Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

IfCt. szeptember 22, KELET-MAGYARORSZÄO 5. oldat Foglalkozása; hivatásos pártfogó Vissza a lejtőről... Kevesen tudják, hogy az el­múlt évben új munkakör szü­letet hazánkban. Megyénk­ben ez év januárjától hár­man dolgoznak ebben az új — és különös „szakmában”. Ha bemutatkoznak és megne­vezik foglalkozásukat, még hivatalos helyeken is csodál­kozással találkoznak: hivatá­sos pártfogó? E két szóból csak sejteni lehet, hogy a há­rom pedagógusnak mi a fel­adata megyénkben. — Egy gelénesi fiatalkorú fiút öngyilkossági szándéká­ról kellett lebeszélnem. A fiút feltételesen engedték szabad­lábra a javítóintézetből. Sú­lyos bűnét megbánta, jól vi­selkedett az intézetben, de hazatérte után a falu megve­tésével találkozott. Az idős emberek elítélték, a fiatalok nem fogadták maguk közé. A fiatalember lelki sérülést szenvedett és az öngyilkosság határáig sodródott. Rendes családi életet élő szülei sírva fogadtak... Hosszas beszélge­tés után meggyőztem a fiút arról, hogy hibáját hamar jóvá teheti, ha beilleszkedik a társadalomba, munkájával, vagy tanulásával. Lélektani felkészítésem nem volt hiába­való: a fiú életkedve vissza­tért és eljött velem Vásáros- naményba, hogy beírassam a szakmunkásképző iskolába. Jól kezdte a tanulást, magavise­leté kifogástalan és barátai is akadtak. — Bányai András baktalórántházi hivatásos pártfogótól halljuk e történe­tet. — Ki lehet hivatásos párt­fogó? — Tanfolyam után több éves gyakorlattal rendelkező pedagógus. Egyesek — téve­sen — jogi embereknek kép­zelnek bennünket és azt hi­szik, hogy a gyámhatósághoz tartozunk. Valójában azon­ban a Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézet munkatársai vagyunk. — Mi az önök feladata? — Pedagógia és lélektani munkát végzünk az ifjúság körében. Sokrétű munkánk­nak jogi ágazata is van: a fiatalkorúak érdekeit véd­jük a törvény előtt. Rendőr­ségi kihallgatásokon, bírósági tárgyalásokon részt vehetünk és betekintési jogunk van az iratokba. A hivatásos pártfogó nyil­vántartja és figyelemmel kí­séri a felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélt, vagy felté­teles szabadságra bocsátott fiatalkorúak életét. Jó taná­csokkal látja el őket, maga­viseletükről tájékoztatja a bíróságokat és a büntetésvég­rehajtó szerveket. A hivatá­sos pártfogó hatáskörébe tar­tozik a volt állami gondozott kiskorúak felügyelete, az úgy­nevezett utógondozás. Az ál­lami gondozásból kikerülő fiatalokat pályaválasztási ta­náccsal látja el, segít elhe­lyezkedésükben. vagy tanulá­sukban. Esetleg párválasztási tanácsokat is ad. Ellenőrzi a gyermekotthonok ellátását és az örökbe fogadott gyermekek életkörülményeit. Feladatai­nak ellátása érdekében kap­csolatot tart működési terüle­tén az állami és társadalmi szervekkel. Rendszeres kap­csolatot tart a pártfogolt csa­ládjával, munkahelyével vagy iskolájával. Szedlák András a Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Inté­zet megyei igazgatója. Az új munkakör létrehozásáról és tapasztalatairól ezeket mond­ja: — A Művelődésügyi Mi­nisztérium javaslatára született a hivatá­sos pártfogói munkakör 1970-ben. Létrehozásának két fő oka volt. Egyik az, hogy az utóbbi években hazánkban is gyakoribbak lettek a fiatalko­rúak által elkövetett bűntet­tek. Másik sajnálatos ok, hogy egyre növekszik az állami gondozott gyermekek száma, akik pedig egyre több támo­gatást és pártfogást igényel­nek. Egy statisztikai adat is bizonyítja ezt: 1960-ban me­gyénkben 203 állami gondo­zott gyermek volt, 1970-ben 433! A miniszteri utasítás sze­rint egy megyében maximum 6 hivatásos pártfogó dolgoz­hat. Nálunk jelenleg hárman dolgoznak az új munkakör- . ben, de hamarosan negyedik személyt állítunk munkába, a szatmári területre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, érdemes volt létrehozni ezt a munkakört. Három munkatársunk az eltelt 8 hó­nap alatt sok fiatal életútját hozta egyenesbe. A pártfogók munkába lépése óta az ifjúságvédelmi munka eredményesebb és hatéko­nyabb. Elsőrendű feladatuk a megelőzés: a bűnözés megelő­zése. Fogadónapjaikon és elő­adásaikban sokat beszélnek morális dolgokról a fiatalok­nak. Segítenek a szülőknek és a társadalomnak az ifjúság nevelésében. A szülő nélküli gyermekeket pedig szülői gondossággal veszik pártfogás­ba. A hivatásos pártfogók ta­pasztalataikkal segíteni fog­ják az ifjúsági törvény meg­valósulását is. (nábrádi) Ide is tessék bejönni" Kisar, Dankó Pista utca — Épp a cigányokról? Igaz, azokról aztán van mit írni. Verekednek, lopnak, koszosak és munkakerülők. Lehet, hogy nem sikerült szó szerint visszaadni egyik is­merősöm véleményét, min­den esetre a lényeg ez volt. lij "ályázafi rend­szer a pedagógus- állásokra A művelődésügyi minisz­ter utasítást adott ki az alsó és középfokú oktatá­si intézmények vezetőinek munkáltatói jogköréről, va­lamint a pedagógus-mun­kakörök betöltéséről. Az alsó és középfokú tan­intézetek vezetői — az új rendelkezés értelmében — lényegében megkapják a munkáltatói jogokat, Ezek közé tartozik a pedagógus- állások meghirdetése, a ki­nevezés, az áthelyezés, a munkaviszony megszünteté­se, a fegyelmi és kártérítési jogkör gyakorlása st'o. A jogkörbővítést legkésőbb 1972. augusztus 31-ig végre­hajtják.” A pedagógusállások betöl­tésével kapcsolatos utasítás arról rendelkezik, hogy ál­talánosságban kötelező a pályázatok meghirdetése, be­leértve az igazgatói és az igazgatóhelyettesi állásokat is. (Régebben az utóbbiakra a pályázati rendszer nem ter­jedt ki.) Alapvető változás az ed* digi gyakorlattal szemben, j hogy a jövőben az intéz­ményvezetők maguk választ­ják meg kikkel dolgoznak együtt. A pályázatok elbírá­lásakor ugyanis az intézmény vezetője a szakszervezeti bi­zottsággal közösen dönt, ter­mészetesen mindenkor a pedagógus-szükségletnek megfelelően. Újdonság, hogy a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végző hall­gatók és a már működő, ál­lományban lévő pedagógu­sok egy időben pályázhat­nak. Eddig csak egy alka­lommal lehetett meghirdetni a pedagógusállásokat; az új szabályozás alápján erre évente kétszer kerül sor. A végzős hallgatók két alka­lommal két-két helyre, a már működő pedagógusok ugyancsak két alkalommal egy-egy helyre pályázhatnak. i Újszerű művelődési programok a népfront munkájában Korszerű művelődési prog­ramot fogadott el legutóbbi kibővített ülésén a népfront megyei bizottsága. Tevéke­nyen ki akarják venni a ré­szüket a közművelődési fel­adatokból. Főként a felnőtt dolgozók — elsősorban az üzemi munkások — kulturá- lódását segítik. A felmérések­ből kiderül, fokozatosan csökken az érdeklődés az is­kolai oktatás iránt. Három évvel ezelőtt a dolgozók ál­talános iskoláiban 1710-en, az 1970—71-es évben 770-en szereztek bizonyítványt, míg a középiskolák felnőtt tago­zataiban 2943-ról 1919-re esett vissza a felnőtt tanulólét­szám. A népfront a szakszerve­zetekkel együtt kapcsolatot létesít a termelőüzemekkel, megvizsgálják a továbbtanu­lás feltételeit, akadályozó tényezőit. Kedvcsináló tan­folyamokat is rendeznek köz- gazdasági, műszaki, munka- lélektani és vezetéslélektani témákból. Főként az ipari körzetekben, Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban. Ezek a tan­folyamok egyben szakmát alapozó, a szakmai képzést előkészítő akadémiák lesz­nek. Megyénkben csaknem öt­ezer, többségükben fizikai munkás él munkásszálláso­kon. A művelődési helyze­tük általában nem kielégítő. A munkásszállásokon lakók között sok a nyolc általános iskolát el nem végzett fiatal, akik kulturális nevelésére nagyobb gondot szükséges fordítani. Kiterjed a népfrontbizott­ság figyelme a termeléssel összefüggő műszaki, techni­kai szakkörök — műszaki és agrárklubok munkás-pa- raszt akadémiák, üzemláto­gatások, a szakíró-olvasó ta­lálkozók, háziipari tanfolya­mok, a háztartási munka megkönnyítésére, az otthon- líszítés, a családnevelés Problémáira is. Folytatják a jól bevált és színes programmal rende­zendő tanyanapokat, ame­lyek nemcsak szórakoztatják a részvevőket, de gyakran teremtenek helyi fórumot a művelődés helyi kérdései­nek. A társadalmi támoga­tást is figyelemmel kí­sérik: ugyanis a mű­velődési otthonok és a könyvtárak 25—30 százaléka felel meg az új követelmé­nyeknek. Kiemelten kezelik az árvíz sújtotta vidék mű­velődési intézményeinek épí­tését. Részt vesznek a társa­dalmi munka szervezésében, a társadalmi munkában vég­zendő épülettervezésben. Megyénkben tíz tanyai is­kola villamosítása célszerű — állapították meg. A nagy- kállói, a nyírbátori és a nyíregyházi járásokban lévő tanyákban elsősorban a társadalmi munkák szerve­zésével akarják előbbre hoz­ni a tíz település villamosí­tását. Azokban a községek­ben. ahol nincsenek önálló tanácsok, a népfrontbizott­ságok részt vesznek a hely művelődési intézmények kapcsolatainak szélesítésé­ben. Kiről is lehetne szebb, vagy kifejezőbb nevet adni egy utcának, mint Dankó Pistáról. Ezt a nevet kapta Kisar cigánysora. Igaz, csak egyik oldalról beépített és igaz, hogy nincs járda, sem út, de a díszszemlén sem állíthatják szebben sorba a katonákat, mint ahogy itt épültek fel a házak. — Belülről is megmutatjuk — mondja idős Jóni János, még mielőtt elárultuk volna jövetelünk célját. Túl sok látnivaló éppen nem akad, mert szegényes a berendezés, de ketten élnek ott idős, be­teges feleségével. — A jányom akar haza­jönni, de ide nem jöhet. Nem szeretjük a férjét. Igaz, nem is a férje, csak összeálltak. De legalább rendes lenne. Iszik, meg kártyázik. Arra van csak esze. — Ide is tessék bejönni — mondja egy nagydarab barna ember. Kis deszkaátjáró az árok fe­lett. Ez már nem Dankó utca, a saroktól Hajnal utcának számít. A nagy kert tele gyü­mölcsfákkal. A lépcsőn tás­karádió szól, az előszobától jobbra ízlésesen, modem bú­torokkal berendezett szoba. A másik szobában még csak Mitka Grabcseva: TÜZECSKE Egyszerű élet? Nagyszerű élet ? Mindkettő. \ földhöz la­puló, putriízerű házacskában négy fiú mellett egy leár^’ is van. Miből sejthetné, hogy ő, aki semmiben nem különbö­zik a bolgár falvak többi tíz és százezer hozzá hasonló sze­gény gyerekétől, egyszer majd fegyvert fogva harcol, parancsokat oszt és hajt vég­re, pisztolyával állítja meg a menekülni akaró tábornokot? Nem sejtheti, s éppen ez ad­ja a mű sajátos varázsát. Az a közvetlen, vallomásszerű hang, ahogyan elmeséli éle­tét, azokat az eseményeket, amelyek fokról-fokra a jobb életért küzdő kommunisták, majd a németekkel paktáló hatalom ellen harcoló parti­zánok közé vitték. Akár kalandregény is le­hetne Grabcseva írása, mert olyan események sorozatán ment át, mint a kalandregé­nyek hősei. Mégsem a ka­landra — a harcra, az ellen­ség eszén való túljárásra — teszi a hangsúlyt, hanem az emberre, aki az egyik meg a másik oldalon áll, s miköz­ben küzd vélt vagy valódi igazáért, maga is formálódik mássá lesz. Ez a mű legfőbb erénye. Keveseknek sikerült olyan hitelesen bemutatni azt a folyamatot, amelyben az ösztönös ellenállásból tudatos küzdelem lesz, mint ennek a nagyszerű bolgár asszonynak, aki tettei alapján joggal kap­ta az Ognyana, a „Tüzecske” nevet küzdőtársaitól. A for­dulatos cselekményű, minden sorában hiteles légkörű mű­vet Bödey József fordította, s a Kossuth Könyvkiadó jelen­tette meg. (m) Samu Bertalan kétszeres kiváló dolgozó. egy heverő, a spóron nagy lábasban sül az oldalas. Min­denütt rend, tisztaság. — Csak az építés nem si­került — mondja Samu Ber­talan gazda — és mutatja, hogy a falak megrepedeztek. Túl vizes volt még a talaj, amikor ráépítették. Samuék házába többen is elkísérnek. Biztos nem elő­ször járnak itt, de mindig megnyugtatja szemüket a rend. Meg aztán tisztelik is ezt a nagydarab embert, mert a cigánysor lakói közül né­hánynak ő a „munkaadója”. Nem a szó szoros értelmében, de 21 év alatt sok embert el­vitt a brigádjába. Okleveles szocialista brigádja van és kétszer volt már kiváló dol­gozó. — Nem mindenki válik be, mert ott meg kell fogni a munka végét. Aztán meg ad­dig egy se veheti fel a fizeté­sét, míg le nem írja a nevét. Keresztet oda senki nem te­het. És beszél az ingázásról, ar­ról, hogy az újak még első alkalommal be-beisznak a vonaton. — De csak egyszer, mert utána nem engedem. Még nem volt rendzavarás, ahol ott vagyok. Már a magyarok is tudják, hogy amelyik ko­csiban mi utazunk, ott rend­nek kell lenni. Tóth Bálintné, a kisari ta­nács titkára kísér bennün­ket. A sor közepén tévéan­tenna áll a ház tetején. Be­mennénk, de mondják, hogy nincs itthon a gazda. Laka­tos Zoltán. A tsz-ben dolgo­zik feleségestől. Egy másik utcára me­gyünk. Végig a szabványok szerint készült, kétszobás la­kások. Találomra kapogunk az egyik ajtón. — Nincsenek itthon — kia­bál a kertből egy pöttömnyi szőke fiú. Aztán odaszalad­nak hárman. A kis Balogh Zoli enged be, ő lakik itt. Olyan rend és tisztaság fo­gad, hogy szinte hihetetlen. — A tévét csinálják, azért nincs itthon — mondja. — Azért nem láttam vasárnap Sebastiant, meg Rózsa Sán­dort. Egy nagyobb kislány segít válaszolni a másodikos fiú­nak. Ö is itt lakik a szom­szédban és ide járnak tévét nézni. — Nekünk még nincs, mert csak anyu keres. Apu börtön­ben van. — Egy lakodalomban vere­kedtek össze — mondja a tit­kárnő. — Nem tudom mi lett vele. Azelőtt még egy sza­bálysértési feljelentése sem volt. Ahogy kijövünk, hárman is hívnak, menjünk be hozzájuk. Nem is tudunk választani, hogy a Ponczók Sándorét, id. Balogh Gézáét, vagy a Milák Zsigmondét nézzük előbb. Mind kétszobásak, egyedül a Balogh Gézáéké kisebb. De a fél utca mégis csak az övék, öt gyereke épített új házat egymás mellé. És egyikről sem lehet sem kir vülről, sem belülről megálla­pítani, hogy cigányok. A tanácsházán adatok Után kutatunk. 283 cigány él Kis- aron, összesen 42 család. És ebből 39-nek felépült a háza. Csak hárman nem tudtak folyamatos munkaviszonyról igazolást adni, a többiek mind dolgoznak. Állami gaz­daságokban, az építőiparban és termelőszövetkezetben. Akad még köztük, aki csak a nevét tudja leírni, de minden iskolás korú gyerek — 78 — ott ül mindennap a padok­ban. És igaz, előfordult, hogy az egyik szomszéd panaszko­dott: a gyerekek állandóan zsivalyognak, még a kerítés­re is felmásznak. De olyan is volt, aki azt mondta: bár az én szomszédaim lennének. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents