Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-11 / 214. szám
WM. szeptember lí. JaLOT-MAGYARöRSZÁC 8. old«! Mostoha gyermekek ? ífEGYEZER CSALÁD, (több mint 16 ezer ember) és 21 ezer hold föld sorsáról volt szó azon a megbeszélésen, amelyet ezen a héten tartottak Nyíregyházán, a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére. Mind a IS szakszövetkezet vezetői megjelentek, kötetlen formában tartott beszélgetés alapjaiban kezdett végre kirajzolódni az a kép, amely a megyeszékhely közvetlen környékén, Nyíregyházán, Oro- son és Ujfehértón a laza formájú mezőgazdasági szövetkezetek, az egykori téeszcsék mai sorsáról megtudható. Úgy éreztük meg a beszélgetés légköréből, hogy ezekben a laza típusú szövetkezetekben -— melyeknek tagjai egy évtizeddel ezelőtt (a termelőszövetkezeti mozgalom megindulásakor) szerencsésebbnek érezték magukat — most egy kicsit mostohagyermekek. Tegyük mindjárt hozzá, hogy amennyiben egy kis igazságmagva van is ennek a kifejezésnek, a területi szövetség által egybehívott megbeszélés éppen azt célozta, hogy ne legyenek többé mostohagyermekei a szövetkezeti mozgalomnak. A megbeszélés azt bizonyította, hogy szakszövetkezeteinkkel a jövőben is foglalkoznunk kell, méghozzá igen körültekintően és több oldalról megvizsgálva ügyeiket, hogy társadalmi, gazdasági problémáik minél hamarabb megoldódjanak, hogy a termelésük megerősödjék, hogy ugyanolyan egyenrangú tagjaivá váljanak a szövetkezeti mozgalom törzshadának, mint ahogy.ma már a termelőszövetkezeti parasztság érzi magát. A rossz termőföldeken kívül a másik lényeges közös vonás az elöregedés, mégpedig sokkal fokozottabb ütemben, mint a termelőszövetkezetekben. Az ifjúság ezekről a rossz földekről nagyobb tempóban menekül. Ilyen módon még kevesebb a munkaerő és kezdetlegesebbek a termelőeszközök is. Az idősebb tagság még ma is igen sok helyen kézzel kaszál és lóval szánt. ÁLTALÁBAN az a vélemény alakult ki, hogy a szak- szövetkezetekben is érvényesíteni kellene azt a ma már általános mezőgazdasági politikát. hogy a nem közös művelés alatt álló földje a szakszövetkezeti tagnak csak afféle jelentősebb háztáji terület, annak a termőerejét is népgazdasági érdek fenntartani és nem utolsósorban az ilyen területekkel kapcsolatos állami kedvezményeket is jó lenne érvényesíteni, hiszen a közeljövőben nem lehet számítani arra, hogy a szakszövetkezetek tömegesen átalakulnak termelőszövetkezetté. Talán a legtöbb vita a szakszövetkezeti tagok jelenlegi nyugdíjrendszere köbül alakult ki. Az egybehívó érdekvédelmi szerv vezetői is egyetértettek abban, hogy aki élethivatásszerűen mezőgazdasági munkát végez, tehát a földet maga műveli meg, és ebből is él, rendszerint igen idős ember. S bizonyos kedvezményekben volna részesíthető, mert már sem a kellő éven át nem fog tudni dolgozni, sem a számára igen magas járadékot nem tudja befizetni minden esetben. Ehhez kapcsolódik még a körültekintőbb és differenciáltabb adópolitika is, aminek szükségességét mindenki elismeri, de valahogyan mindeddig nem eléggé határozottan nyúltak ehhez a kérdéshez maguk a szakszövetkezeti vezetők sem. Márpedig nyilvánvaló, hogy nem az adóhivatalnak a feladata, hogy a kedvezményeket kezdeményezze. EZ A GYENGESÉG — és még sok más — visszavezethető arra is, hogy szakemberekkel neon a legjobban vannak ellátva a szakszövetkezetek. Igen kevés a jól képzett agronómus, aki már több éve ugyanazon a helyen irányítja a gazdálkodást. Kevés a szakember, alacsonyabb a jövedelem a közösből. Az alacsonyabb jövedelemből kevesebb fizetést tudnak adni a szakembernek. És mert kevesebb a fizetés, hamar elmennek, a szakemberek oda, ahol nagyobb az anyagi megbecsülésük. Ebből fakad, ■•hogy a mérlegek is csak papíron bizonyulnak valódinak. Eddigi törvényeink már nem tesznek különbséget termelőszövetkezet és szakszövetkezet között, ha az utóbbi közösen megművelt területe elér egy bizonyos határt. Furcsa, hogy jó néhány szakszövetkezet ezt a nagyságrendet már elérte, mégsem kezdeményezte az ezzel járó előnyöket. Különösen sok gondról számoltak be számos őket érdeklő probléma megoldásának módjában az újfehértói és az orosd, tehát a megyeszékhelytől távolabb élő és dolgozó szakszövetkezeti vezetők. AZ ÖSSZEJÖVETEL azzal az elhatározással zárult, többször fognak találkozni sajátos problémáik megbeszélésére. Gesztelyi Nagy Zoltán Hz Ikarusz szabolcsi partnerei Negyedmilliős napi program — Rohammunka éjszaka — A kötbér nem segítség Az utas felszáll az autóbuszra és kitekint a városra. Talán eszébe sem jut, hogy az autóbusz bordája, az oldalváz — amelyet sikkesen borít az Ikarusz törzsgyárában készült alumínium lemez — itt a megyében, Nyíregyházától nem is messze. Nagykállóban készült... A MEZŐGÉP gyáregységének főmérnöke — Jánosi László — szinte egyfolytában sorolja a főbb termelési adatokat Naponta 14 pár oldalváz — Az Ikarusszal tulajdonképpen 120 vállalat kooperál. Talán mi vagyunk a századik. Ki tudja? Mi kilencvenkilenc szássalékban nekik termelünk. Négy és fél éve kezdtük hárommillióval. Most hatvankettő, jövőre hetven-hetvenkettő lesz. Naponta tizennégy pár autóbusz-oldalváz készül el. A típusokon belül csak néha van eltérés, amikor a külföldi partner speciális igényei szerint kell legyártani. Az egyiptomiaknak például nyitott hátuljával kell, a Kuwáitnak készülő autóbuszoknál .ülésfogódzót kérnék és így tovább... Könnyű nyomon kísérni, hogy hova kerülnek autóbuszként a gyáregység tér-, rnéket. Hiszen a jó együttműködéshez az is hozzátartozik, hogy az Ikarusz a nagykállóiak rendelkezésére bocsátja a törzsgyári programot is. — Tunisz, Irak, Szovjetunió, Bulgária és újabban Románia... A második fél évben készülő ezerhatszázhetven- négyből csak hatvannyolc marad belföldre. Két műszakban kétszáz- negyvenöten dolgoznak, de az igények nőnek. Jövőre már kétszázhetven fizikai munkásra lesz szükség. Az utánpótlás kezdetben sem volt könnyű, de most is nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy meglegyen a tervezett létszám. A traktor nyergéből Boros József például traktorosként kezdte most az oldalvázak végösszeállításan dolgozik. Csoportvezető. — Nem szerettem ezt a munkát — mondja őszintén de most már „belejöttem” még a rajzolvasásba is. A legnagyobb gond az új emberek betanítása. — Meg Bagaméri Menyhért, a meós — mondjak tréfásan. Mert a minőségi ellenőrzés nagyon szigorú. Nem tűri a legkisebb eltérést sem. Ezúttal is reklamál. A dobkoszorú és a mellöv találkozásánál van egy kis síkbeli eltérés. — Nagyon fontos, hogy a két alkatrész, egy síkba essen, mert a takarólemez — amit a törzsgyárban szerelnek rá — „belobban” és hullámos lesz. r Rövid konzultáció és a következtetés; a szabásnál keLl odébb helyezni a mellöv hasítékát. —11 Jói vagyunk az Ikarusz- szal — mondja Bojtor József művezető — érdemes nekik jól dolgozni. Ök adták a munkát, leszállítják az anyagot és elviszik az oldalvázakat is. Ha meggondolom, hogy egy fuvar hatezer forintjába kerül a gyárnak, akkor megérdemlik, hogy mi is pontosak legyünk... Nincs is baj a kooperációval. Megesett már, hogy a beütemezett programon felüi is szükség volt az oldalvázakra. Csak leszóltak telefonon és itt túlórázva megcsinálták. Máskor meg a típusváltás* adta fel a leckét. — Egyszer késő este hozták a rajzokat azzal, hogy másnap már vinnék is az oldalakat — emlékezik vissza a az esetre a művezető. — A tmk éjszaka megcsinálta a sablonok,at, s reggel az első műszak már hozzá is látott a gyártáshoz. Nagykállói márka Egyiptomi megrendelést kapott akkor az Ikarusz, nem lehetett csak úgy, lemondani... Probléma persze mindig akad. Áramkiesés, oxigénhiány, betegség, létszámhiány és egyebek. Most is hat emberrel van kevesebb a kelleténél. — Nekünk se jó ha lemaradunk — zárja le a témát Bojtor József — az Ikarusz sincs kisegítve azzal, hogy kötbérez bennünket. így csak egy marad hátra;, eleget tenni annak, amit elvállaltunk. N S hogy ez az elv mennyire érvényesül, azt a szocialista munka üzeme cím elnyerése is nyugtázza. A tavasszal kapták, amikor a gyáregység is kiváló címet nyert. Az udvaron már szállításra készen sorakoznak a kész, rozsdátlanított és alapozó festékkel bevont oldalvázak. Kissé távolabb hatalmas tehergépkocsik. Ingajáratban vannak. Hozzák az anyagot, viszik a készet, az oldalvázakat. Oldalbordákat az Ikarusz testéhez, hogy mielőbb életre keljenek, s megkezdjék száguldásukat a világ minden táján. S akik benne ülnek nem is sejtik, hogy azt Nagykállóban is készítik. Tóth Árpád Az 5. sz. Volánnál nagy gondot fordítanak a szakmunkás utánpótlásra. Az idén 170 tanuló sajátítja el a tudnivalókat. A fiatalok szakoktatója* Szabó Gyula szocialista brigádvezető, aki éppen Vályogos Barnabás tanuló munkáját ellenőrzi, a ZIL teherautó motorjánál. (Elek Emil felvétele.) Cseregyerek Hadd tanuljon a gyerek könnyen, gyorsan és főként olcsón idegen nyelvet. Először a japán nyelvre gondoltunk, mert azt kevesen beszélik, később a hátsó nyugat-indiaira szavaztunk, mert azt kevesen értik, és így fel sem fog tűnni, ha a gyerek eleinte hibás kiejtéssel beszél. Végül mégis a német nyelvnél maradtunk. Hivatali főnököm sógorának szomszédja révén, akinek féltestvére a világháborúban leventeoktatóként oda- kinn járt, találtunk is egy levelezőpartnert a mi kis második osztályos Pistikénknek. Éppen írni akartunk a címre, amikor megjött a javaslat: két hét nyaralás ott, két hét itt. Csak erre vártunk. Két hét a mi kis Pistikénknek oda- kinn, idegen környezetben! Mire hazajönnek a kis barátjával, perfektül fog beszélni de az is lehet, hogy németül is tud majd. Izgatottan vártuk szegénykémet a repülőtéren. Jött is, kéz a kézben egy torzonborz huligánnal. A levelezőpartner tévedésből húsz évvel volt idősebb Pistikénknél, egyébként azonban nagyon jól megértették egymást. Eredetileg úgy terveztük, hogy a gyerekek majd Pistike 18 éves nővérkéjének szobájában alszanak. Ezt gyorsan megváltoztattuk azzal, hogy majd az anyjuk alszik a gyerekekkel. Hans- Joachim meg velem, a hitvesi ágyban. Az első ölelkezésből zavartan bontakozott ki Hans- Joachim, mintha keresne valamit. Gondoltam, talán valami nagy csomagot hozott, mert mi sem fukarkodtunk az ajándékkal. De nem. A barátnőjét kereste, mert úgy vélte, ahol ő elféri, ott a harminc felé közelgő kis Helgának is jut egy fél ágy. Természetesen arra gondolt, hogy a másik fele az övé lesz. Modern emberek vagyunk, gondolatban már át is rendeztem az alvást: a fiatalok a hálószobában, a gyerekek az anyjukkal a kis- szobában, én a konyhában. Ezután már csak a taxiba- szálláskor volt baj, mert Tante Trude sehogyan sem fért be. Hogy ki ez a Trude? Ja! Hans-Joachim keresztmamája, aki nyugdíjas lévén , idömilliomos, és annyira megszerette a mi kis Pistikénket, hogy nem tudott tőle elválni a schönefeldi repülőtéren. Villámgyors átrendezés: feleségem a konyhába, Tante Trude a gyerekekhez. Hans- Joachim és Helga a hálóba, én a fáspincébe. Az ember tegyen meg minden tőle telhetőt a gyerekéért! Hazafelé menet megálltunk az OTP előtt: kivettem a maradék pénzemet, az IBUSZ előtt: kettőtől négyre emeltem a helyfoglalást Almádiban, s az áldozatvállalók derűjével vártam a három hét elteltét. Mert Hans-Joachim még a repülőtéren tudomásomra hozta, hogy csak három hét múlva repülnek vissza. Sajnos, korábbi időpontra nem kaptak jegyet. Az első harminc perc a vártnál olcsóbban telt el. A kölcsönösség elve alapján, ekkor még nem kezdtük el a magyaros vendéglátást. De aztán Pistike elmondta, hogy Hans-Joachim egyszer fizetett neki egy kismálnát. Nosza, mi is asztalt foglaltunk a legelőkelőbb Night Clubban. Pistike azzal is eldicsekedett, hogy Hans-Joachim papírhajót csinált neki, természetesen mi is egésznapos Esztergom—Visegrád hajóutat iktattunk a programba. Pistike elmesélte, hogy egyszer leszökött a vendéglátók pincéjébe, így hát mi is kénytelenek voltunk kétnapos aggteleki kirándulásra virthi vendégeinket, szigorúan betartva a kölcsönösség elvét. De, amikor Pistike ismét mesélni akart, akkora pofont kapott, hogy Tante Trude sírva fakadt. Balatonalmádiban jól érezték magukat a vendégek. Különösen azután, hogy kérésükre Pistikét már a második napon hazahoztuk. így viszonylag hamar eljött a búcsú pillanata, amelyről kicsit lekéstem, mert a zálogházi becsüs sokáig babrált az órámmal. Volt nagy ölelkezés, fogadkozás, nyelvi nehézségünk viszont nem volt. Hans-Joachim már kitűnően beszelt magyarul. A kis Pistike viszont ennek fejében egészen felismerhető módon tudott egy német szót: Wiedersehen. Ezt azonban nem bírta kimondani, mert lopva mindvégig a torkán tartottam a kezemet. Miskolcra Miklós Lapszélen A falu is építene... A községfejlesztési tervben az áll, hogy még ebben arí évben felépül Mérk-Válla- jon a 100 személyes óvoda. Szeptember van és még az építési terv sem készült el. A községi tanács korszerű óvodát akar három és fél millió forintos beruházással. A pénz megvan, de nincs tervező és nincs kivitelező. A NYIRTERV elkészítette volna a tervet 150 ezer forintért! Ebbe azonban nem ment bele a tanács mondván, hogy ezt a „luxust” nem engedheti meg magának a község. Aztán kutattak tervező és Kivitelező után. A Porcsalmai Vegyes Ktsz vállalná a tervezést — olcsón —, de a kivitelezésre már nem futna erejéből. A Mátészalkai TÖ- VÁLL-nak felajánlottak több százezer forint értékű társadalmi munkát, csak vállalja az építkezést — hiába, ez a vállalat is le van kötve egész évre. A három és fél millió forint megvan — óvoda nincs. Sok szülő es 100 gyermek bánja. ★ Mérk-Vállaj ez évi tervében szerepel még: három tanácsi lakás felépítése. Egy lakást kap a tanácstitkár, két lakásba pedig nagy létszámú cigánycsalád költözik. Illetve költözne. A három lakás kivitelezéséhez — nehezen — kaptak egy maszek kőművest. De nincs elég építőanyag. Három héttel ezelőtt este tíz órakor 8 Zetor elindult Mérkröl Fehérgyarmatra tégláért. A tanácselnök is kísérte a menetet. Egész éjszakát a téglagyár előtt töltötték, csakhogy elsők legyenek kapunyitáskor. Melegen rakták a téglákat a Ze- torokra. Fehérgyarmaton nem tudnak kihűlni a téglák... Egy lakás biztosan elkészül decemberig és az nem kétséges, hogy kié lesz. De az omladozó putrikoól hová költöznek télire? ★ Kilenc hónapig le volt zárva a kultúrház Vállajon. Életveszélyes volt felnyitni. A helyreállítási munkát nagy vállalat nem vállalta. „Nem szívesen jönnek egy eldugott községbe épiteni. Helyreállítani pedig egyáltalán nem” — mondja a tanácselnök. Végül maszek kőműves hozta helyre a kul- túrházat. De kilenc hónapig a vállajiak Mérkre jártak moziba. Tavasszal a képviselőjelölő gyűlést sem tudták megtartani Vállajon. Pedig a jelölt vállaji volt... ★ Húsz kilométer járdát akarnak építeni Mérken. A lakosság felajánlotta a társadalmi munkát. De nincs még sóder. Milotáról kellene hozni — 20 kilométerre valót. Panaszkodnak, hogy a fuvar drágább, mint a sóder. És nem is mindig lehet kapni fuvarozót. • Nehezen lehet megérteni, hogy a gépkocsikorszakban miért drágább a fuvar mint a sóder. Ősszel a mérkieknek ismét fel kell húzni a gumicsizmákat. ★ Közigazgatásilag Tibor- szállás Mérk-Vállajhoz tartozik. Tiborszállásra orvosi rendelőt és orvosi lakást terveztek. A terv mikor valósul meg, még nem tudni. Pénz van, csak tervező és kivitelező nincs. A betegek pedig a szomszéd községekbe járnák orvoshoz. ★ A mérk-vállajiak keserves építkezése nem egyedi eset. Sok határ menti község építkezne, de nem kap támogatást. Jó lenne, ha a „végekre” jobban figyelnénk. (näbräcB)
