Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

2971. szeptemße? 24. VtttWP MÄGYÄRORSZÄÖ 8. oMa! Tímár Mátyás tárgyalásai Limában A limai magyar—perui hi­vatalos tárgyalások keretében Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szerdán Jimenez de Lucio ipar- és kereskedelemügyi miniszter­rel folytatott megbeszélése­ket. Szóba került az is, hogy az üzleti kapcsolatokat cél­szerű az állami szektoron túl­menően magánvállalatokra is kiterjeszteni. Helyi idő szerint délután került sor a Perunak nyújtott 15 millió dolláros magyar kormányhitel-szerződés alá­írására. A szerződés kimond­ja, hogy a két ország baráti kapcsolatainak erősítése és kölcsönös előnyökre alapo­zott gazdasági együttműködés továbbfejlesztése céljából nyújtott hitelkeretből a pe­rui állami szektor magyar beruházási javakat, gépipari termékeket vásárol. A szerződést ünnepélyes keretek között írta alá Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese és Francisco Morales Bermudez_ gazdasági és pénzügyminiszter. let felé tényekben — nyugat felé kérdőjelekben” nyilvá­nul meg. A közvetlenül Barzel után felszólaló Willy Brandt kancellár határozottan visz- szautasította az ellenzék bí­rálatát, különösen a CDU— CSU-nak azt a vádaskodását, amely szerint a bonni kor­mány elhanyagolta a nyugati külpolitikát. A Bundestag interpellációs vitájában figyelemre méltó kijelentéseket tett Herbert Wehner, az SPD parlamenti csoportjának elnöke. Kije­lentette, véleménye szerint az ellenzék kísérletet tett arra, hogy az információ szorgal­mazása helyett „demonstrá­ciót és konfrontációt” provo­káljon a parlamentben. Wehner végezetül par­lamenti csoportja nevében hangsúlyozottan köszönetét mondott Brandtnak és kor­mányának azért, hogy hozzá­járult a világpolitikai ellenté­tek enyhítéséhez, s ugyanak­kor „minősíthetetlennek és arcátlannak” nevezte az el­lenzéknek azt a törekvését, hogy „valamiféle bírósággá" változtassa á Bundestagot. KGST tagállamaival, mind az összes többi szocialista or­szággal. Erőfeszítéseket kell tenni, hogy leküzdjük az egyes szocialista országok kö­zött fennálló nézeteltéréseket, hogy fejlődjön együttműkö­désünk és egységünk.” A nemzetközi élet kérdé­sei közül a balkáni együtt­működést emelte ki. hangsú­lyozta: „Kívánjuk, hogy a múltbeli helyzet soha ne is­métlődjön meg ebben a tér­ségben. s a balkáni államok kapcsolatai — mind szo­cialista. mind nem szoci­alista országoké — oly mó­don fejlődjenek, hogy ebből a térségből a népek közötti békés együttműködés és ba­rátság övezete alakuljon ki.” RÖMA Ali Immis, Líbia svájci nagykövete, aki szerdán este érkezett Tripoliból Kómába, cáfolta, hogy Kadhafi ezre­des, a forradalmi parancsno­ki tanács elnöke baleset, vagy merénylet következté­ben megsérült volna. DAMASZKUSZ Jean de Lipkowski, francia külügyi államminiszter csü­törtökön befejezte szíriai lá­togatását. Háromnapos hiva­talos damaszkuszi tartózko­dása során Lipkowski talál­kozott Asszad államfővel, Kalafavi miniszterelnökkel és Khaddam külügyminisz­terrel. NEW YORK Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön találkozott Szpirosz Kiprianu ciprusi külügyminiszterrel. A megbeszélés során a Szovjet­unió és Ciprus viszonyával kapcsolatos kérdésekről volt szó. Gromiko a nap folyamán nemzetközi kérdésekről ta­nácskozott Krister Wickman svéd külügyminiszterrel és Andreas Cappelen norvég külügyminiszterrel. BEIRUT A jordániai kormánydele­gáció Dzsiddában — a UPI és az INA hírügynökségek egybehangzó jelentése sze­rint — emlékiratban utasítot­ta el a hatóságok és gerillák együttélését szabályozó ko­rábbi egyezményeket. Ezt kö­vetően háromnapos szünetet kért a békéltető tárgyalások­ban, hogy Ammanba repül­hessen, s ott új utasításokat kérjen. WASHINGTON John Conally amerikai pénzügyminiszter, Nixon el­nököt idézve, csütörtökön is­mét megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem szán­dékozik megváltoztatni az arany árfolyamát, vagyis le­értékelni a dollárt. Connallv ezzel szemben megint más valuták árfolyamának „ki­igazítását”, másszóval felér­tékelését sürgette. TUNISZ Tuniszi diplomáciai kö­rökre hivatkozó nyugati hírügynökségi jelentések sze­rint autóbaleset érte Kadhafi ezredest, a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsának elnökét. A Reuter iroda úgy tudja, hogy Kadhafi gépko­csija a Tripolit a főváros re­pülőterével összekötő gyors- forgalmi úton haladt, amikor egy teherautó belerohant; az elnök a baleset következtében megsérült. Heves vita a bonni parlamentben A bonni Bundestag csütör­töki interpellációs vitájában a megszokottnál is élesebben csaptak össze a koalíciós pár­tok és az ellenzék képviselői­nek nézetei. Brandt kancellár legutóbbi szovjetunióbeli látogatásá­val kapcsolatos vitát — mint ismeretes — a CDU—CSU parlamenti csoportja szorgal­mazta. Egyidejűleg azzal vá­dolta a kormányt, hogy „han­gos tetszésnyilvánítás, illetve propaganda fórumává” akar­ja degradálni a Bundesta­got, s hogy „homályos, pon­tatlan és kitérő válaszokat ad” az ellenzék kérdéseire. A CDU—CSU interpellá­cióira elsőnek Walter Scheel külügyminiszter válaszolt. Aláhúzta, hogy Brandt krimi tevékenysége és az oreandei megbeszélésekről kiadott közlemény „teljes összhang­ban áll az NSZK alkotmá­nyával”. Az ellenzék nevében Rai­ner Barzel, a CDU—CSU par­lamenti csoportjának elnöke szólalt fel. Azt állította, hogy a bonni kormány „a keleti és a nyugati politiká­ban felcseréli a súlyponto­kat”, ami — szerinte — „ke­Ceausescu beszéde Bukarestben A bukaresti Augusztus 23. gépgyárban rendezett ünnepi gyűlésen — mint jelentettük — beszédet mondott Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára Beszédében méltatta a fél évszázados jubileumát ünneplő gyár érdemeit, majd kitért a szocialista építés sikereire. Kifejtette, hogy a szoci­alizmus romániai építésének sikereivel eleget tesznek mind a román, mind a nemzetkö­zi munkásosztállyal szembe­ni kötelességeknek. Ehhez hozzátette, hogy állandóan fejlesztik az együttműködést és a nemzetközi szolidaritást a szocialista országokkal, „mind a szomszédos szoci­alista országokkal, mind a Leonyid Brezsnyev beszéde a zimonyi nagygyűlésen Ma is folytatják a jugoszláv—szovjet tárgyalásokat az üzemben látottakról. Majd ezt követően a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek a fasizmus ellen vívott közös harcáról szólt. Megemléke­zett arról is, hogy az 1917-es orosz forradalomban a forra­dalmárok között ott volt Jo- szip Broz Tito is, aki a má­sodik világháború idején irá­nyította és szervezte Jugosz­lávia népeinek felszabadító harcát, jelenleg pedig a ju­goszláv népek forradalmi harcának kimagasló szemé­lyisége, a szocialista Ju­goszláviának és pártjának el­ismert vezetője. A nagygyűlés résztvevői viharos tapssal köszöntötték az SZKP KB főtitkárának azt a megállapítását, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió, két szocialista ország együtt­működése a teljes egyenjogú­ságon és a kölcsönös megbe­csülésen alapul. „A két or­szág együttműködése — mon­dotta Brezsnyev — kölcsönös érdeke mindkét népnek s egyszersmind hozzájárulás a világ szocialista mozgalmá­nak erősödéséhez és a béke megszilárdításához”. Brezsnyev beszéde további részében a két ország ered­ményes gazdasági együttmű­ködését méltatta. Ezt tanú­sítja — hangoztatta többek között — ennek az üzemnek az együttműködése is külön­böző szovjet itáliaiatokkal. Hozzáfűzte, hogy a két or­szág együttműködését az ed­digieken túlmenően még to­vább lehet, és tovább kell fejleszteni. „Ez — mondotta nemcsak a gazdasági, hanem a legszélesebb értelemben vett politikai kapcsolatokra is vonatkozik.” Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta beszédében, mint marxista tisztában van azzal, hogy a szocializmus építésének megvannak az ál­talános törvényszerűségei. „Olyan elvi és gyakorlati ál­láspontokról van szó, mon­dotta, — amelyeknek reali­zálása nélkül el sem képzel­hető a szocializmus. Ugyan­akkor azonban nyilvánvaló az is, hogy országonként más és más a gyakorlat. Mély meggyőződésünk, hogy a kü­lönbségeknek a szocializmus­ban nem kell ellentétekhez, bizalmatlansághoz vezetniök. Brezsnyev hozzáfűzte, nem helyesli, hogy egyes országok saját gyakorlatukat igyekez­nek érvényesíteni más orszá­gokban és a szocialista építésben. Számunkra az a lényeges, hogy a mozgalom­hoz tartozunk és, hogy ez társadalmi és politikai téren hogyan valósul meg, nem fontos. Brezsnyev elismeréssel szólt a jugoszláviai szocializ­mus építéséről, majd meg­emlékezett arról, hogy a Szovjetunióban milyen ki­magasló eredmények szület­nek a szocialista építés so­rán, a Szovjetunióban Ju­goszláviához hasonlóan — mondotta ezután — több nemzet és nemzetiség él. De már rég eltöröltük a kü­lönbségeket a fejlett és el­maradott köztársaságok kö­zött. A továbbiakban hang­súlyozta, a szovjet dolgozók, a párt által kitűzött felada­tokat nemcsak teljesítik, ha­nem túl is szárnyalják. Beszéde befejező részében Brezsnyev nemzetközi prob­lémákról, ezen belül európai kérdésekről szólt. Hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a nem­zetek közötti kapcsolatok rendezéséért és a béke meg­szilárdításáért. Zárszavaiban síkraszállt a Szovjetunió és Jugoszlávia sikeres együtt­működéséért és a közös bé­keharc sikeréért. Véget ért az ötödik SALT-fforduló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Jo- szip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke, a JKSZ elnöke közti csütörtöki tárgyaláso­kon szovjet részről részt vett K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára, K. V. Ruszakov, az SZKP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, N. N. Rogyionov, az SZKP KB tagja, külügyminiszter-he­lyettes, V. 1. Sztyepakov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió belgrádi nagykövete és A. M. Alekszandrov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja, az SZKP KB főtit­kárának munkatársa. A tárgyaláson jugoszláv részről részt vett E. Kardelj, a szövetségi tanács tagja, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, D. Bijedics, a szövetségi végrehajtó ta­nács (kormány) elnöke, K. Cligorov, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elnökségének tagja, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, Sz. Dolanc, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, V. Micsu- novics, a Jugoszláv Szocialis­ta Köztársaság elnökségének tagja, M. Tepavac külügymi­niszter, M. Pesics, Jugoszlá­via moszkvai nagykövete, M. Vrhunec, az elnöki iroda vezetője és M. Malevszki, a köztársasági elnök külpoliti­kai tanácsadója. A csütörtöki megbeszélések során, amelyek nyílt baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folytak le, a tárgyaló felek megvitatták a kétoldalú együttműködés további fejlesztésének lehe­tőségeit és a nemzetközi hely­zet Időszerű kérdéseit. A szovjet—jugoszláv meg­beszélések pénteken a vaj­daságban lévő Karagyorgye- vóban egy vadászkastélyban, folytatódnak. Az előzetes ter­vek szerint a szovjet vendé­gek és házigazdáik Kara- gyorgyevóból csak szombaton délelőtt — közvetlenül Le­onyid Brezsnyevnek és kísé­retének elutazása előtt tér­nek vissza Belgrádba. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtö­kön délután látogatást tett a Belgrád melletti Zemun-pol- jén lévő elektronikai gyár­ban. Leonyid Brezsnyev és kí­sérete megtekintette az elekt­ronika ipari gyár részlegeit és a gyárban megrendezett elektronikai gyártmányok ki­állítását. A gyár egyik nagy csarno­kában ezután nagygyűlést rendeztek. A nagygyűlésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. Beszéde bevezető részé­ben elismeréssel nyilatkozott Az Egyesült Államok hel­sinki nagykövetségén tartott 90 perces üléssel véget ért a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai megbeszélések ötö­dik fordulója. A forduló záróakkordja­ként Vlagyimir Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője és A CSKP és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának előterjesztése alapján a szövetségi gyűlés amerikai kollégája, Gerard Smith pénteken felkeresik Kekkonen finn köztársasági elnököt. Ezt követően nyilvá­nosságra hozzák a közös köz­leményt. Jól értesült körök úgy tud­ják, hogy a tárgyalások kö­vetkező szakaszára novem­ber elején Bécsben kerül sor. elnöksége szerdán délután megtartott ülésén november 26-ra és 27-re kiírta a parla­menti választásokat. Válaszfásokra készül Csehszlovákia Kíoss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István Andrzei Zbych: 33. S tulajdonképpen így kez­dődött minden. Valamiféle teherautó érkezett, az elöljá­róság kapujából valaki lőtt. s a szomszédos iskolaépü­letből katonák rohantak elő. Erik nem érzett félelmet még akkor sem. amikor már javában folyt a lövöldözés Ezen ő maga is elcsodálko zott. csak kíváncsiságfélét ér­zett. Úgy gondolta, hogy a helybéli banditák ostromol­ják az elöljáróság kapuját amelyen túl — már ezt is tudta — a városka börtöne működött. Pisztolytáskájából elővette revolverét amelyet f háború kitörése óta mér nem is használt, kibiztosítot’ és gyors léptekkel igyeke­zett a lövöldözés irányába. Amikor a saroknál kidug­ta fejét, a fellőtt rakéta fé­nyénél észrevette, hogy a te­hergépkocsi indul és egy fér­fi éppen fel akar rá ugorni. Tíz méterre lehetett tőle. Von Vormann többször tü­zelt és jóleső érzéssel nyug­tázta. hogy a gépkocsi hátsó, lehajtható részébe kapaszko­dó férfi fogása hirtelen kien­ged és arccal a kövezetre zuhan. A tehergépkocsiról is lőttek, de Vormannt nem ér­te találat, ám maga a puszta tény. hogy valaki célba vet- *e. tzgalomba hozta. A csoportnyi katonához "ütött akik a földön fekvő smber fölé hajoltak. Hanyatt "ordíttatta és zseblámpája fé­nyénél annak a férfinak az arcát ismerte fel. aki hívat­lanul melléje telepedett teg­nap és valamilyen Pigalle téri gesztenyékről locsogott. Még élt. Von Vormann a közeli rabkórházba vitette. Néhány szót váltott az SS sturmführer-egyenruhát vi­selő orvossal, majd gonosz­kodó kárörömmel, hogy fő­nökét most felzavarja álmá­ból. elhatározta, hogy jelenti neki az esetet. Csalódott, mert Elért még nem aludt. Konyakospohárral a kezé­ben tanulmányozta az íróasz­talára teregetett papírla­pokat. — Üljön le — mondta, vé­gig sem hallgatva az érke­zés tényét közlő előírásos je­lentkezési formulát. Éppen az imént kapta a távmondatot a börtön elleni sikertelen támadásról, s mint­hogy a városban ez a kísérlet volt az első ilyen jellegű tá­madás. arra a következtetésre jutott, hogy a legutóbb letar­tóztatott franciák között va­lamilyen nagykutya is le­het. ha a föld alatti mozga­lom emberei nagy bátran a város szívében elhelyezett börtönt is meg merték tá­madni. Éppen azon fárado­zott. hogy az őrizetesek szét­teregetett aktáiból valamit- kiolvasson. de semmit sem tudott megállapítani. Figyel­mesen végighallgatta von Vormann jelentését, egyszer sem szakította félbe, ami na­gyon meglepte a hadnagyot. Csak amikor von Vormann befejezte, akkor kérdezte Elért: —• Gondolja, hogy sikerül kiszedni valamit ebből a pasasból? — Súlyosan megsebesült, ezredes úr. kérem. Tőlem a fején kapott és a tüdejébe, de az egyik katona sorozata a hasában akadt meg. Be­széltem a börtönorvossal, nem sok reménnyel ke­csegtet. — Eszméletlen ? — Igen. — Von Vormann felhúzta a vállát. — Két-há- rom órát él még legfeljebb. — Tehát azt mondja. Vor­mann. .. — A nevem, von Vormann. ezredes úr. — Ne szakítson folyton félbe. Vormann hadnagy. Te­hát ezt a pasast már tegnap gyanúsnak találta, és a „Le Trou” panzióba ment. Ez így stimmelne is. Hogy hangzott az a mondat? Ismételje csak el. — Párizsban a legjobb gesztenyét a place Pigalle-on lehet kapni. Az ezredes felemelte a kagylót. — Van kocsi? — vakkan- tott bele a telefonba. Majd így szólt Vormannhoz: — Megyünk. Elbeszélgetünk egy kissé ezzel a maga Ormel- jével. — Bocsánatot kérek, ezre­des úr. de amikor a „Le Trou” panziót említettem, ez­redes úr ezt mondta: „Ez így stimmelne is.” Ezt úgy értsem, hogy... — Magának semmit sem kell értenie. kedves Vor­mann. Az értéshez itt va­gyok én. Magának az a dol­ga. hogy végrehajtsa utasí­tásaimat. Ki tudja, talán ez a mel­lékesen odalökött mondat döntött: Erik von Vormann elhatározta, hogy a saját sza­kállára folytatja a játékot. Mit nem adna érte. ha si­kerülne borsot törnie ennek a gőgös, goromba fráternek az orra alá. Ablaktalan pince volt a rabkórház. A falakat fehérre meszelték. Szürke pokróccal letakart három szalmazsák, billegő asztal, rajta injekciós tűk és fécskéndők. meg a legszükségesebb gyógysze­rek. Ennyiből állt az, egész berendezés. Amikor \Elert von Vormann társaságában belépett, az egyik szalmazsá­kon fekvő, s tekintetével a mennyezetre meredő férfi nehéz légzését hallotta. A másik két szalmazsák üres volt. Az SS-egyenruhás or­vos zubbonya felett fehér köpenyt viselt. Fejét az ér­kezők irányába fordította. — Agonizál — mondta. — Tessék adni neki vala­milyen injekciót — rendelke­zett Elért, s a másik férfi vállrándítására hozzátette: — Olyan injekciót adj neki. öregem, hogy még tudjon va­lamit mondani. A hullák már nem érdekelnek. Az orvos erélyes lendülettel döfte a tűt a beteg ernyedt alkarjába. — Ki sem főztük a tűt — motyogta. — Ennek most nincs jelen­tősége — felelte az ezredes és a fekvő ember fölé hajolt. Mintha egy pillanatra élet költözött volna a sebesült te­kintetébe. Ránézett Elértre, aztán lehunyta szemét. — Hol vagyok? — kérdez­te franciául. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents