Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

»71. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET V. oTerat „Már kisded korukban elsanyarognak..." Egy érdekes dokumentum — a szabolcsi múltból Még száz éve sincs annak, hogy egy világos fejű járási orvos az évi katonaállítás után jelentést és ja­vaslatokat tett a vármegye főjegyzőjének a népegész­ségügy állapotáról és annak megjavításáról. Jelentése szó szerint a következő: ..Zabolch megye főjegyzőié Tekintetes Bégányi Ferencz Urnák kiváló tisztelettel ajánlja tisztelője. Braun Fü- löp járási orvos Nyír-Baktán. Tekintetes Főjegyző Ur! Zabolch megye Nyir- Báthori felső járásban az 1876. évi újoncozás oly szo­morú eredményű volt. hogy elhatároztam magamat jelen statisztikai táblázat kidolgo­zására. melynek egyes ada­tai hivatalos jegyzéken alap­szanak és általában a hely­színen összeállítva van sze­rencsém Tekintetességednek áttekintés végett átnyújtani, melynek elfogadását kitűnő tisztelettel kérem. A Nyír-Báthori felső járás 21 községet foglal magában, melynek lélekszáma 20 928. mely 21 község mind három korosztályból 454 újonczot lett volna köteles előállítani. E járásból 73 újoncznak kel­lett volna alkalmatosnak len­ni. amelyből csak 19 volt alkalmatos. Mily szomorú eredmény! Ezer lélek közül egy se. 2000 közül 0,09. Ily mostoha viszonyok között fenntarthatja e magát az ál­lam? Nem köteles-e — min­den emberbarát ennek okát fürkészni? A 454 hadkötele­sek között felekezetre nézve voltak rom. cath. = 96. gör. cath. = 106. ref. = 194. izr. = 58. Foglalkozásokra nézve voltak a művelt osz­tályból 26. iparos 49. föld­míves 379. Mi a műveltségi fokozatot illeti. 454 hadköte­lesek között írni. olvasni tu­dott 129, ezek között 7-en ze­nével és 4-en tornászattal is bírtak. Egész községek, mint Lórántháza, Ibrány. Magy egy újonczot sem állítottak elő. aki írni olvasni tudott volna. Nem akarván egyes felekezeteknek elsőbbséget nyújtani, csak közoktatási ügyeink szomorú helyzetét előléptetni. Az újonczok testi épségeik eképoen voltak kép­viselve: a 454 újonczok kö­zül csak 318-an lettek való­sággal orvosilag megvizsgál­va (miután 96 nem jelent meg és 40 reklamáció útján felmentetett:). A 19 besoro­zottak között volt 3 r. cath. (2,84 %), 6 gör. cath. (4.71 %). 9 ref. (5,15 %) és 1 izr. (1,727 %). 19 besorozottak között volt 11 minden testi hiba nélkül és 8 kisebb testi hibával. A 318 valóságosan „De te csak akkor nyúlsz a táblához...” — kezdte a mama. „Ha a tanító néni kiszólít” — fejezte be Laci szelídén. Ez az esemény a második héten valóban bekövetke­zett. Méghozzá — mint az iskolába beidézett kedves szülőnek a tanító néni_ el­mesélte — a következő mó­don: Számtanórán a tanító né­ni intett Lacinak, hogy jöj­jön ki a táblához, fogja a krétát, és rajzoljon fel két asztalt. Először egyet, azután még egyet. Laci a kréta után nyúlt, de félúton megállt, szenvedélyesen felkiáltott, két kézzel elkapta a tábla fémfogantyúját és lehúzta. Ezután teljes erejéből felfelé nyomta a fogót, a lendülettől a nehéz tábla felfelé siklott a keretben. Laci felhúzódz- kodott, két lábbal kalimpált a levegőben, majd visszacsú­szott. Most újra fel... most újra le... „Hagyd abba” — kiáltott a tanító néni, de La­ci megszállottan hintázott a táblán. Minden ő volt most Ikarustól Piccard profesz- szorig. mélységek és magas­ságok hőse Az osztály vi­sított a tanító néni csaknem sírva fakadt, a kedves szü­lőket behívták az iskolába. . Laci áiit, lehajtott fejjel hallgatta a szidalmakat és orvosilag megvizsgáltattak között 17 egészen töröltetett és-pedig következő testi hi­ba miatt: szembetegségek u. m. a lencse és tok bántal- mai 4. gümőkóros 1. lágyék­sérv 3. nagymérvű telitalp 2, nyomorék 3, rosszul gyó­gyult csonttörés 1. egészen kifejlettlen 1. Mint az idei alkalmatlan visszahelyezte­tett 299. Ezekből felülvizsgá­lat alá küldetett 16 (3,52 %) éspedig polgári elnök által 13. a honvédelmi elnök ál­tal 2. és mindkét elnök által I. A többiek a következő tes­ti hibával voltak bántalmaz­va éspedig a bonctani sor­rend szerint a. feji üreg = II, b. mellüreg = 15. c. al- has = 0, d. nemző részek = 24, e. végtagok = 47, f. bőr­betegségek = 7, (1 bujakóros bőrküteg), g. kifejlettlen gyenge = 178. Ezek között 24 oly gyenge kifejletlen volt. hogy úgy tűnt fel előttünk, mintha nem 20 éves embe­rek. hanem 12—14 éves fiúk állottak volna előttünk. Mi­dőn így a tiszta valóságot előtüntettük, térjünk vissza ezen rossz eredmény okának kifürkészésére. S amennyire a szűk tér megengedi e sta­tisztikai táblázat keretébe beleilleszthető, megkísérlem anélkül, hogy tökéletességre igényt tartanék! E rossz eredmények oka kétféle u. m. közelebbi és tá­volabbi. A közelebbi ok fel­találását még a csecsemőkor­ban kereshetjük. Kifejlőd­het-e egy még oly erős és egészséges gyermek, egy kü­lönösen téli időben rossz le­vegővel telt redves, rosszul, vagy éppen semmivel sem szellőztetett házban, amely­ben gyakran 10—15 ember összezsúfolva lakik és mely­ben ezenkívül egy néhány háziállat laktanyázik? És ha igen, akkor a tisztátalanság, a sokszor undort gerjesztő betegségek és a szeszes italok jókori szoktatása nem hat­nak-e a gyermekekre veszé­lyesen? Ilyen körülmények fenyegetéseket, az anyai sí­rást, az atyai kiabálást. — Az ilyen gyerek nem ehet a családi asztalnál... az ilyen gyerek nem kap „jó éjszakát puszi”-t, az ilyen gyereket nem viszik el a vadászati világkiállításra... Az utóbbi szíven találta a bűnöst. Egy héttel előbb ígérték meg, hogy szombat délután kiviszik a kiállításra. — ígérd meg, hogy ezentúl jó leszel — így a mama. — Nem kell ígéret. Semmi ígéret — kiabálta a papa. — Majd ezentúl megkérjük a tanító nénit, hogy az ellen­őrző könyvedbe írja be, hogy mit műveltél az iskolában, és otthon is aszerint bánunk veled... Négy nap telt el, szomorú csendben és békességben. Szombat délben a mama várja otthon a csemetét: La­ci nem jön. Már a negyedi­kes nővérkéje is otthon van. A szomszéd gyerekek is ott­hon vannak .. Laci sehol... A mama rémülten szalad az utcán. A sarkon túl már lát­szik az iskola. És ott... az utcán, a falnak borulva áll a kis elsős poronty. Táskája a földön, arcát eltakarja és sír, sír keservesen. — Kisfiam... Lacikán... mi történt? — Se .. sem .. semmi... — Megint rossz fát tettél a tűzre? között nem nyomorul-e a gyermek testileg és lelkileg? Fejlődhetik-e itt egy élőlény, s ha már egy egészséges gyermeknél tény ez, minél kedvezőtlenebb lehet e kifej­lődés egy testileg és lelkileg gyengébb gyermeknél? Cso­da-e, ha aztán egy 20 éves egészséges, derék ember he­lyett egy 12—14 évesnek lát­szó fiú áll előttünk? Ehhez járulnak ínég a falusi isko­lák. Nem képtelenség-e az, hogy egy tanító 80—100 gyer­mekre felvigyázzon és őriz­hesse? Ily iskolában, hogy milyen a tanítás, minden ember könnyen meggyőződ­hetik felőle. Ahhoz járul még, hogy a gyermekek téli időben ruha hiánya miatt, nyárban pedig libapásztorság és a mezei munkák foglala­tossága miatt az iskolát nem látogatják. Szegény hazánk mit várhat ily fiatalságtól! Kik már kisded korukban el­sanyarognak! A távolabbi ok' lenne, hogy egyes családok. sőt egyes községek magok közül nősülnek, mely egyáltalán nem hat erősítőleg és neme- sítőleg a már úgy is gyenge törzsre, sőt ellenkezőleg bebi­zonyult tény az, hogy olyan családokban, kik legnagyobb része vérrokonok, gyermekei hüdék (certius), görvélyes és angolkórosok. Ki ne ismer­né azt a törvényt, mely által az állati faj nemesebb, jobb vérű fajjá átalakítható és hogy a virágok, fák neme­sebb fajú oltással nemeseb- bítetik. Szükséges említenem, hogy törvénytelen gyermekek sokkal egészségesebbek és erősebbek, mint a törvényes ágyban szülöttek, mint akik fölött a papi áldás lebeg! Itten dióhéjba szorított szerény nézetem az; hogy lehetne ezen bajon segíteni. Legelőször is elkülönítse az egyes családoknak, tiszta (?) száraz, jól szellőzhető laká­sokba, egészséges táplálék, elszoktatás a szeszes italok­tól; keresztül vittetése a gyermekeknek iskolába való pontos járatása; a tornászat rendes tantárggyá való be­hozatala; jókor szoktatni a katonai gyakorlatokra és hogy kedvezőbb lenne ezen tantárgy, a legjobb tanuló­nak jutalom adassék.” — Ne... hem... i... iga­zán... — Hát akkor? — A tanító néni... a tanító néni... beírt a kiskönyvem­be... — Mit írt bele? — Ho... honnan tudjam azt én? Én még nem tu­dok olvasni... — De azt mondod, hogy jó voltál... — Ne... hem vagyok ben­ne... egészen biztos... — Hol az ellenőrző köny­ved? — Nincs. — Hogyhogy nincs? — Elvesz... h... tettem... — Hol vesztetted el? — Nem tudom. — Azonnal mondd meg az igazat. — El... vesz... tettem.., • — Merre vesztetted el? — Az osztályban. — Hogyhogy az osztály­ban? — Az osztályban. — Megkeressük. — Ne keressük meg. Édes­anyám, ne keressük meg! — De hát azt muszáj. Nem lehet iskolás ellenőrző könyv nélkül. — Akkor inkább ne legyek iskolás... — De hát hogy gondolod? Minden gyereknek iskolába kell járnia. No, gyere, kis­fiam. Gyerünk csak vissza. Valóban kétségbe ejtő helyzet volt az akkor. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy még nem is egész száz év alatt (különösen az utóbbi évtizedekben) kilábalt a nép az akkori reménytelen helyzetéből és a fejlődés, a művelődés, ezzel együtt az egészségesebb élet útjára lépett. Lengyel István nyugalmazott főmérnök A kommunista pedagógusok felelősségéről ABBAN NINCS SEMMI KÜLÖNÖS és új, hogy egy jelentős pártfórum a kom­munista pedagógusok felelős­ségét, erkölcsi, politikai, köz­életi érzékenységét, aktivitá­sát választotta témául. Nem először kerülnek a demokra­tizmus különféle fórumai elé a tennivalók. Általában jól megfogalmazott formulák is vannak a pedagógusok, kü­lönösen a kommunista neve­lők etikai normáiról, a poli­tikai és emberi követelmé­nyekről. s egész munkássá­gukról. Mégis, a hét folyamán a megyeszékhelyen sorra ke­rült kommunista pedagógu­sok tanácskozásán az alapjá­ban ismerős, naponta felszí­nen lévő gondokat, feladato­kat olyan megközelítésben, hangvétellel. őszinteséggel vitték a részvevők elé. hogy az több volt egy átlag érte­kezletnél. Tartalmában, ten­denciájában volt több, és sejteti azt a következetes irányvonalat, amelyet mind határozottabban alakít ki a napi politikai munkájában a nyíregyházi városi pártbi­zottság. Ha csupán a témaköröket, a párt X. kongresszusából, a párthatározatokból, a me­gyei intézkedési tervekből, a művelődési politika megvaló­sításából adódó feladatokat tekintjük, — amelyek a ta­nácskozáson kirajzolódtak — akkor is szembetűnik a prob­lémák komplex vizsgálata. Nem az összefüggésekből ki­ragadott példák, tapasztala­tok. nem is a tárgyi és sze­mélyi nehézségek ismertetése jellemezték a vitát, a tanács­kozás munkáját. „Nem panasznap volt” — ahogyan az egyik részvevő pozitív véleményét summáz­ta. Munkaértekezlet, elvtársi eszmecsere közös dolgaink­ról. Élővé, előremutatóvá at­tól lett. hogy regisztrálás, az untig ismert helyzet — oly­kor valljuk be: állóképek — egymás mellé rakása helyett a miért és a hogyan izgal­ma. a tapasztalatok gondos, egyben kritikus számbavéte­le kötötte le a részvevők fi­gyelmét. Az eredményesebb oktató-nevelő munka pillé­rei, hátterei kerültek a vita középpontjába. TERMÉKENY IMPULZU­SOKAT ADOTT ehhez Sze- merszki Miklósnak, a városi pártbizottság titkárának vita­indítója. A probléma széles skálája, a bonyolult összefüg­gések magukban rejtették az aggályt: vajon sikerül-e a meghatározó mozzanatokat Minden lépcsőfokon csö­könyösen megállva, minden lépésnél sírva, könyörögve, de mégiscsak visszatértek az iskolába. A pedellus bácsi jött velük az üres tante­rembe. Nézték a padokat; sehol nincs az ellenőrző. Ta­nári asztal: ott sem. — Márpedig, édes fiam, innen haza nem megyünk, amíg nincs meg az ellenőrző könyv. — Talán... talán ott... a... dobogóban... — Hol? — Itt. Egy korhadt deszka a ka­tedra szélén... oda belenyúl Laci és vékony gyerekujjai kiemelik a piszkos, összegyű­rődött ellenőrző könyvet. — Ugye megvan, te hí­res!... Hogy ezért mit kapsz apádtól... add csak ide!! Lássuk, mit írt bele a tanító néni... Biztonság okából jobb kéz­ről a mama, bal kézről a pe­dellus bácsi fogta a gyereket, nehogy eszébe jusson kere­ket oldani. A mama megtalálja a ta­nító néni félelmetes üzene­tét, ránéz a könnytől masza- tos arcú csemetére, és han­gosan olvassa: „Értesítem a kedves szülő­ket, hogy Lacit jó magatar­tásáért el lehet vinni a va- dászati világkiállításra...” kiragadni, azok szemszögéből vizsgálni a helyzetet. A vitá­ban részvevők maguk vála­szoltak erre: a kommunista pedagógusok nem vállalkoz­hatnak arra, hogy az összes nevelési feladatot maguk old­ják meg. A közös feladatokat közösen kell végezni a pár- tonkívüli nevelőkkel, a társa­dalom legkülönbözőbb réte­geivel. a szülőkkel, az ifjúsá­gi szervezetekkel. Mindazok­kal. akik a felnövekvő nem­zedék nevelésében kötelezett­séggel tartoznak a társada­lomnak, önmaguknak, a hol­napnak. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a kommunista pedagógusok éppúgy. mim eddig, ezután is az oktató­nevelő munka élvonalában haladjanak. Közéleti éraen- lődésük, cselekvő politizálá­suk. emberi magatartásuk az önmaguk elé állított szigo­rúbb követelményekből. a kommunista erkölcsi nor­mákból erednek. Az iméntie- ken túl — a tanácskozás is megerősítette — a kommu­nista pedagógusokra fontos kulcsfeladatok várnak. Ne­vezetesen a tantestületek er­kölcsi-politikai. világnézeti egységének erősítésében. Ez a gondolat, egyben igény, vé­gigvonult a vitán. Erről szólt Ekler György, a megyei pártbizottság titkára, s még számosán, akik a to­vábbjutás egyik biztosítékát látják az alkotó, demokra­tikus légkörben dolgozó, el­vileg. politikailag, erkölcsi­leg azonos .nézetet valló pe­dagóguskollektívákban. Ahol a széthúzás, az indulatok, a tisztázatlan „frontok” szab­dalják keresztül-kasul a tantestület gerincét, ott ke­vés súlya van az olyan kö­vetelménynek. mint a kor­szerűbb, magasabb szintű ok­tató-nevelő munka, a fizikai dolgozók gyermekeinek ered­ményes tanulmányi segítése és még egy sor célkitűzés. Nem jellemzik a város, vagy a megye pedagógus kö­zösségeit az iméntiek, mégis szükséges kiemelten foglal­kozni az erkölcsi, politikai egység problémájával, hisz összefügg ez a munkakedwel. a közérzettel, a szakmai és módszertani egységgel. Ösz- szességében a nevelés mi­lyenségével, tónusával, isko­lán belüli és kívüli kisugárzó hatásával. Egészséges talajon kapnak tág teret a korszerű pedagógiai eljárások, alkotó vitákban lehet különválasz­tani a modemet, a moder­neskedéstől, a formális, kis hatásfokkal járó, elaprózott erőfeszítéseket egyesíteni. De a biztatón kibontakozó is­kolai demokratizmus is fel­tételezi. egyúttal igényli a tantestületek egységes szelle­mi, politikai, világnézeti ar­culatának markánsabb ki­munkálását. Különösen a fizikai dolgo­zók gyermekeinek tanulmá­nyi segítésével foglalkozók erősítették meg, még talál­hatunk eltérő szemléletmó­dot. még nem minden peda­gógus érti és vallja a társa­dalmilag igazságos, pártos, differenciált gondoskodást, erőfeszítést a tehetséges fia­talok továbbtanulása érdeké­ben. Vajon nem a kommu­nista pedagógus tehet a leg­többet' a szemlélet változta­tása ügyében? A VITÁBAN RÉSZVEVŐK hangsúllyal foglalkoztak ez­zel a sokrétű feladattal. Jós­vai László, a Zrínyi Gimná­zium igazgatója a tanulmá­nyi átlagok bűvkörét, a kö­zépiskolai felvételek okozta nehézségeket, a . tanulmányi gondozás nem kellően össze­hangolt módozatait elemezte. Gyúró Imre. a megyei tanács elnökhelyettese az ifjúság ne­velésében elfoglalt szerepről, a több mint 35 ezer nyíregy­házi fiatal gondolkodásmód­jának, arculatának formálá­sáról szólt. Elmondta, hogy a munkás-paraszt tanulók ér­dekében egymillió forintos alapítványt szavazott meg a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Igyekeznek tovább bővíteni a kört és mindent megtenni, hogy ne forgacso- lódjanak szét a szellemi' és anyagi források. A végső konklúzió mégis a tantestületekhez vezethető vissza, csak egészséges, ru­galmas. demokratikus lég­körben dolgozó kollektíva ké­pes megbirkózni a magasabb követelményekkel. Ennek er- jesztője, magja a pedagógus pártszervezet, pártcsoport, melynek hivatásáról, hatás­köréről. az irántuk tanúsított követelményekről szintén a tapasztalatok, a problémák nyelvén szóltak a részvevők. A kommunista pedagógu­sok városi tanácskozása nem a látványosság, a hangzatos határozatok hozatalának. a végérvényes szentenciák meg­fogalmazásának színtere volt. Sokkal inkább egy pezsgés, egy biztató folyamat első lép­csője, amely valószínű túl­mutat a megyeszékhely fa­lain. Sok olyan téma. feladat kapott fórumot, amely nem speciálisan nyíregyházi, ha­nem megyei, sőt országos jellegű és jelentőségű. Mint a megyei pártbizottság veze­tői a tanácskozáson megálla­pították: a nyíregyházi párt- bizottság, a végrehajtó bi­zottság nem először kezde­ményezője egy-egy fontos politikai, művelődési, társa­dalmi feladat sikeresebb, ösz- szefogottabb elvégzésének. Szép eredményeket hozott az óvodaépítési akció, amely a társadalmi szervek és a ter­melőüzemek részvételével, az anyagi erők koncentrálá­sával belátható időn belül megoldásokat hoz az évekig nehéz óvodahelyzetben. A KOMMUNISTA AKTÍ­VAÉRTEKEZLETEN tapasz­talt komolyság és következe­tesség a biztosítéka, hogy ez a lépés is sikeres lesz. Vilá­gos. közérthető megfogalma­zásban apellál a kommunista pedagógusok felelősségérze­tére, élénkíti a pedagógus pártszervezetek hétköznap­jait. hozzájárul az egységes szellemű nevelőtestületek ki­alakításához. A legfontosabb kérdéseket valamennyi peda­gógus pártszervezetben meg­vitatják, eljuttatják az üze­mi pártszervezetekhéz is, hogy a város kommunistái­nak segítségével még előbb, reálisabb közegben folytatód­jék a hosszú időre szóló kö­zös munka. <P. G.) Garat Gábori KATONASORBAN Katona voltam, s nem is háborúban, — mégis elszállt tőlem a félelem... Izzott a csönd, úgy tetszett» szinte robban, és csak magányom virrasztóit velem. S egyedül mentem holdas temetőn át: egymást fenték az árnyak élesen; kutyák hörögtek, nyögtek a nehéz fák, — csak mentem, s meg se rebbent a szemem. Nem voltam bátor, s nem kellett tetetnem a hőst, — csak úgy éreztem, sérthetetlen lettem: velem jár földem igaza; s egymagámban is megsokszorozódtam: bőrömbe bújt — kit csillagomon hordtam — halhatatlan teremtőm, a haza.

Next

/
Thumbnails
Contents