajon, buktatón kell átsegíteni az újdonsült szakembert. Ha kell, bátorítással, ha szükséges figyelmeztetéssel, bírálattal. Valószínű, az írás elején megemlített fiatalember feje felett sem csapnak össze a hullámok, ha a tsz vezetősége időben gátját állja az indokolatlan szárnyalásának, s meggyőzi őt a helyi gyakorlati tapasztalatok fontosságáról. (Most ugyanis fegyelmi elé kívánják állítani a „kísérletezés” közben kárt szenvedett termés miatt.) Ha menet közben érik a jó szándékú, de határozott figyelmeztetések, talán az ő kedve sem megy el a sok ballépése miatt. Mert a kezdeti lendület nagyon- is alábbhagyott, most már még azt sem végzi örömmel, sÄvesen. amire pedig bőven jutna idejéből. IGAZ, A FRISSEN VÉGZETT SZAKEMBER nem apró — és sokszor népszerűtlen — munkákat álmodik magának az egyetemen. Ám, ahhoz, hogy szárnyaló elképzeléseit megvalósíthassa, feltételek kellenek, amelyek nem várják készen a mérnököt, az agronómust. Azokért neki is keményen meg kell dolgoznia. S ha eközben nem fintorog, hanem állja a gondok záporát, akkor kivívja az emberek becsülését, ragaszkodását, akkor majd hallgatnak rá és szívesen állnak mellé, ha merész gondolatát kívánja valóra váltani. A. S. Másfél milliárdos fejlesztési program Nyíregyházán Alapvető a lakásépítés — Jelentős összegek iskolák, kollégiumok építésére öt évre szóló fejlesztési programot hagyott jóvá legutóbbi ülésén Nyíregyháza Város Tanácsa. A másfél milliárdos — fejlesztési célokat szolgáló — összeg elosztása nem volt könnyű: nagyon sok .beruházásnak kapcsolódó építkezései vannak, s egyik döntés szinte alapvetően befolyásolja a másikat. * Óvoda 300 «véreknek aj Itt van mindjárt a lakás. Körülbelül 3 és fél ezer lakást építtet a tanács. A tapasztalati számítások szerint ezek mellé több, mint harNem magánügy Az új tanévben ismét nem sikerült első osztályt szervezni a könnyűipari technikum kihelyezett ruhaipari tagozatán Nyíregyházán. Nem azért, mert nem volt jelentkező. Volt. Akár három osztályra való is, a vállalatoknál akad cl a dolog, már harmadik esztendeje. Három üzemről, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységéről, a textilruházati vállalatról és a Nyírség Ruházati Ktsz-ről van szó elsősorban. Szakemberekre nagyobb számban e három cégnek vau — vagy lenne — inkább szüksége. Nehéz elképzelni, hogy egyszerűen nem tudják megoldani az esti technikumba járók — egyelőre jelöltek — egy műszakba helyezését. Évek óta nem találják meg a munka szervezésének azt a módját, amellyel lehetővé válna néhány dolgozójuk továbbtanulása. Megyénk ‘ könnyűiparában a faipar. a cipőipar és a ruházati konfekcióipar a számottevő, fejlődésük lehetőségei pedig óriásiak. Az eddig megtett út is ezt igazolja. Vegyük csak példának a ruhagyárat. Két évtizet! alatt szabóműhelyből modern nagyüzemmé lett, és épp ebben az esztendőben bővítette tovább profilját a zakó-, öltönygyártással. Termékei nagyobb hányada exportra készül. Vagy a Nyírség Ruházati Ktsz, amely ugyancsak túlnőtte a kisipari szövetkezet kereteit, középüzem, amely nagyüzemi módszerekkel dolgozik. Ilyen szinten a termelés magas fokú felkészültséget követel a közvetlen irányítóktól is. A szakemberképzést a vállalatoknak maguknak kel! megoldaniuk. És ha ez átmenetileg jelent is gazdasági nehézséget, hosszú távon kifizetődő befektetés. Kádár Edit mine iskolai tanterem szükséges, hogy ’ az új lakáshoz jutók gyermekeinek esetleg egy új lakónegyedből ne kelljen a város másik részébe járni iskolába. Vagy az óvodák: jelenleg is az új lakónegyedelvben okoz nagy gondot, hová helyezzék el a dolgozni járó anyák a gyermekeket. Az sem közömbös, hogy esetleg naponta autóbusszal, vagy kerékpárral hordják-e a kicsiket, vagy a lakásokkal egyidőben óvodák is épülnek. A város következő ötéves fejlesztési tervében a három és fél ezer lakással egyidőben 300 óvodás korú gyermek elhelyezéséről kívánnak gondoskodni. De ugyanígy jelentős összegeket köt le a kereskedelmi hálózat kialakítása, a szolgáltatóházak, üzlethelyiségek megépítése is, sőt a víz-, a távhő vezetése, az útépítés és sok más. Mindezek a fejlesztési alap nagy részére szinte kötelezők. Hétmillió kultúrára •Ugyancsak jelentős össze* gekkel támogatják az Északi Alközpont új filmszínházának építését, 2 millióval járul hozzá a városi tanács a tervezett ifjúsági ház megvalósításához. Két új szobor is díszíti majd városunkat: a fejlesztési terv tárgyalásakor sza-> vazta meg a tanács, hogy készítsék el, és a város egyik reprezentatív terén helyezzék el Lenin szobrát. A megyeszékhelyen szobrot állítanak Krúdy Gyulának, és több, történelmi, munkás- mozgalmi szempontból értékes helyet emléktáblákkal jelölnek meg. Amit a lakossá)« kert Nagyon sok más feladat megvalósítására is kell pénz. Ezek közé tartoznak például a művelődésügy területéről a kollégiumok. Az utóbbi években mind több fórumon hangzott el: Nyíregyházán a középiskolás diákok rendkívül rossz körülmények között laknak a kollégiumokban. nagy a zsúfoltság sok alapvető feltétel hiányzik. Évtizedek óta nem épült új kollégium középiskolások számára a megyeszékhelyen. A következő öt évben jelentős összegeket. áldoz a tanács erre is: két. egyenként több, mint 200 diák elhelyezésére alkalmas kollégium építéséhez látnak hozzá. Természetesen nemcsak a város pénzéből kapják a diákok az új létesítményeket — hozzájárul ehhez a megyei tanács is. — de az égető gond csökkenése mindenesetre már várható az új fejlesztési tervtől. Közel 7 milliót költenek további kulturális feladatok megvalósítására. Ezek közé tartozik például az ifjúsági park berendezése, amelyhez már az idén 1 millióval járul hozzá a tanács. Természetesen ezeken kívül számos olyan tétel is szerepe] Nyíregyháza ötéves fejlesztési tervében, amely a város lakóinak kényelmét szolgálja, s jórészt közérdekű bejelentések alapján kerültek be a tervekbe. Ezek közé tartoznak a régebbi utak kövezései, a járdaépítkezések, a villanyhálózat-bővítés, az utcákon létesített vízvezetéki kutak. Sokat költenek a tanácsi lakások karbantartására. felújítására is. A város fejlesztési terve azonban ezeken kívül sok tételt tartalmaz, hiszen öt év alatt csak a lakásépítkések- hez több száz millió forintos állami támogatást kap a tanács. Sok olyan fejlesztés is megvalósul, amely nem a város kasszáját terheli. így például a kórház bővítése, a megyei könyvtár és megyei művelődési ház építése, vagy a déli iparterülét vízellátása. a távfűtés gerincvezetékének kiépítése a megyei' tanács fejlesztési tervében szerepel. Mindez a város lakói számára sokat jelent, mert az a meggyorsult fejlődés, amely már néhány éve tapasztalható, tovább folytatódik. A mostani fejlesztési terv azért különösen jelentős, mert előirányzatai alapvetően járulhatnak hozzá az egyik legnagyobb gond, a lakáshiány mérsékléséhez. a városépítésben pedig a szebb, városiasabb Nyíregyházához. M. S. Bállá László: Hogy nekem milyen jó! órákig tartó szöPÁRBAJ után a fiatal agrár- szakember végre kiöntötte, ami a szívét nyomja, mióta diplomával a zsebében megérkezett a Szamos menti község termelőszövetkezetébe: „Szét kell apróznom magamat olyan ügyekre, amelyek megoldásához 8 elemi is elég. Kora reggel eligazitom az embereket, aztán kocsira ülök, mint anyagbeszerző, irány a megyeszékhely, mert erre sincs ember. Persze, hogy beüt a baj, mert a munkák ellenőrzésére már nem marad időm. A rossz termés aztán az én presztízsemet rontja, engem hibáztatnak érte.” Még érthetőbbé vált a helyzete, amikor futballha- sonlattal éltünk: tehát úgy érzi magát, mint az a csatár, akire az egész csapat rájátszik, tőle várják a gólokat. „Dehát a csodacsatár sem talál mindig a hálóba, s itt a mezőgazdaságban az ellenfél, az időjárás is kiismerhetetlen.” Más hívta fel a figyelmet a fiatal szakember csendes örlődésére, ő eddig senkinek sem panaszkodott emiatt, csak tűrt. „Nem így képzeltem el az iskola után. Ilyen körülmények között nem lehet látványos eredményeket elérni, tudományosan megalapozott termelést folytatni.” Pedig neki erre igénye van: levelezőn egyetemre jár. saját pénzéből vett a vizsgálatokhoz mikroszkópot, stb. BIZONYÁRA NINCS EGYEDÜL problémájával fiatal szakemberünk, aki ha nem is világmegváltó tervekkel hagyta ott az iskolát, de úgy képzelte: majd ő megmutatja, milyen kincsesbánya a föld, csak érteni kell hozzá. Aztán jöttek a hétköznapok, s a magasból le kellett szállni a földre, ahol pénzügyi gondok, hiányzó gépek, italozó beosztottak keserítették meg az óráit. Rá kellett ébrednie, hogy nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, abban a bizonyos „gépben” hol itt,,., hol ott lazult meg égy csa-; var, tört el egy alkatrész s bizony nem olyan olajozottan működik, mint ahogy a kemény kötésű könyvekben megírták. Gyakori, hogy ilyenkor a csalódott fiatal szakember veszi a kalapját és odébbáll, másutt próbál szerencsét. Mások verik az asztalt s ebből keletkezik a generációs probléma, amikor a helybeliek ferde szemmel nézik a hivalkodó diplomást. Példánkban másként történt, de ez sem egyedi: a kelleténél' is jobban tisztelték a fiatal Azt hittem, hogy neheztel rám, mert amikor még félig- meddig a beosztottja voltam (nem közvetlenül, inkább úgy oldalágon), hát nem óhajtottam kiérdemelni a kegyeit egy alig 3—4 havi munka ingyenes elvégzésével. De nem. A magas polc, amire azóta felkapaszkodott, meg a vele járó busás jövedelem kegyessé és atyailag jóindulatúvá tette. No meg azóta én is emelkedtem a ranglétrán^ bár nálam a „Tittel”, még inkább csak „ohne Mittel” volt. No de elég az hozzá, hogy amikor összetalálkoztunk egy vasúti hálókocsiban és megállapítottuk, hogy Moszkváig uti- társak leszünk, széles mosollyal jelentette ki, hogy örül a szerencsés véletlennek. És öröme őszintének látszott. Még gyorsan megjegyezte, hogy télen az ilyen jó öblös hálókocsi a legkényelmesebb közlekedési eszköz, azért veszi igénybe az államvasút szolgálatait, habár épp most cserélte ki alig használt Pobedáját Volgára. Azután megindult y az egymást kevéssé ismerős emberek közt szokásos szel- Ismes társalgás. — Hát hogy van, kedves barátom? — tette fel elsőnek ezt az oly meglepő kérdést. — Köszönöm, megvagyok. És ön, Márkus elvtárs? — Köszönöm, jói. Nagggyon jól. Naggyon- nagggyon jól. Mert nézze, mi bajom lehetne? Ha semmit sem tagadunk meg magunktól, a fizetésem felénél többet akkor sem tudunk elkölteni. A másik felét félretesszük. Meg tudja, tudományos munkásságot is kifejtek, ez is jövedelmez valamit. A család jól van, mindenki egészséges, a gyerekek jól tanulnak. Tavaly Bulgáriában nyaraltunk, az idén megnézzük magunknak Olaszországot. Hát mondja, mi bajom lehet nekem? Márkust régóta ismerem (bár mindig eléggé távolról), s míg áradozását hallgattam, megpróbáltam összerakni emlékezetemben egy könnyű karrier kockáit. Vagy 10 évvel ezelőtt egy vidéki intézetet vezetett. Tudományosnak mondták az intézetét, de csak annyira volt tudományos. hogy 3—4 gyár termelési eljárásait tartotta szemmel, és igyekezett kiválasztani közülük a legjobbakat. És egy napon: miniszteri látogatás az intézetben. És ki ne tudná, hogy mit jelent egy miniszteri szimpátia? Megtetszett a nagyfőnöknek a jó svádájú vezető, s amikor az egyik átszervezésnél ember kellett a területi hivatal élére, a miniszter „bátran emeljünk ki vezető funkcióra fiatal kádereket” jelszóval Márkus mellett döntött. Néhány száz mérnök és más szakember dolgozott már a Márkus keze alatt, és egyre többen kaptak közülük olyan cédulát, amilyet nekem is hozott egyszer a területi hivatal küldönce: „Kedves elvtársam! Ha ideje engedi, szíveskedjék kidolgozni részemre ezt és ezt a problémát. Munkájáért igen hálás leszek. Üdvözli M.” Így állt össze lassan a disszertáció. És „M.” a szolgálatokért csakugyan hálás volt. Jószívű, segítőkész embernek ismerték különben is, hát még ha valaki rá is szolgált a segítségére. Főmérnöki kinevezés... Fizetésemelés... Előnyösebb beosztás... Kedvező áthelyezés... Az unokaíivér állásba juttatása... De nehogy azt gondolja valaki, hogy közben Márkus valami szabálytalanságot csinált amiért rossz éjszakái lehettek volna. Mert ugyebár: főmérnöknek csak meg kellett tenni valakit, mikor a régi nyugdíjba ment. Hogy Pétert, vagy Pált — abba már senki sem szólhat bele. Fizetésemelés? Megvolt rá a keret. Előnyösebb beosztás, áthelyezés? Ember kellett azokra a helyekre is. Péter, vagy Pál. És annak a bizonyos valakinek az unokafivé- rét sem valami számára rendszeresített állásba helyezte, hanem az állományügyi állami bizottságnál bejegyzett beosztásba. Közben a minisztert leváltották, de Márkusnak akkor már ige i hangzatos tudományos cím volt a neve mellett. És vajon a komoly tudományos felkészültséggel meddig lesz ilyen vesződséges adminisztratív állásban? Meddig fogja a tehetségét arra pazarolni. hogy egy egész iparágat di- ■;gáljon területi méretben? Amikor megüresedett egy nagy jelentőségű, sok száz kutatót foglalkoztató tudományos intézet igazgatói állása. nem is gondoltak Márkuson kívül senkire. — És tudja: a munkámat is szeretem arra sem pa- naszkodhatom. Az intézetet könnyűszerrel vezetem, megvan hozzá a felkészültségem... (Hát persze: a fizetést folyósítani, káderekről gondoskodni, anyagot beszerezni. rendet tartani — itt is ez az igazgató dolga, akármilyen hangzatos cím is van a neve mellett.) — És a tudományos munkásságomhoz is ideális lehetőségeim vannak ebben a beosztásban... (Persze, itt van csak sok tehetséges ember a keze alatt és ki tudja, hányán lesik a kegyeit...) — Hát nincs nekem jó dolgom ? (Hát van.) Közben elérkezett az ebéd ideje, átmentünk az étkezőkocsiba. A pincérre elég soká kellett várni, és én — attól félva, hogy partneremnek ez a roppant tartalmas és izgató beszédtémája hamar kimerül — előhozakodtam mindenfélével. — Látta a múltkor a színházban a német balettet? Ugye. milyen eredeti volt, amikor... — Láttam. Ott voltunk mindnyájan. A gyerekeket is elvittem. Hadd élvezzék a kultúrát már kiskoruktól. Kerül, amibe kerül... — Ha már a balettnél tartunk, a televízióban is... — A Rómeó és Júlia? Láttam... Nagyszerű készülékem van: „Ukrajina”, a próbasorozatból, ilyen nincs is még senkinek a városban. Egyenesen Ki je vböl hozattam, persze meg kellett adni az árát. Képzelje el: az egész egy hatalmas forgatható képernyő, alatta gyönyörű szép modern asztalka, abban van minden alkatrész... A végén már nem is erőlködtem. Hagytam öt beszélni. Rájöttem, hogy ezt az embert egészen eltölti, egész testén, minden agysejtjén szétterpeszkedik a jó dolga, lefoglalja minden érzését, és a fejében egy inákszemnyi hely sem maradt más problémák, más gondolatok számára. Márkus pedig nem fogyott ki a szóból. Sokszor messziről kezdte, már-már azt hittem hogy témát változtat, de mindig ugyanoda kanyarodott vissza. És ez volt a refrénje mindennek: „Hogy nekem milyen jó!” Persze, nem engedett fizetni. Ne sértsen meg! Szerezzem meg neki azt az örömöt, hogy vendégül láthasson, ha már ilyen kedves emberével ösz- szetalálkozott. Mikor visszamentünk a kupéba, lefeküdt szundítani egyet. Jóízűen aludt. néha halkan. diszkréten hortyogott is. és ilyenkor a nyál is kicsordult a száján. Úgy gondoltam: most biz. tosan álmot lát. Hatalmas bő- ségszarű jelenik meg a szeme élőm ontja magából mindazt, mi .szem-szájr.ak ingere”, s ő. Márkus, ott áll a szárú előtt és a jól végzett munka nyugodt érzésével veszi át a sors megszolgált ijaaű^sas. i ém
