Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
i#ti, szeptember íHL KELET-MAG Y AR0RS2SÄ0 ■ i. óidé JEGYZETEK: 99Fel kellett volna szólalnom.,.66 •• Ösztönző bírság A vasúti kocsi fordulók meggyorsítására a Gazdasági Bizottság még a múlt évben határozatot hozott a kocsiálláspénzek felemeléséről. A megemelt bírság az óránként 200 forintot is elérheti, nem mindegy tehát, hogy az egyes vállalatok miként szervezik a rakodást, mennyire törekszenek a gépesítésre. A határozat érvényét most ismét meghosszabbították, tekintettel a várható őszi szállítási csúcsra. A megyei szállítási bizottság értékelte az év első felének tapasztalatait. Vannak igen jó vállalatok — amelyeknek a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a szállítási bizottság is köszönetét fejezi ki —, de akadnák olyan cégek is, amelyeket a több százezer forintos bírság sem ébresztett még arra, hogy változtatni kell a szállítási szemléletükön. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság baktaló- rántházi telepe például a legjobbak közé tartozik. Fél év alatt 5351 tehervagon ki- és berakásáról gondoskodtak, s mindössze 66 kocsinál fordult elő, hogy néhány órát késtek. Ugyanígy említésre méltó a nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezet fatelepe, ahol közel 3 ezer ko csiból csak 14-et és a megyei építőipari vállalat Nyíregyháza külső állomási rakodója, ahol közel 2 ezer vagonból csak százat rakodtak ki késve. Ezzel a vasút teljesítő képességet is növelték ezek a vállalatok. A jók mellett meg lehet említeni néhány olyan vállalatot is, ahol feltehetően a szervezettséggel van baj. ..Élenjár" a TÜZÉP, amelyik fél év alatt közel 600 ezer forint büntetést fizetett ki azért, mert az érkezett 2331 kocsiból 474-nél végezték el a megadottnál későbben a rakodást. Különösen rosszul „vizsgázták” februárban, amikor minden második vasúti vagon késve hagyta el a TÜ- ZÉP-telepeket. Csak ebben a hónapban 6 ezerre rúgott a késett órák száma. Nem dicsekedhet a jó rakodással a megyei gabonafelvásárló sem — igazolja ezt a 116 ezerforintos büntetés —, de a Nyírbátori Növényolajgyár 276 ezer és az 5. számú Volán 275 ezer forintos birsága is (minden harmadik vagon késve rakodása) a szervezetlenségről árulkodik. A késett rakodásra természetesen lehet mentséget találni — bár a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy többnyire a hét végi rakodásoknál, egy-egy különleges áruval rakott kocsi érkezésénél van baj. De az a tény, hogy a vállalatok nyereségét csökkenti a bírság, kell, hogy sarkallja a vezetőket a jobb munkaszervezésre, a rakodók munkaidejének jobb kihasználására, s főleg a gépesítésre, amivel minden bizonnyal elkerülhető lenne a bírság. A fizetés kényszere a vállalatokat sújtja, ám a vállalatok hibájából a népgazdaság is károsodik, hiszen így a vasút nem tud időben elegei tenni a szállítási kötelezettségeinek. Az utóbbi hónapokban általában javul a ki- és berakodás. Kevesebb a késett kocsi, jobb a kihasználás, A sok bírságot fizető vállalatok azonban még mindig figyelmeztetnek; van még javítanivaló. Lányi Bolond Hasznot hozó társulok A Tisza menti Tsz-ek Területi Szövetsége tájékoztató jellegű felmérést végzett a tsz-ek közti társulásokról, kooperációkról. Természetesen nem jutották szenzációs megállapításokra. de egynéhány tételt érdemes megjegyezni, tanulságképpen. A termelőszövetkezetek közötti értékesítési összedolgozás elsősorban saját zöldség'-, gyümölcsboltok áruellátására terjed ki. Míg a tsz-ek és vállalatok közti egyszerű együttműködés zömét a TÜ- ZÉP-pel és tejiparral való kooperáció adja. A tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek közötti együttműködés nehezen bontakozik ki. A termelőszövetkezetek bizalmatlanok az AFÉSZ-ekkel szemben, tekintve, hogy utóbbiak kereskedelmileg jobban felkészült egységek; leginkább döntő ok azonban a bizalmatlanságra, hogy nem biztosított minden esetben a haszon egyenlő arányú megosztása. Megalapozott tapasztalat szól amellett, hogy termékek végső- vagy élőfeldolgozása terén szélesebb körben elterjedhetnének egyszerű együttműködések a Nyíregyházi Konzervgyár, a dohányipar, a gabonafelvásárló -feldolgozó és a sütőipar részéről a termelő gazdaságokkal. Kezdeti lépéseknél tart a ktsz-ek es a termelőszövetkezetek közti egyszerű együttműködés. Az eddigi tárgyalások alapján előrehaladás várható a takarmánykeverők üzemeltetésére a tsz-ek és a gabonafeldolgozó vállalat kozott, a tsz-kiegészítő ipari üzemeké' a ktsz-ek, továbbá az újjá szervezett MÉK és a termelő gazdaságok között. Nem kellett különösebb vizsgálódás annak megállapítására, hogy például tár sulásos alapon a sertéstelepek üzemeltetése, takarmánnyal való folyamatos ellátása biztonságosabb, mintha egy tsz vállalna ilyen feladatot. Ugyanis egy átlagos nagyságú. korszerű feltételeket teljesítő telep részére is leg- alább 2000—2500 hold takarmány termő terület szükséges. Ilyen követelmény egvetlen gazdaság üzemi profilját erősen módosítja, amire aligha képes. S ugyanakkor a jövedelmezőség elsősorban a sertéstelep működésétől függ. Hasonló a helyzet szarvasmarha- vagy akár milyen más szakosított telep kialakításánál. S nagyon nem mindegy, hogy milliók vesznek-e vagy jelentkeznek plusz bevételként. S az utóbbi akkor is üdvösebb, ha azt osztani kell egy vagy több társsal. Külön vizsgálták a Nyírségi Tsz-ek Önálló Értékesítő Vállalkozásának kooperációs működését. Ez a vállalkozás kezdetben más, távoli megyékben kereste a jó zárszámadás kulcsát. Közben kiderült, hogy nincs elegendő raktározási lehetőségük, szállítási kapacitásuk. nem tudnak eleget termi az ellenőrzéseknek Végül is arra a következtetésre jutottak, megszüntetik a túlzásokat. Nyíregyházán építettek ki három kereskedelmi egységet, s a mellékértékesítésekkel együtt ez sokkal biztonságosabb és — ami legfőbb — jövedelmezőbb. Helyesen állapítja meg a felmérés, hogy az esetleges nehézségek ellenére is a termelés növelése, a több csatornás értékesítés kihasználásában még jócskán van tennivaló. A termelő gazdaságok egymás közti s egyben a kapcsolódó vállalatok, ipari, kereskedelmi egységek jobb koordinálására van szükség. Aminek közvetlenebb hasznát látja egy-egy tsz-gazdaság tgsága, a megye lakossága és végső fokon a népgazdaság. Asztalé») Balint Tovább nyújtózkodtak a takarónál? kerüli a Nyíregyházi Cipész Ktsz Nehéz helyzetbe — Csak azt nem értem, hogy léptük túl a béralapot, amikor ebben az évben nem volt fizetésemelés? És hogy jött ki a beszámolóban említett négy százalék? Póti János cipész kérdezte ezeket szerda délután a Nyíregyházi Cipész Ktsz párttaggyűlésén. A beszámolóban valóban elhangzott, hogy négy százalékkal nőtt hazánkban a dolgozók fizetése. Erre megkapta a választ, hogy országos átlag, sőt a másikra is, csak nem biztos, hogy kielégítette. — Drágán dolgoztunk. Amit Szegeden, vagy Pécsen 18 forintért állítanak elő, azt mi 24—28 forintért. És a kereskedelem attól vásárol, aki olcsóbban tudja adni — válaszol Halkó András elnök. Vita nélküli taggyűlés Tulajdonképpen egy viharos taggyűlésre számítottunk, hiszen ebben az évben nagyon rosszul alakul a ktsz eredménye. Napokig, néha hetekig nincs munka, az emberek állnak és természetesen nem is keresnek, mert nincs fix fizetésük, teljesítményre dolgoznak. A heves vita azonban elmaradt. — Fel kellett volna szólalnom nekem is — mondja az egyik munkás. Csak hát... — Miért volt ilyen hallgatás? — próbáljuk szóra bírni. — Ezt mástól kérdezze meg. A szabaszműhelyben hárman dolgoznak. Róluk mondta el a szalagvezető, hogy ha kilenc órakor lemegy ellenőrizni, már sötét van. A portás meg azt mondja; hazamentek. Pedig tízig tart- a munkaidő. — Persze, hogy hazamegyünk, ha nincs mit csinálni — kezdi a beszélgetést Hegyes István. — Kiadják a bőrt a műszak elején és több nincs. Üljünk itt és nézzük egymást? — És ha többet kémének? — Akkor sem kapnánk — mondják egymás szavába vágva. — Megvan az ütemtervünk, hogy melyik nap mennyit kell csinálni. Több nincs. De nézze meg ott van már kikészítve reggelre valamelyik „fixesnek” a bőn, ő majd bejön hajnalban és kiszabja. Pedig így is ők keresnek a legjobban. Október 27-re befejezzük a 132 ezer párat és utána nem tudjuk mi lesz. — Most még keresünk is — mondja Papp András — 1800—2000 körül alakul a havi átlag. De tavaly októbertől egészen májusig jó ha 1000—1200 forintot vittünk haza. Hát mi tehetünk arról, hogy nincs anyag, vagy munka? Ezt mondják a szabászok, akik a jobban fizetett dolgozók közé tartoznak. Mennyit Keres akkor egy felsőrészkészítő? Komoly problémái vannak a ktsz-nek. Termelőeszközeik elavultak, magas az önköltségük és a kézi munka több hibalehetőséget rejt magában, mint a speciális gépek. De hát ki tehet erről? Ki a felelős azért, hogy erre az évre szaladt össze minden probléma? Mert most írtak le hétszázezer forint értékű használhatatlan kaptafát is. ami után eddig fizették az eszközlekötési járulékot. És most kezdték meg az új telephely építését is. Az elnök ezt úgy fogalmazta meg, hogy .egyszer le kell nyelni a békát”. Elmaradt tájékoztatás Ha ismeri valaki a körülményeket és az előzményeket, valami sántít. Éspedig az — ezt is az elnök mondta el a felszólalásában —, hogy nyolc-kilenc éven keresztül 6—8 hét munkabérének megfelelő nyereséget osztottak. — Hogy mertem volna én vállalni a felelősséget, hogy kevesebbet adjunk? — kérdezte a jelenlévőktől. Volt. amikor 5 milliónak a felosztható részét kaptátok meg. Két-háromszázezer forintot hagytunk, azt is csak szemfényvesztésből. Szóval nem tartalékoltunk semmit. Figyelmesen hallgatták a tagok az elnök szavait. Valóban jó még visszagondolni is a sok pénzre. De a ktsz gépei már akkor is ócskák voltaic, a cipőt akkor is kézzel csinálták. az önköltség akkor sem volt kevesebb. Legföljebb a piac volt igénytelenebb. Most pedig nem az! És kinek lett volna feladata előreláthatóan gondoskodni a fejlesztésről? Vajón gondoltak-e a vezetők a vastag boríték mellett a következő évre is? Akkor, amikor a tanácsi, vagy minisztériumi vállalatok dolgozói csak napokra, esetleg két-három hétre való pénzt kaptak nyereségnek nem lett volna célszerűbb, mondjuk csak hét hetet osztani és megtartani a Az elmúlt vasárnap befejeződött a Szakszervezetek Országos Tanácsának üdültetési főszezonja. A főszezon befejezésével a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elkészítette a Szabolcs-Szatmár megyeiek üdültetési statisztikáját. amely szerint megyénkből az idén 6200 szak- szervezeti tag és gyermeke üdült SZOT-beutalóval az ország különböző részein. Szép élményben volt részük a külföldön üdült szak- szervezeti tagoknak is. Az országhatáron kívülre, elsőtöbbit fejlesztésre? Vagy mondjuk akkor leírni a használhatatlan eszközöket? Miért csak most? Nehéz helyzetbe került a cipész ktsz. Összeszaladtak a gondok, döcög a termelés. Az első fél évben például a termelés 3,6. az értékesítés 10.4 és a nyereség 91 százalékkal csökkent, mert rossz a munkaszervezés. sok a túlóra és sok időt vesz igénybe a hanyag munkák utólagos kijavítása. És éppen ez az oka annak, hogy 4,4 százalékkal nőtt az átlagbér, amiért 2 millió 400 ezer forint adót kell fizetni. De miből? Amikor az eddigi részesedési alap nem éri el az 50 ezer forintot. Míg máshol keresik a munkásokat, addig itt munka vagy anyag nélkül állnak az emberek. Igaz, megbüntették a műszaki vezetőt, mert nem folyamatos a termelés, az is igaz, hogy most átszervezést akarnak végrehajtani, megerősíteni a gyártáselőkészítést, ami folyamatosabbá, szervezettebbé teszi a termelést. De miért csak most? Miért csak akkor, amikor baj van? Ahogy a taggyűlésen láttuk és ahogy utána hallottuk, azért, mert a dolgozókat senki nem kérdezte meg, senki nem tájékoztatta őket a valós helyzetről és senki nem merte és meri elmondani a véleményét. Nem, hogy az irodában, még a taggyűlésen sem. Pedig két-három ember a dolgozók nélkül nem képes helyrehozni az eddig elkövetett sok hibát. Az pedig egyenesen kétségbeejtő; hogy lehet ennyire a mának élni és tervek, előrelátás nélkül vezetni! A párttitkár korábban úgy fogalmazott, hogy az emberek hiába szólnak, nincs intézkedés és nem is hisznek abban, hogy ezen lehet változtatni. A ma összeülő közgyűlés feladata lesz bizonyítani, hogy lehet. Sőt kell! Balogh József sorban a szocialista országokba 340 dolgozó utazhatott az idén. Legtöbben a német demokratikus köz- társasági, a lengyelországi, és a bulgáriai tengerparton töltötték kéthetes pihenőjüket A főszezon befejezése után még nem zárják kapuikat a szakszervezeti üdülőhelyek. Október közepéig megyénkből még 420 felnőtt pihenheti ki évi fáradalmait a Balatonnál es a Duna-kanyar- nál. 6500 szabolcsi üdült a nyáron Odajött hozzám Borisz Szergejevics. és igy szólt: — Adjál egy rubelt. Állocs- kának születésnapja lesz. Összekapartam utolsó vasaimat, de így is csak 70 kopejkát tudtam előguberálni. — Borja, 30 kopejka hiányzik! — vallottam be. — Menj és szerezz valakitől. Feltétlen! — De kitől kaphatnék kölcsön? Fizetés előtt mindenkinek vékony a zsebe. — Ne sírj, hanem eredj. Borisz kérlelhetetlen volt. A pénz bekasszirozásában nem ismert tréfát. — Nyikoláj — mondom a barátomnak, — adj 30 kopejkát. — Egy rubelom volt, azt már leszurkoltam. — Allocska javára? — Természetesen. — Mit gondolsz, kitől kérhetnék? Vlagyimir Dezsin : Meglepetés — Nem tudom. Vakmerő lépésre határoztam el magamat. — Allocska — mondtam, — milyen elragadóan bájos maga!... — Legalább hét elején mondaná! — Allocska, nem tudna kölcsönadni nekem 30 kopejkát? — Tudok. De mire kell ilyen sürgősen? Mondjam meg neki az igazat? Nem; az lehetetlen! így a plafont nézve ezt válaszoltam; — Egy doboz „Belomor" cigarettát kell vennem. Sőt, ■most látom, harminckettő hiányzik.„ — Oh, — mondta csalódottan. Amikor aztan leszámolta nekem a harminckét kopejkát, már rá mertem nézni, es arra gondoltam, milyen kellemes meglepetés lesz neki, amikor munka után felköszöni jük majd. átadjuk neki az ajándékokat. Erről a; apró kis manőverről valószínűleg halvány sejtelme sem Becsületből — Még a portás is ezzel foglalkozott. Mi lesz a szereléssel, mikor csináljuk már, mikor jön a daru — kérdezte mindenki. Pető Károly, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat csoportvezetője mondja mindezt a két hét előtti nagy munkára emlékezve. — Tulajdonképpen nem a berendezés, vagy a szerelés volt nagy munkát hanem az volt a fontos, hogy mikor lép be a termelésbe — teszi hozzá Fülöp János igazgató. — Egy idegen cégnek két hétig is megtartott volna a szerelés — állítja az egyik lakatos, Czubók József. Az év elején üzembe kellett volna helyezni két új berendezést — szakmai nyelvén: savazó agitátort. Csak augusztusban jutottak a kész berendezéshez. Az első félévi nyereségtervből a kiesés miatt három és fél millió forinttal maradtak el. A megyében csak két olyan darut találtak, amelyik alkalmas volt a berendezés beemelésére. Az építőipari vállalat augusztus 21-én iud- ta nélkülözni a darukat, akkor került sor a munkára. A csőszerelő műhely húsz dolgozója a háromnapos ünnepet használta fel, hogy két műszakban, 12 órát dolgozva, a tűző napon és a hűvös éjszakában összeszerelje. üzembe helyezze a berendezést. — Becsület dolga volt, azért vagyunk itt — vélekedett a munkáról Orosz István. — A nyereség nekünk is kell, azért igyekeztünk! hogy hamar kész legyen — mondja Czubók József. — Nekünk, vasasoknak kegyetlenül tetszik az ilyen munka, ahol látszik az eredmény. Pető Kiíróiv is a gyorsaságot említi élsősöíbán, — Itt az idő pénz — bármennyire elcsépelt ez a mondás. Olyan jó képességű szakmunkásállományunk van, mint kevés más vállalatnak. Velük lehet dolgozni, egyedi munkákat végezni. Más, külső szerelő nem is szívesen jön ide, hiszen ki vállalja, hogy pár méterrel odébb még a benzin folyik, emitt meg hegeszteni kell. Az idegen szerelő sokba kerülne és túl sok kívánsága volna, szinte leállhatna a gyár, amíg ők dolgoznak. Közben a karbantartók új munkákon dolgoznak. A gyár a jövőre gondol, új termékek gyártását kezdi el. ehhez pedig hozzájárulnak a szerelők is. Átalakítanak egy hőcserélőt, a paraffingyártó berendezéshez mosató torony lesz belőle. Uj épületeket építenek, hogy újabb gépeket, berendezéseket helyezzenek el bennük speciális zsírok készítéséhez. Hozzátartozik ez a gyár fejlesztéséhez, hogy a hagyományos kőolaj- finomítás helyett mindinkább a különleges, viszonylag kis tételben gyártható olaj- származékokat állítsák elő. (lányi) — Köszönöm, hálásan köszönöm, Allocska! — Mór éppen búcsúzni akartam, amikor közel hajolt hozzám, és szinte suttogva mondta: — Ma már 15 rubelt osztogattam széjjel. Es akkor jön maga 32 kopejkáért! Hát mire jó ez? Erre én teljesen megzava- rodlarn. — Nem tudom. Allocska, isten bizony nem tudom... de hiszen a kollektívánk olyan baráti... igazan, nem tudom... Figyelmesen nézett ram, megkért, hogy hajoljak még közelebb hozzá. — ön valóban nem tudja, hogy születésnapomra mivel akarnak megletnú? El* ugyanis egy pár tűsarkú cipőt szeretnek. De vajon képesek annyi pénzt gyűjteni? On úgy gondolja, hogy igen?-i Hortfitotta: Sigér Unt*
