Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

S. oldal Wrrf - 1ÜX8YÄW6rS7 XT? íöíí. szeptember 5§; Ax ISA adjon érdemi választ a DIFK javaslatára Xuan Thuy nyilatkozata Csaknem három év telt el a párizsi Vietnam-értekezlet megnyitása óta, ez alatt 129 ülést tartottunk meg, de az ügy, amely miatt az értekez­let összeült, nem jut előre — jelentette ki Xuan Thuy ál­lamminiszter, a Párizsban tárgyaló VDK-küldöttség ve­zetője a TASZSZ tudósítójá­nak adott interjújában. A Nixon-kormány ugyanis — mutatott rá — rendületle­nül folytatja agresszív politi­káját Vietnammal és Indokí­na többi országával szem­ben. Washington ez idő sze­rint „elnökválasztást” készít elő, de ennek az újabb komé­diának csak az a célja, hogy hatalmon tartsa Saigonban a Nguyen Van Thieu vezette militarista, áruló, diktatórikus csoportot. Ezzel akarja bizto­sítani a háború vietnamizá- lásának végrehajtását, a neo- kolonialista politikát. Nixon hatalomra kerülése óta — mutatott rá Xuan Thuy — az amerikai légierő foly­tonosan megsérti a VDK szu­verenitását, jóllehet az ame­rikai kormányzat arra köte­lezte magát, hogy bármiféle feltétel nélkül beszünteti a VDK bombázását és a terü­lete elleni egyéb háborús cse­lekményeket. A minap, szep­tember 21-én, az amerikai lé­gierő több mint 200 bevetés­ben bombázta Quang Binh tartomány sűrűn lakott terü­leteit. A VDK fegyveres erő: és a tartomány lakossága két amerikai támadó gépet meg­semmisített és megrongált több más repülőgépet. A VDK külügyminisztériuma erélye­sen elítélte ezt a rendkívül súlyos hadicselekményt. Kül­döttségünk kijelentette — hangsúlyozta Xuan Thuy — hogy a VDK területe ellen végrehajtott tömeges légitá­madások miatti tiltakozás je­léül nem vesz részt a viet­nami négyes értekezlet ese­dékes plenáris ülésén, s azt szeptember 30-ra halasztja. A Nixon-kormánynak ah­hoz, hogy a párizsi értekez­letet kijuttassa a zsákutcá­ból, be kell szüntetnie a viet- namizálási politikát, fel kell hagynia az agresszió és a dél­vietnami neokolonializmus politikájával, érdemben kell válaszolnia a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány logikus és józan béke­javaslataira — hangsúlyozta Xuan Thuy, rámutatva, hogy a béketerv két alapvető pont­ja a következő: 1. Az Egyesült Államoknak ki kell vonnia az amerikai csapatokat és szövetségesei csapatait Dél-Vietnamból még 1971-ben; 2. Az Egyesült Államoknak be kell szűntetnie a Saigon­ban hatalmon lévő militaris­ta csoport támogatását, ame­lyet Nguyen Van Thieu ve­zet; ez lehetővé tenné, hogy Dél-Vietnam politikai, társa­dalmi és vaüási erői a bé­kéért, a függetlenségért, a semlegességért és a demok­ráciáért síkraszálló új kor­mányzatot hozzanak létre — állapította meg a VDK ál­lamminisztere a TASZSZ tu­dósítójának adott interjújá­ban. A japán császár Nixonnal tárgyalt Hirohito japán császár hét­főn 18 napos európai körútra indult. Űtját mintegy másfél órára megszakította az alasz­kai Anchorage-ben, ahol Nixon amerikai elnökkel ta­lálkozott. Nixont elkísérte Alaszkába Kissinger, nemzetbiztonsági tanácsadó, Rogers külügy- és Morton belügyminiszter. A császár kíséretében ott volt Fukuda külügyminiszter és más hivatalos személyiségek Az üdvözlő beszédeket köl­csönös udvariaskodások jel­lemezték. Hirohitót, mint mondotta, nagyon meghatot­ta az, hogy Nixon sürgős tennivalói ellenére is szakí­tott magának időt az ő foga­Tüzérségi támadások a saigoni erők ellen A dél-vietnami és a kam­bodzsai népi erők vasárnap összehangolt tüzérségi táma­dást indítottak a Dél-V:et- nam és Kambodzsa határvi­dékein állomásozó saigoni és Phnom Penh-i kormánycsa­patok, valamint az amerikai alakulatok táborhelyei és tá­maszpontjai ellen. Saigoni katonai szóvivők közlése szerint össaesen ezer rakéta-, illetve ágyúlövedék csapódott be 11 támaszpontra. A tüze­lés hajnaltól alkonyaiig tar­tott és a szóvivők szerint jú­nius óta a legnagyobb sza­bású volt. Amerikai részről beismer­ték, hogy vasárnap a kam­bodzsai népi erők lelőttek egy amerikai repülőgépet, amely a népi erők által több, mint egy éve bekerített Kompomg Thom elfoglalásáért harcoló kambodzsai kormánycsapato­kat támogató amerikai légi­kötelék tagja volt. A B—52-es amerikai ne­hézbombázók vasárnap este és hétfőn reggel Dél-Viet­nam,nak a laoszi határhoz közel eső területeit bombáz­ták. ★ Amerikai háborúellenes szervezetek hétfőn a New York Timesban közös fel­hívásban szólították fel az Egyesült Államok lakosságát, hogy aktívan vegyen részt az októberre tervezett háborúel­lenes tüntetésekben. A fel­hívás megállapítja, hogy az amerikai nép túlnyomó több­sége a délkelet-ázsiai háború azonnali beszüntetését köve­teli. dására a nagyon távoli Alasz­kában. Az elnök és a császár esz­mecseréjén „a két felet ér­deklő kérdések” kerültek szóba. Mint a TASZSZ hírügy­nökség washingtoni keltezé­sű jelentése rámutat, Nixon és Hirohito találkozójával egyidejűleg gyorsuló ütem­ben mélyülnek az „új ame­rikai gazdaságpolitika” által kiváltott japán—amerikai el­lentétek. E pillanatban Wash­ington nyílt politikai é.c gazdasági nyomást gyakorol Japánra; Okinawa „vissza­adásával” megpróbálja meg­szilárdítani jelenlétét a szi­geten, s veszedelmes föld alatti atomrobbantásra készül Amchitka szigetén. A feszültség eme légkörét felidézve a Washington Post cikkírója megjegyzi: „Japán és az Egyesült Államok egy-, re távolodnak egymástól, s énnek okai mélyebben hú­zódnak, mint a textilimport­tal, a kínai politikával vagy a yep felértékelésével össze­függő „speciális” nézetelté­rések”. Hirohito hétfőn reggel, ma­gyar idő szerint valamivel 10 óra előtt elhagyta Alaszkát és európai útjának első állo­mására, Koppenhágába in­dult. Nasszer­évforduló Kedden, Gamal Abdel Nasszer halálának első évfor­dulóján az egyiptomi néppel együtt az egész arab világ fel­idézi a nagy államférfi emlé­két. Az arab fővárosokban tömeggyűléseket és felvonu­lásokat tartanak az évfordu­ló alkalmából. Kairóban, az Arab Szocialista Unió szerve­zésében a társadalom minden rétegének részvételével felvo­nulásokat tartanak az elhunyt elnök mauzóleumához, a ka­tonai menet élén Szadek had­ügyminiszter és Sazli vezér­kari főnök halad. Szadat elnök az évforduló alkalmából beszédet mond az ASZÚ Központi Bizottságá­nak emlékülésén, a beszédet közvetíti a rádió és a tévé. Beszédet mond El-Zajjat is, a Központi Bizottság első titká­ra. A kairói sajtó megemlékező cikkei méltatják Nasszemek az egyiptomi és az arab nem­zet életében, valamint a nem­zeti felszabadító küzdelemben játszott történelmi szerepét. Lemondott a dán kormány Hilmar Baunsgaard dán miniszterelnök hétfőn dél­előtt benyújtotta kormányá­nak lemondását IX. Frigyes királynak. A király elfogadta a lemondást, de felkérte a tá­vozó kormányt, hogy az új kabinet megalakulásáig ma­radjon tisztségében és intéz­ze a folyó ügyeket. A Baunsgaard vezette dán polgári koalíciós kormány 1968 februárjában alakult meg. A kormányban három párt — a mérsékelt liberális venst- re párt, a radikális venstre párt és a konzervatív nép­párt — vett részt­A kormánykoalíciónak 1971- szeptember 21-ig több­sége volt a parlamentben. Ezt azonban a múlt héten kedden tartott parlamenti választásokon — 10 mandá­tummal együtt — elvesztette. A Baunsgaard-kormány. amely a dán folketing 179 mandátumából most már csak 88-cal rendelkezik, a vá­lasztási kudarc miatt mondott le. Csehszlovák—NSZK tárgyalások A Cemin-palotában, a csehszlovák külügyminiszté­rium épületében hétfőn meg­kezdődött a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös kapcsola­tok kérdéseiről folyó puhato­lózó megbeszélések harmadik fordulója. A csehszlovák de­legációt Jiri Goetz külügymi­niszter-helyettes, a nyugatné­met küldöttséget dr. Paul Frank külügyi államtitkár ve­zeti. Brez§nyev látogatása Szófiában A BKP Központi Bizottsá­gának meghívására vasárnap délután baráti látogatásra a, bolgár fővárosba érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak. főtitkára. Brezsnyev IL—62-es különgépe helyi idő szerint pontosan fél hatkor ereszkedett le a szófiai repü­lőtérre, ahol Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságá­nak első titkára, a bolgár ál­lamtanács elnöke, továbbá a párt Politikai Bizottságának tagjai és számos más hivata­los személyiség üdvözölte az SZKP főtitkárát és a vele együtt Szófiába érkezett sze­mélyiségeket. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap ünne­pélyes keretek között átadta Todor Zsivkovnak a Lenin- rendet, amellyel a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának el­nöksége 60. születésnapja al­kalmából tüntette ki a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát, a Bolgár Népköztársa­ság államtanácsának elnökét. A kitüntetés átnyújtalak or mondott beszédében Brezs­nyev kijelentette, hogy Todor Zsivkov „kiváló párt- és álla­mi személyiség, aki minden erejét a bulgáriai szocialista építésnek szenteli,”. „A vilá­got álfogó kommunista- és munkásmozgalom kiemel­kedő alakja, aki állhatatosan küzd a kommunista ideálok megvalósításáért, az SZKP és a Szovjetunió nagy és hű­séges barátja, aki lankadat­lanul gondot fordít a bolgár és a szovjet nép szívből faka­dó szilárd barátságának fej­lesztésére és elmélyítésére”. Brezsnyev kijelentette, hogy az SZKP és a Bolgár Kommunista Párt, a Szovjet­unió és a Bolgár Népköztár­saság kapcsolata „az őszinte­ség, az elv társiggság és. az igaz testvériség” mintaképe. Todor Zsivkov, válaszában rámutatott arra, hogy a Le- nin-renddel történő kitünte­tés „a legnagyobb kitüntetés egy kommunista számára”. — Lenin nevével az ajku­kon és a szívükben hajtanak végre dicső dolgokat a világ kommunistái és haladó erői a világot átfogó forradalmi folyamat kibontakoztatásá­ért. Bárhol küzdenek a hala­dás és a béke erői, harcukat Lenin nagy eszméi világítják meg, harcuk reális támasza mindenekelőtt a Szovjetunió és politikája, gazdasági, tu­dományos-műszaki és katonai ereje. — A Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával fűz össze bennün­ket a történelem, a szocializ­mus közös frontja, a jövő építésére irányuló törekvé­sünk, a kommunizmushoz ve­zető lenini út, — Mi, bolgár kommunisták, mindig úgy vélekedtünk,. és ma is az a véleményünk, hogy csak az lehet, igazi in­ternacionalista, aki mindig együtt halad Lenin pártjával, a Szovjetunióval. A Szovjet­unióval való barátság é3 a proletár nemzetköziség egy­mástól elválaszthatatlan — jelentette ki Todor Zsivkov. Nem egészen egy napig tartó baráti látogatás után hétfőn a déli órákban eluta- . zott Szófiából Leonyid Brezs­nyev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának főtitkára. Brezsnyevet és a kíséretében lévő hivatalos személyisége­ket a bolgár főváros repülő­terén a BKP és a bolgár ál­lam vezetői búcsúztatták. Kö­zöttük Todor Zsivkov, a párt Központi Bizottságának első titkára. ★ Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára szeptember 27- én kíséretével együtt vissza­érkezett Moszkvába. A vnukovói repülőtéren A. N. Koszigin, N. V. Podgornij, valamint az SZKP Politikai Bizottságának más tagjai, központi bizottsági tagok, a Központi Bizottság és a szov­jet külügyminisztérium fele­lős munkatársai fogadták Leonyid Brezsnyevet. Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, Sz. Radoszlavov, a Bolgár Népköztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivő­je és T. Lipkovszki, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság ideiglenes moszkvai ügyvivője is megje­lent a repülőtéren. Fogadás a bolgár nagykövetségen A bolgár néphadsereg nap­ja alkalmából Ivan Szugarev ezredes, a Bolgár Népköztár­saság budapesti nagykövetsé­gének katonai és légügyi at­taséja hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. Megjelent a fogadáson Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, Marjai József kül­ügyminiszter-helyettes, to­vábbá a Magyar Néphadsereg tábornoki és parancsnoki ka­rának sok tagja, a társ fegy­veres testületek több vezető­je. Vaszil Bogdanov nagykö­vettel az élen jelen voltak a bolgár nagykövetség munka­társai, s részt vett a budapes­ti diplomáciai képviseletek számos más vezetője, katonai és légügyi attaséja. B. P. Iva­nov vezérezredessel az élen ott voltak a szovjet déli had­seregcsoport parancsnokságá­nak magas rangú képviselői. Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 36. Tehát minél előbb el kell Jutnia Saint Gilles-be. Teg­nap alaposan meghökkentette az orvosi bizottságot, amikor a felülvizsgálat végén kijelen­tette, hogy lemond jogos sza­badságáról és kéri azonnali útba indítását egységéhez. A köíeiességérzet ilyen megnyil­vánulásától még rég elszo­kott katonai orvosok feltehe­tően arra gondoltak, hogy a zúzódás kiváltotta sokk foly­tatásával állnak szemben. Mit lehet ilyenkor tenni? Ober­leutnant Hans Klosst egész­ségesnek találták, s ha úgy akarja, bevonulhat csapat­testéhez. Mintha a vonat is összees­küdött volna ellene, kétórás késéssel érkezett Párizsba Klossnak nem kellett tuda­kolnia a késés okát, maga is jól láthatta. Kitekintve a vo­natablakon, összebombázott pályaudvarok, kutyafuttában kijavított hidak tárultak sze­me elé. A szövetséges légierő nem tétlenkedett. A legközelebbi csatlakozás Saint Gilles-be csak négy óra múlva lesz, ezért elhatározta hogy kiugrik a városba és egy kissé szétnéz. Arra is gondolt, hogy jó volna valami módon értesíteni a központot az őt ért viszontagságokról, s jelezni, hogy húsznapos ké­séssel érkezik a normandiai városkába. Egy évvel ezelőtti, rövid párizsi tartózkodása idejéből még emlékszik, hogy valahol a tizennyolcadik ke­rületben volt az összekötő pont. A kis, piszkos szállócs- ka is derengett neki halvá­nyan; a halj padlóját csillagos mintába rakott terrakotta dí­szítette. Eszébe jutott a kövér portásnő is, aki előtt szó nél­kül el lehetett haladni és bemenni az „Iroda” feliratú ajtón. Másra nem is emléke­zett. Lement a metróhoz, és a megállók jegyzékében azt a nevet kereste, amelyről eszé­be jutna tavalyi útja a pisz­kos szállócskába. Csakhamar meg is találta: Anvers. Igen, ez volt a megálló neve. Most már tisztén emlékezett. A metróból feljőve át kellett menni az utcán és a jobb ol­dali járdán folytatni az utat Clichy felé, két-három szűk utcácska, amelyekből jól lát­ható a Sacré Coeuf fehéren csillogó kupolája, a követke­ző utcán... Még mielőtt odaért volna, eszébe jutott, hogy az utcácska neve: rue de Trois Fréres, a szállócska pedig... hát persze: „Ideal”. Csaknem elérzékenyülve nyomta le a sárgaréz kilin­cset, s elébe tárult a csilla­gos mintájú terrakotta, majd a portásnő keskeny kis abla­ka. A most kihajoló arc azonban férfiarc volt. — Kit keres? — A tulajdonost — mond­ta és már ment is volna to­vább az iroda irányába. — Hogyhogy? — csodálko­zott a férfi. — ön nem tud­ja? Fél évvel ezelőtt depor­tálták. — Aztán, mintha csak akkor vette volna észre az egyenruhát, még hozzátette: — Én az új tulajdonos va­gyok, és nekem semmi kö­zöm sincs. . Mire befejezte, Kloss mái­éi is tűnt. így foszlott szerte az utolsó lehetősége annak, hogy felvegye a kapcsolatot a központtal. Vajon az előbbi tulajdonost csakugyan de­portálták, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a központ megváltoztatta az összekötő pontot? Ha beszélhetett volna a ré­gi tulajdonossal, bár ezt ha­tározottan ellenzik a konspl- rációs elvek, még lett volna esélye megtenni jelentését a központnak. Bement az első, útjába ke­rült étterembe. Bekapott gyorsan valami förtelmes ebédet, és beült egy kis mo­ziba. Amikor a háborús hír­adót vetítették, a nézők, egy csöppet sem zavartatva ma­gukat, fütyültek és hangosan nevetgéltek. Kloss megelége­déssel tapasztalta, hogy egy évvel ezelőtt ilyesféle reagá­lás Párizsban elképzelhetet­len volt. Már jócskán alko- nyodott, amikor újra az utcán baktatott. Útban a metróhoz az egyik utcai árusnál vett magának egy zacskó sült gesztenyét. Illik megkóstolni — gondolta —, vajon csak­ugyan a place Pigalle-on le­het-e kapni a legjobb geszte­nyét? Az utóbbi időben, úgy lát­szik, balszerencséje volt az utazással, mert az angolok megint valamelyik vasúti cso­mópontot bombázták a vona­lon, mert csak reggelre ver­gődött el Saint Gilles-be. A parancsnokságon meg­tudta, hogy Elért ezredes el­utazott és csak délben jön vissza. A csoda folytán épség­ben maradt bőröndöt, ame­lyet az ócskavassá bombázott vonat alól húztak ki, az őrsé­gen hagyta és elindult megte­kinteni Saint Gilles-t. Apró szemű eső szitált, az éles tengeri szél áthatolt a vékony köpenyposztón. Hű­vösebb van, mint Lengyelor­szágban — gondolta Kloss. Szeme megakadt a „Majes­tic” szálló címtábláján, amely alatt egy deszkalapon ez a felirat állt: ákombákom írással: „Tiszti kaszinó”. Be­megy, megmelegszik — gon­dolta. A terem sarkában egy ke­szeg leutnant, monoklival a szemén, mindenáron azon fá­radozott, hogy egymagában rexezzék. Az össze-összekoc- canó golyók egyike-másika zajt csapva pottyant bele a szekrénybe. Kloss megitta a rettenetes kávét, fölhajtott egy pohárka konyakot, de még mindig érezte a csontig ható hideget. * Alaposan legyengülhettem — gondolta. A biliárdasztalhoz lépett. — Játsszunk egyet — java­solta. A hadnagy szól nélkül át­nyújtott neki egy dákot és a krétát. Az első játszmát, amelyben Kloss csúfos vereséget szenve­dett mély hallgatásban ját­szották végig. A monoklis hadnagy szó nélkül és mosoly nélkül írta fel a táblára az eredményt, de Kloss revansot javasolt. Ezúttal a sovány leutnantnak ment valamivel rosszabbul a játék, de a vé­gén Klossnak ismét meg kel­lett hajolnia a nagyobb tudás előtt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents