Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
19TÍ szeptember iff.' Kfcfc®f-MA«YARGRSZÄ« s. <a»i A cél előtt ■Annak idején figyelemre méltó esemény, visszhangot keltő kezdeményezés volt, hogy az egyik megye tanácsa és népfronbizottsága kölcsönös együttműködésről szóló megállapodást írt alá. A jó dolgok, bár sajnos nem mindig, könnyen követőkre találnak, s így történt ebben az esetben is. Országszerte — ami alól megyénk sem kivétel — a tanácsok és a népfront kapcsolatainak új, tartalmasabb formái jöttek, létre, a lakossággal közvetlen és sokrétű kapcsolatot fönntartó tömegmozgalom fris-. sen teremtett lehetőségek és fórumok sorát kínálta egyrészt az állampolgároknak, hogy beleszóljanak szűkebb pátriájuk dolgaiba, másrészt a tanácsoknak, hogy döntéseiket megalapozottabbá, az igényekkel összehangoltabbá tehessék. Három esztendeje írták alá a bevezetőben említett megállapodást, s ma már úgy tűnik, mintha jóval régebben történt volna, hisz oly sűrűn sorakoznak az eredmények, a kölcsönösség jegyében született sikerek. Igaz, nem eredendően új dologról volt szó, mert hosszú esztendők alatt a népfront és a tanácsok sok mindenben és sok területen együttműködtek, a közös célok elérése érdekében közösen munkálkodtak. A kapcsolatok azonban — legalábbis többségükben — esetlegesek, egy-egy időszakra, mondhatjuk úgy is. kampányfeladatra kitérjedőek voltak csupán, az aktivitást passzivitás követte, tevékenységi területek sikkadtak el, miközben mások a szükségesnél nagyobb figyelmet, törődést élveztek. Sokat nyomott a latban az is, hogy a tanácsok önállósága, döntési jogköre csekély volt, szűk területre terjedt, s így hiába gyűj lőtte össze a népfront a lakosság észrevételeit, javaslatait, ha ..odaí'önt” nem úgy határoztak, a javaslatokból semmi nem lett. Az új körülmények, a gazdasági reform következtében megváltozó helyzet. a tanácsi önállóság jelentős növekedésének fölismerését tükrözte a kezdeményezés, s öntötte formába a megállapodás. Ez volt benne az új, a friss szemről, rugalmasságról tanúskodó. Ha korábban arra törekedtek, hogy a célban találkozzanak, akkor most azért munkálkodtak, hogy a találkozó mór a cél előtt megtörténjen. s együtt, egymást a maguk sajátot erejével segítve, fussanak be a célba. Kevésbé képletesen: míg azelőtt a már meglévő döntéseit végrehajtása érdekében mozgósított a népfront — akár apró dolog, járdaépítés, akár nagyobb, országos fásítási mozgalom is volt az —, most már a döntések meghozatalának és megvitatásának is részese kívánt lenni, azaz aktív alkotója annak a folyamatnak, amely az előkészítéstől a teljes megvalósításig terjed. Seregnyi példa bizonyítja, hogy életrevaló, erőket sokszorozó szán déle ez. Nemcsak az olyan, egész országot átfogó mozgalmakra gondolunk, mint a falvak utcáinak rendbetétele, virággal való beültetése, vagy mint a honismereti mozgalom, hanem az olyan, látszatra apró esetekre is, amikor egy-egy nagyobb létesítmény tervét, elhelyezését a lakosság megvitatta. amikor a település- fejlesztés távlati koncepcióját szakemberek alkotta bizottságok után a lakosság maga is formálta a véleményével, javaslataival, nem egyszer bírálatával. S ami nagyon fontos: a népfront teremtette fórumokon elhangzottak nem voltaic pusztába kiáltott szavak, hanem — az ésszerű, i'eálls javaslatoknak, bírálatoknak helyt adva — módosítottak a terveken, előterjesztéseken, tehát megalapozottabb, a sokféle körülményt, tényezőt jobban figyelembe vevő döntéseket hozhattak az arra illetékes testületek. A szocialista demokratizmus erősítésének eddiginél gazdagabb kibontakoztatásának sokféle útja, módja van, ez is egyike ezeknek, mégpedig nem a lényegtelenek közül való. A lokálpatriotizmus nemes vonása, a lakóhely fejlesztése, az érte érzeti felelősség, s a benne való közreműködés ugyanis elválaszthatatlan a nagy közösség, az ország dolgainak vállalásától, megértésen alapuló cselekvő támogatásától, a szocialista hazafiságlól. Attól tehát, hogy kis és nagy dolgaink minél ritkábban kerüljenek szembe egymással, hogy helyi akarat és központi szándék minél közelebb essék egymáshoz. Sokféle, s a tanácsoknak nem könnyű teendőket szabó feladatcsoportot foglal magába a IV. ötéves terv. benne az un. infrastruktúra fejlesztésé. Egyetlen tervidőszakban sem. fordítottak akkora ösz- szeget a lakosság életkörülményeinek javítására, mint amekkorát most a terv előirányoz. A központilag adott pénz társítása a helyi forrásokkal, a kollektív összefogás erejével, ez az, ami megsokszorozza nemcsak a lehetőségeket, hanem az eredményeket is. Ezért, hogy egyre több településen, falvakban és nagyközségekben, városokban ismerik föl a cél előtt való találkozás hasznát, s e fölismerést napról napra cselekedetekre, valamennyiünket szolgáló tettekre váltják. M. O. A divat ellenére Vállalják a falut Négyen Szabolcs új főiskolásai közül — Falura akarunk menni annak ellenére, hogy a városba áramlás a divat. Gyetvai Miklós elsőéves kertészhallgató fogalmaz így az új főiskolán, s a többiek megerősítik. Miklós meg is indokolja, hogy miért. Tiszaeszlári fiú, édesapja pályamunkás volt a vasútnál. Özvegy édesanyja ott tagja a szövetkezetnek. A fiú itt járt a kertészeti technikumban. tavaly végzett. Jelentkezett felsőfokúba, de nem sikerült. így került Kálmánházára, a tsz- be gyakornoknak. Hat tsz.l bejárt — Elég nehéz volt munkahelyet találni. Bejártam vagy hat tsz-t — mondja — de nem sikerült. Nem bíznak bennünk, talán azért... Kálmánházá más volt. Igaz, nagyon nehezen talált albérletet, négy helyen Kosztolt a tizenkét hónap alatt, s a munkaidő is meghaladta naponta a tizenkét órát. Mégis. Ezzel a közösséggel elégedett, s úgy érzi, ők is vele. Most itt van a főiskolán, s ha végez, szeretne visszamenni. „Jó lenne, ha a tsz szerződést kötne ösztöndíjra...” Szereti a szabad levegőt, a mozgást* a gondokat, a megoldást. A harcot. A természettel, önmagával, ügy érzi, nem tudna ülni egyetlen irodában sem. — Ne vegye ezt másképp, mint ahogy érzem: csak tsz- ben képzelem el az életemet. Elhiszem neki. Komolyan mondja, megfontoltan, tapasztalatokra alapozva. Pedig tisztában van a nehézségekkel. Rájött, hogy nem minden úgy van. mint azt a. könyvekből tanulta. Sok minden jöhet, ami megnehezíti a munkát. De azt megtanulta, a legnehezebb anya' az ember. Velük bánni hogy a tanácsokat, az utasításokat elfogadják egy fiataltól nem könnyű. Ezt tanítani sem lehet. Ezt érezni kell, s gyakorolni. Vallomásnak is beillik — az életről, a célról. — Meg kell őket ismerni, s akkor már szeretem is a dolgozókat. Tudniuk kell, miért mennyit kannak, akkor jól megy a munka. Ötvös akart lenni Fekete Zoltán, aki ugyancsak elsőéves és gépész — városi gyerek, itt nőtt fel Nyíregyházán, a Kossuth utcán. Édesapja gépkocsivezető a Volánnál. A Krúdyban „ért” és ötvös szeretett volna lenni. — Mondom. hogy akkor kényszerűségből jelentkezett a nyíregyházi főiskolába. Megcáfol azonnal. — Rokonszakma az ötvösség és a gépészet. És különben is, jól ismerem a mezőgazdaságot. S szeretem a matematikát, a fizikát, de különösképpen a kémiát. Ez a mezőgazdaság holnapja is. — Nagyon sok tsz-ben jártam. Édesapám műtrágyát szállított, s én évek óta minden nyárop vele jártam rakodni... Nemcsak nézett, látott is a szövetkezetekben. Tiszado- bon például megismerkedett egy fiatal szaktechnikussal, aki gépcsoportvezető. .Elmondta, hogy nehéz de azt is, hogy vannak jó pillanatok is. amiért érdemes...” — Még mindig jobb egy gépcsoportve/.etőnek, aki igaz sokszor kínlódik, de önálló, mint egy üzemben gépiesen végrehajtani az utasításokat. Vallja, hogy a legjobb iskola a termelőszövetkeze!. S hogy ott lehet tanúink fejlődni. de tanítani is. Hogy ha valahová, oda nagyon kell a fiatalos hév a frissen szerzett tudás. Ám látja, hogy nem lesz egyszerű. Sok helyen még el kell ismertetni mindezt a tagsággal, a vezetőséggel. Egyszóval: bizonyítani kell. Bizonyítani kell Tóth Lajos másodéves kertészhallgató bólogat: nagyon nagy szükségük van a szövetkezeteknek a tudással felvértezettekre. Édesapja Nádudvaron. a Vörös Csillagban állatgondozó, s ő sem véletlenül választotta ezt a pályát. — Nyaranta a szüleimnek segítettem, mert nem könv- nvű egy parasztgyereket taníttatni, legalább visszakeresek valamit. Mehettem vo\na érettségi után irodába is, ezerkettőért. De irtózom a neonfénytől. Még nem alakult ki benne a tiszta kép, mit választ a számos lehetőség közül. De azt már látja, hogy azon a szakon, amelyen tanul fontos dolgokat tanítanak. ,Csak sajnos, a gyakorlatban alig van szükség rá... A tsz-ek többsége még nem tudja, mit jelentene nekik a segédüzemág, a gyümölcs, zöldség helyi feldólgozása.” Kicsit missziót is akar vállalni, ha végez. Bizonyítani szeretne minden áron. Komolyan készülnek Aki a legközelebb áll ahhoz. hogy a gyakorlatban bizonyítson, Veress László. Ö** vegy édesanyja lamtonó Tu-* nyogmatolcson, ő harmad* eves a gépész szakon. — Hogy miért jöttem? A gépészet miatt. A mezőgazdaság — bevallom — csaló itt jutott eszembe. Talap azért, mert tanáraim komor lyan veszik, hogy aki itt ta-' nul, az ne csak tanulja, szeresse is a mezőgazdaságot. Kollégiumban él. ahol sokat vitáznak, főként most, az utolsó év előtt. Az elméletről, a tantervről, az életről. Hogy jól van-e, ami varh, s mit lehetne jobban? Hosz- szasan beszél arról, hogy sokkal többet kellene az első két évben a mezőgazdasági munkagépekkel foglalkozniuk. Hogy többet járhatnának a tsz-ekbe, a mezőgazdasági gépgyárakba, esetleg mintaüzemekbe, külföldre. Látni, tapasztalni. — Nem öncélúan. Hanem mert a korszerű mezőgazdaság ezen áll vagy bukik. A gépesítésen, a kemizáláson. S rengeteg szó esik a fiatal szakemberek helyzetéről, a megbecsülésükről, nagy vitákban csapnak össze; ezért mit kell tenniük a fiatal diplomásoknak. Komolyan készülnek a feladatra, amelyről sokat tudnak főképp azt* hogy nagyon nehéz lesz. Mindezek ellenére azt mondják. hogy vállalják. Tudják, lehet jobban. S — mint kifejezik — van hozzá hajtóenergiájuk. Kifogyhatatlanok az ötletekben, a javaslatokban Nem csak az intézmény új rangja, az ezüstösen csillogó felirat mutatja, hogv Szabolcsban mezőgazdasági főiskola született. Kopka János A NYÍRBÁTORI UJ 16 TANTERMES GIMNÁZIUM. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Ha ő Mr. Smith volna! Alighogy átszálltunk a koppenhágai gépre, a biztonsági Öv kioldása után feszengeni kezdtem ülésemen, mozgolódásommal a padlóra löktem azt az átkozott irodalmi folyóiratot. mikor végre kényelmesen hátradőltem. Szomszédom. igen megviselt arcú máj- vagy epebajos angol, de az is lehet. hogy amerikai, lepillantott a lepotyogott folyóiratra és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, odaszóltam. hagyja csak. szándékosan dobtam le, de a szomszéd mégiscsak felvette és nyújtotta felém. Közben silabizálta. megpróbálta elolvasni a lap címét. Aztán feladta a harcot, rám meresztette kidülledt vizenyős békaszemét — arcán ezernyi ránc futott a szem irányába — és gyanakodva kérdezte: — Ezt milyen nyelven írták? — Magyar folyóirat ez, uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. Egy kicsit felélénkítette. A szomszéd úgy ejtette ki ujjai közül ölembe a lapot, mintha valamilyen nyálkás, visszataszító csúszó-mászó féregtől szabadulna meg. — Brr! — Miért haragszik uram, ránk, magyárokra? Mert én magyar vagyok... Volt már Magyarországon ? — Soha életemben nem voltam, de az ördög vigyen el, ha valaha is leszek. . . No, ne haragudjon rám. bizonyára vannak önök között is rendes emberek, pláne a férfiak között. De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam, nő, kígyó... bestia __ hát akkor maga is kérné a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan repülőgép landolását, gőzös kikötését, amelynek fedélzetén magyar nő tartózkodik. .. Na... Legyintett egyet és vadul szívni kezdte a pipáját, ami közben kialudt. — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére valamiféle olyan némberrel találkozott. aki kárt és gondot okozott önnek Mister... A karfára csapott. félig felemelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkretette az életemet... Negyvenöt éves vagyok uram és úgy nézek ki, nézzen csak rám. ugye hogy maga is hetven évre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszálam nem volt... — megragadta a mellényét és rángatni kezdte — látja, hogy hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a furia rabolta el. az ön honfitársa. Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Minden országban, minden nép fiai és leányai között vannak sötét figurák és vannak megnyerő egyéniségek. De mi is történt tulajdonképpen. mondja el uram. talán megkönyebbül. ha így kiadja a mérgét. Legyintett: — Nem szeretek beszélni róla. minden idegem táncol. ha csak emlékezek rá. .. És sajnos, emlékeznem kell. mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — író vagyok, uram. — Úgy? Na jól van. hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nó a főszereplő. .. Tehát. Egy nagyon derék csikágói üzletember. mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő még harminc se volt. Kiderült, hogy a nő Magyarországról menekült, valamiféle politikai dolgok, kormányváltozás vagy mi volt maguknál. Smith nem törődött a részletekkel. Elly csinos volt. csábító, beleszeretett. elvette feleségül. Smith nagyon elfoglalt kereskedelmi utazó volt. egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban felkeresni a vevőket. Néha négy-öt napig, néha egy hétig is távol volt. Alig néhány hónapja volt házas, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások. hogy távollétében Elly igen jól szórakozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt. hogy megirigyelték fiatal boldogságát, köpött az egészre. Ellynek nem említette. minek búsítsa a fiatalasszonyt. Aztán egy nap. hirtelen hazatérte után. furcsa zavart észlelt a feleségénél. a hamutartóban két szivarvéget talált, már pedig ő mindig csak pipázott. Megkérdezte a feleségét, hogv volt-e férfilátogatóia. az asz- szony mindent tagadott. Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végigsorolni a motívumokat, végül is Smith egy magánnyomozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb privátdetektív céghez, a Carter — Co-hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb és legeredményesebb nyomozónak adták át. James Chase, talán ön is ismeri... névről. .. hírből. Fess fiatal ember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt mar. ügyfeleit mindig hozzásegítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bizonyítékaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott. Megismerkedett Elly- vel, gyorsan bizalmába férkőzött. megszerezte a lakás kulcsának másolatát, megtudta. hogy az asszonynak megint barátja van. akivel felszarvazta szegény Smith-t. Mialatt a párocska a pásztorórán édelgett, Chase különleges fényképezőgépével felvételt is készített. A tur- békoló szerelmesek ekkor felriadtak, a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette : a nyomozó sokkal erősebb. mint ő. tehát a filmtekercset nem tudja elvenni tőle, villámgyorsan felkapkodta ruháit és meglógott. Elly azonban nem adta fel a harcot, sírt. könyörgött. hízelgett, igénybe vette egész fegyvertárát... így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára. .. Pedig igen illetlen. mindent világosan bizonyító képek voltak... Hát ez az. Igen. azóta négy szörnyű esztendő telt el. Átkozott a nap, amikor ez történt. Elhallgatott. Én is hallgattam egy ideig. mit. is mondtam volna. Aztán még a erőt vettem magamon es részvétteljesen megkérdeztem: — Szóval Mr. Smith, önnek mégsem sikerült elválnia? — Miket beszeli? Pokolba Mr. Smith-tel, én nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak, elválnia..! Egyéb adatok és bizonyítékok alapján. Ember, hát nem érti — megragadta kabátom hajtókáját és most már elkeseredetten kiabált. — Én Mr, Chase vagyok. James Chase, a mesterdetektív. aki leleplezte. rajtakapta, tetten érte a bűnöst és akinek az a drágalatos hölgy elcsavarta a fejét, azt a buta fejét, levette a lábáról, hogy a végén ő miatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől és neki. azaz nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! Maga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat .. Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr. James Chase vagyok, hogy egye meg a fene. .. Nádasa József
