Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

1971. szeptember ff.' If^FT-MÄGYARORSZJf? S. oldat M eg jegyzések; Rejtett világítás Elcsituló izgalmak Gyorsmérleg a nyári ifjúsági építőtáborozásról Kiemelt iskolaépítési programra van szükség az északi lakónegyedben Bármennyire is korszerű­nek mondjuk időnként Nyír­egyháza közvilágítását, vall­juk be őszintén, vannak itt még sötét foltok, sőt utcák bőven. És nem is a külsősé­geken, nem is a mellékutcák között. A fák közé, korszerűtlenül elhelyezett lámpák nem vilá­gítják be a Sóstói utat. Ho­mályba burkolózik a Vörös­hadsereg útja — különösen a kórház és környéke. Komor képet mutat esténként a Dó­zsa György út, a Korányi ut­ca, a Krúdy utca. Pedig ezek nagy forgalmat bonyolítanak le. Tény, van ott fényerő, csak éppen a fák, a növények felfogják. Nos, nem a fákat kell kivágni. Modernebb világító testek el­helyezésén kellene gondol­kodni. Még akkor is, ha pénz­be kerül. Mert így éppen a fővonalakon a forgalom nö­vekedésével arányosan nő a balesetek veszélye is. Mindez világos. Nem olyan, mint az említett utcák. (bürget) Gyermekek — túlbiztosítva? örülnek az apróságok a ké­pes füzetnek, amiben fölöt­tébb sok hasznos tanáccsal látja el őket az Állami Biz­tosító. Hogy mit nem sza­bad... Igaz a legkisebbek nem tudják elolvasni az intelme­ket, de annál inkább a szü­lők. Apropó a szülők! ök áll­ják a biztosítási díjat, ami­nek ékes bizonyítéka a kis füzetecske. S ezek a tíz forintok bosz- szantják a szülőket. A bizto­sító ügybuzgó emberei ugyan­is — bár 5 forintos tarifa is létezik, tízforintos biztosí­tási díjat kérnek a kicsiktől. Hasonlóan az iskolásoktól. Eleve nem hagynak az óvo­dákban, iskolákban 5 forintos „füzeteket”, mondván, hogy a nyomda nem készítette el őket. Ez persze olcsó és nem is korrekt fogás. A becsületes „üzlet” az lenne, ha a szülők dönthetnék el, 5 vagy 10 fo­rintos biztosítási díjat fizet­nek a gyermekükért. Még ak­kor is, ha — ne legyen rá szükség — a dupla díj, dupla kártérítéssel is jár. Túlbuzgóság ez a szülők — elsősorban a kisebb kerese­tűek zsebére. Nem teszi von­zóvá a biztosításnak ezt a formáját. Pedig a cél éppen az lenne, hogy felelősséget ébresszen a szülőben... Lehetne ezt másképpen is? (páll) Izgalmat és bosszúságot tartogatott az új tanév több száz nyíregyházi szülőnek. A város északi lakónegyedében az utóbbi években egyre szo- rítóbb iskola, tanteremhiány, úgy tűnik az idén tetőzött. Több, mint négy és fél, öt­ezer ember lakik az új lakó­negyedben. Nemcsak a város egyik legnagyobb népsűrű­séggel rendelkező része az északi, itt él a gyermekes családok jelentős hányada is. Érthető és jogos igény, hogy a gyermekek itt járjanak is­kolába. A tanévet közvetle­nül megelőző napokban azonban úgy tűnt, a városi párt- és tanácsi szervek, az oktatási intézetek erőfeszí­tései ellenére sem sikerül megnyugtatóan elhelyezni a gyermekeket, öt osztály — ebből három első osztály — sorsa volt bizonytalan a tanévnyitás küszöbéig. Nemcsak a gyermekük sorsáért aggódó — olykor túlzásokba is eső — szülők­nek volt fejfájdító, feszült a szeptemberi iskolanyitás. Amíg a szülők joggal rekla­málták, hogy napokkal az évnyitó előtt sokan nem tudták, melyik iskolába fog járni a gyerekük, lesz-e nap­közi, hol kapják meg a tan­könyveket stb. — a városi oktatási szervek sem tétlen­kedtek. Még a nyár folya­mán kidolgozták a megnö­vekedett gyermeklétszám, s a túlzsúfolt tantermek hely­zetéből adódó sürgős és ide­iglenes megoldásokat. A di­namikusan fejlődő városrész lakásépítési ütemétől messze elmaradt az óvodák, iskolák építésének programja. Ez ma már kész tény, amin rövid távon gyors és ideiglenes le­hetőségek keresésével és megtalálásával lehet enyhí­teni. A hiány: 14 tanterem Ebből a helyzetből indul­tak ki a városi párt- és taná­csi, oktatási szervek, amikor hozzáláttak a korábbi tanév befejezése előtt minden fel­lelhető lehetőség számbavé­teléhez. Az óvodaépítés biz­tatóan meg is kezdődött, de az általános iskolai tante­remépítés tervezett ütemét nem sikerült meggyorsítani. Jelenleg minimálisan 14 tan­teremre lenne szükség az északi lakónegyed körzeté­ben. A tanteremépítést azon­ban erősen hátráltatja, hogy nincs építőipari kapacitás. A nagyarányú lakás- és más építkezések miatt, saj­nos az iskolaépítések kerül­tek hátrányos helyzetbe. Ezért nyúltak szükségmegol­dáshoz az illetékes szervek, hogy ne kelljen gyermekek százainak bejárni a város- központ iskoláiba, — ahol viszont van hely, de fárasz­tó az utazgatás túlterhelést okoz gyermeknek, szülőnek. Ideiglenesen egy volt építő­ipari felvonulási épületet szemeltek ki szükségtanter­mek és napközi céljaira. Saj­nos egészségügyi okokból a Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás nem járult hozzá a szükségiskola meg­nyitásához. Nem sikerült ki­vitelezőt találni a gyors épí­tést biztosító könnyűszerke­zetes tanteremhez sem. így került nehéz helyzetbe az északi lakónegyed iskola­ügye. Megnyugtató megoldás Milyen lehetőség kínálko­zott, hogy elsősorban a kis elsősök és általában az alsó­tagozatos gyermekek helyet kapjanak a közeli, bár zsú­folt két Iskolában? Maximá­lisan megnövelték az osztá­lyok létszámát. Jóval a mi­nisztériumi rendtartás által előírtak fölötti tanulócsopor­tokat alakítottak ki. Ez a gondokon való enyhítés, a szükségmegoldás elfogadása mellett nagy felelősséget is rótt az oktatási szervekre. A lakónegyed két iskolája ugyan körzeti jellegű iskola, de egyben a tanító és általá­nos iskolai tanárképzés gya­korlóiskolája. Ez a kettős­ség természetes, a gyakorló- iskolák nem válogatott gyer­mekcsoportokat nevelnek. De a színvonalas tanító- és ta­nárképzés feltételezi, hogy az illetékesek megfelelő körül­ményeket biztosítsanak a holnap nevelőinek képzésé­hez. Nem mellékes körül­mény az sem, hogy a túlzsú­folt osztályokban hogyan tudnak megbirkózni tanulók, nevelők a tanterv által elő­írt követelményekkel. A'hihetetlenül nagy fele­lősség vállalása mellett a vá­rosi párt- és tanácsi szervek és a főiskola vezetői kozott megállapodás jött létre. A főiskola két gyakorlóiskolá­ja a túlzsúfoltság, a tanter­mek délelőtti-délutáni maxi­mális igénybevétele, a nap­közis elhelyezés véges volta mellett is a tanév végéig ott­hont ad az öt vendégosztály­nak. Délelőtt napközis fog­lalkozásokra igénybe veszik a Váci Mihály Általános Is­kolai Diákotthon helyiségeit is. Természetesen lesznek osztályok» amelyek délelőtt napköziben lesznek, s dél­után kezdődik számukra az iskola. De ilyen megoldás, sajnos a városközpont isko­láiban is van. Megoldják a gyermekek felügyeletét is, azoknál, akik az iskolai órák után még nem mehetnek ha­za, mert a szüleik dolgoz­nak. Hasonlóan nevelők kí­séretében teszik meg az utat azok a gyermekek, akik nem ugyanabban az épületben kapnak napközis elhelyezést. Sürgős korrigálást Kezdeti problémák még bizonyára több szülőnél le­hetnek; előfordul, hogy az iskolába járó testvérek a ne­héz helyzet miatt nem egy iskolába járnak, és így to­vább. A jogos igények elis­merése és orvoslása mellett nagyobb megértést és türel­met várnak az oktatási szer­vek, az iskolák. A gyermekek előmenetele az ideálisnak nem mondható viszonyok kö­zött akkor lesz eredményes, ha a szülők is nagy igyeke­zettel, a kialakult helyzet megértésével segítő szándék­kal járulnak hozzá a nehéz­ségek kiküszöböléséhez. Az új tanév, ha izgalmak­kal terhesen is, megkezdő­dött az északi lakónegyed is­koláiban. Nem lesz könnyű ez a tanév sem gyermeknek, sem a szülőnek, még kevés­bé a pedagógusnak. De gondolni kell a következő, az 1972—73-as évekre is. Rö­videsen ismét öt-hatszáz új lakással gyarapszik a lakó­negyed. A negyedik ötéves terv során pedig több, mint négyezer család kap új ott­hont ezen a részen. A kiala­kult helyzeten, melyet túlzás nélkül nevezhetünk kritikus­nak, csak a gyorsan megva­lósuló, kiemelten kezelt is­kolaépítési program segíthet. Különben jövőre tovább so­kasodnak, súlyosbodnak a problémák, annak arányá­ban, ahogyan gyarapszik az új városrész. Az egyoldalú lakáscentrikus városépítés — bár objektív tényezők is meghatározták az eddig meg­tett utat — megbosszulja magát. Sürgősen hozzá kell látni a korrigáláshoz. P. G. Kert a Rigó utcában Rigó utca. Idegennek nem sokat mond ez a név. Még a nyíregyháziak közül is csak az őslakosok ismerik. Tudják, hogy a Hímesben van. És a Himesnek hangulata, levegő­je, akusztikája van. Város széli kis családi házak, apró kertek, gyümölcsfákkal, né­hány sor szőlővel. Kisembe­rek, munkások lakják. Régen települtek ide. A Hímessel szemben toronyházak maga­sodnak, egy más arcú város képe bontakozik ki. De a Hi­mes még éli külön világát. Az utcák gondozottak, előt­tük a virágoskertek, keríté­sek előtt gereblyék nyomai. Esteledik. A Rigó utca eleje kivilágítva. Az első ház előtt gerendára akasztva villanyve zeték. Villanykörte lóg róla Ez világítja meg a ház falát melyen a gazda dolgozik. Lét rán áll, kőporozza, csinosítja kis házát. Beljebb két oldal' három-négy ablakos család házak. Ezek egyikében lakil a szab 'ester, Jóska bácsi ö hívott meg -'g kis esti be szélgetésre. Nem kell dicsekednie, di­cséri őt, természetszeretetét a kert, a lugas. Jóval élete delén túl van mór, de ener­gikus ember. A vendéget sziklakért, hatalmas szál fe­nyők, szökőkút fogadja. Kí- sérget a kertben és magya­ráz. Kiskondásként kezdte az életet, s már alig hétéves korában dolgozott. Megtanul­ta becsülni a munkát, s az isszekuporgatott fillérekből küzdötte fel magát. Kitanulta a mesterséget, szabó lett. Itt elepedett meg ő is a Hintés­ben, s azóta is itt él. Három * ’ia van. Taníttatta mind. Egy hatalmas fenyőre mu- at. Lehet vagy húsz-huszon- >t méter. Már nerr^ emlékszik tontosan, de születés- vagy tévnapra hozta egy cserép­ben, harminchat évvel ez­előtt. Azóta gondozza, ápolja. Fejedelmi fa. Újságolja hogy naponta több tíz liter vizet iszik, ö öntözi. Aztán egy tu- jafát mutat. Hatalmas, te­rebélyes, beárnyékolja a „mama műhelyét”, vagyis a kis nyári konyhát és az élőt te lévő teret. A fa alatt közé­pen nagy tönk, s körülötte kisebbek. Előbbi szolgál asz­talnak, a kicsik a székek. Mindenkinek megvan a he­lye, hol foglal helyet ebéde­léskor. No és a hosszan elnyúló sziklakért. Csodás. Középen kis szökőkút ontja a hűs vi­zet. Egy vagon követ rakott össze nagy gonddal, úgy, hogy helye legyen a kövirózsák­nak, a páfrányoknak, a kü­lönböző zöld növényeknek, a kősziklák itt nyíló virágai­nak. Szabad idejében ezzel foglalkozik. Legalább har­mincöt-negyven év termé­szetszeretete zsúfolódott itt össze. Neki ez a hobbyja. Minden szól virághoz, kőhöz, fához fűződik valami kelle­mes emléke. Egyiket a Mát­rából hozta, a másikat To­kajból, Sóstón.')', az erdőből mohákat, vadvirágokat. A hatalmas fenyő annyi idős, mint a legidősebb fiú, Tamás, a másik, a topoja egykorú Attilával, a másik fenyő Miklós éveivel egyenlő. 3, amikor a kellemesen fűsze­rezett hús, a flekken illata árasztja el a megterített asz­talt és környékét, az öreg azon gondolkozik úgy félhan­gosan, vajon lesz-e, s meddig ideje, hogy újabb fákat ül­tessen, amelyek ilyen hatal­masakká fejlődnek? Mert most már a kis unokák ked­véért teszi. Fákat, virágokat ültet, szereti a természetet, az életet, s különösen örül, ha ezzel másokat is megörven­deztethet. Egy kert a Rigó utcából, az ősi Hímesből. Farkas Kálmán Elkészült az első összesí­tés a nyári ifjúsági építőtá­borok munkájáról, a 39 köz­ponti tábor több mint 30 000 önkéntesének tevé­kenységéről. Az első turnus június 13-án kezdett dol­gozni. az utolsó turnus ön­kéntes munkásai augusztus 21-én tették le a szerszámot. A lányok 26 mezőgazdasá­gi táborban dolgoztak. az „erősebb” nemre nagyobb fizikai igénybevételt jelentő feladatokat bíztak: útépítést, csatornaépítést, vasúti re­konstrukciót. A táborozok az idén is na­pi hat órát dolgoztak, cso­portjaik kéthetenként váltot­ták egymást. Az első összeg­zések szerint a különböző ta­lajmunkák során 213 000 köb­méternél több földet moz­gattak meg, s elvégeztek 388 000 négyzetméternyi l - lajrendezést. Leszedtek 3,5 millió kilogramm gyümölcsöt és egymillió 340 000 kilo­gramm zöldséget. Több mint hétmillió szőlőtőkén végezték el az időszerű munkákat, megkapáltak 614 000 kataszte­ri holdnyi növényt, s 160 kataszteri holdon végeztek kukori cac í m erezést. Csaknem félszázan vettek részt az Aquincumi Lnters- tudex ’71 táborban, a ró­mai kor emlékeinek feltárá­sában — híven a hagyomá­nyokhoz — a magyar diákok mellett a tartui egyetem, a varsói műízaki egyetem, a karlsruhei egyetem és a tallini művészeti egyetem hallgatói is segédkeztek. A százhalombattai ifjúsági tá­borban turnusonként 200 ma­gyar fiatalt foglalkoztattak, az erőműépítkezést segítők között azonban szép szám­mal akadt a Szovjetunióból, Csehszlovákiából. Lengyel- országból, az NDK-ból és Jugoszláviából érkezett ven­dég is. A Kecskemét mellet­ti Lakitelken is több ország fiataljai dolgoztak, s a kü­lönböző szegedi építkezése­ken a helybeli egyetemi hall­gatók mellett Odesszából és Lvovból érkezett komszomo- listák is tevékenykedtek. A táborozok szabad ideji programja is színes, válto­zatos volt. A táborparancsnokság tag­jai az ifjúsági munkában jártas, tapasztalt pedagógu­sok, tanárszakos egyetemi hallgatók voltak. Segédletük­kel alakult meg mindenütt a tábori önkormányzat. A fia­talok közül választott tábor­tanács döntött a táborélet kisebb-nagyobb dolgaiban és ez a testület értékelte a munkaversenyeket is. A leg­jobban dolgozó iskolák el­nyerték a KISZ KB emlék­zászlaját, oklevelét, a bri­gádversenyben legjobb ered­ményt elértek pénzjutalom­ban részesültek. jEGYZET Az autóüzér jóságáról Mostanában sok ember fog­lalkozott Nyíregyházán a Gu- csa-üggyel. A nyugdíjas fod­rász autókat vett és adott el, persze nyereséggel. Vannak, akik állítják a fodrász ártatlanságát, azzal, hogy tulajdonképpen jót tett az ügyfeleivel. Aki meg akart szabadulni járművétől, az eladhatta neki, aki pedig gyorsan autóhoz akart jutni, az Gucsa Józsefre számítha­tott: jószerével órákon belül a volánhoz ülhetett. Olyanok is akadtak, akik szerint még jó is, hogy az autóüzér lefö­lözött valamit ügyfeleinek — kiknek többsége maszek kis­iparos, vásározó volt, — jö­vedelméből. Ismét mások így vélekednek: miért nem dol­gozik így az állami autóke­reskedelem, miért nem lehet ott gyorsan és olcsón besze­rezni gépkocsit? Azzal, hogy milyen jöve­delmet fölözött le az autó­üzér, nem akarunk és nem is tudnánk vitatkozni. Lehet, hogy voltak emberek, akik­nek bármilyen felárat meg­ért, ha egy gépkocsit gyor­san megszerezhettek. Nem le­het másként vélekedni a hi­vatalos áránál 27 ezer forint­tal többért megvett Wart­burg Tourist tulajdonosáról, csak így: ha neki ez jó volt... Abban a véleményben pe­dig sok igazság akad, amely szerint az állami autókeres­kedelem kissé rugalmasab­ban is működhetne. Nyíregy­házán nincs használtautó­üzlet, de a közeli városokban már akad. Ismeretes az is, hogy lassanként egyre keve­sebbet kell várnia annak, aki új gépkocsit akar vásárolni, sőt egyes típusoknál már né­hány hét alatt megkapja. Biz­tos, hogy az a helyzet adott lehetőséget az autóüzéreknek, amikor még évekig kellett nézegetni a sorszám csiga- lassúságú előrehaladását és várni az új motoros családtag megérkeztét. Ez a helyzet lassanként a múlté, hivatalos úton egyre gyorsabban hozzá lehet majd jutni a kívánt márkához, egyesekhez pedig nemsokára részletre is. A helyzet, amely az autóüzérkedést lehetővé tette, tehát egyre inkább megváltozik. Még az is el­képzelhető, hogy egyszer oda is eljutunk, hogy Nyíregyhá­zán nyílik egy bolt, ahová csak bemegy a vásárló, fizet és távozik az új gépkocsiján. Igaz, ez odébb lesz. Az, hogy kivel tett jót az üzérkedő nyugdíjas, inkább vitát érdemel. Lehet, hogy az ügyfelei nem panaszkodnak rá, mert céljuk elérésében segítették őt. Az eseményso­rozatot azonban nem ebből a szempontból kell vizsgálni, hanem a társadalmi oldalá­ról. Gucsa József kihasznált egy helyzetet — az autó iránti kereslet és kínálat rossz egyensúlyát, — és mun­ka nélkül igyekezett jövede­lemhez jutni. Akik a kereskedés minde- nekfölöttiségét vallják, azok­nak is be kell látniuk: a mi társadalmunk nem lehet al­kalmas arra, hogy valaki in­dokolatlan és jogosulatlan jövedelemhez jusson, még­pedig úgy, hogy amögött ne álljon munka, értékterem­tő cselekvés. Nem azért in­dult eljárás Gucsa József el­len, mert valaki megsajnálta volna a százezreket, hanem azért, mert az ilyetén va’í haszonszerzés nálunk annyira elítélendő és erkölcstelen, hogy törvénybe — a Büntető Törvénykönyvbe — is foglal­ták. Igen, erkölcstelen. Nemcsak önmagában, hanem kihatá­saiban is. Nyíregyházán so­kan ismerték az autóüzért, tudtak az érdemtelen jöve­delméről és így beszéltek: Lehet ezt a szocializmusban? Nem, nem lehet. Egyébként a kapitalizmusban sem, mert ha ott tudomására jut a ha­tóságoknak, akkor éppígy el­járnak a tettessel szemben üzérkedés és adócsalás miatt csaknem minden országban. Nálunk azonban különös jelentősége van annak, hogy valaki csak a munkája után részesedjen a különböző ja­vakból. A becsületes dolgozó ember előtt így vetődik fel: hogyan lehet az, hogy valaki havonta két-három ezer fo­rintért nagyon megdolgozik, s ebből nagyon takarékosan kell élni évekig, hogy például gépkocsihoz hozzájusson, — más pedig munka nélkül is eléri nemcsak ezt, hanem.oly sok minden mást is. Hogyan lehet? Tulajdonképpen seho­gyan sem, vagy addig, amíg rá nem jönnek. És így, erről az oldalról vizsgálva már korántsem jó­tétemény volt az a milliós autóüzlet, hanem kifejezetten harácsolás. K. JL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents