Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

1 oldal fcELET-MAGYARORSZÄÖ 1971. szeptember 14.' Koszigin fogadta Wilson! Koszigin szovjet kormány­fő hétfőn a Kremlben fo­gadta Marold Wilsont, az An­gol Munkáspárt vezetőiét, aki az Interparlamentáris Unió szóvjet csoportjának meghívására vasárnap érke­zett a Szovjetunióba. Koszigin és Wilson baráti megbeszélést folytatott több időszerű nemzetközi problé­máról és a szovjet—angol kapcsolatok kérdéseiről. Ké­sőbb Koszigin ebéden látta vendégül Wilsont. Előzőleg Wilson látogatást tett Jadgar Maszriggyinová- nál. A baráti megbeszélésen Pjotr Fedoszejev, az Inter­parlamentáris Unió szovjet Csoportja angol szekciójának elnöke is részt Vett. Tanácskoznak az európai békemozgalmak képviselői Kétnapos tanácskozásra ül­tek össze szombaton Saar- brückenben az európai bé­kemozgalmak képviselői. A városi kultúrpalotában tar­tott békekonferencián csak­nem 30 európai ország kül­döttéi vesznek részt, közöt­tük a szocialista országok bé­kemozgalmainak képviselői. A konferenciát szombaton Martin Niemöller lelkész, a neves békeharcos nyitotta meg, aki üdvözlő szavaiban reményét fejezte ki, hogy kö­zös erőfeszítéssel közelebb jut Európa lakossága a kon­tinens békéjének és bizton­ságának megteremtéséhez és megszilárdításához. Romes Csandra, a Béke­világtanács főtitkára tájé­koztatta a küldötteket U Thant ENSZ-főtitkárral tar­tott 2 órás megbeszéléséről. A Béke-Világtánáűs á jö­vőben elküldi megfigyelőit az ENSZ közgyűlésére és te­vékenyen be akar kapcsolód­ni azoknak az ENSZ-bizott- ságóknak a munkájába, ame­lyekben nemcsak az egyes tagállamok hivatalos delegá­tusai, hanem tomegszerveze- ték képviselői is jelen lehet­nek. Romes Csandra beszá­molója után sorra jelentkez­tek felszólalásra az egyes nemzeti békemozgalmak delegátusai. A felszólalók többsége arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a nyugat-ber­lini négyhatalmi megállapo­dás után most olyan döntő politikai-pszichológiai lég­kör alakult ki, amely min­den eddiginél kedvezőbb le­hetőséget biztosít az európai biztonsági értekezlet összehí­vásához. Az NDK*ban kitüntették Abraszimovot Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke hét­főn Erich HoneCkernek, az NSZÉP Központi Bizottsá­ga első titkárának jelenlé­tében a „Munka hőse” meg­tisztelő címmel tüntette ki Pjötr Abraszimov szovjet nagykövetet. Az ünnepségen a többi között megjelent Willi Stoph miniszterelnök, az NSZEP Politikai Bizott­ságának tagja, Kulikov had­seregtábornok, a Németor­szágban állomásozó szov­jet fegyveres erők csoport­jának főparancsnoka is. ★ „A Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi egyezmény szep­tember 3-i aláírása azt mu­tatja, hogy mind a négy tár­gyaló partner, tehát a nyu­gati hatalmak is ténylegesen elismerték a szocialista né­met állam szuverén illetékes­ségét, s függetlenül attól, hogy ez tetszik-e az NDK el­lenségeinek vagy sem, ezen senki nem tud változtani — mondotta Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagy­követe a Freie Welt című berlini képes magazinnak adott nyilatkozatában. — S éppen úgy lehetetlen az egyezmény egyes megállapí­tásait másképpen magya­rázni, mint ahogyan azt a négy hatalom képviselői alá­írták”. Abraszimov a továbbiak­ban rámutatott: a Szovjetu­nió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocia­lista testvérországok több mint 20 éve fáradoznak azon, hogy az európai béke és biz­tonság erősítése céljából ren­dezzék és egészségesebbé te­gyék a Nyugat-Berlin körül kialakult helyzetet, a nagy­követ hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során a szovjet fél állandóan konzultált az NDK kormányával, s ez a szoros együttműködés volt a sikeres befejezés egyik leg­fontosabb . biztosítéka. Az egyezménnyel mindenki csak nyer, mert nyer vele a béke ügye. Ez vitathatat­lan tény, s ez a dolog lénye­ge. A nagy berlini magisztrátus Pjotr Abraszimov nagykö­vetet — aki a közeljövőben távozik állomáshelyéről — Berlin város díszpolgárává avatta. KNDK-kormánynyilatkozat az ENSZ-közgyűlés előtt Eltemették N. Sz. Hruscsovot A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormánya vasárnap nyilatkozatban fog­lalt állást a szocialista or­szágoknak, valamint az afro- áZsiái országoknak azon ja­vaslata mellett, hogy tűzzék áz ENSZ-közgyűlés legköze­lebbi ülésszakának napirend­jére az alábbi kérdéseket: „az amerikai és más, az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszállva tartó csapatok kivonása Dél-Koreából”, „a Korea egyesítésére és újjá­építésére alakult ENSZ-bi- zottság feloszlatása”. A KNDK kormánya és az egész koreai nép — hang­zik a nyilatkozat — teljes egészében támogatja ezt az igazságos javaslatot, amely kifejezi Korea békés egyesí­tése megvalósításának fontos feltételeit. Az amerikai im­perialisták agresszív csapa­tainak haladéktalanul ki kell vonulniuk Dél-Koreából és Az Akahata cikke fel kell Oszlatni a „Korea egyesítésére és újjáépítéséré alakult ENSZ-bizottságot”. A KNDK kormánya ragasz­kodik ahhoz, hogy az ameri­kai imperializmus agresszív csapatainak és minden más külföldi Csapatnak Dél-Ko­reából történő kivonása után, minden külső beavatkozás nélkül, önállóan, a koreai nép saját erőivel, békés úton, demokratikus alapokon való­sítsák meg Korea egyesítését — olvasható a nyilatkozat­ban. A KNDK kormánya — hangsúlyozza a nyilatkozat — mindenkor tiszteletben tar­totta és tartja az ENSZ alap­okmányát és annak célkitű­zéseit. A KNDK kormánya határozottan ragaszkodik ah­hoz, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszakán a koreai kérdés megvitatásához hívják meg a KNDK képviselőjét. Szeptember 13-án, hétfőn délelőtt, a moszkvai Novo- gyevicsiji temetőben, a csa­ládtagok, barátok és tisztelők jelenlétében helyezték örök nyugalomra Nyikita Szerge- jevics Hruscsovot. A síron el­helyezték a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága és a minisztertanács koszorúját is. Nyikita Szergejevics Hrus­csov 1894-ben, szegény bá­nyász családban született, és hosszú közéleti pályája során számos fontos párt- és álla­mi fühkéiót töltött be. 1918- ban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába, részt vett a polgárháborúban, majd a szocialista építőmunka kü­lönböző posztjain dolgozott. 1934-től kezdve, több mint. három évtizeden át tagja volt a központi bizottságnak, jelentős pártmegbízatásokat töltött be Ukrajnában és Moszkvában. 1953-ban meg­választották a Központi Bi­zottság első titkárának, majd éveken át a Szovjetunió mi­niszterelnökeként is dolgod zott, 1964-ben történt fel­mentéséig. Nyikita Szergejevics Hrus­csov aktív közéleti, nemzet­közi, — nem ellentmondás nélküli — tevékenysége so­rán sokat tett a szocialista célokért, a hidegháború fel­számolásáért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének megvalósításáért, a népek közötti barátságért, a békéért. Hruscsov elvtárs többször járt Magyarországon Is, és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány ál­talános politikájának é* né­peink érdekeinek megfele­lően, következetésen munkál­kodott pártjaink és orszá­gaink sokoldalú kapcsolatai­nak fejlesztésén, a szovjet és a magyar nép barátságának erősítésén. Kádár János elv­társ táviratban fejezte ki részvétét az elhunyt özvegyé­nek, Nyina Petrovna Hrus- csovának és családjának. Újra Favzi alakít kormányt Egyiptomban a japán—kínai pártkapcsolatok megszakadásáról A Japán Kommunista Párt és a Kínai Kommunista Párt közötti kapcsolatok megsza­kadásáért minden felelősség a Kínai KP nagyhatalmi be­avatkozását terheli. A KKP különböző törvénytelen cse­lekményekkel próbálja rá- kányszeríteni irányvonalát a Japán KP-ra és a japán nép­re — írja az Akahata, a Ja­pán KP központi lapja. Az Akahata miután leszö­gezi, hogy megszakadtak a kapcsolatok a két párt kö­zött, ráműtat,' hogy már'’*'‘S’ szakadást megelőzően né­zeteltérések mutatkoztak a két párt között számos fon­tos kérdésben, egyebek kö­zött abban, hogy a kínai fél elkerülhetetlennek tartja a nemzetközi kommunista mozgalom szétszakadását és eltérő álláspontra helyezked­tek a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozásának kérdésében. A Kínai KP nagyhatalmi politikát folytató vezetői 1966. tavaszától „az irány­vonal kérdéseiben támadt ellentétek” ürügyével mint „ellenségüket” támadták a JKP-t — írja az Akahata. Az Akahata rámutat, hogy az 1966-os tárgyalások után is a JKP szigorúan betartot­ta a testvérpártok közötti kapcsolatok normáit és tar­tózkodott minden bírálattól a KKP ellen. A KKP vezetői azonban — mivel a JKP küldöttsége nem járult hozzá , az Amerika-el- nes és szovjetellenes egység­frontról” szóló tézishez — a „revizionizmus” hordozójá­nak nevezték a JKP-t és kampányt indítottak a japán demokratikus és forradalmi mozgalom ellen, és a két or­szág közötti kapcsolatok minden formáját felhasznál­ták a beavatkozásra. E kam­pányban egyebek között az a követelés szerepelt, hogy a japán forradalmi mozga­lom térjen át „a fegyveres fölkelés” irányvonalára a kí­nai példa alapján és abszolu­tizálja Mao Ce-tung „esz­méit”. A két párt közötti szaka­dás fontos elemének nevezi az Akahata azt a körülményt, hogy a KKP nem elégedett meg a JKP elleni propagan­dahadjárattal, hanem meg­indította bomlasztó tevé­kenységét a JKP vezetőségé­nek megdöntésére. Amikor pedig a JKP-ból a párt szer­vezeti szabályzatának meg­felelően pártellenes, szakadár elemeket zártak ki, a KKP vezetői „igazi forradalmárok­nak” nyilvánították ezeket az elemeket, meghívták őket Kí­nába és a "Zsenmin Zsipao és más sajtószervek közölték pártellenes nyilatkozataikat. Dr. Mahmud Fav­zi egyiptomi minisz­terelnök vasárnap este be­nyújtotta kormánya lemon­dását Szadat köztársasági el­nöknek. A kormány lemon­dására a hagyományoknak megfelelően azt követően ke­rült sor, hogy Szalem belügy­miniszter vasárnap közzétette a szombati népszavazás ered­ményét. Az összesített adatok szerint a szavazók 99,982 szá­zaléka, azaz 7 862 617 fő mon­dott igent az Egyiptomi Arab Köztársaság állandó alkot­mányára. Mindössze 1363 vá­lasztópolgár szavazott nem­mel. Szadat elnök a hét folya­Riad egyiptomi külügymi­niszter hétfőn délelőtt, sir Alec Douglas-Höme brit külügyminiszterrel tartott több, mint 2 órás megbeszélé­sen a MENA hírügynökség értesülése szerint 6 pontban összegezte országának állás­pontját. Ez megfelel a ko­rábban kifejtett egyiptomi álláspontnak. Egyébként Egyiptom és Nagy-Britannia hétfőn meg. állapodást írt alá azon brit állampolgárok kártalanításá­nak végleges rendezésére, akiknek tulajdonait államosí­tották. A megállapodást az EAK részéről Marzaban gaz­dasági, külkereskedelmi és közellátási miniszter, Nagy- Britannia részéről Douglas- Home brit külügyminiszter mán ismerteti átfogó prog­ramját, amely felöleli az ál­lamapparátus, á közigazga­tás és a gazdasági élet átszer­vezését. Az új kabinet várhatóan kedden, vagy szerdán teszi le az alkotmányos esküt. Le­hetséges, hogy egyes mi­nisztériumok megszűnnek és újak lépnek a helyükbe. Az új kormányban várhatóan több óllamminiszter kap he­lyet, ezek hatáskörét a mi­niszterelnök határozza meg. Mahmud Favzi harmadszor alakít kormányt, először 1970. október 21-én, másodszor 1970. november 18-án kapott kormányalakítási megbízást. látta el kézjegyével. A meg­állapodásról kiadott sajtóköz­lemény szerint az EAK mintegy 1 900 000 egyiptomi font összegű kártalanítást Nagy-Britanniába irányuló exportja 25 százalékának ere­jéig 6 félévi részletben fogja folyósítani. A hétfői libanoni lapok értesülései szerint Douglas- Home brit külügyminiszter kairói látogatása voltaképpen a kudarcot vallott Rogers- tervnek egy brit—francia közvetítéssel való felcserélé­sét célozza: másfelől tudni vélnek arról, hogy Asszad Szíriái elnök megsemmisítet­te Michel Aflaknak, a Baath- párt megalapítójának au­gusztus 3-i halálos ítéletét. Home Kairóban Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 25. — Nincs mondanivalóm — mondta Ingrid nyugodtan. — Hogy-hogy? Nem értem. Nem ismerek magára. — Kérem, hagyjon békén! — Az ördögbe is, mit je­lentsen ez? Mindjárt Indu­lunk a pályaudvarra. Át kell még öltöznie. Fritz megveszi a három szál szegfűt. Ma már óvatosabbak leszünk. — Rám ne számítson — je­lentette ki a lány változatla­nul nyugodt hangon. — Nem megyek sehova, és senkit sem buktatok le. — Miket beszél?! — rikol­totta Müller. Felugrott széké­ről és megállt Ingrid fölött. — Azt mondtam, hogy a továbbiakban nem kívánok magával együttműködni. Ma­ga gyilkolta meg Heinit. Még tíz perc! A lépcsőház­ban gestapósok álldogálnak, az előszobában Schabe vára­kozik. Csak egyetlen lehető­ség maradt: az erkély. Ezzel a lehetőséggel azonban csak az utolsó pillanatban élhet, harminc másodperccel a rob­banás előtt. És a lány...! Bosszúból lett áruló —gon­dolta végig az eseményeket Kloss. — A vén porosz meg­mondta Ingridnek... — Megfizetnek még nekem ezért — hallotta Ingrid hang­ját. Müller rátette kezét a vázá­ra. — Azt hiszi, hogy olyan könnyű velünk szakítani ? — Nem érdekel! — Fantáziahiányban szen­ved. A kisasszonynak fogalma sincs arról, mi vár rá. — Nem csekély erejébe került, hogy halkra fogja szavát. Szelíd­ségre kényszerítette magát. — Csillapodjék. Adok három percet. Öltözzék át, megyünk a pályaudvarra... Kiment a szobából, kinyi­totta a bejárati ajtót. KlosS hallotta Müller han­gos szavát; Schabéval beszél­getett. Még öt perc! Széthúz­ta a függönyt és kezében lö­vésre kész pisztollyal megállt Ingrid előtt. A lány nem kiál­tott fel. Tudott uralkodni ma­gán! — Csönd — suttogta Kloss és kinyitotta az erkélyajtót. — Eltűnünk! — Maga... — Igen. Egyike azoknak, akiket elárultál. Gyorsan! — Maradok! — Három perc múlva vé­ged. Időzített bomba. — Maradok. Müller léptei. Kloss kiug­rott az erkélyre. Amikor a hauptsturmführer belépett a szobába, Ingrid éppen a balkon ajtaját csukta be. — Szellőztettem — mondta. — Még nem öltözött át! — rikkantotta Müller. Schabe állt mellette. Ingrid leült az asztalhoz. — Még nem öltöztem át — jelentette ki — és nem is hiszem, hogy futná még időmből átöltözésre. — Órá­jára nézett még egyszer, amit célzatosan tett. Fogyott a három perc. Kloss átugrott a szomszéd lakás erkélyére. A szobába vezető ajtót nyitva találta. Macskaléptekkel indult to­vább, hálószobában találta magát; egy férfi horkolt az ágyban. Kloss kiment az előszobába, kinyitotta a be­járati ajtót... Az óra pontosan egy őrá harmincötöt mutatott, ami­kor kilépett a Albert strassé- ra. Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, s csakhamar felzúgtak a Gestapo-gépko­csik szirénái. Kloss lassított... Kimért, tempós léptekkel ment vé­gig a nyugodt, üres utcán. Útja már nem volt sietős. II. rész A JELSZÓ Kinyitotta a szemét. de csaknem ugyanabban a pil­lanatban mór be is csukta, mert bántotta a fénycsík. Miféle bunkerben lehet? — villant át rajta. Hogy ke­rült ide? Elképzelte az óvóhely ned­ves, érdes betonfalát, s sze­rette volna megérinteni Jobb kezébe éles fájdalom nyilallt, fejét forróság öntöt­te el. Újra elvesztette az eszméletét. Amikor néhány óra. vagy talán néhány perc elmúltá­val magához tért, és lassan feletnelte szemhéját, már nem kellett hunyorognia. Ügy látszik, lement a nap — gondolta. — Keskeny ré­sen át homályos körvőmia- kat látott, de senkimképpen sem tudta megállapítani, mit lát. — Fi;ra tájkép — tűnődött. Újra az jutott eszébe, hogy bunkerben van, csak azt nem tudja, hogy került ide. — Kloss főhadnagy — hal­lotta. Nem tévedett, női hang szólította. Hogy kerül nő a bunkerbe? Nem. még­sem nő. a csicskása, Kurt szólhatott. — Kloss főhadnagy — is­mételte ugyanaz a nő5 hang. Tulajdonosa Diztosan mögöt­te áll valahol, elég megfor­dulnia, hogy meglássa. De miért mozdul ilyen nehe­zen? Hirtelen feltűnt előtte a női arc. Nem értette. Az ar­cot egy vékony hasadékon át látta közvetlen közelről, te­hát a nő kívül lehet a bun­keren, de mégis úgy hall­ja, mintha mellette állna. Valami bekúszott az elmo­sódó kép és a szeme közé. Rögtön utána kellemes, hű­vös érintést érzett. Most már tudta, hogy női kéz érinti, önmagát látta. Hány éve is? Tizenöt vagy még annál is több? Skarlátja volt. be- függönyözött ablakú szobá­ban feküdt és várt. várt va­lamire. Végre édesanyja ér­kezett, hűvös tenyvét rátet­te homlokára és akkor tuda­tára ébredt, hogy erre az érintésre várt. — Mama — mondta vol­na. de vastag {(”<a nem en­gedelmeskedett. — Nagyon beteg vagyok, mama. Újra feltűnt az asszony a nézősíkban. Erre hirtelen nevetihetnékje támadt. Végre megértette, miért képzelte, hogy bunkerben van és kes­keny résen át néz ki a vi­lágba. Fejét teljesen bekötötték, csak a sze­mét hagyták szabadon. És az a nő, aki fö­léje hajolt, nem az édesany­ja. Fiatal, szép lány. Vörös sávos fehér főkötője alól sö­tét hajfürtök kandikálnak elő. — Hogy érzi magát, Kloss főhadnagy? Tud yálaszolni? Értette, de azzal is tisztá­ban volt, hogy ideien nyel­ven szólítják. Édesanyja más nyelven szólt hozzá, ő ma­ga is más nyelven gondol­kodott az imént. De hát tö­kéletesen érti, amit a lány mond neki. Neki? Nevetsé­ges, hiszen ez a nő bizonyos Kloss főhadnagyhoz beszélt, ő pedig nem Kloss főhad­nagy, hanem Staszek Mo- czulski, kilencéves fiú és sú­lyos beteg, skarlátja Van... (Folytatjuk),

Next

/
Thumbnails
Contents