Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

19TL szeptember t#. St«-t>t.MAGYARORS7A(? S. oMa! A Minisztertanács megtárgyalta Intézkedések a tanácsi lakóházkezelés és fenntartás fejlesztéséről Az ország 3,2 millió laká­sából 800 ezer van állami tu­lajdonban, s ebből mintegy 670 ezret a tanácsok kezelnek. Az állami lakásállomány egy- harmada még a századfor­duló előtt épült, több mint a fele 50 évnél idősebb, a laká­sok 35 százaléka pedig kom­fort nélküli. A lakóházfelújí­tás és korszerűsítés eddig nem tartott lépést a szükséglettel. A lakásbérleményeknek csak­nem fele 25—30 éve nem ré­szesült teljes felújításban, s az 50 ezret meghaladja a gazdaságosan fel nem újítha­tó, tehát lebontandó lakások száma. A tanácsi házkezelés fejlesztése tehát rendkívül időszerű feladat. Eddig az alacsony lakbérek elterelték a figyelmet a bérlőkkel szem­beni kötelezettségek teljesí­téséről, a tanácsokat más irá­nyú építési feladatok meg­valósítása kötötte le. így a házkezelési szervezet az el­múlt két évtized alatt nem fejlődött az egyéb területen elért társadalmi-gazdasági eredményeknek megfeie'ően. A jelenlegi helyzet megjaví­tása, a problémák végleges megoldása csak hosszabb idő alatt, megfelelő fejlesztési koncepció alapján lehetséges. Ezt segíti a kormány határo­zata, amelyet az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztésére hozott a ta­nácsi lakóházkezelés és fenn­tartás fejlesztésére. A kormány határozata megjelöli azokat a központi irányelveket, amelyek alap­ján a tanácsoknak gondos- kodniok kell házkezelési szervezeteik fejlesztéséről. Különösen nagy gondot kell fordítani a házkezelési szer­vezetek korszerűsítésére, jö­vedelmi és érdekeltségi rend­szerük fejlesztésére, a ház­felügyelői rendszer újrasza­bályozására, valamint a ház­kezelési szervek munkájának fokozottabb állami és társa­dalmi ellenőrzésére. A kor­mány határozata hangsúlyoz­za, hogy a lakosság életszín­vonalát közvetlenül érintő lakóépület-állomány íolya- lyamatos és tervszerű fenn­tartásának biztosítása je­lentős társadalmi-gazdasági feladat. Ennek megoldásában fokozott figyelmet kell for­dítani az új lakásügyi jog­szabályokban előírt felada­tokra és a lakbérrendezés alapján növekvő lakossági igények kielégítésére. A központi irányelvek sze­rint a tanácsi házkezelési szervezetet a bérbeadó és a bérlő új rendszerű kapcsola­tának megfelelően kell fej­leszteni, a nagyobb lakbér ellenében minőségileg jobb és mennyiségileg több szol­gáltatást kell nyújtani a la­kosságnak. Fokozott jelen­tőséget kap a bérlők által bejelentett javítási igények gyors kivizsgálása és orvos­lása. A szervezet fejlesztésénél arra kell törekedni, hogy az épületekben és a lakásokban keletkező hibák elhárításáról, kijavításáról haladéktalanul, bürokráciamentesen gon­doskodjanak. Ezért a taná­csoknak rugalmas, könnyen áttekinthető és a bérlőket megnyugtató eljárási, lebo­nyolítási módszereket kell ki­alakítaniuk. A házkezelőségek javító-karbantartó részlegei­nek fel kell készül­niük a bérlőket ter­helő, tehát a lakáson be­lüli karbantartási és javítá­si munkák elvégzésére is. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a lakásberende- 1 zések cseréjénél és felújításá­nál a bérbeadók és a bérlők közötti 30—50 száza!ékos költ ségmegoszlással végzett mun­kálatokra. A jelentősen megnöveke­dett házkezelési feladatok teljesítése érdekééin a taná­csok műszaki fejles ítési prog­ramot dolgoznak ki a lakó­házfenntartási építési kapaci­tás növelésére mert a IV. öt­éves terv időszakában a la­kóházjavításra orszá­gosan 16 milliárd forint áll rendelkezésükre, ami csak­nem kétszer annyi, mint a III. ötéves tervben. A házke- zelőségek munkájuk műsza­ki fejlesztésére, gépesítésére, telephelyeik fejlesztésére és egyéb korszerűsítésekre a IV. ötéves tervben átlagosan évi 200 millió forintot for­díthatnak. Az összeg jó ki­használása érdekében he­lyes, ha a műszaki fejlesztés hatékonyságának emelésére egyes feladatok megoldása céljából társulásosát, közös vállalkozásokat hoznak lét­re. Fontos feladat a házfelü­gyelői rendszer továbbfej­lesztése. A múlt évi ada­tok szerint országosan 13 798 házfelügyelő dolgozik: s fő­foglalkozásban 10 025 és mel­lékfoglalkozásban 3773. Átla­gos életkoruk magas, a ház­felügyelőknek több mint egy- harmada már meghaladta a nyugdíjkorhatárt. Kevés a megfelelő szakmával rendel­kező úgynevezett házmester, aki különböző javító- vagy szerelőmunkát végez. Nehe­zíti a helyzetet, hogy a ház- felügyelők nem kapnak heti pihenőnapot, üdülési lehető­séget és több más juttatást, amelyet az üzemekben és egyéb területeken élveznek a dolgozók. A kormány irány­elvei szerint korszerűsíteni kell a házfelügyelői rend­szert. Meg kell határozni a házfelügyelők munkájával szemben támasztott követel­ményeket és a ház- felügyelők kötelezettsé­geit, a házkezelőségnek pe­dig fokozottabban . kell el­lenőrizniük a feladatok tel­jesítését. A helyi sajátossá­goknak megfelelően a taná­csok határozzák meg és sza­bályozzák a lakóházak taka­rítása, a kapunyitás, a felvo­nószerelés és az egyéb ház- felügyelői szolgáltatások feladatait. A tanácsoknak intézkedé­seket kell kidolgozniuk a házfelügyelők szociális hely­zetének, munkakörülményei­nek és lakásviszonyainak ja­vítására is, szakmai képzés­sel pedig el kell érni, hogy a házfelügyelők javító és sze­relő tevékenységet is folytas­sanak. Gondoskodni kell a legfontosabb szolgáltatásokról azokban a lakóházakban is, ahol a feladatok ellátása házfelügyelői munkakör be­töltése útján nem biztosítha­tó. Településenként hosszabb távlatra szóló programot ke1! készíteni a felújítási és ,<or- szerűsítési munkálatokra és az elavult épületek bontásá­ra. Az új és a teljesen fel­újított lakóépületeknél pe­dig fokozatosan át kell tér­ni a tervszerű, megelőző kar­bantartásra. A kormány határozatának megfelelően az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a pénzügyminiszter és a mun­kaügyi miniszter a helyiipari és városgazdálkodási dolgo­zók szakszervezetével egyet­értésben ez év végéig meg­vizsgálja a tanácsi házkezelé­si szervek jövedelmi és ér­dekeltségi rendszerének a IV. ötéves terv időszakában megvalósítható fejlesztési le­hetőségeit, intézkedéseket dolgoznak ki a házfelügyelői munkaviszony szükség sze­rinti rendezésére, továbbá — a jövedelmek részletes elem­zése alapján — a házfelü­gyelők jövedelmi rendszeré­nek újbóli szabályozására. A fővárosi és megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak pe­dig intézkedniük kell a meg­lévő házkezelési vállalatok fejlesztéséről, korszerűsítésé­ről. Az ingatlan és lakáscsere-közvetítés szabályozása Az állami ingatlanközvetí­tés a több, mint két évtized­del ezelőtt kiadott kormány- rendelet alapján kezdődött, s a közvetítési díjakat is több, mint tízéves rendelet szabá­lyozza. A lakásépítés fej­lesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló kormányrendeleteknek megfelelően tehát szükséges­sé vált az ingatlan- és la­káscsere-közvetítés fejleszté­se is. Eddig ugyanis az in­gatlanközvetítő vállalatok alig végeztek tényleges köz­vetítést, lényegében csak az egymásra talált eladók és vevők szerződéseit záradé­kolták. Ezekben az esetek­ben méltánytalanul magas a 3 százalékos közvetítői díj felszámítása. Az értékmegál­lapítási tevékenységért vi­szont a korábbi rendelkezé­sek túlságosan szerény ér­tékbecslési díjat állapítottak meg. Indokolt volt tehát, hogy reálisan határozzák meg ezeket a díjakat. Az ingatlan- és lakáscsere­közvetítés újraszabályozása szerint az ingatlanközvetítés továbbra is a tanácsi, állami szervek feladata marad, de megszűnik az ingatlanközve­títési kényszer, mert ezután e szolgáltatást csak a felek megbízásából látják el. Ugyanakkor lényegesen bő­vül tevékenységi körük. A tanács végrehajtó bizottságá­nak megbízására elláthatják azokat a lakás- és telekgaz­dálkodási feladatokat, ame­lyeket célszerű vállalati ke­retben elvégezni. így fel­hatalmazást kaphatnak ál­lami ház eladására, telkek vásárlására és értékesítésére, minőségi lakáscserék lebo­nyolítására, megbízást kap­hatnak a tanácsi bérlakások bérleti jogáról a lakásügyi hatóság javára szóló lemon­dás ügyének elintézésére és más feladatokra is. Tevé­kenységi körük kiterjeszthe­tő családi házak, az örökla­kások a telkek bizományi adásvételére, s lakossági és közületi megbízásra az in­gatlanok forgalmi értékének megállapítására. Az új sza­bályozásnak lényeges előírá­sa, hogy a fővárosban, a vá­rosokban és az országos je­lentőségű üdülőteleppel ren­delkező községekben — az ingatlanforgalom és az in­gatlanárak figyelemmel ki­sérése és esetleges befolyá­solása érdekében — az in­gatlanok adásvételénél és cseréjénél kötelező beszerez­ni az állami ingatlanközve­títő szerv forgalmi érték- becslését, amely az illetékki­szabás, a telekkönyvezés és az adóigazgatás alapjául is szolgál. A lakásforgalom meggyor­sítása érdekében az ingatlan- közvetítő vállalatok és szer­vek — az érdekeltek meg­bízására — ezután kiterjedteb­ben foglalkoznak az állam­polgárok lakáscseréjével. E munkához jelentős támoga­tást nyújt a kormány rende­leté, amely kimondja, hogy a fővárosban és a nagyobb vá­rosokban a tanácsok végre­hajtó bizottságai hozzanak létre megfelelő összetételű és nagyságú lakáscserealapot, s az újonnan épülő tanácsi bérlakásoknak a lakáselosz­tási tervben meghatározott hányadát bocsássák a tanácsi ingatlanközvetítő szervek rendelkezésére minőségi la­káscsere céljára. A tanácsi vb lakáspolitikai elveinek megfelelően az ingatlanköz­vetítő vállalatok tehát ebből a lakásalapból gazdálkod­hatnak. A kormány szüksé­gesnek tartja, hogy a taná­csi ingatlanközvetítő szervek kísérjék figyelemmel az ál­lampolgárok bérlakáscseré­jét, végezzenek felmérést, piackutatást és ennek alap­ján kezdeményezzék a ta­nácsoknál a csereigényeknek megfelelő épületek és laká­sok — otthonházaki szoba­bérlők háza, stb. létesítését és fenntartását. Fokozottab­ban foglalkozzanak a lakás­cserék hirdetésével, címek gyűjtésével és szolgáltatásá­val, az állampolgárok lakás­cseréjének lebonyolításával. Segítséget kell nyújtani a tulajdonosok által lakott csa­ládi házak és a társasházi öröklakások cseréjéhez is. Ennek érdekében az OTP a saját beruházásában épülő új lakások egy részét a korábbi OTP öröklakás-tulajdonosi csereigényének kielégítésére használja fel. Ezenkívül a tanácsi ingatlanközvetítő vállalat és az OTP is vásá­roljon értékesítés céljára tel­keket, családi házakat és öröklakásokat magánszemé­lyektől. Az új szabályozás rendezi a korábbi díjazási problémá­kat is. Előírja, hogy az in­gatlanközvetítő szervek ez­után csak szolgáltatásaik arányában álló díjazást kér­hetnek. Az ingatlanközvetítés új rendszere 1972. január 1- én lép életbe. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter felhatalmazást kapott, hogy a pénzügyminiszterrel egyet­értésben gondoskodjék a ren­delet végrehajtásáról és en­nek során szabályozza az in­gatlanközvetítési tevékenység körét, s az Országos Anyag- és Árhivatni elnökével egyet­értésben megállapítsa a dí­jazás mértékét. fl megye éléskamrájában 7—800 vagon zöldség és gyümölcs Az aszályos nyár következ­ményeként a vártnál keve­sebb lesz a termés. Vonatko­zik ez a zöldség- és gyü­mölcsfélékre is, ami a lakos­ságot közvetlenül érinti. A felvásárlásban és az értéke­sítésben érdekelt, a megye lakóinak ellátására hivatott Mezőgazdasági Termékérté­kesítő Közös Szövetkezeti Vál­lalat, a MÉK dolgát megne­hezíti ez a télre való felké­szülésében. Milyen mérték­ben, s ez mennyiben érezhető majd az ellátásban — erre kértünk választ Kenyeres Lászlótól, a MÉK igazgatójá­tól. Drágább !esz*e? A felvásárlás során a leg­nagyobb tömegű árut a me­gye alma- és burgonyaterme­lő gazdaságai adják a válla­latnak. Az idén a tavalyinál is kevesebb lesz az alma, s ez érinti a legérzékenyebben megyénket. A közös szövet­kezeti vállalat 13 ezer vagon almára kötött szerződést, de nincs rá kilátás, hogy akár­csak megközelítő mennyi­ségben a termelők teljesíteni tudják. Az aszály és a szá­mottevő területen pusztított jégverés rontotta a termés minőségét is. így a MÉK-nek számolnia kell azzal, hogy a 9 ezer vagonos almaexport- kötelezettségének csak rész­ben tud eleget tenni. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy nem lesz almánk télen. Hiszen ahol „eper vagonok­ban” számolnak, ott az a 60 vagonos mennyiség, amely több éves tapasztalat szerint megyei fogyasztásra szük­séges, nem nagy tétel. Az árak alakulásánál viszont várhatóan megérezzük majd, hogy kevesebb alma termett az idén. Mindezekből az is kö­vetkezik, hogy most különö­sen szükség lesz a beérett al­ma minden darabjára. Ezért nagy gonddal kell elvégezni a szüret és a tárolás munkáit. A MÉK tárolóiban felké­szültek az alma és a többi ter­mék fogadására. Az almával, egyelőre a fehér fajtákkal már javában tart a munka a hűtőtárolókban. A burgonya télre való raktározását ugyancsak megkezdték. Ez igen fontos élelmezési cik­künkről elmondható, bősége­sen termett. A közös vállalat a tagszövetkezeitől a szerző­désen felüli, a felajánlott sza­bad készletet is átveszi. A vállalat 4 ezer vagon étkezé­si és ipari burgonya felvásár­lására készül, s ez már ela­dottnak is tekinthető. A fővá­ros és néhány társmegye igényt tart a szabolcsi bur­gonyára, 1400 vagont tárol­nak télre, ebből 400 vagon a megyei fogyasztóknak jut. ÍT! / I • • rr leli primőr küllőidről A sárgarépa, petrezselyem­gyökér és a káposztafélék terméskilátásai kedvezőtle­nek. Általában a zöldségfélék alaposan megsínylették az aszályt. Viszont jobb a minő­ségük, így tárolásukkal keve­sebb lesz a probléma, mint tavasszal. Amikor — mint emlékszünk — a nagy romlá­si veszteségek átmeneti za­varokat okoztak az ellátásban. Sárgarépából és gyökértől a várható keresletnek meg­felelő mennyiség; 50—60 va­gon kerül a tárolókba. Ez biztosíték arra, hogy a tava­szi hónapokban „ne legyen drágább a leves, mint a h'h”. Bár bizonyos áremelkedés lesz, mert már a felvásárlási ár is magasabbról indul a ki­sebb termésmennyiség miatt. A hagyma felvásárlása tá­rolási célokra szintén meg­kezdődött. A megyében ter­mett mennyiségen felül még 80 vagon hagymát szerez be a MÉK. E főbb cikkeken kí­vül 150 vagon egyéb zöldség és gyümölcs — kelkáposzta, karalábé, fokhagyma, bab mák, körte stb. — kerül a tárolókba, valamint közel 2 millió tojás az 1971—72 évi téli, tavaszi fogyasztás cél­jaira, a megye lakosságának. Megyét mondunk, hiszen nem csupán szerte a megyében lé­vő 60 boltját, hanem a fo­gyasztási szövetkezetek bolt­jait és nem ritkán a termelő- szövetkezetek árudáit is el­látják a szükséges zöldáruval. Ezért összesen nem keveseb­bet, mint 700—800 vagon zöldséget és gyümölcsöt tá­rolnak az idén is. A téli „vitamincsemegék­ről’ importáló kereskedelmi partnereink útján gondoskod­nak. A boltokban december­ben, januárban megjelenő bolgár, jugoszláv, albán im­portból származó téli primő­rök: paradicsom, retek, salá­ta, zöldhagyma, szőlő szállí­tására is megkötötték a szer­ződést. K. E. Ópályi, Vöröshadsereg út. A falu szélén 11 új lakás. Még festetlenek, frissen va­kolva. Teljesen egyformák. Egyszoba, konyha előszoba, 75 ezer forintot érnek. Nagy, világos ablakok csalogatják be a fényt. Vályogvető gödrök. Egymé­teres sárkunyhók oldala fa­dorongokkal megtámasztva. Betonher.geres szabad kút, alacsony a kávája, a kimert víz és az agyagos föld sár­tengerré állt össze. Csupasz gyerekek dagasztanak benne, főtt tengerit esznek. Kiszol­gált fekete csikóspóron az udvaron főznek. Egy nap a sok közül az ópályi cigányte- . lepen. A falu fiatal tanácselnöké­vel és a tanácstitkárral jár­juk a telepet Majdnem sza­bályos kör alakban építkez­nek. Középen néhány maga­sabb ház, aztán egy utcányi szélességű sáv után a kis köz­pontot körbefogják a putrik. — A tisztaságot ellenőrzik, mint a múltkor — szalad körbe a hír. Az elnök rájuk hagyja, „kinevez” egészség- ügyi ellenőrnek. Saját készí­tésű vesszőseprűk kerülnek elő. Takarítanák. Egy pilla­# Elei a telepen nat alatt feléled a telep, a férfiak is előkerülnek. — Tudják kinek építették az új házakat? — Tudjuk. Nekünk. Majdnem félmeztelen asz­szony, pici gyerekkel a kar­ján, hét apró körülötte. — Szeretnék ott lakni, de nincs nekem 230 forintom. ötven év körüli férfi ül egy ház előtt. Szikár felesége behív, nézzük meg, hogy vannak. Tüzelő, gallyak, ve­tetten ágy, ablak nincs, az ajtót tarka ruha helyettesíti. — Mi történt a férjével? — A vasútnál levágta az egyik lábát a vonat. — Kártérítést kaptak? — Kaptunk majdnem 80 ezer forintot. Tavaly történt a baleset. Utána, ahogy a pénzt meg­kapták, nagy volt az öröm az egész telepen. Egy darabig mindennap vettek egy disz­nót. Közösen ették. Fiatalasszony megmosa­kodva, megfésülködve. — Azt mondják, betonos lesz a szoba. Nekünk nem jár a parketta? A kör alakú település ele­jén tiszták a házak. Körbe­kerítve, ablakokkal, bútorok­kal. Az egyik a Zsiga bá­csié, aki községi tanácstag. Térítők az asztalon, hatal­mas Videoton rádió, fehérre mosott tiszta ágynemű. Né­hány ilyen ház is van. A íia- talabbaké. Húsz-huszonöi férfi jár el a telepről dolgoz­ni. Azt mondják, a legszor­galmasabbak jóval kétezer forint felett keresnek. A tanács belvizes kölcsön­ből építtette fel a házaltat. Mindenkivel beszélgettek a telepen. Aki legalább ezer forintot keres havonta és vállalja, hogy hosszú lejára­tú kölcsönnel havi 230 forin­tot törleszt; beköltözhet, ősz végére teljesen készen lesz­nek a lakások, a telet már biztos fedél alatt tölthetik. lMo.rr>cr»b-ár„ hrvz’zálrpyHpnpk’ a kővetkező 11 lakás építésé­hez. Fel lehet számolni a putrikat. összegyűjtötték a jelentke­zéseket. Amíg pénzről nem volt szó, jelentkeztek. Úgy látszott, minden háznak lesz lakója. Megkezdték a befi­zetéseket is. Az első részle­teket. De a lendület csak ad­dig tartott, amíg volt pénzük. Ha elfogyott; mentek a ta­nácsra, visszakérték, amit befizettek. Látszólag egyszerű, hiszen csak néhány méterrel odább kell költözni. A telep Íratlan szabályai, az évszázados kö­telékek azonban nem akarják engedni, hogy kilépjenek az emberhez méltatlan környe­zetből. Néhányan tartják az elha­tározást. Nem mindenki kérte vissza a pénzt. Az el­járó dolgozók, a tisztán tar­tott lakások gazdái már mást akarnak. Vannak, akik fel­ismerték a társadalomtól ka­pott segítség erejét. Megka­paszkodnak. Akik megteszik, számolnak a visszahúzó erőkkel is. Nem egy új ház­ba, de egy új életbe költöz­nek. B* «•

Next

/
Thumbnails
Contents