Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
Í9?l. szeptember S3, KELET-MAGYARÖRS2AO S. oHa! A szovdkezeíek önkéntes A maximlámpák fényénél szocialista közösségek Államunk törvényhozó TESTÜLETÉNEK — a parlamentnek — ülésszakai mindig jelentős eseményei közéletünknek. A most zárult őszi ülésszakra ez a megállapítás még hangsúlyozottabban vonatkozik. Csupán az egyik napirendet, a szövetkezeti törvényt említve is azt mondhatjuk, szinte nincs család az országban, akit közvetlenül is ne érintene. Így van ez megyénkben is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mintegy százezer családot tömörítenék, a fogyasztási szövetkezeteiének kétszázezer tagja van és az ipari termelőszövetkezetek több, nünt tízezer embert foglalkoztatnak. Ezt a sort bővítik még a mezőgazdasági szakszövetkezetek, a takarék- és lakásszövetkezetek tízezrekre menő tagsága. Ha egyes szövetkezetek át is fedik egymást — vannak, akik több szövetkezetnek is tagjai —, az említett számok magúkért beszélnek. Mindezen túl, vajon csak a szövetkezeti tagokat érinti, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek több és jóba minőségű búzát, húst és gyümölcsöt termelnek, vagy ha gazdagabb, választékosabb a szövetkezeti áruházak kínálata? Nem. Mindenkit. Ezért szó szerint lehet és kell értenünk, e törvény meghozása közéletünk valamennyiünket érintő fontos eseménye volt. A törvény leszögezi és világosan kimondja: a szövetkezet társadalmi és gazdasági tevékenység céljából önkéntesen létrehozott szocialista közösség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus önkormányzat alapján működik. Ez a megfogalmazás jól tükrözi a már gyakorlatunkká vált lenini szövetkezeti elveket, nevezetesen az önkéntességet és a szocialista tulajdonként való elismerést. Az elmúlt 25 év alatt többször is felvetődött: lehet-e a csoporttulajdont szocialista gazdasági egységnek elfogadni. E törvény az MSZMP eddigi szövetkezeti politikáját summázva ad választ. Szocialistának fogadja el, hiszen a politikai elveket, a törvényt megtartó szövetkezetek kizsákmányolásmentes társadalmi, gazdasági egységek. Az ilyen szövetkezeteknek az állam minden segítséget megad, hogy betölthessék szerepüket a szocialista építésben. A gazdasági szabályozás kisebb sajátosságokat leszámítva lényegében azonos az állami vállalatokéval. A társadalom érdekeit az állam gazdasági szabályzókkal és állami felügyelettel érvényesíti. A szövetkezetek és állami vállalatok egymás közötti kapcsolatukban egyenjogúak. Hatósági funkciókat a szövetkezetek felett állami vállalatok, bankok nem láthatnak el. A SZÖVETKEZETEK FELETTI HATÓSÁGI ELLENŐRZÉST csak a tanácsok gyakorolhatnak. Ez a tevékenység összhangban van az új tanácstörvénnyel. Az állami törvényességi felügyelet arra terjed ki, hogy a szövetkezetek a törvény szerint müködnek-e, megtartják-e a rájuk vonatkozó jogszabályokat, illetve a saját belső szabályaik nem ütköznek-e törvénybe és eszerint végzik-e tevékenységüket. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek már harmadik éve működtetik választott érdekvédelmi szerveiket, a területi szövetségeket és az országos tanácsot. Az utóbbi időben a másik két nagy szövetkezeti ágazat — a fogyasztási és ipari — is létrehozta szövetségeit. E szervek az önállóság és önkéntesség elve alapján jönnek létre és a szövetkezetek megbízásából működnek. Hatósági jogkörük nincs, alá- és felérendeltségi hierarchiát nem képezhetnek. A szövetségek csakis olyan feladatot láthatnak el, amivel a tagszövetkezetek megbízzák őket. Ajánlásokkal, mozgalmi módszerekkel, a meggyőzés eszközével végzik azon teendőiket, amire közvetlen megbízást nem kapnak. Az eddigi tapasztalatok szerint az ésszerű ajánlásaikat a szövetkezetek mindhárom típusában nagy megelégedéssel fogadták a tagszövetkezetek. Az ilyen ajánlásokat a szövetkezetek megvitatják és saját közgyűlési határozatukkal vagy bevezetik, vagy nem. Az országgyűlési előterjesztésben, a vitában ^s elhangzott, hogy ez a törvény egy egységes keret a sokirányú és sokszínű szövetkezeti mozgalmunkban. A részletes jogszabályok, réndeletek erre alapozva, ennek szellemében fognak megjelenni. Itt kerülhet majd sor olyan problémák, napi gondok jogszabályokba foglalására is, mint például a megyénkből leiszólaló Szviridov Ivánná által említett szakszövetkezeti fejlődést gátló tényezők megszüntetése. A földek jogi helyzete, az anyagi támogatásuk, az öregjek helyzete a kerettörvényben nem kaphattak helyet. Természetesen olyan gondokat, aminek jelentős népgazdasági színtű anyagi kihatásai vannak, csak országunk teherbíró képességének figyelembevételével lehet megoldani. Ilyen a szövetkezeti tagok járadékának emelése és egyéb szociális intézkedések meghozatala. A SZÖVETKEZETEK MOST KÉSZÍTIK elő országos tanácskozásaikat, kongresszusaikat. A közgyűlések, küldöttgyűlések már az új törvény szellemében zajlanak. Az előkészítés eddigi szakaszában is helyesen értékelték a szövetkezeti tagok helyzetüket. Tudatában vannak, hogy az új törvény csak lehetőséget ad a jobb működéshez, pontosabban belehelyezi jogilag is a szövetkezeteket az állami mechanizmusunkba. A dolgok lényege mindig az anyagi javak termelésén, a a hasznot hajtó munkán dől el. A termelés fokozásához a belső tartalékok feltárásával, szervezettebb munkával, takarékossággal, jő vezetéssel járulhatnák hozzá leginkább. Az egységes szövetkezeti törvény, a jogok tisztázása még inkább modot ad arra, hogy a különböző típusú szövetkezetek gazdasági kooperációra lépjenek. Történtek már kezdeti lépések eddig is megyénkben termékfeldolgozási társulásokra, közös kereskedelmi tevékenység létrehozására, de a lehetőségeknek igen kis hányadat használták ki a szövetkezetek. Különösen nagy az üres tér a falusi és tanyai szolgáltatások megszervezésében. Helyi erőforrásokból jobban lehetne szervezni a kisközségek tej-, hús- és zöldségellátását. AZ ÜJ TÖRVÉNY NAGY JELENTŐSÉGÉT majd a a gyakorlatban ismerjük fel igazán, ha konkrét hatását a mindennapi munkában tapasztaljuk. Első ismerkedésre is elmondhatjuk: minden reményünk meglehet a szövetkezeti mozgalmunk további fellendülésére, erősödésére, ami fontos része szocialista építőmunkánknak. Ez mindnyájunk egyéni és közös érdeke. (Cs. B.) HAJ ÉS HÓBORT. Derültséget keltett az ülésszak vitájában dr. Horváth István KISZ KB-titkár felszólalásának az a része, amikor elmondta, hogy az előkészítés során volt aki úgy vélekedett: most majd levágjuk a- fiatalok fejéről a hosszú hajat. Ezt ismételték egymásnak a szünetben a képviselők is, i mikor megszólalt egyikük. — Én már akkor inkább a tiki-taki árusítását szüntetném meg, mert a hosszú haj legföljebb akkor csúnya, ha látjuk. Ettől a golyókattogástól viszont egy nyugodt perce nincs az embernek. No, de tegyük félre a tréfát nem ilyen apróságokon múlik a fiatalok élete. Akikért a törvényt megszavazzuk, azok megérdemlik. És a többiek is kinövik ezt a hóbortot. MEGHÍVÁS A MINISZTERNEK. Mint minden alkalommal, most is kihasználEsték Sárgaházán Terem es Nyirkáta közötti út mentén, a hajdan volt Károlyi-, majd Ajtay-birtok cselédházainak helyén nőtt, erdőktől takart település; SárgaJiáza. A tanyaközpontban és az attól több száz méteres körzetben szétszórtan elterülő csobaházi, meg a cserepes: részen 60—70 család él. Csaknem valamennyien évtizedekkel ezelőtt kötődtek meg itt. Népes családok. Minden házban van 3—4 gyerek, de nem ritka a 6—7 sem. Mégis azt mondják, öregszik ez a tanya is. Az iskolás korból kinőtt gyerekek eligyekeznek innen. Távozók cs fcszekrakók Bokáig süppedve tapossuk az esőtől fellazult homokot a tanyaközpont egyetlen utcájában Forgó Gy aláné tanítónővel. Láttára itt is, ott is kiállnak a kapuba az asszonyok, hogy szót váltsanak a tanító nénivel. Aki nem hagyja dicséret nélkül, hogy ma is ápoltam tiszta ruhában jöttek a gyerekek az iskolába. — Nincs is körmöm — mutatja Lakatos Jánosné. Elkopik, míg négy gyerekre elvégzem a mosást, vasalást. Mennyivel könnyebb annak, aki géppel moshat és villanyvasalóval teheti rendbe a ruhát. Az utcasor közepén benyitjuk az egyik kis kaput, ahol átalakítást, külső-belső tatarozást végezni gyűlt .ösz- sze a népes Danka család az egyik felnőtt gyerek házánál. A déli harangszó, meg a hívatlanul is szívesen fogadott látogató az asztalnál találta az összetartó rokonságot. A családfő, Danka Mihály büszke a gondosan rendbe hozott házra: — Beillene, ugye még városi környezetbe is? Nem is hiányzik az életünkből semmi, csak a villany. Minden mást megteremtünk mi magunknak. Es még csodálko-" zunk, hogy a fiatalokat meg se lehet kötni? ók már többet akarnak a világból. Hát elmennek máshova otthont teremteni magoknak. De mi mit csináljunk? Tegyük csákány alá a házainkat? Én a szüleimmel telepedtem meg itt gyerekfejjel. Még az uradalomban voltunk cselédek. Itt nőttek fel a gyerekeim is. Itt a földem, kenyerem a teremi Ifjúsági Tsz-beai. Azóta semmi... Mondják, sajnálják a gyerekeket. Olvasgatnának azok este is. Persze az anyák nem szívesen engedik ezt lámpafénynél. A petróleumlámpa az egyetlen fényforrás. Ennél már csak azt tartják rosz- szabbnak, ha hetekre eltűnik a boltból a lámpaüveg, vagy éppen a lámpatest lesz hiánycikk. S csak kis fennakadás legyen az ellátásban, nem kapható elem, elhallgatnak a táskarádiók, megszakad a kapcsolat országgal, világgal. Csak az újságok maradnak, meg a szóbeszéd, hogy hírül hozzák, mi történt az erdőn túl. Hosszúak az estek Sárga- házán. — Jó lenne lerövidíteni olvasással, meg tévénézéssel — veszi vissza a szót Danka Mihály. 58 éves vagyok, de nagyon érdekelnek a világ dolgai. Méghogy én! De kérdezze meg az apósomat. 83 éves, és amióta Nyíregyházán a kórházban feküdt, s ott belekóstolt a villanyos ‘Világításba, nem bírunk vele. Csak hajtogatja, járjunk utána, hogy nekünk is legyen. A kedélyeket fel-felboly- gatja egy-egy ígéret. Amikor Teremet Aporligethez csatolták, megnőttek a remények. Ez év tavaszán szakemberek jártak itt, felmérték a belterületet, de azóta semmi sem történt. Pedig mennénk segíteni társadalmi munkában. Akkor is mentek, amikor a segélykérő telefont szerelte a posta az iskolába. Az Iskola a tanya kulturális központja. Már csak az alsótagozatosok tanulnak itt. A felsősök Teremre járnak — naponta gyalog — a körzeti iskolába. Forgóné, aki öt éve dolgozik Sárgaházán, az első három évben felnőtteket is tanított esténként. A tanyából többen nála végezték el az általános iskola felsőbb osztályait. Ami pótolhatatlan — Nagyon szorgalmasan járták és a földeken, munkaszünetekben is tanultak. Számomra élmény volt, míg meg nem szoktam, az itt élő emberek hihetetlen ismeretvá- gya, tudni akarása. Minden érdekli őket. Ha Ismeretterjesztő előadást hirdetünk, nem kell szervezni az embereket. Telt ház van. Ide szívesen jönnek a művelődési autóval a hetenkénti vetítésre, mert van közönség. A tanteremben, ;thol a gyerekek most írásbeli feladatukat végzik, a sarokban könyvszekrény híján, egy öreg szekrény őrzi a közel 300 kötetes letéti könyvtárat — Ennyire becsülik a könyveket — mutatja a tanítónő. A polcokon sorakozó köteteket, a magyar és a világirodalom klasszikusaitól, a mai modern szép- és szak- irodalom legjobbjaiig agyonolvasva is rendiben, tisztán tudják majd a könyvtárcselénél visszaadni. De kiolvasták az elmúlt öt év alatt Forgóék magánkönyvtárát is. Az egyik szekrény tetején félreállítva egy Minivizor. A telepes készülék a „Televíziót az iskolának” mozgalom adományaként került Sárgaházára. Egy évig működött, azóta néma. Nincs gazdája, aki gondoskodjék az akkumulátor töltéséről, karbantartásáról. — Nagyon hiányzik az oktatásnál. Az iskolatévé adása nagy segítség volt. Egyáltalán, a tévéműsorok szókincs- gyarapító, fogalomtisztázó és beszédkészséget fejlesztő hatását a gyerekeknél nem tudom mással pótolni. De a felnőttek is minden adásnapon — amíg csak műsort sugárzott a tévé — itt ültek a kicsi képernyő előtt. Nagyobb ünnepeken pedig valóságos klubbá alakul a terem. Kosarakban, tálcákon, hímzett térítőkkel takarva hozták az enni-innivalót, kínálták egymást, beszélgettek és nézték a tévé műsorát. Azóta megmaradtak a csendes esti beszélgetések a maximlámpa fényénél... — Eljön hozzánk a fényünnepre? — kérdezték búcsúzóul a sárgaháziak. És komolyan gondolták! Magukban már készülnek erre az. ünnepre. Pedig egyelőre az utolsó villany oszlop messze. 3 kilométerre van Sárgaházától. Kadar Edit UJ TITÁSZ-SZÉKHAZAT ÉPÍTENEK MÁTÉSZALKÁN. AZ UJ TELEP ÉS A RAJTA LEVŐ LÉTESÍTMÉNYEK 22 MILLIÓ FORINTBA KERÜLNEK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) ■ 1 a ................-'SssBasssB==Bssg== ■ ' Parlamenti mozaik ták a szabolcsi képviselők azt, hogy együtt vannak az ország vezetőivel. Széles Lajost például Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter kereste meg egyik szünetben és érdeklődött az árvízkárt szenvedett terület helyzetéről. — Jólesett ez az érdeklődés — mondja Széles Lajos — de annak még jobban örülök, hogy jó eredményekről tudtam beszámolni. Mert soha nem volt még ilyen jó a fehérgyarmati járás termésátlaga búzából, mint amilyen ebben az évben. És azt is örömmel mondtam el, hogy jól halad a mezőgazdaságot ért épületkárok helyreállítása, bár a középületek építése is ilyen jól állna. És meghívtam a miniszter elvtársat, hogy látogasson el hozzánk. Elfogadta, valószínű, októberben láthatjuk vendégül. MUNKÁSSZÁLLÁSON. A vadászati világkiállítás miatt szinte lehetetlen szállodai szobát szerezni Pesten. így adódott, hogy két fiatal képviselőnk — Jeszenszki Gábor és Kovács Lajos — a Csepeli Motorkerékpárgyár munkásszállóján aludt szerda éjszaka. Fáradtan érkeztek „haza” az első nap hosz- szú programja után, de mielőtt lefekhettek volna, fiatal munkások vették körül őket. Kérdezgettek, érdeklődtek, mit is foglal magában az ifjúsági törvény és mikor meghallgatták, azt mondták: bár nem a mi képviselőink vagytok, a szabolcsi választók biztosan nem haragusznak meg érte, ha a mi nevünkben is szavaztok. ÉRKEZÉSI SORRENDBEN. Bármilyen sokszor is leírtuk már az országgyűlési szünetek hangulatát, azt hiszem, élethűen egyszer sem sikerül. Legalábbis azt a bennsőséges hangulatot nem ami itt van a képviselők között. A látottakból azonbar még valami ide kívánkozik. Az ülésszak első napján ebéd után hosszú sor állt a büfé pénztára előtt. A sor végén lévő képviselő látta, hogy beáll valaki a háta mögé. Megfordult és Fock Jenő miniszterelnököt látta ott. Fiatalabb volt és udvariasan helyet akart cserélni Fock elvtárssal. De csak akart' Mert a miniszterelnök megköszönte a figyelmességet, és azt mondta: csak érkezési sorrendben. Balogh József A MEZŐGÉP kisvárdai gyáregységében az Ikarus Autógyár megrendelésére az idén több ezer alkatrészt készítenek. Képünk Almasi Sándor, az MVE—280-as esztergagépen a rugópárna felső részét készíti. Lapszélen Bezárt óvoda A Ságvári-telep Hámun Kató utcai óvodájának átépítését. bővítését a szerződésben vállalt határidőre, október elsejére befejezi az UNIVERSIL Szilikátipari Vállalat építőbrigádja. Nagy, félmilliót meghaladó költségű munkát kellett elvégezniük, a régi óvodához csatolták a szomszédos volt cigányiskola épületét, s ezzel a korábbi egy csoport helyett, két csoportnak, 60—70 kisgyereknek teremtettek korszerű, kényelmes második otthont. Csakhogy júliusban zárták be. és a szülök arra számítottak, szeptemberben mar fogadja gyermekeiket az óvoda. A több hónapos „nyári szünet” az érintett családoknál nagy gondot, több esetben megoldhatatlan gyermekelhelyezési problémát okozott. A szorongatott helyzetben az épület régi szárnyában szeptember közepén 15 gyerek számára megnyitották az óvodát. A napokban azonban a KÖJÁL ezt is bezáratta, alapos indokkal: a kút vizét használhatatlannak találták. Ez az intézkedés újra és alaposan felbolygatta a kedélyeket. Újabb akadály a most már közelinek látszó kapunyitás előtt? A szerkesztőségünkbe segítségért telefonálók elmondták, tájékozottak arról is, hogy a fertőtlenítésre, javításra váró kút kis vízhozamú. A régi gyermeklótszámhoz elegendő volt, de félő a két csoport ellátására már nem lesz alkalmas. Ha üzembe is helyezik, nem okoz-e zavart később, nem kell-e majd vízhiány miatt bezárni a nélkülözhetetlen gyermekintézményt? Közölhetjük az érthetően türelmetlen, és aggódó szülőkkel: nem kerül erre sor! A csütörtök délutáni segítségkérést követően a víz- és csatornamű vállalat igazgatója kérésünkre pénteken reggel a helyszínen vizsgálta meg, mit lehet tenni. És ugyanilyen gyorsasággal a döntés is megszületett, A vállalat és a Ságvári-telepért társadalmi munkára mindig kész lakosság, elsősorban az óvodások szülei közös összefogásával végérvényesen megoldják az újjáalakított óvoda vízproblémáját. A Prága utca felől — 200 méterről — bevezetik a kótaji vizet az épületbe. A vízmű a jövő évig megelőlegezi a szükséges anyagok költségeit, a lakosság pedig elvégzi a földmunkákat. Egy gondunkkal kevesebb lett, mert mindenki, aki tehetett érte, részt vállalt belőle. (kádár)
