Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

Yffti. szepiemßer 3. fcFT.OT-KTÄSVAROn^Äif " Nem idegen a vendég Az Idegenforgalmi Hivatal hétköznapjaiból Félmillió százas körte Öt év: kétszeres áramfogyasztás Szabolcs-Szatmárban Nem volt se Irodája, se bankszámlája, se bélyegzője ■az öt éve létesült szabolcsi hivatalnak. De volt hallatlan nagy megyeszeretete, akará­sa, hogy az addig rejtett sza­bolcsi értékeket, — műemlé­keket, emlékhelyeket, ter­mészeti kincseket, látnivaló­kat — felkutassa, feltérké­pezze és elkezdje a fontos missziót, öt éve alakult meg ■Nyíregyházán a megyei Ide­genforgalmi Hivatal. Az or­szágban a 22.-nek, az utolsók között. Feltárni a megye kincseit Szerény keretek között, évi 147 ezer forintos költségve­téssel kezdte meg munkáját 1966-ban. Működésének első időszakában arra vállalko­zott, hogy pontos és reális képet alkosson Szabolcs- Szatmár megye értékeiről, hielyeket kevésbé ismernek a megyében Lakók, még kevés­bé az ország más tájain élők. Alkalmi járműveken fá­radhatatlanul járta a me­gyét az egyszemélyes hivatal vezetője, Csallány Géza. Nem kerülte el figyelmét semmi, amely számot tarthat az ér­deklődésre, történelmi, iro­dalmi, néprajzi, népművé­szeti vagy éppen természeti kincs. A feltérképezésnél az útviszonyokat, a megközelí­tést, a tájegységek által kí­nált komplett látnivalókat, a Bzálláskörülményeket is rög­zíteni kellett. Kiderült, hogy a megyé­ben kétszáz védett objektum van, — műemlék ilyen jel­legű épület, városképjellegű létesítmény, természetvédel­mi terület, Idegenforgalmi látnivaló. A Dunától keletre a mi megyénk a leggazda­gabb kincsesbánya, melyet gondos rendszerezéssel, az útvonalak kidolgozáséval, jó propagandával az ország egyik látogatott helyévé lehet változtatni. így alakultak ki az azóta sok ezer szabolcsi és megyén túli turista által meg­járt és ismert utak. Az egyik nyíl a megyeszékhely és Sós­tó nevezetességeit, a másika nyírségi táj (Nagykálló, Nyír­bátor, Baktalórántháza, Vaja Ófehértó), a harmadik a be­regi Tiszahát, a negyedik a szatmári irodalmi emlékhe­lyek, míg az ötödik a Felső- Szabolcs legérdekesebb lát­nivalóit tárja a vendég elé. Mintegy 1 millió példányban adott képet magyar és idegen nyelven a szabolcsi idegen- forgalmi látnivalókról úti­könyvekben, prospektusok­ban. A hivatal kezdeménye­zésére készült el a reprezen­tatív, 200 képet tartalmazó Szabolcs-szatmári Útikönyv. Kulturális misszió is A megyei Idegenforgalmi Hivatal egyik alapító tagja volt a Nyírségi Ősz elneve­zésű idegenforgalmi és kul­turális ünnepségsorozatnak, amely hagyománnyá vált. Társalapítói és rendezői a nyírbátori zenei napoknak. Különféle országos jellegű megyei események gazdái voltak az évek során. Évek óta jó hírveréssel rendezik meg a tájismertető versehye- ket az ország számos megyé­jének részvételével. Kulturá­lis missziót is vállaltak, lét­rehozták és egy. évig havon­kénti váltásokkal közönség elé vitték a megyében élő képzőművészek munkáit a rakamazl kisgalériában. A városi tanáccsal közösen megkezdték és folytatják a nevezetes nyíregyházi épüle­tek megjelölését emléktáblá­val. Eddig tizenhét emlék­táblát avattak, s az idén né­gyet helyeznek el a város különböző pontjain. öt év alatt megnőtt a hi­vatal működési és szolgálta­tásainak köre. A munka jel­lege kettős: a fő tennivaló a megye idegenforgalmi tevé­kenységének összefogása, a másik a vendégfogadókész­ség növelése, amelynek sajá­tos formája a hivatal által nyújtott szolgáltatás a fizető-' vendég-szolgálat. Ezt elsőként a szállodahiánnyal küzdő megyeszékhelyen szervezték meg, majd Záhonyban, ahol kirendeltséget is létesítettek. 1967-ben 19 ezer, 1970-ben már 33 ezer vendégnapot tartottak számon a fizető­vendég-szolgálatnál. A me­gye legnagyobb szállodájá­nak is beillik ez a szolgálta­tás, amelyet több, mint egy éve tovább bővítettek a Fenyves turistaház megnyi­tásával a Sóstón. Itt 46 ven­dég töltheti kulturált körül­mények között a hét végét, szabadságát minimális díj ellenében. Turistaházak, kempingek ? A hivatal azért dolgozik, hogy az ide érkező vendég ne idegennek érezze magát Sza­bolcsban. Ezért is kívánják szélesíteni a turistaházak há­lózatát. Ennek biztató jele, hogy a Sóstón elkészül egy tízszobás motel. Ez azonban kevésnek bizonyul, s nem oldja meg a Tisza menti üdü­lőtelepek sürgető problémá­ját. Jó lenne, ha a megyei szervek úgy döntenének, hogy az árvizes faházak;, la­kókocsik, sátrak a megyei Idegenforgalmi Hivatal keze­lésébe kerüljenek. Ezzel meg lehetne alapozni egy meny- nyiségileg és minőségileg kielégítő idegenforgalmi há­lózatot. Szeptember végén nyílik a város központjában, az új Szabolcs-szálló épületében a kétszintes új hivatal. Tágas fogadótér várja a vendége­ket, akik nemcsak menetjegy, helyjegy, valutabeváltás, emléktárgyvásárlás, napi program és információ miatt kereshetik fel a megyében már 12 fő- és részfoglalkozá­sú munkatárssal dolgozó Ide­genforgalmi Hivatalt. Az új helyen telexszolgálatot is tartanak, amely összekötte­tést teremt az ország min­den pontjával, megkönnyíti a szállásbiztosítást a megyé­be érkező és a megyéből utazóknak egyaránt. A következőkben tovább igyekeznek az egész megyét átfogni, legközelebb Máté­szalkán nyitnak kirendeltsé- getv majd Nyírbátor követ­kezik. Tevékenyen részt vesz­nek a Tiszakanyar idegen- forgalmi fejlesztési terveinek kidolgozásában, hogy a még feltáratlan természeti és egyéb kincseket is birtokába vegye a megye, az ország. Pán Géza Táblák Nyíregyháza forgalmi csomópontjain is elhe­lyezték a hatalmas zöld táblákat, amelyeken az útvonalak számát és irányát tüntetik fel. Okos dolog, informatív. A probléma csupán az, hogy ezeknek a táb­láknak a hatalmas hátsó oldala olyan csúnya, városképet rontó, hogy azon minden jó ízlésű ember szeme fennakad. Elképzelhető, hogy a tábla hátulján is ott le­gyen az a szöveg, ami az elején. Ha már ez nem megy, akkor leg­alább egy-két jó közle­kedési tanácsot lehetne oda festetni. Ilyeneket: Óvatosan vezess! A köz­lekedésben is légy ud­varias — és így tovább. Haszon is lenne és szebb is! (bürget) A tiszalöki erőművet álta­lában nagynak tudják az emberek. Olcsó villamos energia, nagy tömegben — mondják. A megyében vi­szont csak minden ötödik, hetedik házban égne a vil­lany, ha erre az egyetlen erőműre hagyatkoznánk. Mert az állításnak csak az első fele — a viszonylag ol­csó villamos energia igaz. öt év múlva pedig a tiszalöki árammal még a tizedik ház­ba sem jutna el a villany. Szabolcs-Szatmárban ta­valy bármelyik nap bárme­lyik pillanatában annyi ára­mot használtak, mintha fél­millió százas villanykörtét égettek volna. Az éves villa- mosenergia-fogyasztás 231 millió kilowattóra volt. S mindez kevés. Kevés, ha az országos mutatókhoz hason­lítjuk, s kevés, ha a moder­nizálódó háztartásokat vesz- szük figyelembe. Éppen ezért megyénkben a növekedés üteme gyors, kétszerese az országos átlagnak. Világje­lenség, hogy tíz év alatt meg­duplázódik a villamos ener­gia fogyasztása. Nálunk öt évre tervezték a kétszeres mennyiséget. A Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat részletes terveket dolgozott ki a meg­növekedett energiaigények kielégítésére. A negyedik öt­éves tervben több milliós munkát végeznek* hogy min­denüvé jusson áram. A leg­fontosabb beruházások egyi­ke Kisvárdán lesz. A város mellett húzódik a Szovjet­uniót Magyarországgal ösz- szekötő 220 ezer voltos ma-' gas feszültségű vezeték. En­nek a leágazása eddig Ti- szapalkonyán volt, a jövőben Kisvárdán is „megcsapolják” a vezetéket. Az itt épülő transzformátorállomás fog gondoskodni a megye, de még a zempléni térség vil­lám osenergia-ellátásáról. A nagy távolságok miatt, a gazdaságosabb elosztás érde­kében újabb 120 ezer voltos transzformátorállomásokat kell építeni a hozzácsatlako­zó vezetékekkel együtt. 1972- re készül el Kisvárdán egy ilyen transzformátorállomás, összesen 28 millió forint be. ruházási költséggel. Szerepe elsősorban a nagy ütemben iparosodó Kisvárda és a zá­honyi körzet energiaellátásá­ban van, de a Barátság II. kőolajvezeték fényeslitkei szivattyúállomásának ellátá­sa érdekében is épül. Vissza­térve a tiszalöki erőmű pél­dájára : Fényeslitkétől Száz­halombattáig a kőolaj továb­bításához, a szivattyúk meg­hajtásához annyi villamos energia kell egy évben, amennyit Tiszalökön fél év alatt termelnek. Debrecen és Mátészalka között új távvezeték épül 1974-ig, mintegy 40 millió forintos költséggel. Ez a ve­zeték a fehérgyarmati és a mátészalkai transzformátor­állomás — amelynek bővíté­sére ötmillió forintot költe­nek — tartalék ellátására szolgál, de lehetőséget ad az 1975 körül építendő nyírbá­tori transzformátorállomás táplálására is. A magas feszültségű há­lózatépítésnél, a megnöve­kedett energiaigényeknél külön szerepet kap Nyíregy­háza. A déli ipartelep bené- pesedése újabb és újabb áramfogyasztókat jelent. A hullámdoboz- és zsákgyár, valamint a többi üzem energiaellátására 30 millió forintos költséggel 1974-ig itt szintén létesítenek egy transzformátorállomást, amely 120 ezer voltos áram feszültségét 20 ezer voltra csökkenti. A negyedik ötéves terv so­rán a középfeszültségű és kisfeszültségű hálózat állan­dó bővítésével és rekonst­rukciójával is számolni kell. Ahol több a fogyasztó, ott nagyobb keresztmetszetű ve­zetékeket kell beépíteni, a tsz-ek és állami gazdaságok a szakosított telepek építésé­vel, a gépesítéssel nagyobb energiaigénnyel lépnek fel. Még nem fejeződött be min­denütt a tanyák, külterületi lakóhelyek villamosítása, az épülő házak, új utcák is áramot kérnek. Erre a követ­kező öt évben 260 millió fo­rintot költenek. (Ib) Megnyílt a nemzetközi bélyegkiállítás As önálló magyar bélyeg­kiadás 100. évfordulója al­kalmából, a bélyeggyűjtők világszervezetének védnök­ségével a MABEOSZ és a Ma­gyar Posta nagyszabású nem­zetközi bélyegkiállítást ren­dezett. A „Budapest ’7l”-et szombaton ünnepélyesen nyi­tották meg a Szépművészeti Múzeumban. A megnyitó ünnepség ven­dégeit Jánossy Lajos akadé­mikus, a MABEOSZ elnöke köszöntötte. Részt vett a meg­nyitó ünnepségen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Jelen voltak a nemzetközi filatelista szerve­zetek, a külföldi postaigazga­tóságok vezetői, képviselői, a magyar társadalmi filatelista élet számos ismert személyi­sége, valamint a budapesti diplomáciai testület több ve­zetője és tagja. Az üdvözlés után dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a kiállítás bejáratánál elvágta a nemzetiszínű sza­lagot, s a nemzetközi bélyeg­kiállítást megnyitottalak nyilvánította. A „Budapest "71" nemzet­közi béíyegkiállítás a Szép- művészeti Múzeumban, a műjégpályán és a MABEOSZ Vörösmarty utcai székházá­ban szeptember 12-ig napon­ta 10—18 óra között tekint­hető meg. Csendrendelet Ordítozni nappal is tilos A nyíregyházi bérli áza ló­ban és társasházakban je­lentkeznek olyan panaszok­kal. hogy sokan nincsenek tekintettel a lakók nyugal­mára. Éjjel-nappal nyitott ablakokon át bömböltetik a rádiót, magnetofont, vagy a televíziót. A csendrendelet szigorúan fogalmazza meg, hogy nemcsak éjjel tíz óra után tilos a csendháborítás. hanem a nappali órákban is. Ma már nagyon sok család tagjai felváltva dolgoznak, az egyik nappali, másik éj­jeli műszakban. Biztosítani kell tehát a dolgozók nappa­li pihenését is. Néhány kirívó esendhábo- rításról kaptunk tájékoztatást a városi tanács szabálysér­tési osztályán. T. András, D. Isáván és V. József nyíregy­házi lakosok ez év július 4-én éjjel a Vöröshadsereg út és a Felszabadulás úti útkereszteződésnél össze­ölelkezve, ittasan nagy han­gon énekeltek. Lakott terü­leten olyan zajt okoztak, amellyel megzavarták a kör­nyék lakóinak éjszakai nyu­galmát. Mindhármukat az enyhítő körülmények figye­lembevételével 200—300 fo­rint pénzbírságra büntették. Az ítélet indokolásában hangsúlyozza, hogy az elkö­vetett szabálysértés társadal­mi veszélyességgel bír. A lakosság nyugalmának bizto­sítása közérdek. L. István nyíregyházi la­kos Július 8-án éjjel ugyan­csak ittasan ordítozva járta az utcát. A rendőrség felje­lentése alapján a szabály­sértési osztály 300 foript büntetéssel sújtotta. Ugyan­csak a rendőrségi feljelentés alapján indult eljárás egy másik éjszakai daloló vidám ember ellen. A Vöröslhadse­reg úton ordítozott. majd minden arra haladó gépko­csivezetőt megállított, hogy vigye őt a lakására. 260 fo­rint pénzbüntetést kapott. — Megdöbbentő az a bűn­tett, amelynek részletei itt feltárultak — mondta az ügyész vádbeszédjében. — A vádlott tanúsította szere- tetlenség, gyűlölet és bosszú­állás vezetett odáig, hogy családjáért élő férjét egy baltacsapással megölje. Az ilyen — családon belüli — ölési cselekmények nagyon elszaporodtak a megyében. A bírósági tárgyalások fi­gyelmeztetnek: ha valaki mostanában nincs megelé­gedve a házastársával, — áhelvett hogy válókeresetet nyújtana be, — gyakran agyoncsapja, leszúrja, vagy megmérgezi. Szabó Jánosné (lánynevén Oldigesz Gizella) 35 éves tiborszállási lakos nyugodtan hallgatta a vádbeszédet, mi­ként nyugodt volt az egész tárgyaláson, csupán akkor vették el hangját a könnyei amikor az utolsó szó jogán kérdezték. Higgadtan vette tudomásul azt is, hogy a nyíregyházi megyei bíróság dr. Ardai Pál tanácsa 13 év börtönre büntette (s 8 évre eltiltotta a közügyektől), s most a fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság elé kerül az ügy. A tárgyalóteremből Megölte a férjét Szabóék házassága nem szerelmi házasság volt, a család „hozta” őket össze. Szabó az utóbbi években ku­bikos volt egy fővárosi épí­tővállalatnál. Munkáját ki­emelkedő szorgalommal vé­gezte, s úgy rendelkezett, hogy fizetését — kis levo­nással, — küldje a vállalat a feleségének. Évi szabadságát is felhasználta, hogy a csa­ládot jobban elláthassa: rizs­aratással mindig 8—10 ezer forintot keresett. így aztán saját erőből szép házat épí­tettek és be is rendezték. Szabó János nagyon sze­rette a családot, de emellett — feltehetően a . fekete vo­nat” borbarátainak hatására — gyakran italozott. Ritkán rúgott be, de — ahogyan mondani szokták: — megitta a magáét. A tárgyaláson en­nek ellenére így vélekedett róla felesége bátyja: — A sógort nagyon rendes embernek ismertem. Min­denkit szeretett, néha túl­zásba is vitte ezt. Dolgos ember hírében állt, és nem is alaptalanul. A házasság útvesztői mégis kiszámíthatatlanok: nem lett jó a családi élet. Szabó- né elmondta a tárgyaláson hogy megundorodott férjétől, mert az egyszer részegen íz­léstelen dolgokat művelt. Ez az undor és utálat lassan­ként gyűlöletté változott, s hozzájárult, hogy a feleség más férfiakkal is folytasson szerelmi kapcsolatot. — Nem láttam, hogy rossz életet éltek volna — mondta a tárgyaláson a szomszéd, özv. Bulyák Imréné, — Sza- bóné azonban panaszkodott hogy nem bírja a férjét, mert az iszik. Azt ajánlottam ne­ki, hogy akkor váljanak eL A feszültség január 17-én veszekedésbe csapott át. A férj felhozta az asszonynak, hogy elhanyagolta a kertet és az nem termett semmit. A vita hevében Szabóné pofon vágta az urát, de az ember sem volt rest és viszonozta. A feleség a sérüléseivel or­voshoz ment és feljelentette Szabó Jánost. A gyűlölete közben még tovább fokozó­dott (bár ő kezdte a tettle- gességet), s elhatározta, hogy „megszabadul” férjétől. A körzeti rendőr megidéz­te Szabót, ezért ő január 27-én, a szokásosnál egy nappal hamarabb hazaérke­zett. Felelősségre vonta fe­leségét, amiért feljelentette. Csúnya vita kerekedett a férj az asztalt is a levegőbe emelte, végül mégsem ütöt­te meg vele feleségét. Ké­sőbb megbékéltek egymás­sal, Szabó elővette az útról hozott narancsot és csokolá­dét, a felesége pedig elosz­totta a gyerekeknek. Később a férj elaludt, Szabóné pedig felkelt és fel­öltözött. Idegesen járkált a lakásban hajnalig, a kisfiút bevitte a belső szobába a férje mellől. Eszébe jutott, hogy a vita során a férje azzal fenyegetőzött, hogy másnap az összes bútort fel­darabolja a fejszével. Ki­ment, s a hátsó udvarból előhozta a nagy — mintegy két és fél kilós —■. favágó baltát, s letette a konyha- szekrény mellé. — Meggyő­ződött róla, hogy férje al­szik, majd rövid habozás után az alvó embert a baltá­val rettenetes erővel fejbe vágta. — Láttam, hogy a halánté­kán érte — mondta Szabóné a tárgyaláson. — Akkor kaptam észbe, mit tettem. Bementem a szobába, és szóltam a gyerekeknek, hogy ne menjenek ki, mert fejbe csaptam az apjukat. Ezután a feleség a mérki tanácsházára Sietett, ott el­mondta, mit tett, és gyorsan orvost küldtek a lakásukra, ö azonban hiába hívott men­tőt, az autóban Szabó János meghalt. Azóta Szabó Jánosné neve előtt is ott áll: özvegy, hi­szen 16 évi házasság után meghalt a férje. A három fiú pedig apa (és anya?) nélkül maradt. A legidősebb közü­lük 15, a legkisebb 6 éves. K. I. F. Ferenc nyíregyházi la­kos Budapestre utazott ro­konai meglátogatására. Jú­lius 16-án éjjél lerészege- dett és durván szidalmazva vendéglátóit olyan botrányt okozott, hogy a nyugalmuk­ból felzavart szomszédok a házfelügyelő segítségét kér­ték. A házfelügyelői figyel­meztetés sem használt, a rendőrséget kellett értesíte­ni. A rendőrök is alig tud­ták megfékezni a dühöngő férfit. Ez a mulatság 500 fo­rint pénzbüntetéssel járt T. Zoltán, N. József, IC. Miklós nyíregyházi lakosok június 27-én éjjel Nyíregy­házán. a Petőfi utcában az állomás felé haladva nagy hangerővel daloltak és tán­coltak. olyan zajt csaptak, hogy a fél utca felébredt. Ez a dalolás is 200, 150 és 200 forint pénzbüntetést vont maga után. A szabálysértési osztály tájékoztatása szerint a csend- háborítások miatt nagyon sokan keresik fél az osz­tályt panaszaikkal, olyanok, akik nem hajlandók írásban tenni feljelentést és eljönni személyesen a tárgyalásra, pedig a csendrendeletet be kell tartani mindenkinek. Farkas Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents