Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

WM. seepfemSer F, ICEtET-MASYARORSZAf? 1 ■*#& * Életérzésünk és a munka Egy szabolcsi gyár hírnevet szerez Sok riportot, beszámolót, vallomást olvastam már a munkáról. Úgy tűnik azon­ban, a leghitelesebb vallo­más — maga a cselekvés. Azoknál, akik kenyerük ja­vát már megették, tapasztal­ható legérzékletesebben, mennyire lételeme az ember­nek a munka. Akit kora. vagy éppen a korai erővesz­tés a sorból félreállít, szinte kétségbeesetten, kapaszkodik a munkához, a cselekvéshez, akkor is, ha nem közhasznú, akkor is. ha már-már értel­metlen. de — emberi tett. S hogy éppen ilyen helyzet­ben bukik elénk legszemléle­tesebben a problémakör, at­tól még nem kell azt hin­nünk, hogy korábban, élet­erejük teljében mindez hiányzik az emberekből. Sze­rencsére csak kevesekre áll valóban az a mondás, misze­rint „szívesen elmenne a munka temetésére.” Számolatlanul sorakoz­nak előttem azok a példák, melyek nem csak a munká­ra. hanem a munkáról szóló vallomás megtételére is ösz­tönöznek. A nyugtalan nyugdíjas tí­pusát látom P. ismerősöm­ben, akinek idegei és egész­sége meggyöngült a munká­ban, ám a saját gyártmá­nyú víkendháztól a vízcsap­szerelésig, a fürdőszoba-át­alakítástól a kisplasztikák fa­ragásáig minden az ő prak­tikus gondolkodásából eredő munkaszeretetét hirdeti. Ha­láláig ilyen lesz már. Ez tartja meg az életnek, ez tartja meg emberségében. M. aránytalanul sok fel­adatot vett szinte észrevétlen a vállára. Úgy is történik tehát, hogy rátermettsége, képességei folytán azt mond­ják neki: ezt is. azt is meg kellene csinálni, talán még amazt is. s ő lobogva áll a dolgok sűrűjében, féltem, ta­lán idő előtt elkopik. V.-nek éppen ellenkezőleg, azért rossz a közérzete, mert másokkal együtt maga is tudja, hogy többre képes, de alkotó energiáit — figyelmet­lenségből. közönyből — igényoe sem veszik, s ez a kihasználatlan energia meg­róni ja életérzésétr előbb- utóbb a munkával való kap­csolatát is. Mi is hát ez a munka a mi számunkra? A dologkerülőt még nem szoktuk meg er­kölcstelennek nevezni. Halla­ni nem egyszer a morál, az erkölcs köznapi emlegetése­kor a beszűkített jelentés­tartalmú szóhasználatot. Csa­ládi, baráti, szerelmi vi­szonylatban — s főként az utóbbiban — emlegetjük a legtöbbet az erkölcs, az er­kölcsös szavakat, persze leg­kivált fosztóképzős alakjá­ban; erkölcstelen. Mint ha­tározott és gyors ítélkezésű formát — mások felett. Bi­zonyos hogy e tekintetben a mindennapi élet sodrásá­ban elsőként ilyenfajta mo­rális gyengeségek tűnnek a szemünkbe. A morál értelmezése aaon- bán e szűk keretek közül eleve kikívánkozik tágabb terekre. S mi több: a közös­ség megszabta erkölcsi nor­mák rendszerében első helyre az ember és munká­ja viszonyát, morális kapcso­latát kell tennünk. Követke­zik ez többek között abból is, hogy a munka és erkölcs kapcsolatáról, összefüggé­séről ma már másképp kell szólnunk, új hangon. mint tették azt a korábbi társa­dalmi formációkban, amelyek lényegéből következett az ember és munkája elidege­nedésének hangsúlyozása, a tényleges munkavégzés és a haszonszerzés. gazdagodás, gyarapodás különválása. Egy ide vágó témájú tanul­mányban olvasom: „Általá­ban véve az egyénről akkor mondhatjuk, hogy elsajátítot­ta valamely közösség erkölcsi normáit, ha az adott közösség érdekeit kifejező normákat önmaga belső szükségletévé tette. Ilyen esetben az egyén tulajdonképpen a saját er­kölcsi szükségletét elégíti ki, habár az ugyanakkor a rajta kívül létező közösség érdeke is.” Ezek a normatívák ösz­tönösen és tudatosan, akar- va-akaratlanul. mélyen be­lénk rögződnek. Ezt példáz­za az életük értelmének el­vesztését féltő nyugdíjasok életérzése. Keveseknek adatik meg az a többleterő, .hogy egyéni ér­dekeikről. céljaikról tartósan, aszketikusan lemondva ön­maguk ellenében kizárólag a közérdek szolgálatában lel­jék a boldogságérzet forrá­sát Társadalmunk célja egyébként sem a mindenről lemondó ember formázása. Kétségtelen: adódnak helyze­tek. amikor magunk felett mondunk ítéletet, ha nem vállaljuk a közösség érdeké­ben az egyéni érdek feláldo­zását. A rendkívüli helyze­tekben egyébként az ember legkiválóbb „rendhagyó” tu­lajdonságai is megnyilvánul­nak: tűzesetnél, vízből men- té$nél, máskor is nem egyszer mondjuk tehát: „éle­te kockáztatásával.” Hazánk­ban ma már a legtermészete­sebb lehet, hogy nem néz­zük minden mozdulatunknál: mennyit fizet ez nekem?, mi a hasznom ebből? — az ideált közelítő sokasodó pél­da az, amikor az embernek lételeme a cselekvés. Ebben a természetes cselekvés­közegben kell egyeztetnünk bizonyos határok között az egyéni és a közérdeket. Tar­tós feszültség esetén, ha nem becsülik meg munkámat, el­párolog az addig szilárdnak látszott kapcsolat megtartó ereje. A „vándormadár” ki­fejezés az embernek a mun­kához fűződő többé-kevésbé negatív viszonyára utal. 'Ez nem azonos azzal, amikor a munkásember vágyait, cél­jait követve, helyét keresi a nap alatt — a cselekvés sza­badságának közhasznú értel­mezésében. Természetes vá­gyunk: megtalálni a számítá­sunkat. de abban is. hogy egy egész közösség legyen elégedett tevékenységünk­kel. mert akkor érezzük igazán létünk értelmét. a cselekvés humánus megtartó erejét. A villamosiv fénye kísér­tetiesen, a kisülések erőssé­gétől lüktetve, viliódzva ve­rődik szét az öntőhelyiség­ben. A kar vastagságú szén- rudak között százhatvan amper erősségű és hetven volt feszültséget old a mes­terségesen szított villám. Alatta fortyogva forr a fo­lyékony vas. A tégelyekbe csak a védőpajzs sötét üve­gén keresztül lehet betekin­teni... A vakító fényjáték és a dübörgő hang megállásra készteti a belépőt. A két öntő azonban — Kardos La­jos és Danes László — egy cseppet sem zavartatja ma­gát. Mire szikrázni kezd a tégelyben a vas, már ők is készen állnak az öntéshez. Kelendő alkatrészek A „csapolás’ nem tart so­káig: a precíziós öntésnél öt- kilós tégelyeket használnak Tiszavasváriban a gépjavító állomáson. Ketten is ellátják ezt a munkát. Egyikőjük megbillenti a tégelyt, a má­sik alá tartja az öntőkupába ágyazott formát. S a vas be­hatol a pontosan, precízen el­készített formák minden eresztékébe, 'hogy felvegye egy-egy gépalkatrész alak­ját Telnek a kupák, ürülnek a' tégelyek... — Ha nincs áramszünet, negyvennyolc öntést is csi­nálunk egy nap alatt — mondja Kardos Lajos, S hogy hány alkatrész ké­szül el a két műszakban na­ponta) arra már nehezebb a válasz. Van olvan öntőkupa, amelyikbe csak egy-két nagy alkatrész fér, de az apróbbakból száznál is több helyet kap. Nézem az áramelosztó mű­szerfalat. Az energia-felhasz­nálás érdekel, hiszen itt nem csak a három olvasztótégelyt, hanem a két előmelegítő és a formaszáritó kemencét is árammal fűtik. — Negyvenöt-ötvenezer fo­rint a villanyszámlája a precíziós öntödének havonta — mondja a kísérőm, Alacs János, a szakszervezeti bi­zottság titkára. A formázóműhelyben mű­szakonként ezerszám készül­nek a viaszfigurák. S ezek­ből — a különböző művele­tek elvégzése után — gépal­katrészek lesznek. Nagy többségében a mezőgazdasági gépek pótalkatrészei. A formázó aranylag csen­desebb. Csak olykor, a for­mák tisztításakor szisszen fel egy-egy levegőpisztoly, hogy eltávolítsák vele a viasz- m arad vány okát. Precízen, széper.. A viasznak nevezett masz- sza stearin és paraffin ke­veréke. Hidraulikus levegő­prések segítségével kénysze­rítik bele a fémből készült negatív formákba. — Ha jó a massza és .hi­deg a forma, egy műszak alatt ezret is elkészítek ezek­ből az alkatrészekből — mondja özvegy Gazdag Já- nosné. A másik munkaasztalnál Tőkés Sándorné és özvegy Borbély Miklósné, a harma­diknál özvegy Kenyeres Sán­dorné. Itt már nagyobb al­katrészek viaszmásai készül­nek. Sorolják is, hogy me­lyik micsoda. — Lepke, vitorla*, ökör­szarv, pipa — úgy, ahogy maguk között, alakjuk sze­rint, tréfásan elnevezték. Nevetnek is rajta, de az­tán komolyra fordítják a szót. Kezdődik a szakszerű magyarázat: — Kapcsolóvilla, öntvény­test, körhagyóház, tengely­kapcsoló-emeltyű, kapcsoló­ház a kombájnhoz — és így tovább... Kiderül a pipa alakú al­katrész titka is; alkatrész a kalauzok jegylyukasztójához. Megrendelték, hát ezt is gyártják... Kórik Sándorné kiolvasztó a munkalapokat böngészi. A kartonok azt is elárulják, hogy kik a meg­rendelők. Sorolja: — MEZŐGÉP Békéscsaba, Monor, Szolnok. — Szentes­ről a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat daráló- kalapácsokat rendelt és így tovább... Emberek és gépek szinte megállás nélkül dolgoznak. Gyűlnek a tetszetős viaszfi­gurák. Linter Margit egy nagy edényben — mintha Deoemberben ül össze a KISZ VIII. kongresszusa. Szabolcs-Sza tmárhan 1081 alapszervezetben. mintegy 32 500 fiatal készülődik a jelentős és fontos eseményre. Erről kértünk tájékoztatást Szilágyi Józseftől, a KISZ megyei bizottságának titkárá­tól. — A kongresszusra való felkészülés már a tavasszal, márciusban megkezdődött, s azóta is tart. Akkor a megye tanintézeteiben működő csak­nem 400 KISZ-alapszervezet, mintegy 14 ezer diák értékel­te a VII. kongresszus óta végzett munkát. Egyben sor került a vezetőségek újjá- választására is — kezdte nyi­latkozatában a megyei titkár. — Most szeptemberben az iskolák alapszervezeteiben megvitatják a KISZ KB kongresszusi levelét, a szer­vezeti szabályzat módosításá­ra kiadott javaslatot, s ugyanekkor a taggyűléseken megválasztják a küldötteket a küldöttértekezletre. — Szeptember elsejével az ipari és mezőgazdasági üze­mekben, a hivatalokban és az intézményekben működő KISZ-alapszervezeieknél is megkezdődtek a. vezetőségvá­lasztó taggyűlések. Ezeken a fórumokon megvitatják a már említett dokumentumo­kat, értékelik a végzett mun­kát, új vezetőséget és küldöt­teket választanak. Élhetnek újabb ajánlásokkal is. Ez új vonás a KISZ életében, mun­kájában, a demokratizmus jobb érvényesülését jelenti, mert a küldöttek közül most tésztát gyúrna — előkészíti a masszát. A fiatal lány még csak két hónapja dolgozik a precíziós öntödében. Meg­szerette. Bízik benne, hogy később formázhat is. Szép munka a precíziós ön­tés minden csinja-binja. Három műszakban Váraljai Ferencné például olyan szép csokrokat készít a kész viaszfigurákból, hogy remekműveknek is beille- nek. <5 ragasztja rá a beöm­lőcsonkra az alkatrészeket. A nagyobbakból kevesebbet, az apróbbakból száznál is többet. Némelyik olyan mint egy „karácsonyfa”, tele ágakkal, figurákkal. Gyorsan és pontosan dol­gozik. nagy gyakorlata van már benne... Következik a zománcozás. Ennek a mestere Zákány Fe­rencné. Víz. alkohol etilszi- likát, sósav, kvarcliszt. Eny- nyiből tevődik össze a masz- sza, ami réteget képez a vi­aszkollekciókon. — Két-két órás szünetek­kel három mártás — magya­rázza. — Ha nehezebb, ak­kor négyszer is, hogy vasta­gabb legyen a réteg és elbír­ja saját súlyát. közvetlenül is ajánlhatnak fiatalokat a KISZ felsőbb szerveibe. így a járási KISZ- bizottságba, innen a küldött­értekezlet a megyeibe, a me­gyei küldöttértekezlet pedig a Központi Bizottságba. — Kongresszusunk iránt nagy az érdeklődés. Nemcsak a KISZ-esek, de az egész magyar ifjúság figyelemmel kíséri. Ezt tapasztaljuk me­gyénkben is. Legfontosabb politikai célunk az, hogy a fiatalokkal megismertessük a párt X. kongresszusának ha­tározatait, hogy megfelelően bekapcsolódjanak annak vég­rehajtásába. Ezek megvalósí­tása érdekében különösen so­kat tettek a KISZ­szervek és szervezetek vezetői a párt támogatá­sával a tanács, a szakszerve­zeti és egyéb választások al­kalmával. Ennek ered:'lé­nyéként megyénkben öt fia­talt választottak meg ország- gyűlési képviselőnek, 17 fia­tal lett megyei tanácstag, s 769 fiatal került a városi és a községi tanácsokba. — Különböző szakszerveze­ti megbízatása 3820 fiatalnak van, az ÁFÉSZ-ek vezetősé­geibe 192 fiatal került be Igv nyílt nagyobb lehetőség arra, hogy eredményesebben kép­viseljék az ifjúság ügyét, segítsék a pártnak és a KISZ- nek az ifjúságról szóló hatá­rozatainak következetesebb végrehajtását. — Természetes, hogy a kongresszusra való készülő­dés azt is célozza, hogy a megyei, járási. üzemi, inté­zeti KISZ-bizottságok és szer­vezetek valamint az alapszer­A forma lényegében ez ai réteg lesz. Miután megszá­radt, a viaszt kiolvasztják és megmarad a gépalkatrész negatívja. A forma útja ez­után a szárítókemencébe visz, onnan az ágyazóhoz. Ez alkalommal történetesen Nagy Bálinthoz. — így néz ki az ágyazás —; mutatja a munkaasztalon so­rakozó, formákkal megra­kott öntőkupákat. . A rámolóhelyiség munkai asztalain ezrével sorakoznak a kész, vagy csak helyenként megmunkálásra váró alkat­részek. Mintha nem is lém­ből lennének, hanem viasz­ból. Csak a színűk kissé sö- tétebb. Pontosak, szépek, csomagolásra készek... Három évvel ezelőtt csak a hírét ismerték a megyé­ben a precíziós öntésnek. Ma évi hét-nyolcmilliós a ter­melési érték. S a munkada­raboknak több, mint nyolc­van százaléka mezőgazdasá­gi gépek pótalkatrészei. — Fontos üzem — mondja Alacs János. — ÉS az igények is nőnek. A jövő hónapban átallunk a három műsza­kos, folyamatos termelésre. Hogy ne legyen hiány me­zőgazdasági gépalkatrészek­ben... Tóth Árpád vezetek belső életüket még színvonalasabbá tegyék. Ezért nagyon fontos, hogy az ifjú­ságról szóló határozatok vég­rehajtását alkotó vitákban kialakított programok kidol­gozása és végrehajtása kö­vesse. Ez igényesebb munkát követel minden KISZ-vezető­től. Elsősorban azt, hogy meg­felelően informálódjanak a fiatalok gondjairól, problé­máiról, vegyék figyelembe javaslataikat, a fiatalokat lássák el rendszeresen meg- bizatásokkal és értékeljék is munkájukat. Alapvető kö­vetelmény, hogy rendszeresen tartsák meg a KlSZ-taggyű- léseket, s törődjenek többet az ifjúsági mozgalmakkal, a brigádok, munkacsapatok munkájával. — Igaz ugyan, hogy most nincs országos és megye: fel­hívás munkaversenyek kez­deményezésére a kongresszus alkalmából. Tapasztalataink mégis bizonyítják, növeke­dett és növekszik a fiatalok aktivitása. Különösen a ter­melőüzemekben dolgozó fia­talok között. Említhetem a sok közül a Tisza vasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár fia­taljait, akik a nagy esemény alkalmából kongresszusi va­sárnapokat szerveznek. Eb­ben több mint 1000 fiatat vesa részt. A kiváló ifjú mérnö­kök, technikusok, közgazdá­szok mozgalomba 41-en ne­veztek be, a Nyíregyházi Gu­migyárban kongresszusi na­pot tartanak. A MÄV záho­nyi fiataljai, a Rakamazi Ci­pész Ktsz-ben dolgozók, a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet munkásfiataljai a minőségi munka javításá­ra, a termelékenység emelése­re tettek különböző vállalá­sokat. Szinte valamennyi me­gyei üzemünkben tartanak a fiatalok kommunista vasár­napot és kongresszusi műsza­kot. Több helyen újabb if­júsági brigádok alakulnak. Ezek is jelzik, hogy a készü­lődés méltó a kongresszus szelleméhez. És a fiatalok mindennapos helytállásukkal bizonyítják, méltóak akarnak lenni a kongresszus célkitű­zéseihez. — Lassari közeleg a finis. Mi úgy ítéljük meg, hogy Szabolcs-Szatmár fiataljai, KISZ-szervezeteink felelős­ségteljesen; munkával ké­szülődnek az egész magyar ifjúságot érintő eseményre. Ezt tetteikkel, helytállásuk­kal bizonyítják — fejezte be tájékoztatóját a KISZ me- gvei titkára f »; Dinnyeszakértő A boltos meglékelte a dinnyét, és mintha csak ö termesztette volna, oly büsz­kén mutatta felém sötétpiros, kásás, fekete magvú belét. Már nyúltam is örömmel a dinnye után, amikor hátul­ról valaki lefogta a kezemet. — Megörült? Kolerát akar kapni ettől a töktől? Zsombolya Ede állt mö­göttem, vészes arckifejezés­sel. — Látszik, hogy itt nőtt fel a pesti aszfalton — folytat­ta megvetéssel. — Nem is­meri a fajdinnyét és képes megvenni egy ilyen elfajzott dinnyét, uborka- és tökbe­ütéssel. — Kérem, e2 a dinnye nincs elfajzva — szólt közbe sértődötten a boltos. — Érdekelt féllel nem vi­tatkozom — jelentette ki Zsombolya erélyesen, és is­mét hozzám fordult: — Tud­ja, úgy ismerem a görög­dinnyét, mint a saját ■ feje­met... Árvái gyerek vagyok én, ha nem tudná... — Az mit jelent? — kér­deztem, mert Zsombolya Edéről sok mindent tudtam eddig, csak éppen azt nem, hogy árvái gyerek. — Off nőttem fel Árvában, a nemes görögdinnyék föld­jén... Vagy maga nem is hal­lott még az árvái fajdinnyé- röl? — Eddig még csak a hevesi fajdinnyéről hallot­tam — vallottam be szégyen­kezve. Zsombolya Ede fölényesen legyintett: — Heves megye meg Árva megye, az kettő! No, de nem akarok itt mezőgazdasági szakelőadást tartani magá­nak, a fontos az, hogy leg­alább most az egyszer jó dinnyét vigyen haza. Majd én választok magának. Nem mondom, nem volt nehéz dolga Zsombolyának, mert a meglékelten kívül már csak egyetlen darab gö­rögdinnye volt az üzletben. Zsombolya szakértőén meg- paskolta a két tenyerében, és azután a kezembe nyomta a súlyos gyümölcsöt. — Ez dinnye! — mondta könnyedén. — Ezt nem is kell meglékelni, ne menjen ki a zamatjai Mondom, árvái gyerek vagyok én, a dinnye­vásárt nyugodtan rám bízhat­ja. örömmel indultam haza a 10 kilós dinnyével. Hiába, mégiscsak más az, ha szakér­tő választja ki a dinnyét, ami egy kicsit mindig zsakba- macska. Alig palástolt bvszkesseg- gel vágtam fel a dinnyét az ebédhez. Halvány rózsaszínű húsában csupa éretlen, fe­héres mag sápadozott. Az ize pedig vetekedett a legjobb befőzési ecetével. — Nem értem — mondtam leverten, — Zsombolya Ede választotta ki, ő pedig ért a dinnyéhez, mert árvái gye­rek. — Hgy — mondta gúnyo­san a feleségem. — Ha annyi eszed volna, mint egy kis di­áknak, akkor tudnád. hogy ott fent Árvában, a zord he­gyek közt egy kis zabon és málnán kívül egyéb nem te­rem. Elvem, hogy a feleségével ne vitatkozzon az ember, le­gyen bármennyire is igaza Nem feleltem hát. semmit, hanem mentem vissza gyor san a gyümölcsárushoz. — Adja csak ide azt a dinnyét, amit az előbb meg­lékelt — szóltam. — Nem lehet — vigyorgott a boltos —. azt már elvitte a Zseni;' ' r. Heves Ferenc 32 ezer fiatal képviseletében A Szabolcs-Szatmár megyei KISZ-bizottság titkárának tájékoztatója a kongresszusi készülődésről, a vezetöségválasztásrél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents