Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

1971. szeptember 29. KELOT-MAGYARORSZÄ« I. dÜA Egyenjogúság — a fejekben is HA AZ UTÖDOK VALA­MIKOR FELÜTIK a hatva­nas-hetvenes évek újságlap­jait, belenéznek a levéltárak­ban fekvő rendeletek, ha­tározatok, jegyzőkönyvek tárházába, igen sokat talál­koznak a nőket érintő prob­lémákkal. Valószínű jócskán el is csodálkoznak a szá­mukra szokatlan kifejezé­seken: egyenlőség a munká­ban, a tanulásban, a bérezés­ben, a közéleti tevékenység­ben, a családon belül.« De maradjunk a mánál, hisz napjainkban aligha cso­dálkozunk el, ha a nők kü­lönféle gondjait halljuk vagy olvassuk. Sőt, félő, hogy nagyon is megszokottá vál­tak ezek a témák, s egyesek elveszítik az irántuk tanúsí­tandó fogékonyságot, érdek­lődést. De nem tartunk a pesszimistákkal, akik között a szélsőségesek az időre, ép­pen — az említett — utókor­ra bízzák a megoldást. „Majd minden magától szé­pen megoldódik...” Az élet valós jelenségeit ismerők azonban jól tudják, hogy magától aligha oldódik meg valami, ha nincsenek cselekvők, kezdeményezők. Napjaink pezsgő közéleti at­moszférájában nem csak sza­vak, bírálatok, rendeletek­ben, határozatokban megfo­galmazott tennivalók szület­nek. A nőkérdés éppúgy egyik központi témája a párt legfelsőbb testületéi­nek, az állami életnek, mint az üzem, vagy éppen a ki­sebb sejt, a munkacsoport, a brigád tagjainak. Természe­tesen nem mindenkinek azo­nos még a véleménye, a szemléletmódja, akadnak a fejlődés ellen tevők is. Még­is a tendencia, a jellemző mozzanatok biztatóak: erő­teljesebben előbbre lépünk a nők anyagi, erkölcsi megbe­csülésében. MEGYÉNKBEN IS ADA­TOKKAL, TÉNYEKKEL mérhető eredményei vannak a közös erőfeszítéseknek. Több, mint ötven üzemben, ktsz-ben hoztak helyi intéz­kedéseket, bővítették ki a kollektív szerződéseket. Az ipari üzemek többségében — bár még vannak kirívó aránytalanságok — kezdik megközelíteni az „egyenlő munkáért egyenlő bért” gya­korlatot. Intenzív szakmai tanfolyamok, balesetvédelmi sorozatok, kisebb nagyobb szociális helyiségek, étkezési, tisztálkodási lehetőségek jel­zik a gondoskodást. Külön figyelmet érdemelne^ az egyedül álló nők, a terhes anyák, a bejáró dolgozó nők helyzetének könnyítésére ho­zott munkaszervezési és egyéb intézkedések. Mindezek természetesek, mondhatnánk. Anélkül is megvalósulásra érettek, hogy párt és kormányhatározatok, országgyűlési interpellációk születnének. Miért kell „ün­nepelni” őket? A kérdés jo­gos. Ünneplés helyett elis­merés jár azoknak a gazda­sági és más szerveknek, amelyek aprópénzre váltják a, fontos feladatokat. De nem lennénk a valóság hívei, ha nem vennénk észre, hogy hosszú még az út odáig, amíg a fejekben is megérik az egyenjogúság. Ezért érde­mes és szükséges szólni min­den jó lépésről, amely ez ügyben történik, legyen az anyagi vagy erkölcsi jelentő­ségű. De a pozitív lépések el­ismerése, a további / serken­tés mellett észre kell ven­nünk a mélyebben rejlő ősz- szefüggésekét, a probléma sokrétűségét is. Nem azért, mert lebecsüljük egy-egy adott helyi intézkedés hord- erejét. Szükség van közvet­len, gyors, azonnali intézke­désekre is, ahol igazságtala­nul a nőket sújtják a bérka­tegóriák, az előléptetés, a továbbtanulás, a szakmai műveltség gyarapításának útját állja a maradi szemlé­let, „legjobb esetben” a tu­nyaság, a közöny. Egy sereg közvetlen feladat hárul me­gyénkben is a gazdasági, párt-, társadalmi szervekre. VANNAK AZONBAN HOSSZABB TÄVU tenniva­lók is, melyek nem látvá­nyosaki nem mérhető azon­nal. De megvalósításuk a le­hetőségekben rejlő egyenlő esélyeket alapozzák meg. Me­lyek ezek? Az egyik leg­égetőbb a munkaalkalom te­remtése. Kevésbé ismert, hogy a megyéből távolabbi munkahelyekre ingázók mint­egy 6—7 százaléka nő, több­ségük segédmunkás. De a megyén belüli — főként a megyeszékhely, Kisvárda, Záhony, Tuzsér és Máté­szalka környékén dolgozók között sem kevés a nők ará­nya. Nincs pontos felmérés róla, hány tíz és tízezer nő élne még a munkalehetőség­gel, s persze a kvalifikáltabb munkaalkalmat nyújtó szak- képzettség megszerzésével. Minden évben előbbre jut a megye ebben is, ám az iparfejlesztés, a kí­nálkozó munkaalkalmak a nőknek csak egy ki­sebb rétegét tudják „felszív­ni”. Sokat várhatunk a tsz- melléküzemágaktól, amelyek már eddig is több ezer falusi nőnek adtak munkát, s to­vábbra is lehetőség kínálko­zik a létszám növelésére. Nagyok a lehetőségek a szolgáltatóiparban is, ahol sok nő helyezkedhetne el, ha a jelenleginél jobb lehetősé­gek kínálkoznának a szak- másodásra a felnőttek szak­munkásképzésének kiterjesz­tésével. Nem csupán a kere­seti, az elhelyezkedési lehe­tőségekben hiányoznak sok­szor az egyenjogúság felté­telei. Közismertek — me­gyénkben az országos átlag­nál mostohábbak — az óvo­dai, napközi otthonos viszo­nyok. Hogyan vállaljon mun­kát az anya, ha nincs hely a gyermeke számára az óvodá­ban, a napköziben? Sok esetben egyszerűen gyermek- megőrzésről lenne szó — az étkezésről a szülők gondos­kodnának. Ez a gondoskodá­si forma még eléggé ismeret­len nálunk. Pedig sok idős embernek adna elfoglaltsá­got, s jó lenne a gyermeknek, a dolgozó szülőnek is. a szolgáltátÁsok SZÍNVONALA, hatóköre is sok szállal kapcsolódik a nők emberibb életének kialakítá­sához. A fejlődés itt sem ta­gadható, de létezik-e olyan számítógép, amely össze tud­ná adni a sokféle bevásárlás­sal — és egyéb tennivalóval — eltöltött órákat. Különö­sen a városokban kellene jobban szorgalmazni a ház­hoz szállítást, legalább az alapvető élelmiszerek — ke­nyér, tej, stb. — házhoz szál­lítását. Ma még a kereske­delem ebben nem siet a nők segítségére... Kifogyhatatlan lenne még a sor, ha folytatni akarnánk azokat az objektíve meglévő hiányos lehetőségeket, ame­lyek közvetve — olykor egészen közvetlenül — meg­határozói az egyenjogúság­nak. Ide tartozna a nagyobb közéleti tevékenység is, amit joggal elvár a társadalom a nőktől. De nem akadályozója ennek az.g, sok — részben már említett — gond, ami nem engedi kibontakozni a közéleti érdeklődést, határt szab a közért való munkál­kodásnak. Említhetnénk a legérzékenyebb, a leglassab­ban változó szinteret is, a családon belüli egyenjogúsá­got, a közös terhek megosz­tásának aránytalanságait, a családok két-, olykor több- arcuságát. KÖTELESSÉGÜNK MEG­ISMERNI a reális összefüg­géseket, józan határokat szabni a feladatoknak, il­lúziók nélkül mérlegelni a nők összes gondjait és ? társadalom mai lehetőségeit. De legalább ilyen kötelesség a jelenleginél jobban kiak­názni a kínálkozó lehetősége­ket féretenni a formali­tásra, a . kampányszerüségre, a „kipipálásra” hajlamos be­idegződéseket. A lehetőségek ugyanis nagyobbak, jobbak annál, mint ahogyan előre­haladunk a nők teljes társa­dalmi megbecsülése útján. Páll Géza Mikes György: Gyerekek Hónap vége van. Három nappal fizetés előtt. A fiúgyermek anyjához si­et. A fiúgyermek nős, há­romezret keres havonta, po­cakos és erősen kopaszodik. — Csókolom, mama! —állít be az ajtón, és liheg. Gyer­meki szíve nem bírja már a lépcsőket. — Rég láttalak, fiam.” — Csak néhány percre ugrottam fel, mama. Klári nem tudja, hogy idejöttem... Klárinak megígértem, hogy sietek haza. Klári a fiúgyermek felesé­ge. — Rossz színben vagy, fi­am... Nem ennél valamit? — Nem kérek semmit, kö­szönöm, nem vagyok éhes... — No, egy kis rakott krumplit— Azt szereted... — Nem vagyok éhes, ma­ma... nem kérek... A mama megmelegíti a ra­kott krumplit, és a fiúgyer­mek falni kezd. — Hogy áll anyagilag, ma­ma? — teszi fel a kérdést, miután belakott. — Ne is kérdezd, fiam... Tudod, milyen kevés a nyug­díj. — Az baj, nagy baj — va­karja fejét a fiúgyermek —, magától akartam kölcsön kér­ni egy százast fizetésig... — Nincs nekem pénzem... — Van ugyanis egy kis adósságom... Klári nem tud róla... Nem is szeretném, ha tudna róla... — Ejnye, fiam, miért csi­nálsz adósságokat? — Nem csinálok adósságo­kat... Azaz, hogy ezt a szá­zast... Kitől kérhetnék?... Kláritól nem akarok kérni... Isten ments! Hű, mi lenne, fia megtudná, hogy nekem adós­ságom van... De kitől kérhet­nék? — Nem akarsz még egy kis krumplit? — Megmondom őszintén, én a mamára gondoltam. Tu­dom, hogy a mama nem mondja el Klárinak... — Persze, hogy nem mon­dom el... — Hát akkor ad? — Mit? — Száz forintot — feleli mohón a fiúgyermek és kö­nyörgő pillantást vet az any­jára. A mama fejét csóválva a kredenchez tipeg, és egy horpadt plehdobozból elösze­Nemcsak munkaalkalom A faipar Szabolcsban Szabolcs-Szatmárban a fa­ipar 1960-tól fejlődik erőtel­jesen, s hovatovább a megye legnagyobb valumenű, leg­több embert foglalkoztató iparágává lett. Különösen meggyorsult a fejlődés a harmadik ötéves tervben, amikor a faiparban közel 370 milliós beruházás való­sult. meg. Ennek eredménye, hogy a 800 milliós termelési érték 1 milliárd 600 millió forintra, a foglalkoztatottak száma pedig — ugyancsak duplájára — 9 ezerre nőtt. A tervidőszak alatt épült fel a vásárosnaményi fafor­gácslapgyár, 70 millió forintot ruháztak be az elsődleges fel­dolgozás korszerűsítésére az ERDÉRT-telepek, s jelentős fejlődést értek el a tanácsi és szövetkezeti iparban is. Több vállalat a fővárosból kitelepített új profilok átvé­telével növelte termelési vo­lumenét. Uj üzemek épültek Kisvárdán, Mátészalkán és Nyíregyházán. Gépesítés, korszerű technológia Az országos és megyei adottságokat figyelembe véve a vállalatok és kisipari szö­vetkezetek már elkészítették a negyedik ötéves terv során megvalósuló fejlesztési elő­irányzatukat. Eszerint a fa­ipar termelése 1975-ben eléri a 2,2 milliárd forintot, amely 35 százalékos növekedésnek felel meg, s a foglalkoztatot­tak száma megközelíti a tíz­ezret. Figyelemre méltó, hogy a termelési volumen emelkedését nem követi ará­nyosan a létszámemelés; a 35 százalékkal szemben még a 10 százalékot sem éri el. Ez annak az eredménye, hogy a faiparban döntő szerepet kap a gépesítés, a korszerű tech­nológia: a termelés hatékony­ságának növelése — a gazda­ságosság. Példázzák'ézt a tervezett beruházások, fejlesztések is. A tervidőszak programjából is kiemelkedik például a Szatmárvidéki Faipari Válla­lat űj bútorgyára. Ez a 240 millió forintos beruházással megvalósuló gyár korszerű technológiával, rendkívül jól gépesített üzem lesz, s terme­lése a tervidőszak végén eléri az évi 236 millió forintot. A gyár megépítésével Mátészal­kán az ország egyik legmo­dernebb bútorgyára valósul meg. A Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat a tervidő­szakban 13 millió forintos beruházást valósít meg. A kisipari szövetkezetek faipa­ra mintegy 45 millió forint értékű beruházást tervez, s az 1970 évi 66 milliós terme­lési érték a tervidőszak alatt 140 millióra növekszik. A parkettától a bútorig A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság — a vásárosnaményi gyár gazda­ságos üzemelése mellett — megkezdi a panel- és a fí­nomfelületű forgácslapgyár­tást, bevezeti a felületkeze­lést. A nyírbátori üzem a kész parkettagyártás volu­menét növeli. A baktalóránt- házi telepen is bővítik a ka­pacitást. Az ERDÉRT-telepek is to­vább fejlődnek a tervidő­szakban. A tuzséri telepen például újabb 55 milliós be­ruházás valósul meg; sor ke­rül a belső anyagmozgatás maximális gépesítésére. A fű­résziparnál fokozzák a zár- léctermelést, a ki- és berakás meggyorsítása ra portáldaru­kat helyeznek üzembe. A mátészalkai telepen a terv­időszak végére közel 400 mil­liós értéket termelnek. Meg­kezdi a munkát az új, kor­szerűen felszerelt fűrészüzem, amely lehetővé teszi a terme­lés megkétszerezését. A megvalósuló beruházás során nemcsak a gépesítésre, ha­nem a dolgozók munkakörül­ményeinek javítására is sor kerül. Szakemberek képzése A faipar gyors fejlődése egyre nagyobb súllyal veti fel a megye faiparának mű­szaki káderekkel történő el­látását. A Sopronban kép­zett mérnökök száma ugyan­is kevés. Ennek figyelembe­vételével indult meg Nyír­egyházán 10 évvel ezelőtt a dolgozók esti faipari techni­kuma, majd ezt követően Mátészalkán, s az elmúlt évben Vásárosnaménvban. A faiparban folyamatban lévő nagyarányú fejlesztések ugyanis megkövetelik megfe­lelő felkészültségű és a mo­dem technológiákhoz értő, azok bevezetését szorgalmazó, kellő számú felső- és közép­vezetők jelenlétét. (T. Á.) KORSZERŰ GÉPEKKEL gyarapszik Nyírgyházán a „Szabolcs” Cipőgyár. Farkas Miklósné (képünkön) olyan gyorstűző géppel dolgozik, amely több munkaművelet elvég­zésére alkalmas. (Hammel J. felv.) Ifjúmunkások vállalásai: Kommunista vasárnapok, kongresszusi dekád megyénk üzemeiben (fi a százast. — Nesze, itt van! De más­kor ne csinálj adósságokat a feleséged háta mögött! — Utolsó eset, mama Kö­szönöm... A fiúgyermek zsebre vágja a pénzt, aztán búcsúzkodni kezd. — Még egyszer köszönöm. De ugye, titok marad? — Titok... — Nem szeretném, ha Klá­ri megtudná... — Nem fogja megtudni... Nyugodt lehetsz... — Kínos lenne... Nagyon kínos... — Veszekedne ? Nagy sóhaj a válasz. A fiú­gyermek panaszosan az ég felé emeli szemét. A mama szánakozva megsimogatja az arcát — Fizetéskor visszaadom — mondja a fiúgyermek. Az ajtóban visszafordul: muta­tóujját szája elé teszi. A mama cinkosan moso­lyog és bólint. Újabb munkaverseny-moz- galom kezdődött el Szabolcs- Szatmár gyáraiban, üzemei­ben és vállalatainál. A KISZ VIII. kongresszusa tiszteleté­re indított termelési verseny­ben megyénk valamennyi üzemének ifjúsági alapszer­vezete részt vesz. Több KISZ-szervezet már az év elején kész volt a fel­ajánlási tervével, s ennek megfelelően irányították a fiatalok munkáját. A ME­ZŐGÉP Vállalat nagy káliói gyáregységének szervezete például már januárban meg­kezdte szervezését a jubileu­mi esztendő méltó megün­nepléséhez. Felajánlásaik kö­zül kiemelkedik az általuk indított társadalmi munka­verseny. amelvbe a község 10 alapszervezetét is bevonták. Eddig a MEZŐGÉP fiataljai négy kommunista vasárna­pon dolgoztak társadalmi munkában, s a négy munka­szüneti napon 217 ezer forint értékű termék került ki ke­zük alól. A gyáregység terü­letén parkosítottak. össze­gyűjtötték és eladták a tele­pen szétszóródott vashulladé­kot. segítettek a vállalat sóstói üdülőjének felépítésé­ben. A sok társadalmi mun­ka mellett a kongresszus tiszteletére „kongresszusi dekádot” szerveznek, amely­ben 5 százalékos terv túltel­jesítés a nagykállói fiatalok célja. A MÁV nyíregyházi vas­úti csomópontjának KISZ- szervezetei a kongresszusi felajánlásukat összekötötték a magyar vasút fennállásá­nak 125. évfordulójával. Gyorsították a második wl­lamosvonal elkészítését, so­ron kívül több vasúti sínpárt cseréltek ki Szabolcs-Szat- már területén, úgy. hogy az átmenőforgalmat mindig biztosították. Eddig a külön­böző főnökségek alapszerve­zeteinek tagjai három alka­lommal kommunista vasár­napot tartottak, s az idei tár­sadalmi munkaórák száma személyenként meghaladja a 30-at. A műszaki fiatalok a javítási idő csökkentésével kívánják tartani a menet­időt. s megszüntetni a vonat- kieséseket. Az őszi csúcsfor­galom szállításainál a tavalyi 96 százalékos rakodási időt az idén 98 százalékra szeret­nék teljesíteni, s ezt eddig tartani is tudták. A vasutasfiata - hoz ha­sonlóan a Nyírség Ruházati Ktsz KlSZ-tagjai az OKISZ októberi kongresszusával vonták egybe felajánlásukat, amely közül a termelési sza­lagok vetélkedése emelkedik ki. Az üzemben lévő 10 gyár­tási szalag dolgozói verseny­re hívták ki egymást. A munkaidő jobb kihasználása mellett kommunista műsza­kokkal szeretnék növelni eredményeiket. A fiatalok másik vállalása az új termék és a divatos női ruhák ter­mésnövelése. Az év végéig tervezett exportszállítmány 8 ezer darabját decemberre 10 ezerre növelik. Emellett jelentős a társadalmi mun­kák vállalása is. A nyíregy­házi üzemegységben az épít­kezés során visszamaradt tör­meléket eltakarították, par­kosítottak. csinosították az üzemrészeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents