Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
fCELSTT-MAGYAttORSZ®! ft oms t97í. szeptember 19. „Nem az én placcom“ (?) A nyíregyházi vendéglátás— a felszolgálók szemszögéből — Főúr! — Jó napot kívánok. Mit parancsol a kedves vendég? — Kérnék egy interjút, sok fűszerrel, őszinteséggel és önvizsgálattal. Körítésként pedig szívesen vennék néhány javaslatot. így is kezdhettük volna azt a beszélgetést. amelyre nyíregyházi pincéreket — Bogár Jánoznét az Omniából, Pintér Margitot a Körút Étteremből, Balázs Istvánt és Csaba Mihályt a Szabolcs étteremből — invitáltuk a minap. hogy halljuk: miként látják ők a nyíregyházi vendéglátás helyzetét. Abban nyomban megegyeztünk, 'hogy ez a helyzet egyáltalán tiem rózsás, elég sok a panasz, de legalább ennyi az azt előidéző ok is. Ami nem rajtuk, a felszolgálókon múlik: pénz kérdése s ebből van a legkevesebb. Rosszak a feltételek, az elavult hálózat korszerűsítéséhez milliók kellenének. s ebben ők nem sokat tehetnek. Maradtunk tehát annál, hogy a jelenlegi körülmények között mit tehetnek ők, a felszolgálók azért, hogy a T. Vendég jobban érezze magát. Dugó a tálalóban — A két dolgot mégsem lehet teljesen elválasztani — vélekedik Balázs István a Szabolcsból. — Nálunk olyan szűk például a tálaló, hogy csúcs idején egymás hegyén- hátán tülekedünk. mert mindannyian sietnénk. Ideges a hangulat, de amikor végre a pincér kiléphet a piacra, mosolyognia kell, mert a vendéget nem érdekli, mi van a színfalak mögött, ő a pénzéért jó ellátást vár. Nem titkolják, hogy több felszolgálónak valósággal az arcára fagy a bosszankodás és a vendég is megérzi ezt. Van persze más objektív ok is: vagy későn érkezik a tiszta terítő s akkor nagy a kapkodás, vagy már este kilenckor elfogy s nem tudnak tisztát felrakni. Ekkor is a felszolgálón csattan az ostor, pedig ez már aligha megoldhatatlan. Az új vendéglátóhelyeken persze mindez ismeretlen, ott jók a munka feltételei, színvonalasabb kiszolgálást is tudnak nyújtani s megvan a hangulat a kedvességhez is. Azért még a jelenlegi viszonyok között is nagyon sok múlik a felszolgálókon, de itt sincs minden a legnagyobb rendben. Csaba mondja: „Miféle udvariasságot lehet elvárni attól a fiatal felszolgálótól, akit nekünk kell figyelmeztetni arra is. hogy tisztítsa meg a cipőjét a sártól. ne álljon úgy a vendég asztalához?” Ebből kerekedik ki a problémák forrása, amiben valamennyien egyet értenek: baj van már a pincértanulók kiválasztásánál, túl alacsony követelményeket támasztanak velük szemben, így ölti aztán magára a fehér köpenyt olyan fiatal, aki nem odavaló, még beszélni sem tud szépen. udvariasan. „Észtet nem tudom már kihozni, nincsen.” (!) Nincs minden rendjén a tanulóoktatásban sem. pedig a leendő pincérre nagyon ráférne az emberismeret, az etikett s egy kis lélektan elsajátítása. „Ön egy közismert ember..." Bogárné szerint azért van kiút, ha valaki szíwel-lélek- kel végzi a munkáját s munka közben elsajátítja a vendéggel való foglalkozás elemi tudnivalóit, — ha úgy tetszik fogásait, trükkjeit. ..A betérő részeggel is szót lehet érteni. Mi például odamegyünk hozzá s mondjuk: kedves uram, ön egy közismert, nagyrabecsült ember a városban. holnap biztosan bánná, a mai Viselkedését. Sétáljon egyet a friss levegőn, az jót tesz. s aztán jöjjön visz- sza. Szinte biztos, hogy megérti és — nem jön vissza.” így is lehet, bár még ez a ritkább, de a módszer elsajátítható. Igen ám. csakhogy ehhez o szakmai tudás pallérozására lenne szükség, rendszeres továbbképzésre, hogy a felszolgáló a hétköznapokon ne slamposodjék el. Mert ez a veszély nagyon is leselkedik rájuk. Jártak ugyan a legjobbak tapasztalatcserén — még külföldön is — a Nyírségi ősz keretében szakmai vetélkedőkre kerítenek sort. de o felszolgálók többsége ezen nem vesz részt — továbbképzés pedig nincs. Pedi a vendégsereg egyre igényesebb! Felidézik a nyelvtanfolyamot. amely azért marad abba. mert nem testre szabták: társalgás helyett bonyolult nyelvtani ismeretekkel tömték a fejüket, s attól megriadtak. (Az idei tanfolyam már sikerrel járt. azon csupa érettségizett vett részt s ők bírták a tempót). Ha későn is. de már van mozgás: kötelezővé tették a boltvezetők rendszeres tanulását, vizsgázását új ismeretekből, s ezen később a felszolgálók is részt vesznek. A középfokú nyelvvizsga sikeres letételéért a nyelvpótlékon kívül még a tanulás költségeit is megfizeti a vállalat. Amikor hallják, hogy — sajnos — egyelőre nincs konkurrens vállalat a városban, s a monopolhelyzet- ben sok mindent megengedhet magának egy felszolgáló, azt felelik: már nem sokáig. Lassan ugyan, de épülnek az új vendéglátóhelyek. ahol már lényegesen nagyobb tudással lehet csak dolgozni. (Például az új Szabolcsban a városismeret elemi követelmény lesz, s ott már külön programszervezői státust is létesítenek!) Aztán a felszolgálógárda is frissül: nyolcvannyolcuk közül már 19 érettségizett, az ilyenek jobban helyt tudnak állni a placcon. Aki visszatér Szóba hozzák még a visz- szatérő bajokat: amikor feledékeny a pincér (mert nem veszi a fáradtságot, hogy felírja a rendelést), a figyelmetlenséget (amikor „véletlenül” a később érkezőt szolgálja ki hamarabb), a sza- porátlanságot (mert rosszul Szervezi a munkáját, s hiába nyüzsög, nem halad ötről a hatra), az érdektelenséget („Nem az én placcom, majd jön a kolléga”), stb. Az ilyenek megkeserítik a vendég perceit, óráit s már mindjárt nem olyan ízes a leves, kifogásolja a sültet és végül kéri a panaszkönyvet. Pedig ehhez nem kell tanfolyam, meg nyelvvizsga, s nem is beruházások kérdése. Ehhez csak a szakma szere- tete szükséges, s a felismerés. hogy a felszolgáló van a vendégért, akit ha udvariatlansággal és várakoztatással megsértenek, még a tájékát is elkerüli az adott étteremnek, s széltében-hosszában lehúzza a keresztvizet „a nyíregyházi pincérekről”, általában. Pedig általánosítani nem igazságos: vannak szép számmal kedvelt pincérek is, akikhez szívesen visz- szatér a vendég, s a kulturált kiszolgálást érezhetően honorálja. Ebben maradtunk. Angyal Sándor A tárgyalóteremből Hasba szúrta iv6cimborá|át Szinte tipikusnak tekinthető az a verekedés, amely miatt a napokban a nyíregyházi megyei bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa ítéletet ihondott. A bíróságon kocsmai verekedésnek hívják az ilyent, még akkor is, ha nem kifejezetten valamelyik italboltban történt: ez az elnevezés nem a színhelyre, hanem a szereplőkre vonatkozik italos emberekre, akik ókkal vagy ok nélkül is könnyen egymásnak esnek. Kovács Miklós 23 éves nyirbélteki lakos — szülei egyénileg gazdálkodók — június 27-én alaposan felöntött a garatra. Estig tíz korsó sört ivott és „ráfejelt” 3 deci bort is. Akkor a kultúr- Házból barátjával átment a kocsmába, hogy még isznak valamit. A kocsma már bezárt, csupán a vezetője takarított benn. Az üzlet előtt egy kisebb társaság adta össze a pénzt, egyikük bement és Vett még egy üveg bort. A borból az italos Kovács is ihni akart, de nem adtak neki, mert az árába nem szállt be Emiatt Kovács többeknek az anyját szidta, egy embert pedig meg is akart ütni. Az kivédte az ütést és pofonvágta Kovácsot. További verekedésre hem került sor, szétválasztották őket. Kovács pénzt kért a barátjától és ő is’ vett egy üveg bort. (Már űsak ez hiányzott a sok liter sörre.) Mikor ezt megitták, indultak hazafelé, s utánuk ballagott a másik csoport is. Amikor a másik csoport Utolérte őket a szintén ittas Szabó József — a korábbi sértegetések miatt — hyakon vágta Kovácsot, s ezt ő két homlokra mért ökölcsapással viszohoáta. A jelenlévők ekkor is megakadályozták a további, elvinek aligha nevezhető „vitát” és indultak tovább. A kibékítettek — Kovács és Szabó — összeölelkezve haladtak, és — mint részeg emberek szokták — csókolgatták is egymást. Emellett kölcsönösen szemrehányást tellek a másiknak a korábbi pofozkodás miatt A következő összetűzés Szahóék . háza előtt történ*, ámikor Szabó karóval vállon ütötte Kovácsot, de megismételni nem tudta, mert kiesett kezéből a fadarab. Birkózni kezdtek, amelyben Szabó került felülre, néhányszor arcul is ütötte ivócimboráját. A jelenlévők is, Kovács is kérték hogy hagyja abba a verést, ne bántsa tovább. így váltak el. Kóvács alig IS méternyit mehetett barátjával, amikor jó hangosan — hogy Szabó is hallja, — kérte, engedje őt .vissza, mert el akár köszönni Jóskától. Elindult a másik csoport felé, s közben elhatározta, hogy megszúrja Szabó Józsefet. Kést húzott elő, s a békülés- re nyújtott kezében tartotta, bár a sötétben ezt senki sem látta. Amikor Szabó közelébe ért, nagy erővel, alulról hasbaszurfa és elfutott.. A többiek csak akkor kaptak észbe amikor Szabó a fájdalom hatására feljajdult. Kórházba szállították, és életét csak a gyöfs és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. A bíróság a szürkülő Kovács Miklóst szándékos emberölés kísérlete miatt három és fél év szabadságvesztésre büntette és két évre eltiltotta a közügyektpl. Az ítélet nem jogerős, másodfokon a legfelsőbb Bíróság dönt az ügyben. (ki) A felelőtlenség' áldozata lett égj munkái Az első emelés végzetes volt — Elemi biztonsági szabályok nélkül — Lelkiismeret a hétköznapokon Meghalt egy munkás. Nyíregyházán a Korányi Frigyes úti lakótelep építkezésén egy lezuhanó daru a betonzsaluzathoz . nyomta Kiss Gábort, a SZÁÉV 34 éves könnyű- gépkezelőjét, aki a helyszínen meghalt. A darunak, amely azon a napon kezdte ott a munkát, az első emelése végzetes volt. A hatalmas monstrum a laza, süppedős homokon oldalra dőlt, s ráborult az épületre. Voll» aki el tudott ugrani előle, de két embernek nem sikerült. Az egyik kisebb sérülést szenvedett, Kiss Gáboron nem lehetett segíteni. Felesége és három gyermeke nem sokkal a baleset utón a vállalat illetékes vezetőitől tudta meg a hírt. Azt is, hogy a vállalat gondoskodik a temetésről, annak költségeiről és rendkívüli segélyt ad az özvegynek. Azt azonban mondani sem kell. hogy ez a legkevesebb, amit ilyen helyzetben tenni lehet. A baleset megtörtént, segíteni már nem lehet. A kiváltó okokat azonban meg kell keresni. És a felelősöket is. Az oknyomozás ebben az esetben viszonylag könnyű. Kiss Gábor munkáját végezte, szabályosan. A balesetért felelősség nem terheli. Az építkezés irányítói, a daru kezelője viszont több olyan szabályt szegett meg, amelyek megtartásával a baleset nem következhetett volna be. Köztük olyan elemi szabályokat is, amelyeket a hozzá nem értő ember is alapvetőnek, szükségesnek tart. Ácsok, gépkezelők, kubikosok dolgoztak ott, ők voltak a szemtanúk is. A baleset előzményeiről érdemben alig mondanak valamit. Talán három ember véleménye segít az eset elemzésében. Nagy Ferenc 45 éves ács: — A baleset 8,30-kor történt. Ekkor a munkaterület még nem volt késa szerintem kilencnél hamarabb a munkát nem is lehetett volna kezdeni. Gyárfás Mihály 20 éves kubikos: — Nem volt brigádvezetőnk, tizenhárom emberből csak öt volt benn. Nyolc után Fehér szaktárs szólt, menjünk a VI-os épületre, készüljünk a betonozáshoz. Orosz Károlyné gépkezelő: — Nekem csak az a feladatom, hogy adagoljam a betont. A darus szólt, hogy csak félig engedjem a konténert. Én annyit engedtem bele. Ezek csak adalékok az előzményekhez, inkább csak a körülményeket vázolják. A lényegről mások beszélnek. Halász György, az építkezés egyik felelős művezetője: — A darusok megnézték, be tudnak-e állni az épület mellé. A kubikosbrigádot adtam melléjük, ők segítettek előkészíteni a helyet, pallót raktak a daru alá. A darukezelők nem mondták, hogy máshol jobb lenne megállni. Azt sem tudom, végzett-e a darus próbaterhelést. Én nem mondtam, hogy kezdhetik a betonozást. Igaz azt sem, hogy ne kezdjék. — Egy másik épületről láttam, hogy dől a daru. Kiáltottunk többen is, de már késő volt. Még telefonáltam a mentőknek, a többit már a vezetők intézték. Bíró György 24 éves darus: — Mindennapos dolog, hogy ilyen autódaruval átál- lunk. Tudom, hogy csak biztonságos helyre lehet. Mondtam is, hogy ez a hely nem jó, mert az irodánál is ilyenbe süppedt be a daru. De Halász Gyuri bácsi mondta, másnap jön a beton, álljak fel. Miért nem végeztem próbaemelést? Kábelek és zsaluk voltak ott. Amikor borult a daru, megpróbáltam eldobni a terhet, de tovább zuhant. Rá, az emberekre. És itt következnek az ellentmondások. Már ami a véleményeket illeti. Az előírások szerint a felelősség megfelelően elhatárolódik. Mert a művezető — elmondása szerint — nem jelölte ki egyértelműen a daru helyét a süppedékes homokon. De eltűrte, s ez legalább olyan hiba. A darus arra hivatkozik, azt gondolta, a művezető tudja, milyenek a talajviszonyok, végül iS ezért állt fel gépével az ingatag homoknyelvre. Igaz — mondja később —, a havi oktatásokon „szokták mondani”, Ma nem találja megfelelőnek a helyet* saját felettesének kell szólni (gépészeti szakembernek), s a továbbiakban az intézkedik írásban. A vállalati jegyzőkönyvben tucatnyi számot soroltak fel: valamennyi az „Építőipari balesetelhárító és egészség- védő óvó rendszabályzat” égy-egy megsértett pontja. De ennek vállalati kiegészítését és az általános szabályokat sem tartották meg. Mert, ha megvizsgálják a daru helyét, ha elvégzik az előírás szerinti próbaemeléseket, ha a daru jelzőberendezésével figyelmeztetik a munkásokat, hogy emelés következik, ha egyáltalán valaki irányítja a munkát, s engedélyt ad arra. És így tovább... De ebben az esetben a munkahelyen teljes volt a fejetlenség. Arra, hogy illetékes utasítására, vagy egyáltalán kinek a „kiáltására” cselekedtek, hallgatás a válasz. S a kérdésekre, miért nem tartották meg a legelemibb szabályokat, a válaszok elfogadhatatlanok. És a havi rendszeres oktatáson mondják a szabályokat — de minek? Egy munkatársuk pedig halott, gyászolja családja, és ott leng a fekete zászló a vállalat homlokzatán is. Annyi kialvatlan szemű munkást, mint a VI-os épületen volt a baleset utáni napon ritkán lehet látni. Máskor tizedannyi lelkiismeret elég volna a hétköznapokon mint sokuknak ezen az éjszakán. A hivatalos vizsgálatokat még nem zárták le. Az azonban már biztos, hogy egy munkás a felelőtlenség áldozata lett. Marik Sándor Idegenforgalmi rekord A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása Szerint- növekvő arányú idegenforgalmunk az idén rekordszintet ért el. 1971 első nyolc hónapjában a földkerékség 125 országából együttesen csaknem 4,6 millió külföldi vendég érkezett hazánkba, ugyanakkor nagyon számottevően fellendült a belföldi turizmus is. Az idegenforgalom központja ebben az évben is a Balaton volt. A tó partjának idegenforgalmát szervező és lebonyolító szervek gyorsmérlege szerint a fő idényben — tehát május közepétől szeptember elejéig — mintegy négymillióatt töltöttek hosszabb-rövidebb időt a magyar tenger északi és déli partján. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának kezelésében lévő északi parti kempingekben, fizetővendég-szolgólatos magánnyaralókban, kis motelekben és faházakban több mint 160 000 vendéget fogadtak az idén s ezek csaknem egymillió vendégrtapot töltöttek el a Balatonnál. A házai és a külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje a tavalyi 5,7-ről 6*1 napra emelkedett. Külföldi vendéget 33 százalékkal többet fogadtak az idei fő idényben, mint az elmúlt esztendőben. A többségük Csehszlovákiából, az NDK-ból, az NSZK- ból, Lengyelországból és Ausztriából érkezett. Szembetűnően megnövekedett az érdeklődés a Balaton iránt Olaszországban. Az olasz turisták száma az elmúlt évihez képest kereken 60 százalékkal emelkedett. Mind több angol, holland és román állampolgár is a Balatonnál tölti pihenő idejét, Vagy annak egy részét. Minden eddiginél nagyobb volt a forgalom a Velenceitó partján is. Egy-egy különösen forró hét végén 30—40 ezren is tartózkodtak a tó nyaralótelepein, de a hétköznapok sorában sem volt ritka, amikor a nyaralók,, pihenők száma elérte a 15— 20 ezrét. A nágy forgalmú idény tapasztalatai szerint a Velencei-tó különösképpen a lengyel, az osztrák és a csehszlovák turisták körében népszerű. A vendégáradatból nem maradtak ki az ország többi vidékei sem. Szegedet nagy nyári kulturális rendezvény- sorozata — a szabadtéri játékok — idején mintegy 460 000 hazai és külföldi vendég kereste fel. A tavalyihoz képest 30 százalékkal nőtt a vendéglátónapok száma. A történelmi nevézetességek- ben és természeti szépségekben gazdag Borsod megyében negyedmillióra becsülik a látogatók számát, s ezek közül megközelítőleg 80 000 külföldi volt. Hajdúszoboszlón több mint 300 000 vendéget fogadtak az év elejétől, de úgy számítják, hogy december végéi* számuk meghaladja majd a* egymilliót is. Hajdú-Blha» megye másik idegénforgalflú nevezetessége a Hortobágy, á szürkemagyargulya, a rackanyáj. a szilajménes. a végeláthatatlan puszta több mint negyedmillió látogatót vonzott az év eddigi részében. Nem néptelen a Balaton partja sem. Az IBUSZ kedvezményes őszi akciója keretében a vendég öt napot fizet, s hét napig maradhat a fő szezon befejeztével is nyitva tartó telepeken. A Sló- tour fonyód—béla-telepi és balatohszemesi nyaralóházait egész szeptemberben 30 százalékos kedvezménnyel vehetik igénybe az érdeklődők, a fizetővendéglátószolgálat pedig 20 százalékkal olcsóbb. A déli part kempingjei közül a siófoki, a sóstói. a balatonboglári, a ba- latonszemesi. a béla-telepi és a balatonföldvári tart nyitva október elsejéig. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala az október 1-ig tartó utóidényben ugyancsak 20 százalékos kedvezménnyel adja ki szálláshelyeit. Az északi parton nyitva tart a balatonalmádi motel, a balatonfüredi kismotel, továbbá a tihanyi kemping. Nagyszabású látványos rendezvény volt a Balaton partján szeptember 18-án, a balatoni hajózás megindulásának 125. évfordulója, alkalmából rendezett ünnepség. Jó szórakozást ígérnek a szeptember 17—19-én zajló badacsonyi szüreti napok, a nagyvázsonyi őszi vadászlovaglások és a döbröntei vári ünnepség.
