Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

KELET-KtAeYAROÍUSZAS WTÍ szeptember flf, ^ ■ Merre vándorolnak ? Ut az aranygyűrűig Maradtak — jól járnak \ lürzsgárda uicgbccsülésc a nyíregyházi U*xlil#!>ekné! Ä munkaerőmozgás évek óta a legproblematikusabb pontja a hazai gazdasági élet­nek. Nemcsak azért, mert az elmúlt 3 évben a normális mértéket messze meghaladó fluktuációnak lehettünk ta­núi, hanem azért is, mert a mai napig sem sikerült meg­találni azokat a hatásos mód­szereket, amelyekkel a fel­mérhetetlen anyagi és mo­rális károkat okozó spontán fluktuációt felválthattuk vol­na a tervszerűen megkompo­nált iparfejlesztési koncep­cióval összhangban lévő munkaerő-átcsoportosi fással. A „munkaerőpiacon” a min­den tudatosságot nélkülöző, már-már anarchikus jelen­ségek uralkodtak, s a helyze­tet csak bonyolította, hogy a munkáltatók nemcsak szen­vedő alanyai, hanem közvetett, olykor közvetlen okai, elöse- gitöi voltak a munkavállalók szüntelen vándorlásának. A téma időről időre — rendszerint egy-egy gazdál­kodási időszak lezártával — napirendne került, s a hang­nem alig-alig változott: ke­mény kritika, hatásos intéz­kedések sürgetése — eseten­ként kilátásba helyezése —, aztán maradt minden a ré­giben. Nem véletlen a múlt időben történő fogalmazás. Az idei első fél év adatai ugyanis némi — bár koránt­sem elégséges — pozitív vál­tozásról beszélnek. Eszerint 1971. első felében mintegy S százalékkal csökkent a ki- és belépők száma, a múlt év azonos időszakához hasonlít­va. ' A jelentésekből egyértel­műen kiderül az a pozitív vál­tozás, amely elsősorban azok­nak a munkaerögazdálkodást befolyásoló központi intéz­kedéseknek köszönhető, ame­lyeket sajnos még nem sike­rült teljes mértékben elfogad­tatni a vállalatokkal, ponto­sabban szólva: átvinni a vál­lalati gazdálkodásba. Minden­esetre így is eredményként kell elkönyvelni a fluktuáció csökkenését és azt is, hogy Budapesten és néhány vidéki centrumban létszámcsökke- . nés tapasztalható. Ez az utób­bi márcsak azért is figyelem­re méltó jelenség, mert köz­ismert, sokszor és sokoldalú­an bizonyított tény, hogy az ipari centrumokban lévő munkaerőhiány a legtöbb esetben látszólagos. Más a kép, ha azt vizsgál­juk, hogy mi a háttere a lét­számcsökkenésnek ? A munkaerőgazdálkodásnak mindig vannak aktuális té­mái. A legújabb „aktualitás”: n szövetkezeti ipar és a tsz mellék üzemek elszívó hatá­sa. Nem kívánunk részletek­be menő elemzést adni arról, hogy mennyire helyes vagy nem helyes, mennyire elfo­gadható. vagy elfogadhatat­lan például a legkülönbözőbb tsz-melléküzemek — közöt­tük a nagyipart kisipari mód­szerekkel űző — öntödék, mi­nikohók, szerszámgépműhe- lyecskék 20—30 forintos óra­bérrel „megalapozott” mun­kaerőpolitikája. A hatékonyság elvéről van A. Buchwald: Ki vigye a L- Jól van, vidd el te a borbélyhoz! — fejezte be szeretett nejem a vitát, amit én kezdtem azzal a halk megjegyzéssel. hogy : ideje lenne a fiú haját le­vágatni. A fiú hatéves és nagyon szégyellem, hogy még mindig nem tud differenciálni az or­vos és a fodrász között. Ami­kor először vitte az anyja a fodrászhoz, letolta a gyerek nadrágját és nagyokat pis­logva várta az injekcióstűt. Máskor meg, amikor a dok­torhoz vittük, arra kérte, hogy szép rövidre vágja ám le a haját. Éppen a napokban tolta a feleségem orrom alá az Asz- szonyok Lapját, amelynek a vezércikke azt bizonygatta, hogy a szülők hovatovább — legjobb szándékuk ellenére is — az őrültek házába ker­getik gye/űfekeiket, A cikk szó. Arról, hogy el kell érni az életképtelen — pontosab­ban piacképtelen — gazdál­kodási egységek elsorvadását, elsősorban oly módon, hogy e területekről megindul egy egészséges munkaerőáramlás a jól prosperáló, hatékonyan működő gazdasági területek felé. A szövetkezetek jó része, a tsz-melléküzemek majd mindegyike — ne kutassuk most, hogy miért, milyen módszerekkel és milyen kö­rülmények között, a jól pros­peráló vállalkozások közé tartoznak. S ha csak ezt néz­zük, akkor nincs abban sem­mi meglepő, ha a sok gond­dal bajlódó nagy gyár mun­kása különösebb szívfájda­lom nélkül cseréli fel nagy- vállalati munkáltatóját va­lamilyen kisebb, majdhogy­nem jelentéktelen, ám lehető­ségeit jól kihasználó üze- mecskével. Márpedig a mun­kaerővándorlás jelenlegi fő iránya a szövetkezeti ipar és a tsz-melléküzemág. Közgazdasági közhely, hogy az egészségesen és gyorsan fejlődő gazdaság elképzelhe­tetlen a munkaerő bizonyos átáramlása, illetve átcsopor­tosítása nélkül. Az is közis­mert, hogy a hazai ipar bizo­nyos vállalatainak termékei — magyarán az egész válla­lat működése — nem igazo­dik eléggé a világpiac köve­telményeihez. Még magyarab- bul: vannak vállalataink, amelyek létezése — a jelen­hosszán méltatta, hogy a fiúgyermeket az apának kell a fodrászhoz vinnie, lévén a hajvágás szoros összefüggés­ben a férfiassággal. Mert ha az anya viszi borbélyhoz a gyereket és az mérgében tombolni kezd. akkor ezzel nem a fodrász, hanem első­sorban az anya ellen ber­zenkedik. így indultam el fiammal másnap korán reggel a bor­bélyhoz. A gyerek előre kikötötte, hogy csakis ahhoz a fodrász­hoz hajlandó betenni a lá­bát. ahová én is járok. Ked­venc figaróm halálsápadt lett. amikor közöltem vele jövetelünk célját. — Éjszakánként nem kó­szálok az utcán. 80 kilomé­ternél nem hajtom a kocsim sebesebben, nem kezdek ku- peckedni. nem kártyázom és — nem nyírok kisgyerekeket. légi gyártrpánystrukturát nézve — nemhogy felesle­gesek, hanem egyenesen ká­rosak. Ezek azok a vállalatok, amelyek az állami támogatás­ból élnek, amelyek időről idő­re meghosszabbított türelmi időt kapnak életképességük bebizonyítására. Ám az álla­mi támogatás nem lehet a végtelenségig a vállalati hiá­nyosságok és a termelés pi­acképtelenségének takarója. Nemcsak elméletben, gyakor­latban is el kell viselni, hogy' a rosszul prosperáló vállala­tok. — amelyek nem akarják, 'vagy nem képesek megújíta­ni saját gazdálkodásukat — visszafejlődnek, elsősorban oly módon, hogy alkalmazot­taik, munkásaik elhagyják, más, jobban működő üze­mekben helyezkednek el. A dolog másik oldala, persze, hogy a gazdaságos, a piaci jö­vő előtt álló üzemek lénye­gesen többet nyújthassanak az alkalmazottaiknak, hogy nagyságrendbeli különbség legyen az éppen csak létező — sokszor csak a tradíciók miatt létező — s a dinamikusan fejlődő vállalatok között. Ez az egyetlen lehetséges moz­gatóerő, amely egészséges munkaerővándorlást idéz elő, s amely megakadályozná azt is, hogy a nagyüzemi munkásság egy része az ala­csony termelékenységgel dol­gozó kisüzembe vándoroljon. V. Cs. Veszélyes dolgokkal nem foglalkozom! A zsebébe dugtam egy öt­frankost. — Tegyen most az egy­szer kivételt, jó? — mond­tam. s választ sem várva vonszoltam és erősítettem a fiút a székhez. Kedves kis csemetém bömbölt, hadoná­szott. mindenre elszántan ka­pálózott. úgy. hogy a fodrász sehogyan sem tudott közel férkőzni a hajához. — Tudja mit. apuka? — mondta aztán — Szíveskedjék magunkra hagyni. Nyugod- tabb lenne a gyerek, ha ket­tesben maradnánk. Fél óra múlva érte jöhet. A jelzett időre pontosan visszatértem. Borbélyom ép­pen elkészült a gyerek fri­zurájával. Fiam boldogan, mosolyogva fogadott. — Hogy csinálta? — te­kintettem elismerően a fod­Aranygyürűsök itt még nincsenek. Ezt a jelképes megbecsülést azok kapják majd, akik húsz éve megsza­kítás nélkül ennél a válla­latnál dolgoznak. A Nyíl-egy­házi Textilruházati Vállalat azonban még mindössze ti­zenhat éves. Ez azonban nem akadálya annak, hogy érde­mük szerint elismerjék, meg­becsüljék a törzsgárda tag­jait. akik közé nemcsak az alapító tagokat sorolják, ha­nem az öt évnél régebben itt dolgozókat is. Szokásjog az előléptetésre Csaknem marói holnapra élt történetének első tíz esztendejében ez a vállalat. Akik akkor is műszakba jár­tak, minden alkalmat meg­ragadtak, hogy munka legyen a kezük alatt. Még csak a kesztyű és a zsák is szerepelt a ..termékek” listáján, s a foltozást sem szégyellt ék. De­rekasan megvívták a harcu­kat a nehéz időkben a ke­nyérért és a vállalat fejlesz­téséért. tehát rászolgáltak a mostani nagyobb megbecsü­lésre. Erről a kollektíva dön­rászra. — Egészen megszelí­dítette. — Van néhány jó módsze­rem... Parancsoljon, itt a számla. 1 — Jól látok? — dörzsöl­tem meg a szememet. — 21 frank? Egy hajvágásért?! — Hajvágás, hajmosás, köl­ni. púder, bedörzsölés. haj- olaj, plangírozás. ugye... Ez ennyibe kerül... — Érthetetlen!... Egy apró kis kölyöknek ennyi min­dent! — Kérem, én megkérdez­tem. hogy csináljam-e, ad­jam-e ezt. meg azt. és ő mindenre azt mondta, hogy igen. Mit tehettem volna?... Kivánszorogtam a fiúval az üzletből. Hazafelé menet meg kellett még hívnom drá­ga gyermekemet egy pohár fagyira, egy üveg narancslé­re. s be kellett vele men­nem a játékboltba is. így a ..hajvágás” összesen 41 fran­komba került. „Istenem, egy félnapi keresetem!” — só­hajtottam. — „Erről miért feledkeznek meg a gyermek­pszichológusok !! ?” (Baratf Rozalia fordítása) tött nem is olyan regen, ami­kor igém mondtak a kollek­tív szerződésre. Ennek a munkahelyi al­kotmánynak a paragrafusai változatosan sorolják az el­ismerés módjait, elsőnek mégis az íratlan szabály — mondhatni: a vállalati szo­kásjog — egyik passzusa ér­demel említést. A nyíregy­házi textileseknél kialakult gyakorlat, hogy a fontos, olykor vezetői beosztásokra nem „kívülről” importálnak hatalomra és nagyobb pénz­re éhes ismerősöket, prote- zsáltakat, hanem maguk kö­zött keresik meg a legalkal­masabb szakembert. Az elő­léptetésekre nem lehet - tör­vényt” alkotni, de a törzs­gárda tagjait így is érezhe­tően lehet megbecsülni. Igv lett egyszerű szakmunkásból brigád-, vagy szalagvezető, művezető, vagy éppen meós. Ha kellett, megadták a tehe­tőséget a tanulásra is azok­nak, akiknek a magasabb beosztása azt úgy kívánta. Igaz, többen azért ragadtak meg a vállalatnál, mert nem volt más választá­suk más munkahely híján. A szabad munka- vállalás bevezetésekor ugyan elmentek néhányan — ipart váltottak, vagy a fiatalabbak más. jobban fizető szakmák­ra képezték át magukat — de a többség ekkor is ma­radt. vállalta a nehezen szű­nő gondokat is. Mert a 16 év alatt talán náluk volt a legrosszabb — s még ma sem kielégítő — például a szociális ellátottság. Kivéve a két új szolgáltatórészleget, itt még csak álom a szép öltöző, a modern mosdó, v agy a napfényes étkezde. Erre pedig már — joggal — sok helyütt kényesek a dolgo­zók, — miért maradnak meg hát itt az emberek? Nyereség és humánu'►* Most. a nyereségszemlélet térhódítása idején egyesek talán felszegik a fejüket a módszer miatt, ahogy ennél a vállalatnál a nyugdíj előtt állók milyen kedvezményi élveznek. — de afelett nem lehet vita, hogy a megoldás rendkívül humánus. Abból indultak ki. hogy aki már le­dolgozta élete javát, annak nem jár olyan fürgén a keze. nehézkesebben mozog. Ha­marabb elfárad. Teljesít­ménybérezésnél ez óhatatla­nul keresetcsökkenéshez ve­zetne. ami érzékenyen befo­lyásolhatná majd a nyugdí­jat is. Ezért döntöttek úgy — s nem sajnálják rá a nyereség egy részét sem — hogy a megfáradt. idős törzsgárdatagoknak rendsze­res bérkiegészítés! adnak. Egyénileg mérhető termelés esetén a törzsbérére automa­tikusan ráraknak 10 százalé­kot. míg a csoportos teljesít­mény esetén csökkentették az idősebbekkel szembeni el­várás — ha úgy tetszik: nor­ma — mértékét, s itt is számfejtik a kiegészítést fi­zetési napokon. Ez utóbbi módszerrel azt is elérték, hogy a fáradékonyabb dol­gozóra nem kell „rádolgoz­nia” a többinek, tehát nem érzik nyűgnek a nyakukon, — ugyanakkor a nyugdíjba A nyíregyházi MÁV-állo- máson új gurítódomb épül. Ennek örülnek a környék la­kói is, mivel az új létesít­mény átadása után nem kell majd órákat várakozni­uk a Debreceni és a Simái úti vasúti átjárónál. Azt vi­szont sérelmezik, hogy az irányítást hangszóróval kí­vánják megoldani az illeté­kesek. Eddig is sokszor meg­zavarta nyugalmunkat az éjszakánként felüvöltő hangszóró, s úgy érezzük, készülő dolgozó keresete sem csökken. Nőknél 50. fér­fiaknál 55 éves kortól adják ezt a kiegészítést, melynek havi kihatása jelenleg hét­ezer forint körül van. Felfogható ez úgy is: lehat itt „munka nélkül” is kere­sethez lehet jutni. Csakhogy a valóság más. A munkát már terhesebbnek érző idős dolgozó korábban sokat ál­dozott azért, hogy most jobb feltételek között a fiatalok szárnyalhassanak. Másrészt ez a megoldás a leendő nyug­díjasokat is ösztönzi: jó munkával. igyekezettel nö­velni lehet a számítási ala­pot. ami év végén még a nyergségelosztásnál is nö­velő tényező lehet. Kiemelt fizikaiak S már itt is az újabb visz- szatartó erő: a kollektív szer­ződés anyagilag is tisztelettel övezi a törzsgárdistákal. A megoldás: öt évig csak az évi törzskereset a részesedés meghatározója; 5—7 évi munkaviszony esetén eszten­dőnként 1,5, a nyolc—tíz évi folyamatos munkavégzésnél évenként 2.5 százalékkal „szorozzák fel” a részesedést alakitó teljes kereset össze­gét. Ez utóbbi csoportba tartozik a vállalat dolgozói­nak több. mint a fele. Egy ilyen törzstag például ha az esztendőben 25—30 ezer fo­rintot keresett, ezt a nyere­ség-kiszámításnál még meg­emelik 25 százalékkal. Ezen­felül szép számmal vannak fizikai dolgozó törzstagok is a nyereségjutalomra soroltak között — 28 közül 20! — akik a vállalt felelősségükhöz mérten többet is kapnak. Mindez természetesen csak (abban az esetben jár, ha munkája ellen nem volt ki­fogás nem büntették fegyel­mivel..— mert sem a beosz­tás. sem az eltöltött idő nem nyújt menlevelet a hanyag­ságra. legyen az bármilyen idős dolgozó. Juttatás, védettség Aztán tovább: jutalmazá­soknál, kitüntetéseknél a tel - ies helytállást veszik alapul, ez utóbbiért jutalomszabnd, ság is jár. Törzs gárda tagság a feltétele a vállalat által nyújtott kamatmentes lakás­építési kölcsönnek is: az évi 40 ezer forintos keretet ma­ximum tízezer forintjával adják. 4 évi visszafizetésre. Üdülésnél, tanulmányutak ­nál a jól dolgozó és nagy tapasztalattal rendelkező törzsgárdisták jönnek először számításba. Természetesei’ a kollektív szerződés itt is védi a felmondás ellen a törzsgárda tagjait. — bar manapság véletlenül sem for­dul elő, hogy a vállalat kí­vánna megszabadulni vala­melyik dolgozójától, kivált­képp nem a becsületes törzs- gárdistától. Aligha ez a megyében a legtökéletesebb módszer a gyári, üzemi derékhad elis­merésére de mindenképnen hasznos megoldás. Hatása is könnyen felfogható a jó munkahelyi közérzetben. s a ragaszkodásban. Angyal Sándor hogy ezután sem lesz nyu­godt éjszakánk. A vonatkozó vasúti utasítások előírják, hogy lakott területen fény­jelzővel felszerelt gurító­dombot lehet csak üzemel­tetni úgy látszik, hogy ezt az illetékesek figyelmen kí­vül hagyták. A lakók nyugal­mának érdekében a hang­szóró helyett fényjelzős meg­oldást alkalmazzanak az új gurítódombnál — kérik le­velükben a kornyék lakó*. KORSZERŰ UJ ÜZEMCSARNOKOT LÉTESÍTETT A VAGÉP NYÍREGYHÁZÁN. A NAPOKBAN KEZDTÉK MEG A GÉPEK ELHELYEZÉSÉT, AZ ELSŐ GÉPEKEN MÁR DOLGOZNAK. (HAMMEL JÓZSEF FELV.) gyereket a fodrászhoz? Olvasónk írja Haugszóró helyett íéuyjelzőt Mflf

Next

/
Thumbnails
Contents