Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

MTI. augusztus !i. KELET-MAGYARORSZAO 0. oldal Társadalmi összefogásból Szép és gazdag óvoda A mátészalkai I. számú óvodába 97 gyermek jár. A város legnagyobb óvodájá­nak fejlesztésére öt intéz­mény fogott össze. A MEZŐ­GÉP helyi gyáregysége eb­ben az évben 4300 forintot adott az óvodának szőnyeg­vásárlásra. Az állami gazda­ság 2000 forintot ajándé­kozott meséskönyvek és já­tékok vásárlására. Az ISG dolgozói társadalmi munká­ban új játszóteret létesítet­tek az óvoda udvarán és ki­javították, majd lefestették a kerítést. A Szatmárvidéki Faipari Vállalat mesterei 1800 forint értékű játékot és széket készítettek a gyerme­kek számára. A? év végére pedig kisméretű szekrények­kel ajándékozzák meg az óvodát. Az almatároló fiatal­jai IQ kisszekeret barkácsol­tak az „ovisok” legnagyobb örömére. Az ISG-nek legrégibb a kapcsolata az óvodával. Az utóbbi három év nőnapján virággal és ajándékokkal köszöntötték az óvoda sze­mélyzetét az ISG dolgozói. A szülőkkel is jó a kapcsolat, sokat tettek már azért, hogy gyermekeik jól érez­zék magukat a közönségben. Nemrégiben például egy szü­lő ingyen javította meg az óvoda magnetofonját... Apró dolgoknak tűnnek ezek. Az apró dolgokból mégia nagy dolog született: a mátészalkai óvoda szép és „gazdag” lett. Készül az őszi tárlat Már egy hónap sin 's hátra, szeptember 4-én megérkez­nek Nyíregyházára azok a zsűritagok, akik elbírálják: ki­nek, melyik képe vehet részt az október 2-án nyíló XVI. megyei őszi képtárlaton. Az idén is a hagyományok­hoz híven, a Nyírségi Ősz és a múzeumi hónap megnyitója­ként rendezik meg megyénk festőművészeinek minden év­ben eseményt jelentő bemu­tatkozását. Eddig mintegy 15 festő- és szobrászművész je­lentette be, hagy részt kíván venni az őszi tárlaton. A zsű­ri tagjai két napot töltenek majd Nyíregyházán, hogy ki­válogassák a legérettebb és a közönség számára is élményt ígérő műveket. Augusztus első hete sajnos azt mutatta, hogy megyénk több rangos alkotója még nem készítette el a katalógust és még nem jelentette be, mi­vel kívánja magát képvisel­teim a tárlaton. A nyíregy­házi Jósa András Múzeum Felszabadulás útja alatti he­lyiségeiben pedig már felké­szültek arra, hogy az őszi ki­állításra érkező képeket szak­szerűen tárolják és úgy mu­tassák be, hogy azok a zsűri számára is a legjobb megvi­lágításban, a majd ott meg­rendezendő tárlat helyiségei­ben kapjanak elhelyezést. Vasárnap nyitják a nyírbátori zenei napokat ötödik alkalommal hang­zik el a fa harangtorony ke- rengőjéről a Tinódi-dalla- mokra komponált Farkas Ferenc-szignál a nyírbátori zenei napokon. Ezzel kezdő­dik a nyári zenei napok műsora augusztus 15-én, va­sárnap délután 15 órakor. Aznap délután két zenei programra kerül sor, 15 óra­kor a budapesti madrigálkó­rus hangversenyére a római katolikus templomban. A műsoron a középkori Grego­rián-dal változatai hangza­nak el. Este 19 órakor a re­formátus templomban Sze­keres Ferenc vezényli Vival­di: Juditba triumphans cí­mű oratóriumát. Az előadók a budapesti madrigálkórus és a MÁV szimfonikus zene­kar lesznek. A zenei prog­ramok az augusztus 20-i és 21-i hangversenyekkel foly­tatódnak. A nyírbátori zenei napok rendezvényeit idén is szín­vonalas képzőművészeti kiál­lítások színesítik. A megnyi­tó napján 17 órakor „Törté­nelmi festészetünk” címmel nyílik kiállítás. A leghíre­sebb történelmi festők — Madarász Viktor, Székely Bertalan, Than Mór és Ben­czúr Gyula — mellett Mol­nár József. Liezenmayer Sándor, Kiss Bálint, Orlay Petrich Soma és Kovács Mi­hály alkotásai is bemutatás­ra kerülnek. A harminchat kiállított mű között egy-egy híres festmény több vázlata is szerepel, a kiállítás anya­gának több mint fele vázlat, tanulmány. Nyírbátoriak is részt vesz­nek a kiállítás programjá­ban. A Báthori István gim­názium KlSZ-szervezeté- nek tánccsoportja Báthori korabeli sétapalotást mutat be. Nyíregyházáról a zenei napok műsoraira az idegen- forgalmi hivatal autóbusz különjáratokat indít. Megapadtak a források A szárazság miatt több, mint 50 nagyobb vízhozamú forrás közül, mintegy húsz elapadt. Nem ad vizet többek között az Andó-kút és Lilla­füred fölötti Lajta-forrás. A Bükk legnagyobb vízh07,amú forrása, a Szinva, az átlagos tizennyolcezer köbméter he­lyett naponta csak hétezer köbméter vizet ad. A barlangkutatók megálla­pítása szerint megapadt a vizesbarlangokban tárolódó karsztvíz szintje is. A Nagy­mezőn lévő úgynevezett sze­pesi zsombolyban, ahol a korábbi években a nyári hó­napokban is mintegy tíz tó gyűjtötte össze a felszínről leszivárgó vizet, most üres medrek fogadták a „föld alat­ti vándorokat”. Nem lehet életforma Miért szúrt egy balsai fiatalember? Vécsi Jánost a hasszúrás­sal orvoshoz vitték. majd kórházba. Az azonnali orvo­si beavatkozás megmentette az életét. Simái Zoltán 18 éves balsai kovácsot -» a bűntett elkövetőjét — ha­marosan megtalálta a rend­őrség, s most a börtönben várja, hogy tettéért a bíró­ság felelősségre vonja. Július 10-én a vencsellői Sörkertben táncmulatságot rendeztek, melyen sok gávai és balsai fiatal is részt vett. Barátaival itt italozott erő­sen a gávai Vécsi János és £imai Zoltán is, de ő lénye­gesen kevesebb sört fogyasz­tott. Vécsi már alaposan berú­gott, amikor verekedést pro­vokált Pólyák Mihály balsai lakossal. A kialakuló vereke­dést azonban Vécsi testvérei, gávai barátai és a körzeti megbízott megakadályozta. Zárórakor egy nagyobb — talán 30 tagú lehetett — balsai csoport együtt indult; hazafelé. Az útelágazásnál, a cukrászda közelében talál­koztak gávaiakkal és a két csoport között verekedés robbant ki. de ez néhány pofon és ökölcsapás után véget ért. A csoportban ment Simái Zoltán is, de a pofozkodás után három társával együtt lemaradt a derékhadtól. Itt érte őket utol Vécsi János egy társával kerékpáron. A kerékpárokat ledöntötték az árok szélére és követelték, hogy Simaiék térjenek via­sza az útelágazáshoz, mert egy gávait nem találnak, s adják elő ezt a fiatalembert. A nem éppen barátságos kérést Simaiék visszautasí­tották. mire Vécsi ruhájánál fogva próbálta visszafelé ráncigálni Simáit, fiimai ki­rántotta magát a húzásból, zsebkést vett kezébe és nyi­tott gyilokkal várta a kö­vetkező támadást. A részeg Vécsi feldühö­dött. hogy tervét nem hajt­hatta végre és ütésre emelt kézzel rohant Simáira. Am még mielőtt megüthette vol­na. Simái hasba szúrta. Vécsi erre meghátrált és az árókba döntött kerékpár­ját próbálta Simáihoz vágni, jde az nem talált A balsaiak csoportja ezután futva pró­bálta utolérni a többieket Egy fiatalember majdnem megölt egy másikat, akit jó­szerével nem is ismert. Miért? Mert megpróbálta visszahúzni? Nem ilyen egy­szerű a dolog, mert ennek az esetnek olyan előzményei is voltak, amelyek feltétlenül szót érdemelnek. Tavaly ősz óta ugyanis nagyon furcsa helyzet ala­kult ki a gávai és balsai fiatalok között ' anélkül, hogy a hatóságok hivatalo­san tudomást szereztek vol­na rólg. Egy báli verekedés miatt gyakran keletkeztek újabb verekedések, csak azért, mert valaki találko­zott egy másik faluba való­val. Vécsi Jánosnak Kenézlőn támadt nézeteltérése bal- saiakkkal, s — bár a bálon megakadályozták a vereke­dést — a balsaiak lezavar­ták őt az indúló vonatról. Vécsi csak a következő haj­nali vonattal tudott hazatér­ni, ám a kompnál megvár­ták őt a balsaiak, s alapo­san helybenhagyták. Verekedés máskor is ki­robbant. Egy baljai bálon például az egyébként Mis­kolcon dolgozó és ritkán ha­zajáró Simái Zoltán is ka­pott néhány pofont gávaiak- tól. A kölcsönös haragot és a verekedések miatt érzett bosszúvágyat így próbálták mind a két községben, il­letve az e körben mozgó balsai és gávai fiatalok le­vezetni. így került vereke­désbe például Simái is — anélkül, hogy va­lami köze lett volna az ellenségeskedéshez. (Vécsi sem ismerte őt, s amikor megkérdezték, hogy ki szúr­ta meg. csak annyit tudott mondani, hogy egy sárga pulóveres.) Nagyon régi emlékeket idéz ez a helyzet, olyanokat, amikor egy-egy község urai a másik községnek ugrasz­tották az embereket. De most? Most már Balsa is, Gáva is egyetlen * nagyközséghez tartozik. A nagyközség, az érdekeltek társadalmi szervei meg kell. hogy próbálják: i leülni egy asztalhoz és meg-1 beszélni a haragot, nem pe­dig bicskával törleszteni. S erre már eddig is szükség lett volna, mert most sú­lyos sérülés esett, egy em­bernek majdnem ráment az élete, egy pedig a szabadsá­gával fizet tettéért. A bíróság ítélete nemcsak Vécsi részeg támadását. Si­mái meggondolatlan kés­rántását teszi majd mérleg­re, hanem ezt a mindeddig megoldatlan verekedéssoro­zatot, az önbíráskodást, a haragot, bosszút is, — mert ez nem életforma, vagy nem lehet életforma sem Balgán, sem Gáván. (ki) Grafikon a tsz falán Mindenki megtudhatja a teljesítményét A CSARODAI ÚJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET irodájában grafikonok, kimu­tatások és tervek függnek a falaikon. Újszerűnek tűnik ez a „dekoráció” az itteni tag­ságnak. Az év elején jött a tsz-be Vincze György növény­védő és közgazdász. Az ő munkája, amit a falakon lá­tunk. Mint mondja, terv nél­kül egy intézmény sem érhet el teljes sikert. Régebben az itteniek operatív intézkedés- sekkel próbáltak megoldani mindent. Aztán rájöttek, hogy a tervezés, a gazdasági számítás a tsz munkájában sem nélkülözhető. A kifüg­gesztett kimutatásokról min­denki megtudhatja előző havi teljesítményét és járan­dóságának összegét. A közgazdászon kívül még két fiatal szakemberrel erő­södött a tsz az idén. Csepári István növénytermesztő agro- nómus és Szabó László állat- tenyésztési agronómus szegő­dött ide. Első dolguk volt a kemizálás teljes bevezetése — tekintettel a munkaerő-hiány­ra. Munkájuknak máris meg­van az eredménye: a kedve­zőtlen beregi földeken az idén termett először 16 mázsa árpa holdanként. Nem sok, de fő profiljuk nem a növényter­mesztés, hanem az állatte­nyésztés. És a jövőben szinte teljesen áttérnek, az állatte­nyésztésre. — TERMÉSZETI ADOTT­SÁGUNKAT vettük figye­lembe a döntésnél. Kevés, és nem is egészen jónak mond­ható a szántóterületünk — mondja Kása Bertalan elnök- helyettes. Birtokunk nagy ré­szét erdőség borítja és 1200 hold legelőnk van! Ebből mintegy 600 hold első osztályú édesfű. 1000 holdon terem réti szénánk és lóherénk. Sok tsz takarmánygondokkal küzd megyénkben is, nekünk a nagyszámú állatállomány el­lenére minden évben van el­adó takarmányunk. Tavasszal például az árvízkárosult oles- vaapátiakat segítettük ki 1000 mázsa szálas takarmány­nyal. Legelőinket szakaszos legeltetéssel és kémiai szerek alkalmazásával kívánjuk job­bá tenni. A növénytermesz­téshez — még a gépesítés idő­szakában is — több dolgozó szükséges, mint az állatte­nyésztéshez. És nálunk kevés a fiatal munkáskéz. Jelenleg 100 hízott szarvas- marha áll az istállóban. A juhállomány 3 ezerre tehető. Számyasállatokból a csaro- daiaknak van legtöbb a kör­nyéken. Újabban házinyúl te­nyésztésével is foglalkoznak. Jó ütemben halad a korszerű tehenészeti telep építése. A 15 millió forintos beruházás­sal épülő létesítményt 320 szarvasmarha befogadására tervezték. A tehenészeti telep „benépesítésére” 800 ezer fo­rint állami támogatást kap­nak a jövő évben. Januártól saját állatorvosa is lesz a tsz- nek. A CSARODAI TAGSÁG­NAK az OTP helyi fiókjában közel kétszer annyi takarék­betétje van, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A mo­dern állattenyésztésre való át­térés pedig még gazdagabbá teszi a beregi községet. UO (nábrádi) Megyénk szépségei, érdekességei Rétköz (3.) A következő igen je­lentős állomás ezen a tájon Szabolcs. Itt most fejeződtek be a régi földvár, Szabolcs vezér egykori rezidenciájá­nak ásatásai. A millen­niumot itt emlékoszlop idézi. 1092-ben Sza­bolcsban zsinatot tar­tottak. A várat a 48-as szabadságharcban hasz­nálták utoljára. A vár tetejéről csodálatos ki­látás nyílik a Hegyaljá­ra és a „hullámos akác­kertre, Nyírre” — írta Jósa András. Rakamaz Tokaj ka­puja. Ősi település. Standdá alakított ho- mokpad terül el a víz mentén. Itt ér véget az Alföld, a síkság. A Ti­sza túlsó partja már a Kopasz csúcsa, a he­gyek előhírnöke. A ra- kamazi Tisza-parton a kempingen kívül úttö­rőtábort is találunk. Ez a terület egyre gyorsab­ban fejlődik, hiszen a Tisza túlsó partja für­dőzésre teljesen alkal­matlan. így a Tokajba irányuló idegenforga­lom itt Rakamazon fe­jeződik be. Évenként itt rendezik meg az észak-magyar­országi kempingtalál­kozót, Rakamaz mellett tartják a nemzetközi festőtáborokat. A sza­bolcsi partról kínálko­zó panoráma so!« mű­vészt ihletett már meg. Mesterséges szív A detroiti Sinai klinika közlése szerint a vártnak megfelelően javul a 63 éves Haskell Shanky állapota, aki­nek mellkasába szerdán ül*, tettek be műszivet. A több óráig tartó operációt 1 nyolc­tagú sebészcsoport végezte Adrian Kantrowitz neves amerikai szívspecialista veze­tésével. Kantrowitz profesz- szor hajtotta végre egyéb­ként az Egyesült Államok­ban az első, a világon pedig a második szívátültetést 1967-ben Orvosi leírá* szerint a be­ültetett műszer mintegy 15 centiméter hosszú, szivar ala­kú, parányi elektromos telep által működtetett szerkezet. H atos, négyes ötször, a hatos helyre is! A spe­ciális blokkológép csattog, a kis fekete ember marká­ban már tucatnyi tikett, de még egyre-másra fogad. Alig értek az egészből va­lamit, pedig hát olvastam Krúdyt. Hunyadi Sándort, tudok egyet s mást Szomory Dezső viselt dolgairól is, és nem hagytam figyelmen kívül Csurka „professzor” tanításait sem. Ez azonban itt nem elég. Mert honnan tudjam például, hogy ez a Tam-tam nevű ló mit pro­dukált eddig az életben? Vaktában pedig csak a ba­lek fogad. A szűz kéz le­gendája — tényleg legenda. Legalább egy Turf újsá­gom volna... Még szerencse, hogy itt a galoppon tanácsadó min­dig akad. — Figyelje Koz­mát — szól mellettem egy esett öreg. Nem tudom, hogy Kozma kicsoda (Opel Recorddal jött-e vagy gya­log, illetve villamossal, mert középút, vagyis Skoda, Tra­bant nemigen van itt), de látom, hogy mások is fi­gyelik, ennélfogva megpa­koljuk a hatost meg a né­gyest. Egyik se jön be, a féltett tikettet el lehet dob­ni, el kell taposni... Mit tehet ilyenkor az ember? Újra fogad. Egy teljes napidíjat szántam a lovakra. De azért 1 futamot kihagyok. Ma 25 esztendeje, hogy megnyitották, ismét meg­nyitották a pályát. (Mindezt az _ÉS”-ből tudom). A Lovak és emberek jubileumi hangulatnak azonban nyoma sincs. A 6—7. futamnál tartunk, ilyenkor már egyre több a szemét, a pénzét vesztett fogadó, s a pityókás ember. Az egyetlen hely széles e hazában, ahol inni és fo­gadni korlátlanul lehet. És most hirtelen öröm villan bennem. A főkapu­nál Zelk Zoltánnal találko­zom. Már majdnem odalé­pek hozzá, amikor eszembe jut: nem ismerem őt. Azaz, hogy személyesen nem, de hát még ez sem fedi a do­log lényegét. Mert van-e személyesebb ismerősünk egy költőnél, akit tisztelünk, szeretünk vagy­is szívesen olvasunk? Ennélfogva tőle magától tudom, hogy nem ritka ven­dég a túrion. Ma azonban nyilván nemcsak a lovak miatt jött ki. Szép, lan­gyos nyári délután van, s itt minden zöld. A pálya menti padokon családok uzsonnáznak. (Sok férjet el­kísér az óvatos feleség.) A futamban nem vagyok érdekelve. (A lovat ugyan szeretem, értek is némileg hozzá, de túlságosan távol húzódik a mezőny.) Egy kö- tögető asszony mellé te­lepszem, s beszélgetni kez­dünk. A férj persze nem tud ülve maradni. Érdekes, hogy a páholyok is félig- meddig üresek; a fogadók örökösen lótnak-futnak. A középkorú asszony óv a já­téktól. Mondom, hogy csak a kíváncsiság... Mindenki így kezdi — magyarázza. A műanyag szalmából szaty­rot készít, az utolsó futa­mig tán be is fejezi. Megad­ják érte az 50 forintot. — Látja, így hasznosítom ma­gam. A férj egyébként 300 forinttal szokott kijönni va­sárnaponként. Szolid játé­kos. A lovak befutnak. Vajon hány embernek? Mennél többnek, annál kevesebb a nyereség. Most néhány percig csend van a lelátó­kon. A hangszóró az ered­ményeket recsegi. — 1100 forint, Anyukám! A férfi pillanatok alatt számolta ki, pedig van a tikettek közt: befutó, hely, tét meg mit tudom én... Az asszony fáradtan mosolyog, s csak ennyit mond: add meg ak­kor Sándornak a húszasát. Az ember legyint: áh, fon­tos azt neki tudni, hogy ne­kem most bejött!? S már rohan is a kis ablakhoz. — Na, még egy tízest én is megkockáztatok — bú­csúzom az asszonytól. — Játszhat 5 forintos alapon is, sőt van 3 forintos tikett is. Óv engem, az idegent: néhány szót a gyerekeink* ről is beszélgettünk. Az asszonynak egyetemista fia van, mérnök lesz belőle... A költő már elment új­ságköteggel a kezében, de­rűsen, elegánsan, örülök, hogy jp napja volt. De hát akkor keresni kell egy má­sik bölcs öreget. Találok, $ büszke vagyok rá. Az em­berem nyugalmazott MÁV- tanácsos. Preciz és nem kockáztat. A lapjában min­den futam kék, illetve pi­ros irónnal megjelölve. A piros szín a favoritokat, vagy az afféléket jelzi. Per­sze senki sem mehet biz­tosra. Csak a nyugdíj a biz­tos, meg az 5Ó0 forint, amit még keresni lehet mellette. A bácsinak szerencsére még jó a szeme. A műszaki rajzokat éppúgy látja, mint a pályán a lo/ kat. (Én folytonosan összezavarom a különböző színű mezekbe öltözött zsokékat.) — A hármast helyre nyu­godtan megteheti. Nem nagy pénz, de biztos pénz. Az öreg igazat mond. Aki „placcra” játszik (persze csak, ha ismeri a dörgést), nagyobb veszteség nélkül js elszórakozgathat. A tandí­jat persze itt is meg kell fi­zetni. Az 5 forint nyeresé­gemre nagyon büszke va­gyok. De társam elkedvet­lenít: jegyezze meg, fiatal­ember, itt senki sem nyer! Szorongunk a villamoson, valaki nagy hangon az Im- periált emlegeti, meg a csi­kóit, amiket olcsón kótya­vetyélünk el. Mert mi ma­gyarok nem tudunk üzletel­ni. Mi magyarok... magya­rok. Gyarmati Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents