Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

t9fl. szeptember 21. KELET-MAGYAttORSZÁ® S. álé* A munkás igénye Lépéselőny az építőiparnak Á szabolcsi beruházások — holnap AKI RENDSZERESEN JÁR­JA az üzemeket, nemcsak az új műhelycsarnokokat, mo­dern gépeket veheti észre, szembetűnik a változó mun­kásgárda is. Egyfelől sok a fiatal szakember, másrészt a mind rendezettebb körülmé­nyek között lendületesebb­nek fegyélmezetebbnek lát­szik a munkavégzés. Mindez persze nem csupán külsőség, mélyebb összefüg­géseket is takar. Ha elfogad­juk. hogy a környezet érez­hetően alakítja, formálja az embert, akkor észre kell venni, hogy az ember is egyre igényesebbé válik ön­magával és a környezetével szemben. Egyszerűbben szól­va: a mai munkás már ko­rántsem olyan, mint az öt­venes évek üzemi dolgozója, nemcsak többet tud.' de egy­re többre is vágyik. Azok, akik például közvetlenül hallhatták a VAGEP egyik fiatal szakmunkásának fel­szólalását a nyáron tartott termelési tanácskozás alkal­mával, már ízelítőt kaphat­tak mindebből. Ez a fiatal munkás nem a beszámoló di­csőítésével kezdte mondan­dóját. hanem mindjárt rá­tért a lényegre: bírált és ja­vasolt, óva intett a meggon­dolatlan lépésektől egyebek között a lakossági szolgálta­tás bővítésénél. Határozott volt. választékosán szólt, s érződött, hogy jól ismeri az összefüggéseket, érti ipit miért kell csinálni. A KÖZELMÚLTBAN 1FJÜ Szerelőmunkásokkal beszél­gettünk életükről, munkájuk­ról. Volt közöttük olyan, aki becsülettel végzi a munká­ját. többször kapott már ju­talmat is. megbíznak benne a vezetők is és ő mégis azt mondta: „Verem a fejemet a falba, hogy nem korábban kezdtem a tanulást. Ha az ember többre vágyik a szak­mában, akkor nincs más út.” Az 5. sz. Volánnál — ahol erre az utóbbi beszélgetésre sor került — nincs egyedül ez a szerelő. Jócskán találni már az ifjú munkások kör zött érettségi után overállt Öltőiteket, akik gyorsan elsa­játították a tudnivalókat és most nagy hasznukat veszi a vállalat. Persze a változó munkásnak mindez csupán az egyik fele. Végtére is nemcsak az dönti el, hogy ki a mai értelemben vett értékes dolgozó, hogy beül-e esténként az iskolapadba, vagy nem. Vannak, akik ezt önszorgalommal pótolják. Sokkal inkább jellemzője a ma — és még inkább a hol­nap — munkásának. hogy nyitott szemmel jár munka- helyén, s ha hiányokat, visz- szásságokat észlel, nem hall­gatja el, hanem szól — és ha szól, nemcsak háborog. hanem veszi a fáradtságot és a megoldási is javasolja. Ez persze sok más új jelenség­hez is kapcsolódik. Jóllehet, a munkaerőmozgás egyik leg­döntőbb oka a jobb anyagi körülmények elérése. Ugyan­akkor az is tény, hogy szép számmal váltak meg üze­mektől olyan dolgozók is. akik elégedetlenek voltaic a szociális ellátással. „Otthagy­tam őket. mert hiába vártam öt éven át. nem tettek sem­mit egy tisztességes öltö­zőért. fürdőért. Nem akarok életem végéig lavórból mos­dani.” Ez is a mai munkás jellemzője, aki már az öl­tözködésére is jobban ad és aki nem tarisznyából akar ebédelni az üzem egyik fél­reeső zugában, hanem • terí­tett asztal mellé szeret ülni, s kulturált körülmények kö­zött szereti elkölteni az ebéd­jét. Igaza ' van annak a munkásnak, alá úgy érvel: sokszor a legmodernebb gép­nél is hasznosabb, ha a munkás érzi. hogy gondos­kodnak róla. hogy jó körül­ményeket igyekeznek terem­teni a munkájához, ez meg­sokszorozza a szorgalmát. Kétségtelen, hogv az a mun­kás. aki jól érzi magát azon a helyen, ahol életének ja­va részét eltölti. nagyobb kedvvel kezdi a műszakot és kevésbé hagy alább a ked­ve akkor is. ha nem éppen látványos feladatok megol­dását várják tőle. FELHOZHATNÁNK PÉL­DAKÉNT a Szabolcs Cipő­gyár esetét is. ahol a gyár mostani reneszánszához nagy­ban hozzájárult az. hogy — részben központi segítséggel, részben saját erőből — nem­csak a termelést korszerűsí­tették. hanem vele párhuza­mosan a munkafeltételeket, a munkakörülményeket is javí­tották. Nincs abban semmi külö­nös. ha ma egy munkás el­várja. hogy ne sötét, piszkos üzemben dolgozzék, s hogy munka után a zuhanyozó­ban frissüljön fel. A ma és a holnap munkását. — mint már az említett példa je­lezte — az is jellemzi, hogy látja a termelés összefüggé­seit (vagy ha elhallgatnák előtte, akkor kiköveteli az információt), s azt is tudja, hogy a nyereség évről-évre növekvő mennyiségéből az ilyen ellátásra is lehet jut­tatni. Ha nem kapja meg. akkor szól. s ha azt köve­tően sem történik semmi, akkor abbahagyja a szélma­lomharcot és odébb áll. Ez pedig nem olcsó mulatság, hiszen nagyon is megérzi a vállalat, ha néhány nagy tapasztalattal rendelkező munkása élhagyja. Az újak betanítása idővel és költség­gel jár, visszaveti a terme­lést. tehát végül is érdemes elgondolkozni azon. melyik megoldás az olcsóbb. / V. S. A beruházásokra vonatkozó kormánydöntések nyomán — amelyet már sokan vártak, a széles körben ismert gon­dok miatt, — új helyzet te­remtődött főként a vállalati fejlesztések megvalósításá­ban és a gazdasági egységek ötéves tervének végrehajtásá­ban. Először azért, mert a fejlesztésekben megfelelő tar­talékokat kell képezniük a szabolcsi cégeknek is, és most már nem lehet pénz nélkül, a következő évek várható gaz­dasági eredményeire alapoz­va beruházni. Másodszof azért, mert néhány beruhá­zásnál egy-két évvel elhúzód­hat az indítás, — ami persze nem jelenti azt, hogy a bet fejezés is ennyit fog késni. A kormánydöntések nyilvá­nosságra . hozatala óta sok szabolcsi gazdasági szakember elemezte: mennyiben hatnak ki a vállalatának munkájára e határozatok? Egyáltalán: milyen eredményeket várha­tunk itt, Szabolcsban a kor­mányhatározat nyomán? Nem lesz-e fékező hatása a beru­házások megszigorításának itt, a mi megyénkben — ahol épp az ország utolérése miatt kell rendkívül gyorsan fej­leszteni a gazdaság egyes ága­zatait? Lélegzet véld — nyereséggel j co Általános a vélemény, hogy a kormánydöntések első hatá­saként nálunk is lépéselőnyt kap az építőipar. A megkezr dett, de egyelőre befejezetlen beruházásokra tudja majd koncentrálni erőit 1972-ben, s a beruházások felülvizsgála­tánál az is kiderül majd, me­lyek a legfontosabb fejleszté­sek. melyeket a leggyorsab­ban be kellene fejezni. Erre a lélegzetvételre az építőiparnak — talán a lakás­építések kivételével — szin­te minden területen szüksége van. Már-már komikus hely­zeteket teremtett, ahogyan nem lehetett kivitelezőt ta­lálni az egyes fejlesztési el­képzelések megvalósítására. Erről nem egyedül az építő­ipari vállalataink tehetnek, hanem az egész helyzet fur­csasága itt, Szabolcsban is. Akármelyik építőcégünket nézzük, az elmúlt évtizedben erején felül növelte kapacitá­sát, hogy az igényeket mind­inkább kielégíthesse, még ak­kor is, ha a vállalatnak nem a több, hanem a hatékonyabb, eredményesebb munka lenne a fő célja. A kapacitás uyen erőn felüli növelése azonban elvonta az erőket a fő cél megvalósításától, akár szelle­mi, akár anyagi erőre gonuo- lunk. Hiába volt azonban a gyors kapacitásfejlesztés, csak az lett az eredménye, hogy egyes építőcégeink két szék között csaknem a földre ültek. Ha most az egy-két éves léleg­zetvételnyi szünetet jól ki­használják — csak nyerhet­nek vele. Lekötött alapok Lélegzethez jutnak a vál­lalataink is. Bármilyen szép a gyors fejlesztés, néhány ténnyel mégis számolni kell. Szabolcs megyében a vállala­tok viszonylag kis nyereség- tömeget voltak képesek el­érni az elmúlt években. Eb­ből természetesen nem lehe­tett túl nagy fejlesztési ala­pokat képezni, még akkor sem, ha a tanács az iparfejr lesztési vagy más alapjaiból igyekezett a lehetőségeihez képest besegíteni. A vállala­tok fejlesztési alapjaikat szin­te teljes egészében lekötötték, már olyan is előfordult, hogy a megígért tanácsi segítségre — 1972-re vagy 73-ra — is vettek föl hitelt. Az ilyen, feszesen lekötött fejlesztési alapokkal szinte a merészséggel határos dolog gazdálkodni. Előfordulhat „ugyanis, hogy előre nem lát­ható kiadások csökkentik majd a tervezett nyereséget, vagy nem is tudják valami­lyen ok folytán elérni azt. Ilyen volt az 1971-es év, amely bizony — a megszigorított szabályozókkal — nagyon ne­héz helyzetet teremtett egyik­másik vállalatunknál. És a szabályozók várhatóan nem enyhülni, hanem szigorodni fognak a következő években is, csak azt nem lehet tudni, hogy mennyire és milyen pénzkihatással jár majd ez. A nyereség csökkenéséhez pe ­dig elég egy váratlan ese­mény. a piac valamilyen vál­tozása, s már semmi nem úgy alakul, mint amikor a hitele­ket igénybe'vették. A vállalatok is lélegzethez jutnak, még akkor is, ha egy tervezett beruházás most nem indulhat el. Tartalékolniuk kell a fejlesztésre, s ez a kö­zeljövőben feltétlenül bizton­ságosabbá teszi egész gazdál­kodásukat. Lekötött fejleszté­si alapjaikat most — hatéko­nyabb gazdálkodással, illetve azzal, hogy erre koncentrál­ják a fő erőket — feltölthe­tik. Előnye lehet a beruházá­sokra vonatkozó kormány- döntéseknek megyénkben is, ami a beruházások előkészí­tésében jelentkezhet. Altala­nos vélemény szakemberek körében, hogy a fejleszté­seink egyik elvi hibája, ami­kor összemosódik az előkészí­tés, a tervezés és a kivitelezés időszaka. Egy példa erre: a nyíregyházi Szabolcs-szálló már régen állt, de a fűtési tervek még akkor készültek. Mii, hogyan, mennyiből ? De szinte általánosnak ne­vezhető. hogy egy-egy na­gyobb beruházásunknál szaka­Megyénken keresztül húzó­dik a román földgázvezeték — mégis éppen Szabolcs-Szat- márnak jut a legkevesebb be­lőle. A közeljövőben, 1974-ig megépül egy szovjet vezeték — legnagyobb része szinten megyénkén keresztül húzódik — mennyit kap ebből a me­gye? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ Bencze Lászlótól, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigaz­gató-helyettesétől, aki a mű­szaki hónap keretében tartott előadást Nyíregyházán. A legkedvezőbb változások egyike a szovjet vezeték új nyomvonala. A Kárpátokon, a veréckei szorosan már több olaj- és gázvezetéket építet­tek, ezért hozzánk az uzsoki hágón át vezetik a csöveket. Beregdaróc környékén ér Ma­gyarországra a vezeték, majd Vásárosnamény és Nyíregy­háza mellett haladva Tisza­szos a tervszolgáltatás. Aztán valamelyik szakasznál késik a terv és máris fennáll az egész befejezésének késedelme. Most. a vállalatok időelőnyt kaptak fejlesztési elképzelé­seik jobb előkészítésére. Ha ezt jól használják ki. az eddi­ginél lényegesen alaposabban eldönthetik: mit akarnak, mi­ért. hogyan és mennyiből? Csökkenthetik a témák kivá­lasztásánál tapasztalható öt­letszerűséget, időt kaphatnak a beruházási döntések jobb megalapozásához és a meg­terveztetéshez is. (Ez fontos, mert tervezői kapacitással sem állunk valami jól.) Más egy előkészítésében pontosan kialakult, megterve­zett beruházás építését elin­dítani, mint amelyikben na­gyon sok a bizonytalansági tényező: lesz-e hitel, elkészül-e a terv, nem kell-e módosít- gatni ? Most már csak az a kérdés, hogy vállalataink hogyan használják ki a lélegzetvétel­nyi szünetet. Ha jól. az nem­csak számukra lesz gyümöl­csöző, hanem az egész nép­gazdaság számára. Kun Isi van vasvárinál vezetik tovább Le- ninvárosba. ahol a feldolgo­zás, felhasználás nagyobb ré­sze történni fog. A nemzetközi megállapodá­sok értelmében 1974-re már elkészül a vezeték, s ezzel Nyíregyháza gázellátásában jelentős változás' történik. A roman földgáz minősége ugyanis a vegyipari felhasz­nálásnál a leggazdaságosabb, ezért a mostani vezetéknél óránként ötezer köbméterben, teljes évi mennyiségben pedig 20 millió köbméterben maxi­málták a város fogyasztását. A tervezők pedig mar-már bajban vannak, ugyanis a la­kások. közintézmények gazfo­gyasztása 1975-ig ezt a kapa­citást meg fogja haladni. A szovjet vezetékre való átállás gyakorlatilag korlátlan lehe­tőségeket jelent a gázfogyasz­tás növelésénél, a vezeték ka­pacitását a magyar partner az első időkben korántsem fogja tudni kihasználni. Így Nyíregyházán nemcsak a la­kossági, de az ipari gázfo­gyasztás lehetőségei is adot­tak lesznek. A szovjet gáz belépésével Mátészalkán is megkezdődhet a vezetékes hálózat kiépítése. A nyíregyházi mennyiséget a „szatmári főváros" kaphatja meg. A szovjet vezeték nyom­vonala pedig lehetővé teszi, hogy Vásárosnamény. Kisvár- da, Nyírbátor gázellátását is megoldják viszonylag nem túl költséges leágazások kiépíté­sével. A vezetékes gáz mellett — különösen a falvak ellátásá­ban — a propán-bután gáz­szolgáltatás távlatai igen na­gyok. Jelenleg megyénkben 74 ezer fogyasztó van; ám évente 6—8 ezer bejelentés ér­kezik gázpalack üzemeltelé­sére. Sajnos, ma még csak 1973—74-re igazolja vissza a TIGÁZ a bekötéseket. Ez nem a gáz hiánya miatt van. ha­nem a töltőkapacitás nem elegendő országosan. Hajdú­szoboszlón és Hortón épül egy-egy töltőállomás az elkö­vetkezendő években, s így megyénk ellátása is javulni fog, mert a nyíregyházi töltő­állomásnak már kisebb terü­let ellátásáról kell gondos­kodnia. Ennek ellenére a pnv pan-bBlan gázszolgáltatás gondján Cb«k 1989-ig oldjak I Uj szovjet vezeték Megoldódik a gázellátás megyénk béri Máté György; Intézkedés K opogtak az igazgató aj­taján. — Szabad! — mondta Bö­röndi. Kék Pál jött, a vállalat ré­gi dolgozója. Roppant körül­ményesen, és szokása szerint szóképekkel zsúfolva adta elő panaszát. Ezért itt legjobb egyszerűsítve elmondani. Amikor az ötvenes évek elején államosítottak családi házakat is, Kék Pált család­jával elhelyezték özv. Le- helífy Dusánná (becenevén Jusztinka) ócska házába. A 4 szobás épületből kettő a régi tulajdonosé maradt, ket­tőt megkapott a Kék család. Évekkel utóbb megváltoztat­ták az intézkedést és a ház ismét Lehelfíy (becenevén Jusztinka) tulajdona lett. Az asszony azóta minden lehetőt és lehetetlent elkövet, hogy társbérlőit rákényszerítse, hagyják el a két szobát. — Kérem — mondta Bö­röndi komolyan. — Ez az intézkedés is hozzátartozik a törvényesség állapotához. De mondja csak, mit csinál ma­gukkal ez a nő? Kék elpirult. — Hát... szavaival használ. — Kérem, erre törvényes lehetőséget adtunk neki. — Aztán... igénybe veszi 6 holminkat. ” Tudja, es-kfiltemsüea» de hat közös fedél alatt élőknél néhanapján előfordul. — Meg... célzásokat tesz. — Egy olyan tiszta életű emberre, mint ön, rosszat hiába mond. Kérem azonban, adja elő pontosabban, mi­lyen szavakról. holmikról, célzásról van szó. — Tegnap azt kiáltotta a feleségemnek, hogy „Kinyír­lak, te cafat!’’, utána fele­melte az asztalról konyha­késünket és célba vette az asszonyt. Szerencsére az ab­lakunkat törte csak be vele. Azóta oly hideg a szoba... — Legalább jól tudnak aludni — mondta Böröndi, aki egyben régi békeharcos volt, — Azt azért nem — így vá­laszolt Kék. Mert Jusztinka hangot ad nézeteinek. — Ezt hogyan értsem? — Késő estig bömbölteti a rádiót. Műsorzárás után haj­nalig hanglemezparádét ren­dez, és a falba egész éjjel szögeket ver be. Az igazgató látta, ez már komalj' ügy. Feljegyzett hat mindent. Eljárt a rendőrőr­szobán. a házkezelőségen és a békebizottságnál — Türelem — mondta több ■ ízben Kéknek, — megígérték a szervek, hogy intézkednek. De a közbelépés késett. Bö- röndit Viszont kihelyezték Bolyvárra tsz-elnöknek. A jó képességű diósgyőri könyve­lő, Skaliczer terült megüre­sedett igazgatói székébe. Még meg sem melegedett alatta az epedás viaszosvászon, be­kopogott hozzá panaszával Kék Pál. — Böröndi kartárs bizo­nyára beszámolt folyamatban levő ügyemről — mondta. Amikor Skaliczer nemet in­tett a fejével, elsorolta újra töviről hegyire a társbérlet­dolog fejleményeit. — Teljesen cseppfolyós ál­lapotban van ismét az ügy — így fejezte be előadását. — Hogyan érti? — A padláson, éppen fe­lettünk, Lehelffyné (Juszlin- ka) pézsmapatkány- és róka­tenyészetet rendezett be. Et­től irtózatos büdös lett ná­lunk, és az — minek is ne­vezzem — állatok szennyvize a folyton táguló hasadékon át a nyakunkba csurog. Skaliczer. jó tömegkapcso­lattal rendelkező vezetőhöz méltóan, a tisztiorvoshoz, a Népfronthoz és s Vöröske­reszthez fordult. — Rendben lesz — mondta több ízben Kéknek. — Meg­ígérték, intézkednek. Csalt hát tudja, vigyázni kell, hogy oktalanul ne riasszuk el a rendszertől Lehelífynét. De az említett szervek in­tézkedése váratott magára. Skaliczert viszont több vál­lalat egyesítése során megfúr­ták, és a Könyviteli Kutató Intézethez került politikai munkatársnak. Az egyesült vállalat élére viszont Hering került. Öt is felkereste Kék. — Úgy todom — szólt, hogy Skaliczer kolléga távo­zása előtt, informálta igazga­tó kartársat elintézés alatt álló ügyemről. — Skeliczer egy szót sem szólt — mondta Hering, — de miről van szó? Kék ismertette Jusztinka viselt dolgait. Hering először ráncolta a homlokát, aztán magabiztosan mosolyogni kezdett. — Nézze. Kék szaki — szolt. — En nem szeretem igénybe venni szocialista ösz- szeköttetéseimet. Ez azonban közügy. Égjük fontos mun­katársam nyugalma és tett­ereje forog kockán. Megmon­dom úg>', ahogy van, nekem testi-lelki jóbarátom Nagy Vili, a tanácselnök. Fia szó­lok neki, lesöpri a térképről a maga Jusztinkáját. Szólt is Nagjmak. — Intézők az ügyét — ezt ígérte több ízben Kék Pál­nak. — Pár nap türelem és kész. Múltak a hetek. Hering egyszer összetalálkozott Kék­kel. Azt kék-zöld foltok ék- telenitették. — Ami késik, nem múlik — mondta az igazgató, aki már a közmondásoknál tar­tott. — Köszönöm, amit értem tett — szólt Kék —. de már ne tessék fáradni. El van in­tézve. — Mi történt? — Legutóbb említettem, hogy Lehelffjmé aláása az egészségemet.- Addig ásott a lakásunk alá. míg ránk dűlt a ház. Most sátorban lakunk, a Nagyréten. — És ő? — Négy albérlőt vett a ro­mokba. Egy omladekért havi ezer forintot leap. Szóval, mondom, a dolog el van in- teave...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents